Ujság, 1928. május (4. évfolyam, 99-122. szám)
1928-04-01 / 99. szám
2 Magyar rendőrtisztek érdeklődnek Kun Béla tervei iránt Bécsben Az eddigi megállapítások szerint a magyarországi kommunista sejtszervezet kiépítésére törekedtek a bolsevisták. Az osztrák szocialisták Kun Béla kiadatásának megtagadását követelik Kun Béla még mindig a bécsi rendőrség foglya. A bécsi rendőrség a legnagyobb erélylyel folytatja tovább a nyomozást annak megállapítására, mik voltak bécsi tartózkodásának igazi céljai. A lefoglalt iratokból és levelezésekből már megállapították, hogy Kun Béla messzemenő terveket szőtt és elsősorban Magyarország bolsevizálására törekedett. Ennek a célnak az érdekében egy kongreszszust is össze akart hívni, amelyen megjelentek volna az országban élő és titokban a kommunistákhoz húzó magyarok, a külföldre szökött bolsevisták és Moszkva küldöttei. "Ezen az értekezleten beszélték volna meg, hogy lehetne a magyarországi kommunista sejteket kiépíteni. Kun Béla letartóztatásával már az eddigi megállapítások szerint is sikerült elejét venni minden fajtájú kommunista megmozdulásnak. Kétségtelen ugyan, hogy Moszkva küldöttei bármilyen céltudatosan és nagyszabásúan is láttak volna hozzá, hogy Magyarországon újból nassevista mozgalmat kezdeményezzenek, kikért nem remélhettek. Az 1919-es kommunista uralom borzalmai után aligha találtak volna embereket, akik ennek az őrületnek szolgálatába szegődtek volna. Inkább az a haszna a vörösök vezére letartóztatásának, hogy így meghiúsítják könnyen befolyásolható embereknek egy veszedelmes kalandba való belesodródását. Kun Béla tervei és munkásságára vonatkozóan különben a legjellemzőbb, amit a bécsi szocialisták lapja, az Arbeiterfeeitung ir. Azt fejtegeti, hogy Kun Béla Landler Jenő halálának hírére vállalkozott a bécsi kirándulásra. Landler és Kun ugyanis — mondja a bécsi szocialista lap — éles ellentétben állottak egymással és Landler akadályozta meg, hogy a munkásmozgalom emigrált embereit a bolsevisták veszedelmes kalandokba beleugrassák. Kun Béla most az emigrációból ki akarta nyomni Landler embereit, hogy helyükbe a maga embereit tegye és így szervezze meg a magyarországi sejteket. A lap szerint Kun Béla sem Ausztriában, sem a Balkánon nem tervezett semmiféle akciót és pünkösdre nem akart semmiféle nyílt mozgalmat kirobbantani. Foglalkozik a kiadatás kérdésével és természetesen azt írja, hogy az osztrák kormány nem szolgáltathatja ki Kunt Magyarországnak. A kiszolgáltatás kérdése természetesen más országokat is foglalkoztat és mindenütt azt írják a munkál lapok, hogy Kun Bélát vissza kell szállítani Oroszországba. Magyarország részéről még nem történt meg a kiadatás formai részének megújítása. Magyar részről egyelőre sokkal nagyobb fontosságot tulajdonítanak annak, hogy megállapítsák Kun Béla céljait, kifejtett munkásságát és összeköttetéseit. Ebből a célból a bécsi rendőrigazgatóságon már jelentkezett Schweinitzer József dr. budapesti rendőrfőtanácsos , detektívfőfelügyelővel, hogy a szükséges információkat megszerezze. A magyar rendőrtisztekkel Presser kormánytanácsos, a bécsi nyomozás vezetője ismertette az eddigi megállapításokat és tanulmányozás céljából rendelkezésükre bocsátotta a lefoglalt nyomtatványokat, iratokat és levelezést. A magyar rendőrtisztek egyelőre még Bécsben maradnak, hogy a nyomozás további adataival is megismerkedhessenek és csak azután térnek vissza Budapestre, hogy jelentést tegyenek az illetékes köröknek. Nagyon valószínű, hogy hazatérésük után különböző intézkedések következnek, mert hír szerint Kun Béla Magyarországon tartózkodó emberekkel is kapcsolatban volt. Kun Béla ügyével az angol és francia sajtó is igen bőségesen foglalkozik. Szinte egyértelműen úgy magyarázzák a magyar proletárdiktatúra vezérének újabb felbukkanását, mint Közép-Európa békéje ellen tervezett veszedelmet. Igen nagy és súlyos befolyású lapok amellett kardoskodnak, hogy az osztrák kormánynak Kun Bélát ki kellene adni a magyaroknak, hogy azok az általa elkövetett borzalmas bűnökért felelősségre vonhassák. BÚTORHITEL A győri faipar hírneves bútorait közvetlenül a gyártól vásárolhatja részletre is, készpénzárban jótállás mellett HEGEDŰS és TÁRSA cégnél a Győri Faipari és Faértékesítő rt. Győr, képviseletíné! Budapest, VII., Dohány utca 10 Köztisztviselőknek külön kedvezmény. Közgyűlés írta Illy János t. A nagy részvénytársaság irodáiban a székjét gyilkoló, fehéren szétporzó villámfényben izzadt, sápadt arcok hajoltak az óriás könyvek fölé. Az írógépek csontbillentyűi zakatolva locsogták a száraz üzleti titkokat. A megszokott munka monoton egyhangúsága darálta robotját, mintha mi sem történt volna. Egy örök, megállíthatatlan folyónak tetszett a munkának ez a zajgó továbbcsobogása. Pedig szörnyű beteg élet rohant végig a részvénytársaság főütőerén. A bukás közeli bekövetkezése, amelyről azonban a részletmunkának ezek a kis, apró rabszolgái nem tudtak. II. A vezér zöldpárnás ajtaja még hét órakor sem nyílt ki az angol bőrbútorokkal ásító, dohányszagú fogadószobába. Az egyenruhás szolgák egymás felé pislantottak. Mi az? Ők csak azt látták, hogy a vezér ma szokása ellenére, még hét után is ittmarad az irodában. A hivatalnokok egymásután elszállingóztak. Ki haza, ki más szerény, cseppnyi életörömhöz. Csak egy pár túlbuzgó óvatos maradt ott, szorongó remegéssel tekintve a zöldpárnás ajtóra. Hátha még szüksége lesz valamelyikükre a hatalmas vezérnek és akkor éppen őt találja itt. Milyen gyönyörű, felhajnarodó reménye lenne egy előléptetésnek, vagy fizetésjavításnak. De bizony a stréberek is megunták lassan a várakozást, mert már félkilencre járt az idő és a zöldpárnás ajtó még mindig makacsul hallgatott. Már a szolgák is eltávoztak egymásután, csak a vezér saját külön embere maradt ott és egyetlen tisztviselője a vállalatnak. Kopasz, görnyedt vállú, pápaszemes kis emberke, a legelmaradottabb, a legjobban sarokba lökött kis régi emberleltára a nagy részvénytársaságnak. Buzgón, szinte éhes, mohó munkadühvel hajolt a könyv fölé, amely a nagy számok hazugságait szórta a világ szemébe. III. Odabenn a vezérigazgató elfehéredett arccal, szorongó lelkiismerettel ült az előkelő anahagodi-iróasztal ellőtt. A szárnyas kalapu Bukarest, április 30. A Bukovinában, Moldvában és Besszarábiában észlelt hamueső területén még mindig sülét az égbolt, bár az eső megszűnt. A beérkezett jelentések szerint a falvak lakos,ságát valóságos pánik fogta el. Az emberek nem mertek házaikba menni, mert attól tartottak, hogy a hamueső földrengés előjele. A tornyokban egész napon át szóltak a harangok. Ilire terjedt, hogy Besszarábia határán vulkán tört ki, kiderült azonban, hogy ez a híresztelés téves. Az itteni meteorológiai intézet távirati érdeklődésére Lembergből azt az értesítést kapta, hogy Lengyelországban is volt, bár gyengébb, hamueső a Lemberg—Kroki, közötti területen. Csernovicban a ritka természeti tüneménnyel egyidőben hatalmas tűz ütött ki a gyárnegyedben. Az Astra lécszeggyár tetőzete gyulladt ki s a tűz a nagy szélviharban átterjedt a „Metall- Lampe“ gyártelep műhelyeire is, majd egy bőrgyárra, úgy hogy pillanatok alatt lángban állt az egész gyámegyed. A hamueső okozta egyiptomi sötétségben a tűzoltóság csak egy óra múlva tudott a tűzhöz nagynehezen elvergődni, addig ikás merkur-bronzszobrocskát bámulta. Víziós képekben elvonult előtte a holnapi közgyűlés botránya. Be kell majd számolnia bűnlajstromáról. Az elhibázott üzletekről, amelyek a bukáshoz jutatták a részvénytársaságot és saját magát is. Mert neki is elúszott minden pénze a nem sikerült üzleteken. Már hallotta a feléje tátongó szájak gyűlöletikapujának ordító zengését: Ki vele!... Gazember!... A hatalom trónja recsegve-ropogva inog alatta, lezuhan vele a mélybe, az elfeledésbe, talán nyomorba, züllésbe ... Nem! Ezt nem várja bel Ne hallja meg a bukás szörnyű dördülését, amelybe belesükyül a szív, az ész és minden csöppnyi idegszáj, amely még ehhez az élethez fűzi! Kivette a kis nevető revolvert a fiókjából. Már régen meg van töltve. Próbálta a ravaszt. Egészen egyszerűen, csöndesen fog eltávozni az összeomlás rázuhanó átka elől. Felmegy a kaszinóba vacsorázni, utána bejön ide, ebbe a csöndes, hullaszagu irodába és végez magával. A feleségétől el se búcsúzik. Minek? Volt-e csak egy csöppnyi igaz meleg szál is, amely egybefűzte őket. Inkább barátnője, kitartott csecsebecséje volt, mint asszony, vele érző, örülő, szenvedéseiben, szomorúságában vele síró feleség!... Hiszen, ha elárulta volna neki, hogy mi zug-zakatol itt fejében már hónapok óta, milyen szörnyű bukás veti előre árnyékát, ez a mosolygó, életörömök dús pompázásában csillogó fiatal nő egyszeriben elfutott volna tőle, mint egy ijedt pillangó a megzörrenő bokorról... Ettől búcsúzzon ő? Aztán itt van az a majomképű, hencegő fráter, a vállalatnak «tehetséges, fiatal] igazgatója, ahogy a részvényesek becézik, akinek soha még egy értékes gondolata nem volt, aki holnap együtt ordítana feszüsdmeget reá... A felesége melegen, mély pillantásokkal néz erre az emberre ... Émelyítően ostoba dolog, amiről már az egész társaság tud ... Nincs más út, csak menekülni, rohanni ebből a ferde, lehetetlen életből, amely csak botrányt, zuhanást tartogat számára. Megsimogatta a kis revolvert a fiókban. Nevetett rá, mint egy kedves, megértő jóbarátra, akivel titkosan összevillanó gondolatai vannak. IV. A zöldpárnás ajtó lassan kinyílt. Az apró, pápaszemes, kopasz kis hivatalnok állt meg benne. Csüggedt kézzel, alázatosan hajlongva, mint egy szomorú, kínlódó kis denevér, amelyet a sors szögelt ki a részvénytársaság kapujára. A vezér fölriadt tépelődő magányosságából. — No má az, Glockner? — Megbocsát, vezérigazgató úr ... — bukdácsoltak elő az alázatos, földreroskadt szavak a tisztviselőből, — egy tiszteletteljes kéréssel jövök... A vezér fonnyadt, befelé nevető száján halk mosoly libbent meg, mintha függönyt rántottak volna meg egy szomorú, becsukott, öreg házon. — No, mi az? Tőle kérnek valamit, a halálraítélttől, aki fölött beborult az élet szikrázó napjától terhes kék ég? Érdekes, izgató ez az utolsó kaland az élet színes, meleg valóságával. — Negyven éve szolgálom a vállalatot, vezérigazgató úr... a fizetés bizony kicsi ... nagyon kicsi... a család pedig nagy, nagyon nagy ... Öt gyerek... Iskola, ruha ... rengeteg kell, vezérigazgató úr ... a kollégáim mind elhagytak ... Nekem van a legkisebb gázsim ... Mindig csak a fiatalok lépnek elő ... Egyszer talán én is... Gondoltam, a holnapi közgyűlés, vezérigazgató úr... talán rajtam is lehetne segíteni... Segíteni? ... Egy emberen segíteni, mikor egy részvénytársaság pusztul el!... Érdekes!... Eddig mindig szürkének, jelentéktelennek találta egy apró ember sorsát... Ha eléje került néha, mindig talált rá száraz, üzleti szavakat, amelyekkel elhárította magától a szegénység rákapaszkodó könyörgését. Nem is értette, hogy lehet valaki szegény?... De most, mint csöppnyi meleg balzsam, hullott a Szívére ez a kérés. — Hm ... Rendben van ... Belátom, önnek igazán régen van szüksége egy kis előléptetésre... Nagy a család ugye? ... Halljuk, hányan is vannak, az előbb mintha mondta volna? ... Valami kéjes, melegen fürdető érzést váltott ki belőle most a nyomor, a szegénység eléje csöppent ize. Úgyis mindegy már minden, miért ne merüljön bele most ennek az alázatos emberkének a nyomorába. — Heten vagyunk, feleséggel... gyerekekkel együtt... És itt elsorolta a kis család tengernyi baját. Szűk, dohos lakás... lyukas cipők is Éhes szájak ... Apró összegecskék alázatoskodtak elő vánnyadt, remegő ajkán ... Olyan összegecskék, amik mosolyt keltettek az emberben, hogy ilyenek is ráborulhatnak egy emberéletre kínzó problémaként. A vezér felemelte tekintetét, amelyben most szokatlan mosoly fénylett. — És valami különös kívánsága, vágya nincs, kedves Glockner? Mondjuk ... egyszer lerándulni nyáron, izzó, szép napsugaras nyáron a tenger mellé ... Jót tenne a beteges feleségének a tengeri levegőeléjebukkant az ő asszonya otthon, aki jókedvű, ép tüdővel annyit kacagott a nyáron udvarlói társasságában a tenger mellett) vagy színház néha... a lányainak, könyv a fiuknak ... kultúra Glockner úr, egy kis kultúra ... Glockner úr feje lezuhant a mellére. — Nem is merek minderre gondolni vezérigazgató úr! De aztán meg minek is ez a sok bolondság!... Egy kis fizetésjavitás ..» mondjuk__ — Nos, mondjuk? ... Mondjuk? — hörgött fel a kíváncsiság a vezérből... Mennyi lehet az az összeg, amivel ön meg volna elengedve? Csak mondja ki bátran, ma igazán adakozó kedvemben vagyok! Az ajka keserű, száraz nevetésre nyilt. — Csak mondja! Hát mondjuk ... havi... havi... Valami nagyon nagyra tartott összeget mondott Glockner úr. Utána ijedten szisszent meg. Istenem, a vezérigazgató úr most azonnal fel fog ugrani, széles, vastag nyakán kidagadnak az erek, ahogy az történni szokott, ha valami nem ment rendben a bankban, ordít, üvölt, hogy ez a magányos esti iroda visszhangzik a bömbölésétől... Hogy lehet valaki ilyen mérhetetlenül szemtelen!... A vezér elcsodálkozó arca gúnyos, lenéző mosolyba halkult. — Ennyi az egész? ... Meglesz!... Meglesz, kedves Glockwerkám!... Ezúttal igazán nem feledkezem meg magáról!... Mert ön kiváló tisztviselő!... Megérdemli ezt a Csekélységet!... Lesz gondom rá, hogy amit kért, megkapja... Isten önnel! Töltse jól a mai éjszakát otthon, örvendeztesse meg a családját a biztosan elkövetkező fizetésjavítással. Rendezzen nekik ma karácsonyi éjszakát ÚJSÁG Három gyár kigyult és leégett a hamueső okozta sötétségben Bukovinában, Moldvában, Besszarábiában és Galíciában esett hamu . Nagy pusztítást okozott a vihar Németországban csak a gyári munkásság próbálta vödrökkel oltani a tüzet, de a nagy szélben nem ment semmire. Mind a három gyár porrá égett. A kár meghaladja a tízmillió lejt. Több munkás és tűzoltó megsebesült. A Metall-Lampe gyár egyik mérnökének felesége súlyos égési sebeket szenvedett, mert mentés közben rázuhant egy égő gerenda. Nagy vihar Németországban Frankfurt, április 30. (Wulff.) A jelentésekből megállapítható, hogy az a vihar, amely vasárnap Németország délnyugati részén, különösen pedig a Bergstrasse vidékén pusztított, egyike volt a legsúlyosabb időjárási katasztrófáknak az utolsó évek során. A viharról Zwingenbergből a következőket jelentik: Az óriási iszap és hordalék tömegek a szűk utcákat két méter magasságban lepték el. A jobbára kisemberek tulajdonában levő házakat iszap és jég födi. A gyümölcstermés és igen sok állat is elpusztult. A Bergstrasse más vidékén is nagy pusztítást okozott a jégeső. Súlyos károkat jelentenek a Rajna középső KEDD, 1928 MÁJUS 11 ÜL IS. folyásának vidékéről. Egy Kölnbe haladó D-vonat szénszállító kocsija kisiklott, aminek következtében az utánakapcsolt csomagszállító kocsi a szerkocsiba szaladt. Szerencsére emberéletben nem esett kár. Nagy a kár Pfalz déli részein is. Itt darabos jégeső hullott, amely mindenütt nagy kárt okozott. Landauban egyes helyen több méter magasra emelkedett az áradat. Igen sok élelmiszeráruház árukészletét tette teljesen tönkre a víz. A politika hírei Nagy Emil dr. volt igazságügyminiszter, aki tudvalevően Berki Gyula dr.-ral együtt kilépett az egységes pártból s azóta bizonyos bel- és külpolitikai kérdések miatt éleshangu polémiába bocsátkozott Bethlen István gróf miniszterelnökkel, vasárnap beszámolóbeszédet mondott választóköri letének székhelyén, Jászladányban. Súlyos kritikában részesítette a magyar diplomáciát s a londoni magyar követről azt mondotta, hogy bár másfélmilliárdos jövedelmet kap, itz pengő hasznot sem jelent az országnak. — Diplomáciánk — folytatta Nagy Emil — még mindig azt hiszi, hogy ballplatzi előírás szerint sokekat adni, táncolni tudni és kurizálni. A magyar kormány angliai követe mindent megtett a Rothermere-akció ellen s azt is kifogásolta, hogy a magyarok hálaaláírásait Londonban adják át Rothermere lordnak. Majd ezt fejtegette: — A magyar kormányzatból egyeduralmat csináltak. Ma alig van olyan ember Magyarországon, aki ne függne a kormánytól. Én az általános, titkos választójog alapján állok, amely benne van a kormány programjában. Rendszerváltozást követelek az ország érdekében és reális külpolitikát. Reális külpolitika csak az lehet, ha jelszavak helyett a határoknak néprajzi alapon való megváltoztatását követeljük s ha Rothermere lord politikájával Bethlen István gróftól kezdve mindenki azonosítja magát. Az én politikám a vértelen kiigazítás politikája. Megyek előre a magam útján és ezt kiáltom a kormánynak: Állj, ne tovább! Urak IDSL: Egy pengő postabélyeg ellenében diszkréten küldök prospektust egy szenzációs találmányról, melynek komolyságát és azonnali, biztos, kitűnő eredményét orvosok és cégem reputációja biztosítják. „Gummikönig", Wien, 1., Stefansplatz 2. Alapittatott 1905. Telefon 75-605 I II ........... .................... .........