Új Szó, 2017. augusztus (70. évfolyam, 176-201. szám)

2017-08-17 / 190. szám, csütörtök

y KULTÚRA 2017. augusztus 17. | www.ujszo.com 8 I Két város népe egy táborban Idén huszonnégy fiatal dolgozott a karvai színjátszó táborban; Brechttel és Osztrovszkijjal zárták a tíz napot LAKATOS KRISZTINA Karva. Osztrovszkij Vihar című klasszikus, realista drámájá­ból és Brecht Mahagonny városának tündöklése és bukása című operalibrettó­­jából készítettek előadást a Komáromi Jókai Napok Ala­pítvány színjátszó táborának résztvevői, akik tíz napot töltöttek el Karván szakmai foglalkozásokkal és a hétvégi záró produkcióra készülve. Az idei színjátszó tábor már a hu­szadik volt a sorban: Szabó Csilla drámapedagógus, amatőr színházi rendező anno Zsámbékról hozta ha­za az ötletet, miként lehetne segíteni a diák- és fiatal amatőr színjátszók szakmai fejlődését; az első tábort 1998-ban hirdették meg. A két évti­zed munkájának eredménye vitatha­tatlan: „Ennek a tábornak köszönhe­tően új színjátszó csoportok alakul­tak, például a NYEKK, a Gurigongó Symposium vagy a Vekker Műhely tagjai innen indultak, és van olyan egykori résztvevőnk - Matusek At­tila aki ma már vezetőként van je­len, közben igen sikeres diákszínját­szó csoportot is alapított Pozsony­ban. Közel húsz év alatt nagyon sok professzionális vagy félprofesszio­nális szakembert adott ez a tábor a szlovákiai magyar színjátszásnak, ezért úgy gondoljuk, érdemes foly­tatni” - emelte ki Csengei Mónika, a tábor főszervezője. Idén 24 fiatal táborlakó gyűlt össze Karván - a jelentkezés alsó korhatára 15 év, felső korhatár nincs; a szerve­zők a csoportvezetőket is örömmel látták. A délelőttök alapozó foglal­kozásokkal - színpadi mozgás, zene és ének, beszédtechnika - testek, ne­ves szakemberek vezetésével: Her­nádi Krisztina, a budapesti színmű­vészeti beszéd tanára, Kovács Áron, aki kreatív zenét oktat, valamint Benkő Ági színész, koreográfus, kontakttáncos vezette az órákat. A csoportfoglalkozások délutánonként zajlottak: itt formálódott a Maha­gonny városának tündöklése és bu­kása a Szabó Csilla és Sereglei And­rás vezette csoport záró produkció­jaként, míg a Matusek Attila és Ben­kő Ági irányításával dolgozó csoport Osztrovszkij Viharját vitte színre. „A munkát egy ilyen táborban úgy kell elképzelni, hogy inkább a folyamat a fontos, mint a produktum. Persze, fontos az is, ha már a nézők elé ra­kunk valamit, de az az elsődleges, hogy mit visz magával a fiatal, aki ezt a tíz napot végigcsinálja. Hogy a munkafolyamatból mit tud majd hasznosítani később” - hangsúlyozta Szabó Csilla. Bár a két választott szöveg megle­hetősen távol áll egymástól, azért akadt közös nevező: tulajdonképpen mindkét tábori trupp egy-egy város­nak adott mai értelmet és formát az előadásával, nagy hangsúlyt fektetve arra, hogy a szereplők megtalálják a kulcsot az egyes karakterekhez, a fi­gurák motivációihoz, egymás közötti viszonyaihoz. Osztrovszkij drámájá­ban egy 19. századi, Volga menti kis­város képmutató, bigott közössége hajszol öngyilkosságba egy fiatal nőt, aki érzelmi szabadságra vágyik. Brecht Mahagonnyja másról sem szól, mint a végtelen szabadságról, az élvezetek hajszolásáról... meg persze pénzről, értékrendről, hogy mit is tar­tunk igazán fontosnak az életben. „Mindenütt máshol gond vár és munka, de itt élvezet vár. / Azt nézi az ember, hol szenvednie nem kell és megtehet bármit. / Ez a mi aranybá­nyánk: gin és whisky, jó pasik, lá­nyok” - éneklik a Brecht-szöveg­­könyvben Mahagonny város alapítói. A komáromi Hernandez Franco Vi­vien, aki jelenleg a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanul televíziós műsorkészítés szakon, eb­ben a produkcióban vett részt. Bár azt meséli, voltak fenntartásai a szöveg­gel kapcsolatban, idén is élvezte a kö­zös munkát: „Ötödször vagy hatod­szor vagyok itt, és azért járok vissza, mert a kemény mag egy baráti társa­ságnak nevezhető. Nyaranta ebben a táborban találkozunk. Persze a szín­­házcsinálás is cél a tíz nap alatt, mert ez mostanra kimaradt az életemből, itt pedig újra meg tudom élni. Tizenhat évesen jöttem el először a táborba, akkor a Leonce és Lénában Lénát ját­szottam, nagyon nagy élmény volt. Idén kevert csoportokban dolgoz­tunk, kezdők és haladók együtt, ettől más volt a próbafolyamat, és némi­képpen talán »kis rendezőkként« is részt vettünk a munkában - amikor egy-egy jelenetet raktunk össze, a ti­zenöt évesek ránk figyeltek, tőlünk vártak iránymutatást, eközben pedig meg kellett találnunk az utat, hogy az ő ötleteik se legyenek kihagyva. Ez mindenképpen új tapasztalat volt a számomra.” „Micsoda város ez, uram! Sétányt csinálnak, de nem sétálnak rajta! Csak ünnepnapon jönnek ki, de csak hogy a ruhájukat mutogassák. Hét­köznap a kapuik zárva, a kutyáik el­eresztve. Mennyi könny elfolyik ezek mögött a bezárt kapuk mögött láthatatlanul! Mennyi mocsok, bűn, paráznaság, részegség! S mindez ti­tokban, hogy senki sem látja, senki sem tudja, egyedül az Isten!” - mondja Kuligin, a Volga menti kis­város ezermester feltalálója Oszt­rovszkij drámájában. A karvai tá­borlakók „viharos” csapata osztott szerepekkel dolgozott, azaz a karak­tereket más-más szereplők játszot­ták az egyes jelenetekben. Kuligin egyik megformálója Jankulár Ta­más, a komáromi Selye János Gim­názium diákja, aki először járt a kar­vai táborban. „Fárasztó volt ez a tíz nap, de nagyon tetszett. Sokkal in­tenzívebb volt a próba, mint a GIMISz-szel - ott körülbelül fél év alatt rakunk össze egy előadást, itt egy hét alatt, és napi legalább nyolc órát dolgoztunk. De az igazi újdon­ságot a mozgásórák jelentették-nem is gondoltam volna, hogy egy szí­nésznek mennyire ott kell lennie kondícióban, erőnlétben.” Szövegtanulás, összeolvasás­­ Vihar előtt Zenés-táncos betétet készít a Mahagonny csapata (Somogyi Tibor felvételei) ■ PENGE A köztünk élő Petőfi A mítosz fogadására bármikor haj­landó magyar köztudatnak köszön­hetően időnként újra a hírekbe kerül az 1848–49-es szabadságharc leve­rése után Barguzinban letelepedett és meghalt Petőfi Sándor esete, aki­nek (első) temetésére két éve nem kis megdöbbenést keltve, ünnepé­lyes keretek közt került sor, immár hazájában, Magyarországon. Szilá­gyi Ákos költő is elővette a maga barguzini Petőfijét, és új nyelvbe öltöztette. A közállapotok láttán annyit bosszankodó és a királyok felakasztása mellett kardoskodó Petőfi a jelen kor problémái felett tanakodik a tőle megszokott, szen­vedélyes, a mértéket nem egyszer elvető stílusban. Az egyszerűség kedvéért: a jelen helyzetben Petőfi­­kutatóként feltüntetett Szilágyi Ákos áldozatos és kitartó munkája a kötet, hálával tartozunk neki, amiért végre egyben olvasható Petőfi Sán­dor határokon túl megvalósult, az idegenség érzetére és újdonsült identitására, na meg a diktatúrák mélységeire reflektáló verseinek gyűjteménye: „ akarsz-e dektatúrát drága/mit ére­ tű szívedbe tetovál? / vércseppek pergő gyöngyvirága/ üvöltődervis: netovább! Mert ilyen a mi Petőfink, ahol teheti, lázad. Ennek a Petőfinek, beláthat­juk, semmi nem jó. És nem is lehet. Ő a dolgokat előlendítő örök elége­detlenség költője. Költő, teljes fegyverzetben. Mi végre a Földön? Hát ezért, mi egyébért. Ha meg iró­niáról,játékról van szó, abban Szi­lágyi Ákos verhetetlen. Nála a szó, és a szó csapda, könnyen beleesni nem ritkaság. Mint most is. Ezzel a Posztpetőfivel. Könnyű dolga van, más nevével ékeskedik. „ Valahol mindenki Petőfi, /S ha nem tudná, hogy hol, /Kiszedik belőle: tiporfi, vetőfi, / Vagy egy régészcsoport. ” Bár nemegyszer azzal kell szembe­sülnünk, hogy a paródia eltakarja a versekben súlyosan jelen levő rendszerkritikát, nem hiszem, hogy ez hibaként róható fel Szilágyi Ákosnak - bár félő, nem ez volt az elsődleges szándéka. Petőfink halálának dátuma jócskán beszédes: 1956. november 4. A szabadság költője mikor máskor veszítette volna el az életét, ha nem a szabadság leverésének a napján? Nagy megelégedettséggel nyugtáz­zuk: egyszer minden valamirevaló költő létrehozza a saját Petőfijét, és kiveti magából. Posztpetőfi Sándor: Bábuk ura. Összes barguzini versek és ma­gyarnóták. Szilágyi Ákos gyűj­tése. Norán Libro Kiadó, 2017. 212 oldal. Értékelés: 7/10 AYHAN GÖKHAN KRITIKAI ROVATA Mintegy 450 ezer látogató a Szigeten Budapest. Az idei, 25. Sziget fesztiválon is nagyon sokan, mintegy 450 ezren szórakoztak. Gerendai Károly főszervező és Kádár Tamás cégvezető a keddi záró estén elmondta, a vissza­esés a tavalyi adatokhoz képest általános európai tendencia. „A 450 ezres összlátogatószám mintegy tízszázalékos csökke­nést mutat a tavalyi rekordadat­hoz, a 496 ezerhez képest” - mondta Kádár Tamás. Hozzá­tette: a csökkenés ellenére bíz­nak abban, hogy idén is több százmilliós bevétellel zár a Szi­get Kft. Kiemelte, hogy bár né­hány tervezett előadót nem tud­tak elhozni a fesztiválra, a kon­certek körül minden rendben volt. Hangsúlyozta, hogy prob­lémák és zavarok nélkül zajlott le a jubileumi fesztivál, kevesebb bűncselekmény és baleset tör­tént, mint korábban. (MTI)

Next