Ujság, 1928. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1928-03-01 / 50. szám

Szentgotthárd Mit akarnak minduntalan tőlünk? Ötször akkora a népességük száma és hétszer akkora a területük, mint amennyit Trianon nekünk meghagyott. Alig fegyverben állnak, van protektoruk, aki pénzeli, barátjuk, aki minden gonoszságukban támogatja. Nyugodtan farkasszemet nézhetnének azzal a húsz s néhány ezer fegyverrel, amelyet a béke diktátorai belső biztonságunk védelmére meghagytak. S mégis alig múlik el esztendő, hogy panaszt ne emelnének ellenünk a népszövetségnél. Ingerük, uszítják ellenünk a világ népeit, tőlünk nyugtalanítják a béke híveit, gyalussá teszik békés szándékainkat, hogy meggyűlöltessenek mindazokkal, akikben katasztrófánk szánalmat és részvétet ébresztett. Békét akarunk és békességben akarnk élni! Ami erőnk van, belső konszoldációnkra akarjuk felhasználni. A romost akarjuk eltakarítani és felkészülni arra a nagy versenyre, amely KeletEurópa népei fölé emeljen bennünket erre a versenyre kell még az az energiánk, amelyet az ellenünk indított hajszákiplomáciai kivédésére kell most fordítaunk. Értsék meg: még diplomáciai háorúságot sem akarunk. Irtózunk a háborság izgalmaitól, iszonyodunk még az yen erőpazarlástól is. Nyugalomra várakozunk, hogy a munka ünnepnapjaivááthassuk a hétköznapokat. A külügyi bizottság tegnapi ülése után ággal remélhetjük, hogy reánk virradnak a nyugalmas munkanapok. Ezen az ülésn Walkó Lajos külügyminiszter az őrizetében és szuverenitásában töretlen nemzet akaratát szólaltatta meg. Ebből a lángból félremagyarázhatatlanul kicsendült, hogy megelégeltük a gyanúsításokat, unjuk a vádakat és rágalmakat és visszautasítunk minden olyan kísérletet, amely suverenitásunkat csorbítani akarja. Megráztatásunk a trianoni szerződés aláírtával véget ért s attól a pillanattól kezdve, melyben felvétettünk a népszövetség igjai sorába, ugyanolyan elbánásra van okunk, mint a világ bármely diadalmas erizetének. A fegyveres háború megszűnt diplomáciai háborút sem lehet folytatni llenünk a népszövetségi szabályzatok kijtszásával vagy megsértésével. Ezeken a habályzatokon épült a béke gondolatában gyesült népek alkotmánya és a magyar ormány ennek az alkotmánynak szellemében járt, amikor a szentgotthárdi ügyen nem deferált egy olyan rendelkezések, amely nemcsak Magyarország szuerenitását, de a népszövetség alkotmáyát is sértette. Nincs külön alkotmánya a győzőknek s legyőzötteknek, nincsenek külön felségágaik a nagy és kis népeknek. Ez volt és ellett is, hogy ez legyen a magyar kormány álláspontja. Csak így védhette ki hogy megaláztassunk és a nálunknál halmasabbaknak, jobban felfegyverzettekek cselédjeivé aljasodjunk. Mindent váltsunk, amire a népszövetségi szabályzaok elfogadásával köteleztük magunkat, se kötelezettségeink közt sehol sincs szó arról, hogy az önkénynek engedelmeskedünk. Márpedig a népszövetségi tanács önökének rendelkezése az invesztigáció ügyében nem támaszkodik a népszövet- KOVÁCS Megnyitnak a fogházak és börtönök kapui és százával özönlenek ki rajtuk olyan elítéltek, akik a háború utáni évek politikai atmoszférájában elvesztették higgadtságukat és vétettek a törvény ellen. Nem feszegetjük e pillanatban, hogy kik azok és hányan vannak, akik március idusán felujjonganak e hit hallatára. Velük ujjongunk, de örömünkben legalább annyi része van az amnesztia tényének, mint a kiszabadulók iránt érzett emberi szentimentalizmusnak. örülünk, hogy a mai légkör már alkalmasnak találtatott a közkegyelemre és örülünk, hogy Horthy Miklós nemes elhatározása jóvá tesz sok mindent, amit hibás törvények elrontottak. Az államkincstár szénája, hála istennek, valóban rendben van és az állam hitelképessége nagyszerűen megalapozott. De amilyen igaza van a miniszternek, mikor büszke erre az eredményre, legalább olyan igazsága van az ellenzéknek, amely kétségbeesetten mutat rá az áldozatra, amelybe ez az eredmény kerül. A gazdasági depresszió irtózatos és a tönkremenés örvénye naponta egész régiókat nyel el. A kormánynak végre is rá kell eszmélnie, hogy az állam jóléte nemcsak az a pénz, amit a polgáraiból kisajtol, hanem az is, sőt még inkább az, ami megmarad nekik. * Ellenségeink találékonyak, elszántak és az eszközökben nem válogatósak, mikor arról van szó, hogy hurkot fonjanak Magyarország megfojtására. Megkörnyékezhetik és elcsábíthatják minden szomszédunkat. De egyet nem tudhatnak a maguk pártjára hódítani: az igazságot. Mert ez a mienk. És egy szál ember, meg az igazság, tudvalévően a többség, ha egy egész világ sorakozik is fel szembe velük. Válaszolt a román kormány az extánsperben tett egyezségi ajánlatra A fel nem osztott birtokokat nem adja vissza . Azt ajánlja, hogy a kártérítés összegét vonja le Magyarország a jóvátéli részletekből. Azt követeli, hogy adjuk fel jogi álláspontunkat — Tizenegymillióba vonjunk le háromszázmilliót? A Magyar Távirati Iroda illetékes helyről a következő közleményt kapta: A magyar kormány a román birtokperek ügyében tudvalévően még múlt év november 15-én jogi álláspontjának teljes és változatlan fentartása mellett _ a vitás kérdés gyakorlati megoldását célzó javaslattal fordult a román kormányhoz. A magyar javaslat szerint az érdekelteket a tőlük kisajátított és már szétosztott földbirtokokért méltányos kártérítésben kellene részesíteni, a szétosztásra nem került erdőbirtokokat, valamint a még szét nem osztott egyéb mezőgazdasági birtokokat pedig a román kormány természetben adná vissza tulajdonosainak. A román kormány erre a javaslatra a mai napon juttatta el a magyar kormányhoz válaszát, amelyben az erdőbirtokok és a még szét nem osztott mezőgazdasági birtokok természetben való visszaadását a leghatározottabban visszautasítja, egyebekben pedig a következő konkrét ajánlatot tette: "Ha Magyarország elfogadja a hármas bizottság jelentését és ha a tanács a jelentés elfogadása után megtalálja a módját annak, hogy az az elhatározás, melyet Románia végrehajtani szándékozik, ne alkothasson veszedelmes precedenst, akkor Románia hajlandó volna hozzájárulni ahhoz, hogy Magyarország által Romániának fizetendő jóvátételből levonassék egy bizonyos öszszeg; ennek az összegnek a nagysága nem volna egyértelmű sem valamely tényleges privilégiummal, sem az ár felemelésével, hanem amolyan lex gratia” cselekményt jelentene, amelyet Románia teljes szuverenitásában és az egyenlőség alapján hajlandó megtenni, hogy bebizonyítsa, hogy az optánsok ügyében évek óta elfoglalt védekezése alapján nem táplál semmiféle ellenséges érzületet a magyar állampolgárokkal szemben, hanem egyedül Románia életérdekei által vezetteti magát Magától értetődő, hogy ezt az összeget a magyar kormánynak kellene kifizetnie az igénylők laptánsok és nem optánsok részére, akik pereiket tartoznak visszavonni és követelésüktől véglegesen el kell állniok. A román kormány kötelességének tartja közölni azt, hogy a hármas bizottság jelentésének elfogadását jelen javaslat döntő feltételének tekinti.*« A román földreform végrehajtása által birtokaikból kiforgatott magyar optánsok múlt évi november 15-ikén, hogy a hosszú ideje húzódó jogi vitának véget vessenek és valahogy hozzájussanak a kártérítéshez, javaslatot tettek a román kormánynak. Jogi álláspontjukat természetesen teljes egészében fentartották és a cél csak az volt, hogy gyakorlati megoldást találjanak. A magyar ajánlat könnyű helyzet elé állította Romániát, mert hiszen a fel nem osztott birtokok vissza nem adása semmi terhet nem jelentett számára, hanem lényegesen megcsökkentette a kártérítési összeget és ezen az alapon tényleg meg is lehetett volna egyezni. ségi szabályzatok semmiféle paragrafusára. Bármily kínos az országza ti szentgotthárdi affér, szinte örvendenünk kell, hogy ellenségeik kiprovokálták azt és akaratuk ellenére módot adtak Magyarország népének, hogy odaálljon kormánya mögé és beleharsogja a világba. Csak üssetek s ha senki más, ti eggyé kalapáltok bennünket '■ * X.VL'11 * 11 Budapest, 1928 csütörtök, március 1 Ára 16 fillér Éj IX. évfolyam, 50. szám SZERKESZTŐSÉG És kiadóhivatal: V. Vilmos és Aszér-ut 34 TELEFON: Toré* 207-54, 207-55, 207-56, 207-57 FIÓKKIADÓHIVATAL ÉS KÖLCSÖNKÖNYVTÁR Budapest, Erzsébet-körút 43 (Poyal-épület) Telefonszám: József 318 - 23 Bécsi szerkesztőség és kiadóhivatal: Wien, l. Kammerstrasse 4. Tel: 78-003 ELŐFIZETÉSI ÁRAK negyedévre ______ 10.80 pangd Így hóra___________- - 4*- pengd bnxtriÁban egy hóra _ _ S Schilling egyas ixém Ara Budapesten, vidéken ka pÁlyaudvarokon hétköznap.. 16 flUA* vasárnap.. ________ 32 Illié, Ausztriában hétköznap.. 30 Groschen vasárnap_______________ 40 Groschan megjelenik vasárnap és ünnep utáni napok kivételével minden nap Általános kegyelemben részesülnek az it évnél kisebb időre elitélt politikai bűnösök Közel három és fél hónapig kellett várni, míg a román kormány válaszolt a mamagyar ajánlatra. A válasz, mint látjuk, két részből áll: először visszautasítja azt az ajánlatunkat, hogy a fel nem osztott birtokukat természetben visszakapják volt magyar tulajdonosaik, másodszor pedig ellenjavaslatot foglal magában. Ez lényegileg azt mondja, hogy a magyar kormány fogadja el a népszövetségi hármas bizottságnak azt a jelentését, amellyel szemben Apponyi az ősszel olyan ékesszólóan szállt síkra, amelyet a tanács nagy része nem tett magáévá, hanem csak fentartással, részben fogadott el és amelyet a magyar kormány természetesen nem fogadhatott el. Hozzáteszi még a román ajánlat, hogy amennyiben biztosítják arról, hogy az eset nem fog precedenst jelenteni, akkor hajlandó nagy kegyesen megengedni, hogy a Magyarország által Romániának fizetendő jóvátételi összegből vonják le a kártérítés összegét. Hogy ez mennyi legyen, arról a román ajánlat nem nyilatkozik, csak kiemeli, hogy az elkobozott földek árát nem volna szabad felemelni, vagyis magyarán: a földek után járó kártérítés csak az a potom alamizsna lehetne, amit a román kormány a „kisajátításkor” a földek ára gyanánt megjelölt. Az a követelés, hogy a magyar kormány fogadja el a hármasbizottság javaslatát, annyi mint hogy adja fel jogi álláspontját, pedig a magyar kormány jogi álláspontja teljes fentartásával tette egyezségi ajánlatát. Ebből legálisan az következnék, hogy a másik fél is fentartja a maga álláspontját és a két állásponton kívül próbálunk megegyezést találni. A nemzetközi és a magánjogi jogszokástól tehát teljesen elüt a román kormány követelése. A bíróságon kívüli egyezkedésnek éppen az a célja, hogy mind a két fél megmaradjon a maga álláspontján és ezen kívül keressenek praktikus megoldást. Ennek a jogi elvnek megcsúfolása a román ellenjavaslat, amely már ezen az alapon is non pesstimus számunkra annál is inkább, mert hiszen mi egy bírói ítélet birtokában vagyunk, amellyel a magyarromán választott bíróság kimondta illetékességét erre az ügyre. Mi, a trianoni békeszerződés ama csekélyszámú pontjai egyikének alapján járunk el, melyek kivételesen Magyarország részére biztosítanak jogi orvoslatot s erről az álláspontunkról le nem mondhatunk. A román ellenjavaslat a kártérítést a Magyarország által Romániának fizetendő jóvátételi összeg egy hányadában jelöli meg. Mennyi ez az összeg? Magyarország 1950-től 1940-ig tartozik jóvátételt fizetni. Az évi jóvátételi összeget a győztes hatalmak osztják fel meghatározott kulcs szerint. 10,55 százalék esik Romániára. Ez a mai értékben körülbelül tizenegymillió aranykoronát jelent. Ebből kellene tehát levonni a kártérítési öszszeget. Erdélyben azonban a magyar birtokosoktól kisajátított földek körülbelül 600.000 katasztrális hold kiterjedésűek, melyek értéke hozzávetőlegesen 300 millió aranykoronára tehető. Ennek az a tizenegymillió aranykorona, ami Romániára esik, még csak nem is teszi ki egyévi kamatát. Tehát Titulescu a kisajátított birtokok értékének nem is egyévi kamatából hajlandó levonást engedni! Ha nem volna az ügy olyan szomorú, mint amilyen, akkor nevetségesnek kellene mondani. Mégis van egy haszna, az, hogy azok, akik eddig hitték, hogy román részről is megvan a szándék a megegyezésre, most látják, hogyan kezeli a román kormány ezt a kérdést és milyen eszközzel akarja a magyar optánsokat jogos birtokaiktól végleg elütni és a laikusokat megtéveszteni.