Uj Világ, 1956. június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-26 / 4. szám

Kőbánya felszabadulásának tizenegyedik évfordulóján szovjet emlékművet avattak a Pataki István téren. A bronzszobor Kisfaludi-Strobl Zsigmond Kossuth-díjas művész alkotása (Navarta Ferenc felvétele) Magyar gépek Délamerikában Két külföldi utazása és temérdek hazai munkája között sikerült be­szélgetnem dr. Rázsó Imre profes­- s­orral, a magyar mezőgazdasági gépgyártás nemzetközileg ismert képviselőjével. Rázsó professzor az ENSZ mellett működő Európa Gaz­dasági Bizottság tagja és Mező­­gazdasági Gépkísérleti Intézetünk igazgatója is. Nemrég tért vissza két­hónapos délamerikai útjáról, s mire ezek a sorok megjelennek, kiváló tudósunk már egy nemzetközi tár­gyaláson Moszkvában fog értekezni Bobtinszkij, Vaszilenko és Kurganov akadémikusokkal. Nyáron viszont már újra Rio de Janeiróban kell lennie. A brazil Központi Kutató Intézet három hónapra tanácsadó­nak hívta meg a magyar tudóst: se­gítse előbbre vinni a brazil mező­­gazdaság gépesítésének ügyét. E pillanatban éppen az első hazai gyártmányú nádaratógép működését figyeli és vizsgálja meg a Fertő tó­nál. Vajon nem zökkentem-e ki munkájából, hogy most brazíliai út­járól kérdezem? — latolgatom ma­gamban. De őt ez nem zavarja. Már elmondta a nádvágógép működésére vonatkozó észrevételeit a mező­gazdasági gépgyártás szakemberei­nek. Érdeklődésemre készséggel, ba­rátságosan válaszok Jobb a magyar kombájn ... — A brazil piac meghódításáért — folytatja a professzor, visszatérve a mezőgazdasági gépekre — a világ összes államai versenyeznek. A bra­zil kereskedelmi cégek csak trakto­rokból kétszáz féle változat közt vá­logathatnak. A mi mezőgazdasági gépeink azért felelnek meg a leg­jobban az ottani viszonyoknak, mert egyszerűek, kevés pótalkatrész kell hozzájuk, és kezelésük könnyebb, mint a többi állam mezőgazdasági gépeié. Brazíliában az 1954-es sao­­paulói kiállításon látták először a magyar mezőgazdasági gépet és rög­tön felfigyeltek rá. Ez a mi AC—400-as kombájnunk volt, amit szovjet minta alapján, két éves kísérletezés és megfeszített munka után 1952-ben kezdtünk gyártani. Az AC—400-as gép a gabona kombájno­lására kiválóan, a rizs kombájnolá­­sára pedig 80 százalékban a brazil viszonyok között is megfelel. Azután az egyszerű szerkezetű G—35-ös traktorunknak és az előhántó- és al­­talajlazítókkal felszerelt ekéinknek (a brazil viszonyok között helyes talajművelési rendszerben is) ko­moly előnyei volnának. — Míg a háború előtt — folytatja a professzor — a magyar mezőgazda­­sági gépgyártás egész évi exportja néhány száz gép volt, most csak Brazíliában körülbelül évi 2—300 traktor és ugyanannyi kombájn meg­rendelésére számíthatunk — kellő megszervezés esetén. A baráti segítségnek köszönhetjük — Hogyan jutott mezőgazdasági gépgyártásunk a fejlődésnek erre a fokára, hogy még a Csendes-óceán partján élő népeknek is segíthetünk? — Új gépeink többségének kiala­kításánál szovjet gépekre támasz­kodtunk. Azután itt van az ugyan­csak felbecsülhetetlen segítséget nyújtó szovjet szakirodalom. Gép­kísérleti intézetünk minden munka­társa állandó olvasója a szovjet cik­keknek és könyveknek. Csaknem va­lamennyi munkatársunk ért már oroszul. Nemcsak én, de más mun­katársaim is jártak már a Szovjet­unióban a mezőgazdasági gépgyártás tanulmányozására. Sitkei mérnök — tanítványom és aspiránsom — most Boltinszkij akadémikus mellett dol­gozik a moszkvai Molotov Mező­­gazdasági Gépesítési Főiskolán. A tapasztalatcserének jó módszere az is, hogy állandó levelezésben va­gyunk Boltinszkij és Vaszilenko akadémikusokkal. ...Az őszülő hajú professzor már fiatalosan ugrik is be az autóba, siet Budapestre. A Műszaki Egyetem diákjai várják előadását. Cs. M. Rázsó Imre professzor Moszkva építkezési és városfej­lesztési programjának eredményeiről közöl figyelemreméltó cikket a Pravda. Eszerint a szovjet főváros­ban tavaly több mint egymillió négyzetméter lakótér épült. Felépí­tettek továbbá 40 iskolát, 11 poli­­klinikát, 90 óvodát és bölcsődét, 13 szállodát. Gyors ütemben épül a luzsnyiki sportstadion és a föld­alatti vasút új vonalai. Előregyár­tott vasbeton épületelemekből 1955- ben öt és félszer többet gyártottak, mint 1951-ben. Tavaly 115 új üzlet nyílt meg Moszkvában. • PANORAMIKUS (SZÉLESVÁSZNÚ) FILMSZÍNHÁZ nyílt meg Harkovban. Az új berendezést a moszkvai kinema­tográfiai kutatóintézet segítségével sze­relték fel a harkovi Kínodoul­ alkat­részgyár munkatársai. EG­Y ÁLOM MEG­VALÓSUL, 1956-ban elindul az első mesterséges bolygó Világszerte nagy érdeklődésre tarthatnak számot azok a hírek és cikkek, amelyek a szovjet sajtóban láttak­­ napvilágot a világűrrepülés­­ről A Trud hasábjain például Pok­­rovszkij professzor, a Szovjet Asztronautikai Társaság tagja el­mondta, hogy a szovjet tudósok még ebben az évben mesterséges bolygót küldenek a világűrbe, mert ehhez a vállalkozáshoz minden lehe­tőség rendelkezésükre áll. A Föld mesterséges bolygója, mely meg­határozott magasságban, automati­kus mérőműszerekkel felszerelve kering majd a Föld körül, segíteni fogja a tudósokat abban, hogy a világűrt és a jövendőbeli űrhajókra váró repülési körülményeket beha­tóan tanulmányozzák. Három lépcsőfok a világűrbe Ez idő szerint a mesterséges boly­gó megteremtésének két reális útja van. Az első az úgynevezett három­­lépcsős rakéta, vagyis olyan rakéta, amely három, egymástól elkülöní­tett tagból áll. Az első két rész működése azt a célt szolgálja, hogy a lövedék többszáz kilométer ma­gasságba jusson. A rakéta harmadik része — a szovjet tervek szerint — másodpercenként nyolc kilométer sebességet fog elérni, s mint a Föld mesterséges bolygója, a földfelület­tel párhuzamosan kering majd. Egy óra és negyvenhárom perc alatt re­pülheti körül a Földet, vagyis 24 óra leforgása alatt tízszer kerüli meg a földtekét. N. A. Varvar­ov­nak, a Cskalov Repülőklub asztro­nautikai osztálya elnökének a Kom­­szomolszkaja Pravdában közölt nyi­latkozata szerint a mesterséges bolygó mintegy 300 kilométer magas­ságban fog keringeni. ötszáz kilométeres „ugrás" A másik lehetőség, hogy mester­séges bolygót juttassunk a világ­űrbe — jelentette ki Pokrovszkij professzor — abból áll, hogy a ra­kétát, különleges fajtájú robbanó­anyag-rakománnyal együtt — a meg­felelő magasságba lövik. A robbanó­anyag a kívánt magasság elérésekor egy fémtestet lök ki magából, ak­kora erővel és sebességgel, hogy az mesterséges égitestté alakul át. Elegendő, ha ezt a testet csak teniszlabda-nagyságban állítják elő, az óriás teleszkópokkal akkor is megfigyelhető lesz. De ha a mes­terséges bolygó futballabda nagy­ságú, akkor már az átlagos csilla­gászati műszerekkel is megfigyel­hetik. Majmok és kutyák 100 kilométernyire a Föld felett A továbbiakban elmondta a szov­jet tudós, hogy a Szovjetunióban már gyakorlati kísérleteket is vé­geztek­­ állatokkal Mielőtt ugyanis az ember más bolygókra is elrepül­hetne, ki kell kutatnia a Föld lég­körének felső rétegeit. Pontosan kell tudni azt is, hogyan viselkedik az élő szervezet az atmoszférán túl. E célból a ra­­éták hermetikusan le­zárt fülkéiben majmokat, kutyákat és más kísérleti állatokat küldtek 50—100 kilométer magasságba. Az állatok épségben érkeztek vissza a Földre. A rakétába szerelt automa­tikus műszerek és az állatokon a visszaérkezés után végzett meg­figyelések azt bizonyítják, hogy a világűrbe való utazás, a közben fellépő nagy gyorsulás jól bír­ható. Pokrovszkij professzor rámutatott arra is, hogy ezeknek a méréseknek és megfigyeléseknek van egy meg­támadható pontjuk. A mérések ugyanis csak nagyon rövid időtar­tamra vonatkoznak, nem egészen egy percre, ameddig az ilyen magas­légköri rakéták repülése tart. Maga a rakéta pedig csak egy pillanatig tartózkodik a kivánt magasságban. Szükséges tehát, hogy hosszabb ideig tartó megfigyeléseket is vé­gezhessenek a tudósok, ezért kell az első kísérleti mesterséges bolygót a világűrbe küldeni. A tervektől a megvalósulásig ősidőktől fogva sok embert foglal­koztatott a világűr birtokbavételé­nek gondolata. A táltos paripáról szóló orosz mesék, a Nagy Medve keletkezéséről beszélő mongol nép­mese, az ősi karéliai eposz, a Kale­vala és a népi alkotóképesség sok más emléke tanúskodik erről. Azután a fantázia helyébe a tudomány lé­pett. K. E. Ciolkovszkijnak, a láng­eszű orosz tudósnak tanításain alap­szik a lökitartásos mozgás korszerű elmélete és gyakorlata. „A repü­lésre, a rakétarepülésre és a boly­gók közötti közlekedésre vonatkozó minden munkámat átadom a Bol­sevik Pártnak és a Szovjethatalom­nak, az emberi kultúra fejlődését biztosító igazi vezetőknek. Meggyő­ződésem, hogy ők ezt a munkát si­kerrel fogják befejezni“ — írta rö­viddel halála előtt Ciolkovszkij. S a szovjet tudósok méltán lettek az ő tanításának örökösei — fejezte be nyilatkozatát Pokrovszkij profesz­­szor. A Holdba vagy a Marsba való repülés tehát nem tartozik többé a fantázia világába. Sőt, már az elkö­vetkező 30 év­­menetrendjét“ is felvázolta a tavaly augusztusban megtartott VI. nemzetközi asztro­nautikai kongresszus, amelyen szov­jet tudósok is részt vettek. Eszerint 1966—1970 között olyan mesterséges bolygót hoznak létre, amely a boly­gók közti repülés támaszpontjául szolgálhat, 1971 és 1977 között elő­készítik és elindítják az expedíciót a Holdba, 1978 és 1995 között pedig a Marsba — mondotta N. A. Var­varov, a Komszomolszkaja Pravdá­nak adott nyilatkozatában. W. P. A starthelyen üzemanyaggal töltik a magaslégkön rakétát Start! Hosszú csávát húzva maga után, száguld a magasba a rakéta Ez a kis majom volt a rakéta­­űrhajó első élő utasa. Teljes pilóta­­felszerelésben, mintegy SS kilométeres magasságba küldték fel, hogy tanul­mányozzák a kozmikus repülés ha­tását az élő szervezetre. A majom teljes épségben érkezett vissza Teleszkópon figyelik a rakéta útia» Üdvözlet Novorosszijszkból Fjodor Nyikolajev, a novorosszijszki „Október“ cementgyár Sztálin-díjas gépésze az alábbi levelet küldte szer­kesztőségünknek: Kedves Elvtársak! A szakszerve­zeti küldöttség tagjaként tavaly szeptemberben jártam az Önök ha­zájában. Az Új Világ útján is sze­retném kifejezni szívből jövő köszö­­netemet az Önök népének, a magyar cementgyári munkások és alkalma­zottak kollektívájának azért a me­leg, baráti fogadtatásért, amelyben engem találkozásaink során részesí­tettek. Hangsúlyozni szeretném azt is, hogy gyárunk dolgozói nagy ér­deklődéssel hallgatták magyaror­szági utamról tartott beszámolóimat és beszélgetéseink során sok kérdést tettek fel. Mindannyiuknak örömet szerzett az a kedves vendégszeretet, amelyet önök a mi szakszervezeti küldöttségünk iránt tanúsítottak. Engedjék meg, hogy mind a ma­gam, mind munkatársaim nevében ezúton tolmácsoljam szívélyes újévi­­köszöntésünket a magyar cementipar dolgozóinak. Kívánunk mindnyájuk­nak jó egészséget, sok sikert a szo­cializmus felépítéséért folyó munká­jukhoz, a világbékéért vívott har­cukhoz. Forró kézszorítással: Fjodor Nyikoljev — kérleli édesanyja a gyermeket és aggodal­mas szemmel nézi, hogy nem akar enni. Miért? Ta­lán beteg? Valóban, az ét­vágytalanság a betegség egyik előjele. Sokszor azonban a telje­sen egészséges gyermek­nek sincs étvágya. Ilyen­kor a szülők a legkülönbö­zőbb módon próbálják be­lediktálni­ az ennivalót: mesét mondanak ebéd közben, erőszakkal tö­mik, vagy szórakoztatni próbálják. Egy édesanya azt is megtette, hogy kör­­be járt a szobában az étel­lel a gyerek után, amis a megfelelő pillanatban a szájába nem tudott tenni egy-egy falatot. Sajnos, mind­ettől a gyermeknek még nem jön meg 12 étvágya, sőt vég­kép húzódozni fog az ét­kezéstől, megunja a vele járó tortúrát, szeszélyessé, ingerlékennyé válik. Nézzük meg inkább, mi­ért szokott étvágytalan lenni az egészséges gyer­mek? Ismeretes, hogy ha rend­szeresen étkezik a gyer­mek, étkezés előtt az emésztő mirigyek ref­lex-szerűen gyomornedvet választanak ki, ettől érez­zük, hogy éhesek vagyunk­ És ha csak kis mennyisé­gű étel jut az üres gyo­morba, a nedvkiválasztás, az étvágy fokozódik. Az édességtől azonban lecsök­ken az éhség érzése. Ezt a felnőttek annyira jól tudják, hogy ők maguk nem esznek ebéd előtt édességet, süteményt, mert attól „elmegy az étvá­gyuk." A gyermeknek el­lenben gyakran adnak, ebéd előtt is édességet, s aztán csodálkoznak rajta, hogy nem akar ebédelni. A gyermekek étkezésé­nek idejét az orvostudo­mány a gyermekek korá­hoz képest előírja, csak egyes szülők nem tartják be az orvos tanácsait és gyakrabban etetik a gyer­meket, mint kellene­ Eredmény: a gyomor min­dig telt lesz, a kicsi soha nem érez éhséget, s ezért csak immel-ámmal eszik. Még egy fontos tudni­való: minél táplálóbb az étel, annál kevesebb elég belőle ahhoz, hogy jól­lakjunk. Némelyik anya ragaszkodik hozzá, hogy gyermeke mindenből egy­forma sokat egyék. A gyermek persze me­gun­dorodik a ráerőszakolt ételtől, sőt, nem egyszer hányni kezd tőle. Megtörténik, hogy a gyermek azért eszik rosz­­szul, mert így kinálgatják az asztalnál: — Eszel húslevest? Hát főzeléket? Vagy talán husikát? Az nagyon finom. A gyermek kényesked­ve húzza el a száját s tagadólag int a fejével. A szülő meg kétségbeesve kérdi: Miért van az, hogy az óvodában mindent megeszel, itthon meg finnyáskodsz? Pedig egyszerű a magya­rázat: az óvodában tudo­mányosan kidolgozott ét­rend szerint főznek, s mindig ugyanabban az időben tálalják az ízletes, tápláló ételeket. Ott nem kérdezgetik: „Eszed-e? Szereted-e?“ — így a gyermeknek sincs mód­jában válogatni, tehát jó étvággyal eszi, amit kap. Hozzájárul a jó étvágy­­hoz az is, ha többen esz­nek együtt. A családban is így tegyünk, s ha a gyermek egészséges, sokat van friss levegőn, s az ét­kezés is mindig meghatá­rozott időben történik — jóízűen eszi meg a csa­lád többi tagjával együtt az elébe tett ételt. A Szovjetszkaja Zdenscsina cikkéből — Helyettem kis virág... iGurov rajz«)

Next