Új Világ, 1981. július-december (10. évfolyam, 26-50. szám)
1981-10-09 / 39. szám
TEREBESSY EMŐKE Meglepő kis történet Megindult az Orient Express Budapestről Wien felé. A folyosó, a fülke tele volt utasokkal, csomagokkal. Szemben velem egy sváb paraszt nénike ült. Meglátszott az öltözködésén is, fekete fejkendőben, sok, bő ráncos hosszú szoknyában, feszes pruszlikban ült a helyén. Kofferja régi katonaládához hasonlított. Ezenkívül még két szatyrot meg egy kosarat is vitt magával. Érdekes megfigyelni, hogy amíg a magyar vámvizsgálat le nem zajlott, az utasok alig-alig beszélnek egymással. Nem melegednek fel egymásiránt. Amint azonban a vonat elhagyja Hegyeshalmot, mindenki közvetlen, beszámol úticéljáról, családjáról s néha egyesek olyan bizalmas dolgokat közölnek vadidegen szomszédaikkal, hogy erre csak egy szó van: Döbbenetes! Jegykezelés, útlevélvizsgálat, majd a vámos érkezett a fülkénkbe, ahol újra megnézte az előbb már felmutatott útleveleket, majd kérdéseket intézett hozzánk. Aztán a sváb nénikéhez fordult: — Hát aztán mit visz nénike a németeknek ajándékba? — Ami otthon van — tetszik tudni — csak azt viszem. Egy kis mákot, meg diót, meg almát, megy egy kis mézet, mert azt nagyon szereti az unokám. — Aztán mennyi diót, meg mákot visz? — érdeklődött tovább a vámos. — Nem sokat, csak két kilót lehet, mert tetszik tudni, nem bírok én már annyit cipelni, fáj a derekam — válaszolt a néni. — Na, aztán libát nem visz a rokonságnak néni? — folytatta a kérdezősködést a vámos. — Dehogynem! Az is van!— Aztán mondja csak lelkem, gágog még az a liba? — Már hogy gágogna? Ma hajnalban négykor vágtam le, hogy friss maradjon. Ketten kopasztottuk a menyemmel, hogy a vonatot még elérjem. — Hát hol van az a liba? Vegye csak elő lelkem — szólította fel a vámos a nénit, majd az egyik utas segítségével leszedték a régi katonaládát a csomagtartóból. — Aztán tudja-e néniké, hogy élő húst, libát, tyúkot nem szabad kivinni az országból? — Hát honnan tudnám én azt? tiltakozott a néni — hiszen most utazom először külföldre. Szemeivel ijedten pislogott a vámosra, aki hóna alá csapta a nylonba csomagolt hízott libát. — Ez itt marad az országban. Maga utazhat tovább — szólt a vámos és behúzta a fülke ajtaját. Eltávozott a libával. Csend támadt a fülkében. Senki se szólt egy szót sem, csak a néni szipogása hallatszott. Piroskockás zsebkendőjével szárította könnyeit. A vonat mellett sípoltak. Megadták a jelt az indulásra. Szabad az út Bécs felé, mehet a vonat! Nagyot zökkentünk, majd fékezve újra megálltunk. A fülke ajtaját ekkor felrántotta a vámos, a néni ölébe dobta a hízott libát és így szólt hozzá: — Szerencséje van nénike, én is Kolozsváron születtem. Erdélyiek vagyunk mindketten. Aztán leugrott az induló vonatról. Szívemet egyszerre melegség járta át. Hát lehetséges ez? Vannak még ilyen magyar vámosok is? A sváb nénike arca ragyogott. Boldogan ölelte magához a levágott, csupasz nylonzacskós libáját. Egyszerre ömlött belőle a szó: — Jaj, de megijedtem kérem! Jaj... de nagy szerencsétlenség ért engem. Mi lett volna, ha elveszi tőlem a libát? Mert — tetszik tudni fordult felénk a nénike — ez az én legnagyobb kincsem. Minden értékem ez a liba. Mert tessék csak idenézni, ide... — mutatta ujjával a liba nyakát-varrtuk be reggel a menyemmel a tízezer forintot. Ha a liba elveszett volna, elveszett volna a pénz is. Tíz éve kuporgattam a kis nyugdíjamból, hogyha egyszer kimegyek, vehessek egy kapálógépet, mert már nem bírom a kapálást. Finom úr volt kérem ez a finánc úr... hogy visszaadta a libát, mert én is erdélyi vagyok! A néni örömében szatyrából egy halom kirántott csirkét csomagolt ki, majd ecetes zöld paprikát varázsolt elő egy üvegből és mindannyiunkat megkínált, hogy osztozzunk örömében. Majd egész Bécsig a "régi szép világ"-ról mesélt, mikor még otthona volt Kolozsvár. J ELŐFIZETETT MÁR AZ ÚJ VILÁGRA? ! ! ! KAPHATÓ" ! ! * : VAJDA ALBERT "Tettes a mellény zsebben" című válogatott vidám és izgalmas krimik gyűjteménye, melyek eddig angol, német, svéd, dán és más nyelveken jelentek ■ meg. A mai magyar irodalom kétségkívül legnagyobb humoristá■ jának új könyvét minden olvasónk különös figyelmébe ■ ajánljuk. Ára $ 8.50 + Tax ? Postai szállításnál kérjük a könyv árát és egy dollár kezelési és szállítási költséget előre beküldeni. Utánvéttel nem szállítunk. HALÁSZ JÁNOS (Genf): A "kocsi" meg a "hintó" Egy alkalommal már megemléketem arról az úrlovas találmányról, amely a nyereg által feltört ló hátát nyers hússzelettel gyógyítja. Nagy port vert fel ez az "újítás” mert hiszen a lovas akadályversenyekre való edzések hosszú időt és hihetetlen szorgalmat kívánnak a lovastól és hallatlanul fárasztó erőfeszítést a lótól. Néhányan tudjuk azt is, hogy a tehetséges magyar népnek igen sok ellensége van Európaszerte, hiszen ez a tudat a kevésbé tehetséges népek, csoportok, egyedek lelkében kisebbségi érzést szül, amely aztán irigységre, rosszindulatra és gonoszságra vezet. Mivel az Európába érkező magyar lovasok pihenőjük alkalmával nem ölték meg a lakosságot, hanem hagyták a "művelt" európai csőcseléket maguk körül bámészkodni: az európai népek látták, hogy a magyar harcos hússzeleteket tesz a nyereg alá... A barbár lovas ezt biztosan megeszi... — gondolták. A kocsi magyar eredetéről sem sokan tudnak ugyebár? Bizony, bizony, nem a németek és nem az amerikaiak találták fel, hanem a magyarok, a magyar kézművesek, a Komárom megyei Kocs községben. Azt, hogy hovatovább köztudomásúvá válik a kocsi magyar eredete, igen nagy részben a magyar Szilágyi Ferenc kutató-írónak köszönhetjük. Itt természetesen a négykerekű, személy- és teherszállításra szolgáló kocsiról van szó, ellentétben a rómaiak és egyéb letűnt harcos civilizációk kétkerekű harckocsijával. A "kocsi" szó, tudomásunk szerint legrégebben 1487-ben fordul elő egy olasz leírásban, mint "Caretta de cozy" azaz Kocsi szekér. 1493-ban (Colombus felfedező útja utáni évben) már latin nyelvű szövegben szerepel, Eger-Budapest útvonalon, 97 Dénár szállítási költséggel. 1518-ban Herberstein osztrák világutazó részletesen megírja Innsbruck-Bécs-Buda felé menő útjáról: "Győrtől hat mérföldnyire eső községben előfogatváltó állomás van és a kocsi (Kolzschi) neve e községből ered, melyet a magyarok "Kocs"nak neveznek.” A magyar iparos leleményét és kezemunkáját hamarosan megismerik Európaszerte, az újdonság átterjed az Óvilágba is, mint "coach" és őse lesz a western filmekből ismert "delizsánsz"-nnk. Kocs község iparosai készítettek aztán még kényelmesebb kocsit, amelynek utasfülkéje az alvázra felfüggesztve nem rázott, hanem lágyan hintáit, így született a "hintó" elnevezés... Európa minden népe féltékenyen őrzi és büszkén hirdeti saját nemzeti kincseit. Mi, önző és széthúzó magyarok, legalább vegyük tudomásul a nagy költő szavait: "... Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalóak..." A legjobb út Magyarországra A Lufthansa gyors, kényelmes lökhajtásos gépei New Yorkból, Chicagóból, Los Angelesből, Philadelphiából, Bostonból, San Franciscóból, Miamiból, Dallas/Fort Worthból és Atlantából indulnak a németországi Frankfurtba. Frankfurtból naponta indul Lufthansa-gép Budapestre. A Lufthansa szolgálatairól és viteldíjairól minden részletet megtudhat saját utazási irodájától. 633 W. Sixth Street Los Angeles, Calif. 90017 Telefon: (800) 645-3880 Lufthansa Budapest V., Felszabadulás tér 1. Tel.: 184-511