Ujság, 1926. június (2. évfolyam, 121-144. szám)

1926-06-01 / 121. szám

2 Kedden már délelőtt tíz órától este tízig ülésezik a parlament. Két szónok beszélte ki a mai ülést. — Fehér rózsacsokor Vázsonyi Vilmos helyén. Pakots József a nemzetgyűlés üléstermében a demokrata képviselők nevében gyászszalaggal át­kötött fehér rózsacsokrot helyezett Vázsonyi Vil­mos elárvult helyére. Déli tizenkét órakor nyi­totta meg Scitovszky Béla elnök az ülést. Fel­olvastatta Apponyi Albert gróf táviratát, amely­ben köszönetét fejezte ki a nemzetgyűlésnek a szerencsekivánatokért. Azután áttértek az appro­­priációs javaslat vitájára. Tamássy József volt az első szónok, aki elismerte Rassay Károly adatai­nak és állításainak helyességét, de a levont kon­zekvenciák megítélésében nem értett vele egyet. — A szanálás erősen sújtotta a köztisztviselői kart — mondotta —, nem kevesebb mint 43.200 köz­tisztviselőt bocsátottak el állásából. A státusz­­rendezés nem igazságos, mert egyes kategóriák előnyben részesültek a többiek rovására. Kül­földi kölcsönnel nem lehet a nyugdíjkérdést el­intézni.­­ Végül arra kérte a kormányt, hogy csökkentse az adóterheket. Strauss István összeférhetetlenségi bejelentést tett maga ellen, mert Csáky Károly gróf hon­védelmi miniszter őt az Egyesült Fővárosi Taka­rékpénztár igazgatósági tagjai közé sorolta. Peyer Károly volt a következő felszólaló, aki törvénytelennek minősítette a kormánynak azt a cselekedetét, hogy kétévi költségvetés egyszerre való megajánlását kéri. —­ Az államháztartás egyensúlyán kívül — folytatta — más eredményt nem mutat fel a szanálás. Az ipar és a kereske­delem fellendülése elmaradt. Megdöbbentő a mai államgazdálkodás észszerűtlensége. Az állam be­vétele 728,4 millió pengő és ebből 326.6 millió pengő a forgalmi adóból, fogyasztási adóból és vámtételekből folyik be, tehát közvetlenül a fo­gyasztókra hárított terhekből, így azután elértük, hogy ma már nemcsak a zsír-, hanem a kenyér­­fogyasztás csökkenését is számon tartják.­­A költségvetés 69 százalékát a belügyi és honvédelmi tárcák emésztik fel. A közhivatalok­­államosításaira van szükség. Az ország bevételének 67 százaléka tisztviselői fize­tés, mégis rosszul vannak fizetve a tisztviselők. Ez annak az eredménye, hogy lehetetlen célú hi­vatalokat tartunk fenn. A vámőrségnél negyven­hat emberre esik egy ezredesnél magasabbrendű tiszt A minisztériumokban is ilyenek az állapo­tok. A tisztviselői nívó- és teljesítménycsökke­­nésnek nagyrészben a menekült tisztviselők az okai. A szanálás pozitív eredményéül elértük az öngyilkosságok, csődök, kényszeregyezségek tö­megét. — Ha tudni akarják a magyar zsidók, miért lehet Magyarországon még mindig numerus clau­­sus, akkor vegyék tudomásul, hogy a lord Roth­schildok és a külföldi kapitalisták, mindazok, akik között Bacher hitelezői voltak, az ilyen Bachernek adott milliárdokért szemet hunynak a hitsorsosaikat sértő numerus clausus előtt.­­ A magyar választói jog a legelmaradottabb az egész világon. A belügyminisztériumban már csoportosítják át a kerületeket, hogy azokban ellenzéki kép­viselő mandátumhoz ne juthasson. A kormánynak azért kell mindent eltűrnie, mert antidemokratikusan kormányoz. Közállapotaink rettenetes ziláltságot mutatnak. Lehetetlenség, hogy betiltsák a Világot csupán azért, mert ellen­kező politikai véleményen van. A múltban egyik igen nagy nyomdavállalatban már egy szélső­­baloldali röpiratot nyomattak ki. A szedők és a lapvállalat érdeklődött a kormánynál, nem kifo­gásolják-e a röpirat kinyomását. .A miniszter­elnökségi sajtóirodában azt a föl­világ­osítást kap­ták, hogy nem. És amikor a röpiratot kinyomták, azt elkobozták és a nyomdavállalat igazgatóját nyolchavi fogházra ítélték, de bizalmasan közöl­ték az igazgatóval, hogy ne tartson semmitől, ez csak elsőfokú ítélet és amíg jogerős lesz, sok minden történik.­­ A frankügy­ vállalatban sokan provízióra dolgoztak. Ezek után szégyeljük azt mondani a külföldön, hogy magyarok vagyunk. A kormány éveken át ismerte és tűrte a titkos társaságok aknamunkáját. El lehetünk készülve rá, hogy né­hány hónap múlva újabb felvonása lesz az ügy­nek. Annak a kormánynak, amelynek működése alatt ilyen dolgok történhetnek, akkor is le kell vonni a konzekvenciákat, ha nem bűnös a történtekben. A belügyminiszter úr pedig ezenfelül egy szobá­ban is ült a frankhamisítás vezetőjével. Ezzel szemben a kormány ártatlanul üldöz embereket. Tegnap igazoltattak valakit, mert piros zseb­kendő látszott ki kabátjából. A kormány iránt a legnagyobb bizalmatlansággal viseltetem, az appropriációs javaslatot sem fogadom el. A nemzetgyűlés ezután elfogadta Halász Mó­ricnak és társainak indítványát, amelynek értel­mében holnaptól, keddtől kezdve tizenkétórás ülések lesznek, délelőtt 10 órától este 10-ig. Az elnök ezután öt perc szünetet rendelt el, amely után a Haller István összeférhetetlensége ügyében döntő tizenkét zsűritagot sorsolták ki. Az ülés délután 3 órakor ért véget. Anziksz. Irta Szép Ernő. Algír, május 13. Volt egyszer egy angol. Az az angol felült a yachtjára, elindult a mesés Keletre. Két hónapig vitorlázott, meg­érkezett az Aranyszarv-öbölbe. Éppen kelt a nap fölfelé, arannyal lepte be a vizet, a kikö­tőben dülöngő csónakok oldalát, az árbocok fenyvesét és Sztambul félholdjait, kupoláit, tetőit, ablakait. (Azt mondják, aki Konstan­tinápolyt a fölkelő nap alatt látta, az a leg­szebbet látta ezen a földön.) Az angol ott állott a mellén keresztbefont karokkal a yachtja orrá­n, nézte Sztambult. Egy óra hosszat nézte befogott szájjal. És azután odaszólott a kor­mányoshoz: — All rights — azt mondja — forduljunk vissza. A kormányos rábámult az órára. —• Yes — így az angol —, nem akarom ennek az órának a gyönyörűségét előrontani. "Aki nem tud arabsul, beszélhet magyarul. A sikátorból a lépcsőn fölvergődtünk az első boulevardra. Kövér legyek közt, tolmá­csok közt, koldusok közt. Csúf meleg van. Már elfáradt az ember... Expresszionisták, szimultanisták, ki a gátra, k­és Ez itt a Boulevard Carnot. Árkádos végig az egész oldal. Európai s arab tolongás alatta. A kocsiúton autó, teherautó, szamár, ösz­vér, bicikli, targonca, gyalog teherhordás, gaz­dátlan kutyák, futó, mászkáló, kuporgó, he­verő csőcselék. A koldusok, a tolmácsok előrontanak az oszlopok közül, buktatják egymást. Egy pillanatig nem hagynak békén. Az árkádok alatt Bar, Café, Takács, üz­letek. Arab népség, százféle rongyban és pará­idéban. A fekete, a vörös, a fehér, a barna foltok hasogatják a szemedet. Olyan zaj van, mintha égne a város. — Moszihó, penny, éji, come on, szinnyor, enterpreed­ Minden oszlopot kiszáradt vén arabok ül­nek körül. Némelyik támasztja a fejét, tátja a Száját, alszik. Két francia rendőr zöldben az úttesten. Három kifestett arab nő, sarkos lakkcipő­ben, mezítláb. Biztat a szemek. Rútabbak a foglalkozásuknál. A nyakunkba dugja a szakállát egy piszkos fehértógás arab: — Moschée, moschée! — s kacsint hátra, fejjel könyökkel. Közbe a zsebemet horzsolta egy arab siheder. Francia nők. Püffedtek, visszataszí­­tóak. Remélnek. Könyökkel kell úszni, bottal utat nyitni a benszülött támogatás közt. Arabsul kerepelnek az ember fülébe körös­körül. A fezük kapkod hátrafelé. Már hívnak a kéjtanyákra. Doktorkám, fogod a karomat? Mind a ketten dühödve rázzuk magunkról Allah népét. — Nem megy már? •— Fölrúglak te! — Kuss, nem hallottad? Megértik: si, si! — És a másik oldalról megint rajtunk vannak. Pszt Psz! Ei, ei! A Bar, a Café tömve arabbal. A bazárok pultja mögött sötét, komisz franciák. A Cafék előtt sűrűn hevernek az arabok. Malmoznak. Három annyi gibic, mint játékos. Mindenütt alszanak egypáran. Bűz, forróság, legyek. Vén arab nők császkálnak. Rengeteg. Lehet, hogy fiatalok. Kétségbeesett, beteg, cél­talan mászkálás. — Moschée, moszhé, grande moschée! (Ugyanaz az egyházfi.) — Menj már a pokolba! Igyekszünk egy világos, pálmás, kutas tér felé, francia katonák is ülnek ott. Mellékutcák hasadnak, oly szőkék, mintha karddal vágták volna. Piszok, ajtók előtt he­verő benszülöttek, gyerekek egymás hegyén­­hátán. Magyarázatian szenvedélyes lárma. Francia polgári arcok a boulevardon, nők is, iskolás gyerekek is. Mindnek valami züllött hangulata van, én nem tudom. Az operatőr vehetné csak fel ezt az arab sürüzést, fiatalt, vént, leányt, banyát, szakái­nkat, bajuszokat, borotváltságot, festéket, papucsot, cipellőket, fátyolt, lepedőket, csikós kendőket, sötét daróc humuszokat, borjuszárú ingeket és térdig érő sárgaselyem szoknyákat, beige-strimflivel, retikülökkel és fekete posz­tóval bekötött arcokkal, viszont virágos szent fehér leletekben és nyitott arcokkal, tetovált kék kereszttel a homlokon, meg szemalattig fedett arcokkal, fekete humuszokban sarkig. Az ólálkodó szemek kacsintanak, ha odapil­lantottam. Egy ábrándom eszmél és ájuldoz, messze világokon, ismeretlen izó halandó testvérek közt arcommal elvonulni, megrendülve, nyilla­­dozó szívvel, félálomban, végtelen tiszta meg­lepetésben, terjesztett karokkal, mosolyodni, nyögni, hangot adni, fölfedezett szót, amit ért minden rejtett emberi dobhártya, mely közzé­teszi az egész született szerelmet, összecsókol­­tatja halálunkat, életünket.. — Psz, psz! — Moschée, belle moschée, plus grande moschée, représentation moszhé hei, heil Megint szembe kapott ugyanaz a pimasz moschée-vigéc. Nem tesz le rólunk. Nem tudom a szemem merre kapkodni a ledér fotográfiák elől. A zsebükből, a kabát­juk alól h­unyorgattatják az orrunk alá ben­szülöttek, kinszülöttek, egymást elgáncsolva a rohamban. Pfuj! Egy arab óriásnak a lába­szárára húzott a bambuszbottal a doktor. Föl se veszi. Pergeti a moslék képeit mint a kár­tyát: voilá, moszhé! Bon marché! Femmes arabest Egy arab zöldcsöves nargl­ilét szív a Café előtt ülve, mintha reklám volna. Tíz éves formás kis­lányok intettek egy­szerre hárman, besietnek egy közbe, a faltól visszadugják a fejüket, hívnak. Itt szembe van a nagy fehér öreg moschée. Négy-öt­ven pap hiv át kézzel, pipaszárral. Ei, ei! Akár a kis­lányok. Semmi dolguk a világon az araboknak. A moschée előtt is rakásra fekszenek, mint a halak a vásárcsarnokban. Az oszlopok alatt sakkoznak, guggolva, rengeteg gibiccel. Szinte minden arab szakáll és bajusz közt ég a cigaretta. Mitől van ilyen fárasztó bűz? A levegő megreked a mosdatlan magas falak közt. A fezes, turbános soffőrök ordítva kanyarognak a rázkódó teherautókon. A járdán vén sovány arabok a hasukon alszanak terpeszkedve, mint az eltaposott békák. A téren vagyunk. Világosabb lett. A pálmák, a tujazöld gummilombok estek a portól. A kútnál mezítlábas arab banyák hajolnak. Itt is ácsorog és döglik a nép. Egy kőpadon két nagy, kövértestű, gyö­nyörű arab üldögél. Mint a sejkek. Hófehér a bőséges szűrökben. Csupa művésznek tetsző redő. Cigaretteznek, néznek le a tengerre. Mosolygó fekete körszakállak, olajos kövér arcok, kövér gyermekszemek, súlyos fehér turbánok, nyakba hulló fekete posztófüggö­­nyökkel. Gyűrűs, sima, nyugodt kezek. Egyike manikűrös. Ezek urak lehetnek. Leg­alább is gazdagok. Az alja arab annál széptelenebb, a nyílt napon pláne! Feketék, mint a szerecsen és a cigánynál szennyesebbek. A lábuk fehér a pi­szoktól. A napszámos-forma arab nép szürke mosó­­barchetben jár, blúzban, bugyogóban. A nya­kukba rongyos zsákdarabot kötnek, mert mo­hamedánok. Köröskörül újságos, csemegésbódék, vas­ból. A tér körül árkádos áruházak, nagyobb Cafék. Egy bar. Az a címe: «Taxi-Bar». Arab nyüzsgés előtte, benne. Újabb anziksz- és tolmácsroham. Legyek. Szemét a kövezeten. Fezeket, bazári arab tőröket, hamutartód­kát, festett, sovány gitárokat kínálnak, kosa­rakból. Százszor megpróbálja mind. A kertben unalmas francia katonaszobor. Jön egy forgószél, produkálja magát, mint a dervis, teli a szemem porral. Nem tudtam a nevét elolvasni a szobor urnak, aki segített a nemes és boldogságos arabságot tönkretenni. Kisértetek reggel kilenc órakor. Gyerünk. Négy oldalt az árkádok alatt francia el­adás, benszülött vásárlás. Kirakva papucs­hegyek, rezhalmok, cipőpiramisok. Vászon hegyoldalak. Órások, ékszerészek, bankok, divatboltok, büffék, mint akárhol. Az arabok franciául is beszélnek, a franciák arabul is. Alku közben. A moschée-kullancs megint ránk szállott. Egy szögleten. Észbontól Megesküdtünk Allahra, hogy egy óra múlva megnézzük a moschéeját. De valahogy másikba ne men­jünk! «Plus grande moschée, plus grande re­présentation !» Jó, jó, pusztulj már! Ebből a kisebb franciás utcából váratlanul lépcsős arab köz nyílik, gyümölcs odúkkal, rengeteg földönülő néppel. A köz egy fix térre vezetett. Emeletes fehér arabs fészkek, szennyesek. Fogj meg doktor, összeesem! Kisértetek sétálnak az ember elé, öt szál kisértet. Arab nők ... Csupa piszkafa. Nyitva a mellük, keblük a hasukra pottyant. Fekete kórú karjuk haji­­gálják. Ujjaik pénzt jeleznek, sebesen. Zöld, lila, piros sálak fityelnek a vállukról. Sikoltó sárga, rózsaszín papucs a fehér bugyogójuk alatt. Aszott bokájuk pucér. Ezüst pénzek és velencei kövek a nyakukban. Réz- és hamis tajték-karperecek lebegnek a csuklójukon. Kettőnek feredzse van az arcán, szeren­csére. A három leplezetlen képű. Bocsássanak meg, nem lehet rájuk nézni. A nap elkápráztat, ezek az évai arcok elé­borzasztanak. Hívnak be, vakító fehér reggel, kilenc óra­kor! Száz gyerek látja őket. Mintha mosolyognának. Az orcáikon citromsárga s heliotrop és céklaszin foltok lebegtek. Lebegnek a sötétben tovább, a behunyt szemem előtt.­­ Menjünk, menjünk ÚJSÁG PILSUDSZKI VISSZAUTASÍTOTTA AZ ELNÖKI MÉLTÓSÁGOT. ABSZOLÚT TÖBBSÉGGEL VÁLASZTOTTÁK ELNÖKKÉ.­­ KEDD DÉLELŐTT ÚJBÓL ÖSSZEÜL AZ ELNÖKVÁLASZTÓ NEMZETGYŰLÉS. Varsó, május 31. (Az Újság rádió­grammja.) Hétfőn délelőtt tíz órakor ült össze a lengyel nemzetgyűlés a szejm palotájában, hogy megválassza az új köztársasági elnököt. A választás eredménye nem volt kétséges, Lengyelországban mindenki tisztában volt az­zal, hogy a nemzetgyűlés többsége Pilsudszki marsallra, a legutóbbi napok győzelmes hő­sére fogja leadni szavazatát. A jobboldali pár­tok tegnap éjjel jelölő értekezletet tartottak. Azok a képviselők is megérkeztek Varsóba, akik részt vettek a jobboldal tanácskozásain. Egyhangúlag Bobrzynszki Mihályt jelölték az elnöki tisztségre, ő azonban még az éj folya­mán közölte, hogy nem fogadja el a jelölést. Erre a három jobboldali párt abban állapo­dott meg, hogy Brinszky gróf poseni vajdára adja szavazatát. Az elnökválasztó nemzetgyűlésen Rataj szejmmarsall elnökölt, aki röviddel 10 óra után nyitotta meg az ülést. A baloldali pártok részéről Marek szociáldemokrata képviselő Pilsudszkit ajánlotta elnökjelöltül, utána a jobboldal nevében Glombinszky képviselő Brinszky grófnak, a poseni vajdának meg­választását ajánlotta. Összesen 546 képviselő szavazott, a szavazatokból Pilsudszkinak 202 jutott, vagyis elnyerte az abszolút több­séget. Brinszky 193 szavazatot kapott, 61 sza­vazója i) üres volt. Csak nyolc képviselő hiányzott az ülésről, köztük Vitos volt miniszterelnök is. Feltűnő, hogy Pilsudszkira szavaztak a baloldali párt­­okon kívül a nemzeti kisebbségi képviselők és a Vitos-párt jórésze is. Az eredmény kihir­detését a Ilivel zajos ovációval fogadták, majd rázendítettek a nemzeti himnuszra. Pilsudszki értesülvén megválasztásáról, azonnal levelet intézett Rataj szejm-marsall­­hoz, melyben közli, hogy az elnöki méltósá­got nem fogadja el. Levelében azzal indokolja elhatározását, hogy alkotmányjogi és morális szempontokból nem hajlandó a jelenlegi par­lament előtt esküt tenni, mert az érvényben levő alkotmány megakadályozza abban, hogy elnöki tisztjét céljainak megfelelőleg gyako­rolhassa. Kéri, hogy az új választás napjai azonnal tűzzék ki. Rataj, a nemzetgyűlés elnöke Bartel mi­niszterelnök társaságában a levél vétele után azonnal felkereste Pilsudszkit, hogy rábírja szándékának megváltoztatására. Akciója azon­ban nem járt eredménnyel, mert Pilsudszki kijelentette, hogy elhatározása visszavonhatat­lan. Rataj és Bartel háromnegyed egykor ér­keztek vissza a diéta épületébe. A szejmmarsal közölte a marsall elhatározását és kihirdette, hogy a nemzetgyűlés kedd délelőtt 10 órakor újból összeül az elnök megválasztása céljából. Ezután nyomban megkezdte a tanácskozá­sokat a pártok vezéreivel. Pilsudszki hír sze­­rint Moscschckyt ajánlotta az elnöki méltó­­ságra. Varsóban teljes a nyugalom, bár politikai körökben teljes bizonytalanság uralkodik a holnapi elnökválasztás kimenetele felől. (Uni­ted Press.) KEDD, 1926 JÚNIUS 1] SOS! „Az Ember" !Embervédelmi Kiállítás Városliget — Iparcsarnok.­­ Érdekes és tanulságos látnivalók mindenki számára!

Next