Új Szó, 1971. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-25 / 47. szám, csütörtök

Világ proletárjai, egyesüljetek! 1971. február 25. SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA CSÜTÖRTÖK BRATISLAVA • XXIV. ÉVFOLYAM 47. szám­ára 50 fillér 1948. FEBRUÁR 25. Nehéz újat mondani. Immár 23-szor ünnepeljük a csehszlo­vákiai munkásosztály győzel­mét. Évről évre elismételjük, hogy mi történt Prágában és az egész országban 1948. február 25-én. Szinte általános érvényű gyakorlattá vált, hogy az évfor­duló alkalmából cikkekkel idéz­zük az akkori eseményeket; résztvevők és szemtanúk beszél­­­nek élményükről. A februári események fénye nem halványult el 1968-ban és 1969-ben sem. Február jelentő­ségére és február példájára hi­vatkoztunk e sorsforduló hu­szadik és huszonegyedik év­fordulóján is. Ám ekkor már rés támadt a gondolat és a tett, a szó és a gyakorlat között. A munkásosztályt emlegettük, a munkásosztályra hivatkoztunk, közben az akkori párt- és álla­mi vezetés egyre jobban eltávo­lodott a munkásosztály érdeké­től. Tulajdonképpen olyan erők számára nyújtott érvényesülési lehetőséget, amely a mindan­­nyiunk által üdvözölt 1968 ja­nuárját 1948 antifebruárjává igyekezett változtatni. Az őrségváltásra törekvők a levitézlett politikusok mellett megbukott nézeteket is felele­venítették. Gyakran azzal érvel­tek, hogy a mai társadalom ve­zetésére már nem a munkás­osztály, hanem az az úgynevezett „elit" értelmiség, hivatott, £ nézet — amely tulajdon­képpen a burzsoá szociológu­soktól­ ered — sok emberben már az elmúlt években is vis­­szatetszést váltott ki. Ma azon­ban még többen látják, hogy egyesek milyen hamis elméletet hangoztattak, és milyen téves úton jártak. Az 1948 óta eltelt időszak — a közben előfordult hibák elle­nére is — azt bizonyítja, hogy társadalmunkban a munkásosz­tályt és a parasztságot alapve­tő kérdésekben a közös érdek és cél, a közösen végzett mun­ka jellemzi. Erre egyebek kö­zöt konkrét példa az is, hogy 1968 és 1989 ellenforradalmi jel­legű eseményeiben sem a mun­kásság, sem a parasztság nem vett részt. Ma talán időszerűbb, mint bármikor hangoztatni azt is, hogy a munkásosztály vezető szerepe a szocialista társada­lom viszonyai között nem csu­pán a politikai deklaráció kér­dése, nem szubjektív szándék, vagy „dogmatikus" óhaj — ahogy ezt a revizionisták és a jobboldali opportunisták han­goztatták —, hanem a munkás­ság osztály helyzetéből adódó objektív tényezők szükségszerű következménye. A sok egyéb mellett a mun­kásosztály azért hivatott a szo­cialista társadalom vezetésére, mert képviseli a leghaladóbb esz­méket, termeli a nemzeti jöve­delem nagyobbik részét, kezé­ben vannak az ipari termelőesz­közök, amelyek meghatározzák a népgazdaság más ágainak fej­lődését, leginkább az ő mun­kafeltételeiben, mindenekelőtt az ipari munkásság munkafelté­teleiben vannak meg a kollek­tív érzést kialakító és általá­ban a szocialista embert for­máló tényezők, ez a legszerve­zettebb és legfegyelmezettebb osztály, s végül, de nem utolsó­sorban egyedül a munkásosz­tály rendelkezik forradalmi él­csapattal, marxista—leninista párttal, amely képes a tömege­ket megszervezni és vezetni, he­lyes módszereket és a szocia­lista építés célkitűzéseit kidol­gozni, a dolgozó nép érdekét és felemelkedését szolgáló felada­tot elvégezni. Az értelmiség a társadalom életében mindig fontos szere­pet játszott és játszik ma is. De sohasem képviselte és a jö­vőben sem képviselheti a társa­dalom vezető erejét. Az értel­miség a maga posztján minden­kor a termelési eszközöket bir­tokló uralkodó osztály érdekei­nek megfelelően dolgozik. A munkásosztály­ként 1948 februárját — ez­t er­követően is — a hatalom átvétele után a szocialista építés szükségleté­nek megfelelő mértékben és ütemben kineveli saját értelmi­ségét, részben a fizikai dolgo­zók képzése, részben pedig a régi értelmiségiek átnevelése révén. A szocialista rendszerben így már az új értelmiségen ke­resztül is a munkásosztály ve­zető szerepe és érdeke kap képviseletet. A munkásosztály vezető sze­repe általában azt jelenti, hogy a társadalomban elsősorban munkásosztály érdeke érvénye­­­sül, a munkásság osztálycélja valósul meg. Természetesen döntő kérdés az is, hogy ez az osztály kit és hogyan vezet. Láthattuk, meggyőződhettünk róla, hogy az elmúlt években ezzel kapcsolatban is történtek visszaélések. Többek a munkás­osztály nevében beszéltek, a gyakorlatban azonban a mun­kásosztály ellen cselekedtek: éket vertek a munkásosztály és az értelmiség, illetve a munkás­osztály és a többi dolgozó ré­teg közé. A munkásosztály ve­zető szerepe eredményesen csak akkor érvényesül, ha a kommu­nista párt által képviselt poli­tika képes felsorakoztatni a munkásosztály célkitűzéseinek megvalósítására mind a paraszt­ságot és az értelmiséget, mind a nem munkás dolgozók többi rétegét. A felsorakoztatás az 1948-as februári győzelmet megelőző napokban kitűnően sikerült. Klement Gottwald ekkor ezt mondta: „Egységre és összetar­tásra hívok fel minden jó cse­het és szlovákot, mindannyia­tokat — munkásokat, paraszto­kat, iparosokat és értelmiségie­ket —, alakítsátok meg a köz­ségekben, a járásokban és a ke­rületekben a valamennyi párt és országos szervezet demokra­tikus és haladó képviselőiből a Nemzeti Front akcióbizottságait. Fojtsátok el csírájában a reak­ciós ügynökök minden provoká­cióját! Legyetek egységesek, ha­tározottak — és igazságtok győz­ni fog!" Az igazság valóban győzött: 1948. február 25-én Csehszlovák­­iában is a munkásosztály vette kezébe a hatalmat. Gottwald in­tése és 1948 példája ma is ér­vényes. BALÁZS BÉLA Kapcsolataink barátiak, őszinték Ľubomír Strougal befejezte magyarországi látogatását Min­i­sztereln­ökü­n­k sajtóértekezlete Budapest — Szerda délután az Országházban, a miniszterta­nács tanácstermében befejeződ­tek a csehszlovák—magyar tár­gyalások. Csehszlovák részről részt vett a tárgyaláson dr. Ľu­bomír Strougal miniszterelnök, Karel Kufka, a külügyminiszter első helyettese, František Dvor­ský, Csehszlovákia budapesti nagykövete, Karol Ujházy, az Országos Tervhivatal elnökhe­lyettese, Vratislav Vlk, a minisz­terelnökség külügyi főosztályá­nak vezetője és dr. Jan Kolár, a miniszterel­­nöki kabinet mun­katársa. Az eszmecserén magyar rész­ről részt vett Fock Jenő, a for­radalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke, Púja Frigyes, külügyminiszter első helyettese, a Vince József, az MNK prágai nagykövete, Várkonyi Péter, kormány Tájékoztatási Hivatalá­ a­nak elnöke, Drecin József, az Országos Tervhivatal elnökhe­lyettese és Perczel László, a külügyminisztérium főosztály­vezetője. A tárgyalások befejeztével közös közleményt adtak ki. Dr. Ľubomír Strougal, a Cseh­szlovák Köztársaság szövetségi kormányának elnöke szerdán délben találkozott a magyar sajtó képviselőivel. Dr. Várkonyi Péter, a minisztertanács Tájé­koztatási Hivatalának elnöke üdvözölte a csehszlovák kor­mányfőt, aki ezt követően a többi között elmondotta: — A kapcsolatok csehszlovák—magyar nagyon barátiak, őszinték, szívélyesek, minden területen intenzív az együttmű­ködésünk. — Kádár elvtárssal, Fock elv­társsal és a többi elvtársakkal folytatott megbeszéléseinken részletesen tájékoztattuk ma­gyar barátainkat Csehszlovákia jelenlegi helyzetéről. Országunk fejlődésén­ek legutóbbi szaka­szát pozitívan értékeljük. Cseh­szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága decemberi plénumán határozatot fogadott el, amely részletesen elemezte az elmúlt évek eseményeit, s el­sősorban a legutóbbi időben be­következett fejlődést. — Országunk nagy megráz­kódtatásokon ment át. Érthető tehát, hogy az eredmények mel­lett még sok a tennivalónk, nem lehetünk önelégültek. Nem fe­ledkezhetünk meg arról, hogy vannak még olyan emberek or­szágunkban, akik nem értik teljes mértékben a történteket. Sőt, olyanok is, akik nem kí­vánják a fejlődést elősegíteni, akik a szocialistaellenes fellé­pés élvonalában álltak, s nyil­ván nem békültek meg a bekö­vetkezett változással. Strougal elvtárs hangsúlyoz­ta, hogy nagyra értékelik Cseh­szlovákiában a Magyar Szocia­lista Munkáspárt közelmúltban lezajlott X. kongresszusát, an­nak józan, reális hangját. „Mi is józanul, a reális helyzetnek megfelelően akarjuk megszabni a feladatokat, nem akarjuk szebbnek feltüntetni helyzetün­ket, mint amilyen a valóságban. (Folytatás a 2. oldalon) Fock Jenőnek, a magyar forra­dalmi munkás-paraszt kormány el­nökének meghívására 1971. feb­ruár 22—24 között dr. Ľubomír Štrougal, a Csehszlovák­ia Köztársaság szövetségi Szociális­kormá­nyának elnöke hivatalos baráti lá­togatást tett a Magyar Népköztár­saságban. Magyarországi tartózkodása so­rán dr. Ľubomír Strougal kor­mányelnököt fogadta Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titká­ra és Losonczi Pál, a Magyar Nép­köztársaság Elnöki Tanácsának el­nöke. A látogatás alatt a két kormány­elnök megbeszéléseket folytatott, amelyeken csehszlovák részről Ka­rel Kürka, a külügyminiszter első helyettese, František Dvorský, a Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság budapesti nagykövete, Karol Ujházy, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, Vratislav Vlk, miniszterelnökség külügyi főosztá­­­lyának és protokoll osztályának (Folytatás a 2. oldalon) Valentyina TYERESKOVA Prágában (CSTK) • Tegnap délelőtt Prágába érkezett Valentyina Tyereskova, a Szovjet Nőbizott­ság elnöke. A világ első jósnője, aki a csehszlovák űrha­jó­tanács meghívására érkezett hazánkba, részt vesz a nemzet­közi nőnap alkalmával rende­zett ünnepségeken. Nyikolajeva Tyereskova kísé­retében tartózkodik L. G. Bala­hovszka, a Szovjet Nőbizottság titkára. A kedves vendégeket a ruzynéi repülőtéren Gusta FnÉí­ková, a Csehszlovák Nőtanács elnöke, a hazai nőmozgalom más vezető képviselőinek társa­ságában vörös szegfűcsokorral fogadta. Jelen voltak a KB, a CSSZBSZ képviselői, CSKP va­lamint politikai és közéletünk más vezető személyiségei. Világhírű honfitársnőjét ugyancsak a repülőtéren üdvö­zölte Sz. V. Cservonyenko, a Szovjetunió csehszlovákiai nagykövete, aki feleségével együtt érkezett a szovjet űrha­jósnő fogadtatására. FuCiková elvtársnő a fogadás­nál hangsúlyozta, hogy a ked­ves vendégeket nagy szeretettel várják a csehszlovák nők és ve­lük együtt az egész csehszlovák nép. Nyikolajeva Tyereskova már­cius 4-ig tartózkodik hazánk­(Folytatás a 2. oldalon) Tyeresková fogadása a repülő­téren. Képünkön: G. Fucíková és a világ első űrhajósnője. (CSTK felvétele.]

Next