Újítók Lapja, 1967 (19. évfolyam, 1-24. szám)

1967-07-25 / 14. szám

Az újítótevékenység­­ az NSZK-ban is a termelőmunka gazdaságosságának fontos tényezője. A BEFA az NSZK-ban működő, az üzemi munka ész­­szerűsítésével foglalkozó szervezet. Az alábbiakban Ing. Franz Gottfried-nak, a BEFA igazgatójának (Darmstadt/ Kaiserslautern) cikkét ismertetjük, amely sok vonatkozás­ban a tőkés társadalmi viszonyokra jellemző megállapítá­sokat tükröz, azonban számos érdekes gondolatot is tar­talmaz, amelyek a nyugati országokban tapasztalható újí­tó tevékenység kérdéseire vetnek fényt. A cikket — amely a „Technische Zeitschrift für praktische Metallbearbei­ tung" 19­7 februári számában jelent meg — tömörítve és rövidítve ismertetjük. Amikor kereken 30 évvel ezelőtt a szerző felelős be­osztásban, először találta magát szemben az újító tevé­kenység problémáival, az üzemben szerzett szakmai ta­pasztalatai is már annak felismerésére vezettek, hogy az embereikre, anyagra és módszerekre gyakorolt külsősé­­ges hatások egymagukban sohasem elegendőek egy csak megközelítően is optimális üzemi eredményesség bizto­sításához. Már ismételten meggyőződhetett a kisebb-na­­gyobb ügyekben — arról, mennyire döntően befolyásol­ják az egyéb paraméterek az üzemi eredmények alapját képező munkaeredményeket. E paraméterekről ma is ál­landóan beszélnek, azonban csak kevesen veszik olyan komolyan, hogy azokra állandóan eléggé figyelemmel le­gyenek. Ezek közül a paraméterek közül nyilvánvalóan a három legfontosabb: Szabadalmi ügyvivői jogosítványok Dr. Varró Gyula okleveles gépészmérnök, miskolci (I. Kinizsi u. 6.), Pálmai György okleveles vegyészmérnök, budapesti (V., Petőfi Sándor u. 17.), dr. Kulcsár József okleveles gépészmérnök, budapesti (XI., Bartók Béla út 46.), dr. Papp János okleveles vegyészmérnök, budapest (XI., Budafoki út 57/b.) és Szendy György okleveles villamosmérnök, budapesti (VII., Marek József u. 31.) lakosoknak az Országos Tervhivatal elnöke a szabadalmi ügyvivői jogosítványt kiadta. Nevezettek a szabadalmi ügyvivői esküt 1967. évi jú­lius hó 3. napján az Országos Találmányi Hivatal elnök­­helyettese előtt az 1/1957. (X. 8.) О. T. számú rendelet 17. §-a értelmében letették, ugyanakkor a szabadalmi ügyvivők névjegyzékében felvetettek. Szendy György az Országos Találmányi Hivatalnál fennálló munkaviszonyának tartama alatt szabadalmi ügyvivői működését szünetelteti. 1. Az üzemi légkör, 2. A munkaszervezés. 3. Az együttműködés. Mindhárom paraméter szorosan összefügg egymással. Ami az újító tevékenység hatékonyságát illeti, a dol­gozók hajlandósága az alkotó módon való közreműkö­désre, a jó üzemi légkörön áll vagy bukik. A jó üzemi légkör előfeltétele viszont a jó munkaszervezés, ami végső soron az emberek jó együttműködésének függ­vénye. Az újító tevékenység üzemen belüli helyzetével kap­csolatban szerzett tapasztalatok és statisztikai értékelé­sek mindezt egyértelműen bizonyítják. Jóllehet, az olyan üzemekben, ahol rossz, vagy kevésbé jó az üzemi lég­kör, ahol hiányosságok vannak a munka szervezésénél és vitatható az együttműködés, logikusan sokkal több lehetőség kínálkozik az újító tevékenység előrehaladá­sára, mégis leggyakrabban éppen ezekben az üzemekben intézik a legrosszabbul az újítások ügyét. Olyan üze­mekben, ahol ilyen vonatkozásban jók az előfeltételek, az eredmények 3—4 szeresen felette vannak az elérhető statisztikai adatok szerinti átlagszámnak, amelyet olyan 33 jelentős nyugatnémet üzem adataiból nyertek, ahol módszeresen ápolják a javaslat-ügyet. Ez az átlagszám évenként és 1000 foglalkoztatottra jutóan kereken 50 újí­tási javaslatot jelent. Az üzemi légkör, a kollektíva „hangulata” kevésbé függ az üzem különleges szociális vívmányaitól, mint a kollektívának saját üzeméről alkotott jó vagy rossz véleményétől. Emellett igen mérvadó, hogy a munkatár­sak érezzék is, hogy őket valóban „embernek” és nem számnak tekintik. Az üzemekben a napi munkafolyamatokban tevéke­nyen közreműködő ember pozitív részvétele a munka­folyamat állandó javításában, az újítási javaslatok ál­landó vagy növekvő eredményei, egyáltalában a teljesít­mény- és termelékenység-emelkedés minden fajtája, a mindenkori képesség és tudás mellett, a végzett munka helyes értékelésére és elismerésére, a teljesíteni­ akarás belső hajtóerőinek ösztönzésére vezethető vissza. Magától értetődő, hogy az ember és a munka közötti viszony, azonosan kedvező vagy kedvezőtlen körülmé­nyek között is, egyénenként változik, azonban az ész­szerű, jól átgondolt, az adottságoknak megfelelően tör­tént munkába állítás: „a megfelelő embert a megfelelő helyre”, a hatékony tájékoztatás és ésszerű, ötletgazdag (nem sztereotip) üzemen belüli propaganda az ember munkához való viszonyát erősen befolyásolhatja pozitív irányban. A szerző véleménye szerint az ezeken a területeken végzett meggyőző és módszeres munka sikere az em­berek jó értelemben vett „szervezett vezetésének” eredménye, amely széles bázison szisztematikusan kelti fel a munkatársak alkotókedvét és fokozza készségüket újítói és alkotói tevékenységük állandó növelésére. * Feldolgozta: Révész Lászlóné 25

Next