Ujság, 1925. július (1. évfolyam, 1-17. szám)

1925-07-16 / 4. szám

valósult meg és hogy a jegyintézetet nem utasította hitelek nyújtására. Itt is megmutatkozik az az általános elv, hogy a legegyszerűbb dolgok lebonyolítását mindig illetéktelen szervek közbeékelésével megnehezítik és megdrágítják, így a jegyintézettől csak magánbankokon keresztül lehet kölcsönöket kapni és , ezért 4-6 százalék kamatot szednek a jegybank kamatlábán kívül. Ez a kis cégeket minden várható haszontól elüti. BÜNTETŐ EXPEDÍCIÓ MAGYARORSZÁG ELLEN A legnagyobb baj azonban, hogy Lengyelország és Csehország, amely a mi termékeinkre eddig a legnagyobb felvevő piac volt, olyan beviteli vámokkal sújtja a francia és olasz áruval szemben a magyart, hogy elvesztettük versenyképességünket. így például a magyar barackra Csehországban kilogrammonként 2 cseh korona vámot vetnek, év míg az olasz árura 80 cseh fillért. Az uborkánál még szembetűnőbb a különbség, mert a magyar uborka 260 cseh korona vám fizetésére köteles, míg az olasz uborka után csupán 70 cseh fillért is fizetnek. Tekintetbe kell még azt is venni, hogy Olaszország primőr termelő állam, míg hazánk csak a szezon derekán tudja terményeit a piacra dobni, amikor az illető országok már csak hét— tíz nappal állanak saját termésük betakarítása előtt, így a znaimi és nagykőrösi uborka megérése * között mindössze 10—12 nap a különbözet. A mangyar kormánynak tehát fel kellene hagynia a gyáripar túlzott védelmével és biztosítani az ötven-hatvan év óta létező mezőgazdasági export életlehetőségét. ~ MA MÁR NEM VÁSÁROLTÁK NAGYKŐRÖSÖN UBORKÁT. — Ha az idei évre a kormány a szükséges t. . teendőkkel el is késett, még megvolna az alkalma, hogy a jövő évi termésre biztosítsa a magyar érdekeket, s ezért feltétlenül szükséges, hogy a kereskedelmi szerződéseket tárgyaló bizottságokba gyakorlati tudású embereket is bevonjanak, nehogy ez: bekövetkezzék az a szégyen, ami a lengyel kereskedelmi szerződéssel történt, amikor a magyar kormány pusztán a szalámi, paprika - és a szalmakalap exportálását biztosította Lengyelországba, ellenben elfeledkezett arról, hogy a statisztikai * hivatal adatai szerint is igazolhatóan, a lengyel _•», piacok évenkint 1000—1200 vagon uborkát, 5—600 j». vagon dinnyét, ugyanilyen mennyiségű barackot vettek fel, ami most lehetetlen. Éppen a lengyel piac elvesztése következtében próbálkozott meg a kereskedelem német platcok meghódításával, sajnos, ezek a kísérletek teljesen csődöt mondottak. Aminthogy a barack elszállításának lehetetlensége mert milliárdos veszteségek érték az országot, ugyanígy járunk a nagykőrösi uborkával is. -¡'■ Ezt a nagyszerű cikkünket az osztrák és német piacokon kilogrammonként még 500 koronájával', sem tudjuk értékesíteni. Az uborkával is Ugyanolyan veszteségek érték a kereskedőket, mint a baracknál és ennek következtében ma reggel már a nagykőrösi piacra hiába szállították be a gazdák uborkatermésüket, alig akadt kereskedő, aki vásárolt volna, pe- ,-edig kilónkint már 300 koronáért is odaadták -e volna a gazdák az uborkák !. De még ez a csekélynek tűnő ár sem konveniált, mert a kisszállítás 7,8 millió korona fuvardíjat remészetenc jel, amit a nagykőrösi uborka nem hit el. Most már az idei tapasztalatok után nem mondhatok egyebet, mint hogy a kormánynak végre be kellene látnia a rettenetes helyzetet és hozzáfogni a környező államokkal a kereskedelmi szerződések megkötéséhez, különben megismétlődik a jövőben az a katasztrófa, amely ma tönkretette a gazdákat és a kereskedőket. A BARACKTERMÉSNEK CSAK 40 SZÁZALÉKÁT .. . ÉRTÉKESÍTETTÉK. Egy másik kereskedő elmondotta, hogy tízet napon keresztül 15—20 vagon barackot szállítotak Ausztriába és 20—25 vagont Németországba. Nagykőrösről, Kecskemétről 3—400 vagon barack ment ki. A barackot 65—80 pfenningért lehetett volna odakünn eladni. Itthon 5—7000 koronáért vásárárolták meg az árut, 1000 korona volt az itteni .• költség, hatezer korona a vasúti szállítás díja és 1. 6000 korona a kifizetendő províziók összege. 18—19.000 koronába került az az áru, amiért 30.000 koronát lehetett volna német piacokon elérni, de a szállítási nehézségek következtében olyan állapotban érkezett meg *T: a barack, hogy a legjobb esetben 20—25 pfenninget értek el, tehát nem volt olyan vagon áru, amelyre az exportőrök jelentékeny összeget rá ne fizettek volna. 3S 1 * * * S s: Ezért be is szüntették a kajszinbarack vásár-lását. A termésnek mindössze negyven száza- ,lékát vették fel a kereskedők, ebben benne van is a belföldi szükséglet ellátására szolgáló menynyiség is, míg a termés hatvan százalékát a gaz- , vdák kénytelenek voltak tizedáron a szeszfőzdéknek eladni. A barack katasztrófája után a keres- kedelem a többi gyümölcs értékesítéséhez látott hozzá, amelyek inkább bírják a huzamosabb szállítást, így nagy mértékben folyik a tükör- ■ S vagy fontos alma szállítása. Az almát Kecske- :eméten 4—6000 koronával vásárolták. Nagy I sikert értek el külföldön a speciális kecskeméti rózsabarackkal, ami nem egyéb, mint szilváéul oltott kajszinbarack. Ez Rosenmarilen néven meghódította a külföldet, bár a kajszinbarackhoz képest aromára és ízre nézve sokkal alantasabb gyümölcs. Sikerült valamiképpen a Kecskeméten és Rákospalotán termő salátauborka exportja. Azt négyezer koronával kezdték vásárolni, azonban a külföld sem tudta az egész mennyiséget felvenni, úgy, hogy az ár leszállott 2000 koronára, holnap talán már csak 1000 korona lesz. A kereskedők állítása szerint a magyar gyümölcs iránt óriási volt az érdeklődés és ha vasúti mizériák nem lettek volna, úgy a termés 80 százaléka simán elhelyezhető lett volna a külföldön. Alkalmam volt Kecskeméten egy prágai világcégnek a főnökével, Kremsir Frigyessel beszélgetni. Ez az úr egész éven át egyik országból a másikba utazik és szállítja a világ minden tájékára az itt vagy amott termő speciális gyümölcsöket vagy zöldségeket. Az elmúlt esztendőben ez az úr 82 éjjelt és nappalt töltött el vasúton, szállított Kecskemétről gyümölcsöt, Szicíliából narancsot, Gallipoliból déligyümölcsöt, Hollandiából káposztát, Besszarábiából diót, Dél-Afrikából, a Jóreménység fokáról szőlőt, ő azt mondja, hogy az idei gyümölcstermést a vasutak tették tönkre. A termés nagyon jó volt, sőt jobb is lehetett volna, ha a termelők a fákat ápolnák. Azonban erre mi sem történik és részben ez is az oka annak, hogy az áru selejtes és nem bírja el a hosszabb ideig való szállítást. Elmondotta, hogy a baracknál is nagyobb termés ígérkezik szőlőben, amely nagyon szépen fejlődik, azonban ezzel sem lesz semmiféle sikere a magyaroknak, mert nem gondoskodott a kormányuk leadó állomásukról, úgy hogy még Bécsbe sem lesz szőlő szállítható, magának az országnak kell majd a horribilis mennyiségű szőlőt elfogyasztani. VISSZAFEJLŐDIK A GYÜMÖLCSTERMELÉS. Végül felkerestem a legtekintélyesebb kecskeméti gyümölcstermelőt, Hankovszky Zsigmondot, aki évtizedek óta kísérleti telepet tart fenn és páratlan igyekvéssel, szorgalommal és hozzáértéssel igyekszik nemesíteni a gyümölcsöket. Az ő nemesítésének és munkálkodásának eredménye az a rózsabarack is, amely meghódította az idén a külföldet és némiképen megmentette a kecskemétvidéki termelést. Nyilatkozatában a következőket mondotta el: — A termelő az idén még a készkiadását sem kereste meg a gyümölcsön. A jövőt illetően semmi jó reménységeink nincsenek, mert a kormány nem hogy megkönnyítené, hanem megnehezíti a gyümölcstermelést. Legújabban a gyümölcsfák kötelező védéséről kiadott rendeletével nehezítette meg a helyzetet. Lehetetlenség, hogy a termelőt minden gyümölcsfája után úgy megadóztassák, mint ahogy Magyarországon történik. Ez föltétlenül a gyümölcstermelés visszaesését fogja jelenteni. A múltban a gyümölcstermelés nem volt iparszerű, hanem egy mellékes kereseti forrás volt és most is az, hiába akarja a kormány iparszerűvé tenni, vagy legalább is úgy megadóztatni, mintha az iparszerű volna. Nagy hiba a kisüst bevonása is és a központi szeszfőzdéknek a felállítása. A kisüst módot adott arra, hogy a termelő a maga selejtes gyümölcsét feldolgozza és így jövedelemre tegyen szert. Most viszont az a helyzet, hogy szinte a szállítást ki sem fizető összegért kell odaadni a gyümölcsöt. — A selejtes barack kilójáért 500—1000 koronát fizetnek, holott a gyümölcsszedő emberek napszáma 50.000 korona és koszt. Tessék kiszámítani, hogy hány kiló barackot kell összeszedni, amig pusztán ez a kiadás megtérül. Minden szőlősgazdának a kunyhója előtt van néhány eperfája Ennek a gyümölcsét összeszedte és pálinkának megfőzte. Most a kisüst elvonása következtében ez megszűnt és az eper ott rothad el a földön. Mindezek az anyagi bajok elkedvetlenítették termelőket és szinte nem is szívesen foglalkoznak a gyümölccsel. A fák betegek, legyengültek, nincs mód arra, hogy megtrágyázzák. Kölcsönre volna szüksége a gazdáknak, de tudjuk, hogy ezt legfeljebb ha nagybirtokosok fogják megkapni és ha a kisbirtokos kap is valamit, úgy az annyi kézen fog keresztül menni, hogy a kölcsön megfizethetetlen lesz. A katasztrófához az is hozzájárult, hogy az értékesítése a gyümölcsnek rossz volt. A kereskedők alacsony árakat fizettek és még így is vesztettek a szállításokon. Baj a gazdák szervezetlensége is, az, hogy nem lehet őket rávenni, hogy a selejtes árut ne vessék a piacra, mert az leszorítja az árakat. Végeredményben az a véleményem, hogy a kecskeméti gyümölcstermelés teljesen vissza fog fejlődni, ha csak a kormány nem nyúl teljes eréllyel bele a dologba és nem biztosítja úgy a gazdák, mint a kereskedelem életlehetőségének módjait. Általában elkedvetlenedés, szomorúság és aggodalom üli meg Kecskemétet és Nagykőröst. Hiába volt a jó termés, hiába emelnek éjféltől kezdve gyümölcsből és uborkából hatalmas hegyeket a piacokon, az áldás itt pusztul és amiből milliárdos jövedelmekre lehetett volna szert tenni, csak kár háramlott. Olyan kár, amely egyformán sújtja a gazdákat és a kereskedőket, ezeken keresztül pedig az egész országot. Nádor Jenő.. .*•'' ÚJSÁG CSÜTÖRTÖK, 1925 JÚLIUS 10 Tömegesen előlépnek a köztisztviselők. Augusztus elsején folyósítják a nagyobb fizetést. A jövőben szigorúan megtartják a normál létszámot. Az Újság már megírta, hogy a közalkalmazottak esedékes pótlékát valószínűen csak augusztus 1-én fogják folyósítani. Érdekelt körökben ma megerősítették értesülésünket. Ennek a késésnek főleg az az oka, mert a pénzügyminisztérium nem tud kettős munkát végezni és a létszámredukció miatt együttesen fogja számfejteni a pótlékot és az augusztusi illetményeket. Ettől függetlenül folyik a státusrendezés munkája, amelynek az az alapelve, hogy a jövőben rendszeres előléptetés váljék lehetségessé. Mint ismeretes, az utóbbi időben nem volt ilyen rendszeres előléptetés, ami minden kategóriában károsan éreztette hatását. Ezzel kapcsolatosan fogják felosztani az erre a célra külön megállapított öt százalékot, vagyis bizonyos tisztviselők magasabb fizetési fokozatba kerülnek, elsősorban azok, akiknek előléptetése a leghosszabb idő óta késik. Ilyenformán egészséges helyzet fog kialakulni, létrejön a normális létszám és a jövőben nem lesz semmi akadálya a fokozatos emelkedésnek. A kormány készségesen váltja valóra a takarékossági bizottságnak ezzel kapcsolatos javaslatait és máris győzött az az elv, hogy a jövőben ne legyen több közalkalmazott, csak annyi, amennyit a tényleges munkaszükséglet igényel. Informátorunk szerint kívánatos, hogy a tisztviselők pótlékára és státusrendezésére vonatkozó törvény kihirdetése ne késsék, mert annak végrehajtásáról csak a kihirdetés után szabad rendeleti úton intézkedni. Úgy számítják, hogy a kihirdetés rövidesen megtörténik és augusztus 1-én az egész kérdést normálisan meg lehet oldani. Azután kerül sor a KANSz ismert memorandumának többi pontjaira s teljes remény van arra, hogy a kormány ezeket a kisebb jelentőségű kívánságokat is teljesíteni fogja. Máris meg lehet állapítani hogy az akció révén nyugodtabb hangulat lett úrrá a tisztviselőtársadalomban s általános a bizakodás, hogy a közeljövőben a helyzet jelentősen meg fog javulni. „Áruért“ utazott a dollárhamisító bandafőnök Buenos Ayresbe. Breier Dezsőt és Herczog Mórt letartóztatták és holnap átkísérik az ügyészségre.Tízmillióért vettek hatszáz hamis dollárt. Budapestről megszökött ékszerészsegéd árusítja Bécsben a hamis pénzt. A dollárhamisítási ügyben a rendőrség a nyomozást a mai napon befejezte. Georgevics rendőrfogalmazó ma délben Breier Dezső és Herczog Mór előtt kihirdette az előzetes letartóztatást elrendelő végzést. A nyomozást vezető Varga István detektívfőfelügyelő csoportjának két tagja, Lukács dr. felügyelő és Simon detektív megállapították, hogy a hamisított dollárbankjegyeket a két kereskedő egy Arzl Dezső nevű emigránstól vásárolta Bécsben. Arzt ékszerészsegéd volt, aki a kommün alatt vezérszerepet játszott és a kommün bukásakor megszökött. Bécsből gyakran utazott Dél-Amerikába, különösen Buenos-Ayresbe, úgy látszik, hogy a dollár trimbnié műhely is ott van. Arzt, aki nagy lábon élt Bécsben, most épp úton van Buenos-Ayres felé és mint jelentettük, a rendőrség megtette a szükséges lépéseket, hogy partraszálláskor tartóztassák le. Breier és Herczog Bécsben a Diana-kávéházban ismerkedtek meg Arzttal. Egy 100 és egy 500 dolláros hamis bankjegyet vettek tőle, összesen 10 millió koronáért. A 600 dollár értéke 42 millió. A két kereskedő most Ellenbogen József bécsi textiláru nagykereskedőtől 25 millió korona értékű árut vásárolt. Szállásukra, a Germania szállodába vitették az árut, ott adták át Ellenbogennak az 500 dollárost, mondván, hogy más pénzük nincsen és a még visszajáró5 millió koronáért másnap elmennek az üzletbe. Természetesen nent is jelentkezhettek már, másnap a pénzért, mert még az este gyorsan csomagoltak és megszöktek. Ellenbogen reggel egy bankban be akarta váltani az 500 dollárost és ott tudta meg, hogy a bankjegy hamis. Azonnal a szállodába rohant, ahol már csak a hűlt helyét találta a csalóknak. A Germania’ szállodában hamis néven szerepeltek, egy, textilügynök azonban, aki a két kereskedőt már korábban ismerte, elárulta a valódi nevüket. A detektívek házkutatást tartottak Breiernél és Herczognál. Herczog aranykéz utcai la* kásán megtalálták Arzt levelét, amelyikben azt írja, hogy egyelőre nincs többáruja*’ raktáron, most utazik áruért Buenos-Ayresbe és ha megjön, akkor nagyobb tételű árut szállíthat. Az «áru» alatt természetesen a hamis dollárokat értette. A detektívek házkutatást tartottak Arzt szüleinek budapesti lakásán is, ott azonban semmi gyanúsat nem találtak. A két csalót holnap kísérik át az ügyészségre. Sz .olcsó 44 fontkölcsön története. Róna Szigfrid, egy a Vörösmarty utcában lakó pénzkölcsönző, nemrégen megjelent a Gizella vegyipari részvénytársaságnál, ahol előadta, hogy igen kedvező feltételek mellett olcsó angol fontkölcsönt tudna szerezni, mindössze évi 15—18% kamat mellett. A részvénytársaság örömmel fogadta az ajánlatot és megbízta Rónát az ügy lebonyolításával, illetve azzal, hogy a kölcsönből szerezzen meg annyit, amennyit csak rendelkezésére bocsátanak. Róna Szigfrid már másnap újból megjelent a cégnél, magával hozva egy 12.000 fontos csekket, amely a Bank of Englandra volt kiállítva. A csekk kibocsátójaként az angol Good and Smith-cég bélyegzője szerepelt Steinlein aláírással, míg a csekk forgatójaként az Angol Bibliai Társulat budapesti fiókjának (Deák Ferenc-tér) vezetője, Thomaska superintendens aláírása volt feltüntetve. A Gizella Vegyipari r.-t. örömmel vette át a csekket és nyomban kifizette Róna Szigfriednek az általa előre kikötött 50 millió korona jutalékot. A Gizella r.-t. ezután egy bank útján Londonba küldte el beváltás végett a 12.000 fontos csekket, ami a részvénytársaságnak újabb 30 millió korona költségébe került. Nemsokára a Londonba küldött csekk visszakerült Budapestre azzal a megjegyzéssel, hogy arra egyáltalán nincs fedezet. A Gizella r.-t. erre felszólította Rónát és Thomaskát az ügy rendezésére, de mivel azt nem tudták elintézni, feljelentést tett ellenük csekkcsalás címén a főkapitányságon. Az ügy újabb fejleményeként ma este Thomaska superintendens Vándor Mihály ügyvéd útján feljelentést tett Róna Szigfried ellen. A feljelentéseben előadja, hogy Thomaska régebb idő óta ismeri Rónát, aki felajánlotta neki, hogy értékpapírjait kedvező feltételek mellett tudná értékesíteni. Thomaska erre átadott Rónának 30 millió korona értékű értékpapírt és ezenkívül több részletben 100 millió korona készpénzt is. Ezzel szemben Róna fedezetként átadott Thomaskának egy 12.000 angol fontról, egy 20.000 angol fontról szóló csekket és egy harmadik 20.000 német aranymárkáról szóló csekket is. Mind a három csekk a Good and Slaith-cég és Steinlein aláírással volt ellátva. Róna Szigfried azt adta elő Thomaskának, hogy a Good and Smith-cég igen előkelő angol bankcég, amelynek majdnem minden európai fővárosban van fiókja. Magyarországon most szándékozik fiókot létesíteni és az agrárhitel kibocsátásával akar foglalkozni. A csekken szereplő Steinlein a magyarországi telep vezetőjéül van kiszemelve és többször jön Budapestre. Úgy tüntette fel előtte a dolgot, mintha a Good and Smith-cég ezen megbízottja Smith Jeremiah, a Népszövetség magyarországi megbízottjának rokona lenne. Thomaska nem gyanakodott és hitelt adott Róna előadásának, elfogadva a fedezetül kapott csekkeket. Néhány nap múlva Róna újból megjelent a Gizella Vegyipari rt. egyik igazgatójánal Thomaskánál és arra kérte őt, adja neki kölcsön az egyik 12000 fontról szóló csekket, mert a Gizella Vegyipari rt pénzt akar vele szerezni. Thomaska ki is adta a csekket, aminek ellenében fedezetül kapott a Ciszella Vegyipari rt. által aláírt 1 darab 500 millió és 1 darab 200 millió koronáról szóló váltót. Később Thomaska kérte Rónát, hogy a neki átadott értékpapírokat és 100 millió korona kölcsönt adja vissza. Róna sokáig húzta az elszámolást, majd végül bejelentette, hogy az értékpapírokat eladta, fizetni azonban nem tud, mert nincs pénze. Kijelentette ekkor azt is, hogy a Gizella Vegyipari Rt. igazgatója az angol fontról szóló csekk alapján szerzett kölcsönből megtéríti majd Thomaska követelését és még 50 millió koronát fizet neki. Thomaska meg is kapta Rónától ezt az 50 millió koronát, de az elismervényt nem Róna nevére állította ki, hanem a Gizella Vegyipari Rt. vezérigazgatójának a nevére. A nyugta ilyen módon a Gizella Vegyipari rt.-hoz került, amely néhány nap múlva felszólította Thomaskát, hogy az általa elismert 50 millió koronát fizesse vissza. Thomaska ekkor kijelentette, hogy ő nem vett fel pénzt a Gizella Vegyipari r.-t.-tól, mert ő azt Rónától részlettörlesztésül kapta vele szemben fennálló régi tartozásaira. A Gizella Vegyipari r.-t. ragaszkodott álláspontjához és továbbra is követelte a kezei között levő nyugta alapján annak visszafizetését. Thomaska ekkor hajlandónak mutatkozott arra, hogy harminc millió koronát visszafizet, míg a fenmaradó 20 millió kiegyenlítését Róna Szigfried vállalta. Ez utóbbi nem történt meg, mire Thomaska Róna ellen csalás, sikkasztás és okirathamisítás miatt feljelentést tett a rendőrségen. A rendőrség a bonyolult ügyben a holnapi nap folyamán dönt érdemben.