Ujság, 1926. május (2. évfolyam, 98-120. szám)

1926-05-01 / 98. szám

Budapest, 1926 szombat, május 1 Ára 4000 korona R H. évfolyam, 98. szám 1926, május hó 1. Törv. védve: 4000 korona értékben fogadják el ezt a jutalék­szelvényt az UJSÁG-ban felsorolt cé­gek a bolti áron számított össze­gek mindenkor megállapítandó szá­zaléka erejéig. Ezidő szerint 10% Ez a jutalék­szelvény 3 hónapig érvényes.Ú­JSÁG ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Negyedévre ............................135.000 korona Egy hóra ................................ 50.000 korona Ausztriában egy hóra..................8 Schilling Jugoszláviában egy hóra............ 80 Dinár Egyes szám óra Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap.. .. 2000 korona vasárnap .. •« • ■ .» •• .» •* •• 4000 korona Ausztriában hétköznap............30Groschen vasárnap......................................... Jugoszláviában hétköznap ...... 4 Dinár vasárnap •• •• •• •• •• •• • • •• •• 5 Dinár Megjelenik ünnep utáni napok kivételével minden nap !Az Újság nagy meglepetése a 15-ik oldalon. ROVÁS Átlátják-e vagy nem látják át? Hogy itt a kurzus-purifikáció nyomán mérhetetlen sok szenny halmozódott össze, titkos zugokban, szalonokban egyaránt. Ahol felporzik, ott tisz­togatnak, de mivel váratlan helyeken is akad tisztogatni való, senki sem mondhatja, hogy most már mindenütt tisztaság van. Ha az égyik illetékes felfogás szerint azt is meg kell ér­teni, ami piszok, illetéktelen felfogásunk sze­rint azt is meg kell érteni, hogy amiből a fekélyek fakadtak, talán mégsem az a kifogás­talan politika, amely koporsóba sem tétetvén, eget kérhetne. * A kincstár nem károsodott. Konstatálta a honvéd­ miniszter úr nagy megkönny­ebbülé­­sünkre. De talán mégsem egyetemes meg­nyugtatásra. Mert károsodott sok minden egyéb, aminél a kár szintén kár s végső követ­kezésben, ha a kincstárra nem,, de az országra tartozik. Például az a kereskedelem, amely ha nem esik el az üzlettől, talán a kincstár szin­tén nem károsodott volna. Az­ ország erkölcsi bizalma, hogy érdekeire jól vigyáznak. Az igazságosság, mely szintén valamelyes érték, noha a kincstár rubrikáiban nincs róla ki­mutatás. S végeredményben a kincstárról sem hisszük el, hogy­ megnyugszik a történtekben azért, mert nem károsodott. * Az isten is megáldja Hoyos grófot, hogy Mr. Smithnek igazát részletekben világítja meg. A munkások helyzete nem is olyan rossz, mondja, és a tisztviselőké is napról-napra ja­jsul. Munkások, tisztviselők ... Aki munka nél­kül van, annak a helyzete nem is olyan rossz, vagy az nem munkás? S a tisztviselő sem tisztviselő, ha állástalan? Bizony ez így van, erre nem is gondoltunk volna, ha a nemes gróf ki nem süti, hogy ezekkel nem is kell törődni, mert nem számítanak, talán ember­nek sem. Az angol bányászok visszautasították a szénbánya­tulajdonosok ajánlatát. London, április 30. A bányászszövetségek­nek a parlament épületében tartózkodó végre­hajtóbizottságát csütörtökön éjfélkor felhív­ták, hogy keresse fel Baldwin miniszterelnö­köt magándolgozószobájában. Éjjel fél egy órakor ennek az összejövetelnek a folytatását péntek délelőtt fél 11 órára halasztották el. A Daily News szerint Baldwin a bányász­­vezérek előtt kijelentette, h­ogy a bányatulajdo­nosok valószínűleg hajlandók lesznek a nyolc­órai munkaidő elve alapján az 1914. évi stan­dardot legalább is 21 százalékkal felülmúló bért felajánlani a jelenlegi 35 százalékos több­let helyett. A bányászok nézete szerint ez a ja­vaslat teljesen elfogadhatatlan és a helyzetet a legpesszimisztikusabban ítélik meg. Az egész sajtó kiemeli a helyzet súlyos voltát és­­rámutat arra, hogy a széniparnak nyújtott állami támogatás érvénye ma éjfél­kor megszűnik. London, április 30. A bányászok képviselői visszautasították a szénbányájul',' d or.osok módosított ajánlatát. Az orosz-német szerződés. Irta: Lloyd-George The Right. Hon., 0. M., M. P. Nagy-Britannia volt miniszterelnöke. Copyright by United Press Associations of America in all countries, except Great Britain (copyright in Great Britain by London Daily Chronicle). Reproduction in fűlt or in part prohibited. Az orosz-német szerződés nagy izgalmat és nem kicsi nyugtalanságot keltett a local­­nista nemzetek között. Hasztalan volna rejte­getni a valóságot, hogy az a szerződés bizony félelmetes egy okirat. Tényleges megfogalma­zása baljóslatúbb, mint amilyennek közzé­tétele előtt a Berlinből elindított különféle megnyugtató kommünikék után vártuk volna. Mindjárt az elején van például egy mondat, amely az egész szerződést dominálja és szel­lemét megmutatja. Arról a bevezető mondat­ról van szó, mely kijelenti, hogy a szerződő feleket áthatja „az a meggyőződés, hogy a német nép és a szocialista tanácsköztársasá­gok uniója népének érdeke úgy kívánja, hogy a két köztársaság együttműködése állandó és egymással kölcsönösen bizalommal eltelt le­gyen." Megismétlődik és hangsúlyt kap ez az óhaj a szerződés első cikkében, amelyben ar­ról van szó, hogy a két köztársaság „barátsá­gos viszonyban legyen egymással annak érde­kében, hogy a megértés előmozdíttassék stb.“ Megdöbbentő ezeknek a szavaknak a jelen­­tése. Nem csoda, ha a szemöldökök jó ma­gasra felhúzódtak és a pillák hevesen meg­rándultak tőle. Ennek a súlyos következményű szerző­désnek megkötéséért azok a meggondo­latlan fortélyoskodások a felelősek, me­lyek a népszövetséget legutóbbi gyűlésén olyan rossz hírbe hozták. Hónapokon át nagy időveszteséggel, és immel­­ámmal folyt Moszkva és Berlin között a tár­gyalás. Mennél mohóbban törekedett meg­egyezésre az előbbi, annál egykedvűbb és kö­­zömbösebb lett az utóbbi. Locarno nyugat felé fordította Németország arcát, Genf hirtelen és hevesen kelet felé fordította vissza. Csicserin a régi iskolából való ügyes diplo­mata. Hogy gazdasági kérdésekre vonatkozóan minek a nézetei, arról nem adhatok számot. Sohasem szól hozzájuk. Föltehető, hogy for­radalmár. A külügyek élén azonban a régi cári uralom terméke. Nemcsak a gyakorlata, az ügyessége és ravaszsága él benne a régi orosz diplomáciának, hanem a hagyományai is. Nem az az ember, aki elszalasztotta volna az alkalmat, melyeket a genfi meggondolat­lanságok nyitottak, hogy diplomáciai veresé­get mérjen Közép- és Nyugat-Európa szovjet­ellenes kormányaira. Mikor Németországot természetszerűen keserűség fogta el a sértő bánásmód miatt, melyben a szövetséges hatal­mak részesítették. Cicserin felélesztette az el­bágyadt szerződési tárgyalást és abban a pil­lanatban aratott nagy diadalt, amelyben Oroszország és Németország a legkényesebb helyzetben volt — Oroszország gazdasági, Né­metország diplomáciai okoknál fogva. A nagyhatalmak hivatalos magatartása ezzel az új szerződéssel szemben a mester­kélt közömbösség. Igaz, hogy «Csehszlovákia nyüzsgő kis Benese», mint ahogy a «New Statesman» szerencsés fogalmazással elnevezte, rész­letes kérdőívvel sü­rgött-forgott, melyet Németország jogosan minősített arcátlan­ságnak. De Nagybritannia,­­Franciaország és Olasz­ország külügyminiszterei mindez ideig a szerződés miatt semmi szükségtelen izgatott­sággal sem árulták el magukat. Magán­­magyarázgatások estek, sőt talán a német nagykövetekhez is intéződtek kérdések. De inkább a barátságos érdeklődés hangján, semmint a nyugtalan ellenfélén, amelynek érdekei súlyosan érintettek. Az európai sajtó is olyan mértékben árul el­ a rémületig foko­zódó mély nyugtalanságot, aminő mértékben az Oroszországot környező államok felé kö­zeledik. Hogy adjon az ember számot i. megrettenés­nek villamos hullámairól, mely akkor futott Copyright United Press Associations of Ame­­ricanál, a világ minden részében, kivéve Nagy-Britanniában, ahol Copyright a Daily Chroniclenél. Utánnyomás egészben vagy ki­­vonatosan tilos­ végig Európán, amikor ismeretessé lett, hogy Oroszország és Németország új szerződés dol­gában tárgyal? Pedig hát mi lehetne kevésbé ártalmas, — dehogy: mi lehetne áldásosabb hatású, mint ez a szerződés? Hiszen olyan két hatalmasság kötötte meg egymással, me­lyet éveken át húzódó szörnyű háborúba rán­tott két más hatalmasságnak olyan viszálya, melyben ők közvetlenül érdekelve sem vol­tak. A két előbbi hatalmasság most azután olyan értelmű megegyezésben állapodott meg, hogy teljes semlegességet tanúsítanak, ha egyiküket balsorsa összeütközésbe sodorná e­gy harmadik hatalmassággal. Az ő szemükben a szerződés újabb bizto­sítéka a békének. De éppen ez az igazi oka annak, hogy Európa bizalmatlan vele szemben. Mindazok a szerződések, melyek az el­múlt háborút előkészítették, tüntetően hangoztatták, hogy fő céljuk a nemzetek közötti béke biztosítása. A belga szerződésről a francia-orosz szövet­ségről, Németország, Ausztria-Magyarország és Olaszország hármasszövetségéről ss az angol-francia entente-ról annak idején mind azt hirdették, h­ogy megannyi­ eszköze az európai béke tartósságának és biztosságának. A többi szervezetet mindannyiszor ugyanilyen értelmű fogadkozásokkal igyekeztek meg­nyugtatni és mégis a szerződések útvesztőjén át a legvéresebb háborúba kormányozták a világot, mely valaha a föld felületét veszé­lyeztette. Ez a magyarázata a nyugtalanság­nak, mely Európaszerte mutatkozik a Berlin­ben múlt vasárnap megkötött és látszólag ártalmatlan megegyezés hírére. A francia felfogást Gauvain, a Journal des Débats jól értesült külpolitikusa így fejezi ki: „A szovjet­ köztársaság Németország semlegességét, ha ugyan nem a tényleges támogatását törekszik biztosítani arra az esetre, ha valamelyik szomszédjával hábo­rúba keverednék. Azonfelül abban mester­kedik, hogy a balti államokat kivonja a népszövetség hatásköréből és egy hatalmas orosz-német csoportban egyesítse őket. Az ilyen csoport azonban összeférhetetlen lenne a locarnói paktummal... A szovjet a maga játékait játssza, az általa fenyege­tett államok dolga, hogy machinációi ellen védekezzék. Ami Németországot illeti, ez az állam nem lehet a népszövetség tagja és a locarnói rendszer részese ugyanakkor, ami­dőn a népszövetségi szerződéssel és a Lon­donban 1925 december elsején aláírt vá­lasztott bíráskodási szerződéssel ellenkező értelmű megegyezésre lép Oroszországgal. Németországnak joga van ahhoz, hogy semlegességet ígérjen Moszkvának arra az esetre, ha­ valamely harmadik fél felől tá­madás érné Oroszországot, de önmagát zárja ki a népszövetségből és a locarnói rendszerből azzal, hogy a maga jogának mi­nősíti annak megállapítását, hogy ki tekin­tessék támadónak és azzal, hogy a népszö­vetségi szerződés pontokba foglalt törvé­nyeinek alkalmazásától eltérni törekszik." Burkolt fenyegetést tartalmazó néhány mondat következik ezután arról, hogy a német-orosz entente­tal ellenszövetséget állí­tanak szembe. Az ilyen fajta hozzászólások mulatságo­saknak tetszhetnének a cinikus szemlélődő­­nek, olyannak, kit az orosz-német szerződés­nek a jövő nemzedéket érintő következései nem nyugtalanítanak. Franciaország nagy fáradság­­árán köl­csönös védelmi csoportot szervezett Né­metország és Oroszország ellen. Renge­teg pénzösszegeket adott kölcsön szövet­ségesei hadseregének fölszerelésére. Épp az imént Törökországgal is semlegességi szerződésre lépett, pontosan azután, hogy ez a provokáló hatalom szembeszállt a népszövetséggel. Lengyelország és Románia Oroszország ellen irányuló kölcsönös védelmi szerződést írt alá. Csehszlovákia, Lengyelország, Jugoszlá­via és Románia egymás kölcsönös megsegí­tésére entente-ban egyesültek Oroszországgal és Németországgal szemben. Csehszlovákia csak az imént kötött viszontbiztosító megál­lapodást azzal, hogy semlegességi szerződésre lépett Oroszországgal. A lengyel-román szerződést a szerzői azzal a nyíltan bevallott megok­olással kötötték meg, hogy legyen mit készen tartani arra az eshetőségre, «ha a nép­szövetség nem teljesíti kötelességét». S most, hogy Oroszország és Németország követi a népszövetség ájtatos híveinek pél­dáját, megintésben részesül, hogy megszegte a népszövetségi szerződést. A népszövetségi szerződés szent tizenhato­dik és tizennyolcadik pontja körül máris annyi a magyarázat,, a fentartás és a farkas­verem, mint a tízparancsolat hatodik és nyol­cadik parancsolata körül. Nem Wilson elnök­ tervezetét akarja megbírálni ez a megjegyzés. Mózes se volt sikeresebb, mint ő. A törvények és rendszabályok szöges drótja sohasem tudta állandóan megakadály­ozni a vándorló ember­nyájat abban, hogy a tilosba ne tévedjen. A­ tévedezők azonban izgalmasabbak lehetnének azokhoz, kiket éppen az ő büntetlenségük­ csábít arra, hogy példájukat kövessék. A brit külügyi hivatal hivatalos felfogását egy jólértesült újságíró, ki a külügyi hivatal­lal állandó érintkezésben van, adta hírül, mondván, hogy „noha a szerződés szövege törvényes és jogos a későbbi időkben kommoly bajok és veszedelmek származhatnak belőle" Hát ez így is van, de , a brit diplomácia előbb gondolhatott volna arra, minek elere a genfi tanácsko­zás előtt és folyamán részességet vállalt a Németország ellen irányuló francia­­lengyel cselszövésben. Az 1894-iki francia-orosz szövetségről való­ analógia sokkal ismeretesebb Európa állam­­férfiai előtt, semhogy nyugodtan gondolhatná­nak erre a most megkötött szerződésre. Franciaországot Németország seregei tönkre­verték és az ország a győztes kegyetlen légiói kénye-kedvének volt kiszolgáltatva. Több mint húsz éven át az volt a helyzet, hogy minden kísérlet, mellyel nemzeti függetlenségének­ biztosítására törekedett volna, újabb invázió fenyegetését idézte volna fel. Oroszország pénzhiányban szenvedett, Franciaország ha­talmas barát hiány­ában. Oroszország a csá­szár isteni jogán alapuló autokrácia volt- Franciaország az egyetemes választói jogon alapuló köztársaság, össze nem illő társas-, viszony volt, de azért nem kevésbé valóságos és hatásos. A francia republikánusok frene­tikusan megéljenezték Páris utcáin a zsarno­kot, aki Szentpétervár utcáin halomba lövette­ az orosz republikánusokat. A nemzet biztos­sága értékesebb volt a szabadságnál. Harminc esztendővel utóbb az orosz im­perialisták és a francia republikánusok, mint bajtársak együtt vonultak a Nagy Háborúba. Ugyanaz a francia miniszterelnök, aki a szö­vetségi szerződés tárgy­alását intézte, ült hiva­talban a háború idején is, amely­ az ő 1894-iki diplomáciai győzelmének volt eredménye. A kommunista Oroszországgal kötött szerződést örömmel üdvözli mind a régi német arisztokrácia, mind a kommunis­ták pártja. Viszont gyanakodva fogadják a német szocialisták. A konzervatívok és­­ kommunisták teljesen egyetértenek ebben a kérdésben. Az előbbiek a nemzeti re- ■ vanchera való alkalmat látnak benne, az utóbbiak a jövő zavarainak reménységét. Csak a szocialisták látják benne az embe­riség békéjének újabb veszedelmét. Mennyire kiszámíthatatlanok és áttekint­hetetlenek az erők, melyek nemzetüket végze­tük felé sodorják! A helyzetet meg lehet men­­­teni szeptemberben Genfben, ha a localnista hatalmak ráocsúdnak a veszedelemre és ha lesz bennük bátorság, hogy a márciusi nép­­szövetségi gyűlésen elkövetett balfogásaikat jóvátegyék. Megteszik-e várjon

Next