Ujság, 1925. november (1. évfolyam, 94-117. szám)

1925-11-01 / 94. szám

2 mára, kik eddig ellene voltak a biztonsági szerződésnek, ha Németország is tagjává válnék a népszövetségnek. Németország mindeddig távol tartotta magát a népszövetségtől. Ismételten felszólították a belépésre, de a sziléziai döntés megsemmisítette azt a csekély reményt, vagy bizalmat is, amivel a népszövetség működését nézte és attól fogva a német közvélemény felháborodott minden olyan ösztökélésre, mely azt célozta, hogy hazája belemenjen abba, amiben ő francia kelepcét látott. Most azután önként megy bele, bízva abban, hogy jövője érdekében, az elvesztett háború szenvedéseiből való kigyógyulás érdekében, helyesen jár el. . Németország csatlakozása a népszövetséghez megbékítené mindazokat, kik eddig állhatatos ellenzői voltak a határokért vállalandó, bár részleges garanciának is. A locarnói szerződésből következő előrelátható terhek között van egy motívum, amely fölött nem szabad elsiklani. Britannia a párisi békekonferencia idején Amerikával közösen vállalta a rajnai határ biztosítását. Jóllehet Britannia abban a pillanatban szabadult kötelezettségétől, amelyben az amerikai Egyesült Államok szenátusa vonakodott honorálni elnöke aláírását, Britanniának az a kényelmetlen érzése maradt, hogy Franciaország megcsalatott. A brit kormány ezért 1922-ben felajánlotta Franciaországnak Britannia külön kezességét, de Poincaré büszkébb volt, semhogy elfogadja az ajánlatot. Ez maradt a helyzet eddig az esztendeig, amelyben teljesen új alapon újra tárgyalásra került az ügy, mint a négy hatalmasság kölcsönös biztosítási szerződésére invitáló német indítvány eredménye. Hogy a szerződésnek fogyatékosságai és hibái vannak, az magától értetődik. A szerződések, csak úgy, mint a parlamenti határozatok, a legjobb esetben is mindenféle feltétellel és nehézséggel számolni kénytelenek. Meggyőződésem, hogy ez idő szerint jobb megállapodást senki sem tudott volna létesíteni. Briand és Luther részéről a bátorságnak elsőrendű cselekedete volt ez a szerződés. Mélységes gyanakvással és kiélesedett érzékenységgel kellett megküzdenie mindeniknek a maga hazájában és ők férfiasan szálltak szembe vele. Chamberlain végig azt a nyiltszívű józanságot tanúsította, amely cselekedeteit jellemzi. Végtelenül sajnálnivaló, hogy Oroszország nem vehetett részt a kiengesztelődésnek ebben a szép aktusában. Míg Oroszország részesévé nem válik az európai béketestvériesülésnek, addig a felkavart Európának nem lehet nyugta. A föld kérge a Balti-tengertől az Aegeitengerig terjedő darabján a legvékonyabb és a földrengésnek is, mely a világot megrázta,, ott volt a fészke, és vésztjósló mozgás hallatszik ma is azokon a tájakon. A propaganda kérdésétől és az egymással ellentétes államrendszerek konfliktusától függetlenül olyan vitás határkérdések vannak Oroszország és némely szomszédja között, melyeknek előbb vagy utóbb komoly összeütközésre kell vinniük. Egy kiközösített nemzet, vagy a nemzetek csoportja, melyet felháborít a nyugati civilizáció társadalmából való kivertsége, állandó veszedelme a békének. Ez volt az oka, hogy Oroszország meghívást kapott a genovai konferenciára, hogy azon tárgyalásra üljön össze Európa másik felével. A kísérlet némely tekintetben nem volt felháborító. A méltányosság követeli azonban annak megmondását, hogy egyáltalán nem Oroszország volt azon a konferencián a leghajthatatlanabb tár,gyaló fél és abból, hogy a teljes megegyezés meghiúsult, az ugyanazon asztal körül ülő három másik kormány is kivette részét. Ugyanazon a konferencián vállalt kötelezettséget szerződésben harmincnégy nemzet — és köztük ült Oroszország is — arra, hogy egyik sem kezd támadást. Oroszország hozzájárult ehhez a szerződéshez és becsületesen állotta is szavát mind a mai napig. Ha Genova óta megesett, hogy megszálló seregek árasztottak el országrészeket, azok a seregek nem Oroszország seregei voltak. Méltó Briand államférfiúl kiválóságához az a kijelentése, hogy kész visszatérni Locarnóba, ha Oroszország hajlandó vele ott tárgyalásra összeülni. Ami pedig a legközelebbi lépést illeti, az az a lefegyverzés. Lefegyverzés nélkül minden békeszerződés szemfényvesztés. Az olyan nemzet, amelynek ellenállhatatlan erejű hadserege van, mindig ki lesz téve annak a kísértésnek, hogy rövid uton kikapcsoljon népszövetségi tanácsot, bizottságot és választott bíróságot. A korfui eset a népszövetség egy erős, meg egy gyenge tagjának egymással való vitája volt; mind a kettőt ugyanaz a szerződés kötelezte arra, hogy vitás kérdéseikkel a népszövetség elé járuljanak, csakhogy az egyiknek hatalmas hadsereg és hajóhad volt a rendelkezésére, a másiknak semmije. Költségvetési bajai miatt Franciaország hajlandósága ma nagyobb hatalmas hadseregének megcsökkentésére, mint volt négy évvelezelőtt, amikor Briand a washingtoni konferencián elmondta kihívó beszédét. A frank metsző segítségkérő jajgatással lefegyverzést hirdet ma. Ha Franciaország megkezdi, a kis-entente követni fogja. Francia tanácsra fokozták fegyverkezésüket annak mai fokáig. Francia tőke szolgáltatta a szükséges pénzt és francia ágyúöntők és gyártelepek szállították az ágyukat, meg a repülőgépeket. A legutóbbi képviselőválasztás napnál világosabban megmutatta, hogy Franciaország megfontolt és józan parasztsága ellene van annak a forró vérű militarizmus- nak, amely a főváros képzeletét tüzelte. Elege volt a háborúból. Ha tehet ellene, nem hajlandó megmaradt gyermekei életét a nacionalista nagyzási hóbort álmaiért kockára tenni. Briand az ő szerencsétlen washingtoni nyilatkozatának ellenére is a béke emberek vérmérsékleténél és ítéleténél fogva a béke embere. Legbölcsebb, ha ebben az ügyben Franciaországnak hagyjuk a kezdést. Britanniának is félre kellene tennie esztelen és kihívó páncélos-építő programmját, szárazföldi hadserege azonban, amelynek létszámát csökkenthetné, nincsen. Európa jövője hatalmas hadseregeinek nagymértékű redukálásától függ. Azok a hadseregek összességükben nagyobbak, mint azok, melyek a világháborút szabadították ránk. Amerika kezdése ezen a téren nem sokat segítene. Amerika hidegen távoltartotta magát attól a két nagy erőfeszítéstől, melyet Európa Versailles óta a béke-atmoszféra helyreállítása érdekében tett — egy ízben Genovában, más ízben Locarnóban. Nyugodtan nézte, hogyan vergődik bajaiban Európa. Sem kormánya, se népe nem volt hajlandó az európai béke biztosításához szükséges kockázatot vállalni. Minthogy Amerika megtagadta Wilson elnök határbiztosító szerződésének szentesítését, pedig az a fegyveres erő pótló eszközének volt szánva, ha most az ő államférfiai szólítanák fel Európát a lefegyverzésre, szavuknak természetesen nem lenne hatása. Ami legtöbb reménnyel biztat a helyzet felderülésére nézve, az Franciaországnak arra való készsége, hogy a lefegyverzés komoly megtárgyalására hívja meg a nemzeteket Franciaország az egyetlen állam, amely erre alkalmas. Sajnálatos, hogy épp ebben a válságos pillanatban jutott ismét kitörésre Briand és Caillaux között a temperamentumbeli régi ellentét és veszélyezteti az egyetértést a béke legkomolyabb keresői között. Mind a kettő kemény férfiú és mind a kettejüknek erejére szükség van, hogy Franciaország vezetése erős kezekben legyen. / ÚJSÁG VASÁRNAP, 1925 NOVEMBER . Kegyeletes, méltó ünnepléssé örökítette meg a nemzetgyűlés Tisza István írót, Hárai Lajos és az országgyűlés hősi halottainak emlékét. Felvonultak a békevilág politikai előkelőségei és a hősök családtagjai. Scitovszky Béla, Huszár Károly és Zsitvay Tibor mondottak ünnepi szónoklatot. Formális volt a nemzetgyűlés ülése. A nemzetgyűlés mai ülését a törvényhozás- nak a világháborúban elesett képviselői, tiszt-viselőtagjai és alkalmazottai, valamint a forra-dalom alatt meggyilkolt Tisza István gróf és , Návay Lajos képviselőházi elnökök emléké- , nek szentelték. Úgy a jobb-, mint a baloldali folyosókon a régi békevilág hangulata éledt fel. Az országház folyosóin a régi országgyűlés és főrendiház ismert neves alakjai jelentek meg. Felvonult a régi ^munkapártnak^úgyszól-I ván minden számottevő tagja, ott láttuik Balogh Jenőt, Wlassics Gyula bárót, Wolfner Tivadart, Papp Géza bárót, Ádámos Auusztávot, Czobor Lászlót, Némethi Károlyt, Gerlóczy ■ Gyulát, Nagy Ferencet, Müller Kálmánt és Lé-vay Mihály bárót. Zsúfolásig megteltek a karzatok is. Az elesett hősöknek mintegy száz csa-ládtagja jelent meg, köztük igen sok egyszerű ember. A nemzetgyűlés tagjai közül úgyszólván mindenki részt vett az ünnepségen. Csupán a szociáldemokraták maradtak távol, hiven a tegnapi határozatukhoz és a szélsőjobboldalon voltak üresek a fajvédők padsorai. Ünne- epélyes, halk tónus uralkodott már az ülés megkezdése előtt is a folyosókon és az ülés- teremben. Néhány perccel 11 óra után nyitotta meg Scitovszky Béla elnök a nemzetgyűlést. Hoszszabb elnöki előterjesztéssel áldozott a hősi halottak emlékének. — A kegyelet egyesítő érzésével jöttünk össze, hogy mindennapi munkánk küzdő terén ércben örökítjük meg azoknak a nevét, akik a hazáért kiöntött vérükkel váltak halhatatlanná. Évezredes küzdelmek és viszontagságok között bizonyítottuk be, hogy rendeltetésünk van Európának ezen a helyén. Hét emléktáblát avatunk ma fel. Az egyiken azoknak a neveik vannak, akik a törvényhozásból mentek a hősi halál mezejére. Emlékükkel a hazáért való mindennapi küzdelem öröksége szállott reánk. A másik emléktábla két olyan áldozat vértanúságát hirdeti, kiket közéleti szereplésük az országgyűlés elnöki székébe emelt. Tisza Istvánnak politikai módszere és politikájának sikere felől ma még lehet eltérő a kortársak ítélete, de jellemének kristálylisztsága, meggyőződésének szentsége és önfeláldozása, mellyel személyes érdekeit a nemzet nagy érdekeinek teljesen alárendelte, oly magas erkölcsi piedesztálra emeli, melyen csak nemzeti géniuszunk legkiválóbb reprezentánsai foglalhatnak helyet. Mikor összeomlott hazája romjain négy katonaruhába öltözött martalóc fegyveréből hatolt testébe a golyó, utolsó sóhaja ez volt: Ennek így kellett történnie. Érezte, hogy élete munkája csak így lett teljes. Tisza István halálában is él tovább. A másik név, mely ezen a táblán van, Návay Lajos, volt képviselőházi elnök neve. Ő is mártírhalálával pecsételte meg nemzetéért folytatott önzetlen munkáját és tette halhatatlanná emlékét. A kegyeletes megemlékezte után az elnök felszólította a megjelenteket, hogy vonuljanak át a parlament delegációs folyosójára. A képviselők, a karzaton elhelyezkedett családtagok, az országgyűlés egykori képviselői és a főrendek átvonultak a miniszteri folyosóra. Az emléktáblákat, melyeket a delegációs terem főbejárata körül helyeztek el, nemzetiszínű lepel borította. A feldíszített folyosó jobboldalán helyezkedtek el a hősi halottak családtagjai, velük szemben, a Návay—Tisza-emléktábla mögött foglaltak helyet a kormány és a nemzetgyűlés képviselői. A kupolacsarnok főlépcsőjén elhelyezkedett Budai Valárda rázendített a Magyar hiszekegyre s mikor annak akkordjai elhangzottak, Huszár Károly, a nemzetgyűlés elnöke megkezdte ünnepi beszédét: — Hajótörött, bús nemzedék gyújtja meg — mondotta — a megemlékezés örök mécseit. Ércbe öntöttük tizenhárom hősi halottunk emlékét, amelyhez járni fognak időtlen időkig férfivirtust, hazaszeretetet tanulni az utódok. Megint tizenhárom vértanú, tizenhárom hősi halott neve a millió névtelenből. Az ő véráldozatuk nélkül Budapesten találkoztak volna már a háború elején az ellenséges csapatok s nemcsak a megszállott területek kerültek volna idegen uralom alá, hanem még Csonka- Magyarország földjén is orosz kancsuka csattogna. Minden évszázadban újabb véres váltsági díjat fizetünk európai létünkért, a földért, mely bölcsőnk és sírunk is. Magyarország, Európa legboldogtalanabb hadiárvája, gyújt ma mécset hősei előtt. Életüket elvette az ellenség, de a magyr história egén mint örökös csillagok gyulladnak ki dicsőséges neveik, most, amikor a lepel lehull a művész alkotásáról. A jobboldali emléktábla előtt Zsitvay Tibor alelnök mondott beszédet: — Nyugat és Kelet határmesgyéjén ezer éve áll egy nemzet rendületlenül. Szivében kelet vére, agyában nyugat szelleme. Oltalmazza kelet szabadságát, védi nyugat kultúráját, két ellenséges világgal szemben védi önön kincseit. Ostromolt magányos sziklaszirt. Óriásai között Tisza István a legnagyobbak közül való. Atlasz volt, kinek vállain a magyar glóbusz nyugodott. Atlaszt ledöntötték, darabokra törött a magyar glóbusz. — Návay Lajos is fejjel magaslott ki kortársai közül. Miként Tisza István, ő is Széchenyi gondolatvilágából táplálkozó nagy koncepciót hozott magával. De hazajárt aggódó lelke mélyén ott volt az a hatalmas energia is, mely egykor Kossuth Lajosban kristályosodott ki. Azok, akik Tisza lelkének mélységeiben elmélyedtek, benne jelölik meg azt a hivatott vezért, aki köré lelkesen sereglett volna nemzete. Az idők méhében már megfogant az új magyar függetlenségi harc. Ma már nyilvánvaló, milyen hatalmas volt, hogy kicsinyesség, önzés nem férkőzhetett hozzá. Az emléke erő, mely vonz, taszít és cselekszik. Návay Lajossal együtt egy helyről jöttek, a hazafias önfeláldozás, az önzetlenség és kötelességtudás Legtermékenyebb bölcsőjéből, a történelmi középosztályból. Az emlékhely^fcEj^jjlán a megjelent elő,■ leleplezett j/M 11 ' I ■ K, fl ■ 1 ■ 1 HelysértfeHS fess! valórizécSésésre a kincstár ellen. Még 1900-ban, a Budapesti Helyiérdekű Vasutak Részvénytársaság vonalain megkezdődtek a postaszállítások. Az akkori kereskedelemügyi miniszter 1920 január 6-án 85272/99. számú rendeletével évi 1100 korona díjazást állapított meg a postai szállítás ellenértékéül. A miniszter rendeletben közölte, hogy a posta a tiszteletdíjat negyedévi részletben köteles megfizetni. Annak idején ez a díjazás arányos ellenértéke volt a postai szállításnak és a díjazás megállapításánál a minisztérium iparkodott méltányos összeget adni. Akkor és évekkel később is a Helyiérdekű Vasutak vezérigazgatósága méltányosnak találta, hogy a postai szállítás ellenértékéül évi 1400 koronát kapnak. De kiütött a háború, lezajlottak a forradalmak, az úgynevezett kurzusuralom ideje is elérkezett és a korona közel tizenötezerszeresen romlott A posta azonban most is éppen úgy, mint huszonöt év előtt, szorgalmasan küldözgeti az évi 1400 korona díjazást a Helyiérdekű Vasútaknak, mint a postai szállítás díjtételét. De nem 1400 aranykoronát, hanem 1400 papírkoronát. Nem is lehetne összeszámolni, hány álirat ment a Helyi Érdek Vasutaktól a postához azzal a kéréssel, hogy új díjszabást állapítsanak meg vagy fizessék a díjtételt aranykoronában. A posta a kérést még válaszra sem méltatta. Hasztalan bizonyítgatta a Helyi Érdekű Vasutak vezérigazgatósága, hogy nem méltányos az, hogy amikor minden nap két külön postakocsi fut a helyiérdekű vonalain, azért évi 1400 papírkoronát fizet a kincstár, amely egyetlen levél portájánál is kisebb. A kincstár mindannyiszor -i utasító álláspontra helyezkedett a Helyiérd vasutak követelésével szemben. A kincs uggazgatóságának álláspontja az volt -és nem magánjogi, hanem, a jogügyi igazgatóság szerint . 4. §-ának b) pontja szerint „a a közmunka és közlekedésügyi minótára a postát szállítani köteles". A érvelés szerint a posta szállítása a Helyit. Vasútnak olyan törvényben megszabott kötelesége, amelynek teljesítését — ha azt a kereskedelemügyi miniszter kívánja — semmi esetre meg nem tagadhatja, még akkor sem, ha az állam a postaszállításért semmit sem fizet. Ezzel szemben a Helyiérdekű Vasút elismeri, hogy a szállítási kötelezettsége közjogi természetű, de úgy vélekednek, hogy ők nem a postaszállítást tagadják meg, hanem annak a kérdésnek bírói eldöntését kérik, hogy a postaszállításra kötelezve vannak-e v vagy sem. Igényük nem közjogi természetű, hanem közönséges pénzkövetelés, mert szerintük akkor, amikor a kincstár nekik évente 1400 papírkoronát fizet, tehát kevesebbet, mint egy levél portáját, akkor ez az összeg nem adja meg nekik azt az értéket, amelyet annak idején a kereskedelmi miniszter mint a postaszállítás ellenértékét jelölt meg. Ilyen előzmények után értesülésünk szerint a Budapesti Helyiérdekű Vasutak r-t. pert indított a kincstár ellen. A Helyiérdekű követelése 2100 aranykorona tőke, ennek 1924 október 1-től számított 17%-os kamata, továbbá 200 aranykorona perköltség. Kérik a törvényszéket, hogy a magyar kft. posta- és távirda igazgatóságát ezen összeg 15 nap alatt való megfizetésére kötelezze a végrehajtás terhe mellett. Természetesen jogászi körökben rendkívüli érdeklődéssel néznek az elvi jelentőségű döntés elé. Érdekes, hogy a kincstár jogügyi igazgatósága felszólította a Helyi Érdekű Vasutak Rt.-et, hogy ne a törvényszék elé vigyék peres ügyüket, hanem a közigazgatási bíróságnál kérjenek jogorvoslást. A Helyi Érdekű ezt a tanácsot nem fogadta el. Nézetük szerint a közigazgatási bírósághoz a panasz beadásának határideje 15 nap, minthogy pedig a kereskedelemügyi miniszter döntése 1900 év január 6-án történt, a panasz beadásával kicsit felkéstek ... kedden délelőtt 11 órakor lesz. Napirendjén kisebb törvényjavaslatok harmadszori olvasása és a pengejavaslat folytatása szerepel. A nemzetgyűlés vita nélkül elfogadta az elnök napirendi javaslatát. PRÁGÁBAN TANÁCSKOZNAK A MONARCHIA ÁLLAMADÓSSÁGAIRÓL. November 3-án kezdődik meg Prágában az az értekezlet, amely a volt osztrák-magyar monarchia államadósságainak felosztásával foglalkozik. A magyar kormányt az értekezleten Zsigmondi Kálmán pénzügyminisztériumi miniszteri tanácsos és Párniczky Ede pénzügyminisztériumi miniszteri osztálytanácsos képviseli. ikezze a folimpeit! Legjobban védi tógáit a szarvíz,v- 2 Készíti a fogápolás legújabb tapasztalatai alapján a Magyar Fogorvosok Egyesületének előírása és ellenőrzése mellett: , Br. Sayer és Isav Butoesf, II. Főraktár: Angyali gyógyár, IX. Ülői-ut SO. szám.