Ujság, 1927. november (3. évfolyam, 248-272. szám)

1927-11-04 / 250. szám

PÉNTEK, 1927 NOVEMBER 4 ÚJSÁG Két egyetemi hallgató súlyos párbajt vívott az igazoltatások miatt a „ Turul Szövetség“ vezetőivel Két zsidó diák személyes sértésnek vette az igazoltatásokat és elégtételt kértek — A Turul szövetség tiszteletben tartja mindenkinek a vallását és hajlandó elégtételt adni — Csütör­tökön este lefolyt a két párbaj • A bajtársi szövetség főlövésze két vágást kapott a fejére. A második párbaj sebesülés nélkül végződött Az egyetemi zavargások következménye­képpen két kardpárbaj volt csütörtökön este a Santelli-féle vívóteremben. Két zsidó egyetemi hallgató provokál­­tatta a Turul szövetség vezérkarát és az ifjúsági szövetség két funkcionáriusa ma este állott ki párbajra a két egyetemi hallgatóval. Az egyik párbajban a Turul szövetség főlö­­vészmestere két sebet kapott, a másik párbaj pedig mindkét fél harcképtelenségével végző­dött. Glasner Béla jogszigorló és Király István közgazdasági egyetemi hallgatók spontán el­határozásukból szombaton levelet írtak a Tu­rul szövetség fővezérségének. A levélben azt írták, hogy személyes sértésnek kell venniök a Turul szövetségnek azt a határozatát, hogy zsidó vallásuk miatt nem engedik be őket az egyetemre. Ezért a sértésért lovagias elégté­telt kérnek és segédeikül Konitz Géza vezér­­igazgatót és Hajdú János joghallgatót nevez­ték meg. A levélre kedden kapták meg a vá­laszt. A Turul szövetség nevében vitéz dr. Csik László főorvos válaszolt Konitz vezérigazgató­nak. A válaszban Csik László azt írja, hogy Glasner és Király a magyar ifjúság egyetemét provokálták. A Turul szövetség hajlandó is helytállni. A levélben a Turul szövetség fővezére azt fejtegeti, hogy ők nem a vallás miatt akarták megakadályozni azt, hogy Glas­ner és Király az egyetemet látogathas­sák. Ők mindenkinek vallásfelekezetét tiszteletben tartják.­­Egyébként is a Turul szövetség nem hozott olyan határozatot, hogy a zsidókat ne enged­jék be az egyetemre. Miután a két provokáló a lovagiasságra appellál, a Turul szövetség tagjai hajlandók is fegyveresen kiállani. Konitz vezérigazgató és segédtársa a le­vélre azt válaszolták, hogy Glasner és Király nem a magyar ifjúság egyetemét provokálta, mert hiszen ők is a magyar ifjúság egyetemé­hez tartoznak, hanem csakis a Turul szövetség vezérségétől kérnek elégtételt, , amelyik sértő módon megakadályozta, hogy ők az egyetemen megjelenhessenek. Nem fegyveres kiállást, hanem lovagias elégtételt kérnek. Miután a Turul szövetség az elégtételt felajánlotta, ők megbízóik nevében kardpárbajt kívánnak, félnehéz kardok­kal, bandázzsal, szúrás kizárásával, vég­kimerülésig.­­A párbajt csütörtökön este kilenc órakor akarják megvívni a Santelli-féle vívóterem­ben.­­ A levélre a Turul szövetség röviden azt a választ küldte, hogy csütörtök este a jelzett időben és helyen megjelennek. Csütörtök este 9 órakor a Santelli-vívó­teremben meg is jelent Glasner és Király se­gédeikkel, valamint Rosenák István dr. orvos­sal. Csakhamar megjött vitéz Csik László dr. és Lendvay Béla, a Turul szövetség fővezérei, Filipp Lászlóval, a Turul szövetség főlövész­­mesterével és Bencze István országos vezérrel. Magyary Gerő dr. orvost hozták magukkal a párbajhoz. A megérkezés után a segédek, Konitz Géza és Hajdú János, másrészről vitéz Csik László dr. és Lendvay Béla összeültek tanácskozásra és jegyzőkönyvet vettek fel. Vitéz Csik és Lendvay kijelentették, hogy a kihívást a Turul szövetség nevében Filip László és Bencze István fogadták el, akik hajlandók a kért feltételek mellett fegy­veresen elégtételt adni. A párbajok vezetésére Konitz Gézát kérték fel. Megállapodtak, hogy először Glasner Béla verekszik meg Filipp Lászlóval, utána pedig Király István Bencze Istvánnal. A felek és segédek rögtön fel is állottak és megkezdődött a Glasner—Filipp-párbaj. A rajta vezényszóra Glasner Béla támadt. Filipp védekezett és többször riposztozott. Kardja többször érintette is Glasner arcát és két apró horzsolást okozott. A második fordulónál Glasner Béla kardja vágást ejtett Filipp László arcán. Még hét összecsapás következett. Az utolsó összecsapásnál Filipp ismét vágást ka­pott a homlokára, mire Magyari Gerő dr., Filipp orvosa megállapította, hogy fele harc­­képtelen és a párbajt beszüntették. Közvetlenül utána Király István állott szembe Bencze Istvánnal. A vezényszóra egy­szerre támadtak. Az első négy fordulóban Bencze István a hátán hosszú laposvágást ka­pott, majd a szemöldökét is lapos ütés érte, mely a bőrt felhorzsolta. A negyedik össze­csapás után az orvosok indítványára öt perc­nyi szünetet tartottak, mert mindkét fél ki­merült. Az öt perc szünet letelte után ismét felvillantak a kardok. A két fiatalember he­vesen összecsapott, azonban nem sebesí­tették meg egymást. Annyira fáradtak voltak, hogy az összecsapás után Konitz Géza, a vezető segéd kijelentette, hogy a párbajért a további felelősséget nem vállalja. Magyar­ orvos azonban a saját felelősségére kívánta a párbaj foly­tatását. Még egy sebesülés nélkül végződött összecsa­pás következett ezután, amikor is az orvosok annak dacára, hogy Király István határozot­tan kijelentette, hogy nem fáradt és hajlandó tovább verekedni, mindkét fél kimerülése miatt beszüntették a párviadalt. Tíz óra után volt vége a két párbajnak. Fölvették a szokásos jegyzőkönyveket és a fe­lek segédeikkel eltávoztak a vívóteremből. Mindkét párbaj alatt Santoh­i mester a vívó­teremben tartózkodott és személyesen ügyelt fel, hogy semmi zavaró incidens se történhes­sen. Párbaj után a felek nem békültek ki. Aljechín és Capablanca ismét remis-vel játszottak Buenos­ Ayres, november 3. (Az Újság tudósítójának távirata.) Aljechin és Capa­blanca ma játszották 23-ik partijukat. A játszma a 48-ik húzás után ismét remis-vel végződött. (United Press.) LESZAVAZTA A FRANCIA KAMARA AZ IGAZSÁGÜGYMINISZTERT ELFOGADTÁK A LETARTÓZTATOTT KOMMUNISTA KÉPVISELŐK SZABADONBOCSÁTÁSA IRÁNT TETT INDÍTVÁNYT . A BIZALMI KÉRDÉS NEM VOLT FELVETVE Paris, november 3. (Wolff.) A kamara és a szenátus ma délután ismét megkezdte mun­káját. A kamara ülésének kezdetén Garc­ery­­-­kommunista képviselő indítványt nyújtott be, amelyben azt követeli, hogy a sajtó- és politikai vétségek miatt elítélt kom­munista képviselőket haladéktalanul bocsás­sák szabadon, hogy részt vehessenek a par­lament munkálataiban. Maginot képviselő he­vesen ellenezte ezt az indítványt. Báron szo­ciáldemokrata képviselő csatlakozott Garb­ery indítványához. A kamara ülése még tart. A szenátus csak rövid ülést tartott és no­vember 8-ig elnapolta magát. Páris, november 3. (Cseh Távirati Iroda.) A kamarában Báron képviselő után Barthou igazságügyminiszter beszélt és kijelentette, hogy a kamara ugyan független elhatározá­saiban, azonban a kormány még részleges am­nesztiába sem megy bele és fentartja magá­nak azt a jogot, hogy kötelességét teljesítve, további lépéseket tegyen azok ellen, akik a hadsereg tagjait ellenszegülésre szólítják fel, mert ez veszélyezteti az álla­m biztonságát. A kamara végül 264 szavazattal 221 szavazat ellen­ében elfogadta a szocialistáknak és kom­munistáknak a négy kommunista képviselő szabadlábra helyezése iránt tett indítványát. Nagy tengeri szerencsétlenség Ausztrália partjain Elsülyedt egy komp, tele utassal Sidney, november 3. (Wolff.) A Watson­­öböl közelében az utasokat szállító komp gőz­hajóval ütközött össze és erősen megsérült. A gőzössel történt összeütközés után a komp három perc alatt gázfelhőbe burkolva elsü­lyedt. A víz színén, ahol a komp a mélybe tűnt, 150 ember küzködött a hullámokkal. Idáig kilenc ember holttestét szedték ki a vízből. Azt hiszik, hogy körülbelül tizenöt ember veszett oda. Félő azonban, hogy az utasok közül sokan az utasfülkékben tartóz­kodtak, amikor a szerencsétlenség meglepte őket és így nem tudtak menekülni a szeren­csétlenség elől. Búd János pénzügyminiszter visszatért londoni útjáról A kelenföldi pályaudvaron nyilatkozott az Újság munka­társának s hangsúlyozta, hogy nem kölcsönért járt Londonban. Angliában nagy rokonszenvel beszélnek Magyarországról Búd János dr. pénzügyminiszter néhány­­ napos londoni látogatásáról csütörtökön dél­után négy órakor a bécsi gyorsvonattal a ke­lenföldi pályaudvaron visszaérkezett Buda­pestre. A sajtó képviselőin kívül Farkasalmási Havas Jenő dr. h. államtitkár, a pénzügymi­nisztérium elnöki osztályának a vezetője és a pénzügyminiszter titkára, Dorner Aurél mi­niszteri osztálytanácsos várakoztak re. A vo­nat percnyi pontossággal robogott be a kelen­földi pályaudvarra. Nem volt szalonkocsi, a pénzügyminiszter feleségének és Szabóky Alajos államtitkárnak társaságában elsőosz­­tályú fülkében jött haza. Bod János dr. kitűnő színben érkezett. Az út fáradalmai egyáltalán nem látszanak rajta. A pénzügyminiszter még a pályaudvaron beszélgetett az Újság munkatársával, akinek angliai útjával kapcsolatosan a következőket mondotta: — Ismételten és határozottan kijelentem, hogy semmiféle kölcsönügyben nem tárgyal­tam. Tisztára azért mentem ki Londonba —­ amint már jeleztem —, hogy az ottani hivata­los és magán pénzügyi körökkel felvegyem az érintkezést s megköszönjem azt a támogatást, amelyet az utóbbi években nekünk nyújtot­tak. Nagyon szívélyes fogadtatásban volt ré­szem. — Külön kell megemlékeznem arról a ki­tüntető fogadtatásról, amelyben az Angol Bank elnöke és az angol pénzügy­miniszter úr része­sített. Nagy hálával emlékezem arra vissza, hogy milyen melegen érdeklődtek Magyaror­szág gazdasági viszonyai iránt. Munkatársunk megkérdezte a pénzügymi­nisztert, hogy kikkel tárgyalt Londonban. Bod János mosolyogva kitért a válasz elől és kijelentette, hogy legalább ötven egyéniség­nek a nevét kellene felsorolnia, ha erre a kér­désre pontosan akarna válaszolni. — Alkalmam volt — mondotta — az an­gol pénzügyi és hitelélet legelőkelőbb vezetői­nek zömével megismerkedni és velük megbe­széléseket folytatni. Nagyon jól esett az a me­leg rokonszenv, amely az ország iránt minden oldalon megnyilatkozott. Nem egyszer hang­súlyozták, hogy ez elsősorban a magyar kor­­mány politikájának tudható be és főleg an­nak a pénzügyi politikának, amely a bizal­mat az ország iránt felkeltette.­­ Reá kell arra is mutatnom, hogy a­­pénzügyi, rekonstrukciót mintaszerűnek tart­­ják és ebben a vonatkozásban Magyarorszá­got mintaállamnak tekintik. Többször han­goztatták, hogy az alapokat nehéz volt meg­teremteni. Ezt különösen Churchillel való tár­gyalásaim során volt alkalmam hallani. Vé­leményük szerint a jövőben is mindent el kell követnünk a szilárd pénzügyi alap meg­tartására. A magam részéről kijelentettem, hogy megnyugodhatnak, mert a magyar kor­mány a jövőben is szigorúan a mai alapelvek­hez kíván ragaszkodni és semmi körülmények között sem engedi veszélyeztetni azokat az eredményeket, melyeket elért. Elismerően nyilatkoztak arról a nagy erőfeszítésről és áldozatkészségről, am­it a nemzet a pénzügyi rekonstrukció terén tanúsított.­­ Természetesen felhasználtam az alkal­mat arra is, hogy nemcsak Magyarország mai gazdasági helyzetét ismertessem, de a jövő céljait is kifejtettem. Hangsúlyoztam azt — amit egyébként mindenki helyes elv­nek fogadott el —, hogy a pénzügyi rekon­strukciót csak a gazdasági élet rekonstruk­ciója támaszthatja alá. Rámutattam mind­azokra az intézkedésekre, amelyeket a kor­mány ebben az irányban tett. Vázoltam a hasznos beruházások jelentőségét, kimutat­ván azt, hogy ezen a téren még csak kevés történt és még sok probléma megoldása előtt állunk.­­ Az angol pénzügyi körökben különö­sen Magyarország hitelpolitikája iránt érdek­lődtek. Ezzel kapcsolatosan erőteljesen hang­súlyoztam, hogy Magyarország szinte az egyetlen állam, amely mindig a legmegfontol­­tabban vett fel külföldi hiteleket. Tőkeszegény ország lévén, külföldi tőkékre reá vagyunk utalva, azonban óvatosan élünk velük, nehogy indokolatlan eladósodásnak tegyük ki az or­szágot. Ezzel kapcsolatosan a külkereskedelmi mérleg kérdésében utaltam arra, hogy mint sok új államban, nálunk is a passzivitás az utolsó időkben erősen fokozódott. Azonban ez sok tekintetben összefügg a gazdasági élet tel­jesebbé válásával. Igazolja ezt különösen az a körülmény, hogy növekedett a nyersanyagok, félgyártmányok és üzemi segédanyagok be­hozatala. Kifejtettem azt is, hogy minél inkább fogjuk tudni fokozni termelésünket, annál in­kább fog a mérleg passzivitása normálisabb mederbe terelődni. Nem titkoltam el azt sem, hogy e téren még sok a tennivalónk és hogy különösen e kérdésben szorulunk a külföldi tőke támogatására. Ugyanakkor azonban meg­nyugtattam mindenkit, hogy a magyar kor­mány a jövőben is szigorúan fog ragasz­kodni azokhoz az alapelvekhez, hogy kül­földi tőkét csak gazdaságos és elsősorban a termelést előmozdító célokra kívan igénybe­venni. Meggyőződésem, hogy londoni tartóz­kodásom hasznára válik az országnak s ne­künk csak arra kell törekednünk, hogy azt a nagy bizalmat és megértést, melyet London­ban tapasztaltam, továbbra is fokozzuk és mélyítsük. Érdeklődtünk a tisztviselők fizetésjavítása iránt is. Kérdésünkre kijelentette Bod János pénzügyminiszter, hogy nyilatkozni ez ügyben most nem kíván, mert csak most érkezett meg s a nyilatkozáshoz előbb még közelebbről kel­lene foglalkoznia e kérdés részleteivel, annyit azonban ki lehetett érezni a pénzügyminisz­ter szavaiból, hogy a tisztviselők fizetéseme­léséről nemsokára komoly formában lesz szó. Talán még hamarább is, mint gondolnák. Trockij és Zinovjev kizárását követelik az ipari munkások Moszkva, november 3. (Az Újság tudósító­jának távirata.) Úgy a fővárosban, mint a vi­déken határozatot hoztak az ipari munkások, amelyben azt követelik, hogy Trockijt és Zinovjevet zárják ki a kommunista pártból. Politikai körökben azt hiszik, hogy ennek dacára megadják a központi bizottságban az engedélyt, hogy Trockijék a decemberi párt­­kongresszuson résztvehessenek. (Unit. Press.) A lengyel kormány feloszlatta a szejmet Varsó, november 3. (Az Újság tudósító­jának távirata.) A szejmet kormányrendelet­tel, a jelenlegi ülésszak végéig, amely novem­ber 28-ig tart, elnapolták. A kormánynak ez az intézkedése, amely egyenlő a parlament feloszlatásával, arra vezethető vissza, hogy a szejm ellenállást fejtett ki a kormány budget­­jével szemben. Az elnapolást azonnal az ülés megnyitása után hirdették ki, úgy látszik azért, hogy a budget fölött megakadályozzanak előre is minden vitát. Ez az elnapolás hosszabb par­lamentnélküli időszakot fog eredményezni, mert a lengyel alkotmány szerint a képviselői mandátumok lejárta után csak három hónap múlva tarthatók meg az új választások. (Uni­ted Press).

Next