Ujság, 1927. november (3. évfolyam, 248-272. szám)

1927-11-23 / 266. szám

Budapest, 1927 szerda, november 23 ELŐFIZETÉSI ÁRAK Negyedévre 10.80 pengő Egy hóra .. ...._____ 4.— pengő Ausztriában egy hóra .. _ 9 Schilling Egyes szám­ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap.. 18 fillér vasárnap.. ________ .. .. .. .. 32 fillér Ausztriában hétköznap.. _ 30 Groschen vasárnap.. .. .. .. .. .. 40 Groschen Megjelenik vasárnap és ünnep utáni napok kivételével minden nap ÚJSÁG Á­ra 16 fillér X L III. évfolyam, 266. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, V. Vilmos császár-út 34 TELEFON: Teréz 207-54, 207-55, 207-56, 207-57 FIÓKKIADÓHI­VATAL ÉS KÖLCSÖNKÖNYVTÁR Budapest, Erzsébet-koírát 43 (Royal-épület) Telefonjzéin: József 316 - 28 Bécsi szerkesztőség és kiadóhivatal: Wien, I., Kimm­erstrasse 4. Tel: 78-0­ 03 Semmi sem használt Az egyetemi lázadás csak nem akar elülni s mivel a tegnapi ígéretek a ma megvilágításában nem igen keltenek bizal­mat a holnap iránt, tudomásul kell ven­nünk, hogy ezzel a jelenséggel tüzetesen és alighanem huzamosabb időn át foglal­koznunk kell. De még mindig nem aka­runk belőle politikát csinálni, éppen csak az egyes jelenségekből megállapítani, hogy ebből igenis lehet, a kormány részéről pedig kellene politikát csinálni. Az egyes jelenségek valóban különö­sek. Nap-nap után, még­pedig fényes nap­­iatt a legflagránsabb jogsértések esnek meg. Különös, hogy az államhatalom már mindenütt tudja a személy biztonságát garantálni, csak a főiskolákon nem. A legkurtább kocsmában ha egy részeg nap­számost véresre vernek, rendőri és bírói eset lesz belőle. Ellenben ha főiskolán és zsidó diákkal esik meg ilyesféle, a megtor­lást legfeljebb egyheti hallgatás után vir­tuális lehetőségnek emlegetik, holott tör­vény parancsolta szükségesség volna. Na­gyon furcsán fest, hogy egyetemi tájon a személyes szabadság és testi épség meg­sértése nem hivatalból büntetendő s a megtorlás a sértett feladatává van téve, mindenki mindent tud, mégis ténymegál­lapítást és tettes kinyomozását a sértettől várják. Nap-nap után negyvenen-százai­ gyakorolnak erőszakot s heten kerülnek vizsgálat alá. Talán mégis bajos utasítás a megverteknek, hogy hívják fel bemutat­kozásra azokat, akik fejbeverik őket. Tömegkihágásban az egyesek — igaz — el tudnak tűnni. De ezt az igazságszol­gáltatásnak nem kell szükségképen tudo­másul venni. Akármilyen más természetű tömeg nem, tudná egy héten keresztül immúnisan megrohamozni a jogrendet. Aztán: kik a bűnösök? Készséggel el­ismerjük, nem az ifjúság a maga egészé­ben. Sőt többet tudunk: a többség mély­séges lehangoltsággal távol tartja magát. Sőt maguk között a zavargók között sok van, aki kényszer hatása alatt, jobb­ ízlése ellen vesz részt a mozgalmakban. Kik gyakorolják e kényszert? Ez a legfogasabb kérdés. A keresztény politikusok mind elitélnek mindent. Az ifjúsági szervezetek nem azonosítják ma­gukat az ifjúsági cselekedetekkel. Mégis taktusra történik minden. Pécsett meg­jelennek pestiek s kárhoztatják, hogy ott nem történik semm­i. Erre történik sok. Senki sem kiváncsi, kik azok a pesti pécsiek s a szervezetek helyett, melyek elitélnek, melyek azok, melyek a had­parancsokat kiadják. Hírig Simon úr tudna talán felvilágosítást adni. Ez a név tolvajnyelven jelenti: nem verni. Aligha nincs más tolvajszó, mely azt jelenti, hogy: verni! Mégis csak jó és lehetséges volna kinyomozni, mi van itt a nyilvános­ságon kívül. Nem kiváncsi rá senki. Végzetesen érthetetlen az etika is, mely a zavargásokat áthatja. Hogy hu­­szan-harmincan támadnak rá egyre, na­gyon elavult fennakadás. Éppen csak cél­szerű taktika s mint ilyen, annál jobb, mennél nagyobb a túlerő. Ugyancsak hasznos taktika ismeretlennek maradni, egyéni felelősség nélkül. Ellenben ugyan­akkor mélységes felháborodás a denun­­ciánson, aki feljelenti bántalmazóját. Ez nem lovagias egyetemi polgárhoz méltó, bosszút kell rajta állni! Nagyon szeret­nénk egy ilyen ifjútól meghallani,­ hogy belül magában hogyan csinál rendet úgy, hogy ezekkel a felfogásokkal nyugodtan tud aludni. Attól tartunk, hogy hiába nem csiná­lunk ebből politikumot, a politikum már megvan. Messze Angliában verekszik egy idegen úr a magyarság igaza mellett s lobbantja szemére csehnek, románnak, mit csinál a védtelen kisebbségekkel. S ezek nem szólnak semmit. Csak gúnyos gesztussal mutatnak a magyar egyetemek felé, mit csinálnak ott s a magyar állam­­hatalom felé, mit nem csinálnak ott. R­OVÁS. Úgy látszik, vannak a politikának olyan magaslatai is, melyekhez mi nem érünk fel. Nem értjük, hogy napirend előtt miért megen­­gedhetetlenebb az egyetemi ügyek, szóbahozása, mint a napirend vitájánál. Miért kell vala­mit megtagadni, amit megakadályozni nem lehet. Miért kell vállalni a látszatot, mintha az egyetemi dolgok elítélése kellemetlen volna kormánynak és többségnek s ezzel az exce­­dálóknak azt a benyomást adni, mintha kor­mány és többség az ő érdekükben gyakorolná a cenzúrát. S végül még­is csak elhangzott, amit nem engedtek elhangzani s ezzel az álláspont, mely elvégre a kormányé is, kizá­rólag az ellenzéké lett. ♦ Egy ideig sajnáltuk az egységes párt libe­rális tagjait, akiknek lapulniok kellett, holott igazán elítélik a numerus clausus kontem­­plált módosítását és igazán nem helyeslik az egyetem körül történőket. Ma már nem kell őket sajnálnunk, mert társaik, akik helyeslik a numerus clausust, szintén elitélik az egye­tem körül történőket. Megkapták a lehetősé­get, hogy a pártban előállt a homogenitás s ők megkapták a rekompenzációt. Ha azok, kívánva a numerus clausust, elítélik a zsidó­verést, ők viszont elitélve a zsidóverést, akceptálhatják a numerus clausust. * Az autóadó ... Egészen bizonyos, hogy akiknek nincs autójuk, örömmel fogadják a javaslatot. Ezek pedig­ többségben van­nak. A falu rajong érte, mert neki lova van s legálisnak ismeri el a port, melyet lovas­szekér ver fel s egészségtelennek azt, amelyet autó. A kormány örül a népszerűség­nek, melyet az autó megadóztatása hoz neki és Bod János örül a pénznek, melyet neki hoz. Nagyon sajátságos javaslat. Adót jelent, szociálpolitikát jelent, sőt a ló szociális hely­­zetjavítását is jelenti. A ló B-listára van téve, talán segít rajta, ló nélkül kocsizni és terhet vinni, luxus akkor is, ha elkerülhetetlen. Risztics elindult az óceánrepülésre Magyar pilóta vezeti a D 1280-at az Azori-szigetekről Ame­rikába — Délután 5 óra 25 perckor startolt Harbour Grace felé — Du­lenz színésznő is a gépen ül A Junkere 1230. gép Risztics János ma­­gyar pilóta vezetésével nekivágott a vakmerő légi útnak, az Azori-szigetekről Újfundlandig. Még nyáron szép idő mellett is halállal játszik az, aki erre az útra vállalkozik. Mennyivel in­kább most novemberben, a zimankón, fergete­ges téli időben! Risztics János, mint ismeretes, már augusztusban világhírre tett szert azáltal, hogy Dessau és Lipcse között ide-oda repülve, megdöntötte az egyhuzamban való repülésnek Chamberlin által felállított rekordját, ameny­­nyiben 1 óra 11 p. és 8 mp.-cel tovább ma­radt a levegőben, mint Chamberlin. A Jun­­kers-művek e sikeres próbarepülés után ha­tározták el véglegesen a Junkers-művek az óceán átrepülését, amelynek előkészületeit a meteorológiai szakértővel való folytonos ta­nácskozás közepette igazi német alapossággal és körültekintéssel végezték. Augusztus 11-én került a sor a tervezett légi út megvalósítá­sára. Reggel fél 7-kor startolt a Junkers-tár­­saság két gépe: az Európa és a Bremen. Risz­tics az elsőt vezette. De már a német száraz­földön nagy viharba került. Mégis eljutott az Északi-tengerig, a Weser torkolatán túl száz kilométernyire, onnan azonban vissza kellett fordulnia, máskülönben elpusztult volna, mert gépe elromlott. A Brem­en Írország nyugati partjáig jutott, ahonnan szintén vissza kellett fordulnia. A Junkers-cég mégsem adta fel az óceán­repülés tervét és mint ismeretes, az 1220 és 1230-as gépet indította útnak azzal a megbí­zatással, hogy az Azori-szigetekre és onnan Újfundlandba repüljenek. A vállalkozásnak a célja nem gyorsasági rekord, hanem a gépek megbízhatóságának a kipróbálása. Éppen ezért nem siettették az óceán átrepülését sem, hanem miután mind a két gép elérkezett Hor­­lába, az Azori-szigetek fővárosába, ott meg­lehetős hosszú ideig vártak a startra. Mégis a srt.nagyobb­ aggodalommal figyeljük Risz­­ticsnek a halállal dacoló vakmerő vállalkozá­sát, amelyhez kétségtelenül magyar szív és magyar bátorság kellett. Ennél súlyosabb fel­tételek­ mellett még nem vállalkoztak légi útra. Risztics startja Horta (A­zori-szigetek), november 22. (Az Újság tudósításának távirata.) A D. 1230. német Junker repü­lőgép reggel 7 óra 45 perckor akart startolni az Atlanti-óceánon túli repülésre. A repülőgép pilótáit, Starkot és Loebet az utóbbi napokban Risztics és Bent­helm­ pilótákkal helyettesítették. A géppel több próbarepü­lést végeztek, amely alkalom­mal a repülőgépet a fűtőanyag maximumával töltötték meg, hogy elkerüljék a hasonló sze­rencsétlenségeket, mint a legutolsó start al­kalmával. Terv szerint a repülőgépnek 17 órára van szüksége, hogy Újfundland­­szigetre érjen. (United Press.) Harta, novem­ber 22. (Az Újság tudósí­tójának távirata.) A D. 1230. Junker repülő­gép este 8 óra 20 perckor középeurópai idő szerint elindult, hogy átrepülje az óceánt. (United Press). Harta, novem­b­er 22. (Reuter.) A D 1230. jelzésű Junkers-hidroplán délután 5 óra 25 perckor Harbour-Grace (Új-Fundland kikö­tője) felé elrepült. Dullenz bécsi színésznő is a repülőgéppel ment. Startolt Giles pilóta Honoluluba San­ Francisco, november 22. (Az Ú­j­s­á­g tudósítójának távirata.) Giles repülőkapi­tány három nappal ezelőtt már felszállott repülőgépével, azonban motorhilm miatt kénytelen volt visszatérni. Ma újból startolt és csak Honoluluban szál­ le. (United Press.) Repülés Afrikába Páris, november 22. (Wolff.) Cobhata angol repülő ma délelőtt 9 órakor felszállott Bordeauxban és folytatta útját Afrika felé. Déli 12 óra 16 perckor Ariceicban szállt le. Kommunista obstrukció a francia kamarában Paris, november 22. (Wolff.) A kamara mai ülésén nem tudták befejezni a tengeré­szeti minisztérium költségvetésének tárgyalá­sát, minthogy a kommunisták a tárgyalást folytatólagos obstruálásukkal lehetetlenné tették. Hét ízben terjesztettek elő a legkülön­bözőbb indokolással módosító indítványt. Az indítványokat elutasították ugyan, de ennek ellenére ezek nagyban akadályozták a tanács­kozást. Az ülés további folyamán újabb incidensre akkor került a sor, amikor Benaudel szocia­lista képviselő tiltakozott az ellen, hogy Poin­­caré nincs jelen az ülésen, holott mint pénz­ügyminiszternek ott kellene lennie. A kom­munisták folytonos obstruálásával kapcsolat­ban Candace szocialista republikánus kép­viselő tegnap benyújtotta indíványát, amely­ben a beszédidő megrövidítését kérte, ma azzal az indítványával egészítene ki, hogy az 1928. évi költségvetés tárgyalására mondják ki a sürgősséget. A Havas­ ügynökség szerint a miniszter­­elnök az indítvány elfogadása érdekében fel fogja vetni a bizalmi kérdést. Rothermere lord polemizál az angol hadügyminiszterrel a hadseregek létszámáról London, november 22. (Wolff.) Az európai nemzetek haderejéről folytatott vita során Worthington Evans hadügyminiszter újból megszólalt. A miniszter levelet intézett a Daily Mailhez; levelében kifejti, hogyha Lloyd George és Rothermere lord a győzelmes nem­zetekkel szemben nem csupán a tényleges had­sereg erejét, hanem a tartalékokat is számba veszik, akkor számba kell venniük a német, osztrák stb. tartalékokat is. A levélre válaszolva, Rothermere lord a Daily Mail hasábjain a következőket írja: A hasonlat egyáltalán nem állja meg a helyet, mert Németországban a katonailag­­kiképzett embereknek nincs fegyvere, míg a győzelmes államokban a tartalékosok teljes felszereléssel bírnak. Rothermere ,lord rámutat továbbá arra, hogy ma, vagyis kilenc évvel a fegyver­­szünet megkötése után a brit hadügyi hivatal olyan nagyszámú törzzsel rendelkezik, ami semmiféle arányban nem áll a hadsereg való­ságos szükségleteivel. A háborút megelőző idő­ben, 1913/14-ben a brit hadsereg létszáma — a tartalékosok és a territoriális csapatok be­számításával 1 799.057 ember volt, a hadügyi hivatal törzse pedig 1676 embert tett ki. Ma, amikor a brit haderők létszámát 512.891 em­berre szállították le, a hadügyi hivatal sze­mélyzetét 4361 emberre emelték fel. Kalózhajók támadásától tartanak a Konstantinápoly—Konstanza­­vonalon Bukarest, november 22. (Az Újság tudó­sítójának távirata.) Miután kalóztámadások­tól tartanak, a Konstanza és Konstantinápoly között közlekedő kereskedelmi hajókat hadi­tengerészeti különítményekkel látták el. A Románia nevű gőzös attól félvén, hogy meg­támadják, a rendes menetidőt megelőzve, reg­gel 2 órakor érkezett meg Konstantinápolyba. A gőzös az utat három órával rövidebb idő alatt tette meg, mint az menetrendszerű. A haó teljes sebességgel haladt a tengeren és el­oltana összes lámpáit. (United Press.) A Salamon-szigeti benszülöttek megrendszabályozása Suva (Fidsi-szigetek), november 22.­­'Welff.) Salamon szigeti drótnélküli jelentés szerint még mindig nem sikerült kézrekefíteni azokat a benszülötteket, akik a brit tisztvise­lőket lemészárolták. Benszülöttek és egy őr­ség között összetűzésre került a sor, melynek során számos benszü­löttet megöltek. Egy né­gert, aki állítólag meggyilkolta Bell járási tisztviselőt, foglyul ejtettek. A mészárlásban részt vett benszülöttek kézrekerítésére fejen­ként öt font jutalmat tűztek ki. Egy másik drótnélküli jelentés szerint Bassianaban 45 gyanús benszü­löttet fogságba vetettek.

Next