Ujság, 1926. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1926-01-31 / 25. szám

14 szükség sincs arra, hogy ilyen kockázatos és ké­tes vállalkozásba kezdjünk. A pénzembereknek a kollektív szerződés értelmében ki kell fizetni a februári gázsit. Ez négy hétre biztosítja meg­élhetésünket A négy hét alatt sok minden tör­ténhet A legvalószínűbb az, hogy miután a tő­kések belátják, hogy mi nem ugrunk be a he­lyükbe, s nekik a terheket úgyis vállalni kell: maguk fogják tovább vezetni a színházakat­... Gózonnak eme szavai után kitör a vihar az ülésteremben. A színészek és színésznők felugrálnak helyeikről és ezt kiabálják: Téve­dés! ... Naivitás!... Nincs informáival... Gózön rendületlenül áll helyén, miközben a közbeszólások minden oldalról feléje zúdul­nak. Elnök nagy nehezen tud rendet terem­teni. Elnök: Gózon urnák felszólalására bátor va­gyok megjegyezni, hogy a tőkések kivonulása már elhatározott dolog. Itt csak arról van szó, hogy bezárjuk-e a színházat, vagy tovább aka­runk játszani? Többen: Tovább akarunk játszani­ Egy hang a bal kulissza felől: A gázsinkat akarjuk! Salamon (súgó): Úgy van! A gázsinkat!... A többi nem fontos! Vaszary Piroska: Most tud súgni! Milyen jól Súg!... Mészáros Géza: Bölcs Salamon!... (Derült­ség) Elnök: Be kell jelentenem azt is, hogy az eset­ben, ha a konzorcium most nem alakul meg, a tőkések természetesen vállalják a februári gázsi­­terhet, ennek kifizetését azonban csak három részletben tudják teljesíteni... Harsány­ Rezső: A konzorcium mellett fogla­lok állást. Kérem szavazzunk az ügyben. A társulati ülés ezután határozatilag ki­mondotta, hogy a konzorcium megalakult. B­laháné sírja a kerepesi temetőben. Virágok és bucsúzóleveleiő a művésznő sírján. Keményre fagyott a temetői allé és a sírok földje, vékony jéghártya perceg a lépések alatt. Gondos ponyvatakarók simulnak a sírok szomorú szoboridomai fölé. Vannak dombok, amelyek mellett mély feketében meg­­megáll egy feketébe öltözött asszony, vagy ember. Idegen sírok között és idegen fájdal­mak között halad kiki a maga sírjához, a maga fájdalmával. A temetőgondnok ablakán pedig rádióhuzat vezet a szobába. Innen hall­gatja esténkint, sötét sírok között, a messze városok vidámságát. Blaha Lujza sírjánál sokan állnak meg naponta idegen sírok látogatói. A temetőgond­nok is külön őrt állított a közelébe, mert sokan szerették volna maguknak a történelmi nevezetességű szalagokat. A négy fasor találkozásánál, az árkádos sírok végén, balkézre Jókai sírjától és szem­ben Adyéval nyugszik Blaha Lujza. Szép helyen van a sír, messziről látszik és a nagy téren, kopasz jegenyék között, fehér árkádok mentén, nehéz köd alatt, olyan a csend, mint egy gót templomban. Nincsen egy perc, hogy egyedül volna Blaháné sírja. Vannak, akik csak megállnak egy kis időre, mielőtt haza­mennének a maguk halottjától. Aztán vannak kiváncsiak a külső városnegyedből, akik cso­dálkoznak és lehajolva betűzik a selyemsza­­lagok ázott felírását. Sokan pedig csak azért jöttek, hogy odatűzzék a kis csokrukat a tö­­téntelen virághalomra. Rózsák és szekfák szerénykednek örökzöld levelek gödrében. A fejfa mellett hosszú ívben hajló keskeny pálmaág. Mellette durva faragása vastag, feketefestésű bot, merőlegesen a dombba szúrva. Ezzel járt Blaha Lujza az utolsó évek­ben, amióta gyöngébb volt a lába. A sír hátsó oldalán szakadt fehér papiros, rajta tinta­­ceruzával.­­Nyugodj békében, te drága Nagyasszo­nyunk, szivünkben örökre élni foksz. Egy hazáért szenvedő 48-as honvéd árvája.» Az egyik nagy koszorú alatt fehér levél csücske kandikál. Felbontottuk, elolvastuk. Szép, kemény, úri papíron, műveit férfiírás. Furcsa, ez áll rajta, lassú betűkkel: «Én is nemsokára meghalok.» Semmi más. Ki írhatta, kicsoda siet Blaha Lujza után? Ki írhatta ezt a zokogó sort? Ki merte a temetőben szólítani a halált? Most is, délután, a sötétség első hullámá­ban, egy öregasszony áll a simát. A szemeit törölgeti. Pedig nem rokona a Blaha-család­­nak, bizonyosan nem, mert a parcellák között később virágot helyez egy másik fejfa mellé. ­ A KIVONULÓ PÉNZCSOPORT KÖVETELÉSEI. Molnár Dezső dr. öt percre felfüggesz­tette az ülést, hogy az eredményt közölje a pénzemberekkel, akik Bárdos Artúr igaz­gató szobájában tartózkodtak. Miután be­jelentette a társulati ülés határozatát, a pénzemberek egyike figyelmeztette, hogy ez azt jelenti, hogy a színészek az összes ter­heket is vállalják, úgymint házbért, szín­házi felszerelések használati díját, s termé­szetesen az összes egyéb kiadásokat is. Molnár Dezső a hír vétele után nyom­ban lesietett az ülésterembe és közölte ezt a követelést a gyűlés résztvevőivel. Itt természetesen nagy megütközést kel­tett s már-már úgy látszott, hogy visszavonják a határozatot és az imént megalakult konzorcium felborul. Somlay Artúr élénken magyarázza a körülötte állóknak, hogy nem szabad meg­ijedni, hiszen olyan művészi programmot csinálnak és olyan tökéletes előadásokat tudnak produkálni, hogy nincs ok aggoda­lomra. Molnár Dezső közben kétszer is fel­siet a színpadról az irodákba, hogy enge­dékenységre bírja a pénzembereket, leg­alább a színházi felszerelések kölcsöndíjára vonatkozóan. Ez azonban nem sikerült. Azzal a határozott kijelentéssel jön vissza, hogy a tőkések inkább elvitetik­­ a tulajdonukat képező felszerelési tár­gyakat, semhogy díjmentesen átenged­jék! A’ hir általában felháborodást kelt. A­ színészek el vannak keseredve. Ilyen ri­deg üzletszerűségre igazán nem számítottak. Apró csoportok alakulnak. Mindenki iz­gatottan tárgyalja a szóbanforgó kérdést. Végül is győz a művészek hite és az öntudat: belemennek a feltételekbe. Sőt vállalják azt is, hogy a Belvárosi Színház napi másfélmilliós bérösszegét a Renaissance­ Színház jövedelméből fedezik. Ezután az elnök újra megnyitja az ülést. Napirenden van a társulati igazgatók meg­választása. TITKOS SZAVAZÁS. Tizenkét óra után öt perccel Molnár Dezső dr. újból helyet foglal az elnöki asz­tal mellett. Elnök: Baló Elemér napirend előtti­­felszóla­lásra kért engedélyt. Baló Elemér (Belvárosi): A szargázsik ellen beszél. Szerinte arányosítani kellene a fizetése­ket. Egyesek túl magas illetményeket kapnak, míg a többség éhezik. Bánóczy Dezső dr.: Erre majd rátérhetünk akkor, ha elkezdtük a munkát. (Általános he­lyeslés minden oldalon.) Baló Elemér: A percent-részesedést, mely a bevétel arányában jut a színészeknek, nem sza­bad azon az alapon kezelni, mint ahogy a régi fizetéseket mérték. Nem mondja, vannak idő­sebb színészek, vannak tehetségesek és tehetsé­gesebbek is, de a jelenlegi star-rendszeren min­denképen változtatni kell. Felkiáltások minden oldalról: Eláll! Ez most nem tartozik ide! Salamon (súgó): De igenis, ide tartozik Felkiáltások: Bölcs Salamon! Bölcs Sala­mon!... Üljön le!... Baló Elemér: Indítványozza, hogy szavaz­zanak a kérdésben. Az indítványt elvetik. Ezután az elnök el­rendeli a titkos szavazást a konzorcium vezető­állásaira. Mindkét színház 2—2 tagból álló direktó­riumot választ, továbbá a két színház közö­sen 2 tagú gazdasági bizottságot. Ezek szo­rosan együttműködnek és összeköttetésben állanak Bárdos Artúr igazgatóval, akinek enne ezentúl: művészeti tanácsadó. * A magy. kir. Operaházban szombaton, február 6-án kerül színre először a Taifun, Szántó Tivadarnak Lengyel Menyhért szövegére írt zenedrámája. A két főszerepet Alpár Gitta és Szende Ferenc éneklik, a többi szerepben Bár­sony, Sándor Mária, Komáromi, Pogány, Szügyi, Palotay, Székely és Gábor lépnek fel. A zene­dráma betanítója és vezénylő karmestere Fleischer Antal, rendezője pedig Gábor József. A Taifun második előadása ugyanezzel a szerep­osztással február 9-én, kedden lesz. A február 7-én, vasárnap színre kerülő Hoffmann meséiben nyolcvanadszor énekelnek együtt Sándor Erzsi és Székelyhidy Ferenc. * Szép Ernő szerzői estje a tavalyi szezon legszebb, legimpozánsabb eseménye volt. A hal­latlan sikerű szerzői estet teljesen új műsorral, teljesen új szereplőkkel február 16-án a Zene­­akadémiában megismétlik. A szereplők, akik a budapesti szülészek legragyogóbb nevei közül valók, a szeretett költő legfrisebb terméséből válogatták meg mondanivalójukat. Az estének meglepő eseménye lesz a szerző Május című da­rabjának előadása eredeti szereplőkkel: Ilosvay, Gellért, Békeffi, Somfár. Az estén még közre­működnek Basilides Mária, Bajor Gizi, Ilosvay Rózsi, Németh Juliska, Titkos Ilona, Varsányi Irén, Góth Sándor, Hegedűs Gyula, Rózsahegyi Kálmán (Magyar Imre cigányzene-kíséretével). Jegyek Fodornál, Váci­ utca 1. * Orgonaest. Kérészig Jenő művészetét is­meri és kellőképpen méltányolja is a budapesti közönség. A jeles orgonamű­vész ismét tartalmas műsort állított össze hangversenyén s jelentős tudásával, ízléses regisztrálásával és á­ gondolt előadásával ezúttal is megérdemelt nagy sikert aratott. Az orgonaszámok között Buffy József éne­kelt kellemes, fejlődésre képes baritonhangon, sok közvetlenséggel,­­ is meleg tap­sokat kapott. * A Nemzeti Színházban ma este Herczeg Ferenc A dolovai nábob leánya című színmű­vei folytatták a hirdetett ciklust. Az előadás­ból Tasnády Hana, Somogyi Erzsi, Ligeti Ju­liska, Pethő, Gál és Uray emelkedett ki. * Magyar karmester vendégszereplése Bécs­ben. Komor Vilmos, a kiváló fiatal karnagy a jövő héten Bécsben a Lohengrin előadását ve­zényli a Volksoperben. * Kiosztották a Csitri szerepeit. Megírtuk, hogy a konzorciummá alakult Renaissance­ Szín­ház első újdonsága Vehet és Gorsse „Csitri“ című bohózata lesz. Az olvasópróba már ma dél­előtt le is zajlott. A címszerepet, amely évekkel ezelőtt Varsányi Irénnek volt egyik legjobb sze­repe, a Renaissance­ Színházban Gaál Franciska fogja alakítani. A művésznőt egyhónapi vendég­­szereplésre a Vígszínház engedte át. A többi sze­repet Somlay Arthur, Kabos Gyula, Makláry Zol­tán, Vaszary Piroska, Papp Joli és Hoyko játsz­­szák. A bemutató február közepén lesz. * Minimális a színházak tűzveszedelme. Ma délelőtt megjelent a tűzvésztől a napok­ban megmenekült Royal­ Onfeumban a fővá­ros színházvizsgálóbizottsága és alaposan megszemlélte a biztosítóberendezéseket, ame­lyek legutóbb olyan derekasan megálltá­k a helyüket. Ismételten konstatálta, hogy a szín­házak tűzoltófelszerelése teljesen modern, az igényeknek és feladatának megfelelő. A tV2 terjedését legalább 30 percig megakadályozza a vasfüggöny és a záporkészülék, ez az idő pedig teljesen elegendő a nézőtér teljes kiürí­tésére. Mégis a Royal­ Orfeu­m tüzének tanul­ságain okulva, néhány újítást fognak a többi színházak­­is alkalmazni. ÚJSÁG VASÁRNAP, 1926 JANUÁR­­| A titkos szavazás rendben folyik. Ezt megelőzően azonban Baló Elemér tüntetően hiányzik az ülés színhelyéről. Majd össze­számlálják a szavazatokat és az elnök ki­hirdeti az eredményt. Elnök: A beérkezett szavazatokat összeszám­lálva kimondom, hogy a két színház művésztár­­sulata a következőképp döntött: A Renaissance­ Színház színészdirektorai: Somlay Artúr és Hegedűs Tibor. A Belvárosi Színház színészdirektorai: Gel­­lért Lajos és Táray Ferenc. A gazdasági bizottság tagjai: Mészáros Giza és Harsányi Rezső. Mészáros Gizára, mint elnöknőre is öt szava­zat érkezett. Baló Elemérre, mint elnökre egy szavazat. Egyik színésznő nevét is aláírta a szavazócédulára, úgy látszik, nincs tisztában a titkos szavazás feltételeivel. Ez a szavazat ér­vénytelennek nyilváníttatott... Az új színészdirektórium nevében végül Somlay Artúr megköszönte az előlegezett bi­zalmat és kitartásra buzdította mindkét szín­ház tagjait. Ezzel az izgalmas lefolyású ülés véget ért, öt perc múlva a díszletmunkások „ki­­hordták" a parlamentté alakított színpad kel­lékeit és megkezdték a Csitri olvasó­próbáját. Nagytakarítás. Frederick Lansdale vígjátéka a Vígszínházban. Nem is angol, akiben nincs valami pré­­dikáló hajlandóság és nem is angol, aki a­ prostitúciót legalább elvileg védelmébe nem veszi. Frederick Lansdale kétszeresen is an­gol, mert a Spring­­­alling című vasárnapi iskolájában nemcsak helyet ad a londoni utcai hivatásszerűen sétáló hölgyének, de egyene­­sen a szószékre ülteti. Magyarázza meg ez a­ „professzionista" a felsőbb tízezer „amatőr­­ jeinek“, hogy mi a romlás és mi az erkölcs. Szóval éles pamflet a hipokrízis ellen, amit természetesen csak olyan vérbeli hipokrita írhatott meg, mint amilyen maga Frederick Lonsdale. Mr. Lonsdale szerint az előkelő angol tár­­saság tele van olyan alakokkal, akiket az utcai hölgyektől csupán az különböztet meg, hogy nem az utcákon sétálnak. Mindenesetre ez a megállapítás egészen új fényt vetít a híres angol erkölcsökre s ha ezeket a kilen­géseket Mr. Lonsdale nem is általánosítja, mégis mint legalább is gyakori jelenségeket tünteti fel. De hát ez az angolok dolga. Más lapra tartozik azonban Lonsdale úrnak az a megállapítása, hogy az álprostitúcióval szem­ben csak egyetlen orvosság van: ha az igazi prostitúció mellé állítják. Lonsdale úr hőse, aki egyébként író s így bizonyára közel is áll a szivéhez, nem riad vissza ettől a merész kísérlettől. Mikor úgy érzi, hogy a léha és erkölcstelen társaság diadalt ül felette s már­­már feleségét is elhódítja­, kijátssza ezt az utolsó ütőkártyát is. Estélyére igazi prosti­tuáltat vezet be (könnyen megteheti, mert az újabb időkben nem is jólnevelt vígjáték, amelyikben prostituált, vagy beteges hajlan­dóságú ember ne szerepelne) s ott szembe-­ állítva a társaság minden tagjával, bebizon­­nyítja, hogy az utcai tündér erkölcsileg ma­­gasan felettük áll. Természetesen az egész eset Londonban történik, ahol sokkal jobbak az erkölcsök és­­ kiterjedtebb a prostitúció, úgy hogy az ilyen kísérleteket is elláthatja­ kellő személyzettel. Senki se kételkedjék, hogy a kísérlet ki­­tűnően sikerül. A szabott árért jószívű hölgy először hivatástalan konkurrenseivel végez s a társaság szétrobbantása után csap fel csak üdvhadseregbeli prédikátornak. A férjet és a feleséget meggyőzi és visszatéríti a helyes útra, hogy azután ő is visszatérjen a saját he­­lyes útjára, ahonnan csak a tisztességtelen konkurrencia elleni küzdelem csalhatta el. A feleség pedig boldogan borul férje karjába, miután előzőleg meggyőződött, hogy az ud­­varlója úgy sem venné el feleségül. Mr. Lonsdale darabjában mégis van, ha nem is több, de egy erkölcsös szereplő. Igaz, hogy azt is az utcáról hívják fel. A többiek részben léhák, részben megátalkodottak, rész­ben könnyelműek, vagy ami még sokkal na­gyobb baj, tökkel ütöttek. Az a férj, aki a há­zánál összegyűlt társaságba az utcáról felka­rolt hölgyet vezet be, soha senki szimpátiáját nem nyerheti meg, még ha a hölgy Assisi Szent Ferenc virágos kertjét recitálja is el a társaságnak. Az angol főúri társaságra nézve pedig teljesen lesújtó lehet, ha már csak pros­tituáltaktól tanulhatja meg a jó erkölcsöt. Node hát nincsen olyan fekete ördög, mint amilyenre a kritikusok festik. Ez a Lonsdale-darab is kedves és szeretetreméltó vígjáték, amelyen még a legmegátalkodottabb gyomorbajos embernek is jól kell hogy mu­lasson. Vidám és szellemes párbeszédek sis­teregve csapnak össze. Éles írói szem meg­figyeléseiből illeszkednek az alakok össze. Sőt, még talán abban a megállapításban is van némi igazság, hogy néha az utca is jó erkölcsökre taníthatná a szalonokat Ami a vidám játékon túl az angol erkölcsökre vo­natkozik, azt intézze el Mr. Lonsdale az angol felső tízezerrel, a Liberty-bárral vagy a Li­berty Clubbal, vagy ha tetszik, a londoni só­hivatallal. A vígjáték mulatságos és Mr. Lons­­daletől Budapesten senki sem követelhet többet. Még kevésbé követelhet, mert a Vígszín­ház előadása a darab kettős könyvében min­den tartozást a legszolgálatkészebben kielégít. Gombaszögi Frida komoly, tudatos és m­ély­­zengésű egyéniségéhez talán nem is való ennek a fiatal asszonynak a szerepe, akit csak a jó Isten és a szerző ment meg az elbukás­tól. Mégis az a mód, ahogy Gombaszögi asz­­szony áthevíti magát az egész szerepén, mély­ségesen lenyűgöző és mindenkit magával ra­gad. Lukács Pál masszívan és fölényesen raj­zolja meg a férj alakját, bár nem lenne baj, ha erősebb lenne. Rajnay Gábor a legelké­­pesztőbb színpadi sajto mortalékat produkál, mikor a kedves és szimpatikus, papirosfigura körül igazi emberalakot kelt életre. Ilosvay Rózsit inkább gamm­eszerű­ humora megóvta attól, hogy ízléstelenné váljék. Decensen és kedvesen játszott, így elfogadhatóvá tette sze­repét. A mellékfigurák tömegéből a szobor­­szerűen szép Lázár Mária, a kedves és kelle­mes Turay Ida, a nagyszerű humora Gár­donyi Lajos, Z. Molnár és Pártos emelkedett ki. Jób Dániel rendezése, a bécsi előadás nyo­mán, simán és elegánsan oldotta meg az elő­adás minden nehézségét. Lonsdale vígjátéka kellemes szórakozás mindazok számára, akik a színháztól egyebet nem várnak. P. A.

Next