Ujság, 1927. november (3. évfolyam, 248-272. szám)

1927-11-01 / 248. szám

udapest, 1927 kedd, november­­ Ára 24 fillér, III. évfolyam, 248. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAE gyedévre ---------- ------- „ IO.SO pango y hóra — 4.— pengő st­rlábon egy hóra „ _ S Schilling yea azám Ara Budapesten, vidéken pályaudvarokon hétköznap.. 10 fillér térnap...................­..................... 32 fillér Szíriában hétköznap.. . 30 Groschen tárnap .. .. ---------- .. .. 40 Groschen igjelenik vasárnap és ünnep utáni napok kivételével minden nap ÚJSÁG SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: V. Vilmos császár-út 34 TELEFON: Teréz 207-54, 207-55, 207-56, 207-57 FIÓKKIADÓHI­VATAL ÉS KÖLCSÖNKÖNYVTÁR Budapest, Erzsébet-körút 43 (Roye­-épü­let) Telefonszám : József 316 - 28 Bécsi szerkesztőség és kiadóhivatal: Wien, I., Körntnerstrasse 4. Tel. 78­0-03­ ­ I. f­v / ff r ^ , M­ai számunk­ban Skülön Sport- JLffság Magyarország Egykeország irta Széles Sándor budapesti református lelkész Mindama betegségek között, amelyek ránk és szegény magyar népünk életét szedelmes pusztulással fenyegetik, a leg­­mesebbnek, legelterjedettebbnek és legnehe­­bben gyógyíthatónak tartom az egykenya­­lyát, amely úgy beleette magát nemzetünk itt-lelki életébe, hogy annak megszűntésé­re hitem szerint több mint emberi, valós é­­s isteni csodaerő szükséges. Magyarország tükeország, melynek határai túlterjednek a anoni határokon s olyan egykemorál és ükeközvélemény uralkodik benne, amely­­k a jerikói kőfalat nem lehet lerombolni a upáncsak emberi erőfeszítések és nagyot­­­arások, törvényhozások és társadalmi meg­­ozdulások harsonájával, vagy akár ökölcsa­táival, hanem ezek mellett­ az kell, hogy a­ntóbb jelzett magasabbrendű erőtényező ál­­lmas módon bevitessék a népélet világába. Az egyke elterjedtségének közelebbi méré­it tekintve, legerősebb és legrégibb egy kés­zület a Dunántúlon főképpen Baranya, Duna és Somogy vármegye. Jól ismerés Fejér, Ila és Vas, valamint Győr, Sopron és Komá­­r vármegyékben. Egykés terület: Barsz­ont és Nógrád, Gömör, valamint Torontál, Emes és Krassó-Szörény vármegye. Kezdeti idiumban van Bihar és Szatmár néhány jó­sában, régi és mélyen gyökerező Hódmező isárselyon és Erdélyben. Ha az egyketérképet nemcsak földrajzilag hintjük, látjuk, hogy fajilag a magyarság raiban pusztít borzalmasan, de Nagy-Ma arország népségében a németek és szászok, tótok és oláhok se mentesek egészen. Valin­­ag a protestánsokat rongálja legjobban, de ekezetközisége tagadhatatlan, amennyiben torontáli, vagy baranyai római katolikusok különösen a műveltebb zsidók erősen etözöttek tőle. Társadalmilag és gazdaságilag önálló falusi földmives gazda, az írni vasnitudó intelligensebb néposztály körében asszál, de a falusi zsellér és városi proletár intén ismeri és sok helyen áldozata. Az egykének és elterjedésének sokféle oka van, annak gyógyítására sokféle gyógyszer m­e alkalmas. Amennyiben emberileg lehet­­­es, m­iindent el kell követni ellene. Akár az abb szociál- vagy gazdaságpolitikai intézke­­dsek, akár a törvényhozási rendelkezések, a k­észülő új örökösödési törvények, akár a köz-, izgatási szigorú eljárások, akár az emberie­­sebb egyházi és állami adószolgáltatások­­., mind kívánatos jó eszközök lesznek, de fent meggyőződésem, hogy amint az egyke oka a valláserkölcsi érzés meggyengülése és­­ istenes eszméknek kipusztulása volt, a­gvó­­dlásra lghathatósabb orvosszer: a vallás­­­kötési ráhatás, a beteg népszellem meggyó-,­­itása, az istenes vallásos eszméknek alkal­m­as módon és rendkívüli­ eszközökkel inten­­sebb elültetése a néplélekben és a nép gon­­jlatvilágában. Egy egészen új és egészséges épközvélemény teremtésére van szükség, mely a módosak körében — és egészséges­nyagi életlehetőségek teremtésére, mely a legények körében szünteti m­eg a huzódozást gyermektől. A magyar anyák gyermek­­lánya és a magyar apák fajösztön-hiánya em gazdasági okokból származik elsősorban, anem abból, hogy kihalt a régi vallásos, szta hit a szivekből, amely a gyermeket Is­in áldásának tekintette s az anyaságot glória­­ínnyel övezte. Nincs sürgősebb és fontosabb terülönk a nemzetmentés terén, mint a val­­lsos és hazafias szellemnek olyan magas hígra szitása, hogy Istenért és hazáért való ment­séges áldozatnak tekintse az édesanya a­yermekszülést, s az apa a gyermeknevelést. Szaporodjatok és sokasodjatok és töltsétek e a földet­, hozzáteszem: a magyar földet. Ezt az isteni parancsot kell beadogatni, bepré­­skálni, beimádkozni, bekapacitálni, beideg­­eni a szószékről, az iskolákban, a mozgófil­­meken, az egyesek és családok felkeresésével, felvilágosító nyomtatványok özönével. A m­a­­gar szívbe, drmerre és lelkiismeretbe be kell érkezni, úgyhogy ez isteni parancs a szent ■Ilii kényszerűség hatalmával uralkodjék fé­llé. Hadd hallja unos-untalan a magyar, úgy a földön, házon, pénzen és jószágon te­li, van egy sokkal többet jelentő áldása is- KOVA 5. Emlékezzünk meg halottainkról. Azokról is akik magánéletünk veszteségei, azokról is, akik a nemzeté. S a nagyok között a leg­tragikusabb veszteség Tisza István, akit akkor öltek meg, mikor legnagyobb szükség volt reá. Emlékezzünk meg róla, akiben egy volt a szó a tettes, az erkölcs, melyet más­tól követelt meg, azzal, mellyel maga szol­gált. A lángoló nemzetidealistáról és a rideg valóságemberről. Az erős kézről, mely min­dig vezetett és sohasem fojtogatott. Aki a megfontoltan haladás mintaképe volt s az Igazságnak a szemébe nézve, sohasem tért ki az emberiesség követelései elöl. Halottak napja és halála napja voltaképpen egy. Vé­resen bukott el napja, mikor véresen bukkant fel a romlás napja. A gyász koszorúja az ő emlékén, megkoszorúzása a sirbahanyatlott magyar nagyságnak. * Tisztességes, kulturemberhez méltó meg­élhetést kiván Klebelsberg Kuno gróf a tanároknak. Milyen kevés és mennyire elér­hetetlen. Milyen alázatos, a szegénységgel megalkuvó ez a mi társadalmunk, mikor a kulturemberek mesének érzik, hogy nekik kulturéletük lehessen. Hol kezdődik? A könyvnél és a színháznál? Ó dehogy. Az egész kabátnál és a tiszta szobánál. Még ott sem. A tiszta fejnél, mely munkájára zavar­talanul gondolhat, a holnap gondjától és a ma nyűgétől nem gyötörve. Kulturemberhez méltó életmód? A mi lnteinereink beérnek már az emberhez méltó életmóddal is. * Egy pár százmillió kell a földbirtok­­reformhoz s ezt a külföldtől kell kölcsön kérni. Ez ma már valóban így van, de vissza­felé megvilágítja ténynek, amit eddig véle­ményképpen hangoztattak, hogy a szegény ország pénzügyileg nem engedhette meg ma­gának egyes rétegeknek jobb sorba helyezé­sét, mikor a legtöbb réteg szegényedik. Ahogy nem volt pénz hadikölcsönök visszafizetésére, nem volt pénz földbirtokreformra. A szegény földmívesnépre nagyon ráfér a boldogítás, de a többire nemkülönben. Ez a reform po­litikai munka volt, sem nem szociális, sem nem gazdasági. A maiak nem tehetnek róla, ezek jól teszik, ha befejezik a visszacsinál­­hatatlant. De a politikai divat árát megadta az ország. Majdnem mindenki szegényebb lett s most az állam lesz gazdagabb egy nagy adóssággal. Párisban a magyar delegátusok elutasították a háború előtti adósságuk valorizálását Az angol delegátus az angol piac bezárásának lehetőségét emlegette Paris, október .‘51. A háború előtti magyar és osztrák államadósság kérdésében a tárgya­lások tovább folynak. Magyar részről a tár­gyalásokon Korányi Frigyes báró párisi ma­gyar követ és Zsigmondi­ Kálmán pénzügyi tanácsos, a pénzügyminisztérium kiküldöttje vesz részt. Az aranyértékekre szóló külföldi járadékadósságoknak törlesztéses adóssággá leendő átváltoztatása ügyében az érdekelt két adós állam képviselői egyhangúlag azt az álláspontot foglalták el, hogy az örökös arányjáradékoknak hosszabb határidőn belül való törleszthetősége kívánatos. Céljuk, hogy az adós államok előbb utóbb megszabadul­hassanak a rendkívül bonyolult nemzetközi kezelés terhétől, de csak abban az esetben, ha a hitelezők igényeik erős mérséklésével lehe­tővé teszik, hogy az államok kamat- és tör­lesztési terhei költségvetésükbe beilleszthetők legyenek az államok polgárainak érezhető megterhelése nélkül.­­ Az adós államok kép­viselői kijelentették, hogy a hitelezőknek kü­lönben is elfogadhatatlan javaslatát nem haj­landók tárgyalási alapul sem elfogadni. Az értekezlet folytatását november 28-ára tűzték ki. A koronajáradékok valorizálásának ügyé­ben a most megtartott plenáris értekezleten igen szenvedélyesen támadták az adós álla­mokat, főként a német kötvénybirtokosok és Hollandia képviselői, míg az angol delegátus az angol piac bezárásának lehetőségét em­lítette. • A támadásokra Korábbi Frigyes báró kö­vet válaszolt, kifejtve, hogy a békeszerződés eldöntötte, hogy a papírkoronatartozások pa­pírkoronákban fizetendők, a jóvátételi bizott­ság pedig 1022-ben határozatban kimondotta, hogy nem kívánja az engedményes és az utód­államok által megállapított fizetési módozato­kat megváltoztatni. A kérdés tehát le van zárva. .. valorizálásra törvényes alap nincs. Korányi Frigyes báró követ adatok felso­rolásával kifejtette, hogy Magyarországra a békeszerződés olyan súlyos gazdasági és pénz­ügyi terheket rótt, amelyek igazságtalansága nyilvánvaló. Nem volt ugyan módja ellenük védekezni, de ezeken túlmenőleg képtelen és nem hajlandó újabb terheket vállalni. Nem hajlandó arra sem, hogy a békeszerződés három-négy reánézve kedvező szakaszát sorra hagyja érvényteleníteni különböző nyomások alatt. Az értekezlet erre eredménytelenül fel­oszlott. Az államok képviselői és a közös pénztár között a technikai kérdésekre nézve simán folynak tovább a tárgyalások. Az értekezlet tárgyának kiszivárgása kö­vetkeztében az értekezletet megelőzően jelen­tékenyebb spekulatív vásárlások történtek koronajáradék-kötvényekben. A 4. értekezlet eredménye lesújtóan hatott a spekulánsokra. lennek: a gyermek és sok magyar gyermek születése az új honfoglalásnak a kezdete. Hadd tudja a magyar, hogy a legszentebb és legsikeresebb irredenta: a sok gyermek, a haza nagyságának és nép erejének biztosí­téka. Kossuth Lajos mondotta: "Százezer ma­gyar anyát adjatok és megmentem Erdélyt.­ Nem kapta meg s Erdély elveszett. Az oláh anyák rászaporitottai é s e föld magyar jellege odalett. Baranya déli végét az egyke vette el s a trianoni sirt az egyke ásta meg. A statisztika szerint a magyar népesség Dél-Baranyában 50 év alatt fogyatkozott: Csúzán 1­11 százalékkal, Lepsén 20 százalék­kal, Vörösmarton 32 százalékkal, Karán­cson­­10 százalékkal stb. Ha egyes terü­leteken a magyar népelem a természetes szaporodás­nak ilyen visszaeső százalékát tünteti fel, s a kedvező arányt átengedi a szerbeknek, hogyne veszítené el magyar jellegét s hogyne for­málna igényt r­s az idegen náció?! Ha Nagyharsá­nyban 1907-ben Kossuth-szobrot lepleznek le, ugyan, de az első elemi osztályt nem lehet megnyitni, mert e nagyközségben egyetlenegy hatéves gyomot sem vette, ha az Ormánságban 15—20 iskolát kellett bezárni a múlt években, mert elapadt a tan­kötelesek szám­a; ha Galíd községben 20 év alatt magva­­szakadás folytán kiveszett az ősmagyar lako­sok egy­harmada és a magzatelhajtásból szár­mazó betegségben pusztulnak, rongyolódtak a fiatal asszonyok, nem lehet csodálkozni a nemzeti erő hanyatlása és az idegen nációk térhódítása felett. .. sok gyermek nemzeti erősséget jelent. Élettani és isteni törvény ez, Jákobnak ezt mondja az Isten Mezopotámiába menetelekor: «A te magad olyan leszen, mint a föld pora és terjeszkedel nyugatra és ke­letre és északra és délre.S így van ez ma is. Olaszország hatalmas lendülettel emelkedik a vezető államok sorába. Nagyságát és erőssé-­ gét nem államférfi­ képességek adják csu­pán, nem is azok a törvények és intézkedé­sek, amelyek az olasz népnek anyagi-szellemi életét új irányba terelték és új tartalommal telítették, hanem adja az olasz népnek szapo­rodása. Nemrégen olvastuk, hogy Olasz­országban nagyszerű propagandát akar indí­tani. Mussolini a többgyermekrendszer érde­kében és kiadta a jelszót: 60 millió olasz! Ez a nemzet bírni fogja ellenségeinek versengé­sét, terjeszkedni fog, nagy és hatalmas lesz. Valamikor nálunk is jelszó volt: 30 millió magyar! Hol vagyunk ma ettől? Ötven-hat­­van esztendő alatt az egyke miatt 50—60 millió magyar gyermek nem tudott a világra jönni. Azt a kérdést, hogy milyen viszonylatban van az egyke a református egyház politikájá­val, én így formulázom: milyen eljárást és ma­gatartást tanúsít a református egyház az egy­kével szemben? Feleletül szolgál a tavaszi református egyetemes kon­vent határozata, mely az egyke ellen rendkívüli eszközöknek alkal­mazását nem látja szükségesnek, hanem ele­gendőnek tartja a rendes papi szolgálatnak és valláserkölcsi ráhatásoknak erejét s az inten­zívebb gyülekezeti belmissziónak végzését. Ezzel szemben szent meggyőződésem az, hogy apostoli lelkületű munkások nélkül, akik életük egyetlen nagy szenvedélyévé tet­ték éppen a bűn ellen való harcot, eredmé­nyes missziót nem lehet végezni. Amint nem igaz az a vád, amely néhány éve hangzott el, hogy a református papság semmit sem tesz az egyke ellen, annyira igaz az, hogy a református­ papok és tanítók komoly bajnak veszik az egy­ke-bajt, fáj is a fejek miatta eleget, csak még a szivök nem tud olyan nagyon fájni, hogy szinte belerendülne. Vannak elegen, akiknél a megszokás és egyéb okok miatt valaho­gyan megzápult ez irányban a prófétaság. .. sok évi hiábavaló beszéd után úgy gondol­ják, hogy vallásos eszközökkel nem lehet gyermekeket varázsolni a kis bölcsőkbe. Én évek óta próbálkozom e munka­­mezőn. Magyar Fajmentés Misszió címen megindítottam egy kis vállalkozást s szerény magam azzal kezdettem, hogy értéktárgyai­mat s szerény papi jövedelmem 10—20 szá­zalékát fordítottam és fordítom kísérletezésre. Sok ezer füzetet nyomattam s küldözgettem szerte­ széjjel s mostanában az „Egyetlen" című népdrámát adogatják elő falusi mű­kedvelő előadásokban. Az előadások sikerén okulva, kívánatos volna ezt a propagandát írásban és mozgóképekben taktikusan ki­szélesíteni. Kívánatos volna a tervezett misz­­sziós utazást, különösen a falusi bábák felke­resését és evangelizálását megkezdenem. Kí­vánatos volna, tervezett missziós telep létesü­lé­se az egykés világ közepében kísérletre igen alkalmas helyen, ahol szülőház, böl­csőde, gyermekgondozó és óvoda nyílna olyan női munkások közreműködésével, akik elszán­ták magukat egész életükre e misszióban munkálkodni. Persze, ezekhez pénz kellene. Itt felelek végül arra a kérdésre, hogy milyen óvóintézkedések történtek eddig az egyke ellen? Jóformán semmi egyéb, mint adat­gyűjtés és néhány vármegyei és egyházi ha­tóságnak, társadalmi egyesületnek, buzgó hazafinak a vészharangkongatása. Az álom­­kormány részéről csak a legújabb időben tör­tént valamelyes és áldozatos intézkedés annak a vándor­színházi előadásnak formá­jában, amely az elmúlt nyár folyamán műkö­dött az egykés gócpontokon. A törvényhozás a közeljövőben egyke törvény alkotás előtt áll, amely, minden hazafias érdeklődést és támo­gatást megérdemel. Jöjjön néhány, csak egynéhány lelkes ma­gyar, akiknek szivük, pénzük van s mutassa meg, hogy a népmentésnek Jézus Krisztus szellemében való munkáját megértik és meg­becsülik. Sajogjon meg néhány szív hát és nyilaljon bele az apostoli figyelmeztetés: „Ne szóval szeressünk, se nyelvvel (hazát), ha­nem­­cselekedettel és valósággal". Az egyke­rileni küzdelem évtizedes szent hadjárat, va­lóságos keresztes háború. A háborúhoz pedig pénz, pénz, pénz kell s hogy pénz legyen az eteviccélra, ahhoz szív, szív­, szív kell.

Next