Ujság, 1928. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1928-02-01 / 26. szám

i­t h. g. Wells MR. POLLY LÁZADÁSA REGÉNY ♦ FORDÍTOTTA GAÁL ANDOR COPYRIGHT BY PAXTHEON (23) A régi ruhája volt rajta. Nem volt ideje át­öltözködni és a régi ruha kék árnyalata meleg vissz­fényt tükrözött az arcára és testtartása előnyösen ér­vényre juttatta a szikár és egyenes termetében rejtőző nőiességet és csalókán kiemelte lapos mellét. Egy nap­sugár éppen az arcára tűzött. A délutáni nap mindent elöntött, gyerekek játszottak lármásan a mellettük lévő homokos térségen, a fák virágoztak a villák kert­jeiben, amelyek a játszótér körül álltak és az egész térség gyönyörű nyári színekben izzott. Mindez egybe­­gyűlt Miriam hatásával Mr. Polly elméjében. A lány elgondolkozva megszólalt. — Az ember boldog lehet egy ilyen üzletben —­ mondta valami szokatlan lágysággal a hangjában. Mr. Pollynak úgy tűnt, hogy a lánynak igaza van. Az ember nagyon boldog lehet egy ilyen üzletben. Ostobaság, hogy az ember nem tud megfeledkezni álmokról, amelyek fájnak, egy erdei tisztásról, fa­törzsekről, egy vöröshajú, vászonruhás lányról, amint ott ül a tűnő napfényben egy szürke és töredezett falon és királynői pillantással tekint le az emberre tiszta kék szemével. Kegyetlen és ostoba álmok ezek, amelyeknek az a vége, hogy kinevetik és gúnyt űznek az emberből. Itt nem űznek gúnyt belőle. — Egy üzlet nagyon tiszteletreméltó valami —* folytatta Miriam elgondolkozva. — Én nagyon boldog tudnék lenni egy üzletben *— mondta Polly. Aztán a hatás kedvéért elhallgatott, majd hozzátette: — Ha meglenne a kellő társaságom hozzá. A lány mélyen hallgatott. Mr. Polly egy kissé visszahökkent, amikor rá­eszmélt arra, hogy a beszélgetés milyen veszélyes te­rületre tévedt. — Nem vagyok olyan kimondott tökfilkó — mondta —, hogy ne értenék valamit az eladáshoz. Mindenesetre az embernek vigyázni kell a bevásárlás­nál is. De, azt hiszem, ez is teljesen rendben volna. Elhallgatott és úgy érezte, hogy bukik, bukik le­felé valami fájó csendbe. — Ha megtalálja hozzá a megfelelő társat — mondta Miriam. — Egész biztosan meg fogom találni. — Csak nem akarja azt mondani, hogy már ta­lált is valakit? ... Mr. Polly most hirtelen fejest ugrott. — Ebben a pillanatban találtam valakit — mondta. — Elfridt — kiáltotta a lány, feléje fordulva. — Csak nem úgy gondolja, hogy ... Well, dehogy is gondolta! — De igen — mondta. .— De komolyan! — suttogta a lány, szívére szo­rítva kezét. Polly megtette az elhatározó lépést. — Nos, maga meg én, Miriam, egy kis üzletben egy macskával és egy kanárival... Kissé későn megpróbált valami pusztán valószí­nűségi látszatot adni a dolognak: — Képzelje csak el! — Úgy érti — kérdezte Miriam —, hogy szerel­mes belém, Elfrid? Adhat férfi az ilyen kérdésre más feleletet, mint azt, hogy igen? Tekintet nélkül a nyilvános parkra, a homokban játszó gyermekekre és mindenki másra, Miriam előre­hajolt, megfogta a fiú karját és szájon csókolta. Erre a csókra valami felgyulladt Mr. Pollyban. Egyik ke­zével átfogta a lányt, visszaadta a csókot és úgy érezte, hogy ezzel valami helyrehozhatatlan tény pe­csételődött meg. Az a furcsa érzése támadt, hogy na­­nagyon rendben van megházasodni és feleségül venni valakit — csak valahogy azt szerette volna, hogy az illető nem Miriam lenne. De azért az ajkai érintése és az, hogy átkarolhatta, jól esett neki. Aztán kissé elhúzódtak egymástól és egy percig pirulva és gyámoltalan csendben üldögéltek. Polly agya teljességgel képtelen volt úrrá lenni zavarán. — Nem is álmodtam róla — szólalt meg Mi­riam —, hogy maga törődik velem ... Néha azt hit­tem, hogy Annie az, néha azt hittem, hogy Minnie ... — Magát mindig jobban szerettem, mint őket — mondta Mr. Polly. — Én szerettem magát, Elfrid — vallotta be Mi­riam —, attól kezdve, hogy legelőször találkoztunk szegény apjának temetésén. Különben, ha csak gon­doltam volna is rá ... De mindig úgy látszott, mintha nem beszélne komolyan. Nem is tudom elhinni! — tette hozzá. — Én sem —­ mondta Mr. Polly. — Tényleg el akar venni engem feleségül és meg­nyitni azt a kis üzletet?. — Amint találok egyet — felelte Mr. Polly. — Fogalmam sem volt róla, amikor most kijöt­tem magával sétálni... — Nekem sem. — Olyan ez, mint egy álom. Aztán egy ideig nem beszéltek többet. — Meg kell csípnem a karomat, máskép nem tu­dom elhinni, hogy ébren vagyok — mondta Miriam. — Fogalmam sincs róla, mit fognak csinálni otthon nélkülem? Ha majd elmondom nekik ... Mr. Polly nem tudta volna megmondani, hogy mi erősebb benne, az idegenkedés vagy a bűnbánó ijedtség. — Mama, nem ért a háztartáshoz ... egyáltalán nem ért hozzá. Annie nem törődik a házimunkával, Minnienek pedig nincs kedve hozzá. Hogy mit fognak nélkülem csinálni, nem is tudom elképzelni. — Mindenesetre meg kell majd lenniük maga nélkül — jelentette ki Mr. Polly határozottan. Az egyik toronyóra ütni kezdett. — Szent Isten — mondta Miriam —, még majd elkerüljük Anniét, amíg itt ülünk és szerelmeske­dünk. Felkelt a padról és bele akart karolni Mr. Pollyba. Mr. Polly azonban úgy érezte, hogy nevet­séges színben tűnne fel a világ előtt, ha ilyen nyíltan elárulnák egymáshoz tartozásukat és ezért kitért a belekarolás elől. Annie már feltűnt a láthatáron, amikor Mr. Pollyt hirtelen kétség és ijedelem lepte meg. — Egyelőre még ne szólj senkinek — mondta.­­— Természetesen. Csak a mamának! — felelte Miriam határozottan. 3. A számok a legijesztőbb dolgok a világon. Jelen­téktelen kis fekete ábrák, ha az ember helyes világí­tásban nézi őket, de gondoljuk csak meg, hogy egyik­másik mennyire meg tudja rendíteni az ember szí­vét. Az ember visszatér valami gondtalan külföldi út­ról, forgatja az újságjának lapjait és valamelyik tá­voli, alig ismert vasúti részvény neve mellett, amely­ben egész vagyona fekszik, azt látja például, hogy a megszokott és állandó 601/* helyett (amely leggyak­rabban szelvény nélkül 93-on szokott állani) a sok­kal kevésbé tekintélyes 76*/2—781/* számok állnak ... Olyan ez, mintha az embernek hirtelen szakadék nyílna meg a lába alatt. Épp igy Mr. Polly tudatának boldog gondtalan­ságában hirtelen megjelent ez a szám 298 o mert hiszen Aliig felfegyverzett államokról van szó. Az agrárperek kérdésében a megegyezéses tárgyalások körüli fáradozást helyesli, de amellett a legondosabban vigyáznunk kell arra, hogy jogi álláspontunk sérthetetlenségé­ről való lemondásunkra ne lehessen követ­keztetni. Németországhoz való jóviszonyunk ápo­lása nemcsak rajtunk áll. Minden állam a maga érdekeit tartja szem előtt s más álla­mokhoz való viszonyát érdekei szempontjá­tól és nem irántunk való rokonérzés alapján mérlegeli. Németország magatartását most elsősorban a Rajna-tartományok kiürítésének kérdése irányítja. Ügyrendi kérdések elintézése után az el­nök az ülést bezárta. Interpelláció a cseh kormányhoz Serédi Jusztinián hercegprímás nyilatkozatai miatt Prága, január 31. A csehszlovák nemzeti fzocialista képviselők interpellációt nyújtottak be a kormányhoz Serédi Jusztinián herceg­prímás nyilatkozatai dolgában. Az interpellá­ció így szól: Serédi hercegprímás, Magyar­­ország egyik első közjogi méltósága, Rómá­ból Magyarországra való visszatérte alkalmá­ból több hivatalos nyilatkozatot tett, amelyek a csehszlovák köztársaság integritása ellen irányulnak és a Habsburg-restauráció mellett szállnak síkra. E nyilatkozatokat szó szerint közölte a félhivatalos Pester Lloyd. A herceg­­­­prímás úgy nyilatkozott, hogy nem lehet igazi­­béke mindaddig, amíg a magyar igazság visz­­sza nem hozza Nagy-Magyarország békéjét, amivel a hercegprímás a bosszú gondolatát hirdette. A napisajtó szerint Serédi bibornok levelet intézett az osztrák néppárt elnökéhez és ebben hangoztatta, hogy törhetetlen hűséggel ragasz­kodik az örökös dinasztiához és a pragmatika szankcióhoz, amelyet ma is érvényesnek te­kint. Ezek a nyilatkozatok annál fontosabbak, minthogy hivatalosan és a magyar állam egyik jelentős alkotmányos tényezőjétől ered­nek. Kézenfekvő, hogy e nyilatkozatok, ame­lyeknek éle államunk és a mai európai poli­tikai rendszer ellen irányul, határozottan békeellenesek és nem hangozhattak el a magyar kormány előzetes beleegyezése nél­kül. Serédi bibornok, akiről ismeretes, hogy a mai római pápa bizalmasa, e nyilatkozato­kat Rómából jövet, közvetlenül püspökké szentelése után tette meg, feltehető tehát, hogy kijelentései a római kúria előzetes jóvá-­ hagyásával történtek. _____ ÚJSÁG SZERDA, 1928 FEBRUÁR 1 Kimondta illetékességét a magyar-cseh­ döntőbíróság az optáns­ perben Az előzetes biztosítási végrehajtást nem rendelte az elvett birtokokra. A már megtett biztosítási intézkedéseket hatálytalanította . A per az előzetes határozat­b­án tovább folyik Mint a MTI jelenti, a magyar-csehszlovák vegyes­ döntőbíróság, amely tudvalévően ja­nuár 25. és 26-án tartott ülésében foglalko­zott Hadik-Barkóczy Endre gróf és fiának a cseh állam ellen indított peres ügyével, hír szerint az ügyben a következő határozatot hozta: A bíróság döntésében kimondotta, hogy a kereset tárgyává tett agrárügyben nem lehet a bíróság nyilvánvaló illetéktelenségéről szó. Ennélfogva a bíróságnak joga lenne a felpe­resek kérelmére előzetes biztosítási intézke­déseket elrendelni. Az 1927 október 17-én a bíróság elnöke által elrendelt előzetes bizto­sítási intézkedések a bíróság jelen határoza­tától fogva hatályukat veszik, de múlhatatlan károk megakadályozására, a biztosítási intéz­kedésekre szükség volt. További bírói bizto­sítási intézkedések feleslegesekké váltak az­által, mert a cseh kormány képviselője a szó­beli tárgyaláson a cseh kormány nevében ün­nepélyes nyilatkozatot tett, hogy a vagyonadót a földreform befejezése előtt végrehajtani nem fogja és a földreform intézkedéseinél is a peresekkel szemben a per további folyama alatt kíméletet és méltányosságot fog tanú­sítani. A bíróság a szuverén csehszlovák állam hivatalos képviselőjének ezt az ünnepélyes nyilatkozatát kellő garanciának volt kény­telen elismerni, annál is inkább, mert maguk a felperesek arra az esetre, ha földbirtokuk kisajátított részeinek visszaadása lehetetlen volna, csak kártérítést kérnek és így a per be­fejezéséig esetleg még felmerülő káraik nem re­parál­hatatlanok. Örök érdeme a bíróságnak, hogy törvénypótló tevékenységével megpróbálta a valorizáció megoldását A valorizációs javaslat részletes vitája töltötte ki az ülést A képviselőház mai ülésén folytatták a valo­rizációs javaslat tárgyalását. Ezúttal a 10. §. ke­rült sorra, amely a vasúti fuvarozásokból eredő kártérítések nem valorizálásáról szól. Gál Jenő azt kérte, hogy a szakaszt hagyják ki a javaslatból, mert ha törvénybe iktatják, ez még a hadikölcsön nem valorizálásánál is ször­nyűbb. Egyenes szembehelyezkedés a berni egyez­ménnyel, amely kötelez minden nemzetet a vasúti fuvarozásokból eredő kár megtérítésére. Ennek az lesz a következménye, hogy a külföld nem szál­lít majd árut a MÁV-on. Ezzel a rendszerrel gaz­dasági sáskajárást csinálunk. Dessewffy Aurél gróf fejtegette, hogy a for­radalmi csőcselék éppen a vasutakat rohanta meg és fosztogatta ki először. Ezekért a károkért nem lehet a vasutakat felelősségre vonni, tehát nem lehet őket valorizálásra kötelezni Lakatos Gyula előadó bejelentette, hogy m mó­­dosító indítványra kapott felhatalmazást és emiatt a vasutak fuvarozási kártérítést csak­­akkor nem fizetnek, ha a pénztartozás 1922. január elseje előtt keletkezett. — Az új szöveg — mondotta Gál Jenő — csak zavart teremt. Elég a nemzetközi szabályozás törvénybeiktatása. Ebből a módosításból tömén­telen per fakad majd. Gál Jenővel szemben Sándor Pál kielégítőnek találta a módosítást. A felszólalásokra Bod János pénzügyminiszter reflektált. Az a tény­, hogy a MÁV-nak 31.000 tisztviselője és 42.000 nyugdíjasa van, megmagya­ráz mindent. Ne beszéljen Gál Jenő sáskajárásról, mert éppen az olyan beszédek, mint az övé volt, jelentik a sáskajárást. Ezt itt a parlamentben kell kijelenteni. Gál Jenő kifelé rontja a MÁV hitelét, holott azt kellene megmagyaráznia és elmondania, milyen nagy terheket visel a MÁV. A Ház ezután az előadó módosítását el­fogadta. Az új 11. szakaszhoz Csák Károly ajánlott módosítást, nevezetesen azt, hogy valorizációs tárgyalásoknál a felek megegyezését, a koncen­­tuust feltételn­l respektálni kell. A módosítást Gál Jenő is elfogadta, de Wolff Károly, Kálnok­ Bedő Sándor és Csák Károly magyarázó hozzá­szólása után Pesthy Pál igazságügyminiszter szó­lalt fel. — A magánjogi valorizáció kérdése — mon­dotta — igen nehéz és bonyolult. Az emberek igazságérzetével kell megalkudni akkor, amikor ezeket a rendelkezéseket elfogadásra ajánlja. De a gazdasági élet követelményei kényszerítenek bennünket erre, a gazdasági, társadalmi és bírói béke érdekében. Csák Károly módosítását elfoga­dásra ajánlotta és a Ház így is határozott. A 12. szakasznál, mely valorizációs perek­ esetére a bíráknak nyújt direktívát, Gál Jenő azt fejtegette, hogy felesleges a bíróságok kita­­nulása. Örök érdeme a bíróságnak, hogy az mikor a kormány nem ért rá a kérdés rendezésére, törvénypótló tevékenységével megpróbálta a kérdés megoldását. Kálnok! Bedő Sándor: Az igazi törvényhozó nem a levegőben kodifikál, hanem az élet szá­mára. . . Pesthy Pál igazságügyminiszter válaszolt is­mét a felszólalásra. — Szükséges — mondotta —, hogy a bírósá­gok tudják, milyen szempontokat kell figyelembe venni a valorizációnál. Felszólalása után a szakaszt eredeti szövegé­ben fogadták el. Ugyancsak elfogadták Lakatos Gyula előadónak azt az indítványát, hogy a régi 13., jelenleg 14. szakasz, a régi 12., jelenleg 13. szakasz elé kerüljön. A 14. szakasznál Csák Ká­roly örömmel állapította meg, hogy most már szűk keretek közé van szorítva annak lehetősége, hogy a valorizálást perek gyártására használják fel. Östör József azt kifogásolta, hogy az állam ezért a valorizáció dolgában teljesen árván hagyta a jogszolgáltatást, vele szemben pedig Kálmán Jenő fejtegette, hogy a jogbizonytalan­ság megszüntetésére és a gazdasági konszolidáció alátámasztására a törvényjavaslatot módosítani kellene. Wolff Károly azt mondotta felszólalá­sában, hogy ha a kártérítések bejelentését három hónapra korlátozzák, nem kell tartani a perek lavinájától. Felszólalása után az elnök a vitát félbeszakította és napirendi javaslatot tett, ame­lyet a Ház el is fogadott. Eszerint a legközelebbi ülés szerdán délelőtt tíz órakor lesz. Végül az elnök felolvasta a földmivelésügyi miniszter válaszát Bodó Jánosnak régebbi inter­pellációjára. Ezzel az ülés két órakor véget ért. Az Industriebank ügye Bécs, január 31. (Bécsi Távirati Iroda.) Az Industriebank perében ma délután befejezték a vádirat felolvasását, majd a felek részéről benyújtott elnapolási indítványokat olvasták fel. A törvényszék holnap délelőtt fogja kihir­­detni, hogy az elnapolás iránti kérelmeknek helyet ad-e vagy nem. Ha az elnapolási indít­ványokat elvetik, akkor holnap azonnal meg­kezdik a kihallgatásokat.

Next