Ujság, 1928. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1928-02-05 / 29. szám
VASÁRNAP, 1928 FEBRUÁR 5 ÚJSÁG 33 FRANZSTADTBAN HUNCUT A LÁNY... ’A LILIOM-UTCÁBAN NINCSEN TITOK. — HÁZASSÁGOK, MELYEK NEM AZ ÉGBEN KÖTTETNEK. — VÁLÓPÖRÖK SEM KERÜLNEK A BÍRÓSÁG ELÉ. AZ ANGYAL-UTCAI VICINÉ KOMPLIKÁLT ÜGYE. — AZ OKOSABB ENGED. LUGKÖVES DRÁMÁBÓL VÉLETLENÜL POFOZKODÁS LETT. — JÁNOS BsiCSI, A LILIOM-UTCA BÖLCSE. — A RUHA VISSZAKERÜLT, DE NINCSEN RÓZSA TÖVIS NÉLKÜL. — A FERENCVÁROSI BÁRBAN. Ismét a Ferencváros szivében, a Liliom- Utcában vagyunk. Miként a Fórum az egykori Rómának, azonképpen a Liliom-utca a Ferencvárosnak a szive. Ide lüketett össze minden, ami a Franzstadtban eseményszámba megy. Minden, ami a földszintes és emeletes házakban történik, minden, ami a kocsmákban történik, minden, ami a rendőrségen, ügyészségen és a gyüjtőfoghában történik, ide fut be, itt kerül tárgyalás és részletes megbeszélés alá. Amiről a Liliom-utcában nem tudnak, az nem is történt meg. Éppen ezért minden rendes franzstadti, aki a közügyek iránt érdeklődik, naponta megfordul a Liliom-utcában. Itt tudjuk meg, hogy ki került * páterre* (szabadlábra) és ki tbukott le» (rendőrségre kerülni)? Itt tudjuk meg, melyik tspiben* (kocsmában) volt az éjjel truhizás* (verekedés) vagy tkantlizás* (bicskázás)? Miért történt a verekedés, ki kezdte, ki folytatta, ki kapott és ki adott? Ki bicskázott, kit és miért, milyen sérülés és tud-e róla a thé* (rendőrség)? A Liliom-utcában tartják nyilván azokat a házasságokat, amelyekről az anyakönyvi hivatal már csak azon okból sem tudhat, mert mire a hir odáig kerülne, akkorra már nyugodtan beírhatnák a válást is. A házasság- kötés és vállás alatt azonban ne tessék egyszerű, futóviszonyt, vagy faképnélhagyást érteni. A házasság a legkomolyabb együttélést, közös háztartást, megkomolyodást, megállapodást jelenti mindkét részről. Vagy a férfi költözik a nőhöz, vagy a nő a férfihez. Attól függ, melyiknek van megfelelőbb lakása. Lakás alatt leginkább a heti ágybérlet értendő. Az albérleti hónapos szoba nagyon ritka. Azt már csak a tejesek* (gazdagok) engedhetik meg maguknak. A házastársak együtt élnek, együtt járnak kocsmába, féltékenyek egymásra, mint valódi férj és feleség, megverik egymást, mint valódi férj és feleség. Attól függ, melyik kerül a másik tpapucsa» alá. Az kapja a verést. A válás szintén olyan komoly és tragikus, mint a valódi házastársak között. Családi háború, veszekedés, verekedés, perpatvar előzi meg. Szóval alapos ok és nem pillanatnyi elhatározás. Amig a tklinkli Gazsi* csak kaptafával verte a «feleségét», addig nem is volt semmi baj, de amikor egyszer ököllel vágta szájon a Julit, úgyhogy kitört mind a két tfuksz* (arany) foga, az már más, az már komoly dolog. Nem annyira a fogról, mint a t[uksz >-ról volt szó. Az a fő sérelem, mert a Franzstadtban az arany fog a legszebb és legfontosabb disz. így tehát senkinek sem lehetett kifogása az ellen, hogy a Juli beadta a sommás válókeresetet a cklinkli Gazsi* ellen. Ez pedig úgy történt, hogy összepakkolta a Gazsi cókmókját, batyuba kötötte és kitette a • gangra* az ajtó elé. A Gazsi, mikor hazajött, meglátta a batyuját a folyosón és megértette, hogy a válópör jogerőre emelkedett. Fogta a balyut és odébb állott más feleséget keresni. Mint hírlik, még aznap talált is. Mint látjuk tehát, a válás is aránylag elég gyorsan és simán megy. Egyetlen komplikáltabb válási esetet jegyeztek csak fel az annalesekben. Ez úgy történt, hogy a tbokhalós Sanyi» három napja házasságot kötött a tmázsás Rózával», aki polgári foglalkozására nézve viciné az Angyal- uicában. A mézesnapokat azonban mar a második napon megzavarta a tmázsás Róza*, amikor Sanyit hajnali ötkor fölzavarla, hogy segítsen a szemetet a szemeteskocsira föladni. A ibokhalós Sanyi* (aki ismeri, tudja jól) sokkal finomabb és finyásabb ur, semhogy ilyen alantas dolgokkal foglalkozzon. Hogyisne?! ö, akiért már két Márton-utcai leány öngyilkos «akart* lenni, majd szemetesládát emelget?! Meg aztán szemtelenség tőle, törvénytisztelő embertől, azt kívánni, hogy hajnali ötkor fölkeljen. (Törvénytisztelő azért, mert mindennap szigorúan betartja a záróra- törvényt és csak két óráig ül a kocsmában.) Bánatában és sértett hiúságában beült törvénytiszteletének színhelyére, a kocsmába és több literrel öntözte meg fájó szivét. A harmadik és negyedik liter között elhatározta, hogy elválik a tmázsás Rózától». Az elhatározást tett követte. Éppen betért egy deci rumra a tsonkamjaku Ilona> (olyan dudoro- dások vannak a nyakán, mintha állandóan egy nagy sonka lenne a torkában) és szemközt ült le. Meglátni és megszeretni... mint a költő mondja és a tbokhalós Sanyi» meg a tsonkanyaku Ilona» mint házastársak tántorogtak ki a kocsmából. Eddig még rendben lett volna minden. Másnap azonban Sanyi visszatéri az Angyal- utcába a ruhájáért. A tmázsás Róza» közben a Liliom-utcában tudomást szerzett a történtekről, lugkövet oldott fel egy üveg vízben és úgy várta a hűtlent. — Leöntöm a gazembert... kiégetem a szemét... lerágom a húst róla... — ezt ordította torkaszakadtából. Az egész ház előre tudta, hogy Róza lug- kővel fogja leönteni a Sanyit. Sanyi mit sem sejtve a veszélyről, büszkén lépkedett az Angyal-utcában, amikor eléje került a tKujor> és fülébe sugla, hogy a tmázsás* lugkővel várja. Sanyit a hir hallatára elöntötte a düh. Szemei vérbeborullak, ökölbeszorulfak a kezei és vésztjóslóan szaporázta lépteit a ház felé. Meg akarta ölni a nőt. Néhány lépés után azonban rájött, hogy az okosabb enged. Visz- szafordult, hazament a tsonkanyakuhoz* és igy szólt: — Fáradt vagyok. Erigy el a tmázsás Rózához* és hozd el a ruhámat. Az Ilona gyanútlanul lépett be a viciné konyhájába. — Adja ide a Sanyi ruháját. Hozzám jött. — Uááá... — hördült föl a tmázsás*, odaugrott a tstelázsilioz*, fölkapta az üveget és ... végigöntötte a vetélytársnőt — paradicsomiével. Izgalmában ugyanis egy másik üveget kapott föl. tSonkanyaku Ilona* erre tlekent* két pofont. De olyan két pofont, amilyenre az Angyal-utcai vének sem igen emlékeznek. A szemtanuk szerint olyan hatalmas pofonok voltak, hogy a tmázsás Róza* arca egészen elferdült tőlük. A két nő azután egymásnak esett és alaposan eíagyabugyálta egymást. Végül is szétválasztották őket, de azért a sonkanyaku* mégis dolgavégzetlenül, kék és piros foltokkal távozott. A ruhák a • mázsásnál* maradtak. Józsi bácsihoz fordultak tehát igazságért. A história teljességéhez el kell mondanom, hogy a lugkő azért nem veszett kárba. A szomszédasszony éppen sikálásra készült és átvette Rózától az egész lugkőkvan- tumot teljes árban. A rossz nyelvek szerint a tmázsás* mégis keresett az üzleten, mert az oldatot tiz deka lugkőnek adta el, noha csak ölöt tett bele. Hát mint mondom, a komplikált válópör a János bácsi elé került. János bácsi a Liliomutca bölcse. Nagyon okos ember. Ott van a cipészmühelye a Liliom-utca sarkán. Mindenki hozzáfordul tanácsért és soha senkisem csalatkozik benne. Salamon király megirigyelhetné bölcs Ítéleteit. Nincs olyan bonyolult kérdés, hogy János bácsi valami kiutal ne találjon. János bácsi meghallgatta az esetet. Végigsimogatta szakállát és kijelentette, hogy ő majd rendet csinál. Azonmód letette a dikicset és elment az Angyal-utcába a tmázsás Rózához*, aki akkorra már eladta a lugkövet és igy alábbhagyott a haragja is. — Hallom, hogy itthagyott az a csirkefogó — kezdte. — Elszökött a gazember és összeállt azzal a tsonkanyakiwal*, hogy a fene egye mind a kettőt... — Osztán a ruháját itt is hagyta. No mutasd csak lelkem. Róza előszedte az ócska nadrágot, egy mellényt és két inget. János bácsi végigmus- trálta és nyugodtan igy szólt: — Ez a tied. Jogod van hozzá. — De János bácsi?!... — A tied, ha mondom. Én csak tudom, hogy mi dukál és mi nem. Annyira a tied, hogy én meg is veszem. Érted ?1 Pénzt adok érte. Csak nem volnék bolond megvenni, ha nem volna igaz dolog. Én vállalom a felelősséget. Az asszonynak még ideje sem volt válaszolni. János bácsi összenyalábolta a ruhát és indult. Az ajtóból visszaszólt: — Délután gyere be a pénzért Boltjába érve rögtön átküldött a tbokhalós Sanyiért*, hogy jöjjön, megvan a ruha. Délután beállított a tmázsás* a pénzért. — Elmégy innen ... takarodsz ... — kiáltott János bácsi, — majd adok én neked mindjárt pénztl Rendőrnek adlak! Olyan hat hónapot ülsz, mint a pintyl Te orgazdái Úgy elfutott a «mázsás», mintha csak öt- venkilós lett volna. Estére azután megvolt az áldomás. A tbokhalós* fizette. Együtt ült a társaság a «bar»-ban. A Liliom-utca kocsmái közül egyik a bar. Itt amerikai italokat és mindenféle tlipszeket* lehet kapni. A Liliom-utcai flipps, vagy ahogy itt mondják tlipsz* igen egyszerűen készül. A csapos, aki tmixer*-nek mondja magát, pálinkát tölt a borba és kész Uj angol könyvek az L'lsag fcülcsönklinyvtirában VII, brzíébet kiírut 43 (Royal-épfllet) és minden tiékkiadóhivatalunkbnn a tlipsz*. Előkelő franzstadtiak minden szabad idejüket a barban töltik, ahol a nagyszerű italon kívül zene és tánc is van. Harmonika és hegedű szolgáltatják a muzsikát és a bar közepén ropják a táncot * jasszfiuk és leányok. A ferencvárosi barban egy nóta a legnépszerűbb. Amikor egész Pesten játszottak azt a nótát, hogy: cPárisbaa huncut a lány...*, a Liliom-utcában nem tudott különösebb népszerűségre szert lenni. Mint a többi nóta divatba jött és aztán elfeledték. Renaissancéját azóta éli, mióta igy éneklik: — Frazstadtban huncut a lány, de «komiló* ... Átlag ötpercenként ismétlődik. Más nótát csak elvétve játszik a zenekar. Erre táncolnak rogyásig. A rogyás kifejezés nemcsak képletes. Nem is lehet csodálkozni, hogy az órgkhosszáig tartó, rettenetes ide-odarázás után egyik-másik összerogy a fáradságtól. Itt itták meg az áldomást a salamoni ből- csességü cselekedet után a János bácsi, a tbokhalós Sanyi*, meg a tsonkanyaku Ilona*. Egymásután nyelték a tlipszeket*. Jókedvükben láncra is perdültek. Még a János bácsi is egyszerre elkapta a tsonkanyaku* derekát és kiugrott a terem közepére, hogy valami csár- dásszerü hopszpolkát járjon. A Sanyi sem soká habozott és ő is táncpartnert keresett. Talált is. János bácsi hamarosan elfáradt és a tson- kanyakuval* újra leült tlipszet* inni. Sanyi is megunta a táncot és visszatért az asztalhoz. De nem ülhetett le, mert a János bácsi rámordult: — Méssz innen a fenébe! Pusztulj a szemem elöl. örülj, hogy a rongyos nadrágodat visszaszereztem! Légy boldog vele! A nő az enyém! Az Ilona hozzám jön! Sanyit mintha fejbeütötték volna. Ránéz a nőre, aki boldogan, beleegyezően int a János bácsi felé. A torkát mintha szorongatná valami, nehezen tör ki belőle a káromkodás, de azt sem hallani, mert tidharsogja a zene és ének: — Franzstadtban huncut a lány.., Szirmay István Balról: A „Texas"' páncéloshajó, amellyel CooUdye amerikai elnök Havannába utazott, a középamerikai kongresszusra. — Jobbról: A képünkön látható jakir, Ben Ali, abban különbözik a többi lakútól, hogy emellett még festőművész is. A Ferencváros bölcse — Elveszlek feleségül. A liliomutcai bar