Ujság, 1928. június (4. évfolyam, 123-146. szám)

1928-05-01 / 123. szám

Mai számunkb­an teljes (tett Kossunk. Ára 16 miér^“^ A IV. évfolyam, 123. szám Budapest, 1928 péntek, junius 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK Negyedévre ______ 10.QO pengo Egy hóra _ _______ _ _ 4.— pangó Ausztriában egy hóra _ _ 5 Schilling Egyes szám Ara Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap.. 16 fillér vasárnap..________ 32 fillér Ausztriában hétköznap.. _ 30 Grosehen vasárnap _________ .. .. 40 Grosehen Megjelenik vasárnap és ünnep utáni napok kivételével minden nap ÚJSÁG SZERKESZTŐSÉG és kiadóhivatal: V. Vilmos császár-út 34 TELEFON: Tévé* 207- 54, 207-55, 207-56, 207-57 FIÓK KIADÓ H­I­V­ATAL ÉS KÖLCSÖNKÖNYVTÁR Budapest, Erzsébet-körút 43 (troyal-épület) Telefonszem: József 316-28 Bécsi szerkesztőség és kiadóhivatal: Wien, I., Kürntnerstrasse 4. Tel. 78-0­03 .—RÓVA 5— Hála Istennek, egészséges ösztönük ha­marosan megtalálta a kérdés lényegét, amely természetesen csak az, hogy­­ ki követte el az indiszkréciót? Ami mellékes, hogy mi­képpen tanítanak az egyetemeken és hogy ■a felelős miniszternek van-e joga beleszólni abba, amiért végső fokon, a nemzet és saját lelkiismerete előtt ő felelős, ez immár a legjobb után van, hogy valóban mellékes legyen. A politika megteszi a magáét és emellett igazán nem fontos többé, hogy meg­­teszik-e a professzor urak is. C Íme egy javaslat, amely egészen fölös­legesnek dokumentálja azt, hogy a t. Ház­ban jóformán nincs ellenzék, mert ennek a javaslatnak akkor se lenne, ha volna. Amelyik szónok a szembeni oldalról iratko­zott föl, az is azért tette, hogy mellette be­széljen. Diogenesnek nem kellene meggyúj­­tani a lámpáját, hogy legalább egy tucat javaslatot találjon a kormány számára, amelynek mindnek ez lenne a sorsa. Miért nem áll ezekkel elő a kormány? A hadi­­kölcsön valorizálásával, adóenyhítésekkel és beruházásokkal? Bizonyára mert a látszatát vagy a gyanúját is kerülni kívánja annak, hogy meg akarja semmisíteni, vagy el akarja némítani az ellenzéket. * Bizonyos, hogy azokban a nettunói szer­ződésekben sem a jugoszláv kormány nem követett el hazaárulást, se az olasz kormány nem követelt ilyesmit tőle. Egymással békés és barátságos viszonyban élő országok kér­déseinek legális rendezéséről van szó. De itt is, ott is lángol az indulat és a barátságos megállapodásra jutott népeik olyan szikrázó szemmel néznek egymásra, mintha egészen másra készülnének, mint kézfogásra a sike­rült alku után. Íme a kölcsönös megértés­nek és bizalomnak az a verőfénye, meleg lég­köre, amelyet az új rend békéje vagy a béke új rendje teremtett meg, hogy örökre elűzze a boldoggyá avatott világból a gyanú, a gyűlölet és a féltékenység árnyait. Öregség és rokkantság Kétszázhatvan pengő tízévi befizetés után akkor se nagy összeg, ha vannak államok, amelyek még ennél is kevesebb rokkantsági járulékot adnak. És négyszázegynéhány pengő negyvenévi befizetés után akkor is kicsi összeg, ha Magyarország mai anyagi erejéhez képest ez igen nagy összeget jelent. Megélhet-e a rokkant munkás évi kétszázhatvan pengő­ből? És telik-e többre, mint száraz kenyérre évi ötödfélszáz pengőből? Magyarországon a törvényesen megá­llapított létminimum összege oly csekély, hogy abból lehetetlen megélni. De ez az összeg még mindig kétszer akkora, mint az a segély, amelyet negyvenévi befizetés után kap a biztosított. Hogyan éljen meg hát négy­­százötven pengőből vénségére, ha ma a dup­lájából is csak nyomorúságosan tengeti életét. Persze, a semminél a valami is több és mi jól tudjuk, hogy a járulékok nagyságát a gazda­sági viszonyok döntötték el és nem Vass József szűkmarkúsága. A javaslatban megérezzük a népjóléti miniszter nagy szívének, ember­baráti szeretetének melegségét s tudjuk, ha csak az ő szociális érzésén múlott volna, a javaslatban nemcsak formailag, de lényegben is kifejezésre jutott volna a szociális gondolat diadalmas térfoglalá­sa. De a gazdasági viszo­nyok ránehezednek a nemesen érző szívre és szabályozzák, pontosan megállapítják, hogy mennyit dobbanhat a szenvedőkért, eleset­tekért, munkában megrokkantakért és a mun­kából kivonültekért. Mi is a gazdasági viszonyok szemszögéből i­értük a népjóléti miniszter törvényjavaslatát. Szociális érzésünk többet szeretne adni, de éppen ezért, mert a gazdasági viszonyokat egy pillanatra sem szabad szem elől téveszteni, kénytelenek vagyunk azt mondani, hogy bár­mily kicsinyek a biztosítottak járandóságai, mégis sokkal nagyobbak, semhogy az ipar gazdasági helyzete ne érezné meg káros hatá­sát. De szól ez nemcsak az ipari munkaadók­ról, akik az illetékek egy részét fizetik, de vonatkozik a biztosított ipari munkásságra is, amely a sovány munkabérek mellett csak nélkülözések árán tudja majd fizetni, az ese­dékes illetékeket. Munkáltató és munkás már a betegsegélyezési járulékokat is súlyos teher­nek érzik, de az életnek, az egészségnek ezzel az adójával mégis meg kell birk­ózniok, hogy az erő pusztulásba ne sodródjék. A ma és holnap veszedelmei ellen védekeznek a beteg­ség elleni biztosítással, de a rokkantságra és öregségre szóló biztosítás a holnapután nyu­galmát akarja megszerezni azoknak, akiknek a mai nap nyugalma is igen kétséges. De hát hol az a munkás, aki ráérne a hol­napután gondjaival bajlódni? Energiáit eléggé lekötik a jelen gondjai és nem tud az önmeg­tagadásban oly magasra emelkedni, hogy ma csak azért ne egyék, hogy holnapután legyen ennivalója. A holnapután igen nagy luxus egy oly korszakban, amikor az emberek azzal a gonddal keserítik meg ebédjüket, hogy lesz-e vacsora? A tíz és negyven év távlatából feléje mosolygó nyugalom nem más, mint a sovány ebédből megtakarított és félretett vacsora. De érdemes-e délben koplalni, hogy vacsorára se legyen elég ennivaló? Még világosabban és kö­nyörtelenebből szólva: ki éri meg a holnap­­utánt, ha végigkoplalja a közbenső három napot? Szociális törvényeknek egy minimális gaz­dasági jólét az előfeltételük. Enélkül a szociá­lis törvény csak a szociális nyomorúságot fo­kozza, mert újabb terheket rak azok vállaira, akik a régieket sem bírják elviselni. Ma a ter­melés minden tényezője a napi megélhetésért küzd s a holnap gondjait nem léha könnyel­műségből, de az élet ösztönös védekezéséből veti el magától. Szociális intézmények csak megerősödött kapitalizmusból fejlődhetnek ki és áldásos eredményeket is csak ott érhetnek el, ahol a fölöslegekből táplálkozhatnak. De a magyar kapitalizmus lendülete még­ nem akkora, hogy a szociális érzés nagyszerű terü­letei meg ne akaszthatnák szerény iramában. Ennek pedig oly káros visszahatása lehet a munkástársadalomra, hogy kivédésére és jóvá­tételére külön szociális törvényalkotásról kel­lene gondoskodni. VÉRES HARC BELGRÁDBAN A TÜNTETŐK ÉS A CSENDŐRÖK KÖZÖTT BARRIKÁD A KÁVÉHÁZBAN — HATVANÖT EMBERT LETARTÓZTATTAK TECHNIKAI OBSTRUKCIÓ A SZKUPSTINÁBAN — JÚNIUS NYOLCADIKAK, ELHALASZTOTTÁK AZ ÜLÉSEZÉST. — ÚJ OLASZ KÖVET BELGRÁDBAN Belgrád, május 31. Tegnap este nagy olasz­­ellenes tüntetés volt Belgrádban, amelyről a Politika a következőket írja: Tegnap este az egye­tem előtt, amely a legutóbbi eseményekre való tekintettel egész nap zárva volt, nagyobb számú egyetemi hallgató gyűlést tartott, amelyen élesen kikeltek a fascizmus és Mussolini ellen. A tün­tetőknek sikerült áttörniük a rendőrségi kordont és a közel lévő korzóra vonulniuk, ahol ilyenkor nagy tömeg hullámzik, azonban csendőrök fel­tüzelt szuronnyal szétoszlatták a tömeget. Ekkor a tüntetők nagy része az Orosz Cár­ kávéházba menekült, amelyet a terasszon lévő márványaszta­lokkal pillanatok alatt elbarrikádozott. A kávéház­­ban nagyszámú közönség tartózkodott, amely belesodródott a tüntetésekbe. A vendégek között volt Koszanovics parlamenti képviselő is, aki eredménytelenül igyekezett lecsendesíteni a barri­­kádok mögé vonult izgató tüntetőket, akik egy olasz zászlót elégettek. A csendőrök több ízben megkísérelték a barrikádok megközelítését, de a tüntetők kőzápora elől visszahúzódtak. A tünte­tők közben egy csendőrt elfogtak és lefegyve­reztek. Végül egyórai ostrom után sike­rült a barrikádot egy helyen le­dönteni s a csendőrök az így támadt résen benyomultak a kávéházba. Ebben a pillanatban lövés dördült el, mire a kávéházban leírhatatlan pánik támadt, künn pedig általános lövöldözés a csendőrök és a tüntetők között. A tüntetők erre bemenekültek a­ kávéház szuterrénjében lévő Eldorádó-mulatóba, ahol asztalokkal és székekkel elbarrikádozták magukat. Itt ismét közelharc fejlődött ki a csend­őrök és a tüntetők között, míg végre a tüntetők, minden oldalról körül lévén zárva, megadták ma­gukat. A rendőrség által kiadott hivatalos kom­müniké szerint a mentőknél bejelentettek tíz­­hat sebesültet, köztük két életveszélyeset. Azonkívül megsebesült kilenc csendőr és nagyobb számú pol­gári ruhába öltözött rendőrségi közeg. Eddig hat­van embert tartóztattak le, köztük tizenkét egye­temi hallgatót és több kommunistát A kévéház egész berendezése tönkrement, a kár kétszázezer dinár. Zimonyban tegnap ismét nagy olaszellenes tüntetés volt. A Pravda Id­ti most közöt a tüntetőkhöz, amely­ben hivatkozva arra, hogy a nemzet immár meg­mutatta hangulatát és a további tüntetések olyan jelleget kezdenek ölteni, amelyek csakis az ellen­ség örömére szolgálnának, elérkezettnek látja az időt, hogy a béke és a rend helyreállíttassék. « Felhívja a polgárságot és az ifjúságot, hogy a to­vábbi tüntetésektől tartózkodjék. Az általános izgalom ma újra kitört a szkup­­stinában, ahol az ellenzék megkezdte a technikai obstrukciót. Nyomban az ülés megnyitása után követelték az ellenzéki képviselők, hogy a kor­mány tagjai jelenjenek meg az ülésen és kezd­jék meg az éjszakai véres események vitáját. Koszanovics képviselő sürgős javaslatot terjesztett elő, hogy egy tizenöt tagból álló parlamenti bi­zottság vizsgálja meg a legutóbbi tüntetésekkel kapcsolatos eseményeket. Amikor Perics dr.­elnök kijelentette, hogy a ház áttér a napirend tárgyalására, az ellenzéki képviselők és pedig a horvát parasztpárt tagjai, a független demokraták és a szerb agráriusok elkezdték a padok tetejét csapkodni és a kor­mány tagjai felé különféle sértő szavakat kiabál­tak. Rablók, banditák, gyilkosok, csőcselék, véres kormány stb. kiáltások hangzottak. Az ellenzék és a kormánypárti képviselők között több ízben dulakodásra került a sor, miközben ilyen felkiál­tások hallatszottak: Le Mussolinivel, a faseiz­­mussal, Olaszországgal! Éljen a jugoszláv Isztria! Perics, a szkupstina elnöke, több ízben­ kísér­letet tett az ülés folytatására, amit azonban a lárma teljesen lehetetlenné tett, annál is inkább, mert az ellenzék közben különféle hazafias da­lokat énekelt. A lárma körülbelül egy óráig tar­tott és végül az elnök a nagy zajban bezárta az ülést s néhány perc múlva írásban kihirdette, hogy a szkupstina üléseit június 8-áig elhalasz­tották. Bodrero olasz követ az utóbbi napokban ismételten tiltakozott különö­sen a spalatói és zágrábi olasz­­ellenes tüntetések ellen. E tiltakozások során hangsúlyozta, mennyire szükséges a tüntetések okozta fojtó hangulatnak tisztázása. Az olasz követ kérte, hogy a demon­ strációkért felelős rendőri szerveket büntessék meg, amellett pedig kártérítést követel a tünte­tésekkel az olasz állampolgároknak okozott anyagi károkért. Hasonló követelést támasztottak jugoszláv részről a jugoszláv állampolgárokat Olaszország­ban ért károsodások miatt. Bodrero olasz követet egyébként tegnap a ki­rály búcsúkihallgatáson fogadta. Galli, az­ új belgrádi olasz követ elutazott I­issz­abonból Rómába, ahol kormányától instrukciókat fog nyerni, majd pedig azonnal elfoglalja új állomás­helyét Az új francia kamara megnyitása Paris, május 31. (Wolff.) Az új francua kamara holnap délután ül egybe. Mintegy 20- —80 új képviselő még nem döntött, hogy me­lyik párthoz csatlakozik, éppen ezért egy­előre még nem lehet pontosan megállapítani az egyes pártok erejét. A holnapi ülés tisztán formális. Előbb Sibille korelnök mond üd­vözlőbeszédet, majd megalakítják a bizott­ságokat, amelyek feladata az, hogy megvizs­gálják a mandátumokat. A vizsgálat befejez­tével, ami legkorábban a jövő hét keddjén történik meg, a kamara megkezdheti mun­káját. Általánosságban azt hiszik, hogy ilyen­formán a Poincaré-kormány csupán a jövő hét végén, de minden valószínűség szerint csak a június 12-iki ülésen lesz abban a hely­zetben, hogy a parlament elé terjeszthesse kilátásba helyezett nyilatkozatát a most meg­induló törvényhozási korszak programmjára vonatkozóan. Repülés Kaliforniából Honoluluba, Honoluluból Ausztráliába Oakland -­Kalifornia), május 31. A Sou­thern Cross repülőgép, amelyet Kingsford- Smith ausztráliai pilóta vezet, három utas­ kí­séretében ma elindult Honoluluba, ahonnan Ausztráliába akar repülni. A Southern Cross három motorral felsze­relt egyfedelű repülőgép. Két amerikai és két ausztráliai van a repülőgépen. Titulescu az optánsperről Bukarest, május 31. (Orient-Radio.) Titu­lescu külügyminiszter, aki San Remóban idő­zik, az Orient-Radio munkatársának kérdezős­­ködésére válaszolva nyilatkozott az optáns­per kérdésében. A miniszter megismételte azt az ismert álláspontot, hogy miután Románia törvényben, sőt magában a trianoni szerző­désben is egyenlő jogúnak nyilvánította, amint ezt Magyarország a szerződés megkötésekor kérte, a románokat és a külföldieket, ezért visszautasítja azt, hogy most idegen jogszol­gáltatást engedjen meg. Két szempontot kell azonban figyelembe venni. Az első az, hogy a­mikor Románia aláírta a Magyarországnak en­gedélyezett moratóriumot, hozzájárulását ah­hoz kötötte, hogy halasszák el mindazokat a kötelezettségeket, amelyek a trianoni szerző­désből kifolyóan Romániát terhelik. Tette ezt abból az egyszerű okból, hogy ha felfüggesztik a Románia javára szóló kötelezettségek telje­sítését, akkor hasonló elbánásban kell része­síteni azokat a kötelezettségeket, amelyeket a szerződés Románia terhére állapít meg. A másik szempont az, hogy még abban az esetben is, ha Románia elfogadná a döntő­bíráskodást és ha elmarasztalnák, a határozat végrehajtása a jóvátétel számlájára történnék. Magyarország visszautasította márciusban a jóvátétel számlájára történő rendezést, amit a román kormány az engesztelékenység szelle­métől sugallva indítványozott, azt állította, hogy a jóvátétel sokkal határozatlanabb és függőbb valami, semhogy rendezés alapja lehetne. — Igen kíváncsian várom — folytatta Ti­tulescu — a többi érdekelt fél nyilatkozatát, várjon a jóvátételi fizetések elhalasztása csak­ugyan teljes törléssé változott-e át Magyar­­ország javára. Távol állok attól, hogy azt gondoljam, hogy az optáns­ kérdés véglegesen befolyásolja Románia és Magyarország viszo­nyát. Hajlandó vagyok minden lehetőt elkö­vetni, hogy Magyarországgal normális, sőt ba­ráti viszonyra jussunk. De nem akad és soha nem is fog akadni román ember, aki új adók­kal terhelné meg a magyar jóvátételről le­mondott román háborús károsultakat, csak azért, hogy most ők fizessenek magyar adó­saiknak.

Next