Ujság, 1927. április (3. évfolyam, 74-97. szám)

1927-04-01 / 74. szám

2 ÚJSÁG PÉNTEK, 1927 ÁPRILIS 1 „Törvényben megállapított fizetésen túl ne kaphassanak ajándékot magasállásű­ főtisztviselők" — mondotta ma Gaal Gasnron költségvetési felszólalásában követettel, hogy aktív köztis­ztviselő ne tehessen képviselő. Nyugdíjak helyett biztosítást ajánlott. Malasits az angol-olasz barátkozást kifogásolta A képviselőim­ mai ü­lésén, mielőtt a napirend­­tárgyalására tértek volna át, Lukács György be­terjesztette a külügyi bizottság jelentését, a Nem­zetek Szövetsége egyezmény­­ okm­ányának módo­sítása tárgyában a nemzetgyűlés által alkotott törvényről. A költségvetés első szónoka Eszter­gályos János volt. — A szociáldemokráciának —­­n­ondotta -e- a az a célja, hogy embert csináljon az emberből és lehetetlenné tegye, hogy a munka­­ embereit szabadon kizsákmányolják. Felkiáltások a kormánypárton: IC: nagyon hegyes! Esztergályos­­János: Hát akkor mi a bűnünk? Gáspárdy Elemért :A nemzetköziség! Esztergályos János: Erre is megfelelek. Nem akaru­nk egyebet, mint azt, hogy megnyugvással és megértéssel élhessük la idejünket ott, ahol apáink bölcsőjét­ ringatták és ahol apáink sir­­kantja zöldet. Azt akarjuk, hogy a magyar munkás ne kí­vánkozzék idegen országba, hanem idehaza találja meg a magyar Amerikát. (­Helyeslés a kormánypárton.) Ha helyes, akkor miért indítanak ellenünk ostromot? Úgy látszik, ezt a harcot a tőke és a klerikalizmus irányítja. Temple Rezső: Magyarok legyenek, ne nem­zetköziek. Láng János: És vallásosak. Rőzben,szem­­lér: A mi vallásunk, szeresd fe­lebarátodat. Esztergályos János: A mi nemzetköziségünk nem egyéb, mint védekezés a nemzetközi tőké­vel szemben. Vannak politikusok, akik tudatosan és akik tudatlanul szolgálják a nemzetközi tőkét. A népjóléti minszter úr fékezhetetten gyűlölettel viseltetik it szociáldemokrata párttal és a szak­szervezetikkel szem­beni. Azok ellen állja a har­cot, akik a munka megbecsüléséért küzdenek. Hasonlatos ahhoz az indushoz, aki a könyörgő koldusnak kenyér és meleg étel helyett óptimios pipát adott a szájába. A népjóléti miniszter úr a Somogyi—Bacsó gyilkosai ügyében azt a kijelen­tést tette a parlamentben, hogy fejével felel azért, hogy a tettesekre rásujt az igazságszolgáltatás. A papi palástról azt mondotta, hogy nem kapható arra, hogy ilyen gyilkosokat fedezzen. Nem akarja, hogyha eltávozik a miniszteri székből, papi palástjából vérfoltok ütközzenek ki. Azóta nem történt semmi. Beszédét azzal fejezte be, hogy a ’szoc­iáldesnokrata­­párt is állja a harcot, amelyet Vass .Jókét megüzeni. A költségvetést nem fogadta el. Gaal Gaszton volt a következő felsszólaló. A törvényhozás több tagjának az a véleménye­­­­kezdette beszédét­­, hogy a Ház tárgyalásainak súlypontját a­ bizottságokra kell átruházni. Nem helyes ez a felfogás, mert a képviselőház munká­jának fontossága éppen a nyilvános ellenőrzésen van. A kormány hibáit itt kell feltárni, csak akkor lehet az ország javára orvoslást találni. A költségvetés kulcsa a zárszámadás. Ezt azonban évek óta nem terjesztette be a kor­mány. Mégsem meddő ez a vita, mert itt nyílik mód arra, hogy a képviselők minden bajnak hangot adhassanak. Mindenekelőtt a Halálon körüli ál­lapotokat kritizálta. A legnagyobb természeti kincsek az üzleti vállalkozók martalékai lesznek. A sárhegyet kibányászták, a Hadacsony oldalát elcsúfították, az Üzleti szellem garasra váltja fel a legszebb természeti kincseinket. A kormány se­gítségét kérem. Ezután a református egyházak anyagi helyze­téről beszélt. — A háború után — mondotta —­­ezeket az egyházakat nagyon csekély segéllyel látják el, holott egymillió aranykorona elég volna a kérdés megoldására. H ha jut a különböző KOGSz-okra és EAKSz-okra, akkor erre a fon­­tos kérdésre is kell, hogy jusson. Szóvá tette a tanítói kar a sérelmet­. Ma az a helyzet a miniszté­riumokban, hogy a miniszteri tanácsosságon alul már csak szolgák vannak, mint ahogy az arisz­tokraták körében csak a bárónál kezdődik az ember. Nem lett volna szabad a tanítói kartól a szerzett jogokat elkonfiskálni. Ak­kor, amikor Üzletvezetők, sőt helyettes­ üzletvezetők is a leg­különbözőbb szakmkocsikban szaladgálnak, a ta­nítók megérdemlik, hogy évenként néhányszor olyan kedvezménnyel utazhassanak, amely való­ban kedvezmény. Igazságtalan az egyenlőtlen el­bánás is, amely a különböző nyugdíjas tisztvise­lők között van. Szóvá kell tennem­­azt a hírt is, hogy le akarják szállítani a szolgálati időt. Bartos Andor: Hivatalosait megcáfolták! Gaal­­.aszton: Már sok cáfolatot láttam olyan­kor, amikor a rendelet már készen,volt. A kor­mány vegye tudomásul, hogy ebben a kérdésben maga mögött találja az ország összes adózóit. Bár én nem szoktam színházba járni, szólni aka­rok a színészek ügyéről is Az az összeg, amit a színészek nyugdíjinté­zete a kormánytól kap, nevetségesen kicsi. A színészek nyugdíjalapja értékpapírban­ fekszik, amelynek értéke devalválódott. Szilágyi Lajos: Hadikölcsönökben fekszik! Gaal riasztón: Legutóbbi beszédében a pénz­ügyminiszter azt mondotta, hogy szívesen vesz minden kritikát de valótlanságokkal ne zaklas­sák. Konstatálni kívánom, hogy a miniszter úr egyetlen kijelentésemet sem tudta megcáfolni. Arról hallgatott a miniszter, hogy nemcsak karácsonyi jutalmat szoktak adni, hanem negyedévi jutalmat is. Hallgatott arról, hogy egyes államtitkárok olyan állásokat gyűjtöt­tek maguk körül, amelyekből milliárdnyi évi jövedelmük van. Hiába ígérte a pénzügyminiszter, hogy megszük­- teti az ajándékozást, február végén újabb k­iosztá­sok történtek. A­ benfentesek negyedévenkint egész vagyonokat kapnak, így történik meg, hogy egyes főtisztviselők házakat, villákat építenek­, míg má­sok rongyosan járnak. Nem arra helyezi a súlyt, hogy ki mennyi pénzt kapott. A lényeg az, hogy törvényben megállapított fizetésen túl ne kap­hassanak ajándékot ezek a magasállású fő­tisztviselők. (Vagts zaj a kormány­párton, élénk helyeslés a baloldalon és a balközépen.) Gaal Gaszton beszéde közben az elnök el­rendelte az ebédszünetet. Szünet u­tán folytatna beszédét Gatal Gaszton: — Am­íg Isten mozogni enged — mondotta — és képviselői tisztségem meglesz, mindig rá fogok mutatni, milyen dehonesztáló a tisztviselők jutalmazási intézménye. A miniszter úr megle­hetősen finain siklott át a KOGSz ügyén. Infor­mációink szerint a magáncégek által nyújtott Ill­lés semmivel sem drágább, mint a KOGSz-é. A tisztviselők részéről is csak panaszt és szemre­hányást hallottam ezzel az intézménnyel kap­csolatban. Itt voltaképpen egy intézményt kreál­tak egyesek számára, akiknek vezetőállásokra volt szükségük. Tizenkét igazgatója van ennek a szövetkezetnek, 8—12 millió korona havi fize­téssel. A kormánynak ma már tizennyolc milliárdja van a KOGSz-nál. Ezt egy miniszteri tanácsos ellenőrzi, aki tagja a végrehajtó bizottságnak is. Az intézmény ennek ellenére tönkre ment, be kellett olvasztani a Schneizler-féle köztisztviselői szövetkezetivé, de ebben az évben is kifizettek az elnöki tisztség be­töltőjének negyvenmillió koronát. A KOGSz igazgatói fi a fizetésükön kivil — és most jól figyeljen fel mindenki — jutalékot kaptak a bruttó forgalom után. Nem arra kellett töreked­­niök, hogy minél több hasznot hajtsanak, csak arra, hogy minél több üzletet csináljanak. Rá­fizettek a húsakcióra sok százmillió koronát, rá­fizettek a pulykaakcióra, az angol szövetakcióra és az állam tizennyolc milliárd­jával most a KOGSz a földön fekszik. Egyik igazgatója, neveket nem említek, havi tízmillió korona fizetésén kívül két hónap alatt a bruttó forgalom után 136 millió korona jutalékot kapott, egy másik 1í1 millió korona províziót kapott. ( Farkas Géza: Igazán nagy hiba,, ami itt tör­tént.­­ Gaal Gaszton: Mikor látták, hogy vége a KOGSz-nak, a Konfidencia Részvénytársaságot a kormány belekényszerítette abba, hogy szanálja a­ KOGSz-ot. A két vállalat viszonyának szabályo­zását írásba kellett foglalni és akkor az állam­nak nem volt egy embere, aki a szerződést meg­csinálta volna és két magánügyvédnek fizetett ki a szerződés írásbafoglalásáért 75 és 50 milliót. Mindezek ellenére bármilyen könnyű feladat lennne számomra, hogy a kormányt megbuktas­sam, nem buktatnám meg, mert meggyőződésem, hogy jobbat a helyére állítani nem tudunk. Azért mutatok rá ezekre a hibákra, hogy a kormány intézkedhessek. Tavaly szóvá tettem, hogy a ban­kok egym­ás között levelekben intézik el nagyobb tételek elszámolását, hogy az illetékeket ne rój­­jük le. Akkor a pénzügyminisztérium elrendelte a vizsgálatot, amely azonban megrekedt. Kétség­beejtő, ha a kormány ekkora függőségben van a bankoktól. A függőségnek kiváló példája, hogy egy igen befolyásos iparvállalat, amely adóügyek­ben súlyosan megkárosította az államot, a mini­mális büntetést kapta és ennek a büntetésnek hetven százalékát is elengedték. Fontos mondani­valóm vannak az összeférhetetlenség kérdésében. Egy képviselő úr tegnap személyes kérdésben szólalva fel, nagyon erélyes beszédet mondott. Beszédének veleje az volt, hogy ő a tételes írott rendelkezésnek elegei lesz s azoknak a vélemé­nye, akiknek ez nem elég, az ő számára nulla. Figyelmeztetem ezt a képviselő urat... Felkiáltások a kormánypárton: Ki volt ez? Fábián Béla: Tamási! Gyal Gaszton: ... hogy az összeférhetetlenség­nek van egy írolt és egy erkölcsi törvénye. Ha az illető képviselő arra az álláspontra helyezke­dik, hogy reá csak az írott törvény kötelező, akkor én mint nulla nagyon jól érzem magamat Szilágyi Dezső, Apponyi Albert, Xeckende Sándor, Tisza István, sőt Bethlen István társaságában, akiknek más a véleményük. Az összeférhetetlenséggel kapcsolatos az is, hogy aktív köztisztviselő ne lehessen tagja a képviselőháznak. A Friedrich-kormány gyengesége folytán a töl­ténynek ez a rendelkezése semmivé lett és ma majdnem száz aktív köztisztviselő tagja van a képviselőháznak. Azokról az esetekről beszélek, amikor a vállala­tok­ képviselőket választanak be az igazgatóságba. Egészen nyilvánvaló, hogy nem a szakértelmet keresik nálunk, hanem a kijárást. A képviselők tekintélyét, pozícióját, vagy befolyását akarják aprópénzre váltani. Ez a helyzet azokkal a fő­­tisztviselőkkel is, akiket magukhoz csalogattak a vállalatok. A kormánynak kötelessége, hogy tisztviselőinek megtiltsa az ilyen állások elválla­lását. Volna néhány szavam Kállay Tiborhoz is. Legutóbb egy felszólalásában azt mondotta, hogy­ha az összeférhetetlenségi bizottság az ő eseté­ben igazgatósági tagsága és képviselősége között megállapítja az összeférhetetlenséget, akkor le­mond mandátumáról. Grieger Miklós! Abszolút cinizmussal beszélt errőll Gaal Gaszton. Mindebből nyilvánvaló, hogy azok a kapcsok, amelyek Kállay Tibort a pénz­intézetekhez kötik, sokkal erősebbek, mint azok,a lufié­rgék a törvényhozáshoz fűzik. Figyelmezte­tem, hogy a cinizmusnak is van határa. Éppen az ő nyilatkozata volt az, amely engem meggyő­zött, hogy álláspontom mellett a végletekig kö­telességem kitartani.­­­ A tisztviselők illetményei nagy terhet je­lentenek az államnak. Ajánlom, hogy Svájc és Amerika példájára a magyar tisztviselőket is szerződéssel alkal­mazzák és a nyugdíj­rendszer helyett a biz­tosítást vezessék be. A földbirtokosok helyzetéről is szólott s többször is kijelentette, hogy ezer holdból­­ nem lehet ma már megélni. Végül a vámkérdésekkel foglalkozott. Hang­súlyozta, hogy például a szövetimportnál meny­nyire igazságtalan a súly szerint kivetett vám rendszere. A drága, könnyít angol szövet alig néhány százalék vámot fizet, az olcsóbb olasz szövet után azonban az ár 250 százalékát is ki­teszi a vámilleték. A takarékossági bizottság működésével kap­csolatban azt javasolta Gaal Gaszton, hogy annak hatáskörét szélesítsék ki és ruházzák fel a bizott­ságot rendeletkibocsátási joggal, m­ert enélkül nem­ felelhet meg hivatásának. Gaal Gaszton beszéde végén elfogadta a költ­ségvetést. Malasits Géza ismertette a kínai kérdést és hangsúlyozta, hogy ha Kim­ kivívta szabad­ságát, rá fog kerülni a sor Anglia legfeltetebb kincsére, Indiára is. A kínaiak harca nem bolse­­vista harc — mondotta —, hanem a kínai tö­megek felszabadító forradalma az angol kapita­lizmussal szemben. Igaz, hogy a kínaiakat, támo­gatja Szovjet-Oroszország, de meggyőződésem, hogy az angol érdekkel szembent ugyanilyen magatartást tanúsított volna a diri Oroszország is. Szeretik az angolok ezt a kérdést bolsevista ügynek feltüntetni, pedig ha nem a gyarmatok­ról volna szó, az angolok nem törődnének vele, hogy mennyi vér folyik Oroszországban. — Nem látok a kormány politikájában olyan mozzanatot, mintha részt kívánna venni ebben a szent szövetségben, de szeretném, ha az angol és olasz barátkozás ügyében tisztán látna a köz­vélemény. Az olasz barátkozást is kalandosnak látom. Már elfelejtették, hogy Olaszország a há­borúban miképpen szegte meg a szövetséget és hogy Olaszország földjén mennyi magyar vér folyt? Mert a faseizmust sem szabad nagy töme­­gek megmozdulásának tekinteni. Olaszországban van Magyarország után a legsilányabb bérük a munkásoknak. Mussolini nyolc óráról tíz és félre emelte ott a munkaidőt. A legitimista propaganda ellen emelt ezután szót Malasits Géza. Követelte, hogy a köztársa­sági propaganda is kapjon szabadságot. A költségvetést nem fogadja el. Huszár Károly elnök napirendi indítványát fogadta el ezután a Ház. A legközelebbi ülés pénteken délelőtt 10 órakor kezdődik. Az ülés 6 órakor ért véget. Rögtönzött megbeszélést tartottak a politikai államtitkárok Gaal Gaszton parlamenti beszédének utóhatása a kormány­párt mai érkezletén Gaal Gaszton, az agrárpárt elnöke, mai parlamenti beszédében a többi között ezt is mondotta: " Tar­thatatlan az ajándékozási rendszer, s tarthatatlan az is, hogy egyik-másik állam­titkár úr például az állások egész halmazát szedi össze államtitkársága alatt és milliárdos jövedelmekre tesz szert. Gaál Gaszton szavainak hatása alatt az egységes párt esti értekezlete közben a poli­tikai államtitkárok bizalmas megbeszélést tartottak Almásszy László pártelnök szobájá­ban. A megbeszélésen Prónay György báró, Sch­andl Károly, Drén­­ Imre, Petry Pál, Sztranyavszky Sándor és Ángyán Béla vettek részt. A nempolitikai államtitkárok kö­zül­­csak Szabóky Alajos jelent meg a külön kon­ferencián. Értesülésünk szerint az államtitká­rok abban állapodtak meg, hogy kérdést intéznek Gaal Gusztimhoz, ne­vezze meg azokat az államtitkárokat, akikről konkrét adatai vannak, hogy mil­liárdos jövedelmeket halmoztak össze államtitkárságuk idején. Az egységes párt­­­értekezletén egyébként Perényi Zsigmond báró válaszolt Gaal Gasz­­tonnak a KOGSz-szal kapcsolatosan elhangzott támadására. Perényi Zsigim­ond báró, mint a KOGSz vezérigazgatója élt ezúttal a szólás jo­gával s kifogásolta, hogy Gaal Gaszton megelé­­gedett informátorainak adataival, pedig a szö­vetkezet vezetőihez kellett volna fordulnia fel­világosításért. Perényi Zsigmond báró kijelen­tette, hogy a KOGSz-nak soha sem volt több, mint nyolc igazgatója, ez évi január 1-től pe­dig a vezérigazgatóval együtt mindössze öt igazgatója van. Ezek közül csak kettőnek van 12 millió korona havi fizetése, egynek nyolc, kettőnek pedig hatmillió korona a havi fizetése. Azt is cáfolta, hogy az igazgatók annyi provi­­ziót kaptak, amennyit Gaal Gaszton említett. Kijelentése szerint a valóság az, hogy a száz­­milliárd koronás évi forgalmat lebonyolító szö­vetkezet kereskedelmi vezetői — három igaz­gató — tekintettel csekély fizetésükre, 1925 áp­rilis­tól 1920 december 31-ig 130 millió ko­rona jutalékot kaptak s igy a kereskedelmi ve­zetők közül kettő mintegy 10 millió korona havi összjövedelmet élvezett. Perényi Zsigmond báró beszédének to­vábbi részében sorra cáfolta Gaal Gasztek­ adatait. Valótlan az — mondotta a tö­bbi között —, hogy bármelyik igazgató 110 millió koronát kapott volna, ellenben igaz, hogy egy elbocsátott vezérigazgató-helyettesnek a neki szerződés szerint járó 170 millió korona végkielégítést fizettek ki. Valótlan az is, hogy a szövetkezet az angol szövetakcióra bármit ráfizetett volna. Az elmúlt évben angol tőke ajánlkozott és kívánt a szövetkezetbe bevo­nulni, amivel szemben a belföldi bankok azt az ajánlatot tették, hogy inkább ők látják el a Szövetkezetet saját gyáraikból való bizo­mányi árukkal. A kormány úgy döntött, hogy a két konkrét ajánlat közül a belföldi ajánlatot kell a szövetkezetnek elfogadnia, tehát nem felel meg a valóságnak az az állí­tás, hogy kényszerítetsék a bankokat arra, hogy pénzt adjon a szövetkezetnek. Felszó­lalása végén Perényi Zsigmond báró arra kérte a párot, hogy fentartással fogadja viltul azt, amit Gaal Gaszton mond. SEIPEL KANCELLÁR NYILATKOZOTT AHRER VOLT PÉNZÜGYMINISZTER ÜGYÉRŐL AHRER TILTAKOZIK AZ ELLEN, HOGY BOSEL MEGVESZTEGETTE VOLNA AZ IDŐ RÖVIDSÉGE MIATT NEM INDÍTOTT RÁGALMAZÁSI PERT Bécs, március 31. Ahrer volt pénzügymi­niszter bécsi tartózkodásának ügye foglalkoz­tatta ma a nemzetgyűlés plénumát. Az ügyet szociáldemokrata oldalról hozták szóba. Seipel szövetségi kancellár nyomban vála­szolt a felszólalásra és közölte, hogy Ahrer dr. Bécsbe megérkezve, látogatást tett nála. Ahrer elmondotta, hogy a legjobb Íriszemben és legjobb tudomása szerint cselekedett. Rendkívü­l elkeseredve nyilatkozott előtte Ahrer azokról a meggyanúsításokról, amelyekkel illették, különösen arról a feltevésről, hogy megvesztegették és ezért írta alá az Union Bank részvényeinek átvétele tárgyában Basellel kötött szerződést, amiért különben nem vállalhatott volna fele­lősséget. Amikor a szövetségi kancellár meg­kérdezte, vájjon nem akar-e Ahrer megfele­lően fellépni e szemrehányások és gyanúsítá­sok ellen, Ahrer azt válaszolta, hogy ezt csupán per útján tehetné meg, ami azonban az idő rövidsége miatt nem áll módjában, mert sürgősen vissza kell térnie Amerikába, hogy­ az ott talált munkaalkalmat kihasználja. (Viharos derültség a szociáldemokraták pad­jain.) Leipel dr. kancellár ezután utalt arra, hogy Ahrer dr. látogatása, amely csak családjának szólt, teljes nyilvánosság előtt játszódott le. A tény az, hogy az ismételt alkalom ellenére nem­ intéztek felszólítást a kormányhoz, hogy intéz­kedjék Ahrerra nézve. Sem a bíróság, sem a rendőrség előtt nem tettek feljelentést, ennélfogva nem volt lehetőség arra, hogy a volt pénzügy­miniszter kiutazását megtiltsák. A kancellár végül szólt azokról a gyanú­sításokról, amelyek szerint Ahrer dr. azért jött Bécsbe, hogy pénzt vegyen fel, vagy hogy Ausztriából való régebbi elutazására bizonyos okokból pénzért vették rá. A kancellár kije­­lentette, hogy" ezek a­ gyanúsítások az olyan megállapítások körébe tartoznak, amelyek nem bizonyíthatók. Hogy Ahrer hibát követett el, azt mu­tatja az, hogy miután igyekezett a Ba­­sed­al kötött szerződéseket megváltoz­tatni, úgy hivatalából, mint a politikai életből kivált. Hogy különösnek találják azt, ha egy csa­ládapa néhány órára visszatér hazájába, mert látni kívánja szüleit és gyermekeit ,és ehhezi gyanúsításokat fűznek, ezt embertelenségnek kell minősíteni. Egyébként a parlament an­nak idején többségi határozatával a postata­karékpénztár ügyében indítot vizsgálat befe­jezésével kimondta ítéletét.

Next