Uj Szó, 1947. május (3. évfolyam, 98-121. szám)
1947-05-01 / 98. szám
6 Hét könyv Petőfi Sándor költészetének kimerítő, nagy orosz kiadására most készül a Szovjetunió irodalmi világa. De Petőfi halhatatlan neve már régen népszerű a Szovjetunióban, sőt a cári Oroszországban is ismert volt. Novics orosz író és műfordító már 1897-ben »Magyarszkije poeti« (Magyar költők) cím alatt takaros kis könyvet adott ki, melyben természetesen Petőfi foglalja el számban is a főhelyet. A mindössze száztízoldalas fértebbn harmincévi verssel szerepel. Ez a kultúrtörténelmi bibliográfia sőt politikai szempontból egyapám rendkívül érdekes könyv Szent-Peterburgban J- J. Liberman nyomdájában, Fontánka, 85 szám alatt készült, N. Novics szerkesztésében. A könyv a magyar költészetet ismertető előszóval kezdődik. 25 magyar költőt szerepeltet, bibliográfiai adatokkal és egy rövidke szómagyarázattal záródik. A költők közt találjuk a két Kisfaludtat, Csokonai Vitézfihálit (egy verssel), Berzsenyi Dánielt, (a »Táncok« című versse ) Vörösmartyt (a »Szózat«), Arany Jánost (négy verssel, köztük a »Fati gólya« és »Fiamnak«), Tompát (»Őszi dal» »Ősz«), Eötvös (egy verssel), Lisznyai Kálmánt, Bartók Lajost, Tóth Kálmánt, Gyulai Pált, Szász Károlyt, Lévay Józsefet, Vajda Jánost (egy-egy verssel), Kiss Józsefet (»Simon Judit«, »Csókolj meg«), Jurányi Emilt, Endrődi Sándort, Sírkei Károlyt (két két verssel). Szabó Endrét akinek a szerkesztő előszavában köszönet© mond támogatásáért, (hat verssel), viszont Peviczky Gyula és Komjáthy Jenő is csak egy verssel szerepel, Szabolcska Mihály is egy verssel. Fordításból fordított Petőfi Novics bevezetőjében a következő érdekes vallomást teszi: »Az új magyar irodalom legragyogóbb fejezete, a lírai költészet. A magyar költők, de különösen Petőfi versei között Olyanokat találunk, melyek méltóan sorakoznak a legújabb nyugateurópai költészet legjobb alkotásaihoz... Nagy sajnálatomra csak nagyon kevés magyar vers van orosz nyelvre fordítva, amivel pedig rendelkezünk, az — jelentéktelen kivétellel — német fordítás átfordítása.* Ez a magyarázata annak, hogy az első orosz Petőfi-fordítása kizárólag a szerelmi lírájára szorítkozik. A német fordító-monopólium persze őrizkedett attól, hogy Petőfi halhatatlan politikai költészetét, mely tudvalévően forradalmi, tehát németellenes volt, terjessze. Ez egyébként egyik igen jellemző, kultúrtörténeti cáfolata annak a németek és csatlósaik terjesztette legendának, mely a német kultúrközvetítés szerepét emeli ki Nyugat és Kelet között. Ez a kultúrközvetítés csak annyiban állott fenn, amennyiben nem ártott a porosz junkerizmus és a német terjeszkedés ideológiájának. Ennek köszönhető, hogy egyrészt a Nyugat, másrészt a Kelet csak szerelmi versei és bordalai révén ismerte meg a magyar szabadság, a magyar demokrácia, a forradalmi világszemlélet halhatatlan halását: Petőfi Sándort. (Amikor a háború kitörése előtt Petőfi irodalomra volt szükségem egy készülő Petőfi-kiadás céljaira, a Leningrádi Nyilvános Könyvtár, a Moszkvai Történelmi Könyvtár és a Külföldi Irodalom Moszkvai Állami Könyvtára közel 30 kötetet bocsátott rendelkezésemre. Köztük 25 kötet — német Petőfi-fordítást, melynek egyikében sem található még csak a nyoma sem Petőfi politikai költészetének.) .De térjünk vissza Novics kis könyvéhez, mely időrendben közli Petőfi 37 lírai szerelmi, versét. A versek 1846-ban, 1847-b ben jelentek meg német fordítások nyomán, tehát a döntően jelentősége« 48. és 49. évek F ...: "#!?«" - r_^ “ » PitisOAioundin v;í - HO J Dlíl — J .a n a ;t v .......II....................... •Á . H35f>A4iHblE CTHXOTBOPF.HHH ; í :í a; ftíöl;krőt kiapc: TBEiJ! íoi: ,»1 .vr * nx m A nyugat forradalmi költészete. Petőfi Sándor: válogatott költeményei, A. Lunacsarszkij bevezetésével és fordításában. Moszkva, Állami Könyvkiadó, 1925 irodalmáról nem emlékszik meg. Ez érthető. Petőfi magyarországi és birodalmi német fordító; a 48-as forradalom előestéjének izgalmaiban aligha foglalkoztak a Bécs felé rossz hírű Petőfivel, viszont a cári cenzúra sem engedte volna meg Petőfi politikai költészetének terjesztését. De Noviesban, mint a legtöbb orosz íróban volt szociális érzés és haladó gondolat és Petőfi csodaszép szerelmi lírájából is kifejtette páratlan népiségét (talán kibékíthetetlen németellenességét is), mert a következőkkel ismerteti Petőfi életrajzát: »Az egyetlen, aki európai hírnévre tett szert, az Petőfi, bár ő is ama költői zsenik egyike, akik vég* telanül sokat vesztenek fordításaik* ban. Petőfi minden izében nemzeti, minden sorában őszinte és ere* deti... Régi orosz Petőfi ferdítek Petőfit orosz nyelvre leginkább A. Mihajlov ültette át — persze németből. Mihajlov »Műveinek« első és negyedik kötetében adja Petőfit. (Szent Peterburg, 1873, 1875). A többi fordítás M. Akszakov (Vszemirnaja illusztrácia, 1886), M. Alexandrovics (a »Rosszia« folyóirat 1885 ik évi kötete), G. Benediktov (Literaturnaja Bibliotéka, 1867, 3-ik kötet), Fjodor, Berg (»Niva«, 1876, 45-ik szám), K. Burenyin (»Izjásesnaja Literatúra«, 1883, 10-ik szám), P. Bikov (»Niva«, 1879), J. E. »Zsivopisznoje Obozrenije«, 1877), V. Mazurkevics (»Vesztmik Jevropi, 1896, 8 ik szám), Martov (»Ogonek«, 1882), N. Novics (»Sabludatelj, 1896, 7., 12. szám), D. Szadovnyikov, (a Zsivopisznoje Obozrénije, 1879) és M. Selbunov (a Zsivopisznoje Obozrénije évkönyve, 1884, 4-ik szám). PETŐFI az orosz és szovjet irodalomban Magyar dűsök, IV. Novics szerkesztésében, St. Peterburg, 1897 tek, helyenként egészen közel egymáshoz a hóban. Nagyon sokan voltak, de egyik se mozdult, egyik sem zavarta a messziség szűzi csendjét. Közöttük hófúvásba süllyedt szörnyetegfélék- Ezek terjesztették az éles riasztó szagokat. A jávorszarvas ijedten állt az erdőszegélyen, szeme végigkaszálta a mezőt, sehogy sem értette meg mi történt e csendes, mozdulatlan embernyájjal. Figyelmét most egy magasból hozzáérő zaj vonta magára. Az állat megremegett hátán megrándult a szőre, hátsó lába még inkább megfeszült. De ez a zaj sem volt veszélyes. Minths néhány mélyen búgó májusbogár derengne a virágzó nyárfáik lombja körül. Bugásukba időnként rövid, szapora kattogás vegyült, mely a mocsári fürj esti szavára hasonlított. Lám, itt is vannak már ezek a májusbogarak. Csillogó szárnnyal táncolnak a fagyos kék levegőégben. Fent újra meg újra megszólalt a tűrs. Az egyik májusbogár szétterpesztett szárnnyal lefelé, esett. A többi megint táncra kerekedett az égi kékségben. Az állat megfeszített izmai újra felszabadultak, kilépett a mezőre, megnyalta a havat és kancsai szeme az égre nézett. Most egy másik májusbogár is kivált a levegőben táncoló rajból és nagy, bolyhos farkat hagyva maga után, egyenesen a mezőnk tartott. Alakja olyan gyorsan növekedett, hogy a jávorszarvasnak alig maradt ideje a sűrűbe ugrani, amikor valami óriási, a hirtelen támadt őszi viharnál is rettenetesebb, becsapott a fenyők lombjába és úgy vágódott a földbe, hogy belezajlott, belenyögött az egész erdő. A fák tetején elrohanó visszhang megelőzte a jávorszarvast, amikor teljes erejével bevetette magát az erdőbe. A visszhang beleveszett a fenyőlomb sűrűjébe. A zúzmara szikrázva csillogva porzott a fákról, melyeket pozdorjárá tört a lezuhanó repülőgép. Az erdőt újra mélységes csend szállta meg. A csendben tisztán hallható volt, hogy egy ember hörög s hogy a fagyott hóréteg hosszasan recseg egy medve lóvitei alatt, melyet kiűzött a mezőről ez a sohasem hallott lárma és recsegés. A medve nagy volt vén és bozontos. Beesett lágyékán cafatokban állt ki barna, csúnya szőre, csapokban lógott sovány hátulján. Ezen a vidéken ősz óta diílt a háború. Még ide is elért, a védett erdősűrűhöz, ahol ezelőtt csak vadásztak és erdőkerülők fordultak meg, ezek is ritkán. A közeli harc moraja még ősszel kiverte a medvét barlangjából, megzavarta téli álmát, most éhesen, dühösen csavargott az erdőben és nem talált nyugalmat. A medve megállt az erdő szélén, ott, ahol az előbb a jávorszarvas állt. Orrán át beszívta a még friss, ízletes szagnyomokat, lapos oldala falánkan és nehezen lélegzett, így hallgatózott. A jávorszarvas tovább állt, a medve azonban zajt hallott maga mellett s ez valamilyen élő, de gyönge lénytől ered. A medve sörénye felborzolódott. Fejét előrenyujztotta. És megint a füléhez ért az erdő széléről jövő alig hallható panaszos zaj. Lassan és óvatosan lépdelve puha mancsán, mely alatt recsegve töredezett a száraz, erős hóréteg, ment az állat a mozdulatlan, hóba süppedt ember felé. 2. Alexej Mereszjev repülő »ládába« esett. Ez a jámbor kifejezés azonban a legrosszabbat jelentette, mely légiharcban érheti az embert. Miután kilőtte egész lőszerét és így fegyvertelenné vált, négy német repülőgép fogta körbe és lehetetlenné téve, hogy kivágja magát, repülőterük felé vitték. . (Folytatása következik.) Új Szó 1947 május 1, csütörtök A szovjet Petőfi A szovjet rendszer alatt először Odesszában, 1920-ban jelent meg, »Petőfi válogatott versei« címen akörülbelül húsz verset tartalmazó gyűjtemény. A m moszkvai írószervezet Illés Béla kezdeményezésére 1925-ben alakult magyar osztálya első irodalompolitikai ténykedése — az orosznyelvű Petőfi volt. A szovjet orosz kultúra egyik legnemesebb képviselője, a felejthetetlen A. Lunacsarszkij — harcos rajongója minden igaznak és szépnek — vállalta magára Petőfi fordítását, Petőfi ismertetését és kiadását. Ez a szűk terjedelmű füzet már harminchét versét közli Petőfinek, nemcsak német, hanem becsületes nyers fordítás alapján. Tehát az igazi, a politikai, a forradalmár Petőfit adja. Ebben a kötetben találkozunk már a »Jövendölés«, az »Egy gondolat bánt engemet«, a »Hevesi rónán«, a »Kutyák dala«, a »Farkasok dala«, a »Magyar vagyok«, a »Tisza«, a »Gyáva faj«, »Akasszátok fel a királyokat«, a »Tizenkilencedik század költőihez« című forradalmi versekkel, Lunacsarszkij mesteri fordításában. Ez a mindössze 96 oldalas füzet, mely a »Nyugat forradalmi