Ujság, 1926. június (2. évfolyam, 121-144. szám)

1926-06-01 / 121. szám

Budapest, 1926 kedd, junius 1 óra 2000 korona H. évfolyam, 121. szám Érvényes:1928 aug. 31-ig 2000 korona értékben fogadják el ezt a jutalék­szelvényt az UJSÁG-ban felsorolt cé­gek a bolti áron számított össze­gek mindenkor megállapítandó szá­zaléka erejéig. Ezidő szerint 10% Törv. védve ÚJSÁG ELŐFIZETÉSI ÁKlAKI Negyedévre .. .. .. .. .. . .135.000 korona Egy hóra ........................... .. 50.000 korona Ausztriában egy hóra..................8 Schilling Jugoszláviában egy hóra............ 80 Dinár Egyes szám­ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap.. .. 2000 korona vasárnap •• •• •« .. .. ». ■. .. 4000 korona Ausztriában hétköznap .. .. .. 30Groschen vasárnap............................... •• 40Groschen Jugoszláviában hétköznap............. 4 Dinár vasárnap .. •• ..................... ..­­. 5 Dinár Megjelenik ünnep utáni napok kivételével minden nap .__R››VÁ£ Tisztelettel és alázattal vesszük tudomásul: ez is rendjén van, a halottgyalázás. Tisztelet­tel és alázattal, mert azok követik el, akiknek minden szabad. Akiknek szabad röhögniük bombatépte hullákon, akiknek szabad a hor­dóról uszítani a népszenvedélyeket, akiknek szabad becsületben gázolni, kenyereket ki­tépni a más szájából, mint társadalmi egye­sület politizálni, mint politizálok üzleteket csinálni, elnevezvén őket egyszerűen akciók­nak. Tiszteljük őket alázattal, mert tisztelet és alázat jár ki azoknak, akiknek annyi ki­váltság jár egy államban, amelyben a szabad­ság éppenséggel nem garázdálkodhatik. Az appropriációs javaslat sürgősségével kapcsolatban megint szól az ijesztés: jön a farkas! Nem lesz beruházásra felszabadított ötvenmillió genfi pénz. S mindenki elhiszi, hogy jön a farkas és senki sem ijedezik. Nem mintha a farkastól nem félne. Nem mintha nem hinné, hogy nem jön. De már kétszer megijedtünk attól, hogy kétszer elhárítván a jövetelét, mégis felfalt bennünket. * S már nem rémít senkit a mindennapos öngyilkos­ szenes. S nem akad már fenn senki az éppoly sorozatos családirtáson sem. Ez mind rámutat valamire, amit nézni rossz, mert tenni kellene valamit. Ez pedig kényelmetlen, kelle­metlen. Jobb megszokni. És megszokjuk. Koncentrikus francia sajtókampány Bethlen István gróf miniszterelnök ellen. A francia kormány félhivatalos lapja is résztvesz a táma­dásban. „A frankhamisítás ügye megnehezíti azt, hogy az ellenőrzést azonnal felfüggesszék." Francia részről koncentrikus sajtókam­pányt indítottak Bethlen István gróf ellen. Az a tény, hogy a francia sajtó csak most, napok múltán boncolgatja a frankper ítéle­tét, amellett bizonyít, hogy kimondott a magyar kormány genfi pozícióját akarja gyengíteni. Ezzel szemben megnyugtatóan hat az a tény, hogy francia sajtó közleményeit maga a félhivatalos magyar kőnyomatos jut­tatta el a magyar sajtóhoz. • Ezzel a magyar kormány biztosítékát adta annak, hogy semmit sem akar leplezni és vállalja a helyzetet. Ez a nyíltság az adott körülmények között sokkal jobban megfelelő, mint ahogyan az hatott volna, ha a való helyzet elhall­gatásával vagy szépítgetésekkel ideiglene­sen tévedésbe ejtették volna az országot. JULES SAUERWEIN CIKKE. Ezúttal is Jules Sauerwein hadakozik a legéle­sebb hangon. Azt írja a Matin-ban Bethlen István gróf genfi utazásával kapcsolatban, hogy a frankperben érdekelt kormányok nincsenek megelégedve azzal a móddal, ahogyan a frank­per főtárgyalása lefolyt. Sauerwein tiltakozik Baross Gábornak és Szörtsey Józsefnek felmen­tése ellen s az ellen is, hogy enyhítő körülmé­nyeket vettek figyelembe — mint írja — Win­­dischgrätz Lajos herceg javára, még­pedig Beth­len István gróf miniszterelnök közbelépésére. Sauerwein botrányosnak mondja, hogy fontos ta­nukat nem hallgattak ki és Teleki Pál grófot, valamint Zadravetz István tábori püspököt nem helyezték vád alá. Azt az állítást is megkockáz­tatja, hogy a főtárgyalást azzal a szilárd elhatá­rozással vezették, hogy az igazságot elleplezzék. Sorait így folytatja: " A francia kormány január elseje óta minden részletében tájékozva van az ügyről, hála Clinchant miniszter buzgal­mának és Renoist, valamint munkatársai szorgos vizsgálatainak. Ezeknek az ismereteknek az alap­ján a francia kormány más végső következteté­seket von le, mint Bethlen István gróf. A fran­cia kormánynak alkalma lesz arra, hogy felfo­gását úgy Párisban, mint Genfben megismertesse és politikai magatartása számára le fogja vonni a megfelelő következtetéseket. Továbbá ilyen mondatok vannak cikké­ben: —­ Maga Bethlen István gróf a tárgyalás folyamán megfeledkezett a kormányelnököt kötelező tartózkodásról és Windischgrätzet gentleman-nek mondotta. Ennek a közbelé­pésnek köszönhető, hogy Windischgrätznél white körülményeket tudtak be. Egyébként Töreky elnök a legfontosabb kérdéseknél tel­jes nyugalommal egyenesen felbátorította a fővádlottakat a vallomás megtagadására. Hi­hetetlen vakmerőség, hogy ilyen botrányos eredmények után Bethlen István gróf azt ál­lítja, hogy Magyarország nemzetközi helyzete megszilárdult. MIT ÍR A FRANCIA FÉLHIVATALOS LAP? A francia kormány félhivatalos lapja, a Temps, „A magyar botrány és a népszövetség“ címen ír vezércikket, melynek elején hang­súlyozza, hogy a pénzügyi ellenőrzés felfüg­gesztésének kérdése egészen másképpen ala­kul Magyarországon, mint Ausztria esetében. — Igaz — írja —, hogy az ország hatásos erő­feszítéseket tett gazdasági téren, de a frank­hamisítás ügye — amely a legmagasabb körö­kig nyúló bűnrészességet tár fel — megnehe­zíti azt, hogy az ellenőrzést azonnal felfüg­gesszék. Az ítélet után nem lehet többé illú­ziót táplálni a magyar bíróság pártatlansága felől, legalább is a jelenlegi rezsim alatt. A vezércikk bebizonyítottnak veszi, hogy a hamisítási ügy mögött nagyszabású akció rej­lett Trianon ellen és botrányosnak találja, hogy a frankhamisítást hazafiságnak tüntetik fel. Megkockáztatja azt az állítást, hogy mindaz, ami a frankügyben történt, a magyar igazságszolgáltatás és a Bethlen-kormány te­kintélyének kompromittálására vezetett. A cikk úgy ítéli meg a helyzetet, hogy a magyar kormány felelőssége a frankügyben meglehe­tősen súlyosnak látszik. A Temps szerint a német monarchista szervezeteknek német faj­védőkkel egyetértésben folytatott üzelmeiről van szó, amelyeknek az a célja, hogy erősza­kos csínyt rendezzenek a békeszerződések ál­tal Közép-Európában megteremtett állapotok ellen. Folytatólagosan ezt írja a Temps. — A népszövetség nem maradhat közömbös ezzel ­n köhyvim Páris, Prága, Genf. Nem vártuk most, hogy az ítélet után Párisban ekkora vehemenciával vetik magukat a frankügyre, de ha megtörtént, nem lep meg. Franciaország gavallérsága a per magánjogi vonatkozásában abba a reménybe ringatott, hogy a politikai Franciaország sem lesz kevésbé nobilis. A két magatartás közti különbséget nem hidalhatjuk át csak egy magyarázattal: magánjogilag Franciaország önálló volt, politikailag belekapcsolta magát abba az áramlatba, mely Prága felől kergeti fejünk fölé a viharfelhőket. Mindent egybefoglalva, a francia kor­mány, mely nyilvánvalóan a sajtótámadá­sok mögött keresendő, nem fogadja el elégtételnek a frankitéletet. Kárbaveszett kísérlet lenne bizonyítgatni, hogy nincs igaza. Nincs igaza, hogy Magyarország a frankhamisításból hazafiságot csinál. Elvégre a tényben a franciák sem kétel­kedhetnek, hogy ezt a kvalifikálhatatlan bűntettet hazafiságból követték el. De négyévi fegyházzal mégsem a hazafiságot, hanem a frankhamisítást büntette a ma­gyar bíróság. Ennek a ténynek a világánál óhatatlanul is meg kell jegyeznünk, hogy helytelen francia részről, ha a magyar hazafiságból frankhamisítást csináln­ak. Nem vitatjuk el a francia kritika jogo­sultságát politikai irányban. De mivel az igazságszolgáltatás nem igazodhatott íté­lethozatalában ahhoz, hogy Franciaország­nak politikai elégtételt szolgáltasson, nem tartjuk jogosnak, hogy politikai követke­zéseit az ítéletből vonja le. Mondhatja azt, hogy a bíróság ítélvén a bűnösök fölött, most Franciaország felveti a politikai kér­dést. De nem úgy, hogy mivel az ítélet nem felel meg az ő büntetési igényeinek, még kevésbé, mivel az ítéletet nem tartja elfogulatlannak, ezért indít politikai kam­pányt Magyarország ellen. A franciák mintha nem vennék észre a súlyos ellen­­mondást: egyrészt perhorreszkálják az íté­letet, mivel szerintük Bethlen István befo­lyásolta, másrészt függetlennek és igazsá­gosnak elfogadnának egy ítéletet, melyet a franciák, csehek igényei írtak volna elő. Igen nyomott lélekkel foglalkozunk ez­zel a sajnálatos üggyel, melyről nem vitat­ható el, hogy a legnagyobb szerepet benne Magyarország gyengesége és Páris-­Prága túlhatalma viszi. Nem hisszük, ha Magyar­­ország helyén egy nagyhatalom volna, a francia kritika ugyanezt a magatartást tanúsítaná. S nyomasztó azért is, mert a nyilvánvalóan hatalmi alapon megindult külső támadás mellett a belső erők meg­bénulnak abban a kritikában, mellyel maguk is illetnék — nem a bírói ítéletet, nem a birói ítélet alapján, hanem csak idő­­rendileg a birói ítélet után a frankügy politikumát. Értenék a külső felvonulást, ha itthon a politikai közvélemény egyetemesen le­zárta volna az ügy politikumát. Akkor az egyik ország politikai magatartásával szemben a másik ország is kifejezheti a maga véleményét. De Franciaország fel­lép, mielőtt ismerné akár Magyarország, akár a magyar kormány utolsó szavát. Velünk együtt a magyar közvélemény­­jelentékeny része vallja, hogy az ítélet után csak most lehet és kell igazán a kor­mány felelősségéről beszélni. Azt a fran­ciák maguk sem hihetik már, hogy a kor­mány bűnrészes volna. De igenis felelős azért, hogy ez a bűntény a maga embe­reivel és állami intézményeivel elkövet­hető volt. Hogy rosszul ítélte meg Ná­­dosyt és rosszul vigyázott a Térképészeti Intézetre. Hogy tévedett, mikor szerzett tudomása mellett kevesebbre becsülte az ügyet, mint kellett volna. Ezek politikai balszerencsék, politikai hibák, ezekkel egybevetve a politikai felelősséget, nem látjuk az utóbbit érintetlennek. Ennek a kérdésnek a belső tisztázását ildomos lett volna bevárniok franciáknak, csehszlovákoknak egyaránt. Sőt ildomos rejt-voltm Trevárni magának a mag­yar kor­mánynak is végszavát, mely még mindig nem hangzott el. A kormány eddig csak arra koncentrálta erejét, hogy becsületét védje meg. A politikai konzekvenciákra ezen túl került volna a sor. Hiszen ha azt is tudják, ami nem történt meg, a bíróság befolyásolása, tudhatnának arról is, hogy a kabinet rekonstrukciójáról is erősen foly a szó, ami most, mikor már nem be­csület kérdése, aligha­nem több szó­beszédnél. Végül még egyet. Elsőnek mi, azután Apponyi Albert állította fel a kérdést: alkalmasnak érzi-e magát a Bethlen­kormány arra, hogy Magyarországot a frankügy után is külpolitikailag képvi­selje? Erre a feleletet csak a mostani genfi tárgyalás után kaphatjuk meg a tényektől. A francia előretörés sajnálato­san ezt a tisztázást is megzavarta. Mert a támadás így nem a Bethlen-kormánynak, hanem Magyarországnak szól, mely nem eshetik el egyszerűen a Bethlen-kormány­­nyal együtt. Akarva-akaratlan, a francia támadással szemben védelem után kell látnunk más hatalmaknál és sokkal fon­tosabb, mint a Bethlen-kormány bukása, hogy ezt a védelmet meg is találjuk. a helyzettel szemben. Semmi csodálnivalóó sincs abban, ha a prágai kormány — amely­nek mindenki másnál több oka van a buda-­­pesti üzelmek figyelemmel kísérésére, mert hiszen az ő pénzét is hamisították Magyar­­­országon —, most arra gondol, hogy az ügyet a népszövetség tanácsa elé vigye. Bizonyos, hogy nemzetközi szempontból intézkedéseket kell tenni mindazok ellen,, akik ilyen bűnös vállalkozásokkal akarnak csorbát ejteni egyes államok hitelén. Ami Windischgrätz­ és társai t­zelmeinek politikai következményeit illeti, az bizonyos, hogy a Bethlen-kormány helyzete megnehezült, sőt kínossá vált. Bethlen mindenesetre számot vethet majd azzal Genf­­ben, hogy magának a magyar népnek érdekei­ben, amely első áldozata a béke és a tisztess­ség ellen annyi fontos személyiség által el­­követett üzelmeknek, Magyarországra most az a feladat hárul, hogy jóhiszeműségének­ érzetében hatalmas erőfeszítést tegyen, mert csak így szerezheti vissza Európa bizalmát MÁS FRANCIA ÉS CSEH LAPOK OFFENZÍV­Ája. Pertinax, az Echo de Paris-ban foglalkozik­ a frankügy következményeivel. Megállapítja, hogy a főtárgyalás rácáfolt Bethlen István gróf első álláspontjára, amely, úgy szól, hogy a frankhamisítók közönséges bűncselekményt követtek el és­ csupán saját hasznukra akar­tak dolgozni. Szerinte a magyar bíróság ítélete az indokolásban világosan megállapítja, hogy­ a bűncselekmény kizárólag politikai jellegű volt, mert az ítélet magáévá tette azt az érvet, amelyet Bethlen István gróf hangoztatott a parlamentben és amely szerint a frankhami­sítás a trianoni szerződésnek volt a következ­­­ménye.­­ Pertinax kockázatosnak tartja azt, hogy Franciaország és a kis-entente kormányai az ügyet a népszövetség elé vigyék. Fel­fogása szerint ez arra vezethet, hogy Thomas, Goode és Cecil erő­feszítése kö­vetkeztében a trianoni szerződést nyil­vános vád alá helyezik. Azt a tanácsot adja a kis-entente-nak, hogy valósítsa meg az egyetértést és ilyen módon szorítsa rá Magyarországot arra, hogy minden csínytől tartózkodjék. A cseh lapok közül a fascistákkal rokon­szenvező nemzeti demokrata Národni Politika vezércikkben foglalkozik a frankper ítéletével s a többi között azt is feltálalja olvasóinak, hogy a magyar birodalom integritása nem­ volt ezeréves, hanem csak 1700-tól számítódik. Idézi Hlinkának a Narodni Listy-ben közölt cikkét arról, hogy a szlovákok nem fognak sietni az integer Magyarország visszaállítására. —­ Hlinka —• folytatódik a kommentár —• nem elégszik meg a védelemmel, hanem táma­dásba megy át és arra az álláspontra helyez­kedik, hogy abban az esetben, ha a magyarok­ továbbra is megmaradnának mai álláspontjuk mellett és támadó szándékokkal lépnének fel, akkor a tótok keresztülviszik a mai Magyar­­ország teljes szétrombolását és felállítják a tradicionális nagymorva birodalmat. A Homime Libre ezt írja:­­• Ha igaz az, hogy Bethlen azzal a re­ménnyel utazott Genfbe, hogy megszüntetteti Magyarország pénzügyi ellenőrzését, akkor azt kell mondani, hogy valóban különös cinizmus kell ahhoz a reménykedéshez a frankperben hozott botrányos ítélet után. Mind szélesebb körű az általános tiltakozás az ítélet ellen. Már az angol és amerikai lapok is megrótják az ítéletet. Magyarország nem tesz semmit, hogy megbékítse ezt az elégedetlenséget. Az Oeuvre azt írja, hogy az ítélettel még nem ért véget a frankügy. — Clinchant buda­pesti francia követ — folytatja — felnyitja Briand szemét és feltárja előtte annak az ösz­­szeesküvésnek fontosságát, amelyet Budapes­ten szőttek Franciaország ellen, a trianoni szerződés ellen és a béke ellen. Minden ok­mányt közölni fognak, hogy világosságot de­rítsenek arra a támogatásra, amelyet Win­­dischgratz élvezett. Ezekből az okmányokból ki fog derülni elsősorban, hogy a hamis ban­kók gyártására szolgáló gépet a pénzügymi­niszter rendelte és fizette ki hivatalosan. A népszövetséget fogjuk megkérni, hogy dolgoz­zon ki nemzetközi egyezményt a pénzhamisí­tók ellen. A párisi és a prágai kormánynak nincs más választása, miután egy nemzet nem folyamodhatik sehova egy másik nemzet el­len, amely az ő hitelére tör. Kitűnő alkalom lesz ez arra, hogy a magyar kelevényt felvág­juk. N­a a kérdés előterjesztése nem történhe­tik meg a tanács júniusi ülésszakán, akkor a frankügyet a népszövetség szeptemberi köz­évi­i­tűf­otó hol­­z­fif.

Next