Ujság, 1927. szeptember (3. évfolyam, 197-221. szám)

1927-09-01 / 197. szám

udapest, 1927 csütörtök, szeptember 1 óra 16 fillér ELŐFIZETÉSI ÁRAK lyedívre 16.80 pengő ■ hóra ...................... ... „ „ 40 pengő ttrlában egy hóra .. .. .. .. 5 Schilling yes szám ára Budapesten, vidéken pályaudvarokon hétköznap .... 16 fillér árnap .......................................... 32 fillér ztr­ában hétköznap .. ... .. 30 Groschen írnap ........... 40 Groschen gielenik ünnep utáni napok kivételével minden nap. Ú­JSÁG 1mn. in­folyam, 197. szám Szerkesztőség és KIADÓHIVATAL: V., Vilmos császár­ út 34. szám TELEFONSZÁMOK: Teréz 207-54, 207-55, 207-56, 207-57 A nyomda telefonja (csak este 6 órától kezdve) 207—55 FIÓKKIADÓHIVATAL ÉS KÖLCSÖNKÖNYVTÁR Budapest, Erzsébet­ körút 43 (Royal-épület) Telefonszám: József 316—28­1— M­ ­agyar győzelmek Vichyben, Bolognában és Rómában KOVA 5. Apák fiai Még nincs ítélet s még nincs tényállás, írt az Erdélyi Béla és társai esete nem fáj ez elgondolásnak, csak megindítói elgondolásnak. Nem ők az egyetlenek, aze tipikus jelenség már a jó családból imázó kalandor és bűnöző fiatalember, jó ruhában, elegáns helyeken tobzódik élet silányabb fajtájú örömeiben, hogy ül a jó család örök gyászára, maga­ságának pedig dicstelen befejezéseing­yházba kerüljön. Az ifjúság legdélie­­b korában, amikor az idealizmus és hasratérés a legtelítettebb munkaerő­jelentkezik, harapódzik el a bü­ntevő és és kriminális romantika. Abban a bűn, amelyben az apák mind lenézték hdli gondokat és rajongtak hazáért, ész­tért és dolgoztak dicsőségért, halhatat­­ságért, vagy legalább szerelmükért és leik javára való anyagi boldogulásért. Sem matematika, sem szociológia nem hozzá: ez az ifjúsági típus — háború­­ volt gyerek. Az akkori neveléshiány, új önállóság és nélkülözés adta át őket istam életnek úgy, ahogy vannak: él­­ethajhászással, immoralitással, munká­­nnyal, urhatnámsággal. Befejezte ne­­jü­ket talán az infláció általános tkanélkü­li látszólagos boldogulás lehe­­ge és a csakugyan munka után élő­­k kilátástalan küzdelme és örökös­­vesztése. Nincs bennük tűrés, szeji- s képesség — ugyanaz a rejtelmes m­­­it, melyből a táncszenvedély és a szé­ni fékevesztett bolsevizmusa fakad, myesül a kalandor vállalkozások, csa­li és úri betörések eléggé számos est­­en. Sivár lelki kilugozottság jellemzi ezt a igóniát s az apák egészen más morál­­t az alapját alámosta életünk egész kulása. Légy becsületes és dolgozz­­ , erkölcs kell nekünk, de mivel lehet rasztan­i. Ott van az ifjaknak túl­­tó számú nagy serege, mely ragasz­­i ehhez a morálhoz. Becsületes­ea- és dolgozni akarok. Hol a munka, et ajánlanak s melyre kész vagyok? lelni sem lehet rá, hogy állást kapjon rá, aki elvégezte iskoláit. A konszoli­­i politikájának igen józan, fegyelme­­módjai vannak. Ezek közül való a k nözhető munkaerők elbocsátása, el­­ő állásainak be nem töltése, szükség­i előnyben részesül a már volt alkal­­ott. Mikor érkezik meg az az időpont, hz ezek a megokolt elsőbbségek már állják útját az új generációnak? S mi várja meg ez a generáció ezt az idő­­­t? S mivé válik a lelkü­lete, a mora­­x, a munkabírása és kvalifikáltsága a hozásnak e beláthatatlan tartama ? leváltjuk, mi elszédülünk, ha a jelent­ük és a jövőre gondolunk. Minden ■ndőben sokkal több ifjú lép intellek­­s pályára, mint ahányan az öregek ,­ elhalnak. Mi lesz ezekből? Numerus iusok nem apasztják számukat, csak stenciahiányukat tolja más térre. Fi­­nesebben nézve a gazdasági életet, sen megszurosítja az elhelyezetlenek erkélt elhelyezkedése. Kisütik, hogy a közbenső kéz, ami a drágaságot fo­­n. Igaz, de ezeknek is élniük kell s a­kszer, a más hiján avatja őket köz­­ő kézzé. Oly kereskedelmi ágazatok, reknek természetével is ellenkezik, el iük árasztva ügynökökkel. Az ügynö­­k nem az illető ágazatnak a szükség­­­e ellepik az elhelyezetlenek és telje­­magyarán szólva: át- Mi ugyan nem látjuk, hogy a Rothermere-t hagyták, valóban várhatott is. A rájuk váró albumnak Párisban átadása kényes vagy­­munkával arányos a közönség várakozása is, kellemetlenséget jelenthet Franciaországnak, mit nyújtanak majd könnyebbségül. S kívá­natos volna elsőbbséget adni azoknak az ügyeknek, ami számos másokkal szemben, miknek elintézésétől a közönség retteg. Vajjon melyik kategóriához fognak elsőnek nyúlni? Nem látjuk, mert tudjuk, hogy ami bennün­ket az akcióhoz fűz, semmi kihatása nincs arra, ami megbecsülést és rokonszenvet Fran­ciaország iránt érzünk. De hallván, hogy ott kényesnek érzik az ügyet, semmi értelme sem volna vitatni, hogy nem kényes. Ezért csak helyeselhetjük követünk­ eljárását s az át­adásnak elhalasztását. Elvégre is Páris Fran­ciaország háza s mi ebben vendégek va­gyunk. Illemtudó ember pedig nem okosko­dik, hanem tartózkodik mindentől, ami a háziúrnak kellemetlen. * Isten hozta minisztereinket megérdemelt pihenőjük után ismét munkájuk asztalához. Az ország soká várt reájuk s nem mondható, hogy amit szabadságuk alatt elintézettenül A bölényvédő kongresszust boldog öröm­mel üdvözöljük Magyarország fővárosában. Magyarország gazdag volt bölényekben s most már csak karámban őriz néhány pél­dányt. Magyarország sem tudta, a többi or­szág sem, mit tesz, mikor veszni engedte bölényeit. A bölény — egész különös állat, a mai Európában egészen különös szimbó­lum. A bölénykongresszusra figyeljen min­den államférfi és minden politikus. Könnyebb megtartani a bölényeket, mint azután az életnek megmenteni a bölényt. * Berzeviczy Mertét puccsszerű taktikával akadályozták mai szálasjogában a párisi konferencián Florescu román képviselő csak így menekülhetett meg a méltó meg­­leckéztetéstől . Megismétlődött Apponyi Albert gróf kopenhágai esete Nyílt titok, hogy Berzeviczy Albert, az In­terparlamentáris Unió magyar csoportjának elnöke méltó választ akart adni Florescu ro­mán képviselő magyarellenes beszédére. Nagy érdeklődés előzte meg Berzeviczy Albert be­szédét, amely azonban még sem hangzott el, mert az interparlamentáris konferenciát vá­ratlanul berekesztették. A kis-entente barátai rendezték el így a dolgokat, amivel nyíltan el­ismerték Florescu érveinek gyengeségét. Tak­tikázáshoz folyamodtak, mert nem mertek szembenézni az igazsággal. Ez mindent meg­magyaráz. Megismétlődött Apponyi esete Páris, augusztus 31. Az Interparlamentáris Unió magyar csoportja szerdán este búcsú­­összejövetelt tartott a Lutetia-szállóban. Ber­zeviczy Albert a legmelegebb köszönetét fe­jezte ki azért az összetartó támogatásért, amely lehetővé tette, hogy a magyar csoport az unió ülésén megnyilvánult nehéz helyzet­ben helyét megáldatta. Megemlítette, hogy a plenáris ülésen, megtévesztés jellegével bíró puccsszerű taktikával megakadályozták őt abban, hogy válaszolhasson a román képvi­selőnek legutolsó támadó beszédére. Ezen az eljáráson nem csodálkozik, mert hasonló eset történt Apponyi Albert gróffal is a kopenhá­­gai konferencián, amikor lehetetlenné tették neki, hogy a cseh és román támadásra vála­szolhasson. Utána Kállay Tibor szólalt fel, aki kije­lentette, hogy a magyar csoport addig nem oszolhat szét, amíg köszönetet nem mond Berzeviczy Albert elnök bölcs irányításáért. A magyar csoportra nézve különös megtisztelte­tés volt, hogy Berzeviczy vezetésével mehetett Párisba, oly kiváló szónokkal, akinek férfias, önérzetes, de mégis bölcsen tartózkodó be­széde tetszést aratott még azok körében is, akik nem osztják egyébként véleményünket s amely beszéd a legbiztosabb záloga annak, hogy a jövőben nemcsak figyelemre méltat­nak bennünket, hanem megértésre is számít­hatunk. Az ülés résztvevői meleg ovációban részesí­tették Berzeviczy Albert elnököt. Beteg a trianoni szerződés — mondja egy francia író Paris, augusztus 31. A Paris Midi Maurice de Waleffe tollából « Az interparlamentáris kongresszus kulisszái mögött» címen egyebek között azt írja, hogy a trianoni szerződés e konferenciából betegebben került ki, mint ahogy bejött és törékenysége most már kris­tályhoz vagy porcellánhoz hasonlítható. Pe­dig ez a szerződés a franciák legjobb barátait, vagyis a románokat érdekli, akik őket önzet­lenül, tartózkodás nélkül szeretik. — Amikor utoljára Erdélyben jártam — írja de Waleffe —, úgy tűnt nekem, mintha bizonyos germa­­nofil irányt vettem volna észre az ottani ro­mánok között. Nagy örömömre azonban az erdélyi pártok élénken tiltakoztak az ellen s bebizonyították, hogy tévedek. — A cikk to­vábbi során azt mondja de Waleffe, hogy a ro­mánoknak Van egy ellensége s ez a büszke, fényes, szenvedélyes magyar nép. — Trianon — írja — elszakította tőlük azokat a rabszol­gákat, akiket ezer éve kizsákmányoltak és ezt sohasem felejtik el. Az interparlamentáris konferencián Lukács és Florescu falták egy­mást, holott a magyarok erősítik, hogy szim­pátiával vannak irántuk. Vájjon nem felejt­hetnék-e el nekünk, hogy a románok vér- és fegyverrokonaink? korrumpálják eredeti természetét. A kö­zéposztály tízezrei rá vannak utalva, hogy kapjanak s a kereset is csak formája a terméketlen kapásnak, ingyenélésnek. Már nem szégyen kapni, nem szégyen kérni. Nem becsület már adósságot nem csinálni, adósságot megfizetni. Akinek ke­resete nincs, adott szavának a szentségét is elvesztette. Az első fázis a lejtőn — rohamosan lefelé. Politikusaink nagyon sokat nézik a háboru utáni viszonyokat. Az elharapódzó kriminalitás hova­tovább kényszeríteni fogja őket, hogy nézzék a háboru utáni embereket is. Valahogyan mégis fontos­nak kell találniok, hogy ne csak a közálla­potok konszolidálódjanak, hanem hogy a fiuk ismét hasonlíthassanak az apákhoz. Apponyit és Berzeviczyt az Inter­parlamentáris Unió tanácstagjaivá választották Pak­s, augusztus 31. (Az Újság tudósító­jától. Az Interparlamentáris Unió Adelswaerd bárót választotta meg ma ismét elnökévé. Új tanácstagokká megválasztották Apponyi Al­bert grófot, Berzeviczy Albertet, Waiss tanári esőst (Ausztria) és Odenhal elnököt (Ausztria). Bouisson azt javasolta üdvözlőbeszédében, hogy a különböző nemzetek csoportjai között létesítsenek olyan intézményt, mely az egyes szervezetek együttműködését teszi lehetővé a béke érdekében. Külügyminiszteri eszmecsere Génfben a magyar kérdésekről London, augusztus 31. A Daily Mail külön tudósítója jelenti: A népszövetség ülése alkal­mat ad a külügyminisztereknek arra, hogy a különböző békeszerződésekkel összefüggésben álló kérdéseket megvitassák. A magyar-román birtokperek ügyének tárgyalása alkalmat szol­gáltathat arra, hogy alaposan megvizsgálják a romániai magyar kisebbség helyzetét, amely a kisebbség budapesti jelentések szerint súlyos üldözésben részesül. Minchin ezredes Kanadába repült Írországból London, augusztus 31. (Az Újság tudó­sítójának távirata.) Minchin ezredes, Hamilton kapitány­­és Löwenstein-Weilh­eim hercegné ma reggel 7 óra 30 perckor startoltak a Tim Raphael repülőgéppel Írország nyugati partjai felé. A repülőgép Upavonból indult el és Kanadába tart. Az Írországi Tipperary gróf­ságban lévő Thurles felett látták a repülőgé­pet. Igen alacsonyan szállt és csak lassan jutott előre. Az idő igen ködös. A repülőgép egyik utasa, Löwenstein-Wertheim hercegné Mexbourgh báró­nőtestvére és 1897-ben ment nőül a herceghez, aki két évvel később, mint spanyol tiszt elesett a Fülöp-szigetek ellen vezetett hadjáratban. A hercegnő egyike az első nőknek, aki repülőgépre ült. Levine kijelentette, hogy Minchin útjának sikerén megváltoztatja tervét és nem repül át az óceánon, hanem keleti irányba fog startolni és a tartóssági és távolsági rekordot igyekszik megdönteni. (United Press.) lordnak a magyar társadalom aláírásait Eredetileg az volt a terv, hogy nagyobb magyar küldöttség Párisban adja át Rother­mere lordnak a magyar társadalom üdvözlő aláírásait tartalmazó köteteket. Korányi Fri­gyes báró párisi magyar követ most arra kérte a küldöttséget, hogy lehetőleg minden feltűnés nélkül adják át Rothermere lordnak a hálaaláírásokat, mert a francia kormány tüntetésnek vehetné, ha ünnepélyes aktuson történnék az aláírások átadása. A bizottság úgy határozott, hogy nem Párisban adja át az aláírásokat a magyarok nagy barátjának. CSAK OKTÓBER VÉGÉRE VÁRJÁK VISSZA HIVATALÁBA BETHLEN ISTVÁN GRÓFOT Szerdán az a hír terjedt el hivatalos kö­rökben, hogy Bethlen István gróf miniszter­­elnök szeptember elején néhány napra meg­szakítja vikci pihenését és Budapestre jön. Illetékes helyen, ahol ez ügyben érdeklődtünk, semmit sem tudnak erről a tervről. Hivata­lába csak október végére várják vissza a miniszterelnököt. C (1 r ff Ff •• Segélyikérő gőzos Viktória, augusztus 31. (Reuters) Egy szikratávirat szerint a Princesse Charlotte nevű kanadai gőzös a Wrangel­utról segély­kérő jeleket ad és kéri 150 utasának átvételét

Next