Ujság, 1926. június (2. évfolyam, 121-144. szám)
1926-06-01 / 121. szám
2 Kedden már délelőtt tíz órától este tízig ülésezik a parlament. Két szónok beszélte ki a mai ülést. — Fehér rózsacsokor Vázsonyi Vilmos helyén. Pakots József a nemzetgyűlés üléstermében a demokrata képviselők nevében gyászszalaggal átkötött fehér rózsacsokrot helyezett Vázsonyi Vilmos elárvult helyére. Déli tizenkét órakor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök az ülést. Felolvastatta Apponyi Albert gróf táviratát, amelyben köszönetét fejezte ki a nemzetgyűlésnek a szerencsekivánatokért. Azután áttértek az appropriációs javaslat vitájára. Tamássy József volt az első szónok, aki elismerte Rassay Károly adatainak és állításainak helyességét, de a levont konzekvenciák megítélésében nem értett vele egyet. — A szanálás erősen sújtotta a köztisztviselői kart — mondotta —, nem kevesebb mint 43.200 köztisztviselőt bocsátottak el állásából. A státuszrendezés nem igazságos, mert egyes kategóriák előnyben részesültek a többiek rovására. Külföldi kölcsönnel nem lehet a nyugdíjkérdést elintézni. Végül arra kérte a kormányt, hogy csökkentse az adóterheket. Strauss István összeférhetetlenségi bejelentést tett maga ellen, mert Csáky Károly gróf honvédelmi miniszter őt az Egyesült Fővárosi Takarékpénztár igazgatósági tagjai közé sorolta. Peyer Károly volt a következő felszólaló, aki törvénytelennek minősítette a kormánynak azt a cselekedetét, hogy kétévi költségvetés egyszerre való megajánlását kéri. — Az államháztartás egyensúlyán kívül — folytatta — más eredményt nem mutat fel a szanálás. Az ipar és a kereskedelem fellendülése elmaradt. Megdöbbentő a mai államgazdálkodás észszerűtlensége. Az állam bevétele 728,4 millió pengő és ebből 326.6 millió pengő a forgalmi adóból, fogyasztási adóból és vámtételekből folyik be, tehát közvetlenül a fogyasztókra hárított terhekből, így azután elértük, hogy ma már nemcsak a zsír-, hanem a kenyérfogyasztás csökkenését is számon tartják.A költségvetés 69 százalékát a belügyi és honvédelmi tárcák emésztik fel. A közhivatalokállamosításaira van szükség. Az ország bevételének 67 százaléka tisztviselői fizetés, mégis rosszul vannak fizetve a tisztviselők. Ez annak az eredménye, hogy lehetetlen célú hivatalokat tartunk fenn. A vámőrségnél negyvenhat emberre esik egy ezredesnél magasabbrendű tiszt A minisztériumokban is ilyenek az állapotok. A tisztviselői nívó- és teljesítménycsökkenésnek nagyrészben a menekült tisztviselők az okai. A szanálás pozitív eredményéül elértük az öngyilkosságok, csődök, kényszeregyezségek tömegét. — Ha tudni akarják a magyar zsidók, miért lehet Magyarországon még mindig numerus clausus, akkor vegyék tudomásul, hogy a lord Rothschildok és a külföldi kapitalisták, mindazok, akik között Bacher hitelezői voltak, az ilyen Bachernek adott milliárdokért szemet hunynak a hitsorsosaikat sértő numerus clausus előtt. A magyar választói jog a legelmaradottabb az egész világon. A belügyminisztériumban már csoportosítják át a kerületeket, hogy azokban ellenzéki képviselő mandátumhoz ne juthasson. A kormánynak azért kell mindent eltűrnie, mert antidemokratikusan kormányoz. Közállapotaink rettenetes ziláltságot mutatnak. Lehetetlenség, hogy betiltsák a Világot csupán azért, mert ellenkező politikai véleményen van. A múltban egyik igen nagy nyomdavállalatban már egy szélsőbaloldali röpiratot nyomattak ki. A szedők és a lapvállalat érdeklődött a kormánynál, nem kifogásolják-e a röpirat kinyomását. .A miniszterelnökségi sajtóirodában azt a fölvilágosítást kapták, hogy nem. És amikor a röpiratot kinyomták, azt elkobozták és a nyomdavállalat igazgatóját nyolchavi fogházra ítélték, de bizalmasan közölték az igazgatóval, hogy ne tartson semmitől, ez csak elsőfokú ítélet és amíg jogerős lesz, sok minden történik. A frankügy vállalatban sokan provízióra dolgoztak. Ezek után szégyeljük azt mondani a külföldön, hogy magyarok vagyunk. A kormány éveken át ismerte és tűrte a titkos társaságok aknamunkáját. El lehetünk készülve rá, hogy néhány hónap múlva újabb felvonása lesz az ügynek. Annak a kormánynak, amelynek működése alatt ilyen dolgok történhetnek, akkor is le kell vonni a konzekvenciákat, ha nem bűnös a történtekben. A belügyminiszter úr pedig ezenfelül egy szobában is ült a frankhamisítás vezetőjével. Ezzel szemben a kormány ártatlanul üldöz embereket. Tegnap igazoltattak valakit, mert piros zsebkendő látszott ki kabátjából. A kormány iránt a legnagyobb bizalmatlansággal viseltetem, az appropriációs javaslatot sem fogadom el. A nemzetgyűlés ezután elfogadta Halász Móricnak és társainak indítványát, amelynek értelmében holnaptól, keddtől kezdve tizenkétórás ülések lesznek, délelőtt 10 órától este 10-ig. Az elnök ezután öt perc szünetet rendelt el, amely után a Haller István összeférhetetlensége ügyében döntő tizenkét zsűritagot sorsolták ki. Az ülés délután 3 órakor ért véget. Anziksz. Irta Szép Ernő. Algír, május 13. Volt egyszer egy angol. Az az angol felült a yachtjára, elindult a mesés Keletre. Két hónapig vitorlázott, megérkezett az Aranyszarv-öbölbe. Éppen kelt a nap fölfelé, arannyal lepte be a vizet, a kikötőben dülöngő csónakok oldalát, az árbocok fenyvesét és Sztambul félholdjait, kupoláit, tetőit, ablakait. (Azt mondják, aki Konstantinápolyt a fölkelő nap alatt látta, az a legszebbet látta ezen a földön.) Az angol ott állott a mellén keresztbefont karokkal a yachtja orrán, nézte Sztambult. Egy óra hosszat nézte befogott szájjal. És azután odaszólott a kormányoshoz: — All rights — azt mondja — forduljunk vissza. A kormányos rábámult az órára. —• Yes — így az angol —, nem akarom ennek az órának a gyönyörűségét előrontani. "Aki nem tud arabsul, beszélhet magyarul. A sikátorból a lépcsőn fölvergődtünk az első boulevardra. Kövér legyek közt, tolmácsok közt, koldusok közt. Csúf meleg van. Már elfáradt az ember... Expresszionisták, szimultanisták, ki a gátra, kés Ez itt a Boulevard Carnot. Árkádos végig az egész oldal. Európai s arab tolongás alatta. A kocsiúton autó, teherautó, szamár, öszvér, bicikli, targonca, gyalog teherhordás, gazdátlan kutyák, futó, mászkáló, kuporgó, heverő csőcselék. A koldusok, a tolmácsok előrontanak az oszlopok közül, buktatják egymást. Egy pillanatig nem hagynak békén. Az árkádok alatt Bar, Café, Takács, üzletek. Arab népség, százféle rongyban és paráidéban. A fekete, a vörös, a fehér, a barna foltok hasogatják a szemedet. Olyan zaj van, mintha égne a város. — Moszihó, penny, éji, come on, szinnyor, enterpreed Minden oszlopot kiszáradt vén arabok ülnek körül. Némelyik támasztja a fejét, tátja a Száját, alszik. Két francia rendőr zöldben az úttesten. Három kifestett arab nő, sarkos lakkcipőben, mezítláb. Biztat a szemek. Rútabbak a foglalkozásuknál. A nyakunkba dugja a szakállát egy piszkos fehértógás arab: — Moschée, moschée! — s kacsint hátra, fejjel könyökkel. Közbe a zsebemet horzsolta egy arab siheder. Francia nők. Püffedtek, visszataszítóak. Remélnek. Könyökkel kell úszni, bottal utat nyitni a benszülött támogatás közt. Arabsul kerepelnek az ember fülébe köröskörül. A fezük kapkod hátrafelé. Már hívnak a kéjtanyákra. Doktorkám, fogod a karomat? Mind a ketten dühödve rázzuk magunkról Allah népét. — Nem megy már? •— Fölrúglak te! — Kuss, nem hallottad? Megértik: si, si! — És a másik oldalról megint rajtunk vannak. Pszt Psz! Ei, ei! A Bar, a Café tömve arabbal. A bazárok pultja mögött sötét, komisz franciák. A Cafék előtt sűrűn hevernek az arabok. Malmoznak. Három annyi gibic, mint játékos. Mindenütt alszanak egypáran. Bűz, forróság, legyek. Vén arab nők császkálnak. Rengeteg. Lehet, hogy fiatalok. Kétségbeesett, beteg, céltalan mászkálás. — Moschée, moszhé, grande moschée! (Ugyanaz az egyházfi.) — Menj már a pokolba! Igyekszünk egy világos, pálmás, kutas tér felé, francia katonák is ülnek ott. Mellékutcák hasadnak, oly szőkék, mintha karddal vágták volna. Piszok, ajtók előtt heverő benszülöttek, gyerekek egymás hegyénhátán. Magyarázatian szenvedélyes lárma. Francia polgári arcok a boulevardon, nők is, iskolás gyerekek is. Mindnek valami züllött hangulata van, én nem tudom. Az operatőr vehetné csak fel ezt az arab sürüzést, fiatalt, vént, leányt, banyát, szakáinkat, bajuszokat, borotváltságot, festéket, papucsot, cipellőket, fátyolt, lepedőket, csikós kendőket, sötét daróc humuszokat, borjuszárú ingeket és térdig érő sárgaselyem szoknyákat, beige-strimflivel, retikülökkel és fekete posztóval bekötött arcokkal, viszont virágos szent fehér leletekben és nyitott arcokkal, tetovált kék kereszttel a homlokon, meg szemalattig fedett arcokkal, fekete humuszokban sarkig. Az ólálkodó szemek kacsintanak, ha odapillantottam. Egy ábrándom eszmél és ájuldoz, messze világokon, ismeretlen izó halandó testvérek közt arcommal elvonulni, megrendülve, nyilladozó szívvel, félálomban, végtelen tiszta meglepetésben, terjesztett karokkal, mosolyodni, nyögni, hangot adni, fölfedezett szót, amit ért minden rejtett emberi dobhártya, mely közzéteszi az egész született szerelmet, összecsókoltatja halálunkat, életünket.. — Psz, psz! — Moschée, belle moschée, plus grande moschée, représentation moszhé hei, heil Megint szembe kapott ugyanaz a pimasz moschée-vigéc. Nem tesz le rólunk. Nem tudom a szemem merre kapkodni a ledér fotográfiák elől. A zsebükből, a kabátjuk alól hunyorgattatják az orrunk alá benszülöttek, kinszülöttek, egymást elgáncsolva a rohamban. Pfuj! Egy arab óriásnak a lábaszárára húzott a bambuszbottal a doktor. Föl se veszi. Pergeti a moslék képeit mint a kártyát: voilá, moszhé! Bon marché! Femmes arabest Egy arab zöldcsöves narglilét szív a Café előtt ülve, mintha reklám volna. Tíz éves formás kislányok intettek egyszerre hárman, besietnek egy közbe, a faltól visszadugják a fejüket, hívnak. Itt szembe van a nagy fehér öreg moschée. Négy-ötven pap hiv át kézzel, pipaszárral. Ei, ei! Akár a kislányok. Semmi dolguk a világon az araboknak. A moschée előtt is rakásra fekszenek, mint a halak a vásárcsarnokban. Az oszlopok alatt sakkoznak, guggolva, rengeteg gibiccel. Szinte minden arab szakáll és bajusz közt ég a cigaretta. Mitől van ilyen fárasztó bűz? A levegő megreked a mosdatlan magas falak közt. A fezes, turbános soffőrök ordítva kanyarognak a rázkódó teherautókon. A járdán vén sovány arabok a hasukon alszanak terpeszkedve, mint az eltaposott békák. A téren vagyunk. Világosabb lett. A pálmák, a tujazöld gummilombok estek a portól. A kútnál mezítlábas arab banyák hajolnak. Itt is ácsorog és döglik a nép. Egy kőpadon két nagy, kövértestű, gyönyörű arab üldögél. Mint a sejkek. Hófehér a bőséges szűrökben. Csupa művésznek tetsző redő. Cigaretteznek, néznek le a tengerre. Mosolygó fekete körszakállak, olajos kövér arcok, kövér gyermekszemek, súlyos fehér turbánok, nyakba hulló fekete posztófüggönyökkel. Gyűrűs, sima, nyugodt kezek. Egyike manikűrös. Ezek urak lehetnek. Legalább is gazdagok. Az alja arab annál széptelenebb, a nyílt napon pláne! Feketék, mint a szerecsen és a cigánynál szennyesebbek. A lábuk fehér a piszoktól. A napszámos-forma arab nép szürke mosóbarchetben jár, blúzban, bugyogóban. A nyakukba rongyos zsákdarabot kötnek, mert mohamedánok. Köröskörül újságos, csemegésbódék, vasból. A tér körül árkádos áruházak, nagyobb Cafék. Egy bar. Az a címe: «Taxi-Bar». Arab nyüzsgés előtte, benne. Újabb anziksz- és tolmácsroham. Legyek. Szemét a kövezeten. Fezeket, bazári arab tőröket, hamutartódkát, festett, sovány gitárokat kínálnak, kosarakból. Százszor megpróbálja mind. A kertben unalmas francia katonaszobor. Jön egy forgószél, produkálja magát, mint a dervis, teli a szemem porral. Nem tudtam a nevét elolvasni a szobor urnak, aki segített a nemes és boldogságos arabságot tönkretenni. Kisértetek reggel kilenc órakor. Gyerünk. Négy oldalt az árkádok alatt francia eladás, benszülött vásárlás. Kirakva papucshegyek, rezhalmok, cipőpiramisok. Vászon hegyoldalak. Órások, ékszerészek, bankok, divatboltok, büffék, mint akárhol. Az arabok franciául is beszélnek, a franciák arabul is. Alku közben. A moschée-kullancs megint ránk szállott. Egy szögleten. Észbontól Megesküdtünk Allahra, hogy egy óra múlva megnézzük a moschéeját. De valahogy másikba ne menjünk! «Plus grande moschée, plus grande représentation !» Jó, jó, pusztulj már! Ebből a kisebb franciás utcából váratlanul lépcsős arab köz nyílik, gyümölcs odúkkal, rengeteg földönülő néppel. A köz egy fix térre vezetett. Emeletes fehér arabs fészkek, szennyesek. Fogj meg doktor, összeesem! Kisértetek sétálnak az ember elé, öt szál kisértet. Arab nők ... Csupa piszkafa. Nyitva a mellük, keblük a hasukra pottyant. Fekete kórú karjuk hajigálják. Ujjaik pénzt jeleznek, sebesen. Zöld, lila, piros sálak fityelnek a vállukról. Sikoltó sárga, rózsaszín papucs a fehér bugyogójuk alatt. Aszott bokájuk pucér. Ezüst pénzek és velencei kövek a nyakukban. Réz- és hamis tajték-karperecek lebegnek a csuklójukon. Kettőnek feredzse van az arcán, szerencsére. A három leplezetlen képű. Bocsássanak meg, nem lehet rájuk nézni. A nap elkápráztat, ezek az évai arcok eléborzasztanak. Hívnak be, vakító fehér reggel, kilenc órakor! Száz gyerek látja őket. Mintha mosolyognának. Az orcáikon citromsárga s heliotrop és céklaszin foltok lebegtek. Lebegnek a sötétben tovább, a behunyt szemem előtt. Menjünk, menjünk ÚJSÁG PILSUDSZKI VISSZAUTASÍTOTTA AZ ELNÖKI MÉLTÓSÁGOT. ABSZOLÚT TÖBBSÉGGEL VÁLASZTOTTÁK ELNÖKKÉ. KEDD DÉLELŐTT ÚJBÓL ÖSSZEÜL AZ ELNÖKVÁLASZTÓ NEMZETGYŰLÉS. Varsó, május 31. (Az Újság rádiógrammja.) Hétfőn délelőtt tíz órakor ült össze a lengyel nemzetgyűlés a szejm palotájában, hogy megválassza az új köztársasági elnököt. A választás eredménye nem volt kétséges, Lengyelországban mindenki tisztában volt azzal, hogy a nemzetgyűlés többsége Pilsudszki marsallra, a legutóbbi napok győzelmes hősére fogja leadni szavazatát. A jobboldali pártok tegnap éjjel jelölő értekezletet tartottak. Azok a képviselők is megérkeztek Varsóba, akik részt vettek a jobboldal tanácskozásain. Egyhangúlag Bobrzynszki Mihályt jelölték az elnöki tisztségre, ő azonban még az éj folyamán közölte, hogy nem fogadja el a jelölést. Erre a három jobboldali párt abban állapodott meg, hogy Brinszky gróf poseni vajdára adja szavazatát. Az elnökválasztó nemzetgyűlésen Rataj szejmmarsall elnökölt, aki röviddel 10 óra után nyitotta meg az ülést. A baloldali pártok részéről Marek szociáldemokrata képviselő Pilsudszkit ajánlotta elnökjelöltül, utána a jobboldal nevében Glombinszky képviselő Brinszky grófnak, a poseni vajdának megválasztását ajánlotta. Összesen 546 képviselő szavazott, a szavazatokból Pilsudszkinak 202 jutott, vagyis elnyerte az abszolút többséget. Brinszky 193 szavazatot kapott, 61 szavazója i) üres volt. Csak nyolc képviselő hiányzott az ülésről, köztük Vitos volt miniszterelnök is. Feltűnő, hogy Pilsudszkira szavaztak a baloldali pártokon kívül a nemzeti kisebbségi képviselők és a Vitos-párt jórésze is. Az eredmény kihirdetését a Ilivel zajos ovációval fogadták, majd rázendítettek a nemzeti himnuszra. Pilsudszki értesülvén megválasztásáról, azonnal levelet intézett Rataj szejm-marsallhoz, melyben közli, hogy az elnöki méltóságot nem fogadja el. Levelében azzal indokolja elhatározását, hogy alkotmányjogi és morális szempontokból nem hajlandó a jelenlegi parlament előtt esküt tenni, mert az érvényben levő alkotmány megakadályozza abban, hogy elnöki tisztjét céljainak megfelelőleg gyakorolhassa. Kéri, hogy az új választás napjai azonnal tűzzék ki. Rataj, a nemzetgyűlés elnöke Bartel miniszterelnök társaságában a levél vétele után azonnal felkereste Pilsudszkit, hogy rábírja szándékának megváltoztatására. Akciója azonban nem járt eredménnyel, mert Pilsudszki kijelentette, hogy elhatározása visszavonhatatlan. Rataj és Bartel háromnegyed egykor érkeztek vissza a diéta épületébe. A szejmmarsal közölte a marsall elhatározását és kihirdette, hogy a nemzetgyűlés kedd délelőtt 10 órakor újból összeül az elnök megválasztása céljából. Ezután nyomban megkezdte a tanácskozásokat a pártok vezéreivel. Pilsudszki hír szerint Moscschckyt ajánlotta az elnöki méltóságra. Varsóban teljes a nyugalom, bár politikai körökben teljes bizonytalanság uralkodik a holnapi elnökválasztás kimenetele felől. (United Press.) KEDD, 1926 JÚNIUS 1] SOS! „Az Ember" !Embervédelmi Kiállítás Városliget — Iparcsarnok. Érdekes és tanulságos látnivalók mindenki számára!