Uj Szó, 1947. január (3. évfolyam, 1-25. szám)
1947-01-01 / 1. szám
2 Ul Szó 1947 Január 1, szerda Hogyan oszlik meg ma a nemzeti jövedelem Magyarországon ? írta ZELOVICH LÁSZLÓ egyetemi rk. tanár Magyar kormánytényezők kijelentése szerint nemzeti jövedelmünk jelenleg 11.800 millió forintra becsülhető, vagyis egy lakosra átlagosam évi 1242 forint jövedelem esik. Ha a nemzeti jövedelem egyenlően osztanék meg, ez azt jelentené, hogy három tagból álló munkáscsalád évi jövedelme a fenti összeg háromszorosát tenné ki, vagyis 3726 forintot. Ennyit kellene tehát minden nős, és egygyermekes ipari munkásnak megkeresnie egy év alatt ahhoz, hogy az ő és az általa eltartott családtagoknak évi jövedelme ne legyen az átlag alatt Az ipari munkások Van-e ipari munkás, aki ezt az összeget meg tudja keresni? 8726 forint évi jövedelem 71.65 forint heti keresetet kíván, vagyis, ha a munkás nem dolgozik akkoriban, akkor 48 órás munkahét mellett 1.49 forintos órabért Mivel a családi pótlék egy gyermek után havi 10 forint, ezért ez az 1.49 forintos órabérből 5 fillért fedez. A munkásnak tehát 144 forintot kellene megkeresnie óránként. Ezzel szemben a Szakszervezeti Tanács Gazdasági és Statisztikai Közlönyének 1946 novemberi száma szerint a betanított munkás órabére a húsiparban 1.11 forint, a papírvegyiparban 077 forint volt A többi iparág bérei e kettő között helyezkedtek el. A segédmunkás órabére a húsiparban 1.05 forint és az ásványolajiparban 0.71 forint volt. Ez a két szélsőséges határ. Az 1.49-es órabért még a szakmunkás sem kereste meg, kivéve a húsipart Általában az 1.40 forint órabér felett keresett a magasabb kvalifikációjú és a különleges kvalifikációjú szakrakás, a csoportvezető és a mester- TM A teljesítménybérben dolgozók esetében a segédmunkás keresete a cukoriparban 163 forint órabérnek felelt meg, a műanyag- és enyviparban 0.70 forintnak. A többi iparág munkabére e két határ között volt. Akkordban dolgozó betanított munkások órabére 1.59 (szeszgyártás) és 0.84 (konzervipar) forint között helyezkedett el. A szakmunkások órabére akkord esetén általában az 1.49 forint fölött volt, kivételt csak a konzervipar (1.45 forint), a finommechanikai ipar (1.46 forint), a szappan-, pipereipar (140 forint), a műanyag-, vegyipar (1.14 forint) és a textilipar (1.48 forint). A csoportvezetők csaknem mind meghaladták az 1.49 forintos átlagot, kivétel csak a műanyag-, enyvipar (1-46 forint) és a textilipar (1-44 forint). Ezeknél a számoknál tekintetbe kell azonban vennünk azt, hogy nem minden iparág dolgozik 48 órás munkahéttel. A nehéziparban ni, a munkanélküliség elkerülése céljából, találkozunk rövidebb munkaidővel is. Ebben az esetben a kereset természetesen alacsonyabb. A fenti számítások egygyermekes munkáscsaládokra vonatkoznak. Természetesen súlyosabb a helyzet akkor, ha több gyermek van. Négy tagból álló munkáscsalád évi jövedelmének pl- 4968 forintra kellene rúgnia abban az esetben, ha mind a négy családtag évi jövedelme eléri az 1242 forint átlagjövedelmet. 4968 forint évi jövedelem 95,5 forint heti keresetet kíván, vagyis, 48 órás munkahét mellett 199 forintos órabért. Mivel két gyermek esetében a családi pótlék havi 24 forint, azért ez aa 1.99 forintos órabérből 12 fillért fedez. A munkásnak tehát két gyermek esetében 1.87 forintot kellene megkeresnie. órabérben dolgozó szakmunkások közül egy sem éri el ezt a jövedelmet, sőt a csoportvezetők közül is egyedül a húsiparban látunk ennél magasabb órabért. Akkordban dolgozó szakmunkások közül csak egyes élelmezési iparokban és a cukoriparban találkozunk ennél magasabb jövedelemmel, sőt a csoportvezetők közül sem minden iparágban látjuk meghaladva ezt a nívót Természetesen messze ezen jövedelem alatt maradt el a betanított munkásoknak és segédmunkásoknak a jövedelme. 1242 forint átlagos évi jövedelem azt jelenti, hogy nőtlen munkás 48 órás munkabét mellett 049 forint munkabért keres. Az ifjúmunkások keresete mind ezen színvonal fölött van, a tanoncoké egyes esetekben alacsonyabb. A tanoncokról azonban feltehető az, hogy egyelőre még rendszerint szüleiknél élnek és így az ő jövedelmük kiegészíti a családfő jövedelmét. Az ipari munkásság jövedelmének ez a vizsgálata azt mutatja, hogy a mai jövedelmi viszonyok mellett az ipari munkás számára a gyermek általában azt jelenti, hogy a család életszínvonala az átlag alá süllyed. Akkordban dolgozó munkásoknál vannak esetek, amikor feleség és egy gyermek esetében is még az átlag felett marad a kereset. Meg kell említenünk azt is, hogy a négy legfontosabb iparágban a munkásságnak csak 36 °/o-a dolgozott akkordban és 64 °/o-a órabéres volt 1946 októberében. A szakmunkás az összes munkáslétszámnak a négy legfontosabb iparágban mindössze 35,2 °/*-át tette ki, viszont 532“/• volt a betanított munkás és a segédmunkás. Mint láttuk, egy gyermek esetében ezek jövedelme csaknem kivétel nélkül az átlag alatt marad. A tisztviselők Hasonló helyzetet találunk a tisztviselőknél Amint láttuk, háromtagú család esetében az átlagos évi jövedelem 3726 forint. Ez 310.50 forint átlagos havi jövedelmet jelent. Ezt az állagot az állami tisztviselők közül csak a VII. fizetési osztálybeliek érik el. A VIII. fizetési osztály esetében a havi jövedelem 300 forint. Ehhez jön havi 32 forint közlekedési segély, azután havi 18 forint a feleség és egy gyermek után. E tételek együtt 68 forintot tesznek ki. A havi 31050 forintos jövedelmet tehát a IX. fizetési osztály eléri, a X. fizetési osztály nem. A kollektív szerződés szerint fizetett magántisztviselőknél csak a szakképzett munkaerők fizetése éri el egyes esetekben a fenti átlagot. Két gyermek esetében négy családtagról lévén szó, az átlagos évi jövedelem 4968 forint. Ez havi 414— forintos jövedelemnek felel meg. Az állami tisztviselőknél ezt csak a VI. fizetési osztály (miniszteri osztálytanácsos) haladja meg (435— forint). A VII. fizetési osztálynak megfelelő 360— forintos havi illetmény már a fenti átlag alatt marad. Közlekedési segéllyel és családi pótlékkal együtt ezt a VIII. fizetési osztály nem éri el.A magár tisztviselők közül csak a minősített beosztásban működő szakképzett munkaerők érik el a kollektív szerződés alapján a fenti havi átlagot. Ezek havi fizetése ugyanis 260—420 forint. Az önálló, irányító és vezető munkaerőké ezt meghaladja, a többi magántisztviselőé viszont alatta marad az átlagnak. A mezőgazdasági lakosság Nem foglalkoztunk eddig a mezőgazdasági lakosság jövedelmi viszonyaival, holott ez jelenti az ország népességének legnagyobb részét. Az 1941. évi ideiglenes statisztikai adatok szerint akkor az ország lakosságának 48,6 ° o-a élt az őstermelés kereteiben. Lehetséges, hogy azóta ez az arány megnövekedett, nem valószínű azonban, hogy lényegesen változott volna. A mezőgazdasági munkabérek értékelése nagyon bonyolult feladat- A bér részei közül tisztán értékelhető a gabonajárandóság, a készpénz- és az egyéb természetben nyújtott járandóság- Sokkal nehezebben értékelhető az állattartás. Nagyon komplikált az értékelése a földjáranndóságnak. Az alábbiakban tehát csak tág határok között becsülhetjük fel a mezőgazdasági munkás jövedelmét, annál i3 inkább, mert hiszen a természetbeni keresetnek csak kis hányada kerül eladásra. A mezőgazdasági napszámosok órabérét a 140.800/1946. E. M. sz. rendelet (M. K 1946. ápr. 28.) 1.5 32 kg búza értékében állapítja meg. Ez az órabér férfimunkás átlagos teljesítményére vonatkozik Felnőtt női, vagy 15—18 év közötti férfi mezőgazdasági napszámosmunkásnak az órabérét a rendelet a fenti órabérek 75 °/o-ában határozza meg. 40 forintos-kénti hivatalos termelői búzaáron számítva, a férfinapszámos órabére 60—128 forint fillérnek felel meg, a női-, illetve serdülő férfimunkás órabére pedig 45— 96 forint fillér. A férfinapszámos órabére tehát általánosságban az ipari segédmunkások órabérének felel meg, illetve még az alatt mozog. Tekintetbe kell azonban itt vennünk azt, hogy vidéken az élelmiszerek általában olcsóbbak és hogy a mezőgazdasági napszámbér nagy része természetben kerül kifizetésre. Anélkül tehát, hogy pontosan meg tudnék állapítani azt, mennyiben áll alatta vagy felette a mezőgazdasági munkabér egyes ipari munkabérkategóriáknak, azt mindenesetre megállapíthatjuk, hogy a mezőgazdasági munkás jövedelme csak abban az esetben marad az egy főre eső átlagos jövedelem felett ha vagy nőtlen, vagy pedig ha nős — nincs gyermeke. Már egy gyermek esetében úgy az ő, mint családtagjainak jövedelme az átlagos alá süllyed. Feltehető, hogy a birtokososztály jövedelme a mezőgazdasági munkás jövedelménél magasabb. Ez nyilván igen sok esetben így is lesz. A különbség azonban — általánosságban — nem lehet igen nagy. A földreform óta ugyanis Magyarországon nagybirtokok nincsenek. A jelenlegi kisbirtokososztály túlnyomó része nem rendelkezik sem a szükséges felszereléssel, sem az üzemanyagokkal, sem a megfelelő állatállománniyal- Elsősorban felszerelését kell pótolnia és javítania. Ez pedig igen súlyos kiadásokat jelent. Itt kapcsolódik bele, főleg a jövedelemeloszlásba, az agrárollónak a hatása. Helyszűke miatt magával az agrárolló kérdőivel itt részletesen nem foglalkozunk. Az eddigiekből azt a következtetést kell levonnunk, hogy a dogozó osztályok életszínvonala Magyarországon ma általánosságban az átlagos jövedelmi színvonal alatt marad. Mivel pedig a nemzeti jövedelem a maga egészében meghatározott összeg, azért ha az egyiknek az átlagból kevesebb jut, amikor a másikra több esik. Kérdés, kik lehetnek ezek és hányam vannak? A nagy fizetések Általában szokás írni és beszélni a különböző vállalatoknál az úgynevezett nagy fizetésekről. Ezek felső határa meg van szabva, amelyet nem léphetnek túl A kérdés az, hány ilyen nagy jövedelmű egyén lehet ma Magyarországon? Adótatisztika jelenleg nem áll rendelkezésre. Az illetménytöbbletadó-bevételekből azonban arra kell következtetnünk, hogy ezeknek a száma kb 3500—4000 lehet. Tekintve, hogy jövedelmüket felfelé rendelet korlátozza, azért az az összeg, amivel ezeknek jövedelmei az átlagos felett vannak, összesítve is olyan csekély a nemzeti jövedelemhez képest, hogy ha elvennénk tőlük keresetüknek azt a részét, ami az átlag fölött vám és azt felosztanék azok között, akiknek keresete az átlag alatt marad, számokban alig kifejezhető filléres összeg jutna csak egyegy dolgozóra. Mi több: e »nagyfizetéseknek« jelentékeny részét elviszi az illetménytöbbletadó és igazi egyenlőtlenség tulajdonképpen csak a»H jövedelmeknél jelentkezik, amelyek mentesek az illetménytöbbletadó alól. Ezek: az állami vállalatoknak és az államnak, azután a közlekedési vállalatoknak stb. az alkalmazottai. Némi igazságtalanság kétségkívül van e téma, mert az illetménytöbbletadó _ aldi mentesség áttöri a közteherviselő elvét. Az illetménytöbbletadó áld mentes egyéneknek a száma sem olyan nagy azonban,hogy összesített jövedelmük lényeges összeget jelenthetne az egész nemzeti jövedelemhez képest- A nemzeti jövedelem megoszlásában az egyenlőtlenség tehát nem itt, az ú. n. »nagy fizetésekben« keresendő- Ha azonban az egyenlőtlenség igazi okát nem igen, az úgynevezett nagy fizetésekben találjuk, akkor mely jövedelemkaegóriákban kell azt keresnünk? A válasz gyszerű. Nem azok közül, akik munkájuk után jövedlmükből élnek. Az emberzt hinné, hogy Magyarorországon ma tulajdon utáni jövede*lem alig van. A földtan időn utáni* jövendőn eléggé lecsökkent, azopB okok mutt, amelyekre már fentebb* rámutattunk. A háztulajdon ma alig hoz olya jövedelmet, amelyet a tu ljudonis nnga is élvezhetne. Az éttekpapiro osztalékot egyelőre nem fizetnek. Hol van tehát alkkor az a tulajdonlatam ,lö^de-em, amely ma bent ír a jövedelemeloszlás egyenlőiség ot? M Megfelel adó- és egyéb statisztáikai anyaap<rvelőre nincs. Csak következtetünk tehát bizonyos tél nyékből a*>gyed i külföldi nédákból A gyepsok és tőkések ^jövedelme Itt van indenekelőtt az iparcikkek imfPry. ,IMW:'í ,igen magas ára Ez jelentős nyeseget juttat egyes gyárosoknak e vállalkozóknak. Itt van a mentesítő bizonyos vállalatoknak különböző évek alól. Van azután egyéb fajta vereség is. A Journale Geneve I. évi decem 9 ®. H-i szaftban Ft. Laufenburger érdeke is tannanyt közöl a francia nemzeti jödelem megoszlásáról. Eszerint 194 an a nemzeti jövedelemnek 295*i esett munkabérekre, 3/»-a nyugdíra, 35V«-a tőkejövedelemre, visít 525*/o-a különböző nyereségekreT.aufernburger rámutat arra, hogy enleg Franciaországban sem a mka, sem pedig a tőke nem .lóvédés ® eléggé, ellenben a nemzeti jövdem igen miagy része egyes szemekre esik, különböző üzleti nyerés révén. Szerinte ennek a legfőb oka az áruhiány. Innen erednek lönböző közvetítői és röbben fékezi nyereségek .« Az a megállítás, hogy a tőke Franciországa ma nem jövedelmez sokat, a rilis tőkejövedelmekre vonatkozik árhiányt kihasználni akármilyenódon, csak bizonyos forgótőkeveit, az itt szóban lévő nyereségek te ha nem is a legális és megszokott vereségei a tőkének, de minden eset a tőkéseknek a nyereségei, akik hasági erejüket arra fordítsák, hgy az áruhiányon keressenek. Nem valószí az, hogy a magyar nemzeti jövődnből is ilyen nagy harnyad esséksonló nyereségekre. Frenciaországl ugyanis jelenleg nyílt inflációs, nálunk viszont a Pen ® st.«Ml-ínyos áruhiány viszont nálunk van még. Ebből azon a logikusan következik az, hogy i a legbiztosabb út ezeknek a nyeleknek a megszüntetéséhez és afe, hogy a nemzeti jövedelem kell törljék, vagyis, hogy emelkedj*-oknak a jövedelme, akiké ma átlag alatt marad. Ez az út: a tejés fokozása és racionalizálása. vls a termelési költségek csöklése egyrészt, másrészt: a magas árak lefaragása. Megszüntetendő ua bizonyos vállalatoknak mentése különböző terhek alól és behlllen,nem volna az általános köztermelés elve.