Új Szó, 1967. február (20. évfolyam, 32-59. szám)

1967-02-23 / 54. szám, csütörtök

Világ proletárjai, egyesüljetek! UJSZO Bratislava, 1967. február 23. • Csütörtök • XX. évfolyam, 54. szám • Ára 40 fillér SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1948 februárjának dicső napjaira emlékezünk Az élet igazolja kommunista pártunk politikájának helyességét A CSKP VEZETŐINEK ÉS A NÉPI MILÍCIA KÉPVISELŐINEK ÜNNEPI GYŰLÉSE (Tudósítónktól) — Tegnap délelőtt ismét dísz­be öltözött a prágai vár Spanyol-terme. Az 1948. évi februári győzelem és a népi milícia megala­kulásának 19. évfordulója alkalmából a párt ve­zető képviselői vendégül látták a népi milícia 600 képviselőjét. Nem véletlen ez az ünnepi gyűlés a februári győzelem 19. évfordulójának küszöbén a kék egyenruhás, vöröskarszalagos munkásokkal, akik testületük megalakulásának első percétől kezdve megbízhatóan és maradéktalanul teljesítették fe­lelősségteljes feladatukat, védték a párt, a nép érdekeit. A népi milícia tagjai nemcsak 1948 feb­ruárjában állták meg becsülettel a helyüket, ha­nem a népgazdaság feladatainak ma is derekasan kiveszik a részüket. teljesítéséből A megjelent 600 milicista — köztük 11 nő — Vigyázzállásban üdvözli a párt vezető képviselőit. Pontosan 9 órakor megjelennek a teremben ANTONÍN NOVOTNÝ, a CSKP KB első titkára, köz­társasági elnök, OLDRICH CERNIK, JAROMÍR DO­LANSKÝ, ALEXANDER DUBČEK, JIRI HENDRYCH, MICHAL CHUDÍK, DRAHOMÍR KOLDER, BOHU­SLAV LASTOVIČKA, JOZEF LENART, ANTONÍN KAPEK, MIROSLAV PASTYRÍK, MICHAL SABOL­CÍK, ŠTEFAN SADOVSKÝ, MARTIN VACULÍK, a CSKP KB elnökségének tagjai és póttagjai, VLA­DIMÍR KOuCKÝ és ĽUBOMÍR ŠTROUGAL, a CSKP KB titkárai, PAVEL HRON, a CSKP KB ellenőrző és revíziós bizottságának az elnöke, BOHUMÍR SOMSKÝ hadseregtábornok, nemzetvédelmi mi­niszter, JOSEF KUDRNA belügyminiszter, a CSKP kerületi bizottságainak vezető titkárai és közéle­tünk más tényezői. A csehszlovák állami himnusz elhangzása után Antonín Novotný elvtárs beszédet intéz a jelenle­vőkhöz. Szavait a viharos taps többször is félbe­szakítja. A beszéd elhangzása után Novotný elvtárs az ősi prágai vár termeiben vendégül látta a hazánk valamennyi kerületének és járásának képvisele­tében megjelent népi milícia tagjait. A szívélyes és közvetlen hangú beszélgetésben a párt többi vezető képviselője is részt vett. Válaszoltak a ven­dégek kérdéseire és tanácsokkal látták el azokat, akik problémáikkal fordultak hozzájuk. Természetes, hogy a legtöbben Novotný elvtárs köré csoportosultak. A legtöbb szó a német kér­désről és a vietnami háborúról esett. A Dubček elvtársat körülvevő csoport a Szlovákia iparosí­tásával kapcsolatos problémák iránt érdeklődött. Lenárt elvtárs a népgazdaság problémáit fej­tegette hallgatósága előtt, majd az ifjúság neve­léséről nyilatkozott. A baráti találkozóra mindannyian bizonyára sokáig fognak emlékezni. —km— Václav Dávid Volgográdban Baku (CTK) — Václav Dávid, Csehszlovákia külügyminiszte­re, két napot töltött Bakuban, Azerbajdzsán fővárosában, majd onnan Volgográdba uta­zott. Dávid minisztert és kísé­retét a bakui repülőtéren Tai­ra Tak­ovova, Azerbajdzsán Mi­nisztertanácsának fese, a szövetségi elnökhelyet­köztársaság külügyminisztere búcsúztatta. Václav Dávid elutazása előtt rövid beszédet tartott, melyben Csehszlovákia külpolitikáját is­mertette, s köszönetet mondott a vendéglátóknak, hogy alkal­mat adtak a köztársaság jelen­tős ipari vállalatainak megte­kintésére, s az azerbajdzsáni nép történelmének és gazdag kultúrájának megismerésére. Václav Dávid külügyminisz­ter tegnap különrepülőgépen Bakuból megérkezett Volgo­grádba. A külügyminiszter kí­séretében van Oldrich Pavlov­ský moszkvai csehszlovák nagy­követ és más hivatalos szemé­lyiségek. JOHNSON NEM HAJLANDÓ BESZÜNTETNI a VDK bombázását SÚLYOS LÉGITÁMADÁSOK DÉL-VIETNAMBAN New York (CTK) — Az AP hírügynökség amerikai kor­mánykörökre hivatkozva közöl­te, hogy Johnson elnök tovább­ra is folytatni kívánja a Viet­nami Demokratikus Köztársa­ság elleni légitámadásokat, mert „változatlanul nem lát semmi meggyőzőt arra vonat­kozólag, hogy Hanoi kész a bé­ketárgyalásokra". Más kérdésekben az elnök azt a nézetet vallja, hogy az amerikai népgazdaság fejlődé­sének irama az év első felében csökkent, de a másik félévben meggyorsul. A hírügynökség megjegyzi, hogy Johnson elnök várakozás­sal tekint a jövő évi választási kampány elé és reméli, hogy „a választók majd azt teszik, ami az ország számára a leg­jobb" és ho­­y elégedett lesz a választások eredményével. Ezekből a kijelentésekből arra lehet következtetni, hogy az előző híresztelések ellenére Johnson hivatalban szeretne maradni, tehát jelölteti majd magát. Visszatérve a vietnami kér­désre, a hírügynökség szerint Johnson elnök egyáltalán nem derűlátó a vietnami béketár­gyalásokkal kapcsolatban, ugyanakkor meggyőződése, hogy a Szovjetunió a világ ezen térségében a béke fenn­tartására törekszik. Mendel Rivers demokrata párti szenátor, a szenátus had­ügyi bizottságának elnöke katonai pilóták New York-i va­ a­csoráján azt követelte, hogy az Egyesült Államok „totális győ­zelemre" törekedjen Vietnam­ban, és ennek érdekében a nukleáris fegyverek kivételé­vel valamennyi katonai fegyve­rét vesse be. „Hanoit úgy le­bombáznám, hogy a fejük is belefájdulna" — hangoztatta a kardcsörtető szenátor. Míg a vezető amerikai politi­kusok az amerikai agresszió to­vábbi kiszélesítésén fáradoz­nak, addig az amerikai szená­tus külügyi bizottsága a hábo­rú mielőbbi befejezésének le­hetőségeivel foglalkozik. Az is­mert Fulbright-bizottság előtt James Gavin, az Egyesült Ál­lamok volt párizsi nagykövete kijelentette, hogy Washington­nak — amilyen gyorsan csak lehet , be kellene fejezni a harci cselekményeket, ez ugyan­is az első lépést jelentené a vietnami béketárgyalások felé. A volt nagykövet éles bírálat­ban részesítette Johnson elnök vietnami politikáját. Hasonló hangnemben ír New York Post is, amely sür­­­geti az amerikai csapatok ki­vonását Délkelet-Ázsiából és a VDK bombázásának beszünte­tését. „Ha valóban a béke el­érésére törekszünk, nem rin­gathatjuk magunkat a katonai győzelem hamis illúziójában, — hangoztatja a lap. (Folytatás a 4. oldalon) A jobboldali erők több hónapos nyomására Sukarno átadta a hatalmat Suhartának Djakarta (CTK) , Sukarno indonéz elnök tegnap átadta a hatalmat Suharto tábornok mi­niszterelnöknek. Azonban nem mondott le teljesen tisztségé­ről, és névlegesen továbbra is Indonézia elnöke marad. Sukarno az elnöki jogkörét Suharto tábornokra átruházó okmányt a jobboldali erőknek és a hadsereg képviselőinek több hónapos nyomása és nagy­arányú kampánya után írta alá. A végrehajtó hatalmat Sukarno már 1968 márciusában átadta Suhartónak. A djakartai elnöki palotában az átadási okmány aláírásakor jelen voltak az indonéz kor­mány tagjai. A djakartai rádió szerint Sukarno e dokumentum­ban kijelenti, hogy Suharto tá­bornoknak azért adja át a ha­talmat „hogy a jelenlegi poli­tikai konfliktusnak véget ves­sen a nép, a nemzet és az or­szág érdekében". Antonín Novotný elvtárs beszéde Elvtársak! Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának nevében üdvözlöm Önöket, népi milícia tagjait és parancs­a­nokait a prágai várban, és szí­vélyesen üdvözlöm népi milí­ciánk minden tagját hazánk­ban. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának évében s a dicső februári na­pok 19. évfordulójának előesté­jén jöttünk össze. Ez a találko­zónk jelentős politikai ese­mény. Megemlékezünk arról a történelmi szerepről, amelyet a népi milícia — Csehszlová­kia Kommunista Pártjának fegyveres ereje — akkor töl­tött be, amikor a munkásosz­tály a dicső februári napokban győzelmet aratott a felsorakozó reakció fölött. Méltatni akar­juk szerepét a munkásosztály hatalomra jutásáért s a mun­káshatalom megvédéséért ví­vott küzdelemben. A népi milí­cia jelentős tényezőként erő­teljesen segítette mindazoknak az intézkedéseknek az érvény­re juttatását, amelyek feltétle­nül szükségesek voltak ahhoz, hogy utat nyithassunk a már közelgő új, progresszív társa­dalmi rendnek, és­ biztosíthas­suk hazánkban a szocializmus győzelmét. Kommunista pár­tunk a népi milíciát most is fegyveres erejének tekinti, de nemcsak annak, hanem honvé­delmünk szerves részének arra az esetre, ha veszélyeztet­ is­­e lenne a köztársaság bizton­sága és szuverenitása. A népi milícia megalakulása s a negyvennyolcas év február­jában, valamint később is be­töltött szerepe forradalmunk történetének ragyogó fejezete és annak bizonyítéka, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja tevékenységében min­denkor felhasználja a nemzet­közi forradalmi munkásmozga­lom tapasztalatait. Csehszlovákia Kommunista Pártja a munkásosztály győzel­mének kivívásáért folytatott küzdelemben a forradalmi mar­xi—lenini elmélet elveihez iga­zodott, és nagyon sokat tanult azokból a tapasztalatokból, amelyeket az orosz bolsevikok 1917-ben — a győzelmes Októ­beri Forradalom előkészítése és kirobbantása napjaiban sze­reztek. Pártunk szem előtt tartotta egyidejűleg a fasiszta megszállók elleni hazai ellen­állási harc eredményeit, vala­mint az annak alapján kiala­kult konkrét helyzetet, hogy a dicső szovjet hadsereg szaba­dította fel hazánkat. Csehszlovákia Kommunista Pártja a munkásosztály jogai­ért folytatott küzdelmével s hazánk népeinek a fasiszta megszállók járma alóli felsza­badításáért vívott harcával ki­érdemelte a munkásosztály tel­jes támogatását és Csehszlová­kia népének mélységes bizal­mát. Ezért jogosan számíthatott arra, hogy hazánkban lényegé­ben békés úton lehet a bur­zsoázia fölött győzelmet aratni és a munkásosztályt­hoz juttatni. Pártunk hatalom­azonban e kedvező körülmények köze­pette sem feledkezett meg ar­ról, hogy forradalmi harcra kell felkészülnie, s e harcban nemcsak a politikai eszközök játszanak szerepet, hanem a fegyveres munkásmilícia ereje is, abban az esetben, ha a reakció erőszakosan akarná visszafordítani a progresszív fejlődés kerekét. Az élet ma­radéktalanul igazolta Csehszlo­vákia Kommunista Pártja e po­litikájának helyességét. Polgártársaink túlnyomó többsége minden bizonnyal em­lékezik még az akkori esemé­nyekre s arra, hogyan élező­dött ki fokozatosan a belpoli­tikai helyzet, miként öltöttek egyre nagyobb méreteket a dolgozók s a reakciós burzsoá­zia közötti konfliktusok, éspe­dig különösen 1947 elején. Nem hazánk munkásosztálya és Csehszlovákia Kommunista Pártja okozta, s nem is volt szándékában, hogy napról nap­ra, hónapról hónapra kiélező­dött az osztályharc. Ezt a reak­ciós burzsoázia, valamint a kü­lönböző politikai pártokban őket támogató csatlósaik akar­ták, és minden téren — a gaz­daság, az ideológia és a politi­ka színterén — ellenf­orradal­mi megmozdulásra tettek elő­készületeket. Erre irányultak a reakciós politikai képviselőinek különféle cselekedetei: a két­éves terv szabotálása, az álla­mosított ipar bomlasztása, kollaboránsok és árulók tisztá­­­ra mosását, valamint a reak­ció fegyveres erőinek megte­remtését célzó törekvések, München előtti köztársaság kül­ a politikai beállítottságának fel­újítására irányuló kísérletek, és végső fokon a Szovjetunióhoz fűződő baráti, szövetségesi kapcsolataink aláásására irá­nyuló törekvések. Semmi sem fejezhette ki job­ban és jellegzetesebben a reak­ciós burzsoázia igazi szándé­kait, mint az a jelszó, amelyet önmaga gyakran hangoztatott: minél rosszabb, annál Jobbi Po­litikájának fő célkitűzései következők voltak: teljes zűr­a (Folytatás a 2. oldalon) MÁR MOST BIZTOSÍTSA , ÚJSÁGÁRUSAHA 12 OLDALAS SZOMBATI A szovjet próza ötven éve — Barsi Imre írása Kalapács és puska — Tóth Mihály riportja Mari néni a fiát várja — Szarka István riportja A tőzsdén — Lenka H­a­š­k­o­v­á prágai levele Nyitott szemmel — Dávid Teréz két glosszája Chagall — Egri Viktor novellája Végig a Szuezi-csatornán — Riport az Egyesült Arab Köztársaságból A csillagok felé — Rejtvényversenyünk 4. kér­déscsoportja és szelvénye SZÁMUNKAT

Next