Ujság, 1926. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1926-02-02 / 26. szám

Budapest, 1926 kedd, február 2 óra 3000 korona R­H. évfolyam, 20. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Negyedévre .. .. .. .. ..135.000 korona Egy Hóra .. .. .. .. 50.000 korona Ausztriában egy hóra..................8 Schilling Jugoszláviában egy hóra ............ 80 Dinár Egyes szám ára Budapesten, vidéken és Pályaudvarokon hétköznap.. .. 2000 korona vasárnap....................................... 4000 korona Ausztriában hétköznap .. 30Groschen vasárnap......................... 40Groschen Jugoszláviában hétköznap .. .. .. 4 Dinár vasárnap.......................... .. 5 Dinár Megjelenik ünnep utáni napok kivételével minden nap Ú­JSÁG SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: V., Vilmos császár­ út 04. szám TELEFONSZÁMOK: 154-20,154-21,154-22,154-23 A nyomda telefonja (csak este 6 órától kezdve )154—21 FIÓKKIADÓHIVA­TAL, KÖLCSÖNKÖNYVTÁR ÉS FOLYÓIRATOSZTÁLY, Budapest, VII. ker., Erzsébet­ körút 43. szám­­t­elefonszám: József 16—28 Néhány újabb személyt gyanúsítanak a franciák a frankhamisítási ügyben. eh jaj h n ■ « fái el H B­mmI h A vádirat is természetszerűen emlegeti a hangoztatott hazafias célzatot, melynek azonban a bűnösség mellett csak az eny­hítő körülmény jelentőségét koncedálja. Ez kényszerít bennünket, hogy ismét ezzel a témával foglalkozzunk. S felfedezzük azt, hogy ennek­ a haza­fias akciónak más áldozatai is vannak, nemcsak a bűnös hazafiak. Szemben az igyekezettel, mely a bűnnek ellenére szim­pátiákat, sőt tiszteletet gerjesztene a pénz­hamisító társaság iránt, vannak áldozatok, akik ugyancsak szánalmat és tiszteletet érdemelnek, dacára annak, hogy hazafias voltuknak nem pénzhamisítással adták tanújelét. Ilyen áldozat például az ország­nak minden nem pénzhamisító fia. Nincs ember ma Magyarországon, aki nem adná meg az árát ennek a hamisításnak. Hiába emlegetik Trianont mint bűnszerzőt. El­hisszük, hogy Trianon nélkül nem pénz­­hamisítottak volna, de tiltakozunk ellene, hogy Trianon következtében a magyar hazafiasság természetszerű megnyilatko­zása a pénzhamisítás volna. Ez a beállítás egyenesen hazafiatlan, mert hazaellenes. A hazafi álljon a haza elé és fedje a tes­tével, lelkével, ha kell, a becsülete árán is. Ezek az urak ellenben a hazát tartják ma­guk f­elé pajzsul. Azzal, hogy hazafiasnak deklarálják cselekedetüket, Magyarorszá­got vonták bele a maguk akciójába, amit nem szabadna tenniük akkor sem, ha megkérdezték volna is az országot s ez megbízást adott volna nekik. Ha már eny­­nyire elborult az erkölcsiségük hazafias alapja, vállalták volna a hitvány pénzszer­zési motívumot s ha már saját akciójuk­kal nem használtak az országnak, ne von­ják bele felelősségük körébe azzal, hogy neki szolgáltak. Enyhítő körülmény? Lehet, hogy bűn­­vádilag az. De az ország vetése eltaposot­­tan, négy év keserves eredménye kárba­­veszetten, akadhat például egy­ pár millió ember, aki felfortyan, hogyan? Nekem semmi közöm az urak huncutságához s számukra enyhítő körülmény, hogy en­gem tönkretettek? Két éven keresztül az ország érdekében a vagyonúnkat adóba elvették jövedelem gyanánt, megállítottak munkáskarokat, éhezésre ítéltek családo­kat, züllesztettek különben soha nem vét­kező embereket kenyér lopására, sikkasz­tásra mind azzal, hogy most már vége a megpróbáltatásoknak s jön a kárpótlás, a sok szenvedésnek, áldozatnak, romlásnak és tönknek az ellenértéke — felvirrad a magyar haza napja. De ime, a Windischgrätz- és Nádosy­­hazafiaknak eszükbe jut frankot hamisí­tani s mindennek vége. Vagyon nélkül, munka nélkül kerülünk ki az áldozatok korszakából s­zámolygunk be az újabb áldozatok korszakába. Franciaország a sértett fél? Csak lett volna, ha dolguk si­kerül. De Magyarország a károsult, akár sikerül, akár nem. Az ország népe, lakos­sága jogosultabb a magánvád emelésére, mint a külföld s tőle kívánnak tiszteletet, kíméletet, sőt melléjökállást a hazafiság szent nevében? _ROVÁS_ Hiába minden, a frankügy kiáradt bűn­ügyi medréből s elárasztotta a politikai terü­leteket. Nagyon bölcsen és hazafiasan, a par­lamenti bizottsággal hathatós gátat építettek, de valahogyan ezt a gátat mesterségesen, talán szándék nélkül, talán csak tévedésből keresztül­vágták. Amióta Bethlen István is trianoni motívumokkal a bűntett számára politikai megértést tanúsított s az ország szempontja helyett a kabinet szempontját választotta azzal, hogy szolidaritást vállalt a bűnesetért felelős miniszterekkel, lehetetlen az izolálás bű­nperre és külügyre. Amikor az elöntött föl­deken csónakon evezünk, hiába ü­tögetjük a csizmának szárát, csak sarat gázolunk. * A vádirat szörnyen kegyetlen az ismert történetek feltárásában. Ami benne van, éppenséggel nem mutat kíméletre. Ami nincs benne, azt magunk sem ismerjük. Hogy vá­ratlan h­amarsággal készült, hogy lezáródott, holott a vizsgálat tovább folyik, ezen részben a jogászok, részben a politikusok fennakad­nak. Mi jobb szeretnők, ha minden egyes lépés egyszerűbbé tenné a helyzetet. * A Smith-jelentés. Már régen halljuk, hogy az állam jóllakott, most az ország is üljön az asztalhoz. S még mindig az ország egyre rosz­­szabb sorba jut s az államnak még mindig többet fizet, mint vártak tőle. December megint kilencvenötmi­lliárddal több bevételt mutat ki, mint a tavalyi, holott akkor az államnak több kellett s az országnak még többje volt. Oly kedvezők a jelentések, hogy olvasójának sirhatnékja támad. Nagy megüti­etéssel fogadta az ellenzék az ügyészség vádiratát Szerdán közös taktikában állapodik meg az ellenzék. Az új nyomozástól várnak igazi eredményt a baloldali pártok.­­ Már a fajvédők is új kormányt sürgetnek. Csak egy újabb eseménye van a frank­ügynek: az ügyészség vádirata. A baloldali pártok körében bombaként hatott az ügyész­ség elaborátuma, azzal, ami benne van és azzal is, ami hiányzik a vádiratból. Általános a felfogás az ellenzéki körökben, hogy még nem derült igazi­ fény a bűnügy összes rejtel­meire, mert lényeges körülmények maradtak homályban s a bajon csak az új nyomozás se­gíthet. Ettől várja az ellenzék az igazi ered­ményt és a politikai téren ma is csak úgy tud elképzelni komoly likvidálást, ha a kor­mány lemond és más kormány viszi az ügyet a parlament elé. Újabban a fajvédők is sür­getik a kormány távozását, természetesen úgy, hogy Bethlen István grófnak és miniszter­­társainak helyére a fajvédő-politika zászló­vivői kerüljenek. Zichy János gróf pártja — miként erről az egyik vasárnapi gyűlésen Ernst Sándor nyíltan beszélt ■—■ szintén elle­nez minden balratolódást. Egyébként a frankbizottság szerdán foly­tatja munkáját s Vass József minisztert is meg fogja hallgatni, aki Bethlen István gróf genfi távollétében helyettesitette a miniszter­­elnököt s igy éppen a frankügy legkritikusabb időpontjában állt a kormány élén. Kormánypárti körökben megnyugvással fogadták az ügyészség vádiratát, de nagyon kérdéses, nem veszik-e revízió alá álláspont­jukat, ha az ellenzék nyomós érvekkel ki­mutatja annak hiányosságait. Az ellenzék jogásztagjai nagyjában már áttanulmányozták a vádiratot s valamennyien a legnagyobb meg­ütközés hangján beszélnek róla. Egységes tak­tikáját szerdán délelőtt beszéli meg az ellen­zék a parlament épületében s az indemnitás szerdai és csütörtöki vitájában már eszerint indítják meg az ostromot a kormány ellen. Értesülésünk szerint Rakovszky István erős hangot fog megütni szerdai beszédében s a többi ellenzéki szónokok szintén éles bonckés alá veszik a kormány felelősségét. A vádiratnak az ellenzék körében keltett kedvezőtlen hatásáról alább közlünk néhány nyilatkozatot: RUPERT REZSŐ: — Ez a vádirat súlyos kifogás alá esik. Nemcsak azért, mert hézagos, hanem mert számos részletében jogilag is tarthatatlan. A Vi­­dosyt a frankhamisítás bűntettében bűnrészes­­séggel vádolja. Azokat, akik a kliséket csinál­ták és a technikai munkát végezték, ugyancsak bűnsegédi részességgel vádolja. De csupán bű­nrészességgel vádolja Nádosyt a forga­­lombahozás miatt is, azokat a kis fickókat pe­dig, akiket külföldre küldtek, szigorúbban mi­nősíti. Ez ellenkezik a jogtudomány mai állás­pontjával, a bírói gyakorlattal és a megállapí­­tott tényállással. Mert mindazok, akiket a pénzhamisítás fő­­embereinek kell tartanunk, egységes aka­rattal egy szövetségbe tömörültek, együt­tesen határozták el a hamisítást és a for­­galombahozatalt; a törvény szerint pedig nemcsak az utánzót, hanem az utánozta­­tót is egyformán kell büntetni. Tehát a társaságot, a vezérkart, Windischgratzet, Nádosyt, Rábát, Gerőt, Zadravetzet úgy kell tekinteni, mint akik egy szövetségb­e tömörültek. Ők az aktív alanyok, ők a teljesek. Ők a meg­rendelők. Gerőéket és a nyomdászokat, akik az utánzást elkövették, szintén csak mint bűn­segédeket minősíti a­ vádirat. Ez is merőben ellenkezik a törvénnyel. Az igazi tettesek tehát a vádirat szerint a sok apró-cseprő Mar­­sovszkyak, Nádosy pedig — akinek befolyása oly domináló volt, hogy nélküle, el sem hatá­rozhatták volna magukat a cselekmény végre­hajtására ■—, csak bűnsegéd. RASSAY KÁROLY: — Amikor a nyomozás az ügyészség ke­zébe került, az volt a jogos várakozás, hogy ez a nyomozás többet produkál, mintha a rendőrség kezében hagyták volna. Ezzel szemben az ügyészségi nyomozásról egyálta­lán nem állítható a vádirat alapján, hogy a bűnügyet minden részletével felderítette. Nagyon meg kellett volna gondolnia az ügyészségnek, h­ogy ilyen körülmények között adjon-e vádiratot. —­ Csak egy tennivaló van: az kij nyomo­zással mindent ki kell deríteni. Elsősorban lényeges, hogy ki tervezte ki a bűnügyet, fel kell deríteni továbbá azt is, kik a segítőtársak és ki kell pótolni azokat a hézagokat is, ame­lyek a vádiratban a pénzhamisításhoz szüksé­ges anyagok felderítése körül mutatkoznak. Semmit sem tudunk például pontosan arról, honnan vásárolták a papirost és a gépet. Miért tagadja meg A’i’at' y’s Imre és W­indisch- \ grátz Lajos herceg éppen ezen a ponton a vallomást? Ez a hallgatás még jobban izgatja a sértetteket. Az új nyomozást most már nem a francia közegek követelőzése, hanem az ügyészi vádirat hiányossága teszi jogosulttá. Érthető, hogy­­a franciák minden körülmé­nyek között meg akarják tudni, hol rejtőznek az eltűnt bankjegyek. Nincs eldöntve továbbá az sem, mi volt a célja a frankhamisításnak. Ez nemcsak politikai vonatkozásai, hanem a bűnügy elbírálása miatt is döntő. Itt van továbbá a hamis útlevelek ügye. Senki sem mondhatja, hogy ezen a téren minden körül­ményt tisztáztak volna. Tudvalevő, hogy a hamis útleveleket a főkapitányság útlevélosz­­tálya állította ki Nádosy Imre parancsára. Az ügyészség vádirata ennek ellenére nem emel vádat a kiállító közegekkel szemben és nem tisztázta azt a körülményt, várjon He­­tényi Imre miért nem tartotta szükségesnek jelenteni a belügyminiszternek, hogy Nádosy Imrétől utasítást kapott ilyen útlevelek kiállí­tására.­­ Szomorít az ügyészség vádirata azér is, mert a franciák most ország-világ előtt éppen a vádirat alapján hivatkozhatnak a nyomozás hézagaira. Országos érdek, hogy a bűnügy be­fejeztessék. Nem lehet olyan érdek, amely ezzel szemben előnyben részesüljön. Nádosy Imrének és társainak kötelességük, hogy őszinte vallomást tegyenek, hadd lássunk végre tisztán, kit milyen felelősség terhel a frankhamisításért.­­.»■&& -Aw FRIEDRICH ISTVÁN: — A vádirat megjelenése után csak annyit mondhatok: most már igazán elérkezett az ideje annak, hogy Bethlen István gróf félre­álljon. Mert ha ezek után még mindig azt erő­szakolja, hogy az ő kormánya likvidálja ezt a szerencsétlen ügyet, akkor a frankügyről kiszámíthatatlan katasztrófa lesz. Maholnap már két hónapja, hogy ez a szerencsétlen ügy, izgatja a közvéleményt, de egy lépéssel sem jutunk előre, hanem mindjobban sürgedünk a titkolódzás, a rejtélyesség és bizalmatlanság mocsarába. — Én eleinte nem láttam az egész ügyet olyan tragikusnak, de most már valósággal kétségbeejt a hatalmon levők tehetetlensége, amellyel ezt a szerencsétlen ügyet kezelik. PROPPER SÁNDOR: — A mi véleményünk szerint már a­ vádle­vél előtt is az volt­, hogy a frank-ügyben a kormányt a legsúlyosabb felelősség terheli. Ezt az ügyet gyökeres kormány-, vagy rendszerváltozás nélkül likvidálni nem lehet. A vádirat ismerete után ez a meggyőződésünk még inkább megszilárdult. Különösen a vád­iratnak az a része, amely megállapítja, hogy, a miniszterelnök Genfbe való utazása előtt tu­domást szerzett a frankhamisításról és intéz­kedéseket is tett, arról győzött meg bennün­ket, hogy a miniszterelnököt nemcsak a miniszter­elnöki felelősség terheli, hanem most már egyénileg is felelőssé tehető a fejlemé­nyekért. A miniszterelnök tudniillik elmulasztotta rea­lizálni azt a szigorú lecsapást, amelyet a hír­hozónak kilátásba helyezett és mintha mi sem történt volna, folyt tovább a manipuláció. Ez azt jelenti, hogy a miniszterelnök a legjobb esetben igen súlyos és könnyelmű mulasztást követett­ el. — A mi felfogásunk szerint az a körülmény, hogy a miniszterelnök levelet írt és éppen Nádosyt bízta meg az ügy tisztázásával, inkább súlyosbító, mint enyhítő körülmény. A mi felfogásunk teh­át változatlanul és most már megmásíthatatlanul az, hogy a kormány­nak a lehető leggyorsabban el kell hagynia a helyét. Mi a magunk részéről minden rendel­kezésünkre álló erővel a megoldásnak ezt a módját fogjuk mindenesetre szorgalmazni.

Next