Uj Szó, 1946. február (2. évfolyam, 27-49. szám)

1946-02-01 / 27. szám

2 új Szó ^i^t^eísnomnéíiácheň. Új utakon az Athenaeum nyomdavállalat A »Népszava« írja: A pénzfigyminiszter február 1-re öszehívta az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt. közgyűlését, amely ekkor Új igazgatóságot is választ. A hatalmas nyomdavállalat tulajdonjogát ugyanis a szervezett munkásság szerezte meg és kívánságára a tulajdonjog a három legnagyobb demokratikus pártra és a Szakszervezeti Tanácsra szállt. * A vállalat ezzel a tulajdonjogváltozással történetének fordulópontjához érkezett A tiszta, demokratikus, szabad, független magyar sajtó fellegvára lesz és megszabadul az elmúlt évtizedek sötét reakciós, majd fasiszta emlékeitől. Már csak emiatt a múlt miatt is szükséges volt hogy a demokratikus munkásság kezébe jusson. Az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt, valamint az elválaszthatatlanul hozzákapcsolódó Est-lapkonszern a mindenkori uralkodórendszer hűséges kiszolgálója volt .A múlt világháború idején naggyá nőtt bulvárlap tulajdonosai, amikor kedvező nyomdai szerződés és az infláció segítségével megszerezték a nyomdát a Kereskedelmi Banktól, országot és közvéleményt irányító hatalommá lettek. Az Est-lapok hozsannáztak először Mussolini fasizmusának és a feketeingnek, majd ugyanilyen buyzalommal vertek hírt a legkülönbözőbb országok szélsőjobboldali fasisztáinak. Tucatjával adták ki a fasizmust a reakciót és az ellenforradalmat népszerűsítő könyveket folyóiratokat lapokat Ez a szenzációhajhászó sajtó csinált nemzeti hőst Horthyból és főpropagandistája volt Bethlennek, aki elindította a fasisztabarát politikát Magyarországon. Arra is készek voltak, hogy hatalmas vagyont áldozzanak a szervezett munkásság sztrájkjának letörésére. Nem változtatott a helyzeten az sem, amikor a negyvenes években a kormány ezt a lankonszerint kisajátította, hiszen szellemét és irányát nem kellett megváltoztatnia, csak az emberek egy részét cserélték ki Az Athenaeum tulajdonjoga a munkásságára száll és így véget vet ennek a több évtizedes fertőzött szellemű politikának, hogy végre becsületes, öntudatos, magyar, demokratikus munkásságot folytasson. A február 1-i közgyűlés ennek^ a folyamatnak egyik fontos állomása lesz. Éppen ezért az érdekelt munkásság és az egész sajtó érdeklődéssel várja. A KIS UJSÁG január 25-i számának első oldalán olvastuk. »Mint a Kis Újság Bázelből értesült, a Basler Nachrichten milánói tudósítója azt táviratozta lapjának, hogy Horthy Miklós még csak rövid ideig marad Németországban, azután családjával együtt Olaszországba utazik és Rómában fog letelepedni, mint magánember... A római »Tempo« jelentése szerint, amelyet a svájci lap idéz, Anglia és az Egyesült Államok kormányai véglegesen kijelentették, hogy nem hajlandók Horthy Miklóst háborús bűnösnek tekinteni«. Noel Baker angol államminiszter az angol alsóházban, egy képviselő erre vonatkozó kérdésére azt válaszolta: »Nincs tudomásom arról, hogy Horthy Miklóst szabadon bocsátották volna. A brit kormány érdeklődni fog és amikor a Horthyval kapcsolatos adatokat mérlegelik majd, nem fogunk megfeledkezni arról, hogy Magyarország 1939-ben, Horthy uralma alatt csatlakozott a tengelyhatalmakhoz«. A VILÁGOSSÁG írja: »Mi magyarok tudjuk, hogy Horthy nemcsak a végzetes hadüzenetért felelős, hanem lelkiismeretét a magyar nép ellen elkövetett bűnök egész sora terheli. Horthy felelős Somogyi és Bacsó meggyilkolásáért, nevét nem lehet elválasztani Orgovány és Siófok sötét és véres emlékétől a kegyetlen munkásüldözésektől és attól a lelkiismeretlen nemzetvesztő úrpolitikától, amely negyedszázadon át megakadályozta Magyarország fejlődését, az európai művelt és szabad népek családjába való beilleszkedését és előkészítette a falait a Aki egy esztendővel ezelőtt a magyar vidékeken át Budapest felé vitogott, a pusztulás képét látta maga előtt. A falvakban nem hallhatott »Nincs vetőmag, nin és mást, csak ezt, igáságait, nincs munkaerő.« Amikor az Ideiglenes Nemzeti Kormány új honfoglalásnak beillő történelmi tettel felosztotta a földeket, a reakció arra spekulált, hogy a földek úgyis vetetlenek maradnak, mert nincs mivel bevetni és nincs, aki megmunkálja. Arra számított, hogy a földosztás és ezzel az új magyar demokrácia első nagy reformja elvérzik a tavaszi földmunkák csatájában. A felszabadult parasztság mégis megnyerte első küzdelmét a reakció minden áskálódásával szemben. S ebben nemcsak az új gazdák lelkesedésének és a Nemzeti Kormány erőfeszítéseinek volt szerepe. A magyar mezőgazdaság segítséget kapott. Segítséget éppen arról is oldalról, ahonnan a fasiszta propaganda szerint a legkevésbbé számíthatott támogatásra. A Vörös Hadsereg már akkor megkezdte a magyar mezőgazdaság megsegítését vetőmaggal, üzemanyaggal, Igásálattal, amikor Magyarország területén magyar tisztek parancsnoksága alatt magyar katonák még fegyverrel a kézben harcoltak a Vörös Hadsereg és a Fegyverszüneti Egyezmény révén a Szovjetunió oldalára Alit Magyar Nemzeti Kormány ellen. Üzemanyag a mezőgazdaságnak Kora tavasszal, mikor a tavaszi szántási munkálatokra már meg kellett tenni az előkészületeket, az ország olajfinomítói még vagy német kézen megrongáltan üzemképtelenül voltak, vagy álltak. A megmaradt traktorok még rendbehozhatók voltak, de üzemanyag előállítására a szétrombolt magyar ipar képtelen volt. A földművelésügyi minisztérium Debrecenben — az Ideiglenes Magyar Kormány akkori székhelyén — a szovjet katonai hatóságokhoz fordult segítségért. Üzemanyagot kért a megmaradt és helyreállított trakitorok számára a tavaszi munkálatokhoz. A Vörös Hadsereg teljesítette a magyar kormány kérését A romániai Ploestiból szállították a szovjet hatóságok a magyar mezőgazdaság megsegítésre szánt Rövid idő alatt a következő üzemanyagot tételek érkeztek: ill.O0O tonna petróleum, 1.S06 tonna benzin, 7M tonna motorolaj S mindez késedelem nélkül. Voltak olyan szállítmányok, melyek Ploestiból Miskolcja négy nap alatt érkeztek meg. (Miközben Magyarország nyugati részén folyt a háború!) Ez az üzemanyagmennyiség kb. egymillió hold megmunkálását tette lehetővé, ami az egész tavasszal megmunkált földterületnek közel egyharmadát teszi. Amikor a lispei olajkutakat működésbe elkeirült helyezni (ehhez szintén segítséget adott a Vörös Hadsereg), a szállítási eszközök területein mutatkozott nehézség. A MÁV tartálykocsiparkjának 90%-a elpusztult, nagy részüket a németek hurcolták el. A Vörös Hadsereg segítséget nyújtott ezen a téren is és szállítási eszközöket bocsátott Magyarország rendelkezésére a mezőgazdasági üzemanyag szállításának céljára. Október közepén, az őszi munkálatok kezdetén, ismét felmerült az üzemanyag kérdése, a Vörös Hadsereg ekkor ismét nagyobb mennyiségű traktorolajat bocsátott a földművelésügyi minisztérium rendelkezésére, hogy azt a mezőgazdasági munkálatokra szétosszák. Orosz igásállatok a magyar földeken A legnagyobb gondok egyike az igásállatok hiánya volt. Az ország állatállománya végzetszerűen megcsappant. A lovak nagy részét elhurcolták. Sok ló elpusztult. Voltak helyek, ahol a németek a gyors menekülés követtkeztében nem tudták elhajtani az igásállatokat és a Vörös Hadsereg gyors közeledtének hírére lemészárolták őket. A Vörös Hadsereg már a nyári munkálatok folyamán sokhelyütt igásállatot juttatott a magyar mezőgazdaságnak. Az őszi munkálatok megkezdésétől kezdve azonban az ország egész területén a Vörös Hadsereg rendszeresen nyújtott segítséget az új gazdáknak. Kecskeméten a Vörös Hadsereg helyi parancsnoksága összes felesleges igavonó állatait átengedte a földmunkák elvégzésére. Isaszegen az orosz helyi parancsnokság 100 lovat és 40 kocsit adott át az öszi munkálatokhoz. Algyő községben, Szeged mellett 150 lovat, a pápai járásban 500 pár, az enyingi járásban 800 pár, a zirci járásban 70 pár lovat bocsátottak a Vörös Hadsereg parancsnokságai az új gazdák reatdslkwisére. Október elején a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok parancsnoksága utasította valamennyi alakulatát, hogy minden igásállatot, lovat, ökröt engedjeneik át a magyar gazdáknak a földmunkák elvégzésének idejére. Kiskunhalason a városparancsnokság 40 pár lovat, Mosonmagyaróvárott 51, Bakonybél környékén .11 pár lovat bocsátottak az orosz katonai parancsnokságok rendelkezésre. Rákospalotán, Győr megyében, Baranyában, Veszprémben, a gödöllői járásban, Kecskemét környékén, a ráckevei járásban. Vas megyédben, Pécs környékén, Tolnában, Somogyban mindenütt orosz katonalovak szántották az új gazdák földjét-Ezek az adatok távolról sem ölelik fel Magyarország egész területét. Csak néhány kiragadott jelentésre támaszkodnak. Még sok száz községet, körzetet, járást sorolhatnánk fel, melyekben a Vörös Hadsereg állatállományának jelentős részét adta át a magyar mezőgazdaságnak. Néhány nap előtt ismertettük az Új Szóban azt a segítséget, amit a Vörös Hadsereg és a Szovjetunió az elmúlt egy esztendő alatt a magyar iparnak nyújtott. Sok száz vagon szovjet nyersanyag és fűtőanyag érkezett Magyarországra, melyek feldolgozásával megkezdődhetett az ipari újjáépítés. A mezőgazdaságnak nyújtott szovjet segítség lehetővé tette, hogy a földhöz jutott új gazdák megmunkálják földjeiket és ezen a téren is megindítsák az ország felemelkedését arról a mélypontról, ahová a nyilas uralom süllyesztette. ASZTALOS GYÖRGY A Vörös Hadsereg segítsége a magyar mezőgazdaságnak Az 1945 évben a magyarországi orosz csapatok teljes állatállománya a magyar mezőgazdaságnak dolgozott hitleri kalandban való felelőtlen részvételre. Horthy felelős Magyarország tragédiájáért és nem tesz jó szolgálatot a nemzetnek az, aki felelőtlen magánértesülésekre hivatkozva, hangulatot igyekszik teremteni Horthy Miklós mellett.« 1946 február 1, péntek Válasz az „illetékes egyházi hely“válaszára A Kis Újság a Magyar Kurír nyomán közli »illetékes egyházi hely válaszát a célzatos vádakról«. A válasz tudatosan hamisítja a tényeket. Az »illetékes egyházi hely« válaszában azt írja, hogy a sajtótudósításokban az egyházat illették vádak. Megállapítható, hogy az összes demokratikus lapok, amelyek a választások előtt megjelent pásztorlevél miatt Mindszenty József hercegprímást támadták, nem az egyházat illették vádakkal, hanem sorozatos támadásaiért a demokrácia ellen és nyilasmentési kísérleteiért személy szerint Mindszenty József hercegprímást. A demokratikus sajtó tudja, hogy az egyház nem azonos a reakció élén álló Mindszenty Józseffel és az egyház vezetőinek és híveinek többsége a legélesebben elítéli azt, hogy Mindszenty József egyházi méltóságát a reakció politikai céljainak szolgálatába állítja, visszaélve a demokrácia adta jogokkal. Híveinek félrevezetésére szolgál az »illetékes egyházi hely válaszának« a földreformra vonatkozó része is. Az »illetékes egyházi hely válaszában« ezt olvassuk: »A földreform kérdésében a magyar püspöki karnak ismételten és nyíltan kifejezett álláspontja az volt, hogy a jogos és célravezető földreformot támogatja. Ez az álláspontja a magyar püspöki karnak a legutóbbi teljesen radikális földreformmal is. Mindszenty József október 18-i pásztorlevelében pedig ezt írja: „Meg kell említenünk, hogy a földbirtokreform-rendelet több részletében olyan törekvéseket árult el, mintha bizonyos társadalmi osztályok egyszerű gazdasági tönkretételét célozta volna. Néha még hangok is hallatszotak, hogy ez az intézkedés büntetés a magyar birtokososztály múltjáért. Ám megfelel-e mindez az igazságnak, megfelel-e a természet törvényének?« A hercegprímás tehát (és nem az egyház) egyértelműen a földreform ellen és a nagybirtokosok mellett foglal állást. Ez annyira nyilvánvaló, hogy e pásztorlevél nyomán a Függetlenségi Front összes pártjai: a Független Kisgazdapárt, Földmunkás és Polgári Párt, a Szociáldemokrat Párt, a Magyar Kommunista Párt, a Nemzeti Paraszt Párt és a Magyar Radikális Párt közös határozatban többek között a földreformmal kapcsolatban leszögezték: »A magyar demokrácia legnagyobb vívmánya a földreform a magyar nép évszázados vágyait valósítja meg. A pásztorlevél azzal vádolja meg a demokratikus pártokat, hogy a földreformot a volt nagybirtokosok ellen érzett bosszúvágyból és büntetésként vitték keresztül A pásztorlevél ezzel az igazságtalan és méltánytalan beállítással a népellenes reakció törekvéseit támasztja alá, s így a demokrácia ellen irányított nyílt támadásnak kell tekintenünk, amelyet a leghatározottabban visszautasítunk.« A fent említett pártok képviselik a magyar demokráciát és nem fér kétség hozzá, hogy a magyar nép nem Mindszenty József, hanem a demokratikus pártok válaszát tekinti illetékes válasznak. „Mindszenty dicstelen működése ellenkezik a kereszténység szellemével A Ganz-hajógyár dolgozói a következő levelet juttatták el a Szabad Nép szerkesztőségéhez, válaszul Mindszenty pásztorlevelére és beszédeire: xMi alulírottak, a római katolikus egyház hívei, akik magyarok és istenfélők vagyunk, felkérjük Mindszenty hercegprímás urat, hogy dicstelen, lázító működését, a demokrácia, a népek megbékélése ellen azonnal hagyja abba, mert ez nem egyezik Jézus tanaival, a kereszténység eszméjével. Ha EminenHád, mint egyházunk fő feje tovább lázít a demokratikus állanrend ellen, családtagjainkkal együtt kiválunk a római katolikus egyházból és áttérünk a református vallásra.^ A levelet a Ganz-hajógyár 338 dolgozója írta alá. Cáfolat A Kis Ifjság január 30. csütörtöki számában beszélgetést közöl Tildy Zoltán miniszterelnökkel. Illetékes helyein megállapítják, hogy a miniszterelnök a közleményben neki tulajdonított kijelentése, mert egyáltalában nem tette meg, azok minden alapot nélkülöznek.