Uj Szó, 1947. szeptember (3. évfolyam, 198-221. szám)

1947-09-02 / 198. szám

Uj Szeptember 1-én megkezdődött a tanítás a Szovjetunió iskoláiban A »Komszomolszkaja Pravda« közli, hogy szeptember 1-én megkezdődött a tanítás a Szovjetunió iskoláiban. Az Orosz Szovjetköztársaság kultuszminiszterének nyilatkozata szerint a köztársaságban több mint 16 millió gyermek kezdi meg idén iskoláit. Több, mint 91.000 iskolaiépületet javítottak ki, illetve hoztak rendbe. Az iskolák fűtőanyaggal és tanszerekkel kellően felszerelve várják a tanulókat. A közoktatásügyi minisztérium augusztus 15-ig 58 millió tankönyvet adott ki és gondoskodott arról is, hogy a diákok írószerekben ne szenvedjenek hiányt. A szovjet papírgyárak a tanulók számára az idén 280 millió füzetet készítettek, tataroztak ki. A pekovszki kerület vasárnapi rohammunkájában 90 ezer ember vett részt. Nagy segítséget nyújtottak a védnökségük alatt álló iskoláknak a moszkvai üzemek. A »Sarló és kalapács« gépgyár munkásai határidő előtt helyreállították iskolájukat. A »Párizsi kommünc gyár munkásai kapitális újjáépítést végeztek iskolájukban, példás rendbe hozták az iskolatermeket és szép berendezést készítettek az iskola számára. Az iskolák kellőképpen fel lesznek szerelve megfelelő tanszerekkel. Tízmillió számra jelennek meg új tankönyvek színes illusztrációkkal, tartós kötéssel. Nagy figyelmet szenteltünk a nemzeti köztársaságok iskolakönyv szükségletére. Ezek számára az idén 37 különböző nyelven 457 küönböző iskolakönyvet adunk ki, összpéldányszámuk 5 millió körül mozog. A háború alatt a német barbárok nagymennyiségű iskolai berendezési tárgyat pusztítotak el. Az idén ezek gyártása jelentős mértékben növekszik. A szemléletes oktatás segédeszközeinek mennyisége a tavalyihoz képest 62 százalékkal emelkedik. Az iskolákban a tanév kezdetekor mintegy 40 ezer fiatal tanár kezdi meg működését, akik az idén végezték el a pedagógiai intézeteket és szerezték meg a megfelelő képesítést. Megkezdődött az iskolaév a szovjet iskolákban Szeptember 1-én a városi, az elemi, a hétéves és a középiskolákban falusi iskolák alsóbb osztályaiban és a dolgozó ifjúság iskoláiban megkezdődött az új tanév. A községek és a körzeti központok iskoláiban, ahol a kerületi és körzeti végrehajtó bizottságok határozata alapján a 6—10 osztályos diákok még a mezőgazdasági munkálatokkal vannak elfoglalva, a tanulás a megfelelő osztályokban október 1-én kezdődik. A TASS iroda tudósítójával folytatott beszélgetés során P• Kondahov’ az Oroszországi Szovjetköztársaság helyettes közoktatásügyi minisztere a következőket mondotta: „ A szovjet iskolák tanulóinak száma évről évre nő. Ebben a tanévben az Oroszországi Szovjetköztársaság iskoláiban több mint 17 millió diák fog a tanuláshoz. Csupán Moszkvában mintegy 600.000 a tanulók száma — 76 ezerrel több, mint az elmúlt tanévben. .... Az Oroszországi Szovjetköztársaság iskoláinak költségvetése az elmúlt évhez képest 27 százalékkal emelkedett. A népoktatás általános költségvetése több mint 4 milliárd rubelre növekedett. Mindez lehetővé teszi, hogy állandóan javítsuk a közoktatás helyzetét és kiszélesítsük az iskolahálózatot. Különösen gyors fejlődés látható e téren a nemzeti köztársaságokban és az autonóm kerületekben. Dagesztánban az Októberi Forradalomig 95 iskola volt, ma az iskolák száma loS, köztük 61 középiskola. Valamennyi dagesztáni iskolában anyanyelvükön tanulnak a gyermekek. A köztársaságban van iskolaügyi tudományos , kísérleti intézet és pedagógiai intézet, amelyek gondoskodnak a szükséges tanerők kiképzéséről. Az új tanév elkészítése során a népoktatás szervei nagy figyelmet szenteltek az iskolaépületek helyreállításának és felépítésének Az építőmunkálatok számos városban és faluban Rendkívüli módon fellendültek- 1947 során 714 új iskolaépületnek kell elkészülnie. Különösen élénk újjáépítő munka folyik az ellenséges megszállás alól felszabadult területeken. Ezekben az idén befejezik 531 iskolaépület építését. Teljesen átalakítunk 1200 iskolaépületet. A szovjet társadalom nagy segítséget nyújtott az új tanév előkészítésében. A kemerovoi kerületben lévő Sztálinszk városának társadalma mozgalmat indított két nagy iskola felépítésére- A kujbisevi kerületben több mint 35.000 ingyenes vasárnapi munkával járult hozzá 258 iskola többezer iskolapad és sok más iskolai berendezési tárgy javításához. Az egyik kerület kolhozmunkásai 67 iskolát hoztak rendbe és 27 tanítói lakást 1947 szeptember 2. kedd &zmacőmci teáét A szorocsinoi körzetből levelet hozott a posta. A »Prozsektor« kolhoz parasztasszonyai írták. Régi szokás a Szovjetunióban, hogy a dolgozók — a világ legtökéletesebb és legszélesebb körű sajtószabadságával élve, — megírják az újságoknak környezetük eseményeit, hibáit, jó oldalait. A szorocsinei »Prozsektor« kolhoz parasztasszonyai is élnek e jogukkal. Az újság hasábjain át akarják leróni hálájukat, kimutatni nagyrabecsülésüket falusi szovjetek elnöknője , Agrippina Ivanovna Cserkasina iránti. Közzétesszük a levelet, mert tartalmából egy igazi szovjet asszony életét és munkásságát láthatjuk meg. A kolhozasszonyok levele először elmondja, hogy Cserkásina asszony 12 éve elnöke a falusi szovjetnek. Mindenki ismeri, mindenki szereti őt A falu népének javaslatára Cserkásina lett a szorocsinei körzet képviselője. •Gondoljunk csak vissza még egyszer Cserkasina életére — írja a levél. Árván maradt egy nagy szegény parasztcsaládban. Keserű volt a sorsa: már nyolcéves korában a nénjéinél szolgált egy falat kenyérért. Mikor felnőtt , mezőgazdasági cselédnek ment. Sohse került, ki a nyomorból. Csak a kolhozban tudott jól megélni, itt értékelték őt. Itt látható lett a munkája. Az élete fellendült. Kezdetben csoportvezetőnek tették meg, majd tanfolyamra küldték, — hiszen teljesen írástudatlan volt —, azután, mikor visszatért a tanfolyamról, a Lugacsev-kolhoz alelnökévé választották abban a faluban, ahol született, ahol egész életén át gazdasági cselédként szolgált. A kolhoz-rendszer így emeli fel az embert a mélységből! Tizenkét év előtt választottuk kol házunk elnökévé. A választás után nem egyszer meggyőződtünk arról, hogy jól választottunk. Azelőtt elmaradott falu voltunk. Amint Agrippina Ivanovna elkezdett rendet csinálni, amint hozzáfogott a törvények szigorú végrehajtásához, mindjárt másképpen kezdtek rólunk beszélni. A tisztaság és rend példáiként állítottak minket a többiek elé. Az iskoláink messze vidéken a legjobb lett, minden gyerek jól tanul. A sztyeppe mélyén élünk, falunk olyan távol esik, mint a medve barlangja, innen a neve is. Medvegyka — de lépést tartunk az élettel. Van a faluban olvasóterem is, klub is. Gyakran idelátogat a vándormozi, Agrippina Ivanovna sokat törődik a falu kultúrájával.« »Abban az évben, amikor Cserkasinát a falusi tanács elnökévé választottuk, nagyon kevés volt a termés. A mi Agrippinánk akkor összehívta az öreg, tapasztalt földműveseket és együtt megbeszélték, mi a teendő. — Az elnöknőnk azt mondja, hogy tanuljunk, akkor majd jó lesz a termés — beszélték ülés után az öregek. Mindig ezt mondja. Azért is tiszteljük valamennyien Agrippina Ivanovnát, mert nemcsak tanítja az embereket, de hallgat is rájuk, tanul is tőlük, értékeli a jótanácsot. A terméketlen év után gazdatisztek meg tudósok jártak nálunk. A falusi szovjet a kolhoz vezetőségével együtt alaposan munkához fogott. Megváltoztatták a vetést, elkezdték az ugart, meg az őszit szántani, a földet trágyázni — szóval gazdászati előírás szerint dolgoztunk. Kolhozunk megerősödött. Régente nem boldogultunk kölcsön nélkül s azzal is évről évre adósak maradtunk az államnak. Most rövid idő alatt rendeztük az adósságot, gabonát is terven felül szolgáltattunk be, de a kolhoz magtárai is megteltek. Sokan jártak közülünk az országos mezőgazdasági kiállításon és örömmel látták, hogy kolhozunk ott az élenjárók között szerepel« »Agrippina Ivanovna Cserkasina igazi értékét azonban a legnehezebb időkben, a háború idején ismertük meg. A férfiak — a szövetkezet, a család támaszai — a frontra mentek. »Mit tegyünk most?« — kérdezték az asszonyok és bizony nehéz volt válaszolni erre a kérdésre. A mi Agrippinánk akkor összegyűjtötte a falusiakat. Sohase felejtsük el: csak asszonyok voltak ott, meg néhány öreg. — Mit fogunk tenni? — kérdezte Agrippina Ivanovna és ő maga váaszolt: — Fenntartjuk a kolhózt. Erősen tartjuk, még erősebben, mint azelőtt. Egészen egyszerű és világos beszédét azon a gyűlésen, minden szívhezszóló szavát alaposan megjegyeztük. És fenntartottuk a kolhózt. Nem vetettünk kevesebbet, mint a háború előtt. Igaz, éjjel-nappal dolgoztunk. De több gabonát adtunk az államnak, mint amennyit követeltek tőlünk. Egyedül 1944-ben közel 164 tonna kenyérgabonát adtunk terven felül. A kolhoztagok semmiben sem szenvedtek szükséget és még saját készleteikből is adtak gabonát honvédelmi célokra. Ebben a mozgalomban Cserkásina járt az élen. Saját tartalékából 50 mázsa gabonát ajándékozott a honvédelmi alapnak. Sztálin maga mondott ezért köszönetet. Cserkásina nyomán sok kolhozista vett részt a mozgalomban.« »Falunk sokszáz kilométerre feküdt a frontról, de a háború ide is eljutott: családok érkeztek Leningrádból, Bjclorussziából, Ukrajnából. Mindent elraboltak tőlük a németek- Kihez fordultak az érkező menekültek? Természetesen a falusi, szovjethez. Rokonokként fogadták őket. Száz családot helyeztek el a faluban. Néhány évre menedéket találtak nálunk. Már valamennyien régen hazautaztak, de nem felejtették el, a falusi szovjet elnöknőjét, aki annyit törődött a menekültek ügyeivel, Agrippina Ivanovna még ma is sok levelet kap távoli vidékekről. Cserkasina találkozott egyszer a dülőúton egy kisfiúvan, aki elvesztette szüleit a háborúban. Magához vette a faluba, iskolába küldte. Vlagyimir Gavris most már traktorvezető. A falusi szovjet más otthont, vesztett árvákat is örökbefogadott. Vásza Bicskovnak, Vásza Kraszkovnak ma már van otthona, tanulhat, emberek közé járhat. Nagyon jó szíve van Agrippina Ivanovnának. Mi asszonyok, különösen éreztük ezt a háború idején. Kihez fordultunk a bajunkkal? Először hozzá. Együtt érez velünk, segít is nekünk. Nem mindenkinek jöttek vissza az övéi a háborúból, de egyetlen árván maradt család sincs, amely szükséget szenvedne. Ezekről a családokról Agrippina Ivanovna sohasem feledkezik meg-Agrippina Ivanovnának kitűnő tehetsége van arra, hogy az embereket akár a legnehezebb dolog érdekében is fellelkesítse. így volt a háború alatt, így van ez most is. Igazi közéleti embere. Egyszerű, érthető szavakkal győz meg és tanít bennünket az állammal, a kolhózzal törődni. Nem tűri, ha az emberek megszegik a törvényeket, a kolhóz rendjét, hogy saját hasznukat megtalálják. Nem téveszti szem elől a jó munkást, de a rendetlent sem tűri. A falusi szovjet — Cserkásina javaslatára, — nemrégen mimen családnak segített tehenet vásárolni. A faluban ma már nincs olyan család, amelynek ne lenne tehene. _ Ilyen asszony a mi képviselőnk> falusi tanácsunk elnöke — Agrippina Ivanovna Cserkásina.« * így szól a levél, amelyet a »Prozsektor« kolhoz asszonyai nevében Jekaterína Popova, Nagyezsda Dzsereljeva, Natália Sarapova és Mária Nyeretína írtak alá. A magunk részéről még hozzáfűzzük, hogy a levél sorai nyomán elénk táruló kép egy igazi szovjet asszonynak, annak a szovjet asszonynak a képe, aki a szovjet rendszerben ki tudta fejleszteni tehetségét, akinek útja — népével együtt — a sötétségből a fénybe, mind feljebb és feljebb vezet és aki egyenjogúan, hősiesen küzd a történelem legigazabb, legemberibb társadalmának fejlesztéséért. újjáépítési ÁLLAMI SORSJÁTÉK GAMZ redőnygyár Faredőnyök, vászon- és nádrobták készítése. V., Csáky utca harmincnégy. Telefon: kettőszázegy—nulla* hatvanhat.