Ujság, 1926. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1926-01-31 / 25. szám
14 szükség sincs arra, hogy ilyen kockázatos és kétes vállalkozásba kezdjünk. A pénzembereknek a kollektív szerződés értelmében ki kell fizetni a februári gázsit. Ez négy hétre biztosítja megélhetésünket A négy hét alatt sok minden történhet A legvalószínűbb az, hogy miután a tőkések belátják, hogy mi nem ugrunk be a helyükbe, s nekik a terheket úgyis vállalni kell: maguk fogják tovább vezetni a színházakat... Gózonnak eme szavai után kitör a vihar az ülésteremben. A színészek és színésznők felugrálnak helyeikről és ezt kiabálják: Tévedés! ... Naivitás!... Nincs informáival... Gózön rendületlenül áll helyén, miközben a közbeszólások minden oldalról feléje zúdulnak. Elnök nagy nehezen tud rendet teremteni. Elnök: Gózon urnák felszólalására bátor vagyok megjegyezni, hogy a tőkések kivonulása már elhatározott dolog. Itt csak arról van szó, hogy bezárjuk-e a színházat, vagy tovább akarunk játszani? Többen: Tovább akarunk játszani Egy hang a bal kulissza felől: A gázsinkat akarjuk! Salamon (súgó): Úgy van! A gázsinkat!... A többi nem fontos! Vaszary Piroska: Most tud súgni! Milyen jól Súg!... Mészáros Géza: Bölcs Salamon!... (Derültség) Elnök: Be kell jelentenem azt is, hogy az esetben, ha a konzorcium most nem alakul meg, a tőkések természetesen vállalják a februári gázsiterhet, ennek kifizetését azonban csak három részletben tudják teljesíteni... Harsány Rezső: A konzorcium mellett foglalok állást. Kérem szavazzunk az ügyben. A társulati ülés ezután határozatilag kimondotta, hogy a konzorcium megalakult. Blaháné sírja a kerepesi temetőben. Virágok és bucsúzóleveleiő a művésznő sírján. Keményre fagyott a temetői allé és a sírok földje, vékony jéghártya perceg a lépések alatt. Gondos ponyvatakarók simulnak a sírok szomorú szoboridomai fölé. Vannak dombok, amelyek mellett mély feketében megmegáll egy feketébe öltözött asszony, vagy ember. Idegen sírok között és idegen fájdalmak között halad kiki a maga sírjához, a maga fájdalmával. A temetőgondnok ablakán pedig rádióhuzat vezet a szobába. Innen hallgatja esténkint, sötét sírok között, a messze városok vidámságát. Blaha Lujza sírjánál sokan állnak meg naponta idegen sírok látogatói. A temetőgondnok is külön őrt állított a közelébe, mert sokan szerették volna maguknak a történelmi nevezetességű szalagokat. A négy fasor találkozásánál, az árkádos sírok végén, balkézre Jókai sírjától és szemben Adyéval nyugszik Blaha Lujza. Szép helyen van a sír, messziről látszik és a nagy téren, kopasz jegenyék között, fehér árkádok mentén, nehéz köd alatt, olyan a csend, mint egy gót templomban. Nincsen egy perc, hogy egyedül volna Blaháné sírja. Vannak, akik csak megállnak egy kis időre, mielőtt hazamennének a maguk halottjától. Aztán vannak kiváncsiak a külső városnegyedből, akik csodálkoznak és lehajolva betűzik a selyemszalagok ázott felírását. Sokan pedig csak azért jöttek, hogy odatűzzék a kis csokrukat a töténtelen virághalomra. Rózsák és szekfák szerénykednek örökzöld levelek gödrében. A fejfa mellett hosszú ívben hajló keskeny pálmaág. Mellette durva faragása vastag, feketefestésű bot, merőlegesen a dombba szúrva. Ezzel járt Blaha Lujza az utolsó években, amióta gyöngébb volt a lába. A sír hátsó oldalán szakadt fehér papiros, rajta tintaceruzával.Nyugodj békében, te drága Nagyasszonyunk, szivünkben örökre élni foksz. Egy hazáért szenvedő 48-as honvéd árvája.» Az egyik nagy koszorú alatt fehér levél csücske kandikál. Felbontottuk, elolvastuk. Szép, kemény, úri papíron, műveit férfiírás. Furcsa, ez áll rajta, lassú betűkkel: «Én is nemsokára meghalok.» Semmi más. Ki írhatta, kicsoda siet Blaha Lujza után? Ki írhatta ezt a zokogó sort? Ki merte a temetőben szólítani a halált? Most is, délután, a sötétség első hullámában, egy öregasszony áll a simát. A szemeit törölgeti. Pedig nem rokona a Blaha-családnak, bizonyosan nem, mert a parcellák között később virágot helyez egy másik fejfa mellé. A KIVONULÓ PÉNZCSOPORT KÖVETELÉSEI. Molnár Dezső dr. öt percre felfüggesztette az ülést, hogy az eredményt közölje a pénzemberekkel, akik Bárdos Artúr igazgató szobájában tartózkodtak. Miután bejelentette a társulati ülés határozatát, a pénzemberek egyike figyelmeztette, hogy ez azt jelenti, hogy a színészek az összes terheket is vállalják, úgymint házbért, színházi felszerelések használati díját, s természetesen az összes egyéb kiadásokat is. Molnár Dezső a hír vétele után nyomban lesietett az ülésterembe és közölte ezt a követelést a gyűlés résztvevőivel. Itt természetesen nagy megütközést keltett s már-már úgy látszott, hogy visszavonják a határozatot és az imént megalakult konzorcium felborul. Somlay Artúr élénken magyarázza a körülötte állóknak, hogy nem szabad megijedni, hiszen olyan művészi programmot csinálnak és olyan tökéletes előadásokat tudnak produkálni, hogy nincs ok aggodalomra. Molnár Dezső közben kétszer is felsiet a színpadról az irodákba, hogy engedékenységre bírja a pénzembereket, legalább a színházi felszerelések kölcsöndíjára vonatkozóan. Ez azonban nem sikerült. Azzal a határozott kijelentéssel jön vissza, hogy a tőkések inkább elvitetik a tulajdonukat képező felszerelési tárgyakat, semhogy díjmentesen átengedjék! A’ hir általában felháborodást kelt. A színészek el vannak keseredve. Ilyen rideg üzletszerűségre igazán nem számítottak. Apró csoportok alakulnak. Mindenki izgatottan tárgyalja a szóbanforgó kérdést. Végül is győz a művészek hite és az öntudat: belemennek a feltételekbe. Sőt vállalják azt is, hogy a Belvárosi Színház napi másfélmilliós bérösszegét a Renaissance Színház jövedelméből fedezik. Ezután az elnök újra megnyitja az ülést. Napirenden van a társulati igazgatók megválasztása. TITKOS SZAVAZÁS. Tizenkét óra után öt perccel Molnár Dezső dr. újból helyet foglal az elnöki asztal mellett. Elnök: Baló Elemér napirend előttifelszólalásra kért engedélyt. Baló Elemér (Belvárosi): A szargázsik ellen beszél. Szerinte arányosítani kellene a fizetéseket. Egyesek túl magas illetményeket kapnak, míg a többség éhezik. Bánóczy Dezső dr.: Erre majd rátérhetünk akkor, ha elkezdtük a munkát. (Általános helyeslés minden oldalon.) Baló Elemér: A percent-részesedést, mely a bevétel arányában jut a színészeknek, nem szabad azon az alapon kezelni, mint ahogy a régi fizetéseket mérték. Nem mondja, vannak idősebb színészek, vannak tehetségesek és tehetségesebbek is, de a jelenlegi star-rendszeren mindenképen változtatni kell. Felkiáltások minden oldalról: Eláll! Ez most nem tartozik ide! Salamon (súgó): De igenis, ide tartozik Felkiáltások: Bölcs Salamon! Bölcs Salamon!... Üljön le!... Baló Elemér: Indítványozza, hogy szavazzanak a kérdésben. Az indítványt elvetik. Ezután az elnök elrendeli a titkos szavazást a konzorcium vezetőállásaira. Mindkét színház 2—2 tagból álló direktóriumot választ, továbbá a két színház közösen 2 tagú gazdasági bizottságot. Ezek szorosan együttműködnek és összeköttetésben állanak Bárdos Artúr igazgatóval, akinek enne ezentúl: művészeti tanácsadó. * A magy. kir. Operaházban szombaton, február 6-án kerül színre először a Taifun, Szántó Tivadarnak Lengyel Menyhért szövegére írt zenedrámája. A két főszerepet Alpár Gitta és Szende Ferenc éneklik, a többi szerepben Bársony, Sándor Mária, Komáromi, Pogány, Szügyi, Palotay, Székely és Gábor lépnek fel. A zenedráma betanítója és vezénylő karmestere Fleischer Antal, rendezője pedig Gábor József. A Taifun második előadása ugyanezzel a szereposztással február 9-én, kedden lesz. A február 7-én, vasárnap színre kerülő Hoffmann meséiben nyolcvanadszor énekelnek együtt Sándor Erzsi és Székelyhidy Ferenc. * Szép Ernő szerzői estje a tavalyi szezon legszebb, legimpozánsabb eseménye volt. A hallatlan sikerű szerzői estet teljesen új műsorral, teljesen új szereplőkkel február 16-án a Zeneakadémiában megismétlik. A szereplők, akik a budapesti szülészek legragyogóbb nevei közül valók, a szeretett költő legfrisebb terméséből válogatták meg mondanivalójukat. Az estének meglepő eseménye lesz a szerző Május című darabjának előadása eredeti szereplőkkel: Ilosvay, Gellért, Békeffi, Somfár. Az estén még közreműködnek Basilides Mária, Bajor Gizi, Ilosvay Rózsi, Németh Juliska, Titkos Ilona, Varsányi Irén, Góth Sándor, Hegedűs Gyula, Rózsahegyi Kálmán (Magyar Imre cigányzene-kíséretével). Jegyek Fodornál, Váci utca 1. * Orgonaest. Kérészig Jenő művészetét ismeri és kellőképpen méltányolja is a budapesti közönség. A jeles orgonaművész ismét tartalmas műsort állított össze hangversenyén s jelentős tudásával, ízléses regisztrálásával és á gondolt előadásával ezúttal is megérdemelt nagy sikert aratott. Az orgonaszámok között Buffy József énekelt kellemes, fejlődésre képes baritonhangon, sok közvetlenséggel, is meleg tapsokat kapott. * A Nemzeti Színházban ma este Herczeg Ferenc A dolovai nábob leánya című színművei folytatták a hirdetett ciklust. Az előadásból Tasnády Hana, Somogyi Erzsi, Ligeti Juliska, Pethő, Gál és Uray emelkedett ki. * Magyar karmester vendégszereplése Bécsben. Komor Vilmos, a kiváló fiatal karnagy a jövő héten Bécsben a Lohengrin előadását vezényli a Volksoperben. * Kiosztották a Csitri szerepeit. Megírtuk, hogy a konzorciummá alakult Renaissance Színház első újdonsága Vehet és Gorsse „Csitri“ című bohózata lesz. Az olvasópróba már ma délelőtt le is zajlott. A címszerepet, amely évekkel ezelőtt Varsányi Irénnek volt egyik legjobb szerepe, a Renaissance Színházban Gaál Franciska fogja alakítani. A művésznőt egyhónapi vendégszereplésre a Vígszínház engedte át. A többi szerepet Somlay Arthur, Kabos Gyula, Makláry Zoltán, Vaszary Piroska, Papp Joli és Hoyko játszszák. A bemutató február közepén lesz. * Minimális a színházak tűzveszedelme. Ma délelőtt megjelent a tűzvésztől a napokban megmenekült Royal Onfeumban a főváros színházvizsgálóbizottsága és alaposan megszemlélte a biztosítóberendezéseket, amelyek legutóbb olyan derekasan megállták a helyüket. Ismételten konstatálta, hogy a színházak tűzoltófelszerelése teljesen modern, az igényeknek és feladatának megfelelő. A tV2 terjedését legalább 30 percig megakadályozza a vasfüggöny és a záporkészülék, ez az idő pedig teljesen elegendő a nézőtér teljes kiürítésére. Mégis a Royal Orfeum tüzének tanulságain okulva, néhány újítást fognak a többi színházakis alkalmazni. ÚJSÁG VASÁRNAP, 1926 JANUÁR| A titkos szavazás rendben folyik. Ezt megelőzően azonban Baló Elemér tüntetően hiányzik az ülés színhelyéről. Majd összeszámlálják a szavazatokat és az elnök kihirdeti az eredményt. Elnök: A beérkezett szavazatokat összeszámlálva kimondom, hogy a két színház művésztársulata a következőképp döntött: A Renaissance Színház színészdirektorai: Somlay Artúr és Hegedűs Tibor. A Belvárosi Színház színészdirektorai: Gellért Lajos és Táray Ferenc. A gazdasági bizottság tagjai: Mészáros Giza és Harsányi Rezső. Mészáros Gizára, mint elnöknőre is öt szavazat érkezett. Baló Elemérre, mint elnökre egy szavazat. Egyik színésznő nevét is aláírta a szavazócédulára, úgy látszik, nincs tisztában a titkos szavazás feltételeivel. Ez a szavazat érvénytelennek nyilváníttatott... Az új színészdirektórium nevében végül Somlay Artúr megköszönte az előlegezett bizalmat és kitartásra buzdította mindkét színház tagjait. Ezzel az izgalmas lefolyású ülés véget ért, öt perc múlva a díszletmunkások „kihordták" a parlamentté alakított színpad kellékeit és megkezdték a Csitri olvasópróbáját. Nagytakarítás. Frederick Lansdale vígjátéka a Vígszínházban. Nem is angol, akiben nincs valami prédikáló hajlandóság és nem is angol, aki a prostitúciót legalább elvileg védelmébe nem veszi. Frederick Lansdale kétszeresen is angol, mert a Springalling című vasárnapi iskolájában nemcsak helyet ad a londoni utcai hivatásszerűen sétáló hölgyének, de egyenesen a szószékre ülteti. Magyarázza meg ez a „professzionista" a felsőbb tízezer „amatőr jeinek“, hogy mi a romlás és mi az erkölcs. Szóval éles pamflet a hipokrízis ellen, amit természetesen csak olyan vérbeli hipokrita írhatott meg, mint amilyen maga Frederick Lonsdale. Mr. Lonsdale szerint az előkelő angol társaság tele van olyan alakokkal, akiket az utcai hölgyektől csupán az különböztet meg, hogy nem az utcákon sétálnak. Mindenesetre ez a megállapítás egészen új fényt vetít a híres angol erkölcsökre s ha ezeket a kilengéseket Mr. Lonsdale nem is általánosítja, mégis mint legalább is gyakori jelenségeket tünteti fel. De hát ez az angolok dolga. Más lapra tartozik azonban Lonsdale úrnak az a megállapítása, hogy az álprostitúcióval szemben csak egyetlen orvosság van: ha az igazi prostitúció mellé állítják. Lonsdale úr hőse, aki egyébként író s így bizonyára közel is áll a szivéhez, nem riad vissza ettől a merész kísérlettől. Mikor úgy érzi, hogy a léha és erkölcstelen társaság diadalt ül felette s mármár feleségét is elhódítja, kijátssza ezt az utolsó ütőkártyát is. Estélyére igazi prostituáltat vezet be (könnyen megteheti, mert az újabb időkben nem is jólnevelt vígjáték, amelyikben prostituált, vagy beteges hajlandóságú ember ne szerepelne) s ott szembe- állítva a társaság minden tagjával, bebizonnyítja, hogy az utcai tündér erkölcsileg magasan felettük áll. Természetesen az egész eset Londonban történik, ahol sokkal jobbak az erkölcsök és kiterjedtebb a prostitúció, úgy hogy az ilyen kísérleteket is elláthatja kellő személyzettel. Senki se kételkedjék, hogy a kísérlet kitűnően sikerül. A szabott árért jószívű hölgy először hivatástalan konkurrenseivel végez s a társaság szétrobbantása után csap fel csak üdvhadseregbeli prédikátornak. A férjet és a feleséget meggyőzi és visszatéríti a helyes útra, hogy azután ő is visszatérjen a saját helyes útjára, ahonnan csak a tisztességtelen konkurrencia elleni küzdelem csalhatta el. A feleség pedig boldogan borul férje karjába, miután előzőleg meggyőződött, hogy az udvarlója úgy sem venné el feleségül. Mr. Lonsdale darabjában mégis van, ha nem is több, de egy erkölcsös szereplő. Igaz, hogy azt is az utcáról hívják fel. A többiek részben léhák, részben megátalkodottak, részben könnyelműek, vagy ami még sokkal nagyobb baj, tökkel ütöttek. Az a férj, aki a házánál összegyűlt társaságba az utcáról felkarolt hölgyet vezet be, soha senki szimpátiáját nem nyerheti meg, még ha a hölgy Assisi Szent Ferenc virágos kertjét recitálja is el a társaságnak. Az angol főúri társaságra nézve pedig teljesen lesújtó lehet, ha már csak prostituáltaktól tanulhatja meg a jó erkölcsöt. Node hát nincsen olyan fekete ördög, mint amilyenre a kritikusok festik. Ez a Lonsdale-darab is kedves és szeretetreméltó vígjáték, amelyen még a legmegátalkodottabb gyomorbajos embernek is jól kell hogy mulasson. Vidám és szellemes párbeszédek sisteregve csapnak össze. Éles írói szem megfigyeléseiből illeszkednek az alakok össze. Sőt, még talán abban a megállapításban is van némi igazság, hogy néha az utca is jó erkölcsökre taníthatná a szalonokat Ami a vidám játékon túl az angol erkölcsökre vonatkozik, azt intézze el Mr. Lonsdale az angol felső tízezerrel, a Liberty-bárral vagy a Liberty Clubbal, vagy ha tetszik, a londoni sóhivatallal. A vígjáték mulatságos és Mr. Lonsdaletől Budapesten senki sem követelhet többet. Még kevésbé követelhet, mert a Vígszínház előadása a darab kettős könyvében minden tartozást a legszolgálatkészebben kielégít. Gombaszögi Frida komoly, tudatos és mélyzengésű egyéniségéhez talán nem is való ennek a fiatal asszonynak a szerepe, akit csak a jó Isten és a szerző ment meg az elbukástól. Mégis az a mód, ahogy Gombaszögi aszszony áthevíti magát az egész szerepén, mélységesen lenyűgöző és mindenkit magával ragad. Lukács Pál masszívan és fölényesen rajzolja meg a férj alakját, bár nem lenne baj, ha erősebb lenne. Rajnay Gábor a legelképesztőbb színpadi sajto mortalékat produkál, mikor a kedves és szimpatikus, papirosfigura körül igazi emberalakot kelt életre. Ilosvay Rózsit inkább gammeszerű humora megóvta attól, hogy ízléstelenné váljék. Decensen és kedvesen játszott, így elfogadhatóvá tette szerepét. A mellékfigurák tömegéből a szoborszerűen szép Lázár Mária, a kedves és kellemes Turay Ida, a nagyszerű humora Gárdonyi Lajos, Z. Molnár és Pártos emelkedett ki. Jób Dániel rendezése, a bécsi előadás nyomán, simán és elegánsan oldotta meg az előadás minden nehézségét. Lonsdale vígjátéka kellemes szórakozás mindazok számára, akik a színháztól egyebet nem várnak. P. A.