Ujság, 1928. április (4. évfolyam, 76-98. szám)

1928-04-26 / 95. szám

4 Meghalt Wrangel, orosz ellenforradalmár tábornok Brüsszel, április 25. (Havas.) Wrangel tábornok ma délelőtt meg­halt. Wrangel Péter báró 1880-ban született. Balti családból származott, de orosznak nevelték és nagyon széleskörű kiképeztetésben részesült. Bányászmérnöknek készült, majd hivatalnok lett, azután egy lovastestőrezredben tiszt. Az orosz­japán háborúban Rennenkampf tábornok pa­­rancsőrtisztje volt. A világháborúban a lovasság­nál szolgált és egy merész támadásért ezredesnek nevezték ki. Később tábornok és hadtestparancs­nok lett. A forradalomban halálra ítélték, de egy volt katonája megmentette. Nemsokára újra el­ítélték és már összekötözve állt egy torpedóhajó fedélzetén, várva, hogy vízbe dobják. Az utolsó pillanatban mentették meg. Majd egy önkéntes ellenforradalmár csapatot szervezett a Kaukázus­ban, de az a kísérlete, hogy Kolcsákkal egyesül­jön, nem sikerült. Mikor Denikin ellenforradalmár tábornok ve­resége után Londonba ment, seregének roncsai a Krímbe vonultak vissza. Ottan Wrangel tábor­nok az entente pénzén rendbeszedte őket, dél­­orosz kormányt alakított, amelyet 1920 augusz­tusában Franciaország elismert. 1920 őszén több győzelmet aratott a vörös hadseregen és a kozá­kok egy részét megnyerte magának. De csak­hamar defenzívába kényszerítették és november közepén, mikor a lengyel frontról felszabadultak a szovjet seregei, ismét a Krímbe szorították. Szebasztopolban hajózta be embereit és Kon­stantinápolyira utazott velük. Mintegy húszezer katonával érkezett, de akkor már a Boszporusz ■partján nagyon sok emigráns gyűlt össze, akiket ő iparkodott megszervezni és elhelyezni. Mintegy százötvenezer emberről volt szó, akiket külön­böző csoportokba osztott be. 25.000 embert ha­gyott Gallipoliban, 15.000-et Lemnos szigetén, 15.000-et Csataldzsában, 30.000 katonát Szerbiá­ban, Bulgáriában, Romániában és Görögország­ban. De nem tudott kijönni az entente parancs­nokaival — ezért renitens tábornoknak is nevez­ték — és a franca kormány kijelentette, hogy fel­menti katonáit a parancsnoksága alól. A szerb kormány 1921 tavaszán átvette a hadsereg leg­nagyobb részét, a megmaradt csapatokat pedig Bulgária. Ő maga törzsével Szófiában telepedett le és innét Jugoszláviára, Romániára és Bulgáriára kiterjedő­­tevékenységet fejtett ki. Idők folyamán azonban terhessé vált a Sztambulijszky-kormánynak, mert az orosz vezérkar mintegy állam volt az állam­ban. A hivatalos sajtó iparkodott kimutatni, hogy­ az ellenzéki biok és Wrangel között szoros kapcsolat van. Ezzel az ürüggyel Sztambulijszky elrendelte az éppen Jugoszláviában tartózkodó Wrangel szófiai vezető embereinek letartóztatá­sát és mikor Wrangel csapataival közeledett, el­zárták előtte a határt. Wrangel és a bolgár kor­mány között éleshangú levélváltás folyt le, majd az emigráns tábornok megsértődve és duzzogva Jugoszláviába költözött át. Itt folytatta szervező munkáját, egyre elkeseredettebben Nyugat Európa miatt, amiért ez nem akart a segítségére jönni a szovjet ellen indítandó hadműveletekben Eleinte Belgrádban lakott, de ott oly sokan ke­resték fel, hogy saját kérésére Karlócát jelölték ki tartózkodási helyéül. Itt is folytatta szervező munkáját, melynek célja az volt, hogy az emi­gráns orosz ellenforradalmi sereg szét ne szóród­jon. Ezt azonban nem tudta megakadályozni. Gyakran utazott Párisba, Londonba és kétszer is keresztül utazott Budapesten. Egy ilyen alkalomkor hosszabb beszélgetést folytatott Huszár Károlylyal. Ismertette az óorosz ellenforradalmi hadműveleteket és felsorolta az ellenforradalom bukásának okait. Szerinte a bal­sikert az okozta, hogy a parancsnokok nem is­merték eléggé a tömeg lelkét, a nép politikailag műveletlen és tudatlan, a bolseviki hadsereg ren­delkezett a háta mögött elterülő óriási ország minden segédforrásával s legfőképen­­ kívülről nem jött segítség. Ebben a nyilatkozatában kifa­kadt Franciaország ellen és keserűen beszélt Angliáról is, amiért Szovjet-Oroszországgal tár­gyalásokat kezdtek, sőt több tekintetben meg is egyeztek vele. Wrangel tábornok öccse, Wrangel Konstantin tábornok, szintén megfordult Budapesten és elő­adást tartott itt zárt körben, az orosz politikáról. Wrangel lassankint meglehetősen izolálva ma­radt az orosz ellenforradalmárok között. 1926-ban látva, hogy minden fáradozása meddő, abbahagyta tevékenységét, visszavonult a politikától és fel­oszlatta karlócai törzsét és szervezeteit. Belgiumba utazott, hol mint egyszerű polgárember fejezte be életét. kimerültség megakasztja a­­ munkát, megrontja az életkód- májm KA LAMÍÍiIM vet. Reggelire, uzsonnára egy csésze tejben 2—3 kávéskanál .i­ jflzW lí'ill­ovom''!'''’'' frissé, üdévé teszi íftovoswiff Ig—rtpSSB’' -—AZ ECO ÉS EGÉSZ­ ÉG ---— a A talált gyermektől Fehér Kereszt Egylet modern kórházáig Háromsz­ekét beteg a Fehér Kereszt gyermekklinikán — Ebben az évben nem rendeznek utcai gyűjtést — Mindenki küldje el felesleges fehérneműjét a Fehér Keresztnek Milyen egyszerű és megható története van a Fehér Kereszt­ Egylet keletkezésének! Sok-sok esztendővel ezelőtt a pesti éjsza­kában egy kitett gyereket találtak az utcán. Hogy kicsodák? Fiatalemberek, azaz meglett emberek (akik közül ma már csak egy-kettő él), amint jókedvűen és boldogan mentek haza­felé a jól töltött este lilán. A kitett gyereket egyikőjük magához vette. A lakásában volt egy üres szoba, abba vett egy gyerekágyat s a gyermek mellé dajkát fogadott. Itt nőtt, nevelkedett a gyermek, aki­nek csakhamar testvérkéje is akadt, egy másik talált poronty személyében. A házigazda üres szobájába rövidesen bekerült a második, majd a harmadik ágyacska, végül a negye­dik is. Aztán az évek során kicsinek bizonyult a szoba. Az a társaság, amely az első kitett gyereket hazavitte, ráeszmélt, hogy milyen fontos feladata volna a társadalomnak, hogy a talált gyerekekről gondoskodjék. És addig-addig beszélgettek erről és addig szervezkedtek, mig megalakult a Fehér Ke­reszt-Egylet, a kis szoba a négy ággyal meg­nőtt,­ már egy egész lakásra való talált gyere­kük volt, aztán a lakás is kicsinek bizonyult és házat béreltek a talált gyerekeknek ... Egy talált gyerek sorsáról való megható gondoskodás szülte, növelte és fejlesztette ki a ma élő és dolgozó hatalmas Fehér Kereszt- Egyletet, mely méltán megérdemli, hogy fog­lalkozzunk vele és felhívjuk rá azoknak a figyelmét, akiknek a szívéből még nem halt ki a minden jóságért és szépségért való lel­kesülés és áldozatkészség ebben a mai szomorú világban. Ez a gyönyörű gyermekvédő egyesület, mely minden esztendőben ezer és ezer gyerek­nek adja vissza az egészségét és az életét, az első­­években csak­ a talált gyermekekért dol­gozott. A háború alatt be is akarták olvasztani a Ligába, de működése oly eredményesnek és áldásosnak bizonyult, hogy meghagyták ön­állóságát. Most az állami gyermekvédelmi intézmé­nyektől teljesen különállóan dolgozik és sza­badjon itt megemlítenünk, hogy két olyan ne­mesen érző szív irányítja társadalmi úton való segélyezését, mint herceg Odescalchy Károlyné, Andrássy Klára grófnő és Barcza Károly. E pillanatban is ők azok, akik szükségét látják a társadalom áldozatkészségére való fel­hívásnak, mert az idén nem rendez utcai gyűj­tést az egyesület.Az­t mondják, a közönség úgyis annyira igénybe van véve az utcai gyűjtéseknél, hogy kár volna a Fehér­ Kereszt gondjával terhelni. Ped­ig a tavalyi gyűjtés nagyon szép ered­ménnyel végződött. Az utcai fillérekből telje­sen modern belgyógyászati osztályt rendeztek be, ugyanakkor, amikor Vass József népjóléti miniszter segítségével megcsinálták a Fehér­ Kereszt napi rendelőjét. * Ez az ambulancia teljesen modern, töké­letesen van felszerelve, s éppen olyan első­rangú szakorvosok vezetik, mint az egyesület kórházának többi osztályait. A legeslegszegényebb néposztálynak is rendkívül olcsó és előnyös. A beteg gyereket egy pengőért veszik fel az ambulanciára, s mint bejárót (ha szükség van rá) akár egész éven át kezelik. A piros cédula, mely az egy­­pengős ambulanciás kezelésre jogosít, egy évre szól, s itt nincs kivétel, a középosztálybeli szü­lők is bízvást jöhetnek ide a kis betegekkel, nem kérdik, kinek m­inyi a pénze, egyforma gonddal és szeretettel kezelik mind a csöppnyi betegeket. Természetesen amelyik gyereknél szüksé­gét látják, azt beutalják a kórházba. E pillanatban 302 betege van a Fehér Keresztnek, akik ott fekszenek a klinika ágyacskáin, a fehér rácsok mögött, vagy az úgynevezett Berend-szekrényben, melyben úgy néznek ki, mintha üvegvitrinbe zárt beteg angyalkák volnának. ^ * Sorra látogatjuk a kórtermeket. Az az ér­zésünk, hogy itt öröm betegnek lenni! Az orvosok és az ápolónők úgy kezelik az apróságokat, mintha saját gyerekeikről volna szó. Név szerint ismerik valamennyit. csiperik karakterüket, szokásaikat, gyengéiket és bogaraikat, mert — nem szabad csodál­kozni —­ a beteg gyermeknek is vannak gyen­géi és bogarai, akárcsak a felnőtteknek. Ahogy elnézdegélünk közöttük, folyton előtérben van az, amit az imént hallottunk. — Mindezt az első talált gyermekről való gondoskodásnak az érzése fejlesztené idáig! Az az első talált gyerek, akit a régi Pest­nek egy meghatódott szive magához fogadott és ez a 302 beteg gyermek itt az osztályon azt jelenti, hogy a Fehér Keresztre komoly szükségünk van, ezt az egyesületet nem sza­bad cserbenhagyni sem államnak, sem társa­dalomnak s aki teheti, az szorítson neki egy kis helyet a szívében, no meg a pénztárcájá­ban is!* Az állami támogatás, melyet élveznek, természetesen nem elegendő arra, hogy foly­tonosan fejlődhessenek, modernizálódhassa­nak, nőhessenek. Éppen azért most elhatározták, hogy az Újság útján fordulnak a közönséghez. Mint mondottuk, az idén a Fehér Kereszt nem rendez utcai gyűjtést. Holott most készült el az előzetes költség­­vetésük, mely szerint 70.000 pengőre volna szükségük a fehérneműre. El lehet képzelni, hogy a sok kis­gyerek­nek sok fehérnemű kell. Sok-sok fehérnemű a pelenkától a hálóingecskékig! A Fehér Kereszt tehát azt kéri, hogy min­denki, akinek fölösleges fehérneműje van, küldje be hozzájuk. Nem szükséges éppen gyermekfehérneműnek lenni, a nagyból köny­­nyű kicsit csinálni, a rongyosat ki lehet fol­tozni, a fontos az, hogy a beteg gyerekeknek fehérneműjük legyen és tiszta, friss ágyacs­­káik legyenek és puha, fehér vánkosuk, melyre lázas orcáikat lehajthatják ... * Tudjuk jól: az Újság olvasóihoz sosem fordultak hiába, ha igaz, emberi és hasznos jótékonyságról volt szó. A Fehér Kereszt őszintén megérdemli, hogy szeretettel gondoljanak rá és támogassák. ÚJSÁG CSÜTÖRTÖK, 1928 ÁPRILIS 26 Szilágyi Lajos súlyos támadása Almásy Sándor főispán ellen Kavarodás a bihari vármegyeháza kapujában elhelyezett emléktábla körül • Szilágyi Lajos újabb adatokat akar feltárni a volt bihari főispán ellen A képviselőház szerdai ülésén a napirend megállapítása után Szilágyi Lajos (berettyó­újfalui) személyes kérdésben tette szóvá Sci­­tovszky Béla belügyminiszternek legutóbbi felszólalását. A belügyminiszter, mint ismere­tes, legutóbb Szilágyi Lajosnak Almásy Sán­dor főispánról mondott szavaira reflektált.­­— Nem tűrhetem — mondotta Szilágyi Lajos —, hogy úgy legyek odaállítva a nyil­vánosság elé, mint aki valótlanságot állított. Azt sem­ tűrhetem, hogy a belügyminiszter úr nevetségessé tegye magát valamilyen ügyben. .. belügyminiszter urat félrevezették. Az én felszólalásom alapos volt. 1927 február 23-án levelet intéztem a belügyminiszter úrhoz Al­másy Sándor főispán ügyében. Ha ebben a le­vélben nem lenne igen előkelő személyekről szó, feljogosítanám a belügyminiszter urat,­­ hogy levelemet a nyilvánosságra hozza.­­ Én legutóbb azt tettem szóvá, hogy Al­másy Sándor főispán tudtával a vár­­megyeháza kapujában márványemléket helyeztek el és azon a főispán neve őt meg nem illető predikátumokkal szere­pel. A belügyminiszter úr azt állította, hogy ez már Almásy Sándor főispánsága után történt. Ez az állítás téves. A táblát Almásy Sándor főispánsága idején helyezték el és a felirat ott volt látható a főispán további egyesztendei szolgálata alatt. A tábla mellett a főispánnak naponkint el kellett mennie. Nem tudom el­titkolni utálatomat azok iránt, akik nevüket, családjukat megtagadják. (Zaj.) Almásy László (pomázi): Kire érti ezt? Szilágyi Lajos: Almásy Sándorra. A bel­ügyminiszter urat félrevezették, becsapták. A belügyminiszter úr azt­ is mondta, hogy ez az ügy jelentéktelen. Egy főispán részéről ilyesmi nem lehet jelentéktelen, mert a főispán tisz­teletet kér, követel és parancsol a maga szá­­mára. Én a főispánt címbitorlónak tartom és az eljárását két régi magyar kifejezéssel tu­dom csak méltóképpen megvilágítani. Ez a két kifejezés: álorcosság és vértagadás! „ Czettler Jenő elnök: A képviselő urat rendfen ta­rtom! Nyár a Dolomitokban SaflHarUnodiCastnizza HOTEL DOLOMIT! Megnyílt 1927-ben a legmodernebb kényelemmel. Tánc, tennisz, mulatságok. Vezető: H. Fanzer, Parkhotel Meran. Megnyitás június 1-én. Arak: teljes penzió 50 lírától feljebb. Naponta kétszer autóösszeköttetés Bozenbe Felszólal a főispán fivére Almásy László (pomázi), a kormánypárt alelnöke, mint Almásy Sándor főispán fivére nyomban személyes kérdésben szólalt fel. — Szilágyi képviselő úr — mondotta — túl­ságos igazságtalanságokra ragadtatta magát. Felszólalása a kegyelet és tisztelet rovására megy. Szilágyi Lajos: Nem igaz, ezt tagadom! Almásy László: Ez a felszólalás a politi­kai gyűlölet határán messze túlment és csa­ládi érzéseket sértett meg. Szilágyi Lajos: Nem áll! A képviselő urat nagyrabecsülöm, a fivérét nem. . Almásy László: Ön a kegyeletet és a csa­ládi érzést sértette meg. Almásy Sándor ne­kem fivérem, ki szüleit sohasem tagadta meg. Nincs szükség arra, hogy ilyen beszédek poli­tikai vita tárgyát képezzék. A képviselő úr eljárása ízléstelen. A képviselő úr nem tör­vényt és igazságot keres, hanem megbotrán­koztatni és sérteni akar. A képviselő úr fel­szólalása a tárgyilagos bírálatot túlhaladja, ez nemcsak erőszakos dolog, hanem jellem­­gyöngeségre is vall. (Zaj.) Szilágyi Lajos újabb adatokat ígér Ezután ismét Szilágyi Lajos emelkedett szólásra. Néhány pillanatig szótlanul állott a helyén, majd mikor Czettler Jenő elnök kér­­dőleg nézett rá, így fordult az elnök felé: — Előbb várom az előbbi szavakért az elnöki rendreutasítást. Czettler Jenő elnök: A sértést nem hallot­tam, a gyorsírói jegyzetekből meg fogom álla­pítani, történt-e sértés s ha szükségesnek lá­tom, a rendreutasítás nem fog elmaradni. Szilágyi Lajos: .A kesztyűt felveszem! Meg kell állapítanom, hogy kegyeletet nem sértet­tem, nem vagyok olyan ízléstelen, hogy ilyesmit elkövessek. Ezt a beállítást kikérem magamnak. Ez a beállítás csak furfang és ra­vaszság volt a házszabályok kijátszására. Ki­jelentem, hogy ezt a kérdést mindaddig napi­renden tartom, amíg erre provokálnak. Most már nem leszek kímélettel. Most jönnek majd azok a felszólalásaim, amelyeket nem akar­tam elmondani és amelyek elmaradhattak volna. Almásy László ugyancsak személyes kér­désben még egyszer felszólalt. — Előbb olyan kifejezéset éltem, — mondotta — amelyet hosszú parlamenti működésem alatt" sohasem használtam. A Ház ezt a kifejezést sértőnek találhatta, ezért a tisztelt Háztól elnézést ké­rek. Hogy a képviselő úr sértésnek vette, azt természetesnek találom, neki az elégtételt megadom, rendelkezésére állok! (Zaj.) Scitovszky Béla belügyminiszter is felszó­lalt: — Ne méltóztassék — mondotta — ilyen üggyel a Ház elé jönni. (Nagy zaj). Szilágyi Lajos: Mit gondolnak? Ezt a mai felszólalást tűrni fogom? Nem hagyom magam­. Scitovszky Béla belügyminiszter: Felkérem a képviselő urat, ha tud valamit, adja elő. Ez a képviselő úrnak kötelessége. Szilágyi Lajos: Kérem! Még a költségvetési vitában megteszem! Kötelességemnek fogom tartani, bár nem szívesen teszem! Scitovszky Béla belügyminiszter. Ki kell jelentenem, hogy engem nem vezettek félre ebben az ügyben. Hogy ez a tábla egy évig azzal a felírással ott állott, az —­ megenge­dem — megtörténhetett, mert egy főispánnak egyéb dolga van, minthogy egy évig egy táblát olvasgasson. Szilágyi nem engedi lovagias térre terelni az ügyet A Szilágyi—Almásy-affér élénken foglal­­koztatta a folyosókon is a képviselőket. Sokan várták, hogy az ülés u­tán Szilágyi Lajos megbízottak útján elégtételt kér Almásy Lászlótól. Ez nem történt meg. Érdeklődé­sünkre Szilágyi Lajos a következőképen válaszolt: — Ha lovagias elégtételt kérnék és meg­engedném, hogy az ügy lovagias útra terelőd­jék, akkor el volnék ütve annak lehetőségétől, hogy az általam vállalt további felszólalásokat elmondjam és további adatokkal léphessek a nyilvánosság elé. Ettől elütni magam nem en­gedhetem. Nemcsak azért, mert köt a szavam, hanem azért sem, mert a belügyminiszter úr is felszólított arra, hogy kötelességszerűen tár­jam a nyilvánosság elé adataimat, így tehát egyelőre az ügy nem terelődik' ' lovagias térre. Szilágyi Lajos — mint csak­­­­ tette — a költségvetés vitájában újabb felszó­­­­lalásokban fogja szóvá tenni Almásy Sándor főispán ügyét. Köszönetnyilvánítás. Megboldogult édesatyám elhalálozása alkalmából s mindazoknak, Kik részvétükkel felkerestek, hogy mély­­rége- fájdalmamat enyhítsék, ezúton mondok köszö-­­ netet. Singer Kálmán. |

Next