Új Világ, 1980. július-december (9. évfolyam, 25-50. szám)

1980-10-24 / 41. szám

____ 1980. október 24. fókusz Sándor Mátyástól Dolbyig A "Sándor Mátyás" semmiesetre sem volt Verne Gyula leghíresebb műve és a legsikerültebb sem, Magyarországon azonban érthetően külön népszerűségre tett szert, a lángeszű feltaláló főhős magyar volta miatt. Volt a regényben egy jelenet, amikor a vár falán megjelent egy női alak és beszélt. Fizikai lehetelenség volt, hogy ott legyen, mégis ott volt. Amikor az író a megfejtést a kezünkbe adta, megmagyarázta, hogy illúzió volt az egész: vetített mozgókép és visszajátszott rögzített hang. Lumiére a mozgókép francia feltalálója, abban az évben született, amelyben Verne kiadta "Utazás a Föld központja felé" című híres regényét. Az is igaz, hogy valahogy minden nagy találmány évtizedekkel előbb már ott lebeg a közvélemény tudatában. Megszületett az igény rá — fel kell találni. Verne finom érzékkel regisztrálta ezt a tényt. A "sci-fi" műfaj híres úttörője közel húsz esztendővel idősebb volt Edisonnál is, akinek nevéhez az első használható hangrögzítő eljárás feltalálása fűződik. Sajnos, nem tudom felkutatni, melyik évben írta Verne a "Sándor Mátyás"-t, az azonban nem titok, hogy az amerikai feltaláló zseni 1877-ben állott a nyilvánosság elé fonográfiával. Verne kivételes műveltségű, széleskörű tájékozottsággal rendelkező író volt. Valamit hallhatott, olvashatott a folyó kísérletekről. Hozzáadta a maga írói képzeletét, amely úgy lehelt életet abba, ami addig nem létezett, mint Isten Ádám agyagtestébe. Néhány év múlva megvalósult a képzeletbeli Sándor Mátyásnak átengedett találmány, pár évtized múlva pedig a tökéletesség elfogadható közelségébe került. Igaz, a térben előállított mozgóképpel a mai napig adós a tudomány. Viszont el kell ismerni, hogy a megvalósítás küszöbön áll, mégpedig a holográfia útján. Itt ismét magyar tájon járunk, mert az eljárás feltalálója Gábor Dezső, aki 1971-ben Nobel-díjat kapott az optikai lencse nélkül előállított térhatású kép megvalósításáért. Verne lángesze akaratlanul — vagy a kivételes elmék tökéletes megérzésével — ismét a helyes irányba mutatott, mint ahogy a holdutazásról írott regényében száz esztendővel korábban pontosan megadta az első holdrakéta dimenziós adatait. Ezúttal maradjunk a hangnál. Ma már nehezen tudjuk elképzelni, hogyan tudtak az emberek élni a gyors hangrögzítés lehetősége nélkül. Hogy gyermekek milliói nőttek fel, akiknek szülei nem tudták megőrizni az első édes szavakat. Hogy évezredeken át a diákok nem tudták kényelmesen szalagra venni a professzor szavait, hanem görcsbe merevedett ujjal a mondatokat körmölni kellett, órákon át. Hogy a szónoklás, az előadóművészet, a politika halhatatlanjai éltek és elporladtak, anélkül, hogy hangjukat meg tudtuk volna őrizni az utókornak. Ma már nehéz megérteni, pedig így volt. Nem is olyan régen, a mi ifjúkorunkban. Edison első kezdetleges fonográf-hengere tíz évvel később a német Emile Berliner találmánya alapján lapos koronggá, garamafonlemezzé alakult. Az első hangrögzítés azonban csupán mechanikai volt, igen messze a kényes igényt kielégítő hangtól. Fel kellett találni az elektronikus hangátalakítást és erősítést, ez pedig elképzelhetetlen volt Lee De Forest légüres elektroncsövei nélkül. Az első riportszerű hangrögzítéshez viaszlemezt használtak, amely technikai tökéletessége miatt azért is nehézkes volt, mert a lemezvágó berendezésnek teherautón kellett követnie a riportert. Ma a kiküldött tudósító az egykori szivarzsebbe teszi a mikroszalaggal működő mini-magnetofont. Kevesen tudják, hogy a mágneses rögzítés 1898-ig nyúlik vissza. A dán Valdemar Poulsen akkor készítette az első "mágneses konzervet", amely elektromos információkat rögzített mágneses úton fémszálon. A német Fritz Pfleummer 1927-ben amerikai szabadalmat váltott ki olyan papírszalagra, amelyet előzőleg vasoxid-oldattal preparált, majd mágneses hangot rögzített rajta. Mégis nyolc esztendőre volt szükség, míg a berlini AEG és I.G. Farben piacra léptek az első magnetofonnal. És miután a hang és a kép a mozgófilm mellett a távolbalátással is összekapcsolódott, említsük meg itt, hogy az első programszerű televíziós adást a General Electric Schenectady (New York) stúdiójából közvetítették 1928-ban. James B. Lansing — a későbbi híres JBL — szerkesztette meg az első hi-fi hangszórót 1934-ben. Az első hosszan játszó hanglemezt az amerikai Columbia Broadcasting System gyártotta a magyar Goldmark Péter mérnök vezetésével. A modern, teljes hűségű hangszóró elkészítése Henry Kloss nevéhez fűződik. Ray Dolby 1965-ben megalkotta a róla elnevezett zörejcsökkentő hangrögzítő eljárást. A fonográf recsegett, torzított, de mindenki örült neki. Az első hanglemezek lejátszásánál hallatszott a tű kaparása és ez a zörej újabb és újabb lejátszással fokozódott. A magnetofon szinte teljesen kiküszöbölte ezt a kísérő zörejt. "Szinte"... a kifinomodott fülnek azonban ez sem volt elég. A Dolby-rendszer önműködően magasabb szinten rögzíti a halkabb zenei részeket. Ezzel az egyéni feltalálók névsorának vége is szakadt. Most már csak a milliárdos korporációk jelentkeznek egy-egy új eljárással: Philips, Sony, Magnavox, RCA... A hangrögzítés és visszaadás egyszerűsített, tökéletesített technikája forradalmasította korunkat. Sándor Mátyástól Dolbyig... A képzeletet és a fizikai megvalósítást így köti össze a nélkülözhetetlen szivárványhíd. Az iraki-iráni háború kezdeti tíznapos lángolásából következtetve a Közép-Keletet sorozatosan súlyos megrázkódtatások és veszedelmes felfordulás fenyegeti. Számolhatunk azzal, hogy a militáns marxista Irak politikai befolyása emelkedni fog a Perzsa-öböl régióiban, amennyiben a bagdadi kormány fenntartja területnyereségi követelményét Iránnal szemben. Irak esetleg meglazítja a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatait és — merész pálfordulással — hadseregét francia felszereléssel építi tovább. Irak ősi ellensége, Szíria, a Szomszédságában folyó hadakozások, szemléletében már hajlandóbk megkötni a barátsági szerződést a Szovjetunióval. Nem kell nagy fantázia annak elképzeléséhez, hogy a szír közeledés mellesleg egynéhány stratégiailag konveniáló támpontot érlel a Szovjetunió számára Szíriában. A baloldali Irak hatalmi izmosodásának ellensúlyozására Szaudi-Arábiának is cselekednie kell. Az egyik lehetőség az Egyesült Államokkal való meghittebb, de csendes kapcsolatokban lenne. Szaudi-Arábiának átütőbben kell kiépíteni légi támadóerejét. Az Egyesült Államok most szállítja oda a megrendelt F15-öS hadirepülőgépeket, ezek bombázóerejének emeléséről lehet szó. Ugyanakkor azonban Szaudi-Arábia erőteljesebben szorongatja majd Washingtont a palesztíniai ügy megoldására. Egyiptom, elszigetelten a többi arab országtól, egyre inkább a Szovjetunió és barátainak céltáblájává válik. A washingtoni kormány egyelőre csak vitatja, hogy milyen magatartást vegyen fel Irak növekvő hatalmával szemben a Középkeleten. A szólásszabadság országában az amerikai média teret adott, azaz megnyitotta újsághasábjait (csakúgy, mint a nyugatnémet "Die Zeit" sajtóorgánum októberben) Nahum Goldman, a "Zsidók Világszövetsége" volt elnöke Izrael államának jövőjét illető aggodalmainak és tanácsának nyilvánítására. A Középkeleten lángoló iraki-iráni háború izlám karakterű is, adottsága ott áll Izráel küszöbénél, sőt fényszórója rávetül a zsidó, keresztény és arab Szentföldre. Aktuális a fokozottabb aggodalom és a bölcs tanács. "1913-ban, 18 éves koromban — meséli Nahum Goldmann — egy csoport német cionista diákkal Palesztinába mentem. Három héttel később a csoport visszavándorolt. Csak én maradtam ott több hónapon keresztül, ami által elvesztettem a második félévemet Heidelbergben. Ki kell jelentenem, hogy a rákövetkező évek során nem mindig éreztem sóvárgást Palesztina, a próféták és Jézus szent földje után. 14 éves koromban beszéltem először a palesztíniai zsidó hazáról. Aztán 70 éven keresztül foglalkoztam cionista ügyekkel. A két világháború idejétől eltekintve, minden évben ellátogattam Palesztinába. 12 évig voltam a Zsidó Világszövetség elnöke. A Szentföldről évenként visszatérve benyomásaim hol negatívak, hol pozitívak voltak. De sohasem voltam annyira lesújtott, súlyosan aggódó és megdöbbent, mint 1980 májusában, miután Izraelt elhagytam. Kimondom a nyers igazságot: Izrael állama a feloszlás állapotában van. Mindössze két intézmény menekült meg az anarchiától: a bíróságok, amelyek mentesek a politikától, ezek megvesztegethetetlenek és a katonaság; bár, némelyek szerint a katonai morál is repedezik. Más szavakkal Izrael kormányának nincs autoritása. Ha ma választásra kerülne, a miniszterelnök mindössze 25%-át nyerné csak a szavazatoknak. Az infláció ebben az évben eléri a 150-200 százalékszámot". A legsúlyosabb jelenség Izraelben — meséli tovább Nahum Goldmann — a néperkölcs teljes disintegrációja, szétmállása, szervezett bűnözés, korrupció, adócsalás napirenden vannak, egyeseket felvet a pénz, mialatt a többség alig tudja megkeresni a kenyerét. Izrael külpolitikája olyan aspirációkra, törekvésekre van alapozva, amelyek kivihetetlenek. Ezért a hamis illúzióért Izraelnek magas árat kellett fizetnie: elvesztette azt a nemzetközi bizalmat, amelyet, egykor élvezett. Ma már csupán Amerika támogatja, legalább is az elnökválasztás utánig. Az arabság — nem csupán a PLO-n megmakacsolták magukat, az Izraelben élő arabok pedig radikálisokká lettek, az úgynevezett egyenlő jogok alapján, amely a katonai szolgálat alól mentesíti őket. Az érem másik oldalán arab ember semmiképpen sem emelkedhet fontos pozícióba a kormányzatban, vagy az üzleti életben. "Ebben a felelősség nagyrészt Menachem Begin miniszterelnököt terheli. És a politikai támogatóit, akik mindent elkövetnek, hogy hivatalában megtartsák. Mert különben kiesnének pozícióikból és parlamenti "bársonyszékeikből". A Camp David-i "megegyezés"-nek kilátástalan a jövője. Egy parány, arrogáns és egyre népszerűtlenebb zsidó állam nem lehet a zsidó történelem betetőzése nem lehet a zsidó probléma legfelsőbb megoldása, csupán az igazság megcsúfolása, parodizálása. A zsidó történelem antitézise. Ha Izrael nemzeti biztonságát fegyveres erejére alapítja, a béke lehetetlenség. A jelen jeruzsálemi politika folytatása menthetetlenül Izrael nemzeti államának a végéhez vezet. Ez a katasztrófa morálisan és lélektanilag nagyobb lenne a zsidóságra, mint Auschwitz volt. Századunk megint kritikus óráiban Nahum Goldman illőbb scenariót tanácsol: egy semleges Izrael felállítását. Ez lenne a 2.000 éves tragikus diaszpórában élő zsidó nép megdicsőülése. Amikor évekkel ezelőtt a bölcs ember ugyanezt tanácsolta, kárhoztatták őt ezért, mondván, gettóba kívánja küldeni megint Izrael népét. De kritikusai félreértették. Mert elfelejtették, hogy a gettóélet eredetileg zsidó gondolat volt. A zsidók hagyományosan közösségben szerettek élni, hogy megőrizhessék törvényeiket és háboríthatatlanul élhessék speciális életmódjukat. Máskülönben a 2.000 éves Diasporát nem vészelhették volna át. Minden nemzet maga csinálta gettójában él, mondja Nahum Goldmann. Egy amerikai újságíró legújabban Magyarországon járt, hogy kifürkéssze milyen hatást váltanak ki a lengyelországi események a magyar munkástársadalomban. A beszámoló: A munkásság palástoltan érdeklődéssel kíséri a lengyel munkásemancipáció lélegzetelállító küzdelmét. Rebesgetik, hogy az, ami lengyel földön történik, kihathat a magyar tervgazdálkodás kritikus menetére is. A december 12-re behírdetett magyar szakszervezetek kongresszusától azt várják, hogy a szakszervezetek az eddiginél is szélesebb alapú kritikával szólhassanak majd bele az ország vállalatainak gazdaságtervezési ügyviteleibe. De a kommunista párt, a munkásszervezetek és a kormány erősen ellenzi a sztrájkjogot, és a lengyel értelmezésű független szakszervezeteket. Mindazonáltal minden magyart módfelett foglalkoztatja a lengyel munkásmegmozdulás. A hivatalos Magyarország a moszkvai pártvonalat szajkózza. Siklós Ferenc, a Magyar Kereskedelmi Kamara helyettes vezérigazgatója így nyilatkozott: a lengyel események nincsenek hatással a magyarokra... mi magyarok politikailag, gazdaságilag és társadalmilag nagyon különbözünk a lengyelektől... — Sok magyar szkeptikus. Attól tartanak, hogy ha elbukik a lengyel munkásmozgalom, az orosz megtorlás végét vetheti a "gulyáskommunizmusnak" is, amely eddig kedvezett a magyaroknak, akik magasabb életszínvonalat teremthettek maguknak, mint bármely más szovjetblokkhoz tartozó nép. Magyarországon senkinek sem kell sorban állnia húsért. A magyar "gulyáskommunizmusba" belekombinálódik egy házilag feljavított közgazdaság és a kül- és katonai ügyekben nyilvánított szolgai hűség Moszkvához. A legtöbb magyar azt hiszi, hogy a Kádár-rezsim minden lehetőt megtesz a gulyáskommunizmus fenntartása érdekében ami lehetséges, de az igazság talán az, hogy Kádár minden újítását előzőleg megtárgyalta Moszkvával. Tatán azzal kupeckedik, hogy politikájával egy "békés" Magyaroszágot "villogtathat" Brezsnyevék előtt. Mindamellett az embernek az az érzése, hogy ha mód adódna rá a magyar nép nem habozna egy pillanatig sem, hogy megváltoztassa az országlás szisztémáját. De, egyelőre, Kádár tökéletesen uralja a helyzetet. No meg az a négy szovjet páncélos divízió a magyar nép országának területén, amint arról Louis B Fleming olvasóinak beszámol.