Ujság, 1928. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1928-02-05 / 29. szám
VASÁRNAP, 1928 FEBRUÁR 5 ÚJSÁG FRANZSTADTBAN HUNCUT A LÁNY... ’A LILIOM-UTCÁBAN NINCSEN TITOK. — HÁZASSÁGOK, MELYEK NEM AZ ÉGBEN KÖTTETNEK. — VÁLÓPÖRÖK SEM KERÜLNEK A BÍRÓSÁG ELÉ. AZ ANGYAL-UTCAI VICINÉ KOMPLIKÁLT ÜGYE. — AZ OKOSABB ENGED. LUGKÖVES DRÁMÁBÓL VÉLETLENÜL POFOZKODÁS LETT. — JÁNOS BIICSI, A LILIOM-UTCA BÖLCSE. — A RUHA VISSZAKERÜLT, DE NINCSEN RÓZSA TÖVIS NÉLKÜL. — A FERENCVÁROSI BÁRBAN. Ismét a Ferencváros szivében, a Liliom- Utcában vagyunk. Miként a Fórum az egykori Rómának, azonképpen a Liliom-utca a Ferencvárosnak a szive. Ide sühetett össze minden, ami a Franzstadtban eseményszámba megy. Minden, ami a földszintes és emeletes házakban történik, minden, ami a kocsmákban történik, minden, ami a rendőrségen, ügyészségen és a gyűjtőfogdában történik, ide fut be, itt kerül tárgyalás és részletes megbeszélés alá. Amiről a Liliom utcában nem tudnak, az nem is történt meg. Éppen ezért minden rendes franzstadti, aki a közügyek iránt érdeklődik, naponta megfordul a Liliom utcában. Itt tudjuk meg, hogy ki került * páterre* (szabadlábra) és kit bukott le (rendőrségre kerülni)? Itt tudjuk meg, melyik tipiben* (kocsmában) volt az éjjel truhizás* (verekedés) vagy tkandlizás* (bicskázás)? Miért történt a verekedés, ki kezdte, ki folytatta, ki kapott és ki adott? Ki bicskázott, kit és miért, milyen sérülés és tud-e róla a té* (rendőrség)? A Liliom utcában tartják nyilván azokat a házasságokat, amelyekről az anyakönyvi hivatal már csak azon okból sem tudhat, mert mire a hít odáig kerülne, akkorra már nyugodtan beírhatnák a válást is. A házasságkötés és váltás alatt azonban ne tessék egyszerű, futóviszonyt, vagy faképnél hagyást érteni. A házasság a legkomolyabb együttélést, közös háztartást, megkomolyodást, megállapodást jelenti mindkét részről. Vagy a férfi költözik a nőhöz, vagy a nő a férfihez. Attól függ, melyiknek van megfelelőbb lakása. Lakás alatt leginkább a heti ágybérlet értendő. Az albérleti hónapos szoba nagyon ritka. Azt már csak a tejesek* (gazdagok) engedhetik meg maguknak. A házastársak együtt élnek, együtt járnak kocsmába, féltékenyek egymásra, mint valódi férj és feleség, megverik egymást, mint valódi férj és feleség. Attól függ, melyik kerül a másik t papucsai alá. Az kapja a verést. A válás szintén olyan komoly és tragikus, mint a valódi házastársak között. Családi háború, veszekedés, verekedés, perpatvar előzi meg. Szóval alapos ok és nem pillanatnyi elhatározás. Amíg a tklinkli Gazsi* csak kaptafával verte a «feleségét», addig nem is volt semmi baj, de amikor egyszer ököllel vágta szájon a Julit, úgyhogy kitört mind a két tfuksz* (arany) foga, az már más, az már komoly dolog. Nem annyira a fogról, mint a tfuksz *-ról volt szó. Az a fő sérelem, mert a Franzstadtban az arany fog a legszebb és legfontosabb disz, így tehát senkinek sem lehetett kifogása az ellen, hogy a Juli beadta a sommás válókeresetet a cilinkli Gazsi* ellen. Ez pedig úgy történt, hogy összepakkolta a Gazsi cókmókját, batyuba kötötte és kitette a gangra* az ajtó elé. A Gazsi, mikor hazajött, meglátta a batyuját a folyosón és megértette, hogy a válóper jogerőre emelkedett. Fogta a batyut és odébb állott más feleséget keresni. Mint hírlik, még aznap talált is. Mint látjuk tehát, a válás is aránylag elég gyorsan és simán megy. Egyetlen komplikáltabb válási esetet jegyeztek csak fel az annalesekben. Ez úgy történt, hogy a tirokhalós Sanyi« három napja házasságot kötött a tmázsás Rózával, aki polgári foglalkozására nézve viciné az Angyalutcában. A mézesnapokat azonban már a második napon megzavarta a tmázsás Róza, amikor Sanyit hajnali ötkor fölzavarta, hogy segítsen a szemetet a szemeteskocsira föladni. A szokhalós Sanyi* (aki ismeri, tudja jól) sokkal finomabb és fingásabb úr, semhogy ilyen alantas dolgokkal foglalkozzon. Hogyisne?! Ó, akiért már két Márton-utcai leány öngyilkosakart* lenni, majd szemetesládát emelget?! Meg aztán szemtelenség tőle, törvénytisztelő embertől, azt kívánni, hogy hajnali ötkor fölkeljen. (Törvénytisztelő azért, mert mindennap szigorúan betartja a záróratörvényt és csak két óráig ül a kocsmában.) Bánatában és sértett hiúságában beült törvénytiszteletének színhelyére, a kocsmába és több literrel öntötte meg fájó szívét. A harmadik és negyedik liter között elhatározta, hogy elválik a imázsás Rózától. Az elhatározást tett követte. Éppen betért egy deci rumra a tsonkamjaku Ilona, (olyan dudorodások vannak a nyakán, mintha állandóan egy nagy sonka lenne a torkában) és szemközt ült le. Meglátni és megszeretni... mint a költő mondja és a tiokhálós Sanyi» meg a tsonkanyakú Ilona» mint házastársak tántorogtak ki a kocsmából. Eddig még rendben lett volna minden. Másnap azonban Sanyi visszatért az Angyalutcába a ruhájáért. A imázsás Rózaközben a Liliom utcában tudomást szerzett a történtekről, lugkövet oldott fel egy üveg vízben és úgy várta a hűtlent. — Leöntöm a gazembert... kiégetem a szemét... lerágom a húst róla... — ezt ordította torkaszakadtából. Az egész ház előre tudta, hogy Róza lugkővel fogja leönteni a Sanyit. Sanyi mit sem sejtve a veszélyről, büszkén lépkedett az Angyal utcában, amikor eléje került a tujor, és fülébe súgta, hogy a imázsás lugkővel várja. Sanyit a hir hallatára elöntötte a düh. Szemei vérbeborultak, ökölbe szorultak a kezei és vésztjóslóan szaporázta lépteit a ház felé. Meg akarta ölni a nőt. Néhány lépés után azonban rájött, hogy az okosabb enged. Viszszafordult, hazament a tsonkanyakához* és igy szólt: — Fáradt vagyok. Irigyel a tmázsás Rózához* és hozd el a ruhámat. Az Ilona gyanútlanul lépett be a viciné konyhájába. — Adja ide a Sanyi ruháját. Hozzám jött. — Uááá... — hördült föl a imázsás*, odaugrott a tstelázsihoz*, fölkapta az üveget és ... végigöntötte a vetélytársnőt — paradicsomlével. Izgalmában ugyanis egy másik üveget kapott föl.Sonkanyaku Ilona* erre dekent* két pofont. De olyan két pofont, amilyenre az Angyal utcai vének sem igen emlékeznek. A szemtanuk szerint olyan hatalmas pofonok voltak, hogy a imázsás Róza* arca egészen elferdült tőlük. A két nő azután egymásnak esett és alaposan elagyabugyálta egymást. Végül is szétválasztották őket, de azért a sonkanyakuk mégis dolgavégzetlenül, kék és piros foltokkal távozott. A ruhák a „ mázsásnál* maradtak. Józsi bácsihoz fordultak tehát igazságért. A história teljességéhez el kell mondanom, hogy a légkő azért nem veszett kárba. A szomszédasszony éppen sikálásra készült és átvette Rózától az egész lugkőkvantumot teljes árban. A rossz nyelvek szerint a imázsász mégis keresett az üzleten, mert az oldatot tíz deka lugkőnek adta el, noha csak ötöt tett bele. Hát mint mondom, a komplikált válópor a János bácsi elé került. János bácsi a Liliomutca bölcse. Nagyon okos ember. Ott van a cipészműhelye a Liliom utca sarkán. Mindenki hozzáfordul tanácsért és soha senki sem csalatkozik benne. Salamon király megirigyelhetné bölcs ítéleteit. Nincs olyan bonyolult kérdés, hogy János bácsi valami kiutat ne találjon. János bácsi meghallgatta az esetet. Végigsimogatta szakállát és kijelentette, hogy ő majd rendet csinál. Azonmód letette a dikicset és elment az Angyal-utcába a tmázsás Rózához, aki akkorra már eladta a lugkövet és így alábbhagyott a haragja is. — Hallom, hogy itthagyott az a csirkefogó — kezdte. — Elszökött a gazember és összeállt azzal a tsonkanyakival*, hogy a fene egye mind a kettőt... — Osztán a ruháját itt is hagyta. Ne mutasd csak lelkem. Róza előszedte az ócska nadrágot, egy mellényt és két inget. János bácsi végigmustrálta és nyugodtan így szólt: — Ez a tied. Jogod van hozzá. — De János bácsi?!... — A tied, ha mondom. Én csak tudom, hogy mi dukál és mi nem. Annyira a tied, hogy én meg is veszem. Érted ?! Pénzt adok érte. Csak nem volnék bolond megvenni, ha nem volna igaz dolog. Én vállalom a felelősséget. Az asszonynak még ideje sem volt válaszolni. János bácsi összenyalábolta a ruhát és indult. Az ajtóból visszaszólt: — Délután gyere be a pénzért Boltjába érve rögtön átküldött a tiokhálós Sanyiért*, hogy jöjjön, megvan a ruha. Délután beállított a imázsás* a pénzért. — Elmegy innen ... takarodsz ... — kiáltott János bácsi, — majd adok én neked mindjárt pénzt. Rendőrnek adlak! Olyan hat hónapot ülsz, mint a pintyi Te orgazdás Úgy elfutott a «mázsás», mintha csak ötvenkilós lett volna. Estére azután megvolt az áldomás. A tirokhalóst fizette. Együtt ült a társaság a «bar»-ban. A Liliom-utca kocsmái közül egyik a bar. Itt amerikai italokat és mindenféle flipszeket* lehet kapni. A Liliom-utcai flipps, vagy ahogy itt mondják flipsz* igen egyszerűen készül. A csapos, aki tmixer*-nek mondja magát, pálinkát tölt a borba és kész . Elveszlek feleségül. A Ferencváros bölcse Balról: A „Texas" páncéloshajó, amellyel Coodge amerikai elnök Havannába utazott, a középamerikai kongresszusra. — Jobbról: A képünkön látható sakk, Ben Ali, abban különbözik a többi lakótól, hogy emellett még festőművész is. 33 Új angol könyvek az L'lsag fülcsönklingvtárában VII. Erzsébet kiírat 43 (Royal-épület) és minden tiókkiadóhivatalunkban a tripsz*. Előkelő franzstadtiak minden szabad idejüket a barban töltik, ahol a nagyszerű italon kívül zene és tánc is van. Harmonika és hegedű szolgáltatják a muzsikát és a bar közepén ropják a táncot * rasszfiúk és leányok. A ferencvárosi barban egy nóta a legnépszerűbb. Amikor egész Pesten játszották azt a nótát, hogy: cPárisban huncut a lány...*, a Liliom utcában nem tudott különösebb népszerűségre szert tenni. Mint a többi nóta divatba jött és aztán elfeledték. Renaissancéját azóta éli, mióta igy éneklik: — Frazstadtban huncut a lány, de «komiló* ... Átlag ötpercenként ismétlődik. Más nótát csak elvétve játszik a zenekar. Erre táncolnak rogyásig. A rogyás kifejezés nemcsak képletes. Nem is lehet csodálkozni, hogy az órák hosszáig tartó, rettenetes ide-odarázás után egyik-másik összerogy a fáradságtól. Itt itták meg az áldomást a salamoni bölcsességű cselekedet után a János bácsi, a tirokhajós Sanyi*, meg a tsonkanyaku Ilona*. Egymásután nyelték a tripszeket*. Jókedvükben láncra is perdültek. Még a János bácsi is egyszerre elkapta a tsonkanyaku* derekát és kiugrott a terem közepére, hogy valami csárdásszerű hopszpolkát járjon. A Sanyi sem soká habozott és ő is táncpartnert keresett. Talált is. János bácsi hamarosan elfáradt és a tsonkanyakával* újra leült tlipszet* inni. Sanyi is megunta a táncot és visszatért az asztalhoz. De nem ülhetett le, mert a János bácsi rámordult: — Méssz innen a fenébe! Pusztulj a szemem elöl, örülj, hogy a rongyos nadrágodat visszaszereztem! Légy boldog vele! A nő az enyém! Az Ilona hozzám jön! Sanyit mintha fejbeütötték volna. Ránéz a nőre, aki boldogan, beleegyezően int a János bácsi felé. A torkát mintha szorongatná valami, nehezen tör ki belőle a káromkodás, de azt sem hallani, mert tdharsogja a zene és ének. — Franzstadtban huncut a lány... Szirmay István A liliom utcai bár