Ujság, 1925. október (1. évfolyam, 67-93. szám)

1925-10-01 / 67. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Negyedévre ...........................120.000 korona Egy bóra ................................ 40.000 korona Ausztriában egy bóra..................8 Scilling Jugoszláviában egy bóra............... 80 Dinár Egyes szám­ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap.. .. 2­ M,6 korona vasárnap.....................................3000 korona Ausztriában hétköznap..........25 Groschen vasárnap........................................30Groschen Jugoszláviában hétköznap............ 4 Dinár vasárnap............................................ 5 Dinár Megjelenik ünnep utáni napok kivételével minden nap­­ra 2000 korona. R 1. évfolyam, 67. szám Budapest, 1925 csütörtök, október 1 ÚJSÁG SZERKESZTŐSÉG ÉS­­KIADÓHIVATAL: V., Vilmos császár­ út 34. szám TELEFONS­ZÁMOK: 154-20,154-21,154-22,154-23 A­ nyomda telefonja (csak este 6 órától kezdve) 154-21 FIÓKKIAD­Ó HIVATAL, Budapest, VII. ker., Erzsébet­ körút 43. szám Telefonszám: József 16—28 Érzékeny szörnyek. Helyeseljük a kormány felfogását, hogy a hozzá érkezett két kommunista tiltakozó táviratra méltóságán alulinak tartja a válaszadást. Nem helyeseljük a kormány eljárását, hogy most, éppen eb­ben az esetben, olyan nagyon igyekszik bizonyítani és tanukkal megerősíttetni, hogy a kommunista foglyokat a rendőrség nem bántalmazta. Hogy nem bántalmazta, rendjén van és rendjén lenne ennek a bi­­zonyítgatása is, ha más esetben ugyanoly érzékenységet tapasztaltunk volna az ilyen vádak ellen, mint ezúttal. A kommunisták érzékenységét is em­berileg nagyra tudnák becsülni, ha ezt az érzékenységet egyetemesen érvényesíte­nék. De Moszkvában patakokban főjjük a vér, szerte Európában egyre szerveznek emberhalált és vagyonromlást és amikor a véres garast ők teszik le, dehogy is jut eszükbe emberiesség, törvény és jogrend. Nehogy olyan oldalról helyeseljék állás­pontunkat, ahol nem óhajtjuk, hozzá­tesszük, hogy amit most mondunk, csak alkalomszerűen szól a kommunistáknak, felfogásunk a maga egészében mindenre alkalmazandó, ami hasonló kategóriába tartozik. Emlékszünk bolsevistáinkra is, akik röhögve nevettek a polgárság szemébe: mit választójog? A választójog egyenlő­sége nekünk addig kellett, amíg nekünk nem volt meg. Ha nekünk megvan, fütyü­lünk rá — a másikra tekintve. Választójog és minden egyéb nagyszerű elv csak esz­köz a cél elérésére. Ha a cél megvan, az eszközt összetörjük, nehogy más kezében szintén hathatósnak bizonyuljon. Élénken emlékezünk az ellenforradalom rendsze­rére is. Mit jogrend? Nekünk a magunk világa kell és ha ennek útját állja a jog­rend, akkor összetörjük. Ha ezt szolgálja ó lombot, puskatus, revolver, halálautó és egy­éb nyájas eszköz, akkor hozzányúlunk. Nem tudjuk a kettőt megkülönböztetni egymástól. Szemben látjuk őket az embe­riesség, a keresztény valláserkölcs és a civilizáció egész nemzetközi etikájával, mely erkölcsi tételeket egyetemesen sta­tuál, nem pedig aszerint, hogy én gyakor­­lom-e, vagy rajtam gyakorolják. Aki az erőszakot be tudja igazolni saját magánál, ismerje el a másiknál is. Nagyon furcsa, ha Gömbös Gyula panaszol választási at­rocitásokat, ha Mártiért lázonganak­ a személyi biztonság megsértése ellen, ha ... Az erősebb dolgokat ne említsük. A bolsevistákra múlhatatlanul szüksé­ges lesz alkalmazni a politikai jogosult­ságból való kiküszöbölést. Épp azért, mert elismeri a törvényellenességét és a forra­dalmat megengedhető eszköznek és poli­tikai stílusnak. Ezzel maga szembehelyez­kedett minden más politikával és etikával és nem reklamálhatja a maga számára azt, amit ő nem nyújt másnak. Nem néz­­nék, hogy a két kommunista tiltakozás nem közjogi, egyenlőrangú tényezőtől ered, ha felismernék a közös moralitás forrását nála is, amikor az emberiesség elvét reklamálják. De az ő tiltakozásuk illetékességének előfeltétele volna, hogy maguk respektáljanak minden törvényt és minden emberiességet, hogy az Orosz­országban polgári összeesküvés miatt le­fogott embereket szintén ez elv szerint ke­zelnék, vagy ha ez nem történik, ott is tiltakozzanak az embertelen bánásmód ellen. Jog és értelem szerint ugyanez a fel­fogás ráillik minden más olyan politikai irányra is, amely zokog, ha hozzányúlnak az ő elveivel és röhögve kérkedik velük, ha ő alkalmazhatja máson. Ez azonban egy­­­előre nem aktuális, jobban mondva: re­mélhetőleg többé nem aktuális. R­.VÁ£ Valami egészen nagyszerű és felette kívá­natos az a csodamódszer, amellyel meg lehet fizetni a főváros, külföldi adósságait, anélkül, hogy a polgárság megérezné, örülünk neki módfelett, de hogy hinni is tudjunk benne, jó volna tudni, miből áll. Kár ezt a becses tudomást csak néhány benfentes kincsévé tenni. Ha megterhelésről­­van szó, akkor a legnagyobb nyíltsággal rémítenek bennünket. Mért kell annyira titkolni, ami nem okozna ijedtséget? * A Vass József ankétéitől nem várjuk a drágaság megoldását, de egy pillanatig sem tartottuk haszon nélkül valóknak. Igenis hadd derüljön ki, hogy a drágaság nem visszaélés, hanem csapás s akiknek a kezébe a magas árak kerülnek, maguk is koldulnak utána. Hadd táruljon fel a maga rideg mivoltában a tény, hogy a drágaság gazdasági probléma, nem pedig kezelési vagy szociáletikai. Gazda­ságilag pedig csak úgy oldható meg, hogy vagy a terhek apadnak, mik minden cikkre nehezednek, vagy a kereset nagyobbodik, amelyből az árakat fizetni kell. Vass József a kereskedőkre akart hatni s ime látjuk, hogy valamelyest csakugyan hatott a pénzügymi­niszterre. Ez pedig már nem valami, hanem sok.* Hála istennek, Molnár báró és Harmos ügyvéd úr nem moszkvai foglyok, hanem zopotti vendégek, akik ott szerzik a tapasz­talatokat a pesti játékbank számára. Már a tanulmányoknál tartunk tehát? Már el van intézve, hogy a játékbank meglesz? Már meg­van a biztosíték nekik, hogy: a kormány meg­adja az engedélyt s a kormánynak, hogy ennek a banknak a mrnkájába csak külföldi valuta s nem pesti pénz és pesti vér fog folyni? A játékbank eszméje fiatalabb, mint a rádióé s mégis hamarább éri meg jubileumát? Küszöbön az uj külügyminiszter kinevezése. Végre valóra válik Walkó Lajos miniszter álma. — Bethlen tevékeny embert akar állítani a kereskedelmi minisztérium élére. — Ripka Ferenc a legkomolyabb miniszterjelölt. Komoly forrásból kaptuk azt az értesítést, hogy Bethlen István gróf miniszterelnök teljes kabinettel akar megjelenni az október közepén összeülő nemzetgyűlés előtt. Már az elemista gyerek is tudja, hogy az országnak hosszú idő óta nincs külön külügyminisztere,­­hanem Walkó Lajos kereskedelmi miniszter irányítja ideiglenes megbízatással a magyar külpolitikát. Politikai körökben pedig számtalanszor felpa­naszolták, hogy Walkó Lajos éppen kettős elfoglaltsága miatt egyik minisztériumának sem tudja odaajándékozni teljes munkaerejét, ami természetesen kisebb-nagyobb, sőt inkább nagyobb, mint kisebb zökkenésekhez vezet. Ma pedig, amikor a magyar probléma immár az európai érdeklődés középpontjába került, éppen a külügyi kérdéseket nem szabad külön vezér nélkül hagyni. Ezt a kormány elnöke is nagyon jól tudja és hamarosan likvidálni is fogja az áldatlan helyzetet. Walkó Lajos burkoltan is, nyíltan is úgy nyilatkozott, hogy a külügyminiszter­séget am­bicionálja. Legutóbb is azért bízták rá a ma­gyar kérdés genfi irányítását, hogy próbára tegyék képességeit. Informátorunk szerint Walko Lajos genfi munkája az illetékesek előtt kiállotta a teherpróbát s a kereskedelmi miniszter ezzel hivatalosan letette a felvételi vizsgát a külügyminiszteri előlépéshez. Politikai körökben ezt már nem kombi­nációnak, hanem befejezett ténynek te­kintik, bár komoly körökben egyáltalán­­nem tssáyeszik. Valószínű, hogy a kinevezés néhány n­apon belül fog megtörténni. Walkó Lajosnak a kereskedelmi minisz­teri székben — mint szintén komoly forrás­ból értesülünk — Szipka Ferenc dr. lesz az utódja. Bethlen István gróf nagyrabecsüli Ripka Ferenc képességeit és hir szerint nyu­godtan bizza rá a magyar kereskedelemügy irányítását. Ezzel aztán a polgármesteri probléma is meg fog oldódni Bárczy István javára. Amennyiben ez a terv mégsem valósulna meg, Bethlen István gróf miniszterelnök nem fog sokat gondolkodni, hanem a leghivatot­­tabb embert állítja a kereskedelmi miniszté­rium élére, mert az a felfogása, hogy régen elmúlt a kísérletezés ideje s tevékeny vezérre kell bízni annak a problémának a megoldá­sát, amit Magyarországon kereskedelemügy­i politikának neveznek. FELTŰ­NÉST KELTŐ cikk egy genfi lapban. LEHETSÉGESNEK TARTJA A LEGSZOROSABB MAGYAR-NÉMET SZÖVETSÉGET, SŐT MAGYARORSZÁGNAK NÉMETORSZÁGHOZ VALÓ CSATLAKOZÁSÁT IS.­­ CSAK A MAGYARLAKTA TERÜ­LETEK VISSZAADÁSA BIZTOSÍTHATJA A BÉKÉT. KOMOLY ÉS ŐSZINTE ÜZE­NET FRANCIAORSZÁGNAK. Genf, szeptember 30. A Journal de Genetic figyelemreméltó cikket közöl budapesti levelező­jének tollából Magyarország helyzetéről. A cikk megállapítja, hogy a Németországhoz való csat­lakozás kérdését Magyarországon is figyelemmel kisérik és könnyen megtörténhetik, hogy ha Ausztria csakugyan csatlakozik Németországhoz, akkor ebben a lépésben Magyarország is követi. Nem tulajdonképpeni értelemben vett beolvadás­ról lenne szó, hanem szoros szövetségről, közös külpolitikáról, há­ború esetére érvényes katonai egyezményről és teljes vám­egységről. Óhajtva óhajtjuk, hogy a háborús lelki rázkódások után ismét álljon helyre a nyugati civilizációnak homogén emberies­sége minden téren, politikai téren is, nem­zetközi téren is. Ebben az esetben a kom­munista elvnek is lehetnek elismert és a jogrend keretén­ In.dúl támogatott vagy tá­n magyarok ugyan nem nagyon lelkesülnek ezért az eszméért, amelynek ellentmondanak a faji, nyelvi és vérmérsékleti különbségek és amely mellett gazdasági természetű megfontolások is szólanak döntő súllyal, mégis rákényszerítheti őket az a szükség, hogy a kis-entente államai közé ékelve — és a német-osztrák hatalmas birodalom szomszédságában — Magyarország nem maradhat sokáig elszige­telten és akarva nem akarva, szövetségeseket keres magának. Ilyen szövetségest — legalább is addig, amíg a kis-entente nem módosítja politikáját — cso­madott képviselői. A szélsőjobboldali tö­rekvéseknek is. Amíg azonban ez a homo­genitás be nem állt, nem ismerhetjük el a kétféle morál elvét, amely mindent meg­enged magának, ha felül van és mindent reklamál magának, ha a hatalom kiesett a kezéből. pén ama népek oldalán találhat, amelyek sorsá­ban osztozik, amelyek szenvedéseit ismerik és amelyek állandóan bizonyságot tesznek vele szemben régi barátságukról. Ezzel a fordulattal számolniok kell a nyugati hatalmaknak. Ha Ausztria nem csatlakoznék Németország­hoz, akkor is hasonló fejleményekre van kilátás, ha más formában is. A kis-entente államai gyű­rűvel veszik körül Magyarországot és ez előbb-utóbb olyan entente megszületését fogja maga után vonni, amelynek irányzata ellenkező célzatú. Ha ki akarják­ kerülni ezt a lehetőséget, amely kevéssé kívánatos közvetlenül a kis­entente-ra és közvetve Franciaországra, ennek egyetlen módja, ha baráti kezet nyújtanak Magyarországnak. Ahhoz azonban, hogy Magyarország és a kis­­entente egyes vagy valamennyi állama között jó viszony állhasson helyre, három dolog szükséges. Ezek a következők: 1. El kell fo­gadni a trianoni szerződés revíziójának gon­dolatát. 2. A magyar kisebbségek számára tel­jesen korrekt elbánást kell biztosítani. 3. A kereskedelmi szerződésekben bizonyságát kell adni Magyarországgal szemben a jóin­dulatnak. Csupán a revízió nyújt lehetőséget a tartós béke megteremtésére. Ha Magyarország szomszé­dai nem riadnak vissza olyan revíziótól, amely­nek során visszaadják Magyarországnak a tisztán ma­gyar — de nem külön szigetekben fekvő — magyar területeket, ennek ellenében felbe­csülhetetlen árat kapnak. Megteremtik a garanciát a világ nyugalmára és csírájában lehetetlenné teszik a német-magyar szövetség minden gondolatát. Az elszórtan, vagy a többi lakosság kebelében szigetszerűen élő ma­gyar kisebbség tekintetében gondosan végre kell hajtani a szerződéses rendelkezéseket. A cikk utal arra, hogy a Magyarországot gyűrűlbezáró államoknak épp olyan érdekük fű­ződik a gazdasági kötelékek felújításához, mint magának Magyarországnak. Miután Franciaor­szágot közelről érinti, hogy Magyarország milyen viszonyban áll szomszédaival, e mellett nagy be­folyást tud gyakorolni a kisentente határozataira, elsősorban Franciaország hivatott arra, hogy előkészítse a dunai medence népeinek köze­ledését. á . .­­ :eku'de­vét is növeli, ám ebben sikert ér el. 7 :le' esett a riv’io.v'is szerződésekről. Ha ezeket Magyarország tv-omVs* nflu kötné.'. meg, kevés értékük lesz a béke fii _ pontjából. Ám ha Magyarországo­t & .m al­ják, akkor ez csak úgy történhetik P’_.g, ha V bb vagy utóbb megfizetik ennek igazságos árát. Féntekest utaznak a kü­lügy­­miszterek lesarnóba. Kijelölték a német delegáció tagjait. Berlin, szeptember 30. (Az Újság berlini tudósítójának távirata.) A locarnói konferen­ciára kijelölt né­met delegáció nem szombaton, hanem már pénteken este elutazik a konfe­renciára. Luther birodalmi kancelláron és Streseman dr. külügyminiszteren kívül a de­legáció tagjai lesznek Schubert külügyi állam­titkár, Kiep dr. birodalmi sajtófőnök, azon­kívül Kempler birodalmi kancellár államtit­kár. Hozzájuk csatlakozik a birodalmi kan­cellária és a sajtóosztály néhány hivatalnoka és a kis számú technikai segédszemélyzet. Páris, szeptember 30. A francia delegáció tagjai Briand külügyminiszterrel élükön pén­teken autón Locarnóba utaznak. Olaszország szövetséget akar kötni Oroszországga!? Moszkva, szeptember 30. (Az Újság kü­lön kábelszolgálata.) A külügyi népbiztosság megtagad minden magyarázatot ahhoz a je­lentéshez, amelyet a londoni Daily News kö­zöl. A Daily News ugyanis azt írja, hogy Olaszország Oroszországgal szövetséget ipar­kodik kötni. Jól értesült körök rámutatnak arra, hogy Olaszországot az vezetheti keleti kapcsolatainak megerősítésében, hogy a biz­tonsági tárgyalásokból kizárták. Másrészt nem tartják lehetségesnek, hogy a szovjet kormány részt vegyen olyan szövetségben, amely nyil­vánvalóan franciaellenes. Mert ámbár a jelen pillanatban szünetelnek a francia-orosz tár­gyalások, mégis remélik, hogy sikerül gazda­ságilag és politikailag megegyezésre jutni Franciaországgal, annál is inkább, mivel a biztonsági egyezmény Németországot végleg angol befolyás alá juttatja. (United Press.)

Next