Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)

1970-09-19 / 223. szám, szombat

Jk Világ proletárjai, egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA SZOMBAT BRATISLAVA • XXIII. ÉVFOLYAM 223. szám Ára 50 fillér 1970. szept. 19. Köszöntjük az 50 esztendős RUDÉ PRÁVO-t TISZTELT ELVTÁRSAK! Ötven esztendő a történe­lemben nem nagy idő, de az elmúlt fél évszázad nem­zeteink és nemzetiségeink történelmében a legjelentő­sebbek közé tartozik. Nem kevésbé jelentős ez a kor­szak a Rudé právo, Cseh­szlovákia Kommunista Párt­ja Központi Bizottsága lap­ja szempontjából. F­él évszázad telt el a Ru­dé právo első számának megjelenése óta és ma ezt a jelentős jubileumot joggal ünnepli nemcsak sajtónk és pártunk, hanem idehaza és külföldön is mindazok, akik a szocializmusban és a kom­munizmusban látják a világ jövőjét. Ezekben a napokban meg­emlékezünk a Rudé právo harcáról a burzsoá Csehszlo­vák Köztársaságban az úri rend, az osztályellenség és a saját soraiban megnyilvánut­ló különféle elhajlások el­len, s egyben a kizsákmá­nyolt és elnyomott tömegek jogaiért, szebb holnapjáért, az igazságos társadalmi ren­dért. Emlékezetünkben fel­idézzük lapjuk harcát a fa­siszta rémuralom éveiben, az illegalitás súlyos feltételei között a náci megszállók el­len, hazánk felszabadulásá­ért. Nem feledkezünk meg azokról az áldozatokról, ame­lyeket ebben a küzdelemben hoztak. A Rudé právo odaadó és elvhű segítőtársa volt pár­­­­tunknak azután is, hogy a Csehszlovák Köztársaságot felszabadította a hősi Szov­jet Hadsereg. Iránytű volt 1948 februárja előtt a bur­zsoá pártok elleni harcban, majd a munkásosztály győ­zelme után fontos szerepet vitt a szocializmus építése időszakában. Ünnepük alkalmából em­lékezetünkbe idézzük a Ru­dé právo együttműködését az első köztársaság magyar kommunista sajtójával. Nagy­ra becsüljük azt a körül­ményt, hogy szerkesztőségük az elmúlt két évtizedben az Új Szó munkaközösségének is rendszeres elvtársi segít­séget nyújtott, amelyet min­dig a proletár internaciona­lizmus megnyilvánulásának tekintettünk. TISZTELT ELVTÁRSAK! A Rudé právo, a közelmúlt válságainak leküzdése után, nem kis érdemeket szerzett a konszolidálás folyamatá­ban, és napjainkban is szi­lárdan halad Csehszlovákia Kommunista Pártja által ki­jelölt úton, rendületlenül küzdve a CSKP KB marxi— lenini irányvonalának ér­vényre juttatásáért. Ezen az úton a szívünk mélyéből sok sikert kívánunk önöknek. AZ ÚJ SZÓ SZERKESZTŐ­SÉGE Kiállítás a Rudé právo harcos útjáról van A Rudé právo első száma öt­esztendővel ezelőtt, szep­temb­er 21-én látott napvilágot. Ezen a napon nyílik meg a prá­gai Klement Gottwald Múzeum­ban a CSKP lapjának fél évszá­zados harcos múltját idéző rendkívül érdekes és tanulsá­gos kiállítás. A kiállítás a Rudé právo öt­venéves gazdag tevékenységét méltatja, mely elválaszthatatlan a párt tevékenységétől megala­kulásától kiállításon kezdve napjainkig. A figyelemmel kísér­hetők a Rudé právo, és így ter­mészetesen a párt múltján is végigvonuló, köztársaságunk bo­­nyolult bel- és külpolitikai vi­szonyaira jellemző események. —km — Nemzeteink és nemzetiségeink egysége társadalmunk egyik alapelve Köztársaságunk elnöke a partizánsker dolgozók nagygyűlésén (CSTK) , Ludvík Svoboda köztársasági elnök Ondrej Klo­kočnak, az SZNT elnökének, Pe­ter Colotkának, a szlovák kor­mány elnökének, František Ha­garának, az SZSZK erdő- és víz­gazdálkodási miniszterének, va­lamint kísérete további tagjai­nak társaságában tegnap a reg­­­geli órákban látogatást tett a topolčanyi bölényrezervációban. További útján az államfőt lel­kesen üdvözölték Skýcov par­tizánközség lakosai és a gép­kocsikat virágokkal árasztották el. Köztársaságunk elnöke dél­előtt 11 órakor érkezett kísére­tével a partizánsker 29 Üzem elé, ahol a Augusztus lakosság, az Üzem dolgozói és a fiatalság ismét virágokkal fogadták. Az államfő és felesége kísé­retében tartózkodtak Ondrej Klokoč, az SZNT elnöke, dr. Pe­ter Colotka, a szlovák kormány elnöke feleségével, dr. Eugen Turzo, az SZLKP nyugat-szlová­kiai kerületi bizottságának ve­zető titkára, Emília Lenártová, a Szlovák Nőszövetség Közpon­ti Bizottságának elnöke, dr. Ján Pudlák, a köztársasági elnöki iroda vezetője és mások. Az üzem épülete előtt az ál­lamfőt és a vendégeket Ján Gregor, szlovák iparügyi mi­niszter és a topolčanyi járás képviselői, Ľudovít Cakajda, az SZLKP járási bizottságának ve­zető titkára és Michal Kmef, a rnb elnöke, valamint a cipő- és bőripar vezető képviselői, Dezi­der Goga, a Szlovák Cipő- és Bőripari Szakigazgatóság vezér­igazgatója és Michal Halle, a* (Folytatás a 2. oldalon) Kedden, szeptember 15-én emlékeztünk meg a Fravda chudobynak, a mai Pravda elődje születésének ötvenedik évfordulójá­ról. Hétfőn, szeptember 21-én a Rudé prá­vo szü­letésének köszöntjük az ötvenedik évfordulóját, egyben megünnepeljük a saj­tó na­pját. A két évfordulóra emlékezve egy harmadikra is gondolunk: a Kassai Munkás jubileumára. Immár fél évszázad áll a csehszlovákiai magyar nyelvű kom­munista sajtó mögött is. Lapunk hetek óta az évforduló jegyében él. Visszaemlékezéseket közöltünk tanúk, a kommunista lapok egykori az élő szer­kesztőinek, levelezőinek, terjesztőinek és történészeknek a tollából.­­A kommunista sajtó írásaiból cí­mű sorozatban a Kassai Munkás, a Munkás, a Munkás és Paraszt­naptár, Az út és a Magyar Nap lapból vett szemelvényeket mutattunk című be. Akciónkat azzal a szándékkal indítottuk, hogy a mai olvasóval megismertetjük e lapok egykori szerkesztőit és munkamód­szerét, felelevenítjük a kommunista sajtó harcos szellemét, lerójuk tiszteletünket elődeink, a kommunista újságírás úttörői előtt. Az élők által írt és a már lezárt élet­művekből vett írásokból összeállított so­rozatot a tegnapi számunkban közölt cik­kel befejeztük. Nem feladatunk eldönteni, hogy sorozatunknak mi az értéke, és men­­nyire teljesítettük célkitűzésünket. Úgy érezzük azonban, ha nem is mindenre ki­terjedően, és ha nem is a filológus pon­tosságával, a huszonegy eredeti és a ti­zennyolc átvett írással sikerült bepillan­tást nyújtanunk a múltban készült kom­munista sajtó műhelyeibe, sikerült érzé­keltetni, hogy milyen viszonyok között dolgoztak elődeink, miért küzdöttek, ho­gyan álltak helyt. Sokan írtak, elmondták a kommunista sajtóhoz fűződő emléküket. Az igazságért és a dolgozók felszabadításáért folytatott küzdelmet idéző epizódok mindegyikét gyöngyszemként értékeljük. Ezek az emlé­kek a haladás minden hívének sokat mon­danak. Azoknak azonban, akik a múltat már csak a szájhagyományból vagy a le­írásokból ismerik,­ különösen értékesek. A múltunk teljesebb megismerését elősegí­tő írásokat ezúttal is köszönjük. A sajtó feladatáról már rengeteget írtak és beszéltek a politikusok, az írók, a kri­tikusok és maguk a szerkesztők. Ják, hogy az újság a „történelem Elmond­króni­kása", „egynapos irodalom", „tiszavirág­életű hírforrás", a „napi események köz­lönye", „csomagolásra alkalmas papír" stb.,­ stb. Az 1968-as januárt követő ese­mények előtt azonban nagyon kevesen beszéltek arról, és talán még kevesebben tudatosították — amiről azóta meggyőződött —, hogy igen sok mindenki mellett a sajtó nagyhatalom. Nem hivatása rendel­kezik nukleáris töltettel, nincs állig fel­fegyverzett hadserege. Módszere sem „há­borús". Fegyvere: a szó. E mindennél erősebb eszköz azonban legyőzhetetlen. A sajtó sajátos természetű nagyhatalom. Akinek a kezében van, a sok egyéb mel­lett zavart kelthet, becsaphatja az embe­rek millióit, elhazardírozhatja akár egy ország sorsát. Ugyanakkor — ha akarja —, megnyerheti az emberek szívét, lelkét, le­het tettekre ösztönző, lehet az igazság bajnoka, lehet megbízható tájékoztató, maradéktalanul teljesítheti a szervező, a nevelő és az agitátor szerepét. A harcokban edződött, a dolgozók jó­létéért­ és igazságáért küzdő sajtónk tör­ténetének van egy vargabetűs fejezete. Az akkori időszak, amikor visszaéltek szere­ttével, hamis eszme szolgálatában állt, és — akarva akaratlanul — eredeti céljával ellentétes érdeket képviselt. Az útvesztés nem tartott sokáig. A kilengés után saj­tónk az elődökhöz méltó helyes útra tért, és visszakapta rangját, becsületét. Legyünk azon, hogy e „nagyhatalom" az említett két lehetőség közül a jövőben mindig a másodikat válassza. Nyerje meg az emberek szívét,­lelkét, ösztönözzön tet­tekre, legyen az igazság bajnoka, megbíz­ható tájékoztató, jó szervező, nevelő és agitátor. BALÁZS BÉLA Ludvík Svoboda elvtárs Elvtársak! Mindenekelőtt Szeretnék önök­nek őszintén, szívből jövő kö­szönetet mondani a szép és me­leg fogadtatásért. Úgy érzem, hogy ezzel kife­jezik szeretetüket szocialista hazánk iránt és azt, hogy tá­mogatják a párt és az állam vezetését. Bratislavai látogatásom alkal­mából elfogadtam üzemük meg­hívását. Szívélyesen köszöntöm a gyár valamennyi dolgozóját. Az üzem és városuk — Par­tizánske — büszke, dicső nevet visel. Ez az egész vidék örökké emlékezetes marad történel­münkben, mint a partizánmoz­galom egyik fontos központja, a Szlovák Nemzeti Felkelés egyik jelentős helye. Gyáruk dolgozóinak 80 száza­léka részt vett a Szlovák Nem­zeti Felkelésben. Őszinte szívvel köszöntöm a nemzeti és állami szabadságért küzdő 800 harcost, akik ma is itt dolgoznak. Dicső­ség annak a 147 hősnek, akik életüket áldozták a hitleri és ludák fasizmus ellen, az új sza­bad Csehszlovákiáért folytatott harcban! A Szlovák Nemzeti vezető ereje Szlovákia Felkelés Kommu­nista Pártja volt, mely hatékony politikai és szervező munkával a fasizmus elleni harcra egyesí­tette a népet és a fasisztaelle­nes erőket. Együtt itt szlovákok, csehek, harcoltak oroszok, ukránok, franciák és más nem­zetek fiai. A szlovák nép jelen­tős támogatást kapott a Szovjet­uniótól. A tapasztalt partizán­vezérek, a fegyverek és a szov­jet hadsereg harci akciói, mind­ez igazi testvéri segítség volt. A Szlovák Nemzeti Felkelés kitörülhetetlen Csehszlovákia történelméből, annak egyik leg­dicsőbb szakaszát jelenti. Ha­gyatéka ezért örökérvényű szá­munkra és az új felnövekvő nemzedék számára is, melynek a szocialista társadalmunk fej­lesztésére irányuló kell megnyilvánulnia, tettekben Partizánskeba látogatva le­hetőségem nyílt arra, hogy meg­lássam, mi minden változott meg itt azóta, hogy utoljára jártam errefelé. Nagy élmény ez számomra, éppen úgy, mint nemrégen a kelet-szlovákiai utam. Több, mint negyed évszázad­dal ezelőtt a legnehezebb kö­rülmények között mentem ke­resztül Szlovákián. Annál job­ban szívemhez nőtt a szlovák nép, a szlovák városok és fal­vak, a gyönyörű táj. Annál in­kább értékelem minden sikerü­ket. Ezek a sikerek még szebbé tették a szép Szlovákiát, és­ megerősítették egész szocialis­ta köztársaságunkat. Jogosan állapíthatjuk meg, hogy Szlovákia a kapitalizmus­ban nem fejlődhetett volna an­­nyit gazdasági, szociális és kul­turális téren, mint Csehszlová­kia Kommunista Pártja vezeté­sével a köztársaság szocialista fejlődésének folyamatában. Egyetlen kapitalista ország sem büszkélkedhet a nép élet­színvonalának ilyen jelentős emelkedésével. Szlovákia színvonala megkö­zelítette a Cseh Szocialista Köz­társaság színvonalát. Egyes alapvető gazdasági mutatókban pedig ma már jobb eredménye­ket ér el. Azt mondták, hogy a szlovákok sokat tanulhattak cseh testvéreiktől. Ma már azon­ban sok területen a csehek sok jót tanulhatnak Szlovákiától. És ez a helyes. A közös munka, a kölcsönös tanulás egymástól, ez az erős szocialista köztársaság, a közös gyönyörű jövő felépíté­séhez vezető megbízható út. A kapitalizmusban az uralko­dó osztály nem tudta és nem is akarta megoldani Szlovákia fej­lődésének problémáit, sem­mig nemzeteink kapcsolatait se­nz egyenjogúság alapján. Szlová­kia a szegény, elmaradott or­szágok közé tartozott. A meg­oldatlan nemzetiségi és osztály­ellentétek a ludák, fasiszta erők érdekeit szolgálták. Csak Cseh­szlovákia Kommunista Pártja törekedett már az első köztár­saságban is a nemzetiségi kér­dés igazságos Szlovákia gazdasági megoldására, fellendíté­sére. Csak a kommunista párt védelmezte a szlovák nép jo­gait, és nemcsak szavakkal, ha­nem elsősorban tettekkel. Csehszlovákia Kommunista Pártja már a háború alatt fel­vetette az egyenrangúság elvét. Szlovákiában a háború után sok minden lényegesen megvál­tozott. Iparosítása során sok eszközt fordítottak a termelői alap fejlesztésére, de egyúttal az iskolaügy, a tudomány és kutatás fejlesztésére is. Új, ön­tudatos, szakképzett munkásosz­tály, új művelt szlovák szocia­lista értelmiség keletkezett. A háború után sem érvényesí­tették azonban teljes mértékben azt az elvet, hogy a cseh és a szlovák nemzet maga fogja irá­nyítani ügyeit, együtt intézi kö­zös dolgait. A nemzetiségi politika lenini elveinek mellőzése sok nézetel­térést okozott kapcsolataink­ban. A január előtti párt- és ál­lamvezetőség súlyos hibája volt, ezeket a problémákat és nem hogy nem oldotta meg idejében (Folytatás a 4. oldalon)

Next