Ujság, 1925. augusztus (1. évfolyam, 18-41. szám)
1925-08-05 / 21. szám
SZERDA, 1925 AUGUSZTUS 5 ÚJSÁG Cesare León, Chile meghatalmazott minisztere meg akarja keresni a módozatokat, amelyek lehetővé teszik magyar földműveseknek és ipari munkásoknak Chilébe való kivándorlását Bízik abban, hogy azoknak a garanciáknak a megadása mellett, amelyekre kormánya hajlandó, nem lesz nehéz az akadályok elhárítása. Chile követe csütörtökön adja át megbízólevelét a kormányzónak. Tegnap este a 7 óra 40 perces bécsi gyorsvonattal érkezett Budapestre Európának talán a legfiatalabb meghatalmazott minisztere. Cesare León a távoli Chilét képviseli három dunai országban, Magyarországon, Csehszlovákiában és Ausztriában. Tökéletes eleganciával öltözködő, magas, karcsú, kreolarcú, széleshomlokú, csillogó feketeszemű fiatalember ez a délamerikai diplomata, ízig-vérig spanyol race és minden mozdulatában, egész fellépésében, megjelenésében európai kultúrájú. Szigorú szemmel mérve sem ítélné senki többnek harmincesztendősnél. Titkárjával, Martin Figueroa-val együtt jött, aki három esztendő óta már több izben járt Magyarországon és azok közé tartozik, akik a legtöbbet dolgoztak azon, hogy Magyarország minél előbb a népszövetség egyenjogú tagja lehessen. Ő volt az, aki előbb külügyminiszterénél, Ernesto Barros Harpa-nál, majd Manuel Rivas Vicuma-nál, Chile miniszterénél megszerezte Magyarország részére a legmesszebbmenő jóindulatot, amelyet Manuel Rivas Vicuima a népszövetséghez intézett felvételi kérvényünk tárgyalásakor előkelő pozíciójában teljes mértékben érvényesített is. Cesare León követ hatalmas poggyásszal érkezett és a Dunapalotában szállott meg. Megérkezése után, még az éjszaka folyamán, a legnagyobb szívélyességgel fogadta az Újság munkatársát és hosszasan elbeszélgetett vele az összes közös érdekű problémákról. — Valósággal meg vagyok illetődve, hogy Magyarországra jöhettem — mondotta a kérdést be sem várva Cesare León miniszter —, mert nagyon sokat hallottam már erről az országról és mert nagyon jól ismerem ezeréves történelmét, tradícióit és szokásait, amelyek között igen sok hasonlatosságot találtam a spanyolokéval. Minden konvencionális bók mellőzésével őszintén mondhatom, hogy nagyon-nagyon jól esik és igazán büszke vagyok arra, hogy kormányom ennek a nemesmultú népnek a körébe küldött képviselőjéül és szinte bizonyos vagyok benne, hogy munkálkodásommal igen sok tekintetben közelebb fogom vinni egymáshoz távolfekvő országomat Chilét és Magyarországot. Mit tudnak rólunk odaát az óceánon túl excellenciás uram, kérdeztem, tudják-e, hogy mi történt velünk és miképpen gondolkoznak a békeszerződésekről, amelyek nem tudták nyugalmi stádiumba hozni Európát? — Diplomata vagyok és így sajnos, nem tehetek semmiféle politikai jellegű nyilatkozatot. Annyit azonban mondhatok, hogy Chilében a háború óta jól ismerik Magyarországot, sokkal jobban, mint azelőtt, többet is foglalkoznak vele és minden mértékadó elme meg van győződve ennek a népnek az életrevalóságáról, erejéről, bátorságáról és munkaképességéről. Chilében minden valamirevaló ember meglepően orientálva van a magyar viszonyokról és őszinte rokonszenvvel van eltelve Magyarország iránt. Ismétlem, ez amit mondok, egyáltalában nem akar a diplomata szokásos udvariassága lenni,az valóság és igazság. — Milyen programmal jött Magyarországra excellenciád? !s. Két nagy feladatot tartok elsősorban megvalósítandónak. Meg kell oldani a Chile és Magyarország közötti gazdasági forgalom kimélyítésének a kérdését és meg kell keresni azokat a módozatokat, amelyek mellett magyaroknak Chilébe való kivándorlása lehetővé váljék. A gazdasági kapcsolatokra vonatkozólag azt tapasztaltam eddig is, hogy Chile és Magyarország között az utóbbi időben már meglehetősen élénk kereskedelmi forgalom fejlődött ki. Tekintettel arra, hogy a chilei kormány a termelőkkel egyetértésben éppen most van azon a ponton, hogy a chilei salétrom árát tetemesen leszállítsa, nincs semmi kétségem, hogy már a közeljövőben a forgalom jelentékeny növekedésére lehet számítani. Ami a kivándorlás kérdését illeti, ez már sokkal nehezebb probléma. Ismerem az összes nehézségeket, tudatában vagyok az összes aggodalmaknak, de tudom azt is, hogy azoknak a garanciáknak a megadása mellett, amelyekre kormányom a telepítés érdekében hajlandó, nem fog sok nehézségbe ütközni a fenforgó akadályok eliminálása. ■— A bécsi követség futára most van Chilében a kivándorlásra vonatkozó chilei kormányintenciók precíz szövegéért. A kormánynyal, illetőleg kormányokkal, ahova akkreditálva vagyok, illetőleg leszek, természetesen csak ezeknek az intencióknak pontos ismerete után fogom megkezdeni az eszmecserét. — Miért van szükségünk bevándorlókra? Mert fejlődni akarunk. Ipart akarunk, de erősebbek akarunk lenni nemcsak indusztriális, hanem agrikulturális tekintetben is. Chile rendkívül gazdag állam, de nagy hiány van szorgalmas és lelkiismeretes munkáskezekben. A bevándoroltaknak, ha dolgos, munkás és becsületes emberek, nagyon jó dolguk van Chilében és néhány év alatt majdnem mindnek sikerült már eddig is egy kis vagyonkát összegyűjteni. A mi népünk a világ egyik legvendégszeretőbb, legrendesebb népe. Megbecsüli és tiszteletben tartja az idegen jogait is és a jogokban nem tesz különbséget benszülött és bevándorló között. Európában munkaerőfelesleg van, nálunk hiány van munkaerőben. A megkezdett indusztriálódási folyamatot folytatni szeretnénk, ezért fogok komolyan arra törekedni, hogy a magyar kormánnyal tökéletes egyetértésben lehetővé váljék mielőbb olyan magyar földműveseknek és munkásoknak a kivándorlása, akik idehaza nem tudják megtalálni boldogulásukat. — Milyen befolyással volt a világháború Chile gazdasági, politikai és társadalmi viszonyaira, excellenciás uram, — kérdeztük ezután. — Azok a társadalmi evolúciók, amelyek a háború után Európában felszínre vetődtek, többé-kevésbé nem kerültek el bennünket sem. Nálunk is voltak szocialista mozgalmak, mint mindenütt a világon. A háború utóhatásait mi is megéreztük, de ma már teljes csend és nyugalom van az országban. Megváltozott az 1833-ban megalkotott konstitúció és éppen az elmúlt napokban kapott új, modern alkotmányt Chile. Új alkotmányt, melynek alapja a megerősödött elnöki tekintély és hatalom. Alessandri, a köztársaság elnöke, akinek decemberben jár le ötéves elnöki megbízatása, évek óta hatalmas koncepcióval dolgozik Chile előrelendítésén. Alessandri a legkiválóbb politikusok közül való, neve jól ismert Nyugat-Európában is. A karrierjéről beszélgettünk ezután Cesare León követtel, aki már huszonötéves korában adminisztratív államtitkárja volt a chilei belügyminisztériumnak. Tizennyolcesztendős korában már hírlapíroskodott, de csak rövid ideig, mert állami szolgálatba lépett és előbb a közmunkaügyi, majd a belügyi tárca keretében dolgozott és gyorsan haladt előre a ranglétrán. Egymásután kapta a megbízásokat komoly külföldi tárgyalásokra és valósággal kitüntetésszámba ment kiküldetése a stockholmi postaügyi kongreszszusra, amelyen a chilei delegáció elnöke volt. Franciaországban és Németországban tanult nemzetközi jogot és amikor 1924-ben visszatért hazájába, nem sokáig kellett várnia miniszteri kinevezésére. A chilei köztársaság elnöke most őt bízta meg a chilei képviselet vezetésével Budapesten, Bécsben és Prágában és ezzel ő lett a világ legfiatalabb minisztere. Rendkívül szimpatikus, megnyerő egyéniség. Megbízólevelét csütörtökön délben nyújtja át a kormányzónak". (V. Gy.) i Nemzeti Múzeumnak az Eszterházy-utcára nézi részét ötemeletesre építik fel. A Hírlaptár egy része Festetich Tasziló herceg istállójában volt eddig elhelyezve. — Krenner József volt lakásában helyezik el az Apponyi-könyvtárat. A Nemzeti Múzeum vezetősége évek óta panaszkodik a mind nyomasztóbbá váló helyhiány miatt. A múzeum anyaga évről-évre gyarapodott, szinte rengeteg számú értékes muzeális tárgyat hordtak össze páratlan szorgalommal, ezzel szemben egyenesen lesújtó volt, hogy a gyűjtött dolgok a pincébe és a padlásra kerültek és a közönségnek nem volt módjában a megtekintésük. A múzeum igazgatósága most végre gyökeres reformmal akarja megoldani a helyiségkérdést. A múzeum állattárát mindenekelőtt átköltöztetik a tanítónőképző szentkirályiutcai épületébe. Az állattár az új helyiségben könnyen hozzáférhető lesz, míg eddig vagy a kiállítási, vagy a tudományos anyagot láthatta csak a közönség, a kettőt együtt soha. Az állattár kilakoltatása szeptember végéig történik meg. Az állattár elköltözésével a múzeum második emeletének egy része felszabadul. Arról, hogy mi kerül oda, még nem döntöttek, mert több hajléktalan gyűjtemény vár elhelyezésre, így a hírlaptár egy része ezidő szerint Festetich Tasziló herceg Eszterházy utcai palotájának az istállójában van elhelyezve. A kötetek az istálló nedves levegőjében eddig is állandóan rongálódtak, ezenfelül Festetich herceg is sürgeti a hírlaptár elszállítását, mert az istállójára szüksége van. Több helyiség szabadul fel azzal is, hogy Krenner József múzeumi igazgató özvegye kiköltözik a múzeumban lévő lakásából. Ide kerül a lengyeli Apponyi-könyvtár, lehetőség szerint olyan elrendezésben, mint ahogy Lengyelben volt. Az éremtár egyik részét, amelyhez a közönség eddig egyáltalán nem férhetett hozzá, szintén a felszabaduló lakásban helyezik el. A múzeum épületének Eszterházy utca felé néző részét, amelyet raktárcélokra használtak, teljesen átépítik. Vasszerkezet beépítésével ugyanis ötemeletesre emelik fel és ezzel arányosan kibővülnek a raktárhelyiségek. Ez a munka annál jelentősebb, mert a múzeum épületén felépítése óta semmit sem változtattak. A múzeum igazgatósága azt reméli, hogy a fentebb vázolt reformokkal a nyomasztó helyiséghiányon segíteni tud. Szolnok boldog békebeli életet él és harcol a polgárok jólétéért és a kultúráért A lakosság szaporodik, de nincs munkanélküliség. — Államsegély kell az új múzeum felépítéséhez. — Ötmilliárddal épül a modern szolnoki fürdő. Látogatás a tiszaparti városban, ahol szeretik egymást az emberek. Szolnok, 1925 augusztus 3-án. (Az Újság kiküldött munkatársától.) Az állomásnál konfliskocsisok és soffőrök tülekednek egymással az utasokért. Szép, modern bérautók csábítanak és az autóbusz kalauza udvariasan segíti fel a vendégeket. Az útvonalak mentén mindenütt épülő házak. Emeletes, kétemeletes bérpaloták, s a város szívétől távolabb apró, bogárhátú házacskák nőnek ki a földből. A vasúttól a főtérre vezető utca egyik oldalán zöldfüves, beépítetlen terület. Gyermekek játszadoznak rajta. Kergetőznek, labdáznak, sárkányt eregetnek. De már vörös téglarakások hirdetik, hogy ez a beépítetlen terület sem lesz sokáig a boldog gyermekek napközi otthona, mert itt is megkezdik az építkezéseket. Ez az első impresszió, mely a legkellemesebb, akár szolnoki, akár idegen szemmel nézzük a Tisza-parti várost: Szolnok épül. A kirakatok nagyvárosi ízléssel és gazdagsággal vannak berendezve. Feltűnően sok a finom, női divatholmi. Modern kalapok, cipők és toilettek. Az árak ugyanazok, mint Pesten. Belépünk az egyik divatüzletbe. — Hogy kik vásárolnak? Kérem, bátran megmondhatjuk: a gazdaemberek, a szolnoki és a környékbeli gazdálkodók és családtagjaik ma többet költenek, mint a városi polgárság. Különösen a tisztviselők hiányát érzik a kereskedők a boltokban, azt hiszem ebben a tekintetben nem különbözünk a fővárostól... A gazdatársadalom beolvad a polgárságba — a kultúráért. Szolnok népe csodálatos keverék. Az utolsó években a város lakosainak száma 30.000-ről 38.000-re nőtt. A szaporulás legnagyobb része a megszállt területek menekültjeiből, az újonnan kinevezett köztisztviselőkből, az ipar fejlődéséből és a kereskedelem növekedéséből regrutálódott. Egészséges, örvendetes létszámszaporodás ez. Nem ment a munkanélküliség rovására. Munkanélküliség csak a mezőgazdasági munkában van, ez pedig teljes egészben a benszülötteket sújtja. Szerencsére az sem olyan nagymérvű, mint az Alföld egyéb részén, mert a szolnoki gazda módos, legtöbbször a maga ura. A gazdák nélkül a város jóléte, boldogulása nem is volna biztosítható. Tóth Tamás dr. polgármester, aki egyforma szeretetnek örvend a város minden rendű és rangú polgáránál, igen helyes érzékkel látta ezt meg, amikor Szolnok kultúrájáért való harcában egyformán támaszkodott úgy a polgári, mint a gazdatársadalomra. És egyáltalán nem meglepő és senki nem csodálkozik rajta, hogy a szolnoki 30 holdas gazda éppen olyan lelkes kötelességének tartja az újonnan felállítandó városi múzeumért folyó áldozatkészséget, mint a vagyonos kereskedő, a jó praxisú orvos, vagy a gyárigazgató. Ez a nagyszerű a szolnoki magyar gazdánál, hogy nem nehéz szívvel és nem a kényszer hatása alatt, hanem spontán érzésétől ösztönözve, a városért való lelkesedésből lesz a kultúra harcosa s ha kell, mecénása is!... A polgárok békés nyugalmát soha nem zavarta semmi. A kommunizmust elfelejtették. Egy rossz álom volt, felejtsük el — mondják a szolnokiak, akik között nem kapott lábra egy percre sem a felekezeti gyűlölködés, vagy a társadalmi élet megbolygatására irányuló pesti propaganda. A képviselőjük: Kenéz Béla. Megboldogult Méhely Kálmánnal szemben választották meg, de azok, akik a választásnál ellene voltak, ma csaknem mind az 5 táborába tartoznak. Igaz, hogy ő is kereste velük az érintkezést és most közösen dolgoznak a város fejlődéséért. Itt nincsenek a korzón tányérsapkás diákok. A vendéglőkben és kocsmákban mulató emberek nem szidják a zsidót, olvasóközönsége csak a liberális lapoknak van és minden próbálkozás, mely a béke ellen irányult, csúfos kudarcot vallott. Drágább az élet, mint Pesten. Irigyelnünk kellene a szolnokiakat ezért a szép, békebeli boldogságért, ezért a nyugalomért, csendért, rendért és megértésért, ami itt van és elárasztja a lelkeket. Igaz, hogy nekik is vannak bajaik. A lakáshiány még mindig nyomasztóan hat, de már elmúlóban van. Szolnok volt Magyarország egyik legnagyobb vagonlakó városa. Kétezer vagonlakó dideregte át a pályaudvar külső vágányain a havas teleket és kétezer vagonlakó sült meg forró nyárban a MÁV vagonjainak áttüzesedett tetőzete alatt. Alexander Imre alispán érdeme legfőkép, hogy a vagonlakók eltűntek. Már csak azok maradtak meg közülök, akik önként akartak vagonlakók maradni. (Furcsán hangzik, de ez is van a világban: önkéntes — vagonlakó!) Magánépítkezések folynak, mint föntebb mondottuk, de a város és a vármegye is folyton építtet. Nemrégen készült el a kétemeletes modern bábaképző intézet, díszére, örömére válna egy nagy metropolisnak is. Szolnok és környéke adta össze a pénzt az építkezésre és a felszerelésre. Konrád Jenő dr. szolnoki orvos vezeti a bábaképzőt, Etek István dr. városi orvos lelkes támogatásával. A szolnoki polgár melle szinte dagad a büszkeségtől, amikor a bábaképző ablakai alatt elballag és egyformán illeti az elismerés a tanyák és környékbeli községek népét is, akik természetesnek találták, hogy áldozniuk kell erre az intézményre. Szolnokon csak arra hallottam panaszt, hogy nagyon drága az élet. Szolnok közel van Pesthez. A szolnokiak gyakran megfordulnak a fővárosban és a szolnokiak összehasonlítanak. Azt mondják, a megélhetés jóval többe kerül, mint Budapesten. Ezt a háztartást vezető háziasszonyok mondják, de a hotel és a vendéglő is ezt bizonyítja. Múzeum, fürdő, színház, szimfonikusok és strand. A legaktuálisabb kulturális problémája Szolnoknak: a vármegyei múzeum létesítése és a modern gőzfürdő felépítése. Az utóbbi terv már közel van a megvalósuláshoz. Négy—ötmilliárd költséggel épít Szolnok modern, nagyvárosi gőzfürdőt lakosainak, a pályázatot már régebben kiírták, a pályatervek be is érkeztek és ezekben az órákban dől el, hogy ki fogja építeni a szolnoki gőzfürdőt. A lényeg az, hogy meglesz. Egyelőre nyáron a strandon fürdenek a szolnokiak, akiknek a Tisza-strand olyan, mint a Lidó. Pompás, kellemes és igazán nagyvárosias Szolnok strandfürdője. A város apraja-nagyja ide jár, a szőke Tiszán és az ölébe siető Zagyván rengeteg csónak siklik el naphosszat, gyönyörű fiatal leányok, asszonyok, barnára sült és a vízi sporttól izmos férfiak, elegáns strandruhák, érdekes úszóversenyek, szóval minden, ami egy víz partján fekvő város nyári örömeihez tartozik. Szolnokról nem is igen utaztak el nyaralásra, csak azok, akiknek gyógykezelésre van szükségük. Szép itt a nyár, s bizonyára a télnek is megvannak a maga speciális örömei. A város szimfonikusai és a Nádor—Vigh'• kvartett már nagyban készülődik az első koncertekre. Rengeteg meghívást kapnak az alföldi városokba is és előbb-utóbb Pest is meg fog győződni arról, hogy milyen fejlett zenei élet van Szolnokon. A színházat eddig a színpártoló-egyesület támogatta. Most ezen a téren is nagy változás készül. Októberben maga a város veszi át a színházat, hogy sem Thália, sem a színház publikuma ne szenvedjen hiányt. S reméljük, hogy rövidesen megvalósult minden szolnoki polgár legszebb álma, a vármegyei múzeum megépítése is. Hermain Antal dr. egyetemi tanár tudós 5