Ujság, 1928. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1928-02-05 / 29. szám

VASÁRNAP, 1928 FEBRUÁR 5 ÚJSÁG FRANZSTADTBAN HUNCUT A LÁNY... ’A LILIOM-UTCÁBAN NINCSEN TITOK. — HÁZASSÁGOK, MELYEK NEM AZ ÉGBEN KÖTTETNEK. — VÁLÓPÖRÖK SEM KERÜLNEK A BÍRÓSÁG ELÉ. AZ ANGYAL-UTCAI VICINÉ KOMPLIKÁLT ÜGYE. — AZ OKOSABB ENGED. LUGKÖVES DRÁMÁBÓL VÉLETLENÜL POFOZKODÁS LETT. — JÁNOS BIICSI, A LILIOM-UTCA BÖLCSE. — A RUHA VISSZAKERÜLT, DE NINCSEN RÓZSA TÖVIS NÉLKÜL. — A FERENCVÁROSI BÁRBAN. Ismét a Ferencváros szivében, a Liliom- Utcában vagyunk. Miként a Fórum az egy­kori Rómának, azonképpen a Liliom-utca a Ferencvárosnak a szive. Ide sühetett össze minden, ami a Franzstadtban eseményszámba megy. Minden, ami a földszintes és emeletes házakban történik, minden, ami a kocsmák­ban történik, minden, ami a rendőrségen, ügyészségen és a gyűjtőfogdában történik, ide fut be, itt kerül tárgyalás és részletes megbe­szélés alá. Amiről a Liliom­ utcában nem tud­nak, az nem is történt meg. Éppen ezért min­den rendes franzstadti, aki a közügyek iránt érdeklődik, naponta megfordul a Liliom­ ut­cában. Itt tudjuk meg, hogy ki került * páterre* (szabadlábra) és ki­t bukott le­ (rendőrségre kerülni)? Itt tudjuk meg, melyik tipiben* (kocsmában) volt az éjjel truhizás* (vereke­dés) vagy tkandlizás* (bicskázás)? Miért tör­tént a verekedés, ki kezdte, ki folytatta, ki kapott és ki adott? Ki bicskázott, kit és miért, milyen sérülés és tud-e róla a t­é* (rendőr­ség)? A Liliom­ utcában tartják nyilván azo­kat a házasságokat, amelyekről az anyaköny­vi hivatal már csak azon okból sem tudhat, mert mire a hít odáig kerülne, akkorra már nyugodtan beírhatnák a válást is. A házasság­­kötés és váltás alatt azonban ne tessék egy­szerű, futóviszonyt, vagy faképnél hagyást ér­teni. A házasság a legkomolyabb együttélést, közös háztartást, megkomolyodást, megálla­podást jelenti mindkét részről. Vagy a férfi költözik a nőhöz, vagy a nő a férfihez. Attól függ, melyiknek van megfelelőbb lakása. La­kás alatt leginkább a heti ágybérlet értendő. Az albérleti hónapos szoba nagyon ritka. Azt már csak a tejesek* (gazdagok) engedhetik meg maguknak. A házastársak együtt élnek, együtt járnak kocsmába, féltékenyek egymás­ra, mint valódi férj és feleség, megverik egy­mást, mint valódi férj és feleség. Attól függ, melyik kerül a másik t papucsai alá. Az kap­ja a verést. A válás szintén olyan komoly és tragikus, mint a valódi házastársak között. Családi há­ború, veszekedés, verekedés, perpatvar előzi meg. Szóval alapos ok és nem pillanatnyi el­határozás. Amíg a tklinkli Gazsi* csak kapta­fával verte a «feleségét», addig nem is volt semmi baj, de amikor egyszer ököllel vágta szájon a Julit, úgyhogy kitört mind a két tfuksz* (arany) foga, az már más, az már komoly dolog. Nem annyira a fogról, mint a tfuksz *-ról volt szó. Az a fő sérelem, mert a Franzstadtban az arany fog a legszebb és leg­fontosabb disz, így tehát senkinek sem lehe­tett kifogása az ellen, hogy a Juli beadta a sommás válókeresetet a cilinkli Gazsi* ellen. Ez pedig úgy történt, hogy összepakkolta a Gazsi cókmókját, batyuba kötötte és kitette a­­ gangra* az ajtó elé. A Gazsi, mikor hazajött, meglátta a batyuját a folyosón és megértette, hogy a válóper jogerőre emelkedett. Fogta a batyut és odébb állott más feleséget keresni. Mint hírlik, még aznap talált is. Mint látjuk tehát, a válás is aránylag elég gyorsan és si­mán megy. Egyetlen komplikáltabb válási esetet je­gyeztek csak fel az annalesekben. Ez úgy tör­tént, hogy a tirokhalós Sanyi« három napja házasságot kötött a tmázsás Rózával­, aki polgári foglalkozására nézve viciné az Angyal­­utcában. A mézesnapokat azonban már a má­sodik napon megzavarta a tmázsás Róza­, amikor Sanyit hajnali ötkor fölzavarta, hogy segítsen a szemetet a szemeteskocsira föladni. A szokhalós Sanyi* (aki ismeri, tudja jól) sokkal finomabb és fingásabb úr, semhogy ilyen alantas dolgokkal foglalkozzon. Hogyis­ne?! Ó, akiért már két Márton-utcai leány öngyilkos­­akart* lenni, majd szemetesládát emelget?! Meg aztán szemtelenség tőle, tör­vénytisztelő embertől, azt kívánni, hogy haj­nali ötkor fölkeljen. (Törvénytisztelő azért, mert mindennap szigorúan betartja a záróra­­törvényt és csak két óráig ül a kocsmában.) Bánatában és sértett hiúságában beült törvénytiszteletének színhelyére, a kocsmába és több literrel öntötte meg fájó szívét. A har­madik és negyedik liter között elhatározta, hogy elválik a imázsás Rózától­. Az elhatá­rozást tett követte. Éppen betért egy deci rumra a tsonkamjaku Ilona, (olyan dudoro­­dások vannak a nyakán, mintha állandóan egy nagy sonka lenne a torkában) és szem­közt ült le. Meglátni és megszeretni... mint a költő mondja és a tiokhálós Sanyi» meg a tsonkanyakú Ilona» mint házastársak tánto­rogtak ki a kocsmából. Eddig még rendben lett volna minden. Másnap azonban Sanyi visszatért az Angyal­­utcába a ruhájáért. A imázsás Róza­­közben a Liliom­ utcában tudomást szerzett a történ­tekről, lugkövet oldott fel egy üveg vízben és úgy várta a hűtlent. — Leöntöm a gazembert... kiégetem a szemét... lerágom a húst róla... — ezt or­dította torkaszakadtából. Az egész ház előre tudta, hogy Róza lug­­kővel fogja leönteni a Sanyit. Sanyi mit sem sejtve a veszélyről, büszkén lépkedett az An­gyal­ utcában, amikor eléje került a t­ujor, és fülébe súgta, hogy a imázsás­ lugkővel várja. Sanyit a hir hallatára elöntötte a düh. Szemei vérbeborultak, ökölbe szorultak a ke­zei és vésztjóslóan szaporázta lépteit a ház felé. Meg akarta ölni a nőt. Néhány lépés után azonban rájött, hogy az okosabb enged. Visz­­szafordult, hazament a tsonkanyakához* és igy szólt: — Fáradt vagyok. Irigy­el a tmázsás Rózához* és hozd el a ruhámat. Az Ilona gyanútlanul lépett be a viciné konyhájába. — Adja ide a Sanyi ruháját. Hozzám jött. — Uááá... — hördült föl a imázsás*, odaugrott a tstelázsih­oz*, fölkapta az üveget és ... végigöntötte a vetélytársnőt — paradi­csomlével. Izgalmában ugyanis egy másik üveget kapott föl.­­Sonkanyaku Ilona* erre d­ekent* két po­font. De olyan két pofont, amilyenre az An­gyal­ utcai vének sem igen emlékeznek. A szemtanuk szerint olyan hatalmas pofonok voltak, hogy a imázsás Róza* arca egészen elferdült tőlük. A két nő azután egymásnak esett és alaposan elagyabugyálta egymást. Végül is szétválasztották őket, de azért a sonkanyakuk mégis dolgavégzetlenül, kék és piros foltokkal távozott. A ruhák a „ mázsás­nál* maradtak. Józsi bácsihoz fordultak tehát igazságért. A história teljességéhez el kell mondanom, hogy a légkő azért nem veszett kárba. A szomszédasszony éppen sikálásra készült és átvette Rózától az egész lugkőkvan­­tumot teljes árban. A rossz nyelvek szerint a imázsász mégis keresett az üzleten, mert az oldatot tíz deka lugkőnek adta el, noha csak ötöt tett bele. Hát mint mondom, a komplikált válópor a János bácsi elé került. János bácsi a Liliom­utca bölcse. Nagyon okos ember. Ott van a cipészműhelye a Liliom­ utca sarkán. Minden­ki hozzáfordul tanácsért és soha senki sem csalatkozik benne. Salamon király megiri­gyelhetné bölcs ítéleteit. Nincs olyan bonyo­lult kérdés, hogy János bácsi valami kiutat ne találjon. János bácsi meghallgatta az esetet. Végig­simogatta szakállát és kijelentette, hogy ő majd rendet csinál. Azonmód letette a dikicset és elment az Angyal-utcába a tmázsás Rózá­hoz­, aki akkorra már eladta a lugkövet és így alábbhagyott a haragja is. — Hallom, hogy itthagyott az a csirke­fogó — kezdte. — Elszökött a gazember és összeállt azzal a tsonkanyakival*, hogy a fene egye mind a kettőt... — Osztán a ruháját itt is hagyta. Ne mu­tasd csak lelkem. Róza előszedte az ócska nadrágot, egy mellényt és két inget. János bácsi végigmus­­trálta és nyugodtan így szólt: — Ez a tied. Jogod van hozzá. — De János bácsi?!... — A tied, ha mondom. Én csak tudom, hogy mi dukál és mi nem. Annyira a tied, hogy én meg is veszem. Érted ?! Pénzt adok érte. Csak nem volnék bolond megvenni, ha nem volna igaz dolog. Én vállalom a felelős­séget. Az asszonynak még ideje sem volt vála­szolni. János bácsi összenyalábolta a ruhát és indult. Az ajtóból visszaszólt: — Délután gyere be a pénzért Boltjába érve rögtön átküldött a tiokhá­lós Sanyiért*, hogy jöjjön, megvan a ruha. Délután beállított a imázsás* a pénzért. — Elmegy innen ... takarodsz ... — kiál­tott János bácsi, — majd adok én neked mindjárt pénzt. Rendőrnek adlak! Olyan hat hónapot ülsz, mint a pintyi Te orgazdás Úgy elfutott a «mázsás», mintha csak öt­­venkilós lett volna. Estére azután megvolt az áldomás. A tirokhalóst fizette. Együtt ült a társaság a «bar»-ban. A Liliom-utca kocsmái közül egyik a bar. Itt amerikai italokat és minden­féle flipszeket* lehet kapni. A Liliom-utcai flipps, vagy ahogy itt mondják flipsz* igen egyszerűen készül. A csapos, aki tmixer*-nek mondja magát, pálinkát tölt a borba és kész . Elveszlek feleségül. A Ferencváros bölcse Balról: A „Texas"­ páncéloshajó, amellyel Coo­dge amerikai elnök Havannába utazott, a középamerikai kongresszusra. — Jobbról: A képünkön látható sakk­, Ben Ali, abban különbözik a többi lakótól, hogy emellett még festőművész is. 33 Új angol könyvek az L'lsag f­ülcsönklingvtárában VII. Erzsébet kiírat 43 (Royal-épü­let) és minden tiókkiadóhivatalunkban a tripsz*. Előkelő franzstadtiak minden sza­bad idejüket a barban töltik, ahol a nagyszerű italon kívül zene és tánc is van. Harmonika és hegedű szolgáltatják a mu­zsikát és a bar közepén ropják a táncot * rasszfiúk és leányok. A ferencvárosi barban egy nóta a legnépszerűbb. Amikor egész Pes­ten játszották azt a nótát, hogy: cPárisban huncut a lány...*, a Liliom­ utcában nem tu­dott különösebb népszerűségre szert tenni. Mint a többi nóta divatba jött és aztán elfe­ledték. Renaissancéját azóta éli, mióta igy éneklik: — Frazstadtban huncut a lány, de «ko­miló* ... Átlag ötpercenként ismétlődik. Más nótát csak elvétve játszik a zenekar. Erre táncol­nak rogyásig. A rogyás kifejezés nemcsak képletes. Nem is lehet csodálkozni, hogy az órák hosszáig tartó, rettenetes ide-odarázás után egyik-másik összerogy a fáradságtól. Itt itták meg az áldomást a salamoni böl­­csességű cselekedet után a János bácsi, a tirok­hajós Sanyi*, meg a tsonkanyaku Ilona*. Egymásután nyelték a tripszeket*. Jókedvük­ben láncra is perdültek. Még a János bácsi is egyszerre elkapta a tsonkanyaku* derekát és kiugrott a terem közepére, hogy valami csár­­dásszerű hopszpolkát járjon. A Sanyi sem soká habozott és ő is táncpartnert keresett. Talált is. János bácsi hamarosan elfáradt és a tson­­kanyakával* újra leült tlipszet* inni. Sanyi is megunta a táncot és visszatért az asztalhoz. De nem ülhetett le, mert a János bácsi rá­mordult: — Méssz innen a fenébe! Pusztulj a sze­mem elöl, örülj, hogy a rongyos nadrágodat visszaszereztem! Légy boldog vele! A nő az enyém! Az Ilona hozzám jön! Sanyit mintha fejbeütötték volna. Ránéz a nőre, aki boldogan, beleegyezően int a Já­nos bácsi felé. A torkát mintha szorongatná valami, nehezen tör ki belőle a káromkodás, de azt sem hallani, mert t­dharsogja a zene és ének. — Franzstadtban huncut a lány... Szirmay István A liliom utcai bár

Next