Ujság, 1928. június (4. évfolyam, 123-146. szám)
1928-05-01 / 123. szám
Mai számunkban teljes (tett Kossunk. Ára 16 miér^“^ A IV. évfolyam, 123. szám Budapest, 1928 péntek, junius 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK Negyedévre ______ 10.QO pengo Egy hóra _ _______ _ _ 4.— pangó Ausztriában egy hóra _ _ 5 Schilling Egyes szám Ara Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap.. 16 fillér vasárnap..________ 32 fillér Ausztriában hétköznap.. _ 30 Grosehen vasárnap _________ .. .. 40 Grosehen Megjelenik vasárnap és ünnep utáni napok kivételével minden nap ÚJSÁG SZERKESZTŐSÉG és kiadóhivatal: V. Vilmos császár-út 34 TELEFON: Tévé* 207- 54, 207-55, 207-56, 207-57 FIÓK KIADÓ HIVATAL ÉS KÖLCSÖNKÖNYVTÁR Budapest, Erzsébet-körút 43 (troyal-épület) Telefonszem: József 316-28 Bécsi szerkesztőség és kiadóhivatal: Wien, I., Kürntnerstrasse 4. Tel. 78-003 .—RÓVA 5— Hála Istennek, egészséges ösztönük hamarosan megtalálta a kérdés lényegét, amely természetesen csak az, hogy ki követte el az indiszkréciót? Ami mellékes, hogy miképpen tanítanak az egyetemeken és hogy ■a felelős miniszternek van-e joga beleszólni abba, amiért végső fokon, a nemzet és saját lelkiismerete előtt ő felelős, ez immár a legjobb után van, hogy valóban mellékes legyen. A politika megteszi a magáét és emellett igazán nem fontos többé, hogy megteszik-e a professzor urak is. C Íme egy javaslat, amely egészen fölöslegesnek dokumentálja azt, hogy a t. Házban jóformán nincs ellenzék, mert ennek a javaslatnak akkor se lenne, ha volna. Amelyik szónok a szembeni oldalról iratkozott föl, az is azért tette, hogy mellette beszéljen. Diogenesnek nem kellene meggyújtani a lámpáját, hogy legalább egy tucat javaslatot találjon a kormány számára, amelynek mindnek ez lenne a sorsa. Miért nem áll ezekkel elő a kormány? A hadikölcsön valorizálásával, adóenyhítésekkel és beruházásokkal? Bizonyára mert a látszatát vagy a gyanúját is kerülni kívánja annak, hogy meg akarja semmisíteni, vagy el akarja némítani az ellenzéket. * Bizonyos, hogy azokban a nettunói szerződésekben sem a jugoszláv kormány nem követett el hazaárulást, se az olasz kormány nem követelt ilyesmit tőle. Egymással békés és barátságos viszonyban élő országok kérdéseinek legális rendezéséről van szó. De itt is, ott is lángol az indulat és a barátságos megállapodásra jutott népeik olyan szikrázó szemmel néznek egymásra, mintha egészen másra készülnének, mint kézfogásra a sikerült alku után. Íme a kölcsönös megértésnek és bizalomnak az a verőfénye, meleg légköre, amelyet az új rend békéje vagy a béke új rendje teremtett meg, hogy örökre elűzze a boldoggyá avatott világból a gyanú, a gyűlölet és a féltékenység árnyait. Öregség és rokkantság Kétszázhatvan pengő tízévi befizetés után akkor se nagy összeg, ha vannak államok, amelyek még ennél is kevesebb rokkantsági járulékot adnak. És négyszázegynéhány pengő negyvenévi befizetés után akkor is kicsi összeg, ha Magyarország mai anyagi erejéhez képest ez igen nagy összeget jelent. Megélhet-e a rokkant munkás évi kétszázhatvan pengőből? És telik-e többre, mint száraz kenyérre évi ötödfélszáz pengőből? Magyarországon a törvényesen megállapított létminimum összege oly csekély, hogy abból lehetetlen megélni. De ez az összeg még mindig kétszer akkora, mint az a segély, amelyet negyvenévi befizetés után kap a biztosított. Hogyan éljen meg hát négyszázötven pengőből vénségére, ha ma a duplájából is csak nyomorúságosan tengeti életét. Persze, a semminél a valami is több és mi jól tudjuk, hogy a járulékok nagyságát a gazdasági viszonyok döntötték el és nem Vass József szűkmarkúsága. A javaslatban megérezzük a népjóléti miniszter nagy szívének, emberbaráti szeretetének melegségét s tudjuk, ha csak az ő szociális érzésén múlott volna, a javaslatban nemcsak formailag, de lényegben is kifejezésre jutott volna a szociális gondolat diadalmas térfoglalása. De a gazdasági viszonyok ránehezednek a nemesen érző szívre és szabályozzák, pontosan megállapítják, hogy mennyit dobbanhat a szenvedőkért, elesettekért, munkában megrokkantakért és a munkából kivonültekért. Mi is a gazdasági viszonyok szemszögéből iértük a népjóléti miniszter törvényjavaslatát. Szociális érzésünk többet szeretne adni, de éppen ezért, mert a gazdasági viszonyokat egy pillanatra sem szabad szem elől téveszteni, kénytelenek vagyunk azt mondani, hogy bármily kicsinyek a biztosítottak járandóságai, mégis sokkal nagyobbak, semhogy az ipar gazdasági helyzete ne érezné meg káros hatását. De szól ez nemcsak az ipari munkaadókról, akik az illetékek egy részét fizetik, de vonatkozik a biztosított ipari munkásságra is, amely a sovány munkabérek mellett csak nélkülözések árán tudja majd fizetni, az esedékes illetékeket. Munkáltató és munkás már a betegsegélyezési járulékokat is súlyos tehernek érzik, de az életnek, az egészségnek ezzel az adójával mégis meg kell birkózniok, hogy az erő pusztulásba ne sodródjék. A ma és holnap veszedelmei ellen védekeznek a betegség elleni biztosítással, de a rokkantságra és öregségre szóló biztosítás a holnapután nyugalmát akarja megszerezni azoknak, akiknek a mai nap nyugalma is igen kétséges. De hát hol az a munkás, aki ráérne a holnapután gondjaival bajlódni? Energiáit eléggé lekötik a jelen gondjai és nem tud az önmegtagadásban oly magasra emelkedni, hogy ma csak azért ne egyék, hogy holnapután legyen ennivalója. A holnapután igen nagy luxus egy oly korszakban, amikor az emberek azzal a gonddal keserítik meg ebédjüket, hogy lesz-e vacsora? A tíz és negyven év távlatából feléje mosolygó nyugalom nem más, mint a sovány ebédből megtakarított és félretett vacsora. De érdemes-e délben koplalni, hogy vacsorára se legyen elég ennivaló? Még világosabban és könyörtelenebből szólva: ki éri meg a holnaputánt, ha végigkoplalja a közbenső három napot? Szociális törvényeknek egy minimális gazdasági jólét az előfeltételük. Enélkül a szociális törvény csak a szociális nyomorúságot fokozza, mert újabb terheket rak azok vállaira, akik a régieket sem bírják elviselni. Ma a termelés minden tényezője a napi megélhetésért küzd s a holnap gondjait nem léha könnyelműségből, de az élet ösztönös védekezéséből veti el magától. Szociális intézmények csak megerősödött kapitalizmusból fejlődhetnek ki és áldásos eredményeket is csak ott érhetnek el, ahol a fölöslegekből táplálkozhatnak. De a magyar kapitalizmus lendülete még nem akkora, hogy a szociális érzés nagyszerű területei meg ne akaszthatnák szerény iramában. Ennek pedig oly káros visszahatása lehet a munkástársadalomra, hogy kivédésére és jóvátételére külön szociális törvényalkotásról kellene gondoskodni. VÉRES HARC BELGRÁDBAN A TÜNTETŐK ÉS A CSENDŐRÖK KÖZÖTT BARRIKÁD A KÁVÉHÁZBAN — HATVANÖT EMBERT LETARTÓZTATTAK TECHNIKAI OBSTRUKCIÓ A SZKUPSTINÁBAN — JÚNIUS NYOLCADIKAK, ELHALASZTOTTÁK AZ ÜLÉSEZÉST. — ÚJ OLASZ KÖVET BELGRÁDBAN Belgrád, május 31. Tegnap este nagy olaszellenes tüntetés volt Belgrádban, amelyről a Politika a következőket írja: Tegnap este az egyetem előtt, amely a legutóbbi eseményekre való tekintettel egész nap zárva volt, nagyobb számú egyetemi hallgató gyűlést tartott, amelyen élesen kikeltek a fascizmus és Mussolini ellen. A tüntetőknek sikerült áttörniük a rendőrségi kordont és a közel lévő korzóra vonulniuk, ahol ilyenkor nagy tömeg hullámzik, azonban csendőrök feltüzelt szuronnyal szétoszlatták a tömeget. Ekkor a tüntetők nagy része az Orosz Cár kávéházba menekült, amelyet a terasszon lévő márványasztalokkal pillanatok alatt elbarrikádozott. A kávéházban nagyszámú közönség tartózkodott, amely belesodródott a tüntetésekbe. A vendégek között volt Koszanovics parlamenti képviselő is, aki eredménytelenül igyekezett lecsendesíteni a barrikádok mögé vonult izgató tüntetőket, akik egy olasz zászlót elégettek. A csendőrök több ízben megkísérelték a barrikádok megközelítését, de a tüntetők kőzápora elől visszahúzódtak. A tüntetők közben egy csendőrt elfogtak és lefegyvereztek. Végül egyórai ostrom után sikerült a barrikádot egy helyen ledönteni s a csendőrök az így támadt résen benyomultak a kávéházba. Ebben a pillanatban lövés dördült el, mire a kávéházban leírhatatlan pánik támadt, künn pedig általános lövöldözés a csendőrök és a tüntetők között. A tüntetők erre bemenekültek a kávéház szuterrénjében lévő Eldorádó-mulatóba, ahol asztalokkal és székekkel elbarrikádozták magukat. Itt ismét közelharc fejlődött ki a csendőrök és a tüntetők között, míg végre a tüntetők, minden oldalról körül lévén zárva, megadták magukat. A rendőrség által kiadott hivatalos kommüniké szerint a mentőknél bejelentettek tízhat sebesültet, köztük két életveszélyeset. Azonkívül megsebesült kilenc csendőr és nagyobb számú polgári ruhába öltözött rendőrségi közeg. Eddig hatvan embert tartóztattak le, köztük tizenkét egyetemi hallgatót és több kommunistát A kévéház egész berendezése tönkrement, a kár kétszázezer dinár. Zimonyban tegnap ismét nagy olaszellenes tüntetés volt. A Pravda Idti most közöt a tüntetőkhöz, amelyben hivatkozva arra, hogy a nemzet immár megmutatta hangulatát és a további tüntetések olyan jelleget kezdenek ölteni, amelyek csakis az ellenség örömére szolgálnának, elérkezettnek látja az időt, hogy a béke és a rend helyreállíttassék. « Felhívja a polgárságot és az ifjúságot, hogy a további tüntetésektől tartózkodjék. Az általános izgalom ma újra kitört a szkupstinában, ahol az ellenzék megkezdte a technikai obstrukciót. Nyomban az ülés megnyitása után követelték az ellenzéki képviselők, hogy a kormány tagjai jelenjenek meg az ülésen és kezdjék meg az éjszakai véres események vitáját. Koszanovics képviselő sürgős javaslatot terjesztett elő, hogy egy tizenöt tagból álló parlamenti bizottság vizsgálja meg a legutóbbi tüntetésekkel kapcsolatos eseményeket. Amikor Perics dr.elnök kijelentette, hogy a ház áttér a napirend tárgyalására, az ellenzéki képviselők és pedig a horvát parasztpárt tagjai, a független demokraták és a szerb agráriusok elkezdték a padok tetejét csapkodni és a kormány tagjai felé különféle sértő szavakat kiabáltak. Rablók, banditák, gyilkosok, csőcselék, véres kormány stb. kiáltások hangzottak. Az ellenzék és a kormánypárti képviselők között több ízben dulakodásra került a sor, miközben ilyen felkiáltások hallatszottak: Le Mussolinivel, a faseizmussal, Olaszországgal! Éljen a jugoszláv Isztria! Perics, a szkupstina elnöke, több ízben kísérletet tett az ülés folytatására, amit azonban a lárma teljesen lehetetlenné tett, annál is inkább, mert az ellenzék közben különféle hazafias dalokat énekelt. A lárma körülbelül egy óráig tartott és végül az elnök a nagy zajban bezárta az ülést s néhány perc múlva írásban kihirdette, hogy a szkupstina üléseit június 8-áig elhalasztották. Bodrero olasz követ az utóbbi napokban ismételten tiltakozott különösen a spalatói és zágrábi olaszellenes tüntetések ellen. E tiltakozások során hangsúlyozta, mennyire szükséges a tüntetések okozta fojtó hangulatnak tisztázása. Az olasz követ kérte, hogy a demon strációkért felelős rendőri szerveket büntessék meg, amellett pedig kártérítést követel a tüntetésekkel az olasz állampolgároknak okozott anyagi károkért. Hasonló követelést támasztottak jugoszláv részről a jugoszláv állampolgárokat Olaszországban ért károsodások miatt. Bodrero olasz követet egyébként tegnap a király búcsúkihallgatáson fogadta. Galli, az új belgrádi olasz követ elutazott Iisszabonból Rómába, ahol kormányától instrukciókat fog nyerni, majd pedig azonnal elfoglalja új állomáshelyét Az új francia kamara megnyitása Paris, május 31. (Wolff.) Az új francua kamara holnap délután ül egybe. Mintegy 20- —80 új képviselő még nem döntött, hogy melyik párthoz csatlakozik, éppen ezért egyelőre még nem lehet pontosan megállapítani az egyes pártok erejét. A holnapi ülés tisztán formális. Előbb Sibille korelnök mond üdvözlőbeszédet, majd megalakítják a bizottságokat, amelyek feladata az, hogy megvizsgálják a mandátumokat. A vizsgálat befejeztével, ami legkorábban a jövő hét keddjén történik meg, a kamara megkezdheti munkáját. Általánosságban azt hiszik, hogy ilyenformán a Poincaré-kormány csupán a jövő hét végén, de minden valószínűség szerint csak a június 12-iki ülésen lesz abban a helyzetben, hogy a parlament elé terjeszthesse kilátásba helyezett nyilatkozatát a most meginduló törvényhozási korszak programmjára vonatkozóan. Repülés Kaliforniából Honoluluba, Honoluluból Ausztráliába Oakland -Kalifornia), május 31. A Southern Cross repülőgép, amelyet Kingsford- Smith ausztráliai pilóta vezet, három utas kíséretében ma elindult Honoluluba, ahonnan Ausztráliába akar repülni. A Southern Cross három motorral felszerelt egyfedelű repülőgép. Két amerikai és két ausztráliai van a repülőgépen. Titulescu az optánsperről Bukarest, május 31. (Orient-Radio.) Titulescu külügyminiszter, aki San Remóban időzik, az Orient-Radio munkatársának kérdezősködésére válaszolva nyilatkozott az optánsper kérdésében. A miniszter megismételte azt az ismert álláspontot, hogy miután Románia törvényben, sőt magában a trianoni szerződésben is egyenlő jogúnak nyilvánította, amint ezt Magyarország a szerződés megkötésekor kérte, a románokat és a külföldieket, ezért visszautasítja azt, hogy most idegen jogszolgáltatást engedjen meg. Két szempontot kell azonban figyelembe venni. Az első az, hogy amikor Románia aláírta a Magyarországnak engedélyezett moratóriumot, hozzájárulását ahhoz kötötte, hogy halasszák el mindazokat a kötelezettségeket, amelyek a trianoni szerződésből kifolyóan Romániát terhelik. Tette ezt abból az egyszerű okból, hogy ha felfüggesztik a Románia javára szóló kötelezettségek teljesítését, akkor hasonló elbánásban kell részesíteni azokat a kötelezettségeket, amelyeket a szerződés Románia terhére állapít meg. A másik szempont az, hogy még abban az esetben is, ha Románia elfogadná a döntőbíráskodást és ha elmarasztalnák, a határozat végrehajtása a jóvátétel számlájára történnék. Magyarország visszautasította márciusban a jóvátétel számlájára történő rendezést, amit a román kormány az engesztelékenység szellemétől sugallva indítványozott, azt állította, hogy a jóvátétel sokkal határozatlanabb és függőbb valami, semhogy rendezés alapja lehetne. — Igen kíváncsian várom — folytatta Titulescu — a többi érdekelt fél nyilatkozatát, várjon a jóvátételi fizetések elhalasztása csakugyan teljes törléssé változott-e át Magyarország javára. Távol állok attól, hogy azt gondoljam, hogy az optáns kérdés véglegesen befolyásolja Románia és Magyarország viszonyát. Hajlandó vagyok minden lehetőt elkövetni, hogy Magyarországgal normális, sőt baráti viszonyra jussunk. De nem akad és soha nem is fog akadni román ember, aki új adókkal terhelné meg a magyar jóvátételről lemondott román háborús károsultakat, csak azért, hogy most ők fizessenek magyar adósaiknak.