Új Szó, 1995. január (48. évfolyam, 1-25. szám)
1995-01-20 / 16. szám, péntek
14 \ ÚJ SZÓ EGY FALUEGY KÖNYV Könyvvel a szlovákiai magyar kultúráért Jóleső érzéssel vettem tudomásul a Lilium Aurum Könyvkiadó kezdeményezését. Alapvető kötelességünk kell legyen a Szlovákiában élő és tevékenykedő, szellemi értékekkel foglalkozó emberek munkáját támogatni. Hodossy Gyula igazgató törekvései érdembeliek, elgondolkodtatóak és támogatásra alkalmasak. Ezért kívánatos a terjesztése, amennyiben azt akarjuk, hogy termést is hozzon. Gondolom, a magyarlakta falvak polgármesterei megtalálják annak lehetőségét, hogy anyagi fedezetet biztosítsanak e nemes célra. Török Imre Buzita polgármestere Az Egyfalú - egy könyv kezdeményezéshez csatlakozó falvak és városok önkormányzatainak támogató nyilatkozatát, illetve megrendelését a Lilium Aurum kft. az alábbi címre várja: Lilium Aurum Nom. 1. mája 6 929 01 Dunajská Streda TEL: 0709 - 529 028 MKDM-napok Az MKDM-napok keretében szervezett lakossági fórumon és évzáró gyűlésen ma 18 órai kezdettel a nyárasdi művelődési házban Bárdos Gyula parlamenti képviselő találkozik a választókkal K-ll - A POZSONYI DUNA UTCAI MAGYAR ALAPISKOLA ÉS GIMNÁZIUM SZÜLŐI MUNKAKÖZÖSSÉGE szeretettel meghívja Önt és kedves családját, a hagyományos magyar bálra, melyet 1995. február 11-én 19.00 órai kezdettel rendez meg a Bratislava Szálló nagytermében. Cím: Pozsony, Seberíniho 9. Jegyelővétel: január 27-én 16.30-19.00-ig a Duna utcai iskola épületében. Bővebb információ a 07/284 773-as telefonszámon naponta 8-16-ig, és a 07/233 666-os telefonszámon 17.00-21.00-ig. VK-B1 MOZAIK Önkormányzatok kapcsolatfelvétele Új Szó-információ Az Együttélés PM úgy véli, hogy a magyarországi pártokkal kiépített kapcsolatokat bővíteni kellene önkormányzati szinten is. A budapesti székhelyű Kárpát-Alpok Alapítvány segítségével ezért jövő héten kedden az Együttélés delegációja Budapestre és Gödöllőre utazik - tudtuk meg Pogány Erzsébettől, a politikai mozgalom sajtófőnökétől. A Kvarcza József, az Együttélés önkormányzati kérdésekért felelős alelnöke vezette delegáció, amelynek tagja Pázmány Péter, Dunaszerdahely, Zachariás István, Szepsi és Pásztor István, Királyhelmec polgármestere, január 24-én találkozik Budapest 1., 11. és 12. kerülete, valamint Gödöllő polgármesterével. Ez az első ilyen jellegű találkozó, amelynek a tapasztalatcserén kívül célja a testvérvárosi kapcsolatok kiépítése. A Gödöllőn záruló megbeszéléseken jelen lesz Duray Miklós, az Együttélés elnöke is. (jó) i TEGNAP OLVASTUK MICHAL KOVAC: ...nem fontolgatom a nyugdíjba vonulást Michal Kováč köztársasági elnökkel készített interjút közölt tegnap a csehországi Rudé právo. Pavol Minárik, a lap munkatársa időszerű belpolitikai, ám elsősorban az elnök személyét érintő kérdésekről faggatta a szlovák államfőt. Többek között arról, vajon szerinte a DSZM már végképp letett-e „kampányígéretéről", miszerint leváltja őt köztársasági elnöki tisztségéből. „Képtelen vagyok ezt felelősségteljesen megítélni -hangzott a válasz de a programnyilatkozatnak a politikai élet stabilizálására vonatkozó intézkedéseket tartalmazó részeiben sehol nem esik szó a jelenlegi parlamenti rendszer elnöki rendszerré való változtatásáról. És hasonló intézkedésekről sem, amelyek arról tanúskodnának, hogy az elnöki ciklus idejét lerövidítenék." A riporter azon kérdésére, hogy mennyire megalapozott a fővárosszerte terjedő szóbeszéd, miszerint egészségi okokból hamarosan lemond elnöki tisztségéről, Michal Kováč kijelentette, ő maga is meglepődött ezen, meg is mosolyogta, de egészségi okokból nem kell fontolgatnia a tisztségéből való távozását. Volt ugyan az utóbbi hetekben némi problémája a gerincével, infúziós kezelésre is járt. Valószínűleg ebből vonta le valaki a következtetést, hogy nem jó az egészségi állapota. És hogy milyen körülmények között mondana le államfői tisztségéről? „Akkor, ha meggyőződésem lenne, hogy az elnöki tisztségben való maradásom ártana Szlovákia érdekeinek, és nem vagyok hasznos." Michal Kováč egyik válaszában kifejtette azt is, hogy az elnöki iroda költségvetésének megrövidítését nem a kormány és a személye közötti konfrontáció felújítására irányuló szándékként fogta fel, hanem megtakarítási forrást kereső törekvésként. „Úgy gondolom, képes vagyok megítélni, hány munkatársra van szükségem alkotmányos kötelezettségeim teljesítéséhez" - hangsúlyozta az elnök. Az interjúból megtudható továbbá, hogy Michal Kováč készül arra, hogy a parlamentben beszámoljon a köztársaság helyzetéről, de még nem tudja pontosan, márciusban vagy áprilisban kerül-e sor erre. Az államfő az ország jó hírével kapcsolatos riporteri kérdésre adott válaszában kifejtette, szerinte mindazok a lépések, amelyek valamilyen módon gyanakvást keltenek, ártanak Szlovákia jó nevének. Jómaga egyébként - olvasható az interjúban -nem is annyira a hazai tömegtájékoztatási eszközökben megjelenő publicisztikára támaszkodik, inkább azokra az információkra, amelyeket diplomáciai úton szereznek Szlovákiáról. HÉTVÉGE Szombaton 10 órakor a hét belpolitikai eseményeinek összefoglalójával, a Heti krónikával kezdődik a magyar adás. 10.45-kor Helyesen szlovákul, majd az angol nyelvlecke és az Anyanyelvünk c. nyelvművelő rovat jelentkezik. 11.05-kor Pedagógusnapló. A déli hírek után a Köszöntőt közvetítjük. 13.30-kor Tallózó. Ismét hallhatjuk a 75. házassági évfordulójukat ünneplő Dojcsan házaspárt, dr. Reiter József gyógyszerkutatót és a különleges képességű Farkas Mónikát. 14.05-kor Hazai tájakon. Méry Margit a kánai menyegző ma is élő szokását mutatja be Nagycétényből. A 15 órakor kezdődő Szombat délután című magazinműsor szerkesztője, Hritz Júlia a következő témákat ajánlja: Az első órában Flórián Károly, a Kasssai Műszaki Egyetem rektora lesz a vendég, aki a továbbtanulási lehetőségeket ismerteti. Kalácska József tanár az egyetemi, főiskolai jelentkezések határidejére hívja fel a figyelmet. Barra György jegyzete Babits és Csinszka kapcsolatával foglalkozik; az alternatív oktatásban rejlő veszélyekre hívja fel a figyelmet Janstyák István kétnyelvűség-kutató. Vasárnap adáskezdés hírekkel 10 órakor. 10.15-kor a Kölyökvilág vendége Haraszti Mária, a Buborék című könyv szerzője. 13.30-kor Világosság. Az egyházi műsorban Rádacsy Károly pelsőci református lelkipásztor az ember külső és belső harcairól elmélkedik. 15 órakor Vasárnapi randevú Juhász Lászlóval. Benne: Bemutatkozik a Madnár együttes; Egy gimnazista, akinek kedvenc tudománya a bioenergetika. Hogy érzi magát pozsonyi egyetemistaként egy békéscsabai szlovák családból származó fiatalember. És természetesen nem maradnak el a szokásos rovatok sem. (the) Dunaszerdahelyi tárlat Új Szó-információ A Dunaszerdahelyi Regionális Kulturális Központ rendezésében tegnap a helyi Csallóközi Múzeumban megnyitották a 15. csallóközi nyári alkotótábor termését bemutató tárlatot. Nagy Kornélia, a múzeum munkatársa szerint a tavaly Eperjesen rendezett művészeti táborban készült legjobb festményeknek, grafikáknak, kerámiáknak, fényképeknek és csipkéknek adnak ideiglenes otthont. A mintegy 30 művész alkotásai egy hónapig tekinthetők meg a Csallóközi Múzeumban. (só) I 1995. január 20. KOMMENTÁRUNK A kivezető út keresése A szlovákiai magyar nemzeti kisebbség és a választott képviselői révén önmagát kizárólagos államalkotó nemzetnek meghatározó szlovákság között a napi politika függvényében hullámzik a kapcsolat minősége. Látszólagos ellentmondásként, ezt az is nagymértékben befolyásolja, milyen a Szlovákia és Magyarország demokratikusan megválasztott kormányai közötti kapcsolatok nyomán a két ország viszonya. Ma már a diplomáciai hírek alapján biztosnak látszik Vladimír Mečiar jövő heti budapesti látogatása. Kétségek merülhetnek fel a szlovákiai magyarok körében az iránt, mennyiben hajlandó a szlovák kormány elnöke az oly sokat emlegetett alapszerződés tartalmának függvényében figyelembe venni a kisebbségi magyarok érdekeit. Ugyanez a kétely alapozódott meg Horn Gyulával szemben is, akinek kormánya presztízskérdésként kezeli az alapszerződés miharabbi alírását. Gyakorlatilag senki sem látja tisztán a magyar és a szlovák kormány ebbéli szándékait. A nyilatkozatokból egyértelműnek látszik, hogy a határok sérthetetlenségét mindkét fél alapvető tényként kezeli. Ezt látva már nem nagyon érthető, hogy ezt az alaptézisként elfogadott - máskülönben a helsinki egyezményekben is rögzített -nemzetközi megállapodást miért nem tekinti elegendőnek a szlovák fél. Ebből kiindulva az se egészen világos, hogy a magyar fél számára miért látszik ma még elfogadhatatlannak, ha a területi igényekről való kölcsönös lemondást a majdani alapszerződésbe szeretné iktatni a szlovák fél. Ráadásul ebben a vitában a magyar fél a szlovákiai magyarság jogainak garantálásának fejében ígéri a határok sérthetetlensége elvének elfogadását. Történelmi távlatból nézve a két témakör az idő előrehaladásával egyre inkább különválik. Ugyanakkor a határok kérdése és a nemzeti kisebbségek jogállapota Szlovákiában éppen a most kormányhatalomhoz jutott politikai erők jóvoltából programszerűen félelmet gerjeszt a szlovákságban. Ez jelzi leginkább, hogy a közeljövőben aligha születik meg az alapszerződés, ami nem jelentheti azt, hogy a felek bármilyen okból lemondhatnak róla. Márpedig az egyik ilyen ok lehet a szlovákok és a magyarok egymásról alkotott jövőképének tisztázatlansága, ahogyan arról František Mikloško írt egyik cikkében (Nap, 1995.2.szám, 5.oldal). Igazat kell adni a nemrégiben Szlovákiában járt MDF, Fidesz, KDNP küldöttségeit vezető személyiségeknek, akik szerint az alapszerződés megkötését megelőzően minden érintett részterületen aprólékosan kidolgozott együttműködésbe kell kezdeni. Ezek gyakorlati eredményei határozhatnák meg az alapszerződés valamennyi elemét. Ha belegondolunk, hogy a tavaly nyáron a DBP választási propagandahadjáratába Szlovákiában bekapcsolódó Horn Gyula a Moravčík-kormánnyal a már előkészített határátkelőhelyek megnyitását sem tudta elérni, akkor nincs mit remélni az egyelőre a ködös jövőben leledző alapszerződéstől. Egészen addig, míg az Európai Unió elveinek megfelelő gazdasági együttműködésről nem kötnek szerződést, míg nem kezdődnek meg a regionális együttműködések, s a határok légiesítését nem a gyakorlati érdekek, hanem politikai elvek függvényében képzelik el. Mindebből nyilvánvaló: a magyar-szlovák kapcsolatok mai állapotát a kölcsönös bizalmatlanság légköre mérgezi. Miközben sokan mindenhatónak vélt alapszerződésekről ábrándoznak, valójában rég meghaladott történelmi traumák, vélt kisebbrendűségi érzések, a kocsmai folklór szférájába tartozó kölcsönös lekicsinylések vezéreltek itt és ott politikusokat, pártokat, nem egyszer a kormányhatalmat gyakorlók közül is. Lehet tartani attól, hogy az elsősorban Szlovákiában félhivatalos nézetekként (a parlament és a kormány köreiből is) gyakran elhangzó történelmi fóbiák és a magyar nemzeti kisebbség sorsának, jogállapotának kérdéseit a szlovák-magyar alapszerződés kimunkálásakor rossz kompromisszumok kizsarolásához is felhasználják. Eközben persze egyre inkább nemzetközi figyelmet kelt mindaz, ami Szlovákia és Magyarország kapcsolatában történik. Itt a demokrácia intézményeinek felhasználásával egy totalitárius nemzetállam körvonalazódása, ott a privatizáció zavaraiban is jelentkező gazdasági érdekharc fokozza a Nyugat gyanakvását. A legfrissebb hírek szerint Bill Clinton amerikai elnök kijelentette, hogy az USA nyomást fog gyakorolni a magyar nemzeti kisebbségek helyzetének a mielőbbi tisztázására, jogi biztosítására. Mindez, bizonyára hatásos, s remélhetőleg eredményes is lesz, mégsem pótolhatja a szlovákok és a magyarok közös jövőképének tisztázását, a részterületeket szabályozó gyakorlati jellegű szerződések megkötését, amelyekből remélhetőleg megalkotható az alapszerződés is. DUSZA ISTVÁN i i Szülőfalumban, Nagykeszin még a legkrakélerebb szeszkazánok is tisztában vannak a jólneveltség alapszabályaival, így ha kocsmázás közben nézeteltérésük támad, nem a söntés közelében vívják meg harcukat, mert feldönthetnék a biliárdaszkorona. Nem a bálteremben verekednek össze még a suhanc legények sem, mert az elvetemültek is adnak jó hírükre. És dulakodás közben esetleg összetörnék a nagybőgőt. Aminek szintén nem 5 korona az értéke. Szépen, illedelmesen kivonulnak a kuglipálya mellé, és ott törik be egymás orrát. A jóérzés azt diktálja, hogy a magánkonfliktusokat ne az egész falu szeme láttára intézzék el. Ehhez képest az történt a minap a szlovák parlament épületében, hogy Víťazoslav Móric képviselő tettleg bántalmazta František Melišt, a Práca ismert kommentátorát. Egyik cikkének tartalmával nem értett egyet, hát felpofozta. Az egész ügyben mindössze annyi az örvendetes, hol Melisi kolléga_aJalfin lévő zsurnaliszták megelégedettségére nyomban kamatostul törlesztett. Hát így állunk ma a politikai kultúrával, és így értelmezzük a sajtószabadságot. Tűnődöm. Vajon mi a teendő, teszem fel a kérdést. Ha legközelebb bemegyek a parlamentbe, netán vigyek magammal „vendégmarasztalót"? A biztonsági őrök az átvilágításnál esetleg félreértenék. Vagy mellőzzem a sajtópáholyban való megjelenést? Ez valóban kellemes megoldás lenne, különösen ha rágondolok némely honatyáink magvas beszédeire. Mint minden nagy kérdés megoldásakor, ezúttal is az lenne talán a legcélszerűbb, ha visszatérnénk a gyökerekhez. A klasszikusokhoz. A lovagias ügyek intézésének - paL.ex G ©llence-Szarr Vilmos a klasszikusa. Van-e manapság, ki e nevet nem ismeri? Az úriemberségről álmodozó falusi segédjegyzők még 70-80 éve is betéve tudták Clair mester Párbaj-Codexének paragrafusait. Aztán kilencszáztizenhét novemberében kitört az októberi forradalom, más országokban puhány polgári demokrácia ütötte fel a fejét, így a párbaj kiment a divatból. Ahogy az ábra mutatja, ismét visszatérőben van. Hiába keresem a Práca inkriminált számát, nem találom, így nem tudom megállapítani, mivel sértette meg Meliš kolléga a nemzetileg érzékeny honatyát. Clair Vilmos Párbaj-Codexében tucatjával sorol fel eseteket, amelyekben a nemzeti büszkeség megsértése volt ürügy a bajvívásra. Mária Terézia ugyan halálbüntetés terhe alatt tiltotta el a párbajt, Pálffy Antal gróf ennek ellenére megvívott Schwarzenberg herceggel, aki „a magyar nemzetet sértegette". Agyonlőtte. Görgey Artúrnak főhadnagy korában három év alatt nyolc ilyen indítékú párbaja volt. Pálffy Albert, a Márczius tizenötödike c. lap szerkesztője Ányos László hírlapíróval vívott meg egy kritikai cikk miatt, amelyet ráadásul nem is Ányos írt, hanem Vas Gereben. Tisza Kálmán egy egész tiszti kart provokált a magyarok megsértéséért. A tisztek nevében gróf Gyürky Ábrahám hadnagynak kellett vele megverekednie, írja Clair Vilmos. Tisza megsebesült. Volt egy Bombelles nevű huszárkapitány, aki pisztolypárbajok során elvből ellenfelének nemi szervére célzott. Állítólag 14 katonatisztet fosztott így meg férfiasságától. Minden ilyen becsületbeli ügyet a nyilvánosság teljes kizárásával bonyolítottak le. Úgy a századforduló táján olyan párbajpisztolyokat hoztak forgalomba, amelyekkel véletlenül lehetett csak eltalálni az ellenfelet. Clair mester, a bajvívás tudora „az úriemberi erkölcsök hanyatlásaként" értékeli, hogy gróf Draskovics Iván megverekedett bizonyos Gebauer Iván pozsonyi kárpitossal. A Párbaj-Codex szerzője méltatlankodva jegyzi meg: Gebauer, lévén, hogy iparos ember volt, nem tekinthető párbajképesnek. Buza Barna közírónak viszont bizonyára volt érettségije, így szabályosan megverekedett Molnár Béla országgyűlési képviselővel, aki szerint a tollforgató „nem volt elég hazafi". Apropó: a párbajképesség. Maturázott ember általában párbajképes volt. Viszont akár egyetemi végzettsége is lehetett az illetőnek, ha lopásért, csalásért, váltóhamisításért korábban elítélte a bíróság. Clair Vilmos művében arról még nem esik szó, párbajképes marad-e, aki csalárd módon privatizál... Azt sem szabályozza a paragrafussal, párbajképes-e az a képviselő, aki marxista-leninista esti egyetemen szerzett képzettséget. Vajon hogyan módosítaná Clair Vilmos a Párbaj-Codexet, ha élne? Talán azt is megválaszolná, helyénvaló-e, hogy egy képviselő a parlament épületében ököllel intézi el becsületbeli ügyét. TÓTH MIHÁLY AHOGY ÉN LÁTOM Olvassuk Clair Vilmost Í