Ujság, 1928. szeptember (4. évfolyam, 198-222. szám)
1928-08-01 / 198. szám
2 Megint drágult a zsír Lelketlen spekuláció művének tekinti a publikum a drágaságot — Vizsgálják meg az illetékesek, hogy kik rejtegetik a hűtőházakban a zsírt? — A polgármester a forgalmi adó eltörléséért Pénteken reggel a vásárcsarnokban, amikor a háziasszonyok megdöbbenéssel értesültek arról, hogy a sertészsír ára ismét emelkedett, egymásután hangos kifakadások hangzottak el, amelyek elég cifrán adták tudtára az árusoknak a közönség elégületlenségét. Vizsgálják meg a hűtőházakat, hogykik azok a lelkiismeretlenek, akik spekulációs céllal rejtegetik és felhalmozzák a zsírt és a publikumot éheztetik — ilyen és ehhez hasonló megjegyzések röpködtek. Ellentétben a hivatalos körökkel, amelyek az ankéteken azt hangoztatják, hogy drágaságról, nem pedig drágításról van szó, a közönség igenis azt az álláspontot vallja, hogy itt lelketlen üzérek aknamunkáját kell megakadályozni és ha a hatóságok kellő erélylyel állnak ellent a drágító törekvéseknek, akkor le lehet törni az áruuzsorát.A hentesek bódéi előtt bámész ácsorgók álldogáltak, természetesen senki sem vásárolt, csak gúnyos megjegyzések között tárgyalták meg a drágaságot. Legyintéssel intézték el a háziasszonyok az ankéteket, amelyeket a drágaság letörésére rendeztek és mondogatták, hogy ankétekkel még soha nem sikerült a drágaságot letörni. Érdekes és teljesen új jelenség a vásárcsarnokban, hogy most már az árusok is elkeseredéssel beszélnek a drágaságról. Ez még soha nem fordult elő, lett légyen bármilyen kibírhatatlan a drágaság, a vásárcsarnokiak azt soha nem ismerték el. Most azonban már ők is érzik a drágaságot, mert hiszen senki nem vásárol és áhítva várják vissza a normális árakat, amikor majd megint vevők állanak a bódék előtt, nem pedig csak traccsolók. A zsír újabb drágulása volt legnagyobb eseménye a pénteki vásárcsarnoknak és az emiatt való felháborodás elfelejttette, hogy a sertéshús, a dinnye és a paradicsom ára némileg, egészen jelentéktelen mértékben csökkent. Marhahús, rostélyos felsál 2.10—3.20, leveshús 1.60—3, gulyáshús 1—2.20, borjúcomb 3.40— 4.80, pörköltnek való 1.60—2.80, juhhús hátulja 2—2.60, eleje 1.40—2, sertéskaraj 3.60— 4.20, tarja, comb, lapocka 2.80—3.20, oldalas 2.20—2.60, zsírnak való szalonna 2.44—2.70, háj 2.68—3, zsír 2.60—2.00, élő csirke, sütnivaló 2.50—3.40, lyuk 3.20—4.80, tisztított csirke 3.20—4.40, liba és kacsa 2.60—3.20, teatojás 0.14—0.16, főzőtojás 0.11—0.14, élő ponty 2.20—3.60, jegelt ponty 1.20—2.40, harcsa 3.20—4.80, tej 0.35—0.40, tejfel 1.60—2, teavaj 5.60—6.40, tehéntúró 0.80—1.20, szárazbab 0.60—1, borsó 0.80—1.60, lencse—2, vöröshagyma 0.24—0.28, tejeskáposzta 0.28— 0.40, kelkáposzta 0.40—0.60, rózsaburgonya 0.14—0.20, uborka 0.16—0.50, tisztított paraj 0. 40—0.50, mák 1.30—1.50, nemes paprika 4.80—5.40, őszi barack 0.40—2, szőlő 0.50— 1.20, körte 0.30—1.20, közönséges alma 0.20— 1, szilva 0.12—0.60, cukordinnye 0.16—0.40, görögdinnye 0.14—0.24, zöldpaprika 0.20— 0.60, tengeri csövenkint 0.05—0.14. Érdekes megfigyelni, hogy annak ellenére, hogy a gyümölcsdrágaság óriási, a publikum javarésze, azt lehet mondani, hogy a nyolcvan százaléka, a gyümölcsárusoknál szerzi be szükségletét. Amíg a gyümölcsszezon tart, a közönség úgy védekezik a drágaság ellen, hogy gyümölcsöt eszik. A budapesti háztartásokban ma egyáltalában nem ritka jelenség az, hogy ebédre és vacsorára is görögdinnyét esznek ebédre, mert mostanában még a főzelékfogyasztás is luxus és aránylag még a dinnye ára a legelfogadhatóbb. Ami kevés közönség még van, az a főzelékfélét vásárolja, de a húsosoknál, mint azt többször megírtuk, a forgalom csaknem teljesen szünetel. Megírtuk, hogy csüörtökön a főváros tanácsa több nagy fontosságú határozatot hozott a drágaság kérdésében. Értesülésünk szerint a polgármester a szeptemberi közigazgatási bizottsági ülésen tartandó beszámolójában arról fog beszélni, hogy a főváros élelmezésének megkönnyítése céljából a fontosabb élelmiszerekre és a vágóállatokra fennálló védővámokat megfelelő kereskedelmi szerződés alapján csökkenteni kellene. Szükségesnek tartja a polgármester a forgalmi adónak az elsőrendű élelmicikkekre vonatkozó eltörlését és a közellátás szempontjából kiterjesztendőnek tartja a forgalmadómentességet a lisztre, húsra és cukorra is. A lisztre és a húsra nézve az egyfázisú adólevonás van ugyan érvényben, de még ez is lényeges teher most. Különösen súlyos tehertétel a cukornál, amelyet a forgalmi adón kívül még a kincstári haszonrészesedés is terhel. Ezért drágább nálunk, az agrárországban a cukor 50—60 százalékkal, mint Ausztriában. A polgármester szerint feltétlenül szükséges, hogy egységes élelmiszertörvénnyel és kellő szigorúsággal alkalmazott büntető rende- letekkel egyöntetűen szabályozzák az élelmiszerek forgalombahozatalát. Tass József helyettes miniszterelnök keddre rendkívül minisztertanácsot hív egybe, amelyen a gazdasági miniszterek, Bod János, Herrmann Miksa és Mayer János részvételével behatóan fognak foglalkozni a drágaság kérdésével. A helyettes miniszterelnök nagy súlyt helyez arra, hogy a takarmányhiány csökkentessék és az elsőrendű élelmiszerek árai, különösen az indokolatlanul magas zsiráfok leszoríttassanak. A zsir áralakulása tudvalévően a legszorosabb összefüggésben van a különböző élelmicikkek áralakulásával és ezért a minisztertanács elsősorban a külföldi zsir behozatalának kérdéséről akar tanácskozni. Rogaska-Slatina Hoh H se ti (S. H. S.) Utóidény alatt mérsékelt árak — Felvilágosítás, prospektus. Gelei Vilmos divatáruház Andrássy út 43 Az eperfa árnyékában írta Kvasz Sándor A tanyaudvaron a ház előtt állt az eperfa. Hatalmas ágain kunkorodottan, a kánikulai hőségtől fülledten csüngtek a levelek, de azért árnyékot tartottak. Kis asztal állt alatta. Mellette fejőszékek. Amolyan béresmunka mindegyik. Rossz soprinyélből, meg kikopott rokkaguzsalytartóból voltak szerkesztve a lábak. Úgy is állottak ott ezek a székek, mintha pókos- lábú birkák lettek volna. (Az egyiken rajtafelejtenek egy nyomorék sárgadinnyét, — csakhogy éppen nem bégetett ez a kis szék.) Egy vastagbundájú, hosszúszőrű pulikutya feküdt a fa tövében és piros nyelvét lógatva lihegett. Szomjas lehetett szegény pára, de lusta volt szörnyen a vályúhoz menni. Ravasz türelemmel várta, hogy friss vízzel töltse meg valaki az orra előtt üresre száradt csorba ivóibriket. Hiába várta, nem törődött vele senki. Büszketartású kakas — amolyan mérges nézésű, mokány, magyarfajta, kopasznyakú, amelyiknek ősét a Don tövéből hozták magukkal a szittya elődök — lépegetett gangosán. Valami szemet vagy bogarat talált, mert csőrét a földhöz veregette szaporán és befelé, a begyébe gurgolázó torokhangon hívta magához a tyúkokat. Mint a szélvész rohantak hozzá. Egyik elé letette az eleséget. A többi csalódottan oldalgott el. A kút mellett, a piszkos pocsolyában libák lubickoltak. Fejüket bele-belemártogatták a tócsába és kopaszra lépett, alaktalan, csonka szárnyukkal csapkodták a vizet. Mellettük disznók röfögtek. Csak a fejük látszott ki a sárból. Az istálló felől nyerítés hallatszott, meg tompa dübörgés hangja, amint a lovak az emésztőgödör deszkáját rugdosták. A tanyaudvar kopasz, fülledt, unott és bűzös volt, amint nem is lehetett más a rekkenő hőségben. Csak az eperfa alatt rajzolódott ki nagyobb árnyék. Az eperfával szemben volt az ajtó, amely a házba vezetett. Embert sokáig nem lehetett sehol sem látni. Egyszer aztán csak feltűnt az ajtóban valaki. Alacsonytermetű öreg volt. Ingben, gatyában, papucsban. Szájában garasos rövidszárú, hegyeskupakos cseréppipa (zapekacskának is hívják ezt a fajtát), egyik kezében egy marék összesajtolt leveles dohány, a másikban meg konyhakés. Apró, szúrós szemével szétpislantott az udvaron. Mindent rendben találhatott, mert az eperfa alá telepedett az asztal mellé és tempósan aprítani kezdte a dohányt. Mikor már volt egy csomó metélt előtte, türelmesen egymás mellé rakta a szálakat és keresztbe vágta volna, de sehogy se ment. A laskára vágott kincstári dohányt szerette volna utánozni. Mindig tetszett neki a szabályos, laskaalakú pipatöltelék. Jobban is lehetett kezelni a harisnyaszárból készült zacskóban, de még sokkal célirányosabban is égett, mint a másik. De hát nem ment. — Egye a fene a tövit — mormogta a bajusza alatt. — Majd szerkesztek valami alkalmatosságot hozzá, de rajtam nem fog ki. Tovább vagdalta hát a dohányt hosszúszálára. Ahogy ott babrál és motoszkál az eperfa alatt, egyszer csak megszólal valaki mellette. Olyan hirtelen jött, mintha a földből ugrott volna elő. — Adjon Isten, gazdáram. — Magoknak is, ami nincsen... Hajják, kerüjenek beljebb finánc uraimék a tiszta szobába. — Jó lesz nekünk idekinin is, Gergely bácsi. Jó hűvös van itt az eperfa alatt. Azzal letelepedtek az öreggel szemben. Gergely bácsi csak seperte volna le az asztalról a dohányt, de már késő volt, mert a fináncok jól láttak mindent. Lesz, ami lesz — gondolta magában. Úgy még sohase volt, hogy sehogyse lett volna. Hát csak nyesegette tovább. A fináncok ültek és néztek. Azután megszólalt az egyik: — Mit művel, Gergely bácsi? Szecskát aprítok. — Tehénnek, vagy lónak valót? — Szamárnak való lesz ez, ha jól vélem. — Jó-e legalább? — Komisz, kutyának se való. Nem tudom, kit fog megáldani vele az Isten. — Hát magát, Gergely bácsi- Hiszen a magáé. — Engem nem... hajják. — Talán másnak fáradozik vele? — Hát... megválik. — Magának is jót tenne, Gergely bácsi, ha megmondaná nekünk, hogy kitől vette, hogy szerezte azt a dohányt. — Hol szereztem ... hm ... hol szereztem ... — vakarta meg az öreg a füle tövét. — Hát a kert alatt, a gyom között— Nem nő a dohány vadon. — De ez úgy nőtt, ha mondom. Tuggyák, nagy fizikája van a dohánynak. Mer ahova a magja lehull, ott megköti magát. Ilyen Istenáldotta fődbe, mint az enyém, a bankópst is gyökeret eresztene,... hát még a dohány! Humusz talaj ez. Olyan, mint a porcukor. Finom a tapintása, szaga, ize, sava, borsa, mint a legfinomabb izé ... no ... a fene tudná minden jó tulajdonnyát... Hát elég, hogy ezer női jó a dohány benne. — Hát jól van, Gergely bácsi — kerülgették a ténykörülmény felderítésének lehetőségét a magyar királyi állami hivatalos személyek —, de a magot csak maga vetette, a palántát csak maga ültette, gyomlálta, locsolgatta, mi? — Nem én. Hiába is faggatnak engem a tekintetes finánc urak, nem érik eredményit. Mer igaz után járok én. Nem mocskolt be engem még a törvény. Igaz ember vagyok én, ahogy itt állok maguk előtt. Kisülne a két szemem, ha hazugságon fognának. Hát... tuggyák... elmondom, amit tudok... A veréb, amék itt ugrál-e, nemcsak az epret eszi. Megesz a mindent, ami elébe kerül: búzát, tengerit, napraforgómagot, miegymás fenét... meg a meg a dohánymagot is. A Deszkaszáli herceg ur uradalmába szedhette össze.. Nálam meg leejtette. A mag kikelt, a levél megérett... én meg hát leszakajzoltam, de nem is tudtam, hogy dohány... csak sej*ditettem. Hnnan tuttam volna? Nem kóstolom én a füvet. Úgy téptem a malacoknak egy nyalábra valót, hát közte vót. A disznók érezték meg. Ők a hibásak. Ott keressék a bibit. Én csak felszedtem és eltunni, most vagdalom, ahogy láttyák. — Ha akarjuk hisszük, ha akarjuk, nem hisszük, ezt a dohányt pedig elvisszük. —így a fináncok. — Mert ez bűnjel. Azzal a zsebükbe gyűrték a dohányt. Valami írást kotorásztak elő a zsebükből, karmoltak bele egy keveset, azután odatolták elébe: — írja alá! — Nem írok én alá semmit, az Istennek, se! — csapott az Írásra az öreg. — Hajják. .. Nem akarok törvénybe keveredni. — így is jól van Gergely bácsi. Majd alá*írjuk mi maga helyett. Máskor azután kergesse el a verebeket a háza tájáról, mert látja bajt hoznak magára .« — No Isten megáldja! — nyújtottak neki kezet, de az öreg úgy tett, mintha nem látná. Bosszúsan csapta be utánuk a kapuajtót. Bement az istállóba, kihozta az ásót és az udvar végébe jó nagy gödröt ásott. Bele is izzadt a nagy munkába. De azért már jobb kedvvel rikkantott a kanászgyerek felé: — Miska te! Pakold le hallod a padlásról azokat a dohányleveleket, mer még megtanálják a fináncok. — Azután csak úgy magának’ befelé morogta: — Itt orrontsátok meg híresnek, ha jó szimatotok van ... Mégis csak szamárnak való lett, ahogy megmondtam, azt a mindenségit neki! ÚJSÁG SZOMBAT, 1928 SZEPTEMBER 1 Lehül a levegő, de a jelentéktelen zivataros esők nem segítettek a mezőgazdaságon Hódmezővásárhelyen ítéletidő volt. Budapesten nem vett számbavehető zivatar sem. A Meteorológiai Intézet ismét derült száraz időt jelent Csütörtökön délután fellélegzett az ország. Az égboltozaton gyülekező fellegek azt a reményt keltették, hogy végre lehűl a levegő és áldást fakasztó eső öntözi meg a tikkadt szántóföldeket. Az ajtókat döngető drágaság réme, a takarmányhiány fenyegető veszedelme, mely még inkább fokozná a drágaságot, csak egy módon távolodnék el, közölték nap-nap után a mezőgazdaság szakértői: ha eső jönne, kiadós, bőséges eső. Ennek eljöttét üdvözölte tegnap mindenki a sötéten tornyosuló fellegekben. S a végén ismét bekövetkezett a csalódás. A reménynek csak egyik része vált be: az idő hűvösebbre fordult, a levegő lehűlt és az elviselhetetlen augusztus végi kánikula ereje megtört. De, ami a legfontosabb lett volna, az eső elmaradt. A földmivelésügyi minisztériumhoz beérkezett adatok nem sok jót jelentenek. Zivataros esők mindenfelé voltak. De, sajnos, a lecsapódás közel sem érte el azt a mértéket, amely a takarmányrépa és egyéb veteményei megmenekülésére szükséges lett volna. Még Tárcál környékén volt a legkedvezőbb a helyzet. Ott tizennyolc milliméteres eső esett. Szegeden már csak nyolc millimétert mértek s az ország nagy átlagát véve alapul, az eső sehol sem haladta meg az öt millimétert. Ez pedig a pusztító szárazság után alig jelent valamit. A fővárosban kétmilliméteres eső volt, Debrecenből pedig ennél is kevesebbet jelentenek. Alig egymilliméteres eső öntözte meg a Hortobágyot. A zivataros lecsapódások egyes helyeken rendkívül erősek voltak. Hódmezővásárhelyről például valóságos ítéletidőt jelentenek. Csütörtökön este hat órától az éjféli órákig, rövid megszakításokkal, a legnagyobb vihar dühöngött. Az egymást követő vakító villámcsapások a különböző városrészekben egymásután oltották ki a villanyvilágítást. A református templomokban éppen evangélizációs istentiszteletek voltak, amikor a vihar legjob h middik díszt ban dühöngött. Egyszerre csak vak sötétség borult a templomokra. A hívők eleinte rémülten várták, hogy mi lesz, később azonban megnyugodtak és egyházi énekek éneklése, közben várták a vihar elcsitulását. A vihar megrongálta a telefon- és távhővezetékeket is, úgyhogy Hódmezővásárhellyel megszakadt minden érintkezés. Csak a késő éjszakai órákban lehetett a megrongált vezetékeket rendbehozni és az érintkezést felvenni a külvilággal. Ma reggelre azután a hőmérséklet erősen lehűlt országszerte. A hűvösnek örvendező emberek eléazonban már újra odarajzolja a Meteorológiai Intézet a közeledő hőség rémét. A jelentés egyébként a következőképen szól: A Meteorológiai Intézet jelenti: A nyugati magas légnyomás megerősödve egész Közép-Európáig nyomult előre és innen Lengyelország fölé szorította az alacsony nyomású területet, amely leér Kis-Ázsiáig. Közép-Európában viharos északnyugati szelek mellett erősen lehűlt a hőmérséklet. Nagyobb esők csak Ausztriában voltak. Hazánkban csütörtökön még a nyugati határrészek kivételével a délutáni órákban a hőmérséklet jóval meghaladta a 30 fok Celsiust. Estefelé a megélénkült szelek nyugatra fordultak és a beáramló hűvös légtömegek hatása alatt országszerte zivataros esők keletkeztek, amelyek mennyisége azonban csak az északnyugati, az északkeleti részeken és az Alföld déli felében haladta meg az 5 millimétert. A hőmérséklet ma reggelre érezhetően lehűlt. — Időprognózis: Egyelőre még nyugtalan és éjjel igen hűvös idő■ Később csendesebb, derült, száraz. Ezentúl esti időjárási prognózis is tesz A Meteorológiai Intézet szeptember 1-étől kezdve este 10 órakor is kiad időjárási prognózist, amely az időjárási helyzet változásának megfelelően a déli prognózist esetleg módosítja. Ez az esti prognózis különösen a légiforgalom és a mezőgazdaság szempontjából fontos és a következő napon aktuálisabb, mint a délben kiadott prognózis. Az esti prognózis leadását a rádió is beállítja programmjába, mégpedig 22 óra utánra. IfimmBa . Szeptember 15-i kezdettel ismét , rendkívül olcsó 14 hónapos esti szemesztereket rendez a műveit középosztály számára. Egy szemeszter részvételi díja 20.5 pengő személyenként. Kezdőknek legmodernebb önképző rendszerű tanítás, haladóknak nivcs társalgás és továbbképzés. Beiratkozás hétköznapokon: 12-1 és fél 3—5 órakor VII. Vilma királynő-út 1. sz. (bejárat Lövölde tér) V............................... ........................wmJ