Ujság, 1927. április (3. évfolyam, 74-97. szám)

1927-04-01 / 74. szám

^_7 •" .. ........"ír ‘ ( Mai s­zámunk­ban teljes fjet! Budapest, 1927 péntek, április ! Ára 16 fillér V^yfffc^vfolyam, II. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK Negyedévre _______ vn.sn pengd Egy hóra 4._ pengd Ausztriában egy hóra _ _ _ 8 Kebilláig Jugoszláv­iában egy hóra _ _ SD.— Dinár Egyes szám­ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap _ _ SS fillér vasárnap SS fillér Ausztriában hétköznap _ _ _ Ita Groschen vasárnap _______ 48 Groschen trogidlenik finnép utáni napok kivételével minden napÚ­JSÁG SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: V.­ Vilmos császárlát 34. szám TELEFONSZ­ÁMOK: Teréz 207-54, 207-55, 207-56, 207-57 A nyomda telefon­ja (csak este 6 órától kezdve) 207—55 FIÓK KIADÓHIVATAL ÉS KÖLCSÖNKÖNYVTÁR Budapest, Erzsébet­ körút 43 (Royal-épü­let) Telefonszám: József 316—28 A falu Öt év előtt igen tekintélyes politikusok megható beszédeket mondtak arról, hogy meg kell teremteni a kulturkapcsolatot Budapest és a falu között. Valamilyen mozgalmat is in­dítottak, hogy a falut közelebb hozzák a vá­roshoz. És öt év múltán megteremtettük a kultúrkapcsolatot Olaszországgal, de a ma­gyar falu csökönyösen ellenáll minden ily ter­­mészetű kísérletnek és azt mondja, hogy nem akar nagyablakos, deszkapadlózatú házat. Azok pedig, akik a falunak százezer házat akarnak építeni, tisztelettel tudomásul veszik, hogy a falu mit akar és mit nem akar. Mert­­ Magyarország az akarat szabadságának or­szága, ahol mindenki csorbítatlanul érvénye­sítheti akaratát. A földműves nem akar olyan házat, amely a higiéna szabályai szerint épül, tehát maradjon minden úgy, amiét van és legyen a falusi ház továbbra is a tüdőgümökór és skrofula tenyésztelepe. A városi embert, aki a Duna hullámaiban keresi a halált, motoros csónakokkal viszik vissza az­ életbe, de a paraszt odavetheti magát a gü­mőkórnak és még pénzt is kap arra, hogy a házát úgy építse fel, hogy az a Koch-féle bacillusok élet­­feltételeinek minél tökéletesebben megfeleljen. A szabad akaratnak ez a túlzott respek­tálása az egészségügyek terén, nem egészen érthető. A földműves adót sem akar fizetni, mégis megfizettetik vele azt. A kormánypárti jelöltre sem akar szavazni és mégis arra szavaz. A gyerekét se járatja szívesen iskolába, de mégis beíratja, mert az államhatalom ren­delkezik az eszközökkel, amelyekkel rákény­szerítheti őt, hogy akaratát a közérdeknek alárendelje. És mert magyar közérdek, hogy a halálozási arányszára kisebb legyen,­a falu­nak deferálni kell. Magyarországon minden tizenharmadik ember tüdőbajos és az elhaltak ötven százalékánál a tüdőgümőkórt állapítják meg a halál okául. Nem bizonyos, hogy ez az arányszám radikálisan megváltozik, mihelyt a falusi lakások nagy ablakain beszűrődik a nap­fény s mihelyt a ház lakóit meggyőztük arról, h­ogy az ételnek akkor is jó íze van, ha a sertésól még három lépésre a konyhától és a kert ugyanennyire a szemétgödörtől. Hogy a suflározási arányszám egészen más képet mu­tasson, a táplálkozásnak is erőteljesebbnek kellene lenni, mert tudományosan megállapí­tott igazság, hogy a gü­mőkór kilencven eset­ben csak ott diadalmaskodik, ahol a szervezet ellenálló erejét lecsökkentette a hiányos táp­lálkozás. A jobb vagy rosszabb táplálkozás a gazdasági viszonyok függvénye. Hogy ez mennyiben kedvez most a gü­mőkórnak, nem kutatjuk, de bármilyenek legyenek a gazdasági viszonyok, bizonyos, hogy a kór támadási felületét jelentősen csökkentjük, ha felszánt­juk a penészgomba-telepeket, amelyeket a falu ágyaz maga alatt a padlózatlan és szellőz­­hetetlen lakásokban. A népegészségi viszonyok megjavítása igen komoly problémája az államnak és társada­lomnak. Rockefeller nemzetközi alapon igyek­szik megoldani ezt a kérdést, amihez segítő társakat keres minden országban. Nálunk is megalakították a Rockefeller-intézetet, amely évi 250.000 dollárt kap tudományos kutatá­sokra és propagandacélokra. A felvilágosító munka serényen folyik az országban, aposto­lok járnak városokban és falvakban, hogy a népet mozgósítsák a nagy védelemre mindama káros és veszedelmes erőkkel szemben, ame­lyek az életet letörik és megsemmisítik. És ebben a titáni küzdelemben az állam támo­gatásával megalakult házépítő szervezet azok mellé áll, akik jobban ragaszkodnak szoká­saikhoz és hagyományaikhoz, mint életükhöz. Egy falusi ház, mondja Bernard Shaw a paraszt maradiságának jellemzésére, ezer év óta nem változott annyit, mint egy női kalap formája néhány hét alatt. A falu konzervati­vizmusa a falu magánügye mindaddig, amíg nem árt vele a közérdeknek. De a falu egész­ségügyi viszonyai kihatnak az egész országra. A város egészsége nemcsak a város, de a falu egészségi viszonyaitól is függ és hiábavaló minden óvintézkedés a városban, ha a falu a rajokban bocsátja ki magából a halálos be­tegségek csíráit. Amíg Ázsiában lesz kolera, másfelé is lesz, bármily körültekintéssel véde­kezik a világ a betolakodó járvány ellen. Bi­zonyos, hogy Rockefeller elméletének is ez az alapgondolata és a világ minden népének ezért akar orvosa lenni, mert csak így lehet a saját népének is orvosa." Jól tudjuk, hogy nem könnyű a falut vála- KOVA 5. Kitapasztaltuk. Azok után, miket ma Gaal Gasztontól a KOGSz-ról hallottunk, el kell szörnyednünk még akkor is, ha becsuknak érte. De legyünk nyugodtak. Hallgassuk majd meg a minisztert és kénytelenek leszünk tap­solni és átlátni, hogy a KOGSz-nál nagysze­rűbb intézményt csak az képzelhet, aki el­találja, mit fognak legközelebb kreálni. S nem arról leszen szó, hogy az, amit Gaal Gasz­­ton állított, nem úgy volna. Nem a tényálla­­dék lesz szükségképen más, csak a megvilá­gítás. A be nem avatott embernek le kell szoknia arról, hogy a tényeket tartsa fonto­saknak. Fontos a megvilágítás. És nem , az eredményért tessék a kormányt" felelősségre vonni, hanem az intencióért, mely, mindig értékesebb, mint az eredmény. * Azok az urak, akikről összeférhetetlensé­get firtatnak, kétségkívül igen tisztakezű és lelkű emberek, azonfelül szívesen elismerjük, nem is összeférhetetlenek. De ne vegyék rossz néven: állásaik vannak, több állása egy-egy tiszteletreméltó urnak, olyan időben, amikor ezrével vannak állásnélküli tiszteletreméltó urak, sőt emberek. Hány elsőrendű szakem­ber jár tétlenül s ha állás van, ezt betöltik nem szakember politikussal vagy közfunkcio­náriussal. Ha véletlen osztogatja ilyen arány­talanul a javakat, arról nem tehet senki. Ha kormány, hatóság ad állást ellátottaknak az ellátatlan helyet, akkor már ne az összeférhe­tetlenséget kutassuk, hanem az igazságosságot. * Specialitás, melyet nagyon megbecsülünk, hogy* Hadik János a törvények szövegezését is észreveszi. Hogy az milyen pongyola. Ná­lunk minden úri ember műveit, de a műveit úri emberek nem tudnak fogalmazni. Aki egy levelet kifogástalanul ír meg, már fölcsap írónak. A törvények? A szakemberek még megértik, legalább annyira, hogy vitatkozhat­nak, mit is mond a törvény. De a laikus, akinek be kell azt tartania, csak a fizetési meghagyásból, vagy a bírságból, ítéletből tudja meg, mit parancsol neki a törvény. Kormánypárti felszólalás Schnetzer Ferenc háromnegyedmillió pen­gis­zvégzlelégítése ellen Erdélyi Aladár a kormánypárt mai értekezletén szó­vézette a Köztiszt­viselők Fogyasztási Szövetkezetének ügyét Hetek óta nyílt titok, hogy Schnetzer Fe­renc volt honvédelmi miniszter távozik­­ a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezetének elnöki székéből, mert a­­szövetkezet fuzionálni fog a Köztisztvi­selők Országos Gazdasági Szövetkezeté­vel (KOGSz) és az így fuzionált szövetke­zetét Perényi Zsigmond báró, volt belügy­miniszter fogja irányítani vezérigazgatói minőségben. Ez az ügy szóba került a kormánypárt mai ér­tekezletén. Erdélyi Aladár dr. hozta szőnyegre és részletesen megindokolta, hogy éppen itt az ideje a szövetkezeti és a részvény­jog reform­jának. Őszinte bírálatot mondott a szövetke­zetek működéséről és felemlítette, hogy egyes altruisztikus és államilag támogatott szövet­kezetek olyan súlyos szerződéseket kötnek a szövetkezet vezetőivel, amelyek szinte válságba sodorhatják ezeket az intézményeket. Példa­képen megemlítette a Köztisztviselők Fo­gyasztási Szövetkezetének esetét, ahol a ve­zérigazgató súlyos szerződése nagy megdöb­benést keltett. Mint mondotta, Schnetzer Fe­renc vezérigazgató és a szövetkezet legutóbb tíz évre szóló szerződést kötött arra, hogy a szövetkezetet ebben a minőségben a jelzett ideig Schnetzer Ferenc fogja vezetni. Most az történt, hogy Schnetzer Ferenc kénytelen elhagyni ál­lását, pedig erre semmi ok nem volt, s a szerződés értelmében a hátralevő kilenc évre évi 80 ezer pengő kárppótlást, vagyis összesen hétszázhúszezer pengő végkielé­gítést kiván. — Elérkezett az ideje annak — folytatta Erdélyi Aladár —, hogy ezt a kérdést törvény­hozási úton rendezzük. Arra kérem a kor­mányt, hasson oda, hogy az olyan szö­vetkezeteknél, amelyek állami pénzen létesül­tek, vagy amelyeket az állam anyagilag támo­gat és amelyek magukat altruisztikus intéz­ményeknek hirdetik, teljesen ki legyen zárva bármilyen formában az összeférhetetlenség esete. A párt erkölcsi tőkéjét óvjuk és a kor­mány tekintélyét védjük, ha ezt lehetetlenné tesszük. A kormánynak hatalmi súlyával ebbe a kérdésbe is bele kell szólnia. Bethlen István gróf miniszterelnök h­osz­­szasabban válaszolt Erdélyi Aladár szavaira. Kijelentette, hogy a részvényjog tényleg el­avult, mert 1875 óta a közgazdasági élet olyan fejlődést mutatott és olyan változások történ­tek, amelyek feltétlenül szükségessé teszik a részvényjog reformját. Az igazságügy-miniszter a reformterveze­­tet már ki is dolgozta s a javaslat nem­sokára a parlament elé kerül. Hangsúlyozta, hogy ezzel kapcsolatban a szö­vetkezeti jog kérdését is rendezni kell. Elis­merte, hogy egyes szövetkezeteknél tényleg történtek abúzusok, olyanformán, hogy bizo­nyos csoportok összevásárolták a részjegye­ket s lassan kint az altruisztikus alakulatból olyan alakulatot csináltak, amely közelebb áll a részvénytársasághoz. Ezt valamiképp lehetetlenné kell tenni, m­ert könnyen visszaélésekre vezethet­i magát a szövetkezeti eszmét diszkredi­­tálja. — Az utolsó hónapokban pro- és kontra­­mozgalom indult meg — folytatta a minisz­terelnök —, amely feleleveníteni kívánta azt a meglehetős áldatlan viszályt, amely a múlt­ban már gyakran tört ki az érdekeltségek és a szövetkezetek között. Elvi határozatot a kormány akkor fog hozni, ha ez a vizsgálat befejeződött. Kérte a pártot is arra, hogy mindaddig türelemmel várjon ebben a kér­désben.­­ Amennyiben a múltban felmerült annak szüksége, hogy a kormány a szövetkezeteknél bizonyos szanálási akciót vigyen keresztül, úgy ez mindig a közérdeknek figyelembevéte­lével történt. Az inflációs időkben a szövetke­zetek csak másodsorban voltak abban a hely­zetben, hogy legyengült forgótőkéjüket kiegé­szíthessék s oly tőkéhez juthassanak, amely lehetővé teszi nagy közgazdasági és altruisz­­tikus feladatuk teljesítését. Ez volt az oka an­nak, hogy abban az időszakban a kormány kénytelen volt a szövetkezetek támogatására sietni.­­ Ugyanakkor azonban, ha ezeknél a szövetkezeteknél akár állami tisztviselő, akár képviselő bizonyos díjazással járó funkciót vállal, a kormány mindig figyelembe vette azt, hogy vájjon közérdekből történik-e ez. Amikor nagy állami pénzek forogtak kockán, ez közérdekből történt s ha képviselőről, vagy állami tisztvise­lőről volt szó, mindig figyelembe vette a kormány, hogy fenforog-e az összeférhe­tetlenség esete, vagy sem. A kormány nem járt el könnyelműen ezekben a kérdésekben sem a múltban, sem most és nem fog könnyelműen eljárni a jövőben sem. Igen óvatosan kell fogadni ezekben a közlés­­ekben a lapok közleményeit s azt, amit egyes ellenzéki képviselők — ki kell mondania — leggyakrabban nem az ügy érdekében, hanem zavarkeltés céljából hoznak elő. Kérte a pár­tot, hogy legyen rigorózus ezekben a kérdések­ben. Erdélyi Aladár nyilatkozata Munkatársunknak az értekezlet után al­kalma volt beszélnie Erdélyi Aladár dr.-ral, aki az értekezleten elmondott beszédével kapcsolatosan így nyilatkozott: —­ Nem akartam­ személyek ellen támadást indítani, hanem közérdekből tettem szóvá a szövetkezetek ügyét. Az a lényeges, hogy ilyen altruisztikus intézmények ne kössenek ilyen súlyos szerződéseket vezetőségi tagjaik­kal, mert ennek nem lesz jó vége. Lényeges az is, hogy még burkolt formában se jelentkezzék itt az összeférhetetlenség esete. Arra a kérdésre, nem tette-e szóvá a FAKSz ügyét, Erdélyi Aladár így válaszolt:­­— Elhangzott egy közbeszólás arról, hogy m­i van a FAKSz-szal, én erre röviden azt vá­laszoltam, hogy a FAKSz-szal végeztem. Hang­­.rtoriztam­, hogy ez az ügy még egyszer­ ideke­rül a pártértekezlet elé és győzni fog az én igazságom. Mert az történik, hogy a szétkül­dött körleveleket sorra visszaküldik az érde­keltek, miután a FAKSz tervezete szerint nem akarnak építkezni. Van tehát költséges adminisztrációs szer­vezet, iroda, miegymás, de falusi kisla­kás nem fog épülni, Így van az, ha olyanokra bízzák ennek a fel­adatnak a megoldását, akik csak a vonat ab­lakából láttak falut. Én két hónap alatt bo­nyolítottam volna le az egészet, de természe­tesen ingyen, minden díjazás nélkül. Elrendelték a vizsgálatot a garbócbogdányi petíció ügyében A közigazgatási bíróság ma folytatólagosan tárgyalta a garbócbogdányi petíció ügyét. A mai tárgyaláson Ferdinandy László a pa­nasztók nevében tette meg észrevételeit a vé­delem állításaira. Tagadta a védelem becsatolt nyilatkozatainak valódiságát s azt állította, hogy a nyilatkozók kényszerhatás alatt, fe­nyegetésre írták alá ezeket a nyilatkozatokat. Kijelentette, hogy Ferdinandy szavazóit a csendőrség állandóan zaklatta. Ferdinandy Gyula programmbeszédét nem tarthatta meg s végül megemlítette, hogy egy­ vendéglőstől, amiért Ferdinandyra szavazott, megvonták harminchétéves italmérési engedélyét. Az utolsó szó jogán Aigner Adolf szólalt fel és kérte a bíróságot, hogy utasítsa vissza a pa­naszlevelet és marasztalja el a peticionálókat a költségekben. A bíróság másfél órai tanács­kozás után hirdette ki határozatát, amely szerint a védelem kifogásait nem találták jo­gosnak, helyt adott a bíróság a panaszlevélben­ megjelölt tényekre vonatkozóan a bizo­nyítási eljárás megindításának.­­A határozat értelmében a debreceni tábla egyik bíráját fogják kiküldeni a garbócbog­dányi választókerületbe, hogy az ott peticio­­nálók panaszait megvizsgálja. Csütörtökön érkezik haza Klebelsberg Kuno gróf Ma a kultuszminisztériumba távirat érke­zett, amelyben Klebelsberg Kuno gróf közli, hogy április 7-én, csütörtökön utazik haza olaszországi útjáról. A miniszter Zü­ric­en és P­écsen át utazik haza. Apponyi Albert Hollandiába utazott Apponyi Albert gróf, aki Leidenben fog felolvasást tartani Magyarország politikai helyzetéről, ma Hollandiába utazott. Haza a húsvéti ünnepek előtt érkezik Apponyi gróf s az ünnepet Gyöngyösapátin tölti. mely reformnak meghódítani. De egy házért talán mégis behódol a jobb belátásnak és rá­eszmél arra, hogy jobb egy szép ház, mint a semilyen ház, jobb különösen akkor, ha rá­adásul még hosszabb életet is kap. Ha a kor­mánynak egy elégedetlen országban sikerült a nép többségét meggyőzni arról, hogy az a politikája az egyetlen jó, áldást hozó politika, talán meg tudja a falut arról is győzni, hogy a szellős, nagyablakos, fapadlós ház egészsége­sebb, mint a sötét, nyirkos odú. Neki, a kor­mánynak bizonyosan még ezt is elhiszi a falu.

Next