Ujság, 1927. június (3. évfolyam, 123-145. szám)

1927-06-01 / 123. szám

2 „Sohasem volt olyan nagy szervilizmus a magyar közéletben, mint most" A szociáldemokrata képviselők ismét támadták a magyar - olasz barát­sági szerződést . Három interpellációt jegyeztek be szerdára A képviselőház mai ülésén megjelentek az új kecskeméti képviselők, Horváth Mihály és Szabó Iván. Az elnök bemutatta megbízólevelüket, azután a Ház áttért az appropriációs javaslat folytatólagos tárgyalására. Györki Imre mint első szónok a tanácskozó­­képesség megállapítását kérte és a Ház­bírónő­ tanácskozóképtelen volt. Csak félóra szünet után lehetett újra megnyitni. Györki Imre az általános titkos választójognak és a választások tisztaságá­nak sürgetésével kezdte meg beszédét. — A szo­cialista képviselőket — mondotta — valóságos detektívhad kiséri a vidéki városokban és távozá­suk után vizsgálat indul meg, hogy kikkel érint­keztek, kikkel beszéltek. Majd a Devecserben tar­tott jegyzőgyűlés határozatát ismertette, amely­ben kimondották — mondotta a szónok —, hogy a falvakba csak olyan lapokat engednek be, amelyek a kormány politikáját szolgálják. Felkiáltások az egységes párton: Nagyon helyes! Farkas Géza: Tanultunk a múltból! Györki Imre: A szervilizmus a magyar köz­életben soha nem volt olyan nagy, mint most. A szervilizmus már párhuzamos a korrupcióval. Az Esküdt-ügynél a kormány azt hangoztatta, hogy megtisztítja a közéletet. Ám azóta az egységes párt tagjai közül olyanok vállaltak szerepet a gazdasági életben, akiket nem gazdasági tudásuk miatt választottak a vállalatok igazgatóságába, hanem mert lehetőséget nyújtottak a kormánnyal való összeköttetés megteremtésére. A nagy széna­panamában, a debreceni és pécsi klinikai botrá­nyokban a vizsgálóbíró keze mindannyiszor meg van kötve, valahányszor erélyes lépést akar tenni. Debrecenben az egyetemi tanárok és tiszt­viselők kihallgatásuk alkalmával mindig arra hi­vatkoznak, hogy hivatali titoktartás köti őket, amely alól felmentést még nem kaptak. Ilyen ürügyek voltak az ellenforradalmi években, ami­kor a gyilkosokat hazafias felbuzdulással mentet­ték, pedig loptak és raboltak. Ha megvizsgáljuk, kik a panamisták, nem mondhatjuk azt, hogy a köztisztviselők nyomorúságos helyzete vitte őket a panamázásra. Lóversenyre, kártyára, szeretőtar­tásra kellett a pénz. Tessék csak arra hivatkozni, hogy a megtorlatlanul maradt panamák idézték fel a mai helyzetet. A szónok ezután a lakások­ felszabadításáról beszélt. Határozati javaslatban kérte, hogy az igazságügyminiszter az esküdtbíróság visszaállí­tására terjesszen be törvényjavaslatot. Másik ha­tározati javaslatában azt kívánta, utasítsa a kép­viselőház az igazságügyminisztert, hogy az 1918 október 31-ike óta lezajlott eseményekből folyó bűncselekmények miatt elítéltek közkegyelemben részesüljenek. Majd a numerus clausus meg­­szüntetését követelte. — Ha az olasz-magyar szerződésben Fiumé­ról lett volna szó — folytatta —, lehetne rokon­­szenvről beszélni, de nincs arról szó. Itt a par­lamentben a bennünket környező államokat rablóállamoknak titulálják, Olaszországról pe­dig, amely épp úgy zsákmányolt területeket, himnuszt zengenek. Ha arról lenne szó, hogy Fiumét visszaadják, én is örömmel üdvözölném az olasz-magyar szerződést. Mi a hősi halottak emlékét ünnepeljük. Kötelesség a kegyelet tü­zét meggyújtani azok emlékére, akik elvéreztek éret­­tünk. De az élő hősökkel szemben is van köte­lességünk. A miniszterelnök nem tehet olyan nyilatkozatot, amilyet Várnai Dániel esetében tett, amikor kijelentette, hogy Várnai Dániel ereiben egy csepp magyar vér sincs. Ezzel annak a gyű­lölségnek adott hango­t, amellyel a dolgozó nép képviselőivel szemben viseltetik. Bethlen István gróf miniszterelnök: Nem áll! Györki Imre: Várnai Dániel a háború min­den borzalmát átszenvedte, ott volt Przemysl várában, orosz fogságba került, hazaszökött, új­ból jelentkezett fegyverforgatásra. Róla nem szabad így nyilatkozni a miniszterelnöknek. A javaslatot nem fogadom el. Mussolini mellett és Mussolini ellen . Bogya János volt a következő szónok. Azt fej­tegette, hogy a posványból és a szerencsétlenség­ből ez a kormány vezette ki az országot. Dicsérő szavakkal emlékezett meg az ország mostani álla­potáról, mint a kormány érd­eméről. A kormány az ország hitelét adta vissza, amikor tekintélyét elismertette. A francia diplomáciát és a kis­­entente politikáját bírálta, mely orosz szövetségre törekszik­ Anglia és Olaszország ellen. Ez az oka — mondotta —, hogy a szélső­baloldal ellenzi az olasz-angol orientációt. A magyar-olasz szerző­déssel Magyarország Anglia támogatását is meg­nyerte, mely antibolsevista blokot szervez. Mus­solini érdemeit dicsérte és azt mondta, hogy Mus­solini úgy lökte félre a szociáldemokráciát, mint a kifacsart citromot. Bogya János beszéde után egyórás ebédszünet következett. Szünet után Malasics Géza szólalt fel. Azt fejtegette, hogy a szociáldemokraták miért nem hívei az olasz orientációnak. —■ Érzelmi kap­csolatunk nekünk — mondotta — a kis­ entente­­tal sincs, hiszen Csehszlovákia kivételével mind­egyik államban üldözik a szociáldemokráciát. De Magyarország és az utódállamok gazdaságilag egymásra vannak utalva. Magyarországot nem lehet visszafejleszteni egy kis agrárállammá, mert ebben az esetben minden kulturális elgondolás csak egyszerű szappanbuborék. Gondolkoznunk kell, látva a jugoszláv piac nagy felvevőképessé­gét s fejlesztenünk kell az ipart és a kereskedel­met. A szociáldemokraták nem bíznak Olasz­­országban, amely harminckét esztendei szövetség után, Mussolini és D’Annuunzio agitációjára, há­borúba ment a monarchia ellen. Beszédének to­vábbi folyamán azt bizonyította, hogy az osztály­­harc nem a szocialisták találmánya, majd az ál­talános titkos választójogot sürgette. — Ha ez meg lett volna már békében — mondotta —­, ak­kor a politikailag iskolázott szocialista tömegek maguk alá tudták volna gyűrni a kommunizmust, amint ez Németországban történt. Mi viseljük a kommunizmusnak ódiumát ~~ mondotta élesen a jobboldal felé — de az urak is viseljék a felelős­ 277­2. R­EGÉNY­ÍRTA DRASCHE-LÁZÁR ALFRÉD (931 .Türelmetlenségében Iván minduntalan utána­nézett a motor körül folyó munkálatoknak, majd visszatérve a szalonba, éppen arra akarta megkérni­­Walkert, vezetné el mégis annak a kolostornak a romjaihoz, amelyek alatt rábukkant, amikor a tudós a teletyp legfrissebb híradását átfutotta és azután szó nélkül odanyújtotta Gladysnek, Nikolájevics az asz­­szony mögé állt és vele együtt olvasta: „London, 2223. június 5., 12 h 10’, Slessingforsból jelentik. A régi orosz birodalom keletészaki részében néhány hét óta észlelhető mozgalomban ma délelőtt szenzációs fordulat állott elő. Feodorovics Dimitrij nagyherceg, aki legutóbb Sycomoreban, Amerikában gyepmesteri állást töltött be s aki tudvalevőleg azért tért vissza orosz földre, hogy előkészítse rokona, a háromszázéves álomból feltámasztott Nikolájevics Iván nagyherceg ünnepélyes fogadtatását Ruszkaja- Szelóban, ma délelőtt 11 órakor, harmincezer „orosz" jelenlétében a régi cári nyaraló egyik dü­ledező erké­lyéről könnyezve és fuldokló hangon bejelentette, hogy hiteles okmányok alapján, minden kétséget ki­záró módon meggyőződött arról, hogy a feltámasztott ember sohasem volt a rokona és csak uzurpálja a nagyhercegi címet. Ilyen körülmények között, úgy­mond, kéri az orosz népnek egybegyűlt képviselőit, tegyenek le egyelőre a régi haza visszaállításának gondolatáról és oszoljanak széjjel, méltóságteljes csendben és azzal a biztos reménnyel a szívükben, hogy ami halad, el nem marad. A néptömeg elkese­redetten adott kifejezést Nikolájevics elleni felhábo­rodásának és egyúttal lelkes ünneplésben részesítette Feodorovics nagyhercegeket, aki az ovációt szerényen elhárította magától." •_ —­ Gazság! Aljas csalás! — kiáltotta magánkívül Nikolájevics. — Le fogom csukatni, fel fogom akasz­tani ezt a gazembert! Gladys felugrott és kérlelve rátette a kezét Iván szájára. — Az Isten szerelméért — mondta ijedten —, még csak ne is gondolj ily borzalmas dolgokra!­­— De igen, gondolok rá és meg is teszem! — kiál­totta a herceg villogó szemekkel. —­ Ilyen gazság, ilyen aljasság! Ne várj csak, te bitang, utolsó csirkefogó, gazember! Azt meri állítani, hogy én szurpálom a nagyhercegi címet! Hallatlan vakmerőség, aljasság, hazugság! Szólj, Walker! Hisz te vagy a koronata­núm! Te tudod, te láttad a jegyzőkönyveket! Meg is vannak —­* felelte Walker a legnagyobb nyugalommal. — Hol? * .—• A fülkémben. Ezzel felkelt és az ajtóhoz ment. De Nikoláje­­vics elállta az útját. — Megállj, édes Walker! — kiáltotta izgatottan. — Nincsen egy percnyi vesztegetni való időnk. Min­denre, ami szent előtted, kérlek, kisérj el Carszkoje, akarom mondani Ruszkoje-Szelóba! Azonnal szólok Fieldnek, helyezze készenlétbe a ,,Wren"-t! *— Helyes —- felelte Walker habozás nélkül, de Gladys Iván nyakába fonta karjait. •—• Ha szeretsz, ha kicsit szeretsz, bevárod az estet és mindnyájan elkísérünk! — kérlelte könyörgő hangon. — Most már világos, hogy ez a csaló egészen meghatározott szándékkal borította fel a helyzetet. Kelepcébe akar csalni, az egészen bizonyos. Okvetle­nül kell, hogy valamennyien elkísérjünk, mind a két repülőn. Látszik, hogy ezen a vidéken minden forron­gásban van, — ne menjetek’ egyedül! Ne menjetek, várjatok! Legfeljebb néhány óráról van szó ... — Úgy van. És ez éppen elég, hogy végleg elve­szítsük a játszmát! — ellenkezett Nikolájévics és megfogta Gladys karjait, hogy kiszabadítsa magát. Ebben a pillanatban berontott Morse.­­—* Gladyst az Alpha-készülékhez kérik — szólt sietve. .— Graf­ Castle kíván látbeszélni... Gladys sietve távozott, Nikolájévics és Morse kö­vették. Walker komoran, de minden külsőleg észlel­hető izgalom nélkül szintén utánuk ment. Még egy pillantást vetett a teletyp irányába, amely folytatólag szolgáltatta a hírszelvényeket. A tanár megállt és szemügyre akarta venni a legújabb híreket, de azután meggondolta a dolgot és ő is az Alpha-készülékhez lépett. A helyiségben sötétség volt, de az Alpha-készülék fénykeretében már ott állt Meneval alakja. Hófehér hajával, gyönyörű vonású, szabályos arcával, csillogó fekete szemével olyan volt, mint valami túlvilági je­lenség. Kissé halkan, de tisztán és érthetően beszélt. -- Örülök, hogy már tudjátok Feodorovics sze­rencsétlen kalandját — mondta éppen — és így talán felesleges is, hogy külön óva intsetek benneteket attól, hogy e pillanatban a feszélyezett területre repüljetek. Azok az emberek elveszíthetik a fejüket és bár pilla­natnyilag nincsen okom a beavatkozásra, már egy-két órán belül annyira elmérgesedhetik a helyzet, hogy kénytelen leszek a reám bízott hatalommal élni. Ez esetben pedig nem tehetek kivételt.. . — De hisz éppen azt akarom megakadályozni, hogy elmérgesedjék a helyzet —— felelte az előtérbe ugorva Nikolájevics. — Személyes megjelenésemmel megsemmisíthetem az ellenem szótt hazugságokat és abban a percben le is csillapul a hangulat! Én isme­rem a népemet! Hallgassatok rám! Te pedig, kedves jó Meneval, akiben szeretett apósomat tisztelhetem, engedd meg, hogy végrehajtsam küldetésemet, az em­beriség, a kultúra szent nevében! Az öreg szúrósan és szeretetteljesen nézett rá. —­ Sem meg nem engedhetem, hogy oda menj, sem el nem tilthatlak ettől — mondta fájdalmas mo­sollyal. — Tégy belátásod szerint. Én csak figyelmez­tettelek a veszélyre... —­ Atyám! —­ Kiáltotta most Gladys és kérdezni akart valamit, de ekkor Meneval alakja már elhomá­lyosodott és a fénykeret elsötétült. Az asszony kétség­­beesetten Nikolájevicshez fordult: — Hallgass az atyámra! — rimánkodott. — Bizonyára nem jelent­kezett voln­a, ha nincsen komoly veszély! De az orosz indulatosan, gyöngédtelenül elhárí­totta magától. — Ah mit! — mondta összeharapva a fogait. — Én nem félek és megyek! Még rám talál tapadni ez a nevetséges óvatosság, hogy ne használjak más kife­jezést. Meg kell akadályoznom, hogy ez a gazfickó folytassa aljas üzelmeit! Nincs is szükségem senkire sem! Se Walkerre, se rád, de még Fieldre sem. Sokkal jobb, ha egyedül megyek. Én orosz vagyok, ti idege­nek vagytok. És ami a fő: én vagyok a törvényes trónkövetelő! Ezzel ki akart rohanni, de Walker megállította az ajtóban. —­ Mit akarsz még? — rivalt rá Nikolájevics. — Csak arra akarlak figyelmeztetni, hogy akár­milyen elítélendő is a rokonod fondorlata, ő éppen annyi joggal állíthatja magáról, hogy törvényes trón­­követelő, mint te* — felette szokott nyugalommal Walker. ÚJSÁG SZERDA, 1927 JÚNIUS 1. séget azért, hogy politikai iskolázatlanságban tar­tották a munkástömegeket és ezzel lehetővé tet­ték a kommunisták felülkerekedését.. Kruger Aladár volt a következő felszólaló, majd Huszár Károly elnök napirendi indítvá­nyára elhatározta a Ház, hogy a vitát holnap dél­előtt tíz órakor folytatja. Még egy szó a klinikai ügyekről Személyes kérdésben ketten szólaltak fel. Előbb Madai Gyula reflektált Györki Imre fel­szólalására, majd Fábián Béla a klinikai pana­mák ügyére tért vissza. — Tegnapi felszólalásomban — mondotta Fá­bián Béla — megemlítettem, hogy az egyes orvos­­professzorok a klinikákon a különszobás betegek­től külön díjat követelnek. Ezt az állításomat visszatetszéssel és teljes tagadással fogadták a túloldalon és fogadta a kultuszminiszter úr is. Beszédemben megneveztem Kéthly báró és Vere­bély professzor urakat. A két professzor úr hír­lapi nyilatkozatban reflektált felszólalásomra. Ezek a nyilatkozatok elismerik állításaim való­diságát. Kéthly báró azt is mondja, hogy a pa­nama ügyében nem volt igazam, amikor a taná­rokat is felelőssé tettem a büdös húsért, hiszen ők állandóan kifogásolták az étkezési bajokat a kultuszminisztériumban.­­ Ma már a kultuszminiszter úr is arra az álláspontra helyezkedik, hogy a professzor urak- Nincs többé székrekedés! A­ «NOVOLAX» önműködő bélszabályozó felesle­gessé teszi a hashajtók használatát, nem okoz görcsöt, hasmenést, csikarást, nem válik megszo­kottá, adagját nem kell fokozni. A «NOVOLAX» nem szívódik fel, a bélfalat, bétizomzatot nem ingerli, ellenben sikamlóssá teszi a beleket és a béltartalom ezáltal könnyen kiürül. A «NIOVO­­LAX» használata nincs időhöz kötve. Kérdezze meg orvosát. Kapható minden gyógytárban. Fő­raktár: Szerecsen gyógyszertár, Budapest,. V., Dorottya­ u. 13. Kérjen ingyen ismertetőt. Vidéki rendelések aznap elintéztetnek. nak joguk volt a betegektől külön díjat elfogadni. Megállapítom, hogy a kultuszminiszter úrnak ezt már tegnap is tudnia kellett volna. Valóban van ilyen rendelet, ez a rendelet azonban helytelen, ilyennek nem szabad lennie, aminthogy nem szabad megengedni azt sem, hogy egyes egyetemi tanárok évenként 100—150 milliót áldozzanak saját zsebükből — mint ahogyan azt Kéthly báró nyilatkozatából kitűnik — a klinikák felszerelé­sére. Végül felolvasták­ az interpellációs könyvet. A legközelebbi interpellációs napra Beck Lajos, Frühwirth Mátyás és Györki Imre jegyeztek be interpellációt. Az ülés este egynegyed 7 órakor ért véget. EGYIPTOM TELJESÍTI ANGLIA KÖVETELÉSEIT CSAK ELŐVIGYÁZATOSSÁGBÓL INDÍTOTTAK HÁROM HAJÓT AZ EGYIPTOMI VIZEKRE — ANGLIA AZ EGYIPTOMI HADSEREG MIATT KÜLDTE A JEGYZÉKET Kairó, május 31. (Az Újság tudósítójának távirata.) A kormány ma egész nap arról ta­nácskozott, hogy milyen választ adjon az an­gol jegyzékre. A jegyzék nem tűzött ki hatá­rozott időpontot és azt hiszik, hogy a válasz a hét vége előtt nem is készül el. Hír szerint a kormány elhatározta, hogy elfogadja az an­gol követeléseket. A hadügyi költségvetésről mára kitűzött vitát bizonytalan időre elhalasz­tották. (United Press,) Kairó, május 31. (Reuters) Ilir szerint az egyiptomi hadsereg újjászervezésének javas­latáról szóló brit jegyzék, amelyet átnyújtot­tak az egyiptomi miniszterelnöknek, igen ha­tározottan állapítja meg ugyan a brit kor­mány felfogását, de ennek ellenére rendkívül szívélyes hangú. A jegyzék nem állapít meg határidőt a válaszra. London, május 31. (Wolff.) A lapok nem annyira tüntetésnek, mint inkább elővigyázati rendszabálynak mondják azt, hogy három hadihajót küldtek ki az egyiptom­i vizekre. A Times a következőket írja: Spinta­basá­nak, a szirdár helyettesének új állását az egyiptomi kormány sohasem ismerte el formaszerűsen. Hatáskörét és tekintélyét a különböző egyiptomi hadügyminiszterek ad­minisztratív cselekmények egész sorával ak­názták alá. E cselekmények hatása az volt, hogy tetemesen meggyengült a brit ellenőrzés az egyiptomi hadsereg fölött. Az egyiptomi hadseregben hovatovább bizonytalan politikai befolyások kezdtek érvénye­ülni és mind ha­tározottabban mutatkozik az a hajlam, hogy a hadsereget politikai eszközként használják fel. A túlzó Zaglul-pártiak és a wafd-pártiak nyomást gyakorolnak a kormányra; az egyik fontos parlamenti bizottság leplezetlenül meg­tagadta a szirdák számára kért hiteleket. Ezek a körülmények arra késztették a brit kormányt, hogy határozott világossággal, kör­­vonalazza álláspontját a hadsereg kérdésében. Nagybritanniának különös érdekei fűződnek Egyiptom biztonságához. Nagybritannia fele­lős úgy a Szuez-csatorna biztonságáért, mint az egyiptomi területen fekvő külföldi közüle­­tek biztonságáért. Az a jegyzék, amelyet most Sarwat Kasa miniszterelnöknek átadtak, hangsúlyozza az egyiptomi hadsereg kérdéséhez fűződő külö­nös brit érdekeket és felkéri az egyiptomi kormányt, tegyen javaslatokat, amelyek leg­célszerűbben­­ biztosíthatnák a szükséges brit közreműködést Egyiptom katonai ügyeiben, bizonyos jelek arra mutatnak, hogy a túlzó elemek viszályt akarnak­ felidézni a hadsereg kérdésében és azon mesterkednek, hogy ezt a viszályt helyi zavargások révén kiélezzék. E jelenségekkel szemben a brit kormány ta­nácsosnak látta, hogy hadihajókat küldjön Máltából az egyiptomi kikötőbe.

Next