Újítók Lapja, 1969 (21. évfolyam, 1-24. szám)

1969-04-29 / 8. szám

1969. április 11-én rendezték meg Kecskeméten az I. Hadtudományi Vándorgyűlést. A Magyar Néphad­sereg Haditechnikai Intézete, a Tu­dományos Ismeretterjesztő Társulat Hadtudományi Választmánya, a Tu­dományos Ismeretterjesztő Társulat Bács-Kiskun megyei Hadtudományi Szakosztálya a vándorgyűlés össze­hívásával olyan kezdeményezéssel lépett az ország közvéleménye elé, amely valóban figyelemre méltó. A vándorgyűlésen elhangzott előadá­sok korunk műszaki tudományának, az űrhajózás problematikájának kérdéseit hozták emberközelbe. Az előadók — Nagy István György gé­pészmérnök, a Haditechnikai Szemle felelős szerkesztője, Horváth Kál­mán mérnökalezredes, dr. Echter Tibor orvos-ezredes, Érdi-Krausz György mérnök, az MTESZ Kozmi­kus Geodéziai Szakcsoport­jának a vezetője — az űrkutatás és a hadi­­technika kölcsönhatásait tárták a hallgatóság elé. Elmélyítette a ván­dorgyűlés tudományos színvonalát, hogy az előadásokhoz olyan korre­ferensek szóltak hozzá, mint dr. Kováts Zoltán mérnök-alezredes, a műszaki tudományok kandidátusa, Strommer József mérnök-százados, dr. Szelényi István egyetemi tanár­segéd, Szenes Imre mérnök-őrnagy, Szentesi György mérnök-százados, Walch Emil mérnök-alezredes. Az előadások tematikáját röviden ta­lán így lehetne összefoglalni: a tu­domány és a technika forradalmi fejlődése szorosan összefügg a ha­­pvtudományok, az űrkutatás fejlő­désével, a műszaki fejlesztéssel. A korszerű űrkutatás eredményei — amint ezt Nagy István György hangsúlyozta — szoros kapcsolatban vannak az ipar fejlődésével. Az űr­kutatás lényegében a haditechnika szülötte, amelyen belül a mestersé­ges holdak igen nagy szerepet ját­szanak. A rakétatechnika fejlődése hozta magával az űrkutatás kiala­kulását. A katonai ausztronautika veti fel azt a kérdést, hogy tulaj­donképpen hol is kezdődik a világ­űr, a kozmosz végtelensége. Koráb­ban mechanikusan úgy tartották, hogy a Földtől 1000 kilométernyire kezdődik a világűr. Ezt a meghatá­rozást azóta módosítani kellett. Az űr meghatározása nemcsak fizikai, technikai, hanem nemzetközi jogi kérdés is. A mesterséges holdak a hírközlés szempontjából rendkívül nagy jelentőségűek. Az a mestersé­ges hold például, amely 33 ezer 400 méter magasságban 24 órás fordu­lattal kering a Föld körül, gyakor­latilag egy helyben áll, így alkalmas különböző távközlési feladatok meg­oldására. Elméletileg három ilyen mesterséges hold elegendő lenne ah­hoz, hogy hírközlés szempontjából megoldódjék a Föld átkarolása, gya­korlatilag azonban a feladat meg­oldásához ennél lényegesen többre, legalább 20 darabra van szükség, amint azt az amerikai gyakorlat is bizonyítja. A mesterséges holdak alkalmazá­sa, s egyáltalán az űrutazási prog­ramok végrehajtása visszahatott a számítógép-technika fejlesztésére is: az említett programokat ugyanis nagy teljesítményű és nagy pontos­ságú számítógépek használata nél­kül aligha lehetne megvalósítani. A mesterséges holdak alkalmazása a légi felvételek technikájának fej­lesztésében is jelentős eredményekre vezetett. Az eddig fellőtt űrhajók és más berendezések több mint három­millió felvételt készítettek a Föld­ről, ezeknek az értékelése, „olva­sása” azonban még nincs megfele­lően megoldva. Az űrből készített légi felvételek azonban a még meg­oldatlan problémák ellenére is je­lentős segítséget nyújtottak a tér­képészeknek és más tudományágak művelőinek. A vándorgyűlésen elhangzott elő­adások közül a nagy tömegek szá­mára a legközérthetőbbnek az űr­kutatás biológiai vonatkozásai bizo­nyulhatnak, hiszen mindenkit érde­kel, miként viselkedik az ember szervezete a számára valóban idegen közegben, a kozmoszban. A technika a katonai repülőgépek vonatkozásá­ban már eddig is tudott olyan kö­rülményeket teremteni, amelyekben az ember el tudja viselni a nagy magasság hatásait. Az űrhajókon lényegében ugyanezeket az életkö­rülményeket kellett megteremteni. Különböző magasságokban, 7—8 ki­lométernél magasabban a repülőnek már vagy külön oxigén ellátásra, vagy hermetikus kabinra van szük­sége. 13,5 kilométer felett az em­ber már csak hermetikus kabinban repülhet. A katonai repülő vagy űr­repülő 24 ezer méter magasság fe­lett tulajdonképpen már a világűr­ben van, s az emberi szervezetnek egyetlen olyan funkciója sincs, amely ebben a magasságban tech­nikai biztosítás nélkül működőké­pes lenne. Érdektelen volna most az I. Had­tudományi Vándorgyűlés minden témáját sorra venni. Lapunk későb­bi számaiban ezekre a témákra — amennyiben azok kapcsolatosak műszaki fejlesztéssel — úgyis vis­­­­­szatérünk. A sikeres, gondolatokat ébresztő vándorgyűlés Szeghő La­jos mérnökkari ezredes előadásával és Sárdy Tibor vezérőrnagy záró szavaival fejeződött be. T. P. ESEMÉNY I. Hadtudományi Vándorgyűlés — Kecskemét A Vándorgyűlés elnöksége Nagy István György előadását mondja műszaki—tudományos könyvkiállításon A résztvevők egy csoportja a Vándorgyűléssel egyidejűleg megrendezet műszaki—tudományos könyvkiállításon

Next