Állami Könyves Kálmán gimnázium, Újpest, 1933
Dr. Acsay István. Az 1933—34. iskolai év a budapestvidéki tankerület középiskoláira s kiváltképen az újpesti reálgimnáziumra nézve igen szomorú eseménnyel vette kezdetét. 1933. október 1-én nyugalomba vonult tankerületünk érdemes főigazgatója, dr. Acsay István. Hosszú és hasznos közéleti tevékenység után, de még férfiereje és munkaképessége teljében mondott búcsút 35 éves fáradhatatlan nevelői munkásságnak, a legnemesebb emberi és magyar hivatásnak egy vérbeli pedagógus, egy erős jellemű és nagyműveltségű férfiú, egy talpig magyar ember, aki 1927. július óta állott a legnagyobb magyar tankerület élén. Dr. Acsay István 1869. augusztus 15-én született Vácon. Középiskoláit a váci piarista főgimnáziumban végezte. Ezután 1887—1891-ig a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen teológiát, majd 1891 — 1895-ig ugyanott bölcsészetet tanult, s 1896. márciusában filozófiai doktorátust, májusban pedig tanári oklevelet szerzett. Lelkének magasratörő hajlamait a legideálisabb tudományok, a teológia és a klasszikus irodalmak tanulmányozásával művelte ki a legnemesebb emberi képességekké. 1898-ban a gyöngyösi állami főgimnáziumnak helyettes, a következő évben pedig id. rendes tanára lett. 1900-ban a munkácsi állami főgimnáziumhoz helyezték, ahol 1902-ben véglegesítést nyert. 1906. augusztusában a besztercebányai kir. kat. főgimnázium élére került, majd 1911. szeptemberében a budapesti Barcsay utcai állami főgimnázium igazgatója lett. Hosszú tanító-nevelői, tudományos és közéleti tevékenységének elismeréséül 1921-ben tanker. kir. főigazgatói címet kapott, majd 1927. július havában a budapesti tankerület igazgatását vette át, s itt folytatta tovább hathatós nevelő és irányító tevékenységét, míg 1933. október 1-én saját kérésére nyugalomba nem helyezték. Tanító-nevelő és igazgatói működése mellet nagyarányú és igen értékes munkásságot fejtett ki mindazokon a területeken, hová egy lelkes és tudós tanári egyéniség hatóköre kiterjedhet. Kitűnő nevet szerzett a tankönyvírásban s eredményesen forgatta a tollat a szak- és a hírlapirodalomban. A Katolikus Középiskolai Tanáregyesületnek elnöke, az Országos Középiskolai Tanáregyesületnek és a Nemzeti Szövetségnek igazgatósági tagja, az Egyházi Tanácsnak és az Iskolaszéknek működő tagja volt. E mellett a középiskolai tanárok rendjének mindvégig bátor és céltudatos vezéralakja maradt. Fáradhatatlan munkásságáért 1917-ben miniszteri elismerésben, 1934. februárjában pedig Magyarország kormányzójától a Signum Laudis-kitüntetésben részesült, melyet népes tisztelgő küldöttség élén hivatali utódja, tankerületünk jelenlegi főigazgatója, dr. Kemenes Illés nyújtott át neki. Ilyen kitűnő emberi és tanári egyéniségnek az aktív pedagógia színteréről való visszavonulása nagy és fájó veszteség a magyar neven 3