Ujság, 1928. május (4. évfolyam, 99-122. szám)
1928-04-01 / 99. szám
KEDD, 1928 MÁJUS 1 ÚJSÁG Politikamentes beszélgetés a „ Tigrissel Látogatás Clémenceaunál — Mindenről beszél, csak politikáról nem — Kispadon üldögél a háza előtt és filozófiai munkákkal foglalkozik Látogatás a nagy államférfiú falusi otthonában Az Újság számára itt a I. B. St. CLAIR Miután átvergődtem Poitou ingoványain és rövid pihenőre megálltam Champagneban, a Hotel Rousseauban, kora reggel St. Vincentdu-Jard felé indultam, hogy megkeressem a „Tigrist**. — Otthon találom-e az elnök urat? — kérdeztem, mert mindenki elnök úrnak szólítja ők — Clémenceau elnök urat? Otthon, uram, de nem szokott ám senkit sem fogadni. — Néha azért mégis — vetette közbe egy fiatal leány. Ez a kijelentés balzsam volt szívemre. Elindultam a tengerpartnak megjelölt helye felé, mely körülbelül egy kilométernyire volt. Balkéz felé nagy gazdaságot és rajta udvarházat láttam, de az nem lehet az a ház, melyet a látogatók olyan gyakran leírtak már. Jobbkéz felé kicsiny, alacsony épület nézett a tengerre; a ház tetején a gallus-kakas pompázott, a házat rekettyés sövény vette körül. A hozzávivő utat fenyőfák szegélyezték, kerítés nem látszott semerre, helyette pazar bőségben virultak a virágok, ahogy azt Monet szerette festeni. Egy jelzőtáblán azt olvastam, hogy „Magántulajdon**. Jobbnak láttam tehát, hogy a kertészhez forduljak. — Nem hinném, hogy az elnök úr fogadná !— felelte kérdésemre a kertész. Én erősködtem, minden rábeszélőképességemet kifejtettem. — Tessék talán ott az első ajtón megpróbálni — mondta végre a kertész. A megjelölt helyen a komornyik letette a tálcát, melyet kezében tartott, alaposan szemügyre vett, majd azt felelte, hogy az elnök úrnak nincsen ráérő ideje újságírók fogadására. — De azért csak tessék ideadni névjegyét !— fejezte be mondatát. Néhány másodperccel utóbb bevezetett . Minden italszöküő ártalmas! Használja a hidrogénes „Feketefejű shamilton“ t, mely 15 perc alatt szőkít és teljesen ártalmatlan. Dupla zacskó tartalommal ára 40 fillér Mindenütt kapható! Vezérképviselet: Mihály Ottó gyógyárunagykereskedés, Budapest, VI. Podmaniczky utca 43 Odakünn ugyan már rügybe pattannak a fák, tavasz nyújtózkodik, de az ön számára és a családja számára ez a mai éjszaka lesz a karácsony ... Gondom lesz rá, hogy feltétlenül megkapja a kért javítást... Vezéri szavamat adom rá ... Hosszú, sovány kezében megremegtek az alázatos, csontos ujjak, mint didergő kis verebek. — Fel is irom magamnak ... Első dolgom lesz holnap, hogy az ön javításának ügyét elintézzem! Az előtte váró fehér papírlapra rásuhantak az óriás betűk: » Glockner fizetésjavítás, okvetlenül... Szorgalmas, derék ember!... Megérdemli!.. .» Glockner mélyen meghajtotta magát. Odakünn ájult örömében ráborult a szolga vállára. — József! Milyen ember a vezér! Milyen ember!... V. Otthon boldogságra gyújtotta a hirrel a családot. Ezen az estén nem voltak büszkébb, megelégedettebb szegény emberek a városban, mint Glocknerék. Hogy mi mindent terveztek ki abból a javításból, amelynek napja holnap fog fölragyogni a fejük fölött! Talán ki se tellett belőle. De ők úgy érezték, hogy kitelik abból még a mesebeli kincs is. VI. Éjjel egy órakor megdördült a részvénytársaság nagy palotájának zöldpárnás ajtajú vezéri szobájában a kis nevető revolver. VII. A lapokba az öngyilkossággal kapcsolatban bekerült a következő közlés is: «Hogy milyen nemeslelkű főnöke volt alkalmazottainak, bizonyítja, hogy még az öngyilkosságot megelőző perceiben is tisztviselőinek juttatandó fizetésjavítás gondolatával foglalkozott. Az asztalán cédulát találtak e néhány sorral: Glockner fizetésjavítás, okvetlenül ... Szorgalmas, derék ember!... Megérdemli! ...» A temetésen bokros közgazdasági érdemei mellett különösen ezt a nemes emberi vonást emelték ki a búcsúztató szónokok, szalonba, mely egyszinten volt a rekettyebokrokkal körülszegett terrasszal, ahonnan messzi kilátás nyílt a tengerre. — Az elnök úr hajlandó fogadni — adta értésemre a komornyik, de csak igen rövid időt szentelhet nekem, mert nagy munkában van. Nem sokkal utóbb megjelent Clémenceau, a fején házisapka volt és könnyedén sétabotjára támaszkodott, megjelent a férfiú, kit a katonák Le Pere la Victoire-nak neveztek el. (A győzelem apja.) — Jónapot, elnök úr! — Jónapot. — Nagyon meg vagyok hatva, hogy elnök úr szives fogadni és az én esetemben kivételt tesz megszokott gyakorlatával szemben. — Igen. — Engedje meg elnök úr, hogy mindenekelőtt az egészsége iránt érdeklődjem. Clémenceau könnyed vállvonulással felelte. — Az egészségem... az én koromban? — felelte s azzal elmondta, hogy régóta cukorbajos. — De minek köszönjem a szerencsét? — kérdezte. Elmondtam, hogy évenkint elszoktam jönni Poitou-ba. Már régóta ígérgetem magamnak, hogy fölkeresem aigrist. A hadviseltek kongresszusa jó alkalmad szolgál arra, hogy megkérdezzem, mi a véleménye a «győzelem gyümölcseiről». Rejtélyes mosoly jelent meg Clémenceau arcán és azután, mintha kérdésem el sem hangzott volna, egészen másvalamiről kezdett beszélni, a kedvenc témájáról, a vidékről, annak is arról a részéről, amely az ő külön vidéke. — A magam gusztusa szerint építtettem ezt a kis házat, hogy szülőföldem levegőjét nyugalomban szívhassam, — mondotta. — Szükségem van rá. A telek puszta volt és én minden talpalatnyi földjét virággal ültettem tele, amint látja. Gratuláltam az elnöknek munkája eredményéhez. Ez a kitérés azonban messze vitt célomtól s azért tapintatosan megkíséreltem, hogy visszatérítsem ahhoz a tárgyhoz, melyről a nagy öregember olyan szívesen hallgatott. Néhány ártalmatlan kérdést intéztem hozzá különböző politikusokra vonatkozókat. Kurtán azt felelte, hogy ő már jóideje szakított minden politikussal, különben is azt tapasztalta, hogy a politikusok egy része maga is visszavonult. — Ez a világ rendje. Engem is sokszor zaklattak, hogy térjek vissza a politikába, de az ilyen rábeszélésekre sohasem adtam semmit. Még mindig abban reménykedve, hogy szóra tudom bírni az elnököt, egyéb kérdésekkel próbálkoztam. De erősködésem nyilvánvalóan rosszul esett neki. Clémenceau visszavonult a csatából, Clemenceau, aki mindig első sorban volt és tigrisi dühvel harcolt. — Jobbnak látom — mondotta —, hogy ne feleljek önnek. És mindenekelőtt arra kérem, ne jegyezzen, mert azzal egyáltalán lehetetlenné teszi, hogy beszéljek. Adja a kezét, hadd rázom meg és jöjjön el .Jó reggelt kívánni, amikor csak tetszik, de ne várja tőlem, hogy bármily aktív szerepet is vállaljak közügyekben. — Dehát a parlamentről nincsen mit mondania elnök úrnak? — folytattam az érdeklődést. — Nem kívánok azokról beszélni, akik hatalmon vannak, — felelte Clémenceau és néhány szóval kétségét fejezte ki a locarnói politika és a megismételt konferenciák iránt, egyben pedig rámutatott arra a szerepre, melyet ő maga Versaillesben játszott. — De ne gondolja ám, hogy újabb háborút kívánok, — tette hozzá. — Hogy azonban visszatérjek önhöz, — nem szolgálhatok semmiféle tanáccsal, ön fiatalember, én öreg vagyok. Valószínű, hogy úgy sem értene meg. Ezen a helyen hallani sem kívánok a politikáról. Itt én csak a filozófiának élek. Ez az utóbbi megjegyzése arra ösztönzött, hogy egyik utolsó művére, az „Au soir de la Pensée" című könyvére (A gondolat alkonyatán) térítsem a szót és ekörül a 4 na körül valóban hosszabb beszélgetés fejlődött. Azután más témák felé fordult a beszélgetés, köztük Clemenceaunak arra az immár történelmi jelentőségű levelére, melyet a szövetséges nemzetek adósságának kérdése dolgában intézett Amerikához. Clémenceau igen melegen beszélt Amerikáról. — Az amerikai légió derék katonáinak franciaországi látogatása mélyen megindított — mondotta. — Hatvan éve ismerem az amerikaiakat, láttam őket munkaközijén és egész hosszú pályám folyamán együtt voltam velük gondolatban. Pershing tábornok látogatása életem egyik legemlékezetesebb eseménye volt. Az évek súlya, sajnos, eltilt attól, hogy újra ellátogassak Amerikába ... Clemenceau itt hirtelen elmetszette a szót és én megértettem belőle, hogy az intervjú véget ért. Megráztam a keztyüs kezét, mely elém nyúlt. Az elnök katonásan üdvözölt és barátságos gesztussal kikísért az útra. Mikor az ajtó becsukódott mögöttem, még egy pillantást vetettem az ablakon keresztül a nagy öreg férfiúra, aki visszatért munkájához. A „Bell Ébats“ háza nem fog elmosódni emlékezetemben. Benne, a családi környezet csöndjében és békés szépségében szentelte magát Clemenceau, a „Tigris**, a cselekvés férfia, a filozófiai szemlélődés és az irodalmi akotás komoly gyönyörűségének. Ez a ház a menedéke, a megnyugvó helye — jó messzire van Páristól és a politikai küzdőtértől, amelyet örökre elhagyott. Rendkívüli egyszerűsége híven tükrözi Clémenceau jellemét; teljesen egyezik egész életével és ízlésével. Alacsony, hosszan elnyúló fehérfalu a ház, a tetejét vörös cserép fedi, úgy terül el egy kavicsos ösvényű, virággal teli kertben. A ház napsütötte falának egy fából való pad támaszkodik, azon szokott Clemenceau üldögélni és elmélkedni. A kert közepetáján egy csaknem tizenkét méter magas árboc emelkedik. Lobogó nem leng rajta, de verőfényes napokon, mikor a szél erősen fúj, néha egy tizenkét méter hosszú selyempontyot húznak fel reá, melyet a tengeri szellő megduzzaszt és hullámosan ingat. A selyemhal a japán nagykövet ajándéka, mert a „fölkelő nap“ országában a ponty a férfiasság jelképe. Nem messzire az országidtól, egy szikla nyúlik előre a tenger felé. A szikla tetején kis épület, amolyan kioszk, vagy inkább sátor, ahonnan Clemenceau Ré-sziget partjait nézheti és Perray fokát, közöttük a Földközitenger kék vizét, melyet a habok fehér foltjai tárháznak. Mikor Clémenceau visszavonult a „Bels centiméter elég egy pár cipő tisztításához/ Eltekintve attól, hogy a Meltonian minősége felülmúlhatatlan, gazdaságos is, mert kis mennyiséggel nagy eredményt érünk el. Fehér, fekete és 3 fajta sárga színben kapható mindenül: vi0ltOIlÍcif! * CREAM fór COOD SHOE5^ Mindenütt kapható! Vezérképviselő: KÁRMÁN MARCEL Budapest, IV, Piarista utca 14 (Váci-utca sarok) Tel. T. 111—82 Meltonian Works, London N. W. 2. Ébatsh-ba, az volt a kívánsága, hogy a kertjét hagyják meg vadonnak, ne rendezzék el a kertészi művészet szabályai szerint. Nem kívánt benne sem kavicsozott ösvényeket, sem szabályos virágágyakat. De azóta megalkudott és engedett a kertésznek, aki közös megegyezéssel néhány ösvényt nyitott a vadonban. Ettől eltekintve, a kert képe nem változott. Minek szenteli idejét tengerparti visszavonultságában Clemenceau? Bizonyára leginkább gondolatainak, álmainak és emlékeinek. De egy percig sem tétlen, — állandóan sokat ír. Legutóbb megjelent „Demosthenes** című könyve, a bizonyság reá. Ebben a művében folyékony, világos, mértéktartó és mégis ragyogó nyelven rajzolja meg és elemzi a nagy „tribün** életét, aki megkísérelte, hogy végső erőfeszítésre bírja honfitársait az elernyedt athéniakat. „Demosthenes** álarc volna?, Athén neve is más, előbb és a szerző szivének kedvesebb nevet leplezne? De hátha az emlékiratain dolgozik Clémenceau! Barátai úgy tudják, hogy igen, de tagadja. (World Copyright Reserved by London General Press.) _3 Költi vissza akar repülni Európába a Bremen is! Mágneses zavarok járiknek észak felé az óceánrepülés alatt A newyorki fogadtatás részletei Newyork, április 10. (Wolff.) A Bremen-ségek IS városi autóban követték őket, repülők 6 óra 10 perckor érkeztek meg. Valóságos diadalmenettel fogadták őket. Már jóval a vonat befutása előtt — az esős idő ellenére — óriási tömeg gyülekezett a Pennsylvania-pályaudvar környékén. A rendőrség hatalmas készültséggel vonult ki, de így is alig tudta a sokaságot visszatartani. A perronon a város vezetősége képviseletében Walker polgármester, továbbá Grover és Whalen jelent meg. A városi fogadóbizottság részéről Victor Ridder, a bizottság feje, valamint Stoehr és más bizottsági tagok voltak jelen. Ott voltak Chamberlain, Baldhen és Byrd repülők. Massachusett állam milíciája küldöttséggel jelent meg, magával hozva Fuller kormányzó meghívását, hogy a repülők látogassanak el Bostonba is. Jelen voltak még Heuser német konzul, Klee alkonzul és Crawford ir kereskedelmi biztos. Mihelyt a begördülő vonat megállt, Walker polgármester a szalonkocsiba ment és üdvözölte a repülőket, akiket azután a fényképészek vettek ostrom alá. Walker a repülőket a Ritz-Carton szállóba kísérte el. A fogadóbizottség tagjai, a hírlapírók, a fényképészek és a fogadásra megjelent előkelő . rA borotvaszaffanok ii A szállóban a repülők a mikrofon elé álltak és Chamberlain bemutató szavai után rádión küszönötték az amerikai közönséget. Utánuk Walker polgármester, Heuser konzul és mások is beszéltek néhány szót a mikrofonba. Az elhangzott beszédeket Chencctady és Pittsburg közvetítésével továbbították Németországba. Most újabb fényképfelvételek következtek, majd a hírlapírók kértek nyilatkozatokat. * Küld a hírlapírók előtt a többi között a következőket mondotta: — Szakértőket küldünk Labradorba, akik meg fogják vizsgálni a Bretnen motorját. Ha alkalmas a repülésre, akkor az a tervünk, hogy körülbelül tíz napon belül a Bremaennel iderepülünk, azután pedig — a lehetőséghez képest — megkíséreljük a visszarepülést Németországba. Az óceánrepülés közben szerzett tapasztalataink alapján különböző technikai módosításokat fogunk végezni a Bremenen. Többi között magunkkal viszünk egy rádiókészüléket és egy sextanst is. Az iránytű megbízható volt. Labrador közelében mágneses zavarok térítették ki a Brement úíjából északra.