Ujság, 1927. november (3. évfolyam, 248-272. szám)
1927-11-01 / 248. szám
2 Hivatalos helyen nem tudnak Búd János pénzügyminiszter állítólagos londoni kölcsöntárgyalásairól Hétfőn az a hír terjedt el a budapesti tőzsdén, hogy Búd János pénzügyminiszter Londonban egy újabb 300 millió pengős kölcsön feltételeiről tárgyal angol pénzügyi körökkel. Ezzel a hírrel kapcsolatban az egyik esti lapban Mayer János földművelésügyi miniszter kijelentette, hogy a földreform pénzügyi megoldása érdekében valóban szükséges egy nagyobb, legalább 200 millió pengős kölcsön biztosítása. Azt is kijelentette a földművelésügyi miniszter, hogy ezt az összeget a mai viszonyok között belföldön nem lehet megszerezni. Bár Mayer János földművelésügyi miniszter nem állította, hogy ennek a szükséges 200 millió pengőnek biztosítása összefüggésben áll Bod János pénzügyminiszter londoni útjával, ez a nyilatkozat mégis alátámasztani látszott a budapesti tőzsdén elterjedt hírt. Kérdéssel fordultunk ezért azokhoz a hivatalos körökhöz, ahol az állítólagos londoni kölcsöntárgyalásról közelebbi információnak kellene lennie. Érdeklődésünkre azt a választ kaptuk, hogy Rud János éppen a kölcsönhírekkel ellentétben azzal az elhatározással indult Londonba, hogy ott csupán társadalmi érintkezést keres Anglia gazdasági köreivel s már csak azért sem kíván újabb kölcsöntárgyalást kezdeni, mert, mint ismeretes, a külföldi kölcsönök szaporítása merőben ellenkezik több ízben kifejtett pénzügyi politikájával. Illetékes körökben nem tartják valószínűnek, hogy Bod János pénzügyminiszter egy esetleges igen kedvező feltételű kölcsön felajánlásával is megváltoztatta volna ezt a felfogását. SZOMBATON ÜLÉSEZIK AZ INTERPARLAMENTÁRIS UNIÓ MAGYAR CSOPORTJA Berzeviczy Albert v. b. t. t. elnökletével az interparlamentáris unió magyar csoportja szombaton délután öt órakor ülésezik a képviselőház bizottsági termében s ott ez alkalommal fog az elnökség a párisi konferencia eredményeiről beszámolni. Kettészakad a francia radikális párt Páris, október 31. (Wolff.) A Malin a radikálisok kongresszusával kapcsolatban a következőket írja: Pártszakadás néhány hónappal a választások előtt bizonyára komoly jelentőségű volna. Sikerülni fog-e megakadályozni? Máris is híresztelik, hogy Pouillon Franklin és barátai nem akarják bevárni az ellenük beadott kizárási indítvánnyal foglalkozó bizottság ítéletét, hanem új pártpolitikai szervezetet szándékoznak alapítani, amelyhez, amint a lap véli, Kelet- és Észak-Franciaország egyes radikális csoportjai is csatlakoznának. Tudósok — egy ketrecben Frankfurt, október 22. A színes jókedvű figurákat csillogtató, bóbitás házikók, szeszélyes későrenaissancepaloták és a Main mentén levegős kertek közepette gőgösködő villák városában, a Studelmúzeumban folytatódik a szellemi együttműködés szövetségének kongresszusa. A modern társaság becsületesen küzködik világnézetének kialakításán. Curlius professzor elnöki méltóságát leteszi a gyülekezet igazi szellemi vezetője és Frankfurtban házigazdája , Goethe előtt. Curlius professzor különben az egész társaság jó koboldja. Manószerű, az aránytalan távolságban egymástól villogó kék szemeivel, kissé vállai közé nyomódó fejével és huncutul jóságos mosolyával. — Gyermekeim, ne bizakodjatok el túlságosan. Figyellek benneteket, mert tudom, hogy fegyelmezetlenek vagytok — ti Európa minden országából összegyűlt finom urak — akárcsak az én diákjaim. Témát adtam nektek, amin rágódhattok és talárt lesz is valami belőletek. De egy pillanatig sem hagylak felügyelet nélkül. íme Curtius tanár elnöki székében. A nemzetek egyes szószólói éles fényt vetnek uralkodó nemzeti jellemükre. Azért jöttek, hogy ezt kidomborítsák és nem azért, hogy elsimítsák. A kongresszus második és harmadik napján ezt, ami az első napnak csak impressziója volt, határozottan ki is mondották. Lengyel, magyar és román nemzeti érzés és nemzeti történelmi felfogás egymásután sorakozott fel és bámulva és meghökkenéssel éreztem — Európa nyugati képviselőinek mélységes megelégedésére — látszatra igen egységesek voltak. Azt a tanulságot vélem levonni ebből a magunk számára, akiket nyugathoz akarunk tartozni. Ma a Nyugat történelemről való gondolkozása gyökerében filozófiai és szociológiai. Kelet-Európa képviselői pedig, még az olasz is, bár az filozófiai keretben tette, a régi patetikus történelmi módszer alapján beszéltek. A franciák, németek és angolok gondolkozásformái (lélektan, történetfilozófia, társadalomtudomány, nemzetgazdaság) az élő gondolatformák. Ez egy új formanyelv, amelynek megtanulását a ma aktuális tárgykör szükségessé teszi. Utánuk — nagy megkönnyebbülésemre — a fascista Olaszország filozófusa, Bodrero tanár, a fascista Olaszország alakító és alakuló lelkialapjait világította meg. Kemény, magában álló, minden rugalmasság nélküli erős kontúrokkal előttünk áll a lengyel, a magyar, a román, az olasz nemzeti történelem, nemzeti ideál, a hazafi. Ez a karakterisztikum már-már azzal fenyegetett, hogy monológokból fog állni a kongresszus, amikben a történelem, ideál és hazafi fogalma annyiféleképen marad meg, ahányan különböző tárgyi emlékezéssel és akarással kiejtik. De akkor közbeszólt a heidelbergi egyetem történelem-filozófusa. — Mitológia, csinálás a mai történelem tendenciája. De mi lenne, ha mindezeket a mitológiákat egymásra eresztjük? Egy oroszlánketrec békés hely lenne Európához képest. — A merev és önmagukban elégedett történelmi felfogások veszélyét szóba hozta és ezzel már bizonyos üdvös elégedetlenséget keltett fel. Második megjegyzése:szalondiskurzust folytatunk vagy a valóságot nézzük? És a társaság, azt hiszem, kissé találva érezte magát. Mert valóban finom emberek társadalmi érintkezése uralkodik itt. Harmadik megjegyzése: a valóságban nem a mítosz, nem a hagyomány a történelem ma döntő faktorai, hanem a mai társadalom egy új tényezője: a hagyománytalan munkástömeg. A homo novus mint kísértet reppent át az aulán. Mindenki fellélegzett. Sokakat élesen és kényelmetlenül érintett a beáradó friss levegő. De őszinte szó hangzott el és a valóban kulturált társaság értékelte az őszinte szó artisztikumát. Folytatása nem volt a megbeszélésekben, de a kedélyeken nyomot hagyott. Sajátságos az előszó életképessége, Rothfels königsbergi tanár, a legnagyobb figyelem közepette hengergette végtelen körmondatait fölöttünk a porosz, állameszméről a német történelem keretében. Levonhatta a következtetést, hogy egy nemzet sem menekülhet önmaga elől. Kevesen értették. De akadémikussága jótékonyan tompította az életérzést. És mikor a fiatal francia, Pierre Viennot meghatottan szót emelt, utána a német-francia barátságot hangsúlyozva tökéletes intonálással, tökéletes formában — nyugodtan távozhatott az aulából mindenki. Szép volt a nap, a keret, a medve és az evetke harmonikusan kiegészítették egymást. Heidelberg áldott akadémikus fátyla beborította az ellentéteket a személytelenség jogán. Frankfurtban Albert Thibaudet a francia történelmi szellemről értekezett. Irodalomtörténeti példái csapásról-csapásra hulldogáltak az emelvényről, szinte britünk az uj történetietlen történelemben, amely a váratlant, az új elemet teszi a történelem alapjává, ellentétben a hagyománnyal, amely történeti paródiákat teremtett és amelynek felállított tételeit az események meghazudtolják. Harmadik nap. Már mindenki biztonságban érezte magát. És akkor az osztrák prof. Hans Eibl előbb a jogról mint egy európai érintkezés lehetséges alapjáról beszélvén, megérintette a sebeket, viszályok magvait, a német városok, Ausztria dolgát. Ha India és Szíria érettek arra, hogy önmagukat kormányozhassák ... A felsoroláshoz nem lett volna elég tíz ujja, de annyi sem kellett, mert az egyik gyönyörű fiatal úr vörös arccal, tüntetően elhagyta a termet és Curlius elnöki csengője riadót vert. A szónoktól— aki egy békés társaság nyugalmát felforgatta — megvonta a szót. A terem oroszlánketreccé változott. A székekről felugráló németek hangos Pfusi-kiáltásai közepette az elnök megszakította az ülést. A biztonságérzet eltávozott. Délután csupa óvatos ember jelent már meg. Engarde. Thun gróf az osztrák delegáció nevében rosszulását fejezte ki Eibl tapintatlansága felett. Curlius tanári tekintélyével gyermekei felett kijelentette, hogy a fájó kérdéseket más helyen kell elmondani és nem itt, ahol ellenkezőleg, a közös érintkező pontokat keresik. Személyesen osztja Eibl érzelmeit. De íme, fogadjuk mint egy komoly tanulságot ezt az esetet. Csakugyan, ha ez a terem ilyen képet nyújthatott egy pillanat leforgásán belül, mi lenne, ha Európa forrna fel így egy perc alatt? Utána Bodrero jelentkezett szólásra. Visszatért a történelemhez. Bent elsimult a vihar. Odakint zubogott a zápor. Alfred Weber és Hans Eibl. Nagyobb ellentét képzelhetetlen. Weber minden izében tudós, Eibl demagóg. De mind a kettő kiütött a keretből, amelybe helyezték őket. Az egyik, mert kimondta a kongresszus hallgatólagos értelmét és a másik, mert a háttért, a gondosan elfüggönyözött háttért erőszakosan mutogatta. Az ellentéten által, amit feltártak, domborodott ki igazában a kongresszus igazi jelentősége. Erősen nemzeti alapokon álló, nemzeti sajátságokat, nemzeti hatalmat sóvárgó társaság gyűlt itt össze, azzal a becsületes céllal, hogy ezeknek a nemzeti akarásoknak jogát kölcsönösen elismerik. A kölcsönös elismerés alapjául szolgáló jellemvonásokat akarnák kialakítani. Ez az egyetlen, amit keresnek. Ez az egyetlen közösség, amire áhítoznak: egy új európai temperamentum. Amíg azt meg nem találták, rászorulnak a régi, az ancien régime társasági formáira. Ezért úgy találom, hogy ez a Rohan herceg által élétrehivott, maga szerkezetében lényegileg főúri társaság, a maga tudós és művészhadával felszerelve, stílusos kifejezője egy modern akarásnak, amit végeredményben nem ők fognak megvalósítani. Kóbor Noémi ÚJSÁG KEDD, 1927 NOVEMBER • Marcid su Roma V. A bari vasúti szerencsétlenség miatt félbe szakították a fascizmus jubileumi ünnepét . „Megvédjük bármi áron forradalmunkat és Olaszország jogait !” — mondta Mussolini a csapatszemlén Nagy felvonulás a lobogódíszbe öltözött Rómában Róma, október 31. (Stefani.) Az évforduló alkalmából rendezett ünnepélyeket elsősorban az jellemezte, hogy a legtöbb helyütt nem beszédekkel, hanem különböző alkotások felavatásával méltatták a fateizmus uralomrajutásának ötödik évfordulóját. A legtöbb helyütt egyáltalán nem hangzott el beszéd, hanem csupán a Duce üzenetét olvasták fel. A felavatott új művek között szerepelnek középületek, hidak, utak, vasutak, vízgátak stb. A főváros a Marcia su Roma ötödik évfordulója alkalmából nagyszerű lobogódíszt öltött. Az utcákon rengeteg nép volt. Miliciacsapatok, gárdisták, másféle csapatok zene szóval vonulnak fel a fővonalakon, a lakosság viharos lelkesedésétől kisárve. A csapatszemle a Róma környékén lévő Glóri városban ment végbe és rendkívül impozáns volt. A felvonulásban részt vettek a különböző csapatkülönítmények, szárazföldi, tengerészeti és légi különítmények, a nemzeti milícia, a gárda, a balilták. Minden talpalatnyi helyet, ahonnan látni lehetett, az emberek tízezrei leptek el, akiknek azután nagyszerű látványokban volt részük. A nagyarányú ünnepségnek pompás napsütés és tavaszias időjárás kedvezett. Díszes tribünön a diplomáciai kar tagjai és a hatóságok képviselői foglaltak helyet. Mussolini lóháton, a milícia parancsnokló tábornokának egyenruhájában érkezett a szemlére. Kíséretében Turatt, a fascista párt főtitkára és a vezérkar tagjai voltak. Mussolini és kísérete végiglovagolta a fegyveres alakulatok arcélét, majd a tribün közelében állott meg és végignézte a tökéletes rendben végbemenő felfejlődést. Amikor ennek befejezését jelezték, a közönség hosszantartó viharos tapsban tört ki. Mussolini ezután lóhátról beszédet mondott, melyet több ízben leirhatatlan lelkesedés szakított félbe. — Tisztel, katonák, tengerészek, repülők, feketeingesek! — mondotta. — Nagy örömömet fejezem ki előttetek nagyszerű felvonulástokért: fogadjátok érte teljes dicséretemet. Úgy jelentetek meg, mint a római velegáriisok. A fascista forradalom ötödik évfordulója nem juthatott volna ünnepélyesebben és méltóbban kifejezésre, mint a fegyverben álló népnek ebben az együttesében, melyet a bajtársi szellem, a fegyveres erők feltétlen lelkes szolidaritása hat át. Nem is lehetett ez másképpen, mert ha a működés sokféle is, a hit egyetlenegy: egyforma a hazaszeretet és egyforma az elhatározás, hogy nagynak lássuk az olasz népet. (Dörgő taps.) Mindnyájan egyformán követeljük a győzelmet, mindnyájan mint katonák törhetetlen hűséggel viseltetünk a király felszentelt személye iránt. (Viharos taps.) Végül pedig egyöntetűen el vagyunk határozva, hogy megvédjük, bármi áron is, forradalmunkat országunkon belül és Olaszország jogait a nagyvilágban. (Hosszantartó taps.) Hatodik esztendeje kezdődik uralmunknak, ami csattanós cáfolata a nevetséges jósoknak, akik úgy vélekedtek, hogy a mi rendszerünk nem lesz tartós. Előttünk az egész század, ellenségeink pedig mindenfelé szétszórva, még szánalmunkat és mélységes megvetésünket sem érdemlik meg. — Feketeingesek! Már kiadtam nektek a jelszót: kitartani hűséggel, fegyelemben és tökéletes lelkesedéssel! Nem csalódhatom, amikor feltétlenül bízom szivetekben, katonai hitetekben, tökéletes, szívós, néma engedelmességtekben. Munkánkkal, áldozatainkkal —lisztjei és katonái a Vittorio venetói győzelemnek, tengerészek, repülők, feketeingesek! — Ezzel fogjuk naggyá tenni hazánkat. Feketeingesek, kié ez az ország? —• A mienk! kiáltotta a katonák, légionáriusok, matrózok és fascista párttagok hatalmas tömege. A külföldön is megünnepelték az évfordulót. A külföldi fascisták főtitkársága felhívást bocsátott ki, amelyben kijelenti, hogy a külföldi fascisták is az évfordulót nem csupán beszédekkel, hanem alkotó erőik megfeszítésével ünneplik meg. Jele ennek, hogy Berlinben fascista házat avatnak fel; ennek a háznak a felépítése nyilvánvalóvá teszi, hogy a berlini fascistákat milyen izzó lelkesedés hatja át. A fascizmus határozott célra tör: célja az, hogy szolgálja Olaszország nagyságát és a faj felvirágzását. Nincs hatalom, mely e céljának elérésében megakadályozhatná. Az ünnepségek során távirat érkezett Rómába Bariból és jelentette, hogy a Bari—Locorotondo vonalon egy különvonat összeütközött egy személyvonattal. A különvonat kocsijai felborultak és összerázódtak. Eddig hat halottat és nyolcvan sebesültet szállítottak be, hat minc esetben súlyos sebesülést állapítottak meg. A fascista emlékünnepségeket a gyász jeléül félbeszakították. Nápoly, október 31. (Havas.) A Bari mellett történt vasúti szerencsétlenségnél a felelősség, úgy látszik, főképen a trigianói állomásfőnököt terheli, aki a rendes vonathoz kocsikat kapcsoltatott, hogy valamennyi utas elszállítható legyen. Tolatás közben futott be a szomszédállomásról jövő vonat és teljes sebességgel a személyvonatba futott. Potenza (Umbria), október 31. (Stefani) Egy autóbusz, amely Colle Tor Perticarából Potenzába szállított egy csapat fascistát, akik a tegnapi fascista ünnepségen akartak résztvenni, az árokba fordult. Négy ember meghalt, néhányan megsebesültek. Az olasz fascisták ünnepe Magyarországon A budapesti olasz fasció tagjai Arany János utcai helyiségükben tegnap délelőtt fél 12 órakor tartották meg bensőséges ünnepüket a Aiarcia su Roma ötödik évfordulója alkalmából. Az ünnepen részt vettek az olasz királyi követség tagjai, valamint az egész budapesti olasz kolónia. Az olasz királyi követség ügyvivőjét, Giovanni d'Ascis lovagot, valamint Oxidia ezredest, az új olasz katonai attasét, Di Franca Oszkár lovag, az olasz fascista párt kiküldöttjének helyettese üdvözölte, majd magasröptű ünnepi beszédet tartott, amelyben rámutatott az ötesztendős fascista-uralom minden téren elért eredményeire. Utána Dozzi Dávid lovag direktóriumi elnök tolmácsolta Pignatolli herceg üdvözletét, majd pedig Finardi lovag olvasta fel Mussolini miniszterelnök szenetét. Végül Szerafino Szerafini emlékezett meg kegyeletes szavakkal a Principessa Mafalda áldozatairól. Az ünnep a Budapesten időző Podrecca nevű színtársulat hangversenyével fejeződött be. Jubileumi ünnep Albániában Tirana, október 31. (Stefani.) Az albániai olasz és fascista szövetségek ünnepi keretek között ülték meg a római mars évfordulóját. Az ünnepségen az olasz és fascista szövetségek képviselőin és a diplomáciai testületén kívül Vrioni albán külügyminiszter, Vokipola közmunkaügyi miniszter, az albán kamara és szenátus egy-egy képviselője, a római albán követ és a tiranai prefektus is részt vett. A hivatalos olasz szónokok után Dino Gemil római albán követ mondott beszédet, amelyben kifejtette, hogy Albánia örömmel tekint a fascista szervezetekre és nagyrabecsüli azt a fegyelmet és azt a rendet, amelyet a fascismus a kemény küzdelem hosszú és nehéz korszaka után megteremtett. Végül Vrioni miniszter beszélt, aki bámulatának adott kifejezést a Duce és a fascismus iránt.