Uj Szó, 1947. május (3. évfolyam, 98-121. szám)

1947-05-01 / 98. szám

s költészetes, sorozatában jelent meg, szűkreszabottan bár, de az igaz. Petőfit adja: az első, hamisítatlan forrás, mely a népéért, népe szabad­ságáért harcoló s a világ minden elnyomottjával szolidáris forradal­már Petőfit a szovjet olvasóval meg­­ismertette. Lunacsarszkij mélyen­­szántó, közel 25 oldalra terjedő iro­dalmi életrajzzal vezeti be a köny­vet Petőfi Sándor — írja többek kö­zött Lunacsarszkij — egyik legkima­gaslóbb­­alakja az egész európai köl­tészetnek. Meghalt, mint a mi Ler­­montovunk 27 éves korában s a ma­gyar irodalomban azt a szerepet ját­szotta, mint nálunk Puskin. Kétség­telenül legmagasabb, legközvetlenebb megnyilatkozása a magyar költészet­nek Petőfi költészete óriási és döntő hatással volt a magyar irodalom to­vábbfejlődésére és több mint jel­lemző h­ogy ez a 27 éves korában meghalt költő áll a magyar iroda­lom középpontjában... De Petőfi elsősorban, mint igen kimagasló és igen tudatos forradalmár jellegze­tes. A forradalom a szociális igaz­ság meg­valósításáról álmodozott és hirdette, hogy mit sem ér olyan po­litikai forradalom, mely nem, vezet az egyenlőséghez és nem enyhíti a n­­ép terhét. Ennek következtében sza­kított a mérsékelt pesti kormánnyal, melynek ténykedéseiben az opportu­nizmus diadalát látta és Bem tábor­nokihoz, egy ugyancsak baloldali for­radalmár zászlajához csatlakozott­.. Az orosz cár kozákjaival vívott harcban esett el. Lunacsarszkij bevezetőjében pár­huzamot von egyrészt Petőfi — másrészt Byron, Heine, Lenau és Lermontov között, akiket Európa legnagyobb költőinek tart és ez alkalommal is kiemeli Petőfit ha­sonlíthatatlanul mély, utolérhetetlen népi líráját, páratlanul nagyszerű forradalmi epikáját. „Magyar­ország forradalmi költészete“ a címe egy antológiának, mely ugyancsak Moszkvában, az orosz írószervezet magyar osztályának kezdeményezésére jelent meg 1925-­­ ben az állami könyvkiadóban. A fordításokat Sz. Sz. Zajaicki vé­­gezte. Az antológia a következő négy beosztásban ismerteti a ma­gyar forradalmi költészetet: „ A nemzeti forradalmak költészete. 2. A polgárság költészete. 3. Szociáldemo­krata költészet 4. A kommunizmus és emigráció költői. Terjedelemben itt is Petőfi áll az élen. Tizennyolc verse immár korszerű fordításban , és nem német szöveg alapján mu­tatja be az orosz olvasónak a ma­gyar költőfenomént A könyvben új fordításban látjuk többek között a következő verseket: »A kutyák dala«, »A farkasok dala«, »A ma­gyar nemes", »A nép nevében«, »Ké­szülj hazám«, »Egy gondolat bánt engémet«, a »Nép«, »Nemzeti dal«, a Mágnásokhoz«, a »Királyok ellen«, Itt a nyilam«, »Európa megint csendes«, »Feltámadt a tenger«, »Tiszteljétek a közkatonákat«, Akasszátok fel a királyokat«, »Austria«. Zalaiéki fordítása már je­lentős haladást jelent nemcsak mi­nőségét, de az anyagkiválasztást és a tartalmát illetőleg is, mert a nyers verssorokat már megbízható kézből kapta. Pervomajszijj ukrán Petőfi könyve A szovjetunióbeli Petőfi-irodalom jelentős dátuma az 1938. év, amikor Leonid Pervomajszkij, a Magyar­­országon is ismert szovjet-ukrán költő fordításában, kitűnő kiállí­tásban megjelent Petőfi ukrán ki­adása. Pervomajszkij a szovjet­ukrán költészet egyik legmarkán­sabb képviselője. A magyarokhoz, magyar vörösgárdistákhoz, l­­agyar politikai emigránsokhoz régi, harci barátság fűzi, Leonid Pervomajszkij rajtuk keresztül szerette meg őszin­te, harcos szeretettel a magyar népet is. Kitűnő fordításai­hoz írt előszava egyaránt vallomás Petőfi halhatat­lan tehetségének és az egész magyar népnek. Petőfi 38 versét fordította le, köztük az »Élet vagy halál«, »Te a tavaszt szereted«, »A költő és a tavasz«, »Juhászlegény«, »Szeptem­­ber végén", »Meddig alszol még ha­zám«, »Éljen a köztársaság«, »Falu végén kurta kocsma« (melynek ukrá­nul is a »Kurta kocsma« címet adta), »Európa: csendes«, »Távolból« stb. stb. verseket­ Pervomajszkij mesteri készséggel adta vissza a lírikus és forradalmár Petőfit. Könyve, mely »Petőfi Sándor költeményei« címen jelent meg, méltóan sorakozik a vi­lágirodalom klasszikusainak legjobb ukrán fordításai mellé. A legújabi­ orosz Petőfi fordítás A Szovjetunió Állami Szépirodal­mi Könyvkiadója már a Nagy Hon­védő Háborút megelőző években H3BPAHHME CTHXH Petőfi Sándor. Válogatott versei. Cigá­nyok, könyvsorozat. II. 19, a Pren'iin kiadóhivatala, Moszkva, 1916 tervbe vette Petőfi Sándor váloga­tott verseinek kiadását. Egy közel tízéves, 5000 verssorra kiterjedő könyv kiadását tervezte. A munka Anna Krasznova és Hidas Antal irányításával meg is indult. A szov­jet orosz írók örömmel vállalták a fordítás nagy, felelősséggel teljes, de megtisztelő feladatát. Felejthetet­len — de a szovjet írók beállított­­ságát ismerve, magától érthető — óriási odaadással, lelkesedéssel vál­lalták a szovjet költők legkiválóbb­­jai: N. Tihonov, A. Szurkov, B. Paszternyák, Vera Imber, Mar­garita Aliger, V. Levik, P. Anto­­kolszki és mások ezt a munkát. A könyv megjelenését a háború ugyan megakadályozta, de 1942-ben mégis sikerült a már kész anyag egy ré­szét »Petőfi forradalmi versei« eb­ben a Krasznij Ufába (Csu­vasz­­országba) evakuált állami kiadónak megjelentetni. Ezt a füzetet követte 1946-ban az »Ogornyok« kiadásában a »Petőfi válogatott versei« című kis kötet, mely Hidas Antal előszavával és Anna Krasznova összeállításában — mint a készülő nagy könyv egy része — jelent meg. Petőfi születésének 125. évforduló­ján megjelenik az orosznyelvű nagy Petőfi-könyv. Jelképe lesz ez is a két nép őszinte és bízvást mondhat­juk, törhetetlen barátságának. MADARÁSZ EMIL * Petőfi Sándor költeményei. Ukránra for­dította Leonid Pervomajszkij. Állami Könyvkiadó, Kiev, 1938 uuhmp nerton 194? május 1, csütörtök EL) . DUTTMANN SAROK ­ ________ Moszkva felkészült május elseje megünneplésére (Moszkvai tudósítónk telefonjelentése) Moszkva, az új szocialista világ hatal­mas fővárosa, ünnepi díszbe öltözött. Terek, körutak, parkok fáinak zöldje, virágainak ezerszínű tarkasága gyönyör­ködteti a szemet. A főváros lázas ütemben készül május elseje megünneplésére. Ezer meg ezer zászlótartó díszoszlopot és transzparenst szereltek fel a város utcáin és terein. A házak falán Lenin, Sztálin és a párt, a kormány vezető férfiainak hatalmas­méretű arcképei. Ünnepi díszbe öltözött a Vörös tér és sokszáz más utca és tér. A Szakszerve­zeti Szövetség Házának homlokzatán, a 16 szövetséges köztársaság zászlói kö­zött, Sztálin arcképe és a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja Központi Bizottsága májusi kiáltványának szö­vege. A Gorkij ueca sokemeletes lakó­házainak falain, az Ohotnij Rjad és a Szovjet tér­ között , óriási­­,éjfelt gras­i­ , konok hirdetik a háború utáni ötéves terv eddigi eredményeit. A moszkvaiak, csakúgy mint az egész szovjet nép, nagy lelkesedéssel ké­szültek az idei május elsejére. Hiszen ez a május elseje úgyszólván előestéje a Nagy Októberi Szocialista Forradalom harm­incadi­k évfordulójának. A szovjet nép egyik legszebb hagyo­mánya, hogy fokozott alkotó munkával készül ünnepeire. Minden vállalatnál, a falvakban és városokban egyaránt, lázas ütemben folyik a szocialista munkaver­seny. Az üzemek és gyárak munkáskol­­lektívjei nemcsak arra törekednek, hogy teljesítsék munkatervüket, hanem min­den igyekezetükkel azon vannak, hogy az előirányzott tervet jóval mtghalad­­■ ják. Ez sikerült is a moszkvaiaknak, ami elsősorban az olyan sztahanovisták ér­deme, mint például a moszkvai Dinamó­­gyár marógépkezelői, Rjadov és Kanov, akik április 1- ére már az egész évre előirányzott munkanormát elvégezték, vagyis három és fél hónap alatt teljesí­tették az egész évi munkát. Pantelej Semjakin, az 1. számú golyóscsapágy­­gyár kovácsa, egy váltás alatt az előírt 2000 darab alkatrész helyett 4—5000 dara­bot készít el. Moszkvában mindenütt folyik az épít­kezés. Ez a nyolcszázesztendős világ­város nagyobb és szebb, mint valaha. Iségesrégen begyógyították azokat a je­lentéktelen sebeket, amelyeket a háború folyamán elszenvedett.­­ A szovjet nép és dicsőséges hadserege megőrizte és még szebbé tette szeretett fővárosát. Új, hat-nyolc emeletes lakóhá­zak, új gyárépületek nőnek ki a földből. De a föld alatt sem állnak tétlenül: gyors ütemben épül a földalatti vasút negyedik útvonalszakasza. A moszkvai »Metro« a nemzetközi szaktekintélyek véleménye szerint, a világ legtökélete­sebb földalatti vasútja. NÉPÜNNEPÉLYEK A moszkvaiak nemcsak arról híresek, hogy önmegtagadásig menő szorgalom­mal és igyekezettel dolgoznak hazájuk dicsőségéért, hanem arról is, hogy szer­vezetten, nagyszerűen tudják kihasználni szabadidejüket is. Különösen káprázato­sak a szovjet főváros népünnepélyei a nagy ünnepnapokon. Május elsején tarka díszt öltenek az uccák és terek. A Szverdlov téren a Puskán és Ma­­nyezs téren szabadtéri színpadokon a fő­városi színtársulatok, cirkuszi akroba­ták, a munkásklubok kultúrgárdái és ze­nekarai szórakoztatják az ünneplő kö­zönséget. A terekre néző házak homlokzatát vö­rösszínű karton, zöld fenyőágak és transzparensek borítják. Este fényszórók vakító fénye árasztja el ezeket a díszíté­seket. Április 30-án a főváros három nagyobb terén ünnepi vásár nyílt meg. A tarka, díszes pavilonokban desszertárukat, cu­korkát, ajándéktárgyakat, gyermekjáté­kokat, könyveket vásárolnak a moszk­vaiak. A Puskin téren a régi Moszkva egyik uceájának kicsinyített mását állí­tották ki csipkés szegélyű árkádjaival, ősorosz tornyaival és kastélyaival. Szín­­­nes lámpafüzérek bársonyos fényében táncol az ifjúság. Igazi látványosság ez, amelyet annyira szeretnek a moszkvaiak s megcsodálnak a külföldiek. A májusi nap első sugarai beragyog­nak Moszkva felett. Ők üdvözlik elsőnek a nagy ünnepnapot. A moszkvaiak száz­ezrei zeneszó mellett vonulnak fel a vö­rösbe hurkolt utcákon, vidám énekszóval menetelnek a Vörös tér felé, ahol a Kreml falának tövében, gránit mauzóleu­mában alussza örök álmát a szovjet ál­lam megalapítója, a nagy Lenin. Moszkva és az egész ország népe forró lelkesedéssel üdvözli e napon Lenin hal­hatatlan művének továbbépítőjét: a nagy Sztálint és dicső fegyvertársait. G. SZUSCSENKO

Next