Új Szó, 1970. március (23. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-08 / 10. szám, Vasárnapi Új Szó

MÉRÉSEK A HANG, A SZÓTAG, A RITMUS ÉS A MONDAT SZINTJÉN Hankiss Elemér, a jelenkori magyar irodalomtu­domány jelentős képviselője így vélekedik a leg­alsó nyelvi szint egyes jelenségeinek méréséről: „A hangok és fonémák szintjén volt talán a leg­nagyobb szükség az egzakt, kvantitatív módszerek bevezetésére, mert itt volt a legkirívóbb a hagyo­mányos elemzési mód gyakori impresszionizmusa, amatőr jellege, egy-két hangjelenségből vagy hord­erejű stilisztikai vagy akár eszmei következtetése­ket levonogató felületessége" (vö. Hankiss Ele­mér Kvantitatív módszerek az irodalomtudomány­ban. A népdaltól az abszurd drámáig (tanulmány­kötet). (Bp., 1969; 265). A magyar szakemberek közül hangtani kutatá­saival különösen Fónagy Iván vívott ki nagy el­ismerést külföldön is. Fónagy Iván a statisztikai módszer segítségével bebizonyította, hogy az ún. agresszív (harcról szóló, harcias) költeményekben relatíve több a „feszes" mássalhangzó (k, t, r), mint a „lágy" mássalhangzó (1, m). A gyengéd köl­teményekben (ilyen pl. a szerelmi líra) viszont több az 1, m mássalhangzó, mint a k, t, r mással­hangzó. Fónagy Iván a vizsgálatokat Victor Hugó, Verlaine, Petőfi és Rückert költeményein végezte, és a következő eredményeket kapta: A számok azt látszanak igazolni, hogy a „feszes" mássalhangzók főleg a harcias, agresszív költe­mények mondanivalójának a kidomborítására al­kalmasak. A „lágy" mássalhangzók viszont éppen „lágyságuk" által válnak alkalmasabbá intim ér­zelmek megformálásához, kifejezéséhez. Fónagy Iván statisztikai mérésekkel több ízben megkísérelte azt is bebizonyítani, hogy a mély ma­gánhangzók (a, o, u) gyakoribbak a szomorú, pes­­szimista hangvételű költeményekben, míg a maga­sak (i, e, ü, ö) frekvenciája inkább az örömet, vi­dámságot kifejező versekben emelkedik. Példaként erre Fónagy Iván a „Himfy szerelmei"-ből kapott eredményeit szokta idézni. Köztudomású, hogy Kisfaludy Sándor Himfy szerelmei c. műve két részből áll: az első részt az irodalomtörténet A ke­sergő szerelem címen, a másodikat meg A boldog szerelem címen tartja számon. A címekből ítélve az első résznek borúsnak, szomorúbbnak, míg a másodiknak derűsnek, vidámnak kellene lennie. S ez így is van! A mély és magas magánhangzók­ról készült statisztika az elmondottakkal teljes összhangban van, íme: A mély magánhangzók frekvenciája a Kesergő szerelem c. részben nagyobb, míg A boldog szere­lem-ben előfordulásuk 6 %-kal csökken. Ezek a különbségek lényegesek, számottevőek, főként azok számára, akik a statisztikában valamelyest jártasak. A szakirodalom a hangokon kívül a szavak és a szóalakok szótaghosszáról, illetőleg a mondatok szavakban mért hosszáról tartalmaz értékes ada­tokat. A mérések bevezetése Wilhelm Fucks nevé­hez fűződik. Wilhelm Fuchs és Josef Lauter közö­sen írt tanulmánya, a „Matematische Analyse des literarischen Stíl (Az irodalmi stílus matematikai elemzése) a „Mathematik und Dichtung" (Matema­tika és költészet) c. tanulmánykötetben látott nap­világot (a tanulmánykötet az idén már 3­-szor je­lent meg Münchenben). A szerzők a szöveg sza­vainak és szóalakjainak átlagos szótaghosszát i-vel, a mondatok szómennyiségének átlagát j-vel jelölték. Fucks és Lauter azonban nemcsak szép­irodalmi szövegeket vizsgáltak meg, hanem tudo­mányos műveket is, hogy ilyen alapon összehason­líthassák az egyes stílusokat. Ilyen eredményeket kaptak: A vizsgálatok fényt derítettek arra, hogy a múlt században mind a szóalakok, mind a mondatok át­lagos hossza a szépirodalmi és a tudományos stí­lusban nagyobb volt, mint a XX. században. A XX. században inkább a rövidmondatos stílus dívik. A másik tanulság az, hogy a tudományos stílus szóalakjai és mondatai általában hosszabbak, mint a szépirodalmi stílusé. A szótageloszlással, a szótagok milyenségének a vizsgálatával szorosan összefügg a költemények ún. vertikális elemzése is, ami a metrikai és a rit­mikai sajátosságok mélyebb felfedését teszi lehe­tővé. Az eddigi kutatások rendszerint abban me­rültek ki, hogy a kutatók külön-külön, mondhat­nám egy-egy jelenséget a többitől elszigetelve álla­pították meg a verslábakat, ütemeket, hangsúlyo­kat, cezúrákat stb. Most viszont már a különböző mozzanatok pontos strukturális eloszlását is re­gisztrálni igyekeznek. A statisztika ebben értékes szolgálatot tehet a szakember számára. A fentebbi gondolatok illusztrálására saját kuta­tásaimból hozhatok fel példákat. Erre azért kény­szerültem rá, mert ilyen jellegű kutatásokat Ma­gyarországon tudomásom szerint mind ez ideig nemigen végeztek. A választás két magyar jambi­kus vers összehasonlítására esett. Az első Petőfi Sándor Hazámban c. költeménye, a másik József Attila Mama c. verse. Vertikális statisztikai felmé­réssel a hosszú szótagok elhelyezkedését és meg­terheltségét számítottam ki, vagyis azt, hogy a kvantitás hány százalékban van képviselve az 1—10., illetve az 1—9. szótagon. (A páros rímű so­rok a Petőfi-versben 10, a József Attila-költemény­ben meg következetesen 9 szótagot tartalmaznak.) A kvantitás az egyes szótagokon: százalékban ilyen elosztást mutat: Hazámban A statisztika arról tanúskodik, hogy a Hazámban c. költemény valóban jambikus lejtésű, hiszen kvantitás a páros szótagokon eléri vagy megköze­­­líti a 100 százalékot. Petőfi verse eleget tesz an­nak a követelménynek is, hogy az utolsó teljes verslábnak tökéletes jambusnak kell lennie. A 9. szótag ugyanis mindig rövid, míg a 10. szótag hosszú. Persze, a 10. szótag lehet rövid is, mert a verssor után következő szünet pótolhatja a hiány­zó hosszúságot. A Mama c. versről készült statisztikai felmérés már korántsem bizonyítja olyan egyértelműen költemény jambikus jellegét, mint a Hazámban c. a költeményről közölt táblázat. Sőt, a statisztika a vers abszolút metrikai és ritmikai dezorganizáltsá­gát igazolná, ha a 8. szótag nem lenne következe­tesen hosszú. Éppen a 8. szótag figyelmeztet arra, hogy a vers négy és feles jambusban íródott, mert hiszen az utolsó teljes versláb erős íze (arsisa) mindig hosszú. Igaz, a költő a metrumképlet egyéb szabályaival és követelményeivel vajmi keveset tö­rődik, amit az is ékesen bizonyít, hogy a 7. szótag elég gyakran hosszú. A vertikális statisztikai elemzések végülis ilyen tanulságokkal szolgálnak: 1. Petőfi korai verse (a Hazámban c. költeményt 19 éves korában írta) a klasszicizmus hagyomá­nyaihoz híven a metrumképlet aránylag következe­tes betartásáról tanúskodik. A költő bizonyos en­gedményeket (a jambusokat helyenként spondeu­sok helyettesítik) csak a szabályoknak megfelelő­en tett. 2. József Attila verse a metrum teljes felbontásá­ról, sőt negálásáról győzhet meg bennünket. A klasszikus metrumképletek a XX. századi költé­szetben már tulajdonképpen nemcsak fellazultak, hanem el is torzultak, majdnem felismerhetetlenné váltak. ZSILKA TIBOR (Folytatjuk) Az INFORMÁCIÓELMÉLET és a SZÉPIRODALOM I. 44 K­T­A­L­M Agresszív költemények: 4,01 % 6,67 % 7,59 % 5,75 % 3,37 % Gyengéd költemények: 3,18 % 5,07 % 6,98 %/o 6,50 % 3,91 % Tudományos stílus: Hegel A logika 1,835 31,381 tudománya Marx A tőke 2,021 Guardini Szókratész halála 1,832 32,668 21,444 A kesergő szerelem A boldog szerelem Magasak: 54,42 % 60,41 °/o Mélyek: 45,58 0/6 39.59 % Szerző Fallada Fontane Goethe May Szépirodalmi szövegek: Ma ! Mi lesz veled, 1,530 emberke? Effi Briest 1,724 Olaszországi 1,715 utazás Winnetou I. 1 10,676 14,440 22,724 1,613 14,100 I. 81 II. 96 III. 18 IV. V. VI. 97 25 100 VII. 53 VIII. 78 IX. X. 0 100 Mama II. 56 III. 75 IV. 50 V. 42 VI. VII. 56 44 VIII. 100 IX. 25 JÁN L E N Č O AZ ŰSZŰMESTER Dolgozom — sem azelőtt, se mostaná­ban nem felelt meg számomra ennyire semmilyen munka, mint ez — úszómester vagyok. Feladatom, úgyis mondhatnám, fő feladatom: a vízbe fúló úszók kimentése. No és mivel az úszók nem fulladnak bele olyan gyakran a vízbe, mint ahogy kelle­ne, így nincs más dolgom, mint a vára­kozás. Mivel lelkiismeretem tiltakozott a semmittevés ellen, elhatároztam, hasznosí­tom magamat, értelmet, tartalmat adok a foglalkozásomnak. Mielőtt valaki bemenne a vízbe, először megállítom és ezt kérdezem tőle: úszni?" A feleletet szinte már kívülről „Tud tu­dom: „Persze, hogy tudok, másképp hogy mernék bemenni a vízbe". „De az mély vízben, mint ez itt, veszélyes ám ilyen az úszás" — okvetetlenkedem. „Az ember lehet akár ezerszer úszóbajnok is, görcsöt kap és amen". És csak nyugodtan nézek ma­gam elé, mintha az illető arcán nem is vettem volna észre a hirtelen sápadtságot. „Az úszót a görcs legtöbbször a hideg víz­ben kapja el és ma ez a víz hideg" — folytatom szárazon a szokatlanul társalgást. A vízbe induló ember ha csak rápillant is a vízre, máris libabőrös lesz. „Akkor viszek magammal úszóövet" —­szólal meg bátortalanul." Az úszóöv ki­lyukadhat, leereszthet. Ajjaj, hányszor meg­történt már az ilyesmi" — vágok vissza kérlelhetetlenül. Az úszó gyámoltalanul mosolyog és vár, mit mondok még. Fensé­gesen, szinte magasztosan, de egyúttal kö­zönyösen nézek magam elé. „Nem olyan esetről tudok, amikor valaki egy egy ka­nál vízbe is befulladt. A közmondások nemcsak úgy a semmiből születnek. De maga csak tegyen úgy, ahogy akar. A víz­befulladás aránylag a szép halálok közé tartozik. Tessék parancsolni". Odébb lépek és udvariasan a vízhez vezető lépcsőkre mutatok. Az úszó arra gondol, könnyen megtörténhet, hogy igazat beszélek és gyorsan eltávozik a víz közeléből. Közülük nem egy még végül meg is köszöni, hogy őszinte voltam hozzá és figyelmeztettem őt minden eshetőségre. Mióta úszómester lettem, vízbefulladásra nem került sor. Havonta külön prémiumot kapok a fizetésem mellé, amiért működé­sem folyamán semmilyen szerencsétlenség­re nem került sor, hogy senki sem fulladt bele a vízbe. Versenyre hívtam ki a többi úszómestert. A vetélkedésben konkurren­cián kívül vezetek. Példakép lettem. Ragyo­gó és elérhetetlen. Hogy nem tudok úszni, ez még senkinek se jutott az eszébe. Még nekem se. AZ ISZÁKOS Mindenütt ezt hallani róla. Ez egy óriási tehetség. Nagy agy. Egyike a legnagyobb agyaknak. De... tönkre teszi őt az alko­hol. Elvonja a munkától. Már olyan régen nem csinált semmit. Ha abba tudná hagyni az ivást, ez nagy dolgokat írna! Tegnap találkoztam ezzel a pletykahős­sel. Kívánságának eleget téve fizettem ne­ki két deci vodkát és ő ellenértékként megígérte, hogy elárulja nekem a titkot. Míg nagy vitalitással öntötte magába a szeszt, egy szuszra a következőket mondot­ta: „Tudja, nem ütközne különösebb nehéz­ségbe, abbahagyni. De ha abbahagynám az ivást, akkor valószínűleg az emberek sem beszélnének a nagy tehetségemről." Fordította: KOMLÓSI LAJOS

Next