Ujság, 1928. május (4. évfolyam, 99-122. szám)
1928-04-01 / 99. szám
dapest, 1928 kedd, májusi A JL vammmmammumm r LÖFIZETÉSI ÁRAK redévra 10.80 pongft hóra _ _____ 4.— pengő rtriában agy hóra____S Schilling és sióm ára Budapesten, vidéken ályaudvarokon hétköznap.. 16 fillér írnap.. 32 fülér áriában hétköznap.. _ 30 Groschen írnap______ _ _ _ _ 40 Groschen jelenik vasárnap és ünnep utáni napok kivételével minden nap Alra 16 fillér [ Előfizetés | II. évfolyam, 99. szám SZERKESZTŐSÉG És kiadóhivatal: V. Vilmos császárral 34 TELEFON: Teréz 207- 54, 207-55, 207-56, 207—57 FIÓKKIADÓHIVATAL ÉS KÖLCSÖNKÖNYVTÁR Budapest, Erzsébet-körút 43 (Royal-épület) Telefonszám: József 316 -28 Bécsi szerkesztőség és kiadóhivatal: Wien, I., Kiimmerstrasse 4. Tel: 78-0 03 Mai számunkban Miem Sport-Ujság omániában katasztrofális pusztítást okozott a hamueső ti frank politikája frank volt a múlt esztendő francia porjának tengelye. A lerongyolódott frankot megbecsült értékké tenni, a frankromlást a gazdasági válságot enyhíteni, sőt kiöbölni, ez volt Poincaré legnagyobb becsa. S nem riadt vissza e cél elérése végett ikai áldozatoktól sem. Sőt belátta, hogy idozat, amelyet hoz, egyik jelentős támapénzügyi politikájának. Szakított a g és engesztelhellenség ama politikájával,ynek kimagasló képviselője volt, s Briand állott, aki viszont az engesztelékenység tolának bizonyult. Poincarénak frankpotja bevált. Ezt az eredményt biztosítani, sőt , sikerre kiépíteni, van hivatva Poincaré,a francia választásokban kifejezésre győzelme. A tegnapi pótválasztások van Poincaré sikerét jelentik. A francia nép ma ahhoz a politikához fordult, amely a asági kérdéseket tekinti legfontosabbaknak gazdasági szükségletek kielégítésére össz- Ssilla kormányzati erejét. A pénzügyi és asági újjáéledés eszméje az, amely a transzavazók túlnyomó részét a Poincaré hi- ik és szövetségeseinek táborába csábította taloldali szélsőségekre döntő csapást mért. Izsekilet és a demokratikus polgári poliellene fordult a kalandokró és felforgatóinak. A francia nép gazdasági sikereket szolid alapon, menten minden vad kőétől. Így miként alakul majd ki a Poincaréid politikája a választások után, ma még tudható. De már ma előrelátható, hogy and és Herriot békepolitikáján aligha fog itatni az a többség, amellyel Poincaré ráakar kormányozni. A német-francia körs sokkal erőteljesebb tempót vett az időben, semhogy váratlanul visszaforra a gyanakvás, és gyűlölködéspolitik. Egyáltalán az a benyomás tapasztalhogy a francia politikában a belső gaz-i politikához fog mindinkább simulni a tika is. Ami nemcsak Franciaországé egész Európának elsőrendű érdeke. A frank konszolidálása s a francia gazélet fellendülése égyük hathatós támasoly nagyon áhított világbékének. Egy ágilag konszolidált ország óvakodni fog a végzetessé válható politikai kalandtól, tehát biztatónak látjuk a francia váok eredményét Európa jövőjére nézve, a jági politikának döntő súlyát kelt felünk a bizalom egyik főtényezője g Ma- ez a felismerés az, amely fájdalmas érett bennünk, ha párhuzamot vonunk a politika és a magyar politika szelleme tudata között. Az állampénzügyi konció nemcsak hogy ki nem meríti a cél, és sikeres belső politikát, hanem éppen nálunk tapasztalható — túlzott dnságával aláássa az alapot, amelyre kellene. Ez az alap pedig a gazdasági a táplálása és a gazdasági szervezetek essége. Míg Franciaország kormányzatija a legteljesebb mértékben alkalmazván a gazdasági politikához, mert egy gazdasági fejlődésben látja minden jónak legnagyobb támaszát, nálunk ífélő, néha ötletszerű, néha egyoldalu avas politikai irányzatokhoz iparkodik irányzat alkalmazkodni s alkalmazni gi politikáját. Az a nyomasztó, sőt mi érzés, amely nálunk a gazdasági élet terén tapasztalható s az a kormányzati , amely túlteszi magát az országos elit szomorú tünetein s kiéli magát álasztás sikerein, politikai és kormányhalmának kiépítésén, végzetes hatásúvá, amint az aránytalanság egyre ki válik s az állam ereje egy vérszegény, vevesztett országtól várja táplálékát, nálunk, éppen magas politikai céljainkban, elsősorban a gazdasági létfeltételek mására, az összes gazdasági erők csatabilitására s minden gazdasági szervnek ilan életműködésére kellene beállitani ’.sz kormányzati politikát. Amikor egy az átfogó gazdasági programm s e pro- i végrehajtásához a megfelelő akarat és ellene. Amit pedig odaigelé fájdalmasan föznünk kell . • •4 Poincaré politikája győzött a francia választásokon Megerősödött a jobboldal és a jobbközép. Leon Blum megbukott. Hír szerint reorganizálják a kormányt. 143 ügyvéd, 55 orvos, 46 tanár, került a kamarába A francia választások a jobboldal és a jobbközép megerősödésével és egy Poincaré politikájának győzelmével végződtek. Ha nem kerületenként szavaztak volna, hanem a régi listarendszer szerint, akkor ez az eredmény talán még nagyobb lett volna, mert a listarendszer a legerősebb jobbpártnak, a Marincsoportnak nagyon kedvezett. A választások eredményének ilyen kialakulását tehát nem lehet a kerületi rendszerhez való visszatérésben látni. Kétségtelen, hogy Poincaré presztízse volt a választások legerősebb hatóereje, a bizalom, amelyet a nemzet többsége beléje helyez. Ezzel szemben állt a baloldali kartel 1926-iki fiaskója, mely oly megdöbbentően bizonyította, hogy a zilált pénzügyi helyzetben nem volt képes egyesíteni a kibontakozáshoz szükséges összes politikai erőket. Azt hisszük, hogy a jelen helyzetben senki sem ijedt volna meg jobban a baloldal abszolút győzelmétől, mint maga a baloldal. De azért, ha a baloldali polgári pártok és a szocialisták között meg lett volna az a taktikai együttműködés, ami a múlt választáson, akkor nem morzsolódtak volna le a jobboldal és a kommunisták között. Így tehát Poincaré anemzeti egység alapján tovább vezeti a kormányzást, amíg az államháztartás stabilizációját be nem fejezi. Akkor azok a nagy kérdések, melyeket most ad acta tettek, mint az adórendszer megváltoztatása, a Rajnavidék kiürítése, a háborús adósságok, a katonai leszerelés, a közigazgatás decentralizációja és a bürokratizmus megszüntetése — valószínűleg felbontják a Poincaré által egybekovácsolt Union Nationale-t. Egyelőre azonban ez a talán nem nagystílusú, de kipróbált, szívós és következetes államférfi a belső politika egyetlen biztosítéka és mellette csak Briandnak világos és nagyszabású békepolitikája az, mely szerint a francia közvélemény orientálódhatik. A választások nem jelentenek változást a francia politikának e két személyiség által inaugurált kurzusában. Sőt a szélsőségek letörése azt még örvendetesen meg is erősítette. A választások eredménye Paks, április 30. A vasárnap megtartott pótválasztások, amelyek a kamarai választások sorsát eldöntötték, nyugodtan folytak le. Csak a XIV. és XV. kerületben tűztek össze a kommunisták a rendőrökkel. A rendőrök teherautomobilon vonultak fel. Két rendőr súlyosan, kettő pedig könnyebben megsebesült. Máshonnan nem jelentettek zavargást. A rossz időjárás ellenére a szavazók ugyanolyan számban jelentek meg az urnáknál, mint a múlt vasárnap. A zuhogó esőben is a kiváncsiak nagy tömege sereglett egybe a napilapok szerkesztősége előtt, ahol a választások eredményét — nyomban az egyes adatok beérkezése után — szócsővel és lángítással hirdették ki. Számos lap külön kiadásokban jelent meg. Ezeket valósággal kitépték az árusítók kezéből. Este tíz óra felé kezdett ismeretessé válni az eredmény. Féltizenkettőkor a 422 választókerület közül 104 kerületből érkezett be az eredmény. Ekkor tudta meg a tömeg, hogy Leon Blum szocialista pártvezér a XX. párisi választókerületben megbukott Duclos kommunistával szemben, akit nemrégiben letartóztattak és aki most is fogságban van. A szocialista vezér bukása óriási feltűnést keltett. Annál nagyobb volt a meglepetés, mert a kommunisták máshol nagy veszteségeket szenvedtek. Tizenkét óra után aztán rohamosan érkeztek a jelentések, úgy hogy éjjel háromnegyed háromkor a 425 választókerület közül 423 eredménye már ismeretessé vált. Ekkor már nyilvánvaló volt, hogy a jobboldal és jobbközép, vagyis Poincarét támogató pártok előre törtek és még jobban megszilárdították vezérük helyzetét. Még mára se lehetett a véglegesen lezárt eredményt megállapítani és a lapok és az ügynökségek különböző választási statisztikát közölnek, aminek magyarázatául szolgálhat az, hogy Franciaországban a képviselők a választások alkalmával adnak ugyan programmot, de valamely parlamenti csoporthoz való csatlakozásukról csak az új Ház összejövetele alkalmával, vagyis júniusban fognak dönteni, amikor is hivatalosan beiratkoznak valamelyik parlamenti csoport tagjai közé. A választási programm azonban rendszerint megbízható útmutatásul szolgál a pártállást illetően. Ennek alapján állította össze a francia beügyminisztérium az alábbi hivatalos statisztikát. A kimutatás szerint a legfiatalabb képviselő egy 26 éves hirdetési ügynök, akit Páriisban választottak meg Poincaré-programmal. Az egyik tartomány szavazatának eredménye még hiányzik és a statisztika csak 611 képviselőre vonatkozik. Ezek közül 305 tagja volt a régi képviselőháznak is, míg 306 új ember. Belügyminiszteri közlemény a választás eredményéről A megválasztottak között van Painlevé hadügyminiszter, Aubois, a jóvátéteti bizottság volt elnöke, Lastegrie pénzügyminiszter, a szociálradikális Queuille földművelésügyi miniszter, Daladier, a radikális párt elnöke, Ciar sals, a kamarai radikálisok volt vezére és mások. A kamara újonnan megválasztott tagjai foglalkozás szerint a következőképen oszlanak meg: Ügyvéd és közjegyző 143, orvos, állatorvos és gyógyszerész 55, tanár és tanító 46, újságíró és író 55, hivatalnok és volt hivatalnok 28, lelkész 4, katona 8, alkalmazott 15, munkás 22, mérnök, építész és szobrász 20, földmivelő 40, földbirtokos 57, iparos 62, kereskedő 26, hajósvállalkozó 2, bankár 2, diplomata 1 és más foglalkozású 15. Az Excelsior bizonyos híreszteléseket közöl a Poincaré-kormány átalakításáról, melyek szerint Sarraut belügyminisztert Indo- Kina főkormányzójává nevezik ki, Herriot pedig a választások után előadó körútra indul Dél-Amerikába. Ugyancsak beszélnek Bokanowski kereskedelmi és Perrier gyarmatügyi miniszter lemondásáról is. Ezeket a híreket, a lap szerint, a legnagyobb óvatossággal kell fogadni. Az összes lapok megállapítják Poincaré nagy sikerét és a mérsékelt pártok győzelmét. Párig, április 30. (Havas.) A kamarai választások eredményéből kitűnik, hogy Poincaré kormánya legalább 370—380 szilárd és egységes szavazattöbbségre számíthat, amely 460 szavaira emelkedhetik, ha mindazok, akik programjukban a kormány támogatását ígérték meg, betartják ígéretüket. Jobboldalt 15 (11) Jobboldali republikánus 145(128) Baloldali republikánus 106 (85) Jobboldali radikális 55 (48) Radikális 123(135) Szociálrepublikánus 47 (48) Szocialista 101(102) Kommunista 14 (27) Szociálkommnista 2 (0) Regionalista 3 (0) ROVA£ Elmennek? Két hét alatt úgy megszoktuk olasz vendégeinket, hogy szinte furcsa, ha elmennek. Nem éreztük látogatásnak ittlétüket s nem lep meg, hogy az ő szónokuk is olyat mond, hogy otthonukból távoznak, mikor tőlünk hazamennek. A politikai elfogultságokon messze felülemelkedve, vendég és vendéglátó át van hatva az egymáshoz tartozás tudatától. Sokan jól érezték magukat nálunk, soknak adtuk szívünk szeretetét, de ez a bensőség kétoldaluan csak az olaszok és köztünk fejlődött ki. Nagy nemzeti értékként ápoljuk ezt az érzést s nyugodt bizakodással érezzük az olasz barátságban jövőnk egyik pillérét. Isten velük! * A bolsevizmus tehát nem üres rémkép és ürügyi a reakció számára, mert ime itt van Kun Béla, aki Magyarország felforgatására öt hónapig lakott egy bécsi hónapos szobában, bujkálva, mint a poloska és csapdába kerülve, mint az egér. Most ugyebár világos, hogy mindenkinek a szavát el kell fojtani, az egész országot szigorú kordában kell tartani, hogy kordában legyen tartva Kun Béla kis csőcseléke is. Pedig láthatnák, hogy ez ellen a rongyos kis veszedelem ellen elég a bécsi rendőr is. 4. A nemzeti ünnep törvénybe van iktatva és folyik a munka. A nemzetközi ünnep nincs törvénybe iktatva és minden munka megáll. Nem gondolják-e, hogy a törvényalkotáson elkél egy kis korrektúra, mégpedig a nemzeti ünnep javára? Mussolini Magyarországról Berlin, április 30. A Tag rendkívüli érdekes beszélgetést közöl, amelyet római levelezője a német-olasz közeledés lehetőségéről folytatott Mussolinival. Bevezetőül a levelező megjegyzi, hogy Mussolini bámulatos pontos tájékozottsággal rendelkezik a szomszédállamok külpolitikájáról és bámulatos világossággal ítéli meg e politika kihatásait. A megbeszélés lefolyásáról a tudósító a következő részleteket közli: Megkérdeztem Mussolinit — írja a levelező — vájjon nem volna-e lehetséges Olaszország és Németország között is a barátság kimélyítésének olyan politikája, mint aminőt jelenleg Olaszország és Magyarország között követnek. — Ez pusztán Németországtól függ — erzeti a válasz. Megkérdeztem tőle, mit tehetne Németország, hogy kiráboljon elviselhetetlen helyzetéből és képes legyen szövetséget kötni. Ami most következik — folytatja a tudósító — az megrázó volt. Mussolinitól kellett hallanom azt, amit jól érez bensőjében minden német, aki ezt a nevet megérdemli, de amit a Berlinben most uralkodó politika kötelességének vél elhallgatni. Nyilvánvaló, hogy Mussolini előtt, aki a tettek embere, nem lehet az üres kardhüvelyről szóló siránkozással előállani.