Újítók Lapja, 1969 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1969-04-29 / 8. szám
1969. április 11-én rendezték meg Kecskeméten az I. Hadtudományi Vándorgyűlést. A Magyar Néphadsereg Haditechnikai Intézete, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Hadtudományi Választmánya, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Bács-Kiskun megyei Hadtudományi Szakosztálya a vándorgyűlés összehívásával olyan kezdeményezéssel lépett az ország közvéleménye elé, amely valóban figyelemre méltó. A vándorgyűlésen elhangzott előadások korunk műszaki tudományának, az űrhajózás problematikájának kérdéseit hozták emberközelbe. Az előadók — Nagy István György gépészmérnök, a Haditechnikai Szemle felelős szerkesztője, Horváth Kálmán mérnökalezredes, dr. Echter Tibor orvos-ezredes, Érdi-Krausz György mérnök, az MTESZ Kozmikus Geodéziai Szakcsoportjának a vezetője — az űrkutatás és a haditechnika kölcsönhatásait tárták a hallgatóság elé. Elmélyítette a vándorgyűlés tudományos színvonalát, hogy az előadásokhoz olyan korreferensek szóltak hozzá, mint dr. Kováts Zoltán mérnök-alezredes, a műszaki tudományok kandidátusa, Strommer József mérnök-százados, dr. Szelényi István egyetemi tanársegéd, Szenes Imre mérnök-őrnagy, Szentesi György mérnök-százados, Walch Emil mérnök-alezredes. Az előadások tematikáját röviden talán így lehetne összefoglalni: a tudomány és a technika forradalmi fejlődése szorosan összefügg a hapvtudományok, az űrkutatás fejlődésével, a műszaki fejlesztéssel. A korszerű űrkutatás eredményei — amint ezt Nagy István György hangsúlyozta — szoros kapcsolatban vannak az ipar fejlődésével. Az űrkutatás lényegében a haditechnika szülötte, amelyen belül a mesterséges holdak igen nagy szerepet játszanak. A rakétatechnika fejlődése hozta magával az űrkutatás kialakulását. A katonai ausztronautika veti fel azt a kérdést, hogy tulajdonképpen hol is kezdődik a világűr, a kozmosz végtelensége. Korábban mechanikusan úgy tartották, hogy a Földtől 1000 kilométernyire kezdődik a világűr. Ezt a meghatározást azóta módosítani kellett. Az űr meghatározása nemcsak fizikai, technikai, hanem nemzetközi jogi kérdés is. A mesterséges holdak a hírközlés szempontjából rendkívül nagy jelentőségűek. Az a mesterséges hold például, amely 33 ezer 400 méter magasságban 24 órás fordulattal kering a Föld körül, gyakorlatilag egy helyben áll, így alkalmas különböző távközlési feladatok megoldására. Elméletileg három ilyen mesterséges hold elegendő lenne ahhoz, hogy hírközlés szempontjából megoldódjék a Föld átkarolása, gyakorlatilag azonban a feladat megoldásához ennél lényegesen többre, legalább 20 darabra van szükség, amint azt az amerikai gyakorlat is bizonyítja. A mesterséges holdak alkalmazása, s egyáltalán az űrutazási programok végrehajtása visszahatott a számítógép-technika fejlesztésére is: az említett programokat ugyanis nagy teljesítményű és nagy pontosságú számítógépek használata nélkül aligha lehetne megvalósítani. A mesterséges holdak alkalmazása a légi felvételek technikájának fejlesztésében is jelentős eredményekre vezetett. Az eddig fellőtt űrhajók és más berendezések több mint hárommillió felvételt készítettek a Földről, ezeknek az értékelése, „olvasása” azonban még nincs megfelelően megoldva. Az űrből készített légi felvételek azonban a még megoldatlan problémák ellenére is jelentős segítséget nyújtottak a térképészeknek és más tudományágak művelőinek. A vándorgyűlésen elhangzott előadások közül a nagy tömegek számára a legközérthetőbbnek az űrkutatás biológiai vonatkozásai bizonyulhatnak, hiszen mindenkit érdekel, miként viselkedik az ember szervezete a számára valóban idegen közegben, a kozmoszban. A technika a katonai repülőgépek vonatkozásában már eddig is tudott olyan körülményeket teremteni, amelyekben az ember el tudja viselni a nagy magasság hatásait. Az űrhajókon lényegében ugyanezeket az életkörülményeket kellett megteremteni. Különböző magasságokban, 7—8 kilométernél magasabban a repülőnek már vagy külön oxigén ellátásra, vagy hermetikus kabinra van szüksége. 13,5 kilométer felett az ember már csak hermetikus kabinban repülhet. A katonai repülő vagy űrrepülő 24 ezer méter magasság felett tulajdonképpen már a világűrben van, s az emberi szervezetnek egyetlen olyan funkciója sincs, amely ebben a magasságban technikai biztosítás nélkül működőképes lenne. Érdektelen volna most az I. Hadtudományi Vándorgyűlés minden témáját sorra venni. Lapunk későbbi számaiban ezekre a témákra — amennyiben azok kapcsolatosak műszaki fejlesztéssel — úgyis visszatérünk. A sikeres, gondolatokat ébresztő vándorgyűlés Szeghő Lajos mérnökkari ezredes előadásával és Sárdy Tibor vezérőrnagy záró szavaival fejeződött be. T. P. ESEMÉNY I. Hadtudományi Vándorgyűlés — Kecskemét A Vándorgyűlés elnöksége Nagy István György előadását mondja műszaki—tudományos könyvkiállításon A résztvevők egy csoportja a Vándorgyűléssel egyidejűleg megrendezet műszaki—tudományos könyvkiállításon