Ex Symposion, 1992 (1. évfolyam, 1-2. szám)

1992-10-01 / 1-2. szám

TEST: SECRET „Az általános szabálynak megfelelően, a hóhér nem az erőszak nyelvét használja, amelyet egy megha­tározott hatalom nevében gyakorol, hanem a hata­lom nyelvét, amely látszólag felmenti, igazolja és okot ad számára arra, hogy a dolgok fölé emelked­­­­jék. Az erőszakot gyakorló hallgatásra rendelt, és igazodik a csaláshoz... így de Sade álláspontja szemben áll a hóhéréval, annak tökéletes ellentéte. Az írással, miközben elveti a csalást, de Sade nap­világra is hozza azt olyan személyek által, akiknek valójában hallgatniok kellene, de ő arra használja őket, hogy ezzel a paradox beszéddel más embe­rekhez forduljon. " G. Bataille Ha nem vetted volna még észre, figyeld meg, lustulunk! Minden lustaságra késztet. Nem kell gondolkodnunk, nem kell mozognunk. Senki sem akar zavarba hozni minket. De nem is hagynánk magunkat zavartatni. Hisz olyan jó, hogy mindennek megvan a helye. Fehérhez a fehér, feketéhez a fekete. Nehéz, megfeszítő munkát végzek. Történetesen egy masz­­turbációról szóló szöveget fordítok. Reménytelenül hosszú. Messze még a vége. Hogy ilyen válságos helyzetben föláll a faszom, az teljesen természetes. Meredezik, én meg (miért, ő nem én vagyok?) továbbra is ülök a gép előtt és írok. Ha szomjas vagyok, iszom, ha megéhezem, eszem. Most mit tegyek? A fordítás: termelés. Átlényegítek. Egy máshol­ éhező dolgot átmentek ide. Itt realizálom. Hol vannak a realizálatlan fordítá­sok? Hol a realizálatlan baszások? Hol van az a baszás, amit elképzeltem, amíg markomba sűrítve minden figyelmem, szorító combjaid közé képzeltem magam? Egy másik, titkos világban maradt. Amire csak én emlékezem. Ha én nem gondolkodom, megszűnik létezni, Így létezik? Nyomtalan kisülés. Egy megtör­tént akció, de sehol semmi nyoma? Nincs kitöltött helye? Kitöl­teni - betölteni magammal­­ egy létező teret. Ott lenni. És itt. Nem tudunk szólni. Addig, amíg a nemiségről szólni tett, addig a nyelv nem funkcionál megfelelően. Valójában nem is a nemi­ségről szólunk, hanem - mint minden megszólalásunkkor - magáról a közlésről is. Mit és hogyan lehet erről a tárgyról közölni? Valami kétségtelenül van, történik velünk. Mit tudunk kezdeni vele? Hogyan lehet hitele erről szólva a szónak? A tabu stabil. Van esélyünk?­­ Van a szerelem, valami feszültség érzékeltetése(?), aztán a mű vége felé (esetleg az aranymetszet táján) egy db eufemisz­tikus közösülés. Magyar írók is szoktak már(?) írni erről. Miért már? Mi köze ehhez az időnek? Az írók egyébként­ ugyanazok. Szerelem? Erotika? Pornográfia? Van a szerelem, ennek betel­jesülése a szex. Ez erotikus. Ha nincs szerelem, csak úgy basznak akkor az pornográfia. Nem, ez így túl egyszerű. Akkor pornográfia, ha alantas vágyakat akar kelteni a szöveg. Illetve az író. Mit akar kelteni az író? Alantas vágyakat az olvasóban. Nocsak. És akkor jó, színvonalas egy pornográf szöveg, ha ez sikerül? Gyakorolni kell a baszásról szóló beszédet. Titka ettől ugyan­úgy megmarad, mint a szem csillogásának. Illetve, van-e a szem csillogásának titka? Reggeli kutyák, ha kiszabadulnak, a parkban. Futnak az éjszaka hullott fényes gesztenyék között. Bizonytalanok. Kótya­­gosak az éjjeli szorongás mérgeitől. Jeleket keresnek, az éjsza­ka nyomait, titkok szagát. Minden mintha. Ez ismétlődik újra meg újra. Jel és titok. Szar és rózsa. Pornográfia? És amit Ti csináltok? Amire készülődtök? Ladányi István „Lágy takarókkal szépen betakarja." Szapphó

Next