Új Világ, 1981. július-december (10. évfolyam, 26-50. szám)

1981-09-11 / 35. szám

-----1981. szeptember 11. Szférák zenéje Természetrajzi előadók kedvelt fogása, hogy az emberi érzékszervek értékét az állatokéval való összehasonlításban alacsony fokra helyezik. Az én egykori tanárom például ezt olyan kézzelfogható — és jelen eset bizonysága szerint felejthetetlen — alakban fejezte ki, hogy ha szemünket üzletben vásárolnánk, mindenki visszadobhatná, amit kapott, a megjegyzéssel, hogy "jobbat kérek"! Ez annyiban igaz, hogy vannak állatok, amiknek látóképessége sokszorosa a miénkenk; jobb halló- és szaglószerv is általános az állatvilágban. A külön plusz, amely tőlünk, emberektől elvitathatatlan, képzeletünk, amellyel az érzékszerveinktől kapott információkat kiegészítjük. Valahogy úgy, ahogy valamilyen tökéletlen képet komputer segítségével megélesítenek, felerősítenek. A képzelet természetesen két irányban hat és sokszor irreális régiókba terel. Ez az ár, amelyet fizetnünk kell azért a képességünkért, hogy képzeletünk segítségével teremtő erő birtokába jutottunk. Az emberi alkotást mindig a képzelet tevékenysége előzi meg. Az állatnak lehet jó a szeme vagy a szaglása, ezzel szemben sohasem alkot vagy teremt valami újat, legfeljebb megszokottat épít. Ilyesmi lehetett az oka, hogy az ember állandóan hallott valamit az égből: mennyei muzsikát, szférák zenéjét, éteri hangokat, angyali kórust vagy harsonákat. Mert az égbolt — leszámítva a mennydörgést — a valóságos hangokat regisztráló fülnek csendes és néma. A vadállatok legérzékenyebb füle sem hall onnan neszeket. Ha városoktól távol, éjszakati csendben fülelünk, a zajok csupán a földről jönnek. A mai ember azonban a csodák sorozatát éli meg. Bár szeme tökéletlen, képzeletével megerősített teremtő ereje úgyszólván nem ismer lehetetlent, így pipálja le az ember a sas szemét, amikor kézzelfogható közelségbe hozza a világűrt, részleteiben láthatóvá tesz távoli bolygókat és azok holdjait. Az amerikai Voyager-2 űrszonda az elmúlt napokban száguldott el a Szaturnusz bolygó mellett és eddigi élményeinket újjal egészítette ki. Rádióink és távolbalátó készülékeink hangszórójában ezúttal megszólalt ennek a távoli planétának a "hangja" is, amelyet az emberi elme által teremtett szerkezet másfél milliárd kilométer távolságból elhozott és otthonunkban "szférák zenéjeként" hallhatóvá tett. Közömbös, cinikus ember vagy olyan, akinek felfogó képessége nem eléggé fejlett ahhoz, hogy ennek a teljesítménynek a nagyszerűségét regisztrálni tudja, elmehet az eset mellett úgy, hogy a füle botját sem mozgatja. Mindenki másnak azonban szükségszerűen libabőrös lesz a háta, amikor a szaturnuszi szférák zenéje betölti a szobáját. Ezt a "szférák zenéje" elnevezést Püthagorasz görög matematikusnak és filozófusnak tulajdonítják. Ő folytatott a zenei hangokkal olyan kísérleteket, amilyet előtte senki, utána is csak kevesen, ő vetette meg az akusztika alapjait. Felfedezte a zene és matemetika között az összefüggéseket. Kiszámította, hogy a bolygók keringési ideje és a hangok viszonyszámai között ugyanaz a harmónia uralkodik. Püthagorasz azonban ma mosolygásra késztető romantikus területekre tévedt, amikor teóriáját az akkori tudományos ismeretek alapján tovább fejlesztette és feltételezte, hogy az égi muzsikát a bolygókat körülvevő és tökéletesen pontos kristály­szférák (gömbök) egymáshoz való súrlódása okozza. Az is naív feltételezés természetesen, hogy ezt az éteri zenét csupán különleges hallással megáldott emberek tudják élvezni. Nem szabad elfelejteni azonban, hogy az a kor messze megelőzte Kopernikusz korát és a geocentrikus elméletet vallotta. Arisztotelész világképe szerint például öt bolygó és a Hold mellett a Nap is a Föld körül keringett. Később kiderült, hogy a püthagoraszi elképzelés babiloni eredetű. Plágiumról persze nincs szó; Püthagorasz csupán tovább fejlesztette és újabb kísérletekkel kiegészítette a régi elképzelést. Amikor ez a különös zenei hang az elmúlt napokban otthonunkban megszólalt és pontosan megfelelt a "szférák zenéjéről" bennünk élő elképzelésnek, akaratlanul arra gondoltunk, hogy ez a hang az emberiség tudata alatt ott szólt mindig, valahogy úgy, amint a megszületett gyermek hosszú ideig még hallja az anyai méhben megszokott szívdobogást és új kísérletek szerint ilyen szívhangokkal lehet a legkönnyebben megnyugtatni. Hol hallottuk? Mikor? Ki rajzolta az isztanbuli Topkapi múzeumban őrzött térképet, amelynek ez a másolata legalább 250 évvel ezelőtt készült és földünket a világűrből látható vetületben ábrázolja az Antarktisz állandóan hóval takart partvonalával együtt? Távolról sem kiábrándító, amikor a Jet Propulsion Laboratory kiegészítésképpen közli: miután a világűr légüres tér, ott hang sincs. A Voyager-2 a bolygó felületéről érkező elektromos zörejeket, villamosan feltöltött részecskék záporát észlelte tizenhat hullámhosszon, ezeket rögzítette tizenhat csatornán, majd ezt a felvételt itt lent a Földön zenei szintetizáló készüléken eresztették át és így született meg a fülünkkel hallható, muzsikának tűnő hang. Az ausztráliai rádióban eljátszott ötödik szimfónia sem hallható hang alakjában utazik el Amerikába. A fizikai tényt mindig a képzeletnek kell kiegészítenie. Tiglath-pilazar asszír királynak is meg volt a hadvezéri collstokja, amikor Szíriát és Palesztinát meghódította és utána fúzióra ragadta magához az ősi Babylont is. Leonidász spártai király stratégiai mérőlécének utolsó számjegyénél megszakadt a maga és száz hoplitájának fiatal életfonala a görög-perzsa háborúban Termopilénél. Bonaparte Napóleon tábornok­­császár stratégiai mércéjéből futott volna annyira, hogy a francia forradalom vívmányait fenyegető féltucatnyi európai koalíció fegyveres erejét nagy történelmi csatákban zúzta össze. Viktória angol királynő kortársa, a japán "család-nemzet" császára a Japán-tenger túlsó oldalán épülni látta a Japán fölé magasodó Port Arthur-i cári katonai támpontot, elővette kínai számológépét, a "szorobant", kiszámította országa gazdasági helyzetét, mozgósított, hadat üzent a cárnak: a vízi és szárazföldi frontokon, tizennyolc hónapig tartó véresnél­ véresebb csatákban mérte össze erejét a Kelet a Nyugattal. Amikor a függöny legördült, beesteledett a Romanov terjeszkedés politikájának a napkeleten. Hetvenhat évvel később, még mindig csak ott tartunk, ahol Mutsuhito császár tartott 1904-ben. Azzal a különbséggel, hogy a collstokok világraszóló méretűek. A fehér­­Romanovok idejében a madzsúriai cári ugródeszka Kína és Japánra irányult. Ma a vörös romanovok moszkvai központilag szervezett fenyegetése a szélrózsa minden irányának, a Föld minden tengerének, mind az öt világrésznek szól. Mit mondanak napjainkban a hazai bölcsek? Az államférfiak, a hadvezérek, a szerkesztők. Szpecifikusan azt, hogy Japán és Kína segíthet ennek a világproblémának a megoldásában. Azt mondják, hogy tíz-tizenöt évvel ezelőtt az Egyesült Államok dominálta a Csendes-óceán régióit bármely ellenséges támadás kivédésére. Tíz év előtt a Szovjetunió úgy döntött, hogy felkészül egy esetleges két fronton vívandó háborúra: egy nagy háborúra Európában és egy nagy háborúra a Távolkeleten. A Szovjetunió a szárazon és a vizen, a víz alatt és a levegőben szisztematikusan kiépítette a haderejét és tovább gyarapítja. 50 divíziója van már a Távolkeleten. Szünet nélkül, csökönyösen tör világuralmának megvalósítása felé. A Csendes-óceán meghódítása csak egy intermezzo, közjáték a "Nagy Terv"-ben. Ez, dióhéjban Robert L.J. Long tengernagy, a U.S. Csendes-óceáni Flotta főparancsnokának kommentárja az orosz fegyveres erő kiépítéséről és annak fenyegető veszedelméről. A tengernagy még külön kiemelte, hogy ebben az új távolkeleti veszedelemben Kínán és Japánon kívül az Egyesült Államoknak is sokat, nagyon sokat kell tennie, hogy elfogadhassa az orosz kihívást. A japán honvédelmi bizottság évenként kiadott, ez esetben most megjelentetett úgynevezett Fehér Jelentésében felhívja a világ figyelmét arra a tényre, hogy az egyre növő szovjet katonai erő nemsokára felborítja a távolkeleti stratégiai egyensúlyt Moszkva javára. Ha azok, akiket illet, nem emelnek gátat ellene. A világhelyzetet analizáló japán nemzetvédelmi bizottság a helyzetet következőképpen ítéli meg: a moszkvai Kreml hadseregének egy részét a Középkeleten, a másik részét Európában és a harmadik részét Ázsiában összpontosítja. A jelentés szerint a szovjet nukleáris haderő úgyszólván teljességgel azonos az Egyesült Államokéval. A négy Japán által visszakövetelt Hokkaidó melletti szigeten egy diviziónyi Szovjet haderő állomásozik egy év óta, ami egy növekedő potenciális fenyegetést jelent Japán nemzetbiztonsága számára. Ehhez hozzátehetjük, hogy a japán vezetőség tisztában van az Amerika által szerződésileg biztosított nukleáris védelem reális voltával. Az orosz-japán háborútól a hiroshimai és nagaszakii atomfináléig terjedő hadtörténelmi ívelés tapasztalatai és jelenünk nukleáris krízise végül is elindítják Tokiót nemzetvédelmi kereteinek éberebb kitöltésére. Reagan elnök azzal a döntésével, hogy kigyúrtatja a neutronbombákat, egyúttal páncélkesztyűs üzenetet is küldött a szovjet vezetőségnek. Amerika halálos komolyan elhatározta magát nemzeti fegyverkezésben utoléri a Szovjetuniót. Az elnök ugyanezt a jelzést adta le az Atlanti-szövetségbeli partnereinek. Reagan kormánya ismételten megerősíti az Egyesült Államok katonai vezető szerepét a szabadvilágban. Ugyanakkor azt is kijelenti, hogy ebbeli szándékától senki és semmi sem térítheti el. Következőleg Washington elvárja, hogy az elégedetlenkedő, sizámos NATO-országok végül is követik majd a határozott amerikai vezetést, annál is inkább, mert ugyan mi egyebet tehetnének az európai szövetségesek? Égszakadás, földindulás? Még nem robbant Reagan neutron­bombája Európában, képzelet­beli hamuesője térdmagasra halmozódott az öreg földrészen. A világszenzációs bomba karrierje 1978 áprilisában tört derékba, amikoris Carter elnök valamennyi tanácsosa javaslatának ellenére behúzta a nyakát és elállt a neutronbomba kigyártásától. Ez a váratlan fordulat egyenesen a szovjet propaganda malmainak juttatott bőséges üzemanyagot. Brezsnyev szovjet vezér már régebben odanyilatkozott, hogy a Szovjetunió kísérletezett neutronbombával, de azután abbahagyta. De ki hiszi el neki? Valery Giscard d’Estaing, a volt francia elnök, már több, mint egy évvel ezelőtt elrendelte a bomba francia változatának kigyártását, ugyanakkor kijelentve, hogy a bombákat fel is állítja majd Franciaország területén. Franciaország új, szocialista kormánya folytatja a megkezdett munkát és az afeletti politikát. Britannia társadalmának túlnyomó többségét éber és józan polgárok teszik ki. De a brit Munkáspárt semleges irányzatú, antinukleáris baloldala erős pozícióban áll a Munkáspárt végrehajtó­ bizottságában és egy politikai kiáltványt igyekszik általa kierőszakolni, amelynek értelmében Britannia a maga részéről nukleáris hatalmi "deterrens" szerepét feladja és kivonultatja az amerikai katonákat brit területen álló U.S. katonai támpontjaikból. Azontúl, amennyiben a Munkáspárt októberi konferenciája a magáévá teszi a baloldali szélsőségesek javaslatát, az annyit jelent, hogy ezentúl minden brit munkáspárti kormány kötelességévé teszik, hogy szakítson a NATO-val. Erre egyetlen válasz van: A brit nemzet nagy többsége nem osztja semmiképpen a szélsőséges baloldaliak politikáját. Hollandia kormánya NATO-barát, de valószínűnek látszik, hogy nem enged nukleáris bombákat felállítani az ország területén. Nyugat- Németországban sorozatos tüntetések voltak az ország területén álló U.S. katonai támpontok előtt. Schmidt kancellár nem bocsátott meg Carter elnöknek azért, hogy visszakozott a neutronbomba kigyártásától és bevetésétől 1978- ban. Amint az éleslátásúbb kritikusok mondják utólagos bölcsességgel, kár volt a neutronbombát himaláji magasságokra felfújni a kezdetben. Inkább nevezhették volna azt a meglevő kategóriájú fegyvernemnek egy "módosított" darabjának. A világ nem foglalkozott volna vele különösebben. Csak a háborúban emelkedett volna megérdemelt polcára. A szabadvilág nyert volna általa. Egy kérdés mered a nemzetre. Pőrén megy-e Reagan elnök az oroszokkal csúcskonferenciázni? Az elnököt kombinált stratégiai, diplomáciai, gazdaságügyi és politikai érdekek elemi ereje sodorja ellenlábasai felé. Milyen legyen az amerikai adjonisten és milyen lesz a fogadjisten a zöldposztós asztalnál? Brezsnyev ország-világ előtti gesztussal már röviddel megválasztása után invitálta találkozóra az amerikai elnököt. Reméljük, hogy a két harcos fél tisztában van történelmi hivatásával és tárgyalásaik nagy horderejű, esetleg súlyos következményeivel. FIZESSEN ELŐ AZ ÚJ VILÁGRA

Next