Ujság, 1927. október (3. évfolyam, 222-247. szám)
1927-10-01 / 222. szám
Budapest, 1927 szombat, október 1 Ára 16 fillér ELŐFIZETÉSI ÁRAK Negyedévre 10.80 pengő Egy hóra «________ 4.— pengő Ausztriában egy hóra _ _ 8 Schilling Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap^ 16 fillér vasárnap.. ._ .. .. — 32 fillér Ausztriában hétköznap.. — 30 Groschen vasárnap _____ - - 40 Groschen Megjelenik Ünnep utáni napok kivételével minden napÚJSÁG , III. évfolyam, 222. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: X., Vilmos császár út 34. szám TELEFONSZÁMOK: Teréz 207-54, 207-55, 207-56, 207-57 A nyomda telefonja (csak este 6 órától kezdve) 207—55 FIÓKKIADÓHIVATAL ÉS KÖLCSÖNKÖNYVTÁR Budapest, Erzsébet-könyt 13 (Royal-épület) Telefonszám: József 316—28 Lengyelország részére francia fedezettel Magyarország húszmillió aranykorona értékű hadianyagot adott 1919 és 1920-ban , az orosz bolsevisták leverésére Magyar hadianyaggal mentették meg Lengyelországot Vyx francia ezredes erélyes hangú jegyzékben követelte a magyar kor- Hiánytól a lengyelek részére a muníciót — Lengyelország közös magyarlengyel határt ígért, de politikai ígéreteit máig sem váltotta be A Paléologue-ügy múltba nyúló szálai közt egyre zűrzavarosabb ködöt von az 1920-as év aktív magyar politikusainak nyilatkozataiból kiáradó sok ellentmondás és az igazságot kereső közvéleménynek egyre nehezebb a feladata, amikor ezekkel az óvatos, sokszor csodálatosan sempitthon() nyilatkozatokon keresztül ki akarja hámozni az egész ügy legfontosabb kérdését: igaz-e, hogy Csonka-Magyarország területe még a trianoni békeszerződés megkötése előtt Nyitrától Zomborig megszélesedhetett volna, s ha ez igaz, mi az oka annak,hogy az akkori magyar kormány ezt a kínálkozó alkalmat elmulasztotta? Sréter István volt hadügyminiszter legutóbbi könyvéből és a Paléologue-okmány adataiból megdöbbentően bontakozik ki annak a bolsevistaelenes európai fronttervnek általános jelentőségű programmja, melynek keretében Magyarország francia muníciós támogatás segítségével jutott volna Lengyelország mellett aktív szerephez az európai antibolsevista törekvés zászlója alatt. A magyar kormány megbízottai — mint e cikkből kiderül — már a lengyel-cseh viszály idején megkezdték tárgyalásaikat a lengyel kormány megbízottaival a közös frontterv érdekében. Megdöbbentő részletességgel sikerült megtudnia az újságnak mindazokat az előzményeket, melyek a magyar,lengyel tárgyalást előkészítették s amelyeknek eredményeképpen Magyarország adott elegendő muníciós segítséget Lengyelország számára az orosz támadás leverésére. Az akkori magyar kormánynak egyik előkelő szerepű megbízottja, aki mindvégig részt vett a magyarlengyel tárgyalásban, a következő nagyjelentőségű nyilatkozatban ismertette az Újság részére az akkori eseményeket: — 1918-ban a Károlyi-kormány idején Friedrich István akkori hadügyi államtitkár vezetésével, tudtával és beleegyezésével, később pedig Festetich Sándor gróf hadügyminiszter vezetésével történt meg az a tárgyalás, mely a lengyel kormány kezdeményezésére a magyar és a lengyel kormányok megbízottai között indult. Még ezelőtt a tanácskozás előtt a magyar kormány megbízásából Csarnogorszky József százados és Collas Tibor báró utaztak el Krakóba s ott fontos bizalmas jellegű tárgyalást kezdtek Gologovszky tábornok hadtestparancsnokkal, majd Haller Mngyel vezérkari főnökkel. A krakói tárgyalás idején a lengyelek kétségbeesett állapotban katonai felszerelés nélkül küzködtek Sziléziában a csehek ellen és tehetetlenül nézték, hogy a másik oldalon az ukránok Lemberget fenyegetik. Lengyelországnak egyetlen muníciógyára sem volt és ezért mindent elkövettek, hogy Magyarországgal megkezdett bizalmas tárgyalásuk eredményes legyen s megkapják a magyaroktól kért muníciót. A Károlyi-kormány, főleg annak hadügyi államtitkára, Friedrich István és később Festetich Sándor gróf, szívesen vették annak idején ezt a lengyel közeledést, mert arra számítottak, hogy a magyar-lengyel megállapodás Csehországgal szemben enyhítené meg Magyarország helyzetét. Felmerült a közös magyar-lengyel korridor terve is , mert a csehek akkor már Zsolnánál voltak, a magyar kormány joggal félt attól, hogy a csehek elfoglalják az orlo-kassai vonalat. A magyar-lengyel tanácskozáson a lengyel bizottság tagjai Monet lengyel vezérkari ezredes és Ilozsovszky tábornok hadtestparancsnok voltak. A megállapodás elvben az volt, hogy Magyarország muníciót és gépfegyvereket ad s ennek ellenében a lengyelek nyersanyagot adnak, főleg szenet. Ez volt az anyagi megállapodás. A politikai háttér lényege az volt, hogy míg Magyarország a muníciós segítségnyújtásával egyben politikai segítséget is ad Lengyelországnak, a lengyelek biztosítják a közös magyar-lengyel határvonalat. Mialatt ez a tanácskozás folyt, a csehek Kassát elfoglalták s a bizottság magyar tagjai nyomban visszatértek Budapestre. A tárgyalás 1919 januárjában Budapesten folyt tovább. Festetich Sándor gróf hadügyminiszter Collas Tibor bárót, Stipsics Károly báró vezérkari ezredest, Rau Gottlab szénkonnánybiztost és még másokat jelölt ki a tanácskozás lebonyolítására. A magyar-lengyel elvi megállapodás terve keresztülment a Károlyi-féle minisztertanácson. Az anyagi megállapodás lényege a következő volt: Magyarország átadja a csepeli Weiss Manfrédgyár egész meglévő akkori muníciókészletét húszmillió aranykorona értékben és ezzel szemben Lengyelország 9000 vagon dombrovai szenet ad Magyarországnak. Feltétel volt még, hogy Magyarország átadja a Mackensenféle leszerelési munkcióanyag egy részét is a lengyeleknek. Időközben Festetich Sándor gróf megbukott, a tárgyalás húzódott s erre Vyx francia ezredes a magyar kormányhoz, helyesebben a magyar hadügyminiszterhez erélyeshangu jegyzéket küldött s abban azt sürgette, hogy a Lengyelország részéről kért muníciót Magyarország mielőbb adja ki. A kért muníció több vonatnyi szállítmányként francia kálvár védelem fedezete mellett 1919 március 19-én, tehát a kommunizmus kitörése előtti utolsó napjon Csehországon keresztül el is jutott Lengyelországba. Március 21-én kitört a kommunizmus Magyarországon és itt a kon- f imunisták a csepeli lőszergyárban már egyetlen patront sem találtak. A Iffil '''evizmus bukása után, 1919 október 15-én, Hegyeshalmy Lajos kereskedelmi miniszter a következő okmányt adta ki: Magyar Köztársaság. Kereskedelemügyi Minisztérium. 76154/1919. szám 27. Autorisation. J’autorise au nőm du gouvernement Höngrois le cómité présidé pár M. le dr. Eugéne de Moóri König conseiller de section au ministere et dönt Mr. Antoine Siller et le Báron Tibor Collas sont les mernbres, a traiter on bút de la liquidation des conventions conclues le 31. Janvier et au mois de Fevrier 1919. avec le gouvernement de la Republiciue Polonaise concernant la livraison de charbons et a trouver les arrangement nécessaires á condition de leur ratifica,tion de la part du gouvernement Hongrois. Budapest, le 15. octobre 1919. Hegyeslialmy s. k. kereskedelemügyi Ministre Hongrois magyar miniszter du Commerce — Míg Magyarországon tombolt a kommunizmus, a lengyelek a megkapott magyar muníció segítségével visszaverték az ukránokat és kiverték Sziléziából a cseheket. A magyar kormány megbízottai ismét megkezdték Lengyelországgal a tanácskozást és a magyar megbízottak legfőbb célja volt, hogy a kommunizmus alatt kifosztott és elszegényedett Magyarország számára mielőbb megkapják a 9000 vagon lengyel szenet. A lengyelek a feltétel teljesítésére készségesnek bizonyultak, sőt most már az orosz bolsevik veszedelem ellen újabb muníciósegítséget kértek a magyar kormánytól. Friedrich István magyar hadügyminiszter 1919 december 11-én a következő okmányt írta alá: MEGHATALMAZÁS Dr. Moóri König Jenő miniszteri osztálytanácsos vezetése alatt Loch Péter százados és báró Collas Tibor urakból álló bizottságot a magyar kormány nevében felhatalmazna, hogy a lengyel köztársaság kormányával lőszerszállítások lebonyolítása ügyében tárgyas folyamat folytathasson és a magyar kormányelhagyásának fentartása mellett megállapo- dásokat létesíthessen. Budapest, 1919 december hó 11-én. Friedrich sk., (Az okmány parallel francia szövege is.) — A magyar megbízottak 1920 januárjában kezdtek el ismét tárgyalni Varsóban Halier generálissal, aki időközben a lengyel nagyvezérkar főnöke lett (s aki testvére annak a Haller tábornoknak, aki a világháború idején Franciaországban a központi hatalmak ellen vezette harcba a lengyelekből összeállított nevezetes Haller-hadtestet). Haller tábornok sürgette a magyar kormánynál az újabb muníciós anyagot, de mert nyersanyaga Magyarországnak sem volt, a tanácskozás során az az elvi megállapodás történt, hogy Lengyelország olajat, benzint, petróleumot és egyéb nyersanyagot ad, a hadiszereket pedig a budapesti Weiss Manfréd-gyár készíti el. Ezt a magyar részről előterjesztett javaslatot a lengyelek elfogadták. Haller generális és a többi lengyel megbízottak nagy örömmel hangsúlyozták a magyar segítség európai jelentőségét s nem egyszer kijelentették, hogy a magyar muníció nemcsak Lengyelországot, hanem az európai civilizációt is védi a bolsevik előretöréssel szemben. Köztudomású volt egyébként már akkor, hogy a lengyel sereget francia vezérkari tisztek irányították, szervezték és vezették az oroszok ellen. Amikor Varsóban az újabb szerződést megkötötték, amit később a két állam hivatalos fórumai ratifikáltak, a csepeli Weiss Manfréd-gyárat üzembe helyezték és a gyár hosszú hónapokon keresztül gyártotta és szállította Lengyelország részére az újabb nagymennyiségű hadianyagot. Magyarország tehát teljesítette a bolsevik orosz front ellen tervezett harcvonalnak reáeső kötelezettségét, megtette a nagyjelentőségű politikai szolgálatot egymásután két ízben is a lengyel államnak s bár a lengyelek az anyagi rekompenzáció tekintetében anynyira-amennyire teljesítették vállalt kötelezettségüket, máig sem kapta meg Magyarország azokat a politikai rekompenzációkat, melyeket francia támogatás mellett Lengyelország Magyarország részére megigért. Lengyelország kapott azonban egy elszakított darabot az integer Magyarország testéből s adott Magyarországnak azóta nem egyszer — igy legutóbb is a párisi konferemcián —politikai barátságtalanságot. Meghatalmazás. Dr. Moóri König Jenő miniszteri osztálytanácsos vezetése alatt Siller Antal és báró Collas Tibor urakból álló bizottságot a magyar kormány nevében felhatalmazom, hogy a lengyel köztársaság kormányával 1919 január hó 31-én ugyanazon év február havában létrejön szénszállítási szerződések lebonyolítása ügyében tárgyalásokat folytathasson s a magyar kormány jóváhagyásának fentartása mellett megállapodásokat létesíthessen. Budapest, 1919 október hó 15-én.