Uj-Somogy, 1929. szeptember (11. évfolyam, 197-221. szám)

1929-09-29 / 221. szám

1929. szeptember 29. CJ-SO 1061 A’ la Paris, Kaposvárra is be­szökött az ősz. Észrevétlenül, szinte lopva, lepte meg a nyár­végi szezont élvező várost, mely nem számított a bűvös vendégre. Hűvös, illetve kabátos fogadta­tásra is talált, mert amint az első szélrohamok végigmasíroz­­tak a korzón, a belvárosi utcá­kon, egyszerre divat lett az őszi kabát viselése, *a kávéházak terrasszáról pedig eltűntek a sütkérező vendégek. * A hideg idő csak a korzónak használt, azt fellendítette. A Fő­utcai korzó fénykorát éli. Este 6-tól fél 8-ig tömve a korzó. Divatba jött újra a kirakatok előtt állás, a bakfisok fixírozása, őszi kosztüm, új kalap, új cipő bemutatása. Sőt egészen újfajta s egyéni divatot is kezdtek egyes Susanne Lenglen és Bo­­rotra epigon-jelöltek, akik ebben az őszikabátos időben késő es­tig, a korzó kiürítéséig fárad­hatatlanul flangálnak fehér ten­­nisz ruhában, rekettel a kezük­ben. Hat óra tájt elárasztják a korzót s a Turul teniszpályája helyett a korzó aszfaltját kop­tatják, oly dicséretes buzgalom­mal, hogy az már a jóizlés ha­tárát súrolja. Dr. Török Lajos főorvosnak, aki féltékenyen őr­ködik városa egészsége felett, ezt a nátha szerző és terjesztő korzózást a figyelmébe ajánljuk. Fortuna Istenasszony csak nem feledkezik meg Hygieia húgáról. Legalább is ezt bi­zonyítja a héten végetért XXII. osztálysorsjáték, amelyen egyik szimpatikus kaposvári hívét 15.000 pengős nyereménnyel ör­vendeztette meg. A szerencsés patikus már eddig is okosan ült Fortuna szekerén, de most, amint halljuk leszáll róla, mert a 15.000 pengős nyereményen autót vesz... * Ha már szerencséről írtunk, megemlékezünk egy szeren­­csétlenségről is, amely ott kez­dődik, hogy e történet hőse, amikor megismerte menyasszo­nyát, apósa m­ég földbirtokos volt. A most divó szokásoknak megfelelően azonban soká járt jegyben a m­enyasszonyával s ez a hosszú idő bőven elég volt a tomboltó gazdasági vál­ságnak ahhoz­, hogy a kilátásba helyezett hozományt elnyelje. Amikor a fia­talember megtudta, hogy apósjelöltje már végzett földbirtokos­, visszalépett a par­titól, mert e­lvégre, a XX-ik szá­zadban ne­mcsak asszonyért, hanem hozományért is nősül az ember... A dunántúli ref. egyházkerü­let Kaposváron tartott gyűlése alkalmából a lelkésznők szövet­ségének alakuló ülésére dr. Ravasz Lászlóné is megérkezett városunkba, mint a Lelkésznők Országos Szövetségének elnök­­nője, akinek férje egyébként nem tartozik a „dunántúli“ ke­rület lelkészei közé, hanem ő a „dunamelléki“ egyházkerület püspöke. Ekkor pattant ki itt Kaposváron, hogy Ravasz László, aki jelenleg Amerikában tartóz­kodik, azonkívül, hogy idehaza egyszerre lett úgy a debreceni, mint a pécsi egyetem theológiai fakultásának díszdoktorává, oda­­kint Amerikában most 29-én, vasárnap avatódik a lancasteri egyetem jogi karának tisztelet­beli doktorává. Ezzel Ravasz László, a 47 éves életkorú püs­pök, aki annak idején Kolozsvá­ron szerezte meg a bölcsészeti doktorátust most már négysze­res doktorrá lett s a hazai és egy külföldi egyetemnek a dok­tora és a bölcsészeti, meg két theri­­giain kívül a jogi dokto­ri av­al is rendelkezik. * A Kaposvárnak az irodalom me­­­zején szorgalmasan dolgozó és jelentős írói sikereket elért munkásai közül az egyik hölgy­­írónk, akitől „Balásházy Péter írói álnéven szokott értékes tár­­cacikkeket közölni fővárosi napilapjaink legtekintélyeseb­­bike, a boldogult Rákosi Jenő által alapított Budapesti Hírlap és aki Kaposvár társadalmi egyesületeinek munkájából is alaposan kiveszi a részét, most végzi a nyomdai korrektúráját annak a sajtó alá került kis­regényének, amely a Szent Ist­ván Társulat kiadásában köze­lebbről fog megjelenni „FeL­ajánlás“ cím alatt. A kaposvári nőiró tollából kikerülő és nem­sokára napvilágot látó új re­génynek bizonyára sok olvasója fog akadni városunk, sőt vár­megyénk területén is. * Nem utolsó érdekességű ese­mény színhelye volt csütörtök reggelén a helyőrségi alakula­tok templomául szolgáló kapos­vári Szent Imre-kápolna Az eseménynek évekkel ezelőtt Ka­posvárott lejátszódó, még érde­kesebb, előzményei vannak. Az országunk ezeréves területének feldaraboltatása után a sok haj­léktalanná vált magyar között volt egy fiatal, érettségit tett erdélyi diákember, aki mint menekült, más elhelyezkedés hiányában és hazaszeretetének, magyar érzésének dokumentá­lására, önkéntesen lépett be a Nemzeti Hadseregbe és Kapos­váron teljesített katonai szolgá­latot, mint karpaszományos hon­véd. A csinos, fess, fiatal hon­védönkéntes talán véglegesen is a katonai pályán maradt volna, ha szerencsétlen sorsül­­dözöttségét nem tette volna sú­lyosabbá még egy véletlen­ bal­­eset is. Szolgálati idejének téli időszakában ugyanis, talán éppen a karácsonyi szentestén, a síkos­­fagyos járdán haladva, egyik utcsasarkon oly szerencsétlenül esett el, hogy elvágódva, éppen az ott levő postaláda szögletébe ütötte az egyik szemét s csak­nem meg is vakult a véletlen baleset okozta sérülés követ­keztében. A fiatal önkéntes, a­mikor sérülésével kezelés alá került magában azt fogadta, hogy ha szemevilágának meg­mentésével sikerül felgyógyul­nia, akkor Isten jósága iránti hálából papi pályára lép és egész életét Istennek fogja szentelni. A gondos ápolás és az Isten kétségtelen kegyelme hozzá is segítette az ifjút, hogy fogadal­mát beválthassa. Elvégezvén a theológiai tanulmányokat, a pé­csi egyházmegye kötelékébe lépett és most már Kaposvár város, meg az itteni katonaság iránt is hálát érez azért, hogy az isteni gondviselés itt vezette rá ilyen megpróbáltatás árán a lelkipásztori pályára s ezért felajánlotta volt ezrede parancs­nokságának, hogy hálája lero­vásának némi jeléül misét szol­gáltat a helyőrségi templomban. És a volt önkéntesről kedves emlékeket őrző ezred készség­gel teljesítette az ifjú lelkész kívánságát s az ezred itisztika­rának, altisztjeinek, legénysé­gének kath. tagjai parádés dísz­ben, katonazeneszóval vonultak fel a hála misére, amelyet a volt karpaszományos ezredtársuk szolgáltatott a Szent Imre ká­polnában csütörtökön reggel 7 órakor.* A kérlelhetetlen halál kaszája ismét gyászba döntött egy nagy somogyi mágnás családot. Meg­halt özv. gróf Széchenyi Imréné somogy­vári földbirtokos ked­venc unokája, Széchenyi Katinka grófnő fiacskája, a kis 11 éves gróf Kinszky Károly, akiben gróf Somssich Lászlóné, Szé­chenyi Marietta és Deák Hor­váth Dénesné Széchenyi Lea grófnő unaköcssüket gyászolják. * A szerenádok kivesző roman­tikája él még Kaposváron, leg­alább is néha éjszakánkint az Eszterházy­ utca környékén. Akad még trubadúr, aki szíve túl­áradó érzelmét cigánymuzsiká­val csapolja le egy lefüggönyö­zött leányszoba ablaka előtt. Aki még kételkedik ebben az anyagias világban ebben a ked­ves, romantikában, szép őszi éjszakákon sétáljon el az Esz­terházy­ utca vidékére, ahol he­teként felsír a cigány hegedűjé­ből a nóta, hogy „Csak egy kis­lány van a világon.“ * Gulyáséktól gyéren érkeznek hírek Kaposvárra. [E kevés hír közt azonban érkezett egy ör­vendetes is, még­pedig az, hogy a direktor szerződtette Rózsa Bözsit (nem a Fodor társulat kedvenc naiváját, aki ugyan szintén Kaposvárra kerül, de csak novemberben, mint asz­­szony) a Színművészeti Akadé­mia jelesen végzett növendékét szubrettnek. Az új tag a hozzánk jutott hírek szerint magas, fess, kékszemü baba s a lábai kar­­csúak, a bokái formásak s me­sésen táncol. Egyelőre bemu­tatóul ennyit az uj csillagról. * A sziniévad már megindult országszerte. A volt kaposvári színészek és színésznők elhe­lyezkedtek s ebből az alkalom­ból egy kis seregszemlét tar­tunk felettük. Just Gyula, Jávor Pál, Keleti Laci, Békefi László mellé felkerült Pestre az Új Színházhoz, Sarlai Imre is. Szécsi Böske Debrecenben, Sárvay Ró­zsi, Márkus Lali felesége és Ká­dár Margit Szegeden, Kabos László Pozsonyban játszik. Kóbor Irén Sárossy Miihállyal Ameri­kába hajózott. Bellák Aranka Kecskeméten aratja sikereit. 9 Országos galamblövő ver­senyek Kaposváron. Október hó 5-én és 6-án rendezi az Alsódunántúli Galamblövőegylet őszi versenyét, mely ezúttal is, mint máskor, rendkívül érdekesnek és izgalmasnak ígérkezik. Magyarországon a galamblövősport igen népszerűvé lett. Ez a magyar ember természetével függ össze. A magyar azonkívül, hogy mindig jó lovas nemzet volt, jól értett a fegy­verforgatáshoz is. Ez a sportág meg is érdemli, hogy népszerűvé váljon. Eddig sajnos költséges és körül­ményes voltánál fogva igazán csak főúri és kiváltságos egyének számára fenntartott sport volt, mely most kezd lassan a társadalom szélesebb réte­geiben is tért hódítani. A galamblövés igen szép és rend­kívüli ügyességet kívánó sport. Nagy­szerű szem, villámgyorsaság és vas idegzet kell hozzá, amellett szüksé­ges, hogy mindezen tulajdonságok nagy versenyroutinnal párosuljanak. Talpig fegyelmezettség és az adott helyzetnek villámgyors felismerése, jellemzik legjobban a jó galamblövőt. A galamblövésnek két fajtáját űzik: az agyag- és az élőgalamb­lövést. Európában Francia-, Olasz- és Spanyolországon kívül Magyar­­ország az egyetlen állam, hol agyag­­galamblövésen kívül az élőgalamb­lövést is űzik. Mint minden sportban, úgy ebben is, az elsők között va­gyunk nemzetközi viszonylatban. A közelmúltban elért nagyszerű ered­mények fényesen igazolják, hogy nemcsak a magyar kard, hanem a magyar puska is legelső a világon. Stockholmban az idén magyar lövők nyerték úgy a csapat, mint pedig egyéni világ és Európa-bajnoksíju­­at. Ugyancsak magyar lövő nyit az idén a nagy római nemzeti­ versenyek alkalmával az olasz­­ galamblövőbajnokságot és az él­király nagydíját is. Montecarlóban, a legklasszikusab galamblövőversenyeken a magyaro első helyet biztosítottak maguknak nagy nemzetközi számokban Min ezen eredmények amellett hogy galamblövőink oly­an­nak, hogy bármely ország bátran felvehetik a versen. Ezek előrebocsájtása me­hető, hogy nagy érdeklődés­­ meg a kaposvári országos iránt, melyen a legjobb vil­lámllövőkön kívül ott fogja nemzetközi viszonylatban a. Lumniczer Sándor dr.-t, Stru­ger Istvánt, Farkas Ferencet Szomjas és Dóra testvérpárokat még sok kitűnő lövőt. * Stephaich Pál alispán és Karcs Ákos főszolgabíró személy­tes garanciát nyújt arra, hogy '*• megrendezése példás lesi verseny az érdeklődő 8 elsőrendű sportot fog­nil Dr. Belitska-St­­b. szd­p v_____

Next