Ujság, 1927. november (3. évfolyam, 248-272. szám)

1927-11-01 / 248. szám

2 Hivatalos helyen nem tudnak Búd János pénzügyminiszter állító­lagos londoni kölcsöntárgyalásairól Hétfőn az a hír terjedt el a budapesti tőzsdén, hogy Búd János pénzügyminiszter Londonban egy újabb 300 millió pengős köl­csön feltételeiről tárgyal angol pénzügyi kö­rökkel. Ezzel a hírrel kapcsolatban az egyik esti lapban Mayer János földművelésügyi mi­niszter kijelentette, hogy a földreform pénz­ügyi megoldása érdekében valóban szükséges egy nagyobb, legalább 200 millió pengős köl­csön biztosítása. Azt is kijelentette a földmű­­velésügyi miniszter, hogy ezt az összeget a mai viszonyok között belföldön nem lehet megszerezni. Bár Mayer János földművelésügyi minisz­ter nem állította, hogy ennek a szükséges 200 millió pengőnek biztosítása összefüggésben áll Bod János pénzügyminiszter londoni útjával, ez a nyilatkozat mégis alátámasztani látszott a budapesti tőzsdén elterjedt hírt. Kérdéssel fordultunk ezért azokhoz a hivatalos körök­höz, ahol az állítólagos londoni kölcsön­­tárgyalásról közelebbi információnak kellene lennie. Érdeklődésünkre azt a választ kaptuk, hogy Rud János éppen a kölcsönhírek­­kel ellentétben azzal az elhatározással indult Londonba, hogy ott csupán társadalmi érint­kezést keres Anglia gazdasági köreivel s már csak azért sem kíván újabb kölcsöntárgyalást kezdeni, mert, mint ismeretes, a külföldi köl­csönök szaporítása merőben ellenkezik több ízben kifejtett pénzügyi politikájával. Illetékes körökben nem tartják valószínűnek, hogy Bod János pénzügyminiszter egy esetleges igen kedvező feltételű kölcsön felajánlásával is megváltoztatta volna ezt a felfogását. SZOMBATON ÜLÉSEZIK AZ INTERPARLA­MENTÁRIS UNIÓ MAGYAR CSOPORTJA Berzeviczy Albert v. b. t. t. elnökletével az in­terparlamentáris unió magyar csoportja szomba­ton délután öt órakor ülésezik a képviselőház bizottsági termében s ott ez alkalommal fog az elnökség a párisi konferencia eredményeiről be­számolni. Kettészakad a francia radikális párt Páris, október 31. (Wolff.) A Malin a ra­dikálisok kongresszusával kapcsolatban a kö­vetkezőket írja: Pártszakadás néhány hónap­pal a választások előtt bizonyára komoly je­lentőségű volna. Sikerülni fog-e megakadá­lyozni? Máris is híresztelik, hogy Pouillon Franklin és barátai nem akarják bevárni az ellenük beadott kizárási indítvánnyal foglal­kozó bizottság ítéletét, hanem új pártpolitikai szervezetet szándékoznak alapítani, amelyhez, amint a lap véli, Kelet- és Észak-Franciaor­­szág egyes radikális csoportjai is csatlakoz­nának. Tudósok — egy ketrecben Frankfurt, október 22. A színes jókedvű figurákat csillogtató, bóbitás házikók, szeszélyes későrenaissance­­palotá­k és a Main mentén levegős kertek kö­zepette gőgösködő villák városában, a Stu­del­­múzeumban foly­tatódik a szellemi együtt­mű­ködés szövetségének kongresszusa. A modern társaság becsületesen küzködik világnézetének kialakításán. Curliu­s professzor elnöki méltóságát le­teszi a gyülekezet igazi szellemi vezetője és Frankfurtban házigazdája , Goethe előtt. Curlius professzor különben az egész tár­saság jó koboldja. Manószerű, az aránytalan távolságban egymástól villogó kék szemeivel, kissé vállai közé nyomódó fejével és huncutul jóságos mosolyával. — Gyermekeim, ne bizakodjatok el túlsá­gosan. Figyellek benneteket, mert tudom, hogy fegyelmezetlenek vagytok — ti Európa minden országából összegyűlt finom urak — akárcsak az én diákjaim. Témát adtam nek­tek, amin rágódhattok és talárt lesz is valami belőletek. De egy pillanatig sem hagylak fel­ügyelet nélkül. íme Cu­rtius tanár elnöki székében. A nemzetek egyes szószólói éles fényt vetnek uralkodó nemzeti jellemükre. Azért jöttek, hogy ezt kidomborítsák és nem azért, hogy elsimítsák. A kongresszus második és harmadik nap­ján ezt, ami az első napnak csak impressziója volt, határozottan ki is mondották. Lengyel, magyar és román nemzeti érzés és nemzeti történelmi felfogás egymásután sorakozott fel és bámulva és meghökkenéssel éreztem — Európa nyugati képviselőinek mélységes megelégedésére — látszatra igen egységesek voltak. Azt a tanulságot vélem levonni ebből a magunk számára, akik­et nyugathoz akarunk tartozni. Ma a Nyugat történelemről való gon­dolkozása gyökerében filozófiai és szocioló­giai. Kelet-Európa képviselői pedig, még az olasz is, bár az filozófiai keretben tette, a régi patetikus történelmi módszer alapján beszél­tek. A franciák, németek és angolok gondol­kozás­­formái (lélektan, történetfilozófia, tár­­sadalomtudomány, nemzetgazdaság) az élő gondolatformák. Ez egy új formanyelv, amely­nek megtanulását a ma aktuális tárgykör szükségessé teszi. Utánuk — nagy megkönnyebbülésemre — a fascista Olaszország filozófusa, Bodrero ta­nár, a fascista Olaszország alakító és alakuló l­elkialapjait világította meg. Kemény, magában álló, minden rugal­masság nélküli erős kontúrokkal előttünk áll a lengyel, a magyar, a román, az olasz nem­zeti történelem, nemzeti ideál, a hazafi. Ez a karakterisztikum már-már azzal fe­nyegetett, hogy monológokból fog állni a kon­gresszus, amikben a történelem, ideál és hazafi fogalma annyiféleképen marad meg, ahányan különböző tárgyi emlékezéssel és akarással kiejtik. De akkor közbeszólt a heidelbergi egye­tem történelem-filozófusa. —­ Mitológia, csinálás a mai történelem tendenciája. De mi lenne, ha mindezeket a mitológiákat egymásra eresztjük? Egy oroszlánketrec békés hely lenne Európához képest. — A merev és ön­magukban elégedett történelmi felfogások ve­szélyét szóba hozta és ezzel már bizonyos üd­vös elégedetlenséget keltett fel. Második megjegyzése:­­szalondiskurzust folytatunk vagy a valóságot nézzük? És a társaság, azt hiszem, kissé találva érezte magát. Mert valóban finom emberek társadalmi érintkezése uralkodik itt. Harmadik megjegyzése: a valóságban nem a mítosz, nem a hagyomány a történelem ma döntő faktorai, hanem a mai társadalom egy új tényezője: a hagyománytalan munkás­tömeg. A homo novus mint kísértet reppent át az aulán. Mindenki fellélegzett. Sokakat élesen és kényelmetlenül érintett a beáradó friss levegő. De őszinte szó hangzott el és a valóban kul­turált társaság értékelte az őszinte szó artisz­­tikumát. Folytatása nem volt a megbeszélések­ben, de­ a kedélyeken nyomot hagyott. Saját­ságos az elő­szó életképessége, Rothfels königsbergi tanár, a legnagyobb figyelem közepette hengergette végtelen kör­­mondatait fölöttünk a porosz, állameszméről a német történelem keretében. Levonhatta a következtetést, hogy egy nemzet sem mene­külhet önmaga elől. Kevesen értették. De akadémikussága jótékonyan tompította az életérzést. És mikor a fiatal francia, Pierre Viennot meghatottan szót emelt, utána a né­met-francia barátságot hangsúlyozva tökéletes intonálással, tökéletes formában — nyugod­tan távozhatott az aulából mindenki. Szép volt a nap, a keret, a medve és az evetke har­­monikusan kiegészítették egymást. Heidelberg áldott akadémikus fátyla be­borította az ellentéteket a személytelenség jo­gán. Frankfurtban Albert Thibaudet a francia történelmi szellemről értekezett. Irodalomtör­téneti példái csapásról-csapásra hulldogáltak az emelvényről, szinte britünk az u­j történetietlen történelemben, amely a váratlant, az új ele­met teszi a történelem alapjává, ellentétben a hagyománnyal, amely történeti paródiákat te­­remtett és amelynek felállított tételeit az ese­mények meghazudtolják. Harmadik nap. Már mindenki biztonságban érezte m­agát. És akkor az osztrák prof. Hans Eibl előbb a jogról mint egy európai érintke­zés lehetséges alapjáról beszélvén, megérin­tette a sebeket, viszályok magvait, a német vá­rosok, Ausztria dolgát. Ha India és Szíria éret­tek arra, hogy önmagukat kormányozhas­sák ... A felsoroláshoz nem lett volna elég tíz ujja, de annyi sem kellett, mert az egyik gyö­nyörű fiatal úr vörös arccal, tüntetően el­hagyta a termet és Curlius elnöki csengője riadót vert. A szónoktól­­— aki egy békés tár­saság nyugalmát felforgatta — megvonta a szót. A terem oroszlánketreccé változott. A székekről felugráló németek hangos Pfusi-kiáltásai közepette az elnök megszakí­totta az ülést. A biztonságérzet eltávozott. Délután csupa óvatos ember jelent már meg. En­garde. Thun gróf az osztrák delegáció nevében rosszulását fejezte ki Eibl tapintatlansága fe­lett. Curlius tanári tekintélyével gyermekei fe­lett kijelentette, hogy a fájó kérdéseket más helyen kell elmondani és nem itt, ahol ellen­kezőleg, a közös érintkező pontokat keresik. Személyesen osztja Eibl érzelmeit. De íme, fo­gadjuk mint egy komoly tanulságot ezt az esetet. Csakugyan, ha ez a terem ilyen képet nyújthatott egy pillanat leforgásán belül, mi lenne, ha Európa forrna fel így egy perc alatt? Utána Bodrero jelentkezett szólásra. Visszatért a történelemhez. Bent elsimult a vihar. Odakint zubogott a zápor. Alfred W­eber és Hans Eibl. Nagyobb ellentét képzelhetetlen. Weber minden izében tudós, Eibl demagóg. De mind a kettő kiütött a keretből, amelybe helyezték őket. Az egyik, mert kimondta a kongresszus hallgatólagos értelmét és a másik, mert a hát­tért, a gondosan elfüggönyözött háttért erő­szakosan mutogatta. Az ellentéten által, amit feltártak, dom­borodott ki igazában a kongresszus igazi je­lentősége. Erősen nemzeti alapokon álló, nemzeti sajátságokat, nemzeti hatalmat sóvárgó tár­saság gyűlt itt össze, azzal a becsületes céllal, hogy ezeknek a nemzeti akarásoknak jogát kölcsönösen elismerik. A kölcsönös elismerés alapjául szolgáló jellemvonásokat akarnák kialakítani. Ez az egyetlen, amit keresnek. Ez az egyetlen közösség, amire áhítoznak: egy új európai temperamentum. Amíg azt meg nem találták, rászorulnak a régi, az ancien régime társasági formáira. Ezért úgy találom, hogy ez a Rohan her­ceg által élétrehivott, maga szerkezetében lényegileg főúri társaság, a maga tudós és művészhadával felszerelve, stílusos kifejezője egy modern akarásnak, amit végeredményben nem ők fognak megvalósítani. Kóbor Noémi ÚJSÁG KEDD, 1927 NOVEMBER • Marcid su Roma V. A bari vasúti szerencsétlenség miatt félbe szakították a fascizmus jubileumi ünnepét . „Megvédjü­k bármi áron forradalmunkat és Olaszország jogait !” — mondta Mussolini a csapatszemlén Nagy felvonulás a lobogódíszbe öltözött Rómában Róma, október 31. (Stefani.) Az évforduló alkalmából rendezett ünnepélyeket elsősor­ban az jellemezte, hogy a legtöbb helyütt nem beszédekkel, hanem különböző alkotá­sok felavatásával méltatták a fateizmus ura­­lomrajutásának ötödik évfordulóját. A leg­több helyütt egyáltalán nem hangzott el be­széd, hanem csupán a Duce üzenetét olvas­ták fel. A felavatott új művek között szerepelnek középületek, hidak, utak, vasutak, vízgátak stb. A főváros a Marcia su Roma ötödik év­fordulója alkalmából nagyszerű lobogódíszt öltött. Az utcákon rengeteg nép volt. Milicia­­csapatok, gárdisták, másféle csapatok zene szóval vonulnak fel a fővonalakon, a lakos­ság viharos lelkesedésétől kisárve. A csapatszemle a Róma környékén lévő Glóri városban ment végbe és rendkívül im­pozáns volt. A felvonulásban r­észt vettek a különböző csapatkülönítmények, szárazföldi, tengerészeti és légi különítmények, a nemzeti milícia, a gárda, a balilták. Minden talpalat­nyi helyet, ahonnan látni lehetett, az emberek tízezrei leptek el, akiknek azután nagyszerű látványokban volt részük. A nagyarányú ün­nepségnek pompás napsütés és tavaszias idő­járás kedvezett. Díszes tribünön a diplomáciai kar tagjai és a hatóságok képviselői foglaltak helyet. Mussolini lóháton, a milícia parancsnokló tábornokának egyenruhájában érkezett a szemlére. Kíséretében Turatt, a fascista párt főtitkára és a vezérkar tagjai voltak. Musso­lini és kísérete végiglovagolta a fegyveres alakulatok arcélét, majd a tribün közelében állott meg és végignézte a tökéletes rendben végbemenő felfejlődést. Amikor ennek befe­jezését jelezték, a közönség hosszantartó vi­haros tapsban tört ki. Mussolini ezután ló­hátról beszédet mondott, melyet több ízben leirhatatlan lelkesedés szakított félbe. —­ Tisztel­, katonák, tengerészek, repülők, feketeingesek! — mondotta. —­ Nagy örömö­met fejezem ki előttetek nagyszerű felvonu­lástokért: fogadjátok érte teljes dicséretemet. Úgy jelentetek meg, mint a római velegárii­sok. A fascista forradalom ötödik évfordulója nem juthatott volna ünnepélyesebben és mél­tóbban kifejezésre, mint a fegyverben álló népnek ebben az együttesében, melyet a baj­társi szellem, a fegyveres erők feltétlen lelkes szolidaritása hat át. Nem is lehetett ez más­képpen, mert ha a működés sokféle is, a hit egyetlenegy: egyforma a hazaszeretet és egyforma az elhatározás, hogy nagynak lássuk az olasz népet. (Dörgő taps.) Mindnyájan egyformán követeljük a győzel­met, mindnyájan mint katonák törhetetlen hűséggel viseltetünk a király felszentelt sze­mélye iránt. (Viharos taps.) Végül pedig egy­öntetűen el vagyunk határozva, hogy megvéd­­jük, bármi áron is, forradalmunkat országun­kon belül és Olaszország jogait a nagyvilág­ban. (Hosszantartó taps.) Hatodik esztendeje kezdődik uralmunknak, ami csattanós cáfo­lata a nevetséges jósoknak, akik úgy véleked­tek, hogy a mi rendszerünk nem lesz tartós. Előttünk az egész század, ellenségeink pedig mindenfelé szétszórva, még szánalmunkat és mélységes megvetésünket sem érdemlik meg. — Feketeingesek! Már kiadtam nektek a jelszót: kitartani hűséggel, fegyelemben és tö­kéletes lelkesedéssel! Nem csalódhatom, ami­kor feltétlenül bízom szivetekben, katonai hi­tetekben, tökéletes, szívós, néma engedelmes­sé­gtekben. Munkánkkal, áldozatainkkal —­­liszt­jei és katonái a Vittorio venetói győzelem­nek, tengerészek, repülők, feketeingesek! — Ezzel fogjuk naggyá tenni hazánkat. Feketeingesek, kié ez az ország? —• A mienk! kiáltotta a katonák, légio­náriusok, matrózok és fascista párttagok hatalmas tömege. A külföldön is megünnepelték az évfordu­lót. A külföldi fascisták főtitkársága felhívást bocsátott ki, amelyben kijelenti, hogy a kül­földi fascisták is az évfordulót nem csupán beszédekkel, hanem alkotó erőik megfeszíté­sével ünneplik meg. Jele ennek, hogy Berlin­ben fascista házat avatnak fel; ennek a ház­nak a felépítése nyilvánvalóvá teszi, hogy a berlini fascistákat milyen izzó lelkesedés hatja át. A fascizmu­s határozott célra tör: célja az, hogy szolgálja Olaszország nagysá­gát és a faj felvirágzását. Nincs hatalom, mely e céljának elérésében megakadályozhatná. Az ünnepségek során távirat érkezett Ró­mába Bariból és jelentette, hogy a Bari—Locorotondo vonalon egy kül­ön­­vonat összeütközött egy személyvonattal. A különvonat kocsijai felborultak és összerázódtak. Eddig hat halottat és nyolcvan sebesültet szállítottak be, hat­ minc esetben súlyos sebesülést állapítot­tak meg. A fascista emlékünnepségeket a gyász jeléül félbeszakították. Nápoly, október 31. (Havas.) A Bari mel­lett történt vasúti szerencsétlenségnél a fele­lősség, úgy látszik, főképen a trigianói állo­­másfőnököt terheli, aki a rendes vonathoz ko­csikat kapcsoltatott, hogy valamennyi utas el­szállítható legyen. Tolatás közben futott be a szomszédállomásról jövő vonat és teljes se­bességgel a személyvonatba futott. Potenza (Umbria), október 31. (Stefani­) Egy autóbusz, amely Colle Tor Perticarából Potenzába szállított egy csapat fascistát, akik a tegnapi fascista ünnepségen akartak részt­­venni, az árokba fordult. Négy ember meghalt, néhányan megsebesültek. Az olasz fascisták ünnepe Magyarországon A budapesti olasz fasció tagjai Arany Já­­nos­ utcai helyiségükben tegnap délelőtt fél 12 órakor tartották meg bensőséges ünnepüket a Aiarcia su Roma ötödik évfordulója alkalmá­ból. Az ünnepen részt vettek az olasz királyi követség tagjai, valamint az egész budapesti olasz kolónia. Az olasz királyi követség ügy­vivőjét, Giovanni d'Ascis lovagot, valamint Oxidia ezredest, az új olasz katonai attasét, Di Franca Oszkár lovag, az olasz fascista párt kiküldöttjének helyettese üdvözölte, majd ma­gasröptű ünnepi beszédet tartott, amelyben rámutatott az ötesztendős fascista-uralom min­den téren elért eredményeire. Utána Dozzi Dávid lovag direktóriumi elnök tolmácsolta Pignatolli herceg üdvözletét, majd pedig Fi­­nardi lovag olvasta fel Mussolini miniszterel­nök szenetét. Végül Szerafino Szerafini emlé­kezett meg kegyeletes szavakkal a Principessa Mafalda áldozatairól. Az ünnep a Budapesten időző Podrecca nevű színtársulat hangversenyével fejező­dött be. Jubileumi ünnep Albániában Tirana, október 31. (Stefani.) Az albániai olasz és fascista szövetségek ünnepi keretek között ülték meg a római mars évfordulóját. Az ünnepségen az olasz és fascista szövetsé­gek képviselőin és a diplomáciai testületén kívül Vrioni albán külügyminiszter, Vokipola közmunkaügyi miniszter, az albán kamara és szenátus egy-egy képviselője, a római albán követ és a tiranai prefektus is részt vett. A hivatalos olasz szónokok után Dino Ge­­mil római albán követ mondott beszédet, amelyben kifejtette, hogy Albánia örömmel tekint a fascista szervezetekre és nagyra­­becsüli azt a fegyelmet és azt a rendet, amelyet a fascismus a kemény küzdelem hosszú és nehéz korszaka után megteremtett. Végül Vrioni miniszter beszélt, aki bámulatának adott kifejezést a Duce és a fascismus iránt.

Next