Uj Szó, 1947. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1947-01-01 / 1. szám

2 Ul Szó 1947 Január 1, szerda Hogyan oszlik meg ma a nemzeti jövedelem Magyarországon ? írta ZELOVICH LÁSZLÓ egyetemi rk. tanár Magyar kormánytényezők kijelen­tése szerint nemzeti jövedelmünk jelenleg 11.800 millió forintra becsül­hető, vagyis egy lakosra átlagosam évi 1242 forint­ jövedelem esik. Ha a nemzeti jövedelem egyenlően osztanék meg, ez azt jelentené, hogy három tagból álló munkáscsalád évi jövedelme a fenti összeg háromszo­rosát­­ tenné ki, vagyis 3726 forintot. Ennyit kellene tehát minden nős, és egygyermekes ipari munkásnak megkeresnie egy év alatt ahhoz, hogy az ő és az általa eltartott csa­ládtagoknak évi jövedelme ne le­gyen az átlag alatt­ Az ipari munkások Van-e ipari munkás, aki ezt az ös­­­szeget meg tudja keresni? 8726 forint évi jövedelem 71.65 fo­rint heti keresetet kíván, vagyis, ha a munkás nem dolgozik akkoriban, akkor 48 órás munkahét mellett 1.49 forintos órabért­ Mivel a családi pótlék egy gyermek után havi 10 fo­rint, ezért ez az 1.49 forintos órabér­ből 5 fillért fedez. A munkásnak te­hát 144 forintot kellene megkeresnie óránként. Ezzel szemben a Szakszervezeti Tanács Gazdasági és Statisztikai Közlönyének 1946 novemberi száma szerint a betanított munkás órabére a húsiparban 1.11 forint, a papír­­vegyiparban 0­77 forint volt A többi iparág bérei e kettő között helyez­kedtek el. A segédmunkás órabére a húsiparban 1.05 forint és az ásvány­­olajiparban 0.71 forint volt. Ez a két szélsőséges határ. Az 1.49-es óra­bért még a szakmunkás sem kereste meg, kivéve a húsipart Általában az 1.40 forint órabér felett keresett a magasabb kvalifikációjú és a külön­leges kvalifikációjú szakr­akás, a csoportvezető és a mester- TM A teljesítménybérben dolgozók ese­tében a segédmunkás keresete a cu­koriparban 1­63 forint órabérnek fe­lelt meg, a műanyag- és enyvipar­­ban 0.70 forintnak. A többi iparág munkabére e két határ között volt. Akkordban dolgozó betanított mun­kások órabére 1.59 (szeszgyártás) és 0.84 (konzervipar) forint között he­lyezkedett el. A szakmunkások óra­bére akkord esetén általában az 1.49 forint fölött volt, kivételt csak a konzervipar (1.45 forint), a finom­mechanikai ipar (1.46 forint), a szap­pan-, pipereipar (1­40 forint), a mű­anyag-, vegyipar (1.14 forint) és a textilipar (1.48 forint). A csoport­­vezetők csaknem mind meghaladták az 1.49 forintos átlagot, kivétel csak a műanyag-, enyvipar (1-46 forint) és a textilipar (1-44 forint). Ezeknél a számoknál tekintetbe kell azonban vennünk azt, hogy nem minden iparág dolgozik 48 órás munkahéttel. A nehéziparban ni­, a munkanélküliség elkerülése céljából, találkozunk rövidebb munkaidővel is. Ebben az esetben a kereset ter­mészetesen alacsonyabb. A fenti számítások egygyermekes munkáscsalád­okra vonatkoznak. Ter­mészetesen súlyosabb a helyzet ak­kor, ha több gyermek van. Négy tagból álló munkáscsalád évi jöve­delmének pl- 4968 forintra kellene rúgnia abban az esetben, ha mind­ a négy családtag évi jövedelme eléri az 1242 forint átlagjövedelmet. 4968 forint évi jövedelem 95,5 forint heti keresetet kíván, vagyis, 48 órás munkahét mellett 199 forintos óra­bért. Mivel két gyermek esetében a családi pótlék havi 24 forint, azért ez aa 1.99 forintos órabérből 12 fillért fedez. A munkásnak tehát két gyer­mek esetében 1.87 forintot kellene megkeresnie. órabérben dolgozó szakmunkások közül egy sem éri el ezt a jöve­delmet, sőt a csoportvezetők közül is­ egye­dül a húsiparban látunk ennél ma­gasabb órabért. Akkordban dolgozó szakmunkások közül csak egyes élelmezési iparokban és a cukoripar­ban találkozunk ennél magasabb jö­vedelemmel, sőt a csoportvezetők kö­zül sem minden iparágban látjuk meghaladva ezt a nívót Természe­tesen messze ezen jövedelem alatt maradt el a betanított munkásoknak és segédmunkásoknak a jövedelme. 1242 forint átlagos évi jövedelem azt jelenti, hogy nőtlen munkás 48 órás munkabét mellett 049 forint munkabért keres. Az ifjúmunkások keresete mind ezen színvonal fölött van, a tanoncoké egyes esetekben alacsonyabb. A tanoncokról azonban feltehető az, hogy egyelőre még rendszerint szüleiknél élnek és így az ő jövedelmük kiegészíti a család­fő jövedelmét. Az ipari munkásság jövedelmének ez a vizsgálata azt mutatja, hogy a mai jövedelmi viszonyok mel­lett az ipari munkás számára a gyermek általában azt jelenti, hogy a család életszínvonala az átlag alá süllyed. Akkordban dolgozó munkásoknál vannak esetek, amikor feleség és egy gyermek esetében is még az át­lag felett marad a kereset. Meg kell említenünk azt is, hogy a négy legfontosabb iparágban a munkásságnak csak 36 °/o-a dolgozott akkordban és 64 °/o-a órabéres volt 1946 októberében. A szakmunkás az összes munkáslétszámnak a négy legfontosabb iparágban mindössze 35,2 °/*-át tette ki, viszont 53­2“/• volt a betanított munkás és­ a segédmun­kás. Mint láttuk, egy gyermek eseté­ben ezek jövedelme csaknem kivétel nélkül az átlag alatt marad. A tisztviselők Hasonló helyzetet találunk a tiszt­viselőknél­ Amint láttuk, háromtagú család esetében az átlagos évi jövedelem 3726 forint. Ez 310.50 forint átlagos havi jövedelmet jelent. Ezt az álla­got az állami tisztviselők­ közül csak a VII. fizetési osztálybeliek érik el. A VIII. fizetési osztály esetében a havi jövedelem 300 forint. Ehhez jön havi 32 forint közlekedési segély, az­után havi 18 forint a feleség és egy gyermek után. E tételek együtt 68 forintot tesznek ki. A havi 31050 fo­rintos jövedelmet tehát a IX. fize­tési osztály eléri, a X. fizetési osz­tály nem. A kollektív szerződés szerint fize­tett magántisztviselőknél csak a szakképzett munkaerők fizetése éri el egyes esetekben a fenti átlagot. Két gyermek esetében négy család­tagról lévén szó, az átlagos évi jö­vedelem 4968 forint. Ez havi 414— forintos jövedelemnek felel meg. Az állami tisztviselőknél ezt csak a VI. fizetési osztály (miniszteri osztály­­tanácsos) haladja meg (435— forint). A VII. fizetési osztálynak megfelelő 360­— forintos havi illetmény már a fenti átlag alatt marad. Közlekedési segéllyel és családi pótlékkal együtt ezt a VIII. fizetési osztály nem éri el.A magár tiszt­viselők közül csak a minősített beosztásban működő szak­képzett munkaerők érik el a kollek­tív szerződés alapján a fenti havi átlagot. Ezek havi fizetése ugyanis 260—420 forint. Az önálló, irányító és vezető munkaerőké ezt meghaladja, a többi magántisztviselőé viszont alatta marad az átlagnak. A mezőgazdasági lakosság Nem foglalkoztunk eddig a mező­­gazdasági lakosság jövedelmi viszo­nyaival, holott ez jelenti az ország népességének legnagyobb részét. Az 1941. évi ideiglenes statisztikai ada­tok szerint akkor az ország lakossá­gának 48,6 °­ o-a élt az őstermelés ke­reteiben. Lehetséges, hogy azóta ez az arány megnövekedett, nem való­színű azonban, hogy lényegesen vál­tozott volna. A mezőgazdasági munkabérek ér­tékelése nagyon bonyolult feladat- A bér részei közül tisztán értékelhető a gabonajárandóság, a készpénz- és az egyéb természetben nyújt­ott já­randóság- Sokkal nehezebben értékel­hető az állattartás. Nagyon kompli­kált az értékelése a földjáranndóság­­nak. Az alábbiakban tehát csak tág ha­tárok között becsülhetjük fel a mező­­gazdasági munkás jövedelmét, annál i3 inkább, mert hiszen a természet­beni keresetnek csak kis hányada kerül eladásra. A mezőgazdasági napszámosok órabérét a 140.800/1946. E. M. sz. ren­delet (M. K 1946. ápr. 28.) 1.5­ 3­2 kg búza értékében állapítja meg. Ez az órabér férfimunkás átlagos teljesít­ményére vonatkozik­ Felnőtt női, vagy 15—18 év közötti férfi mezőgaz­dasági napszámosmunkásnak az óra­bérét a rendelet a fenti órabérek 75 °/o-ába­n határozza meg. 40 forintos­­-kénti hivatalos ter­melői búzaáron számítva, a férfi­­napszámos órabére 60—128 forint fil­­lérnek felel meg, a női-, illetve ser­dülő férfimunkás órabére pedig 45— 96 forint fillér. A férfinapszámos órabére tehát általánosságban az ipari segédmun­kások órabérének felel meg, illetve még az alatt mozog. Tekintetbe kell azonban itt vennünk azt, hogy vi­déken az élelmiszerek általában ol­csóbbak és hogy a mezőgazdasági napszámbér nagy része természetben kerül kifizetésre. Anélkül tehát, hogy pontosan meg tudnék állapí­tani azt, mennyiben áll alatta vagy felette a mezőgazdasági munkabér egyes ipari mun­kabérkategóriáknak, azt mindenesetre megállapíthatjuk, hogy a mezőgazdasági munkás jöve­delme csak abban az esetben marad az egy főre eső átlagos jövedelem felett ha vagy nőtlen, vagy pedig ha nős — nincs gyermeke. Már egy gyermek esetében úgy az ő, mint családtagjainak jövedelme az átlagos alá süllyed. Feltehető, hogy a birtokososztály jövedelme a mezőgazdasági munkás jövedelménél magasabb. Ez nyilván igen sok esetben így is lesz. A kü­lönbség azonban — általánosságban — nem lehet igen nagy. A földre­form óta ugyanis Magyarországon nagybirtokok nincsenek. A jelenlegi kisbirtokososztály túlnyomó része nem rendelkezik sem a szükséges fel­szereléssel, sem az üzemanyagokkal, sem a megfelelő áll­­atáll­omá­nniyal- Elsősorban felszerelését kell pótol­nia és javítania. Ez pedig igen sú­lyos kiadásokat jelent. Itt kapcsoló­dik bele, főleg­ a jövedelemeloszlás­ba, az agrárollónak a hatása. Hely­szűke miatt magával az agrárolló kérdőivel itt részletesen nem foglal­kozunk. Az eddigiekből azt a következte­tést kell levonnunk, hogy a dogozó osztályok életszínvo­nala Magyarországon ma általá­nosságban az átlagos jövedelmi színvonal alatt marad. Mivel pedig a nemzeti jövedelem a maga egészében meghatározott ös­­­szeg, azért ha az egyiknek az átlag­ból kevesebb jut, amikor a másikra több esik. Kérdés, kik lehetnek ezek és hányam vannak? A nagy fizetések Általában szokás írni és beszélni a különböző vállalatoknál az úgyne­vezett nagy fizetésekről. Ezek felső határa meg van szabva, amelyet nem léphetnek túl­ A kérdés­ az, hány ilyen nagy jövedelmű egyén lehet ma Magyarországon? Adó­tatisztika jelenleg nem áll rendelkezésre. Az illetm­énytöbblet­­adó-bevételekből azonban arra kell következtetnünk, hogy ezeknek a száma kb­ 3500—4000 lehet. Tekintve, hogy jövedelmüket felfelé rendelet korlátozza, azért az az összeg, ami­vel ezeknek jövedelmei az­ átlagos felett vannak, összesítve is olyan csekély a nemzeti jövedelemhez ké­pest, hogy ha elvennénk tőlük kere­setüknek azt a részét, ami az átlag fölött vám és azt felosztanék azok között, akiknek keresete­­ az átlag alatt marad, számokban alig kifejez­hető filléres összeg jutna csa­k egy­­egy dolgozóra. Mi több: e »nagyfi­­zetéseknek« jelentékeny részét elviszi az illetménytöbbletadó és igazi egyen­lőtlenség tulajdonképpen csak a»H jövedelmeknél jelentkezik, amelyek mentesek az illetmény­többletadó alól. Ezek: az állami vállalatoknak és az államnak, azután a közlekedési vállalatoknak stb. az alkalmazottai. Némi igazságtalanság kétségkívül van e téma, mert az illetménytöbb­­le­tadó _ aldi mentesség áttöri a köz­teherviselő elvét. Az illetménytöbb­letadó áld mentes egyéneknek a száma sem­ olyan nagy azonban,hogy összesített jövedelmük lényeges ös­­szeget jelenthetne az egész nemzeti jövedelemhez képest- A nemzeti jö­vedelem megoszlásában az egyenlőt­lenség tehát nem itt, az ú. n. »nagy fizetésekben« keresendő- Ha azonban az egyenlőtlenség igazi okát nem igen, az úgynevezett­­ nagy fizetésekben találjuk, akkor mely jövedelemkaegóriákban kell azt ke­resnünk? A válasz gyszerű. Nem azok közü­l, akik munkájuk után­ jövedlmükből élnek.­­ Az ember­zt hinné, hogy Magyaror­országon ma tulajdon utáni jövede­*­lem alig van. A földta­n időn utáni* jövendőn eléggé lecsökkent, azopB okok mutt, amelyekre már fentebb* rámutattunk. A háztulajdon ma alig­ hoz olya jövedelmet, amelyet a tu­ ljudonis nnga is élvezhetne. Az ét­­tekpapiro osztalékot egyelőre nem­­ fizetnek. Hol van tehát alkkor az a tula­jdonl­atam ,lö^de-em, amely ma bent ír a jövedelemeloszlás egyenlői­ség ot? M Megfelel adó- és egyéb statisztái­kai anyaap<rvelőre nincs. Csak kö­­vetkezte­tünk tehát bizonyos tél nyékből a*>gyed i külföldi né­dákból A gyepsok és tőkések ^j­övedelme Itt van indenekel­őtt az iparcikkek im­fPry. ,IMW:'í ,igen magas ára­ Ez jelentős nyeseget juttat egyes gyá­rosoknak e vállalkozóknak. Itt van a mentesítő bizonyos vállalatoknak különböző évek alól. Van azután egy­éb fajta vereség is. A Journale Geneve I. évi decem­ 9 ®. H-i szaftban Ft. Laufenburger érdeke is tannanyt közöl a francia nemzeti jödelem megoszlásáról. Eszerint 194­ an a nemzeti jövede­lemnek 29­5*i esett munkabérekre, 3­/»-a nyugdíra, 35V«-a tőkejöve­delemre, visít 52­5*/o-a különböző nyeres­égek­reT.au­fern­burger rámutat arra, hogy enleg Franciaország­ban sem a mka, sem pedig a tőke nem .lóvédés ® eléggé, ellenben a nemzeti jövdem igen miagy része egyes szem­ekre esik, különböző üzleti nyerés révén. Szerinte en­nek a legfőb oka az áruhiány. In­nen erednek lönböző közvetítői és röbben fékezi nyereségek .« Az a megállítás, hogy a tőke Franciországa m­a nem jövedel­mez sokat, a rilis tőkejövedelmek­re vonatkozik árhiányt kihasznál­ni akármilyenódon, csak bizonyos forgótőkevei­­t, az itt szóban lévő nyereségek te ha nem is a legális és megszokott vereségei a tőkének, de min­den eset a tőkések­nek a nye­­reségei, akik hasági erejüket ar­ra fordítsák, hgy az áruhiányon keressenek. Nem valószí az, hogy a magyar nemzeti jövődnből is ilyen nagy harn­yad essék­sonló nyereségekre. Frenciaországl ugyanis jelenleg nyílt infláció­s, nálunk viszont a Pen ® st.«Ml-­ínyos áruhiány vi­­szont nálunk van még. Ebből azon a logikusan követke­zik az, hogy i a legbiztosabb út ezeknek a nyeleknek a megszün­tetéséhez és afe, hogy a nemzeti jövedelem k­ell törljék, vagyis, hogy emelkedj*-oknak a jövedel­me, akiké ma átlag alatt marad. Ez az út: a tejés fokozása és ra­cionalizálása. vls a termelési költségek csöklése egyrészt, más­részt: a magas­­ árak lefaragása. Megszü­ntetendő­ ua bizonyos vál­lalatoknak mentése különböző ter­hek alól és behlll­en,nem volna az általános köztermelés elve.

Next