Ujság, 1927. december (3. évfolyam, 273-297. szám)

1927-12-01 / 273. szám

Budapest, 1927 csütörtök, december 1 Egyes szám­ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap.. 10 fillér vasárnap.. _ _ _ ........ 32 fillér Ausztriában hétköznap.. _ 30 Groschen vasárnap _____________ .. 40 Groschen Megjelenik vasárnap és ünnep utáni napok kivételével minden napÚJSÁG ELŐFIZETÉSI ÁRAK Pegyerrévre-------------- _ _ 10.SO pengő Egy hóra .............. 4.— pengő Ausztriában egy hóra — _ 5 Schilling 1927 DEC. 1 -Ára 16 fillér­­£rVEz$ fi III. évfolyam, 1273. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: V. Vilmos császár-út 34 t­E L E­F O N: Teréz 207- 54, 207 -55, 207-56, 207-57 FIÓKKIADÓHI­VATAL ÉS KÖLCSÖNKÖNYVTÁR Budapest, Erzséb­et­ körút 43 fRovat­épület) Tetofonszám : JeasaV 316 28 Bécsi szerkesztőség és kiadóhivatal: Wien, I., Karninerstrassa 4. Tel: 78-0­ 03 Serédi Jusztint a pápa kinevezte esztergomi érsekké Elnézés Mi Bethlen István gróf és Rassay Ká­roly mai összetűzése dolgában birák nem lehetünk. Éppen csak Rassay Károlyisal szemben be kell vallanunk: mi nem uta­síthatjuk vissza az elnézést, mellyel kor­mány vagy hatóság esetleg írásainkat la­tolgatja. Igen egyszerűen: a sajtójogi vi­szonyok nem olyan megállapodottak és támasznak, irányítónak felhasználhatók, hogy büszkén odavághatnak, elnézésből pedig nem kérünk. Sőt ellenkezőleg. A sajtóviszonyok nyomasztó voltát éppen az jellemzi, hogy a lapok egyenesen rá vannak utalva a ha­tósági ellenőrzés jóakaratára. A hatalom, ha nem nézzük is kivételes voltát, oly kor­látlan, hogy az üldöző elfogultságnak tág terét éppen csak a jóakaratú elnézés lehe­tősége teszi elviselhetővé. Boldog gonosz­tevők. Aki lop, tudja, hogy tolvaj, aki be­tör, tudja, hogy betörő. S van módja vé­dekezni a büntetésekkel szemben azzal, hogy nem lop és nem tör be. A sajtó bű­nöse ellenben csak akkor tudja meg bű­nét, ha már ítéltek róla. A legjobb hiszem­­mel síkra szállok egy nézet mellett. Ha jóakarattal nézik, a hivatásos kritika is a közvélemény egy árnyalatának a hangja. Ugyanez jóakarat híján izgatás, tekintély­­rombolás, hitelrontás. Abszolút biztonsá­got csak az nyújt a sajtónak, ha hallgat. A tolvajnak elég, ha nem lop. A lapnak egyáltalán nem szabad semmit sem csinál­nia, hogy biztos legyen teljes büntetlen­ségéről. Ez a megkötetlensége a hatalomnak merőben a szubjektivitásnak adja át a bí­rói pálcát. A hatóságnak sincs irányítása, mi abszolúte szabad, mi abszolúte nem szabad. Mindenkinek van politikai nézete, melyet igazsággal identifikál: az ügyész­nek is, a miniszternek pláne. Mivel a ha­talom rendelkezésére áll, hát azzal védi az igazságát. Mindenkinek van ellenfele, akit károsnak és ,elpusztítandónak vél. Ha al­kalom kínálkozik, hát él az alkalommal. A bírói ítéletet megfellebbezhetjük, az egyik fórum tévedését helyreüti a másik. A közigazgatási ítélet tévedését senki nem korrigálja. S a bíró nem büntethet oly szi­gorúan, mint a közigazgatás. Nem hisszük, hogy a kormánynak ma szüksége volna még erre a hatalomra közérdek céljából. Nem hisszük, hogy kel­lemes volna neki ez a hatalom, mert gya­korlása éppen ezért kiteszi az önzés gya­nújának. Amíg kezében van, csak gyako­rolja jóakarattal. Amíg az igaz után járó sajtónak intézményes biztosítékai nincse­nek, mi bizony megköszönjük az elnézést és kérünk belőle. Nyomasztó, tarthatatlan, de tény: az egész atmoszféra nyomasztó, úgy érezzük tiszta lelkiismerettel és hazafias lélekkel, hogy pusztán elnézésből élünk. Halljuk is egyre, hogy a kormánynak alig van égőbb vágya, mint szabadulni a kivételes hala­lomtól, melyről abban a pillanatban tesz le, mikor az új sajtótörvény életbe lép. Igen, de az új törvényt úgy kontemplálták eddig, hogy alapján a bíróság kénytelen legyen mindazt megtenni, amit eddig a kivételes hatalom önkényesen megtett s ne gyakorolhassa azt az elnézést, melyből a sajtó most él. A köteléket leoldanák s a bilincseket felraknák. Amellett az eddigi elnézésből fegyver lenne. Mert vád nélkül egyetlen bíró sem ítél s az ügyésztől függ, kit vádol és mely irányú kihágásokat, vét­ségeket enged szaladni bizatlanul. Köszönjük Rassaynak, hogy büszke szenvedélyessége alkalmat adott ezek el­mondására. Nagyon köszönnek Bethlen Istvánnak, ha lemondana a kegyetlen junklimról kivételes hatalom és vasbilincs sajtótörvény között. Valamikérben még a ROVÁS. Való tény, hogy a tüntetés tilos és az utca­ nem politikai faktor, sőt ne is legyen azzá. Nekünk csak az az észrevételünk, hogy a tüntetés abszolút tilossága nem túlságosan liberális intézmény s valamivel kevesebb belőle javára szolgálna még az állami és tár­sadalmi rendnek is. Az utca is lehet az izgal­mak hasznos levezetője és kirobbanások m­eggátlója. Ha Apponyi Albertet Géniből hazajövet az utca rajongva fogadja s demon­strálja hitét Magyarország feltámadásában, ez tüntetés is, utca is, mégis inkább kívána­tos, mint kárhozatos. S a rendőrség ilyenkor is kivonulna és őrizné a rendet és behatolna ilyen esetben is a tömegbe, ha ez excedálna. De amíg nem excedál, nézetünk szerint min­den tömeg és minden tüntetés egyforma­ véleményt fejez ki. Hivatalosan megengedetten tehát csak kir. hercegnek szólítható a fiatal Ottó. Tudomá­sul vesszük, mint egészen korrekt megállapí­tását a miniszterelnök úrnak, amely meg­állapítás senkit nem gátol abban, hogy ma­gában királynak ne tekintse, akit szólítani csak kir. hercegnek szabad. S nem akadhatunk fenn e megállapítás szigorúságán, mikor épp­oly korrektül megállapítja, hogy egy ünnepi vacsora még nem propaganda s a király­kérdésben legitimistának lenni nem merény­let a fennálló törvények ellen. S ugyancsak megnyugtathatjuk Hegymegi-Kiss Pált: akik magukban királynak tisztelik Ottó kir. herce­get, valóban nem gondolnak puccsra, erő­szakra.* Túri Béla nem vallja az angol mondást, hogy a törvényhozás mindent tehet, csak fiúból nem csinálhat leányt. Dehogy nem! A törvény azt is kimondhatja, hogy a fiú: leány, ha elfogadják az ő numerus clausus módosítását, mely mindent úgy hagyva, mint van, kimondja, hogy ez a törvény nincs te­kintettel sem fajra, sem felekezetre. Neki elég a törvényben a szó, melyre rá lehet mu­tatni, de nem kell betartani. De hiszen akkor hatásosabb eltörölni az egész törvényt. Ha lehet meg nem tartani törvényt, mely van, lehet megtartani olyat is, amely nincsen! Négy év alatt végrehajtandó teljes leszerelést követelt a szovjet delegáció Génfben Huszonhárom állam részvételével megkezdődött az elő­készítő leszerelési konferencia Génfben Genf, november 30. (Wolff.) A leszerelési előkészítő bizottság negyedik ülésszakát ma délelőtt kevéssel 11 óra után nyitotta meg London elnök, Hollandia párisi követe. A kö­zönség és a sajtó érdeklődése rendkívül nagy volt. A tanácskozáson első ízben résztvevő szovjet­ delegációra való tekintettel a genfi rendőrség széleskörű, biztonsági intézkedése­ket tett. Egyebek között az üvegterem­ kör­nyékét, ahol az üléseket ezúttal is tartják, teljesen lezárták a kocsi- és autóforgalom elöl. A megjelent 23 állam sorában 14 tanácstag­állam foglal helyet, rajtuk kívül részt vesz még Argentína, Belgium, Bulgária, Görög­ország, Svédország, Csehország, Jugoszlávia, továbbá nem tagként az amerikai Egyesült­ Államok és Oroszország. London elnök megnyitóbeszéde során ki­jelentette, hogy az általános biztonság érzé­sének hiánya akadályozza a munkát, noha a tökéletes leszerelés kétségtelenül hozzájárulna a biztonság növeléséhez. Majd vázolta az értekezlet teendőit. Azután Bernstorff gróf szólalt fel és elosz­latta a tárgyalási ügyrendre vonatkozó félre­értéseket, amelyek Loudon elnökhöz intézett november 12-iki levele nyomán támadtak. Ezután Loudon elnök megköszönte a né­met fődelegátus fejtegetéseit és sajnálkozását fejezte ki a félreértés fölött. Loudon elnök ezután megadta a szót Lit­­winownak. Liwigow beszéd© Litwinow, az orosz fődelegátus, fejtegeté­seinek kezdetén a leszerelési értekezleten né­hány kritikai megjegyzésbe bocsátkozott. Rámutatott arra, hogy bár a világháborút mindenütt mint a legutolsó háborút emleget­ték, a háborút utáni viszonyokat a rendszeres és a szakadatlan fegyverkezés jellemzi. — A népszövetség ünnepélyesen tett foga­dalmából — mondotta — még csak részletek sem valósultak meg. A népszövetség a lesze­relési kérdés gyakorlati kezelése elől eddig mindig kitért. Ha a leszerelési kérdésnél a háború fogalmát veszik hatványozottan figye­lembe, akkor a leszerelési értekezlet nem a­­fegyverkezés csökkentéséhez, hanem ahhoz­­ fog vezetni, hogy utat és lehetőséget nyújt a fegyverkezés jogos növeléséhez.­­ Litwinov ezután megemlítette, hogy a­­ szovjetorosz kormány többször megkísérelte a leszerelés gondolatának gyakorlati keresztül­­­­vitelét, így nemrégiben értekezletre hívta össze az orosz utódállamokat Moszkvába,­­ hogy megvitassák a fegyverkezés arányos­­ csökkentését Litwinov ezután ismertette az orosz leszerelési programmot. A szovjet leszerelési javaslata követeli a szárazföldi, a­­ tengeri és a légi haderők teljes megszüntetését. A leszerelést fokozatosan négy év alatt vinnék keresztül és pedig a többi kö­zött úgy, hogy a fegyverben álló haderők minden egyes csapattestét feloszlatnák. Köve­teli a javaslat a fegyver- és lőszerkészleteknek, vala­mint a kémiai hadiszereknek m­egsem­mi­­sülését, a tengeri és légi haderő teljes megszüntetését, az erődök lerombolását, a hadihajók és légi támpontok megszün­tetését, továbbá a fegyvergyárak üzemé­nek beszüntetését. A javaslat ezenkívül több törvényes intézke­dést sürget. Kijelenti az orosz kormány javaslatában, hogy a szovjetorosz küldöttség, álláspontjá­nak fentartása mellett, részt kíván venni min­den olyan tárgyaláson, amelyek a leszerelés gyakorlati megvalósulása érdekében indultak meg. Hajlandónak nyilatkozik a javaslatban az orosz kormány arra is, hogy azonnal nemzetközi szerződést írjon alá a kémiai és bakteorológiai háború eltiltásáról. Litwinov ezután felolvasta határozati ja­vaslatát, amelyben a következőket követelik: 1. Az orosz küldöttség javaslata értel­mében dolgozzák ki azonnal részletesen az általános leszerelési egyezménytervezetet. 2. 1928 márciusára hívják össze az álta­lános leszerelési értekezletet, amelyen dönt­senek a leszerelés ügyében elfogadott meg­­felelelő végleges nemzetközi egyezmény fe­lett. Végül Litvino­v rámutatott arra, hogy Moszkva két különböző és legutóbb Varsóba vonulot Vasziljen­­Lunac­sarszkij,­ a szovjet népnevelési népbiztosa, aki Litvinov oldalán mint a szovjet egyik fődelegátusa részt vesz a leszerelési konferenciát előkészítő értekez­leten Geh­ben, és Kovnóba küldött jegyzékével tanú jelét adta ama fáradozásainak,­ amelyeket a béke biztonsága és fentartása érdekében folytat. Moszkva a béke érdekében felszólította Lit­vániát, hogy a közte és Lengyelország, között hat év óta fennálló veszedelmes hadiállapotot szüntesse meg. Litwinow egyúttal kijelentette, hogy az orosz küldöttségnek teljhatalma van arra­­nézve, hogy az általa javasolt tökéletes lesze­relési tervezet életbelépése után, a tervezet­nek megfelelő olyan nemzetközi egyezmény megkötését javasolja, amely kimondja, hogy a hadianyag megsemmisítéséhez szükséges intézkedéseket egy éven belül keresztül, kell vinni. London elnök ezután bezárta a megnyitó értekezletet. i sajtón át is ki kellene indulni abból, ami­ből a büntető­jog kiindul: a csirkefogók­ról, betörőkről, gyilkosokról és hazaáru­lókról törvényt szabván, tudja, hogy az állampolgárok többsége tisztességes em­ber s ezekre nem szól és ezekre nem al­kalmazható, amit a gonosztevőkre sta­tuálnak. A délutáni ülés Genf, november 30. (Wolff.) Az előkészítő leszerelési értekezlet délutáni ülésén elhatá­rozták, hogy az orosz indítványok tulajdon­­képeni vitáját a második olvasás során tartják meg. Wilson követ, az amerikai delegáció veze­tője, Amerikának a biztonsági bizottság mun­kálataiban való részvételéről hosszabb nyilat­kozatot tett, amelyben az ...Egyesült­ Államok különleges helyzetére való hivatkozással hang­súlyozta, hogy Amerika továbbra is azon az állásponton van, hogy az európai államokat érdeklő ügyeket teljesen ezekre az államokra bízza. Amint elődje is kijelentette, az Egyesü­lt­ Állam­ok a leszerelési konvenció végrehajtásá­nak semmiféle ellenőrzésébe nem mehetnek­ bele. Az előkészítő leszerelési bizottság határo­zatot fogadott el, amellyel étetbe léptetik a népszövetség legutóbbi közgyűlésén indítvá­nyozott biztonsági bizottságot. A bizottság azonban a biztonsági bizottság munkapro­gramulá­ját közelebbről nem határozta meg. Az érdekelt kormányok rövidesen közölni fogják a biztonsági bizottságba kiküldendő tagjaik nevét, a bizottságnak egyébként joga lesz arra, hogy különleges képzettségű személyeket időn­ként tagjai közé vegyen. London elnök az Egyesült­ Államokat arra kérte, hogy Oroszország mintájára megfigye­lővel képviseltesse magát. Wilson követ meg­ígérte, hogy ezt a kívánságot továbbítani fogja kormányának.

Next