Új Szó, 2020. szeptember (73. évfolyam, 203-226. szám)

2020-09-21 / 218. szám

2 I Sokba kerül a szülőknek az egyetem NAGY ROLAND Pozsony. A járvány első hulláma idején az egyetemi hallgatók jelentős része maradt bevétel nélkül, így legtöbbször a szülőknek kell segíteniük. Hogy ez mekkora terhet jelent a családnak, kiderül a Part­nere Group SK elemzéséből. A járvány az egyetemisták csak­nem negyedének okozott anyagi ne­hézséget, derült ki a Szlovákiai Egye­temi Diákönkormányzatok Szövet­ségének (SRVS) nyári felméréséből. A megkérdezettek 23 százalékának van szüksége valamilyen pénzügyi segítségre tanulmányai folytatásá­hoz. Ilyenkor értelemszerűen első­sorban a szüleikhez fordulnak, ám a járvány miatti gazdasági válság ter­mészetesen őket is sújtja. A diákok 17 százaléka mondta, hogy az őket se­gítő személyek is nehezebb anyagi helyzetbe kerültek, vagy pedig elve­szítették munkájukat. Nem olcsó a diákélet Lenka Salingová, a Partners Group SE pénzügyi szolgáltató szakembere friss elemzésében arra mutatott rá, hogy egy egyetemi hallgató havi ki­adásai Szlovákiában átlagban 200 és 700 euró között mozognak. Az összeg természetesen függ attól, hogy a diák melyik egyetemre jár, kollégiumban lakik-e, mennyit utazik, milyen tan­könyveket kell megvásárolnia, és több egyéb tényezőtől is. Az egyik legnagyobb havi kiadás a lakhatás. A legolcsóbb megoldás az egyetemi kollégium, melyek költsé­gei Salingová szerint havi 50 és 150 euró között mozognak. Persze a kol­légiumok kapacitása véges, így so­kaknak más megoldás után kell néz­niük. A magánkézben lévő kollégiu­mi szobák havi bérleti díja 150 és 300 euró között mozog, a legdrágább megoldás pedig az albérlet, amely jobb esetben havi 300 és 550 euró kö­zött van. Az étkezés sem olcsó mulatság, az elemző szerint ez az összeg 70 és 200 euró között mozoghat, és még nem esett szó az egyéb kiadásokról, pél­dául az utazási költségekről, a tan­könyvekről, a technikai felszerelt­ségről (szinte minden egyetemen szükség van számítógépre, note­­bookra stb.), illetve a könyvtárak tag­sági díjáról. A felsoroltak alapján úgy tűnik, hogy egy nappali tagozatos di­ák oktatása öt éven keresztül 8500 és 30 000 euró között mozog.­­A szlo­vákiai bruttó átlagbér mellett, mely­nek összege nem egész 1200 euró, a diákok taníttatása a szülők számára kifejezetten költséges” - jegyezte meg Salingová. Ebbe az összegbe pe­dig még nincs beleszámolva, ha a di­ák levelező szakra vagy magánisko­­lába jár, ahol tandíj is van. Levelező szakon az éves tandíj akár 3000 eurót is lehet, ugyanez a helyzet a magánkézben lévő egyetemeken. Alternatív megoldások Ha a szülők számára túl nagy ki­adást jelen a gyerekük egyetemi ok­tatása, akkor sem kell feltétlenül két­ségbeesni. „A kölcsön felvétele le­gyen az utolsó megoldás. Nemcsak a felvett összeget, hanem a kamatot is fizetni kell, ami jelentősen megdrá­gítja a tanulmányok költségeit, rá­adásul az egyetem elvégzése után még néhány évig megmaradhat a kö­telezettség, ami lelassíthatja például a lakásvásárlást” - tanácsolta a Part­ners Group SE szakértője. Ehelyett érdemes az egyetem által nyújtott lehetőségek között szétnéz­ni. A szülők talán nem is tudják, hogy a gyengébb szociális hátterű diákok igényelhetnek úgynevezett szociális ösztöndíjat. Ebben az esetben doku­mentumokkal kell igazolni a család anyagi hátterét, és ha az megfelel az egyetem által szabott kritériumok­nak, akkor a diák akár havi 300 eurós támogatást is kaphat. A szociális ösz­töndíjat minden évben lehet kérvé­nyezni. Az igyekvő diákok motivá­ciós ösztöndíjra is számíthatnak a ta­nulmányi eredmények alapján. Ezek részleteit az adott egyetemek irány­elveiben kell keresni. Hosszú távú tervek A felsorolt megoldások hasznosak lehetnek, miután a hallgató már be­iratkozott az egyetemre, de Salingová úgy véli, a legcélravezetőbb, ha a szülők hosszú távra terveznek. Ideá­lis esetben érdemes már a gyermek születésekor tervezni, és a szakértő szerint elég egy kisebb összeg is ah­hoz, hogy a jövőbeli oktatás biztosí­tott legyen. Ha például a szülők úgy döntenek, hogy a gyerek születésétől egy befektetési alapba helyeznek ha­vi 30 eurót, ahol az éves hozam átla­gosan eléri a 6 százalékot, akkor 18 év után mintegy 11 ezer eurójuk lesz, ami fedezi a taníttatási költségek jelentős részét. Egy nappali tagozatos diák oktatása öt éven keresztül 8500 és 30 000 euró között mozog (TASR-felvétel) Járványüzemmódban nyitnak az egyetemek NAGY ROLAND A koronavírus további terjedése szempontjából meghatározó lehet, hogy az egyetemek nagy részén ma elkezdődik az oktatás. Pozsony: Ugyan a legtöbb fő­iskolán igyekeztek átállni a távok­tatásra, azonban ez nem minden tanulmányi programnál oldható meg, hiszen sok esetben csak az egyetem épületében található meg a megfelelő technikai felszerelés. A távoktatás ráadásul külön prob­lémát jelenthet az elsőéves hallga­tóknak, akik még nem ismerik a rendszer működését. Például a Comenius Egyetem Bölcsészettu­dományi Karán a bakkaleurátusi képzés első évfolyamában a hall­gatóknak legalább október 9-ig be kell járniuk az egyetemre, az on­line előadásokon csak a felsőbb évfolyamok diákjai vesznek részt. Az egyetemek területén szigorú higiéniai előírásokat kell betarta­ni, a maszkviselés ugyanúgy kö­telező, mint a felső tagozatos és a középiskolás diákoknak. Még nagyobb kockázatot je­lenthet, hogy a hallgatók vissza­térnek a kollégiumokba. A Come­nius Egyetem közleménye szerint két pozsonyi kollégiumban már találtak is fertőzötteket, akiket azonnal izoláltak. Az egyetem ar­ra szólította fel a hallgatókat, hogy ne vegyenek részt tömegrendez­vényeken, valamint a közös helyi­ségekben, az étkezdékben és a lift­ben is viseljenek maszkot, és ha lehetséges, ne járjanak át mások szobájába. 674 ezer eurós karanténadósság Pozsony. Rengetegen nem fi­zették még be a tavaszi kötelező állami karantén költségeit. Első­sorban a külföldről hazatérőknek kellett kötelezően karanténba vo­nulniuk, és a belügyminisztérium nyilvántartása szerint 674 600 eu­­rónyi költséget még nem térítettek meg a bezárt állampolgárok (a tel­jes összeg egyébként 1,4 millió euró volt). Pénz helyett folyamatosan le­velek érkeznek a belügyminiszté­riumba, az adósok a tartozás el­engedését, illetve anyagi támoga­tást kérnek, mivel nehéz helyzet­ben vannak. Tavasszal összesen 23 600 em­ber kényszerült állami karanténba, az intézkedést március 13-án ve­zették be, és csak június 10-én tö­rölték el végleg. (tasz) KÖZÉLET 2020. szeptember 21. | www.ujszo.com Elkobzás régen és ma czímergábor Bíróság elé került az egyik olyan ügy, amely során az állam a Benes-dekrétumokra hivatkozva akar­ta a D4-es autópálya alatti földeket konfiskálni. Közvetlenül a második világhábo­rú után megszületett „a Szlovák Nemzeti Tanács 104/1945 számú, a németek, a magyarok és a szlovák nemzet árulói és ellenségei által bir­tokolt mezőgazdasági tulaj­donnak a konfiskálásáról és gyorsított szétosz­tásáról szóló határozata”. Megkez­dődött az országos konfiskálás, és több vereknyei család földjére is kon­­fiskációs határozatot adtak ki mind­össze az alapján, hogy magyarnak vagy németnek vallotta magát. Csak­hogy Wenhardt Gyula földjei eseté­ben valamilyen adminisztratív hiba miatt sosem jegyezték be az államot tulajdonosként, a telekkönyvben to­vábbra is az ő nevén szerepeltek a földterületek. Wenhardt 1949-ben reszlovakizált, vagyis írásban nyilat­kozott arról, hogy szlovák nemzeti­ségű. Ezt az elvben önkéntes lépést sokan kényszerűségből választották, hiszen így visszakapták állampolgári jogaikat, megmenekültek a vagyon­elkobzástól, illetve a kitelepítéstől. A vereknyei férfi ezután furcsa jogi helyzetben találta magát: a földjeire kiadták a konfiskációs határozatot, de az állam hivatalosan nem vette tulaj­donba azokat, így, akár a reszlovaki­­zációra hivatkozva, jogi értelemben nem volt mit visszakérnie. Itt fontos megjegyezni, hogy a reszlovakizáció nem jelentette automatikusan az el­kobzott birtokok visszaadását. 1949- ben aztán a csehszlovák vezetés a kollektivizáció, a termelőszövetke­zetek létrehozása mellett döntött, ezért gyakorlatilag a rendszerváltásig nem játszott szerepet, hogy ki volt az egyes földterületek valódi tulajdono­sa. 1989 után azonban megindult a kollektivizált vagyon újbóli magán­­tulajdonba adása. A rendszerváltás után az állam az ún. ROEP-eljárás során próbálta be­azonosítani az egykori tulajdonoso­kat, leszármazottaik pedig fokozato­san hozzájutottak az ingatlanokhoz. Wenhardt unokái 2017-re folytatták le nagyapjuk földjeinek hagyatéki tárgyalását, kifizették az eljárási költ­ségeket, és azóta a tulajdonjoggal já­ró ingatlanadót is fizették. Belebetonozzák a dekrétumokat is (Somogyi Ti­bor felvétele) Miskovic nem csak a Szlovák Földalapot képviseli Michal Miskovic ügyvéd nem isme­retlen a nyilvánosság előtt. Néhány hete azért került a címlapokra, mert kiderült, az új kormány hivatalba lé­pése után Eduard Heger (OEaNO) pénzügyminiszter tanácsadója lett, majd irodája több keretszerződést írt alá az állammal, így a környezetvé­delmi minisztériummal, a Szlovák Földalappal, de az állami lottótársa­sággal, a Tiposszal is. A keretszer­ződések összesen több mint 820 ezer euróról szólnak. Miskovic nem ta­gadja, hogy régóta ismeri az OEaNO politikusait, de visszautasítja, hogy összeférhetetlenség áll fenn. Azt hangoztatja, nem merítette ki a szer­ződések által biztosított keretet, és semmi szabályelleneset nem köve­tett el. Miskovic szerint a Smer foly­tat ellene bosszúhadjáratot, a párt feljelentést tett ellene. 2019-ben az OEaNO-s Erika Jurino­­vá által vezetett Zsolna megye 140 ezer eurót fizetett Miskovic szolgál­tatásaiért. Az Állítsuk Meg a Kor­rupciót civilszervezet hívta fel a fi­gyelmet arra, hogy Miskovic valót­lanságot állított egy becsületbeli nyi­latkozatban. Az ügyvédi kamara fel­függesztette az engedélyét, de a vég­zést még nem vette át, Zsolna megye pedig szerződést bontott vele.

Next