Állami Könyves Kálmán gimnázium, Újpest, 1933

Dr. Acsay István. Az 1933—34. iskolai év a budapestvidéki tankerület középisko­láira s kiváltképen az újpesti reálgimnáziumra nézve igen szomorú eseménnyel vette kezdetét. 1933. október 1-én nyugalomba vonult tankerületünk érdemes főigazgatója, dr. Acsay István. Hosszú és hasz­nos közéleti tevékenység után, de még férfiereje és munkaképessége teljében mondott búcsút 35 éves fáradhatatlan nevelői munkásságnak, a legnemesebb emberi és magyar hivatásnak egy vérbeli pedagógus, egy erős jellemű és nagyműveltségű férfiú, egy talpig magyar ember, aki 1927. július óta állott a legnagyobb magyar tankerület élén. Dr. Acsay István 1869. augusztus 15-én született Vácon. Közép­iskoláit a váci piarista főgimnáziumban végezte. Ezután 1887—1891-ig a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen teológiát, majd 1891 — 1895-ig ugyanott bölcsészetet tanult, s 1896. márciusában filo­zófiai doktorátust, májusban pedig tanári oklevelet szerzett. Lelkének magasratörő hajlamait a legideálisabb tudományok, a teológia és a klasszikus irodalmak tanulmányozásával művelte ki a legnemesebb emberi képességekké.­­ 1898-ban a gyöngyösi állami főgimnáziumnak helyettes, a következő évben pedig id. rendes tanára lett. 1900-ban a munkácsi állami főgimnáziumhoz helyezték, ahol 1902-ben véglegesítést nyert. 1906. augusztusában a besztercebányai kir. kat. főgimnázium élére került, majd 1911. szeptemberében a budapesti Barcsay­ utcai ál­lami főgimnázium igazgatója lett. Hosszú tanító-nevelői, tudományos és közéleti tevékenységének elismeréséül 1921-ben tanker. kir. főigaz­gatói címet kapott, majd 1927. július havában a budapesti tankerület igazgatását vette át, s itt folytatta tovább hathatós nevelő és irányító tevékenységét, míg 1933. október 1-én saját kérésére nyugalomba nem helyezték. Tanító-nevelő és igazgatói működése mellet nagyarányú és igen értékes munkásságot fejtett ki mindazokon a területeken, hová egy lelkes és tudós tanári egyéniség hatóköre kiterjedhet. Kitűnő nevet szerzett a tankönyvírásban s eredményesen forgatta a tollat a szak- és a hírlapirodalomban. A Katolikus Középiskolai Tanáregyesületnek elnöke, az Országos Középiskolai Tanáregyesületnek és a Nemzeti Szövetségnek igazgatósági tagja, az Egyházi Tanácsnak és az Iskola­széknek működő tagja volt. E mellett a középiskolai tanárok rendjé­nek mindvégig bátor és céltudatos vezéralakja maradt. Fáradhatatlan munkásságáért 1917-ben miniszteri elismerésben, 1934. februárjában pedig Magyarország kormányzójától a Signum Laudis-kitüntetésben részesült, melyet népes tisztelgő­ küldöttség élén hivatali utódja, tan­kerületünk jelenlegi főigazgatója, dr. Kemenes Illés nyújtott át neki. Ilyen kitűnő emberi és tanári egyéniségnek az aktív pedagógia színteréről való visszavonulása nagy és fájó veszteség a magyar neven 3

Next