Ujság, 1928. október (4. évfolyam, 223-248. szám)

1928-10-14 / 234. szám

34 Üzletáthelyezés miatt álltu­m" csillárok olcsó beszerzésére. Saját érdekében tekintse meg gyártmá­nyaimat. Kedvező fizetési feltételek! BÁN ALADÁR Andrássy-út 4 javaslat elkészült volna. Kuhn hadügyminiszter uj törvényjavaslatot dolgozott ki, amely 1868 április 18-án a király elnöklete alatt összeült tanárs elé került, Andrássy­­ugyanakkor elkészült újabb javaslatával együtt. A tanácskozáson őfelségén kívül Andrássy gróf és Taaffe gróf miniszterelnökök, Kuhn báró hadügyminiszter, Beck báró közös pénzügyminisz­ter, Festetics­­ György gróf őfelsége személye körüli magyar miniszter és Beck Frigyes ezredes­­vettek részt. Az utóbbi írta a jegyzőkönyvet is. A május 29-ig tartott tanácskozásokon nagy ellentéteket kellett áthidalni. Ugyanis Andrássy jóformán csak abban a két pontban értett egyet Kuhnnal, hogy a közös hadsereg egységeit nem szabad megbontani s hogy a monarchia hadi­­­erejének súlypontja csakis a közös hadseregben lehet. A két honvédségnek tehát nem szabad az­­utóbbi rovására túlfejlődnie. Andrássy, a maga álláspontjának védelmében alaposan kifejtette és bizonyította, hogy Magyar­­ország akkor, amidőn a honvédséget megala­kítja, máris többet tesz annál, amit a pragmatica fanctio és az 1867. évi XII. törvénycikk követel­het tőle. Ebből tehát az következik, hogy Ma­gyarországnak ekkora áldozat fejében joga van ahhoz is, hogy a szervezést Ausztriától és a had­ügyminisztériumtól függetlenül hajthassa végre. Minden tartózkodás nélkül kijelentette azt is, hogy a legnagyobb fokú bizalmatlanságot látja a születendő magyar honvédséggel szemben. Elsza­kadási törekvésekről hall léptem-nyomon, holott ilyesmiről szó sincs. A királynak ezzel szemben az volt a véle­ménye, hogy Andrássy félrendszabállyal akarja a nemzeti hadseregért folyó agitációt megszün­tetni. Csakhogy az ilyen félrendszabály soha se elégít ki senkit. A fő alapelv az, hogy csak egy — meg nem osztható — cs. kir. hadsereg állhat fenn; ehhez ragaszkodni kell, még akkor is, ha sokan zúgolódnak ellene. Hangoztatta őfelsége azt is, hogy a honvédség nagy terhet ró Ma­gyarországra, anélkül, hogy kívánságait is telje­­síte­né. Ennélfogva félős, hogy ez az intézmény vagy meg se valósul, vagy pedig rövidesen elsat­­nyul. Végül megemlítette a király azokat a ne­hézségeket, amelyek Ausztriában egy, a tervezett magyarországihoz hasonló honvédségből fakad­nának. Andrássy tüstént válaszolt és kijelentette, hogy ha a honvédség megszervezése Ausztriában olyan nagy akadályokba ütközik, akkor csak Magyarországon kell megalakítani, s különben meg van róla győződve, hogy a honvédség — a most ajánlott formában — ki fogja az országot elégíteni s az országgyűlés meg is fogja szavazni. Minthogy Ausztriában a magyar honvédség ellen fordult hangulatot csakis egy hasonnevű osztrák intézménnyel lehetett ellensúlyozni, vé­gül abban állapodott meg a bizottság, hogy a honvédségről szóló magyar és osztrák törvény csupán főbb vonásaikban egyezzenek. A király, a további tárgyalások során belátta Andrássy érveinek helyes voltát s az önálló, tehát a honvédséggel valóban rendelkező ma­gyar minisztériumhoz hozzájárult, de azzal a ki­kötéssel, hogy a katonai vezetés az általa kine­vezendő honvé­dfőparancsnok kezében legyen. Beleegyezett az állandó keretek fentartásába, úgyszintén abba is, hogy az újoncok egy részét közvetlenül lehessen a honvédségbe sorozni. Az annyira elmérgesedett karhatalmi kérdést pedig azzal a szövegezéssel oldották meg, hogy a honvédség csak kivételesen legyen a belső rend biztosítására alkalmazható. A legkeményebb dió a magyar (Horvát-Szlavónországban a hor­­vát­ szolgálati és vezénylőnyelv volt. Kuhn még a tanácskozások idején is nyomatékosan kérte a királyt, hasson oda, hogy Andrássy ettől a kí­vánságától elálljon. Figyelmeztette őt azokra a nehézségekre, amelyeket a magyar szolgálati nyelv jóváhagyása az osztrák Landwehr egységes szervezése elé gördít. Végre, hosszas eszmecsere után, itt is Andrássy győzött s ezzel elhárult minden nagyobb akadály, amely a honvédségről szóló törvényjavaslat végleges megfogalmazását eddig gátolta. A részletekben sok munka volt ugyan hátra, de az alapelveket többé nem mó­dosíthatta. B­udán a Margit-ktsrat 58. sz. alatt épülő új bérpalotánkban 3 és 4 szobás 1 Sl k £& 3 O k h a 11 a 1 valamaint 2 szobás garszonlakások előszobával, fürdőszobával, gázresó­­val, a legmodernebb kivitelben, köz­ponti fűtés- és melegvízszolgáltatással november elsejére k­iadók Bővebbet: 4002 55 cvklop­­építő r­t. Budapest, IV, P­égiposta­ utca 7—9. sz. ÚJSÁG VASÁRNAP, 1928 OKTÓBER 14 r Érte-e a táncosnőt erkölcsi kár?" — erre felelt a tábla jogerős ítélete Nirschy Emília és Patlay Anna érdekes szakértői véleménye arról, hogy felléphet-e táncosnő „lokálban“ ? Egy hatéves pör befejezése Egy most hozott jogerős táblai Hétét pontot tett egy olyan érdekes és minden izében eredeti pör után, amely a maga nemében páratlannak mondható a pörös ügyek történetében. Egy is­mert táncosnő, S. Klára, aki most már nem is táncosnő, hanem dúsgazdag bécsi gyáros fele­sége, indította a port hat év előtt a Jardin de Paris nyári mulatóhely tulajdonosnője, Goór La­­josné Wabitsch Lujza ellen. A bíróságnál beadott feljelentése szerint erkölcsi kártérítést kért. A bíróságnak kellett határozni afelett, érheti-e a táncosnőt erkölcsi kár azért, mert a neve a mulatóhely műsorán szerepelt. A per keletkezése 1922 őszére nyúlik vissza, amikor a Jardin de Paris nyári mulatóhely mű­során, mint a huszonharm­adik szám szerepelt S. Klára neve. S. Klára feljelentést adott be Goórné ellen, mert szerinte a mulatóhelynek nem volt joga őt műsorán szerepeltetni, ő szer­ződést nem kötött a mulatóhellyel és abból, hogy a mulatóhely plakátjaira nevét kinyomtatták, őt erkölcsi kár érte. —­ Különböző táncestélyeken rendkívüli sikereket arattam — írta feljelenté­sében a táncművésznő — és az a tény, hogy a mulatóhely műsorán a nevem megjelenik, szá­momra erkölcsi kárt jelent... A mulatóhely tulajdonosnője ezzel szemben hivatkozott arra, hogy ő szerződést kötött, ha nem is a művésznővel, de Roller nevű berlini ügynökkel, aki S. Klára számát neki felajánlotta és a bíróság tisztázottnak vette a mulatóhely­­tulajdonosnő védekezésének jóhiszeműségét. A probléma most már csak az maradt, hogy érte-e erkölcsi kár a táncművésznőt? S. Klára százezer korona kártérítést követelt a mulatóhely tulajdonosnőjétől, amelyet később ezer pengőben állapított meg. A törvényszék Marton Sándor dr. színházi ügynök szakvélemé­nyének meghallgatása után úgy döntött, hogy elutasította a táncművésznőt keresetével. Fellebbezés folytán a táblára került az ügy, amely a törvényszék ítéletét helybenhagyta. Az alperes ezután felülvizsgálati kérelmet adott be s így a Curia is foglalkozott a táncosnő er­kölcsi kártérítési igényével és kimondotta, hogy az 1011. évi XIV. tc. 2-i. szakaszának 7. paragra­fusa szerint vétséget követ el az, aki szándéko­san valótlan hírt tesz közzé és ezzel a cselekede­­tével kárt okoz s úgy a vagyoni, mint a nem vagyoni kárért felelős. A Curia elrendelte, hogy hivatalból rendeljék el a szakértők kihallgatását Ezek után került a sor a táblai tárgyalásra, amely most volt és amelyen Láng-Mititzky Ernő dr. curiai tanácselnök elnökölt és amelyen az ügy előadója Lászlóffy Mihály dr. ítélőtáblas bíró volt. A táncművésznő öt évvel az eset után még mindig ragaszkodott ahhoz az álláspontjához, hogy az ő erkölcsi reputációját megsértették azzal, hogy nevét mulatóhely plakátjára kinyomtatták. Kitartott amaz álláspontja mellett, hogy neki ezért ezerpengős kártérítés jár. Az alperes mulatóhely ügyvédje, Báder Jó­zsef dr. kérte a magyar táncművészet két kiválóságának, , Nirschy Emíliának és Pallay Annának szak­értői kihallgatását arra nézve, hogy S. Klá­rára erkölcsi kárt jelent-e az a tény, hogy egy mulatóhely műsorán a neve szerepel?! Minthogy a tábla a művésznők szakértői kihall­gatását elrendelte, a két művésznő úgy vallott, hogy S. Klára rövidebb ideig náluk is tanult és így pontosan ismerik képességeit. — S. Kláránál — mondották a szakértő tánc­­művésznők — sokkal különb képességekkel rendelkező táncmű­vésznők léptek fel mu­latóhelyeken és így nyilvánvaló, hogy S. Klá­rát semmiféle kár nem érte. Sőt az a tény, hogy a műsor huszonharmadik számaként szerepelt, számára bizonyos művészi eredményt jelent. Az ugyancsak szakértőként beidézett Páll Béla rendőrtanácsos, a rendőrség engedélyügyi osztály­veztőjének, Balta Kálmánnak, az Országos Színész Egyesület elnökének kihallgatása után, továbbá a Műsoros Mulatóhelytulajdonosok Egye­sületének és a Magyarországi Artista Egyesület­nek felolvasott véleménye után a tábla kihirdette ítéletét, amelyben elutasította a táncművésznő keresetét, mert a táncművésznőt nem érte erköl­csi kár azzal, hogy a lokál műsorán neve meg­jelent. Az ítélet jogerős. ZOGRÍTOSZ KÁRTYÁZIK... .MONTECARLÓI GYORSFÉNYKÉP EGY KÜLÖNÖS EMBERRŐL Monte-Carlo, október hó. (Az Újság ki­küldött tudósítójától.) Ha az író, újságíró, fény­képész, fil­aoperatőr, gyorsrajzoló vagy pszichiá­ter leírja ezt a címet, hogy a Zogratosz kártyázik*, akkor figyelembe véve az emberi átértékelések véges határait és a szinonimák tökéletlenségét, ez a két szó majdnem annyit jelent, mintha azt írná le vagy mondaná el valaki, hogy hogyan festett Lionardo, hogyan faragott Rodin, hogyan irt Dosztojevszkij vagy hogyan beszélt Pilt az alsóházban. Mert amit Lionardonak jelentett az ecset, Rodinnak a véső, Dosztojevszkijnek a toll és Pitinek a szó — ugyanazt jelenti Zografosz számára a pique kilences vagy a coeur dáma, amelynek ő az utólérhetetlen bűvésze, művésze, szerelmese, tudósa és prófétája, öt világrész kártyásai Zografoszra esküsznek és ha kiejtik nevét, ez az alázatos meghajlás és a révült tisz­teletnek olyan hangján történik, mintha a fana­tikus arab Allahot idézné az abdesztán mosako­dás után Mekka felé fordulva ... __Bár ha az ember Zografosz után akarna fordulni, akkor hamar ventillátor lenne belőle. Mert Zogratosz ma Monte-Carlóban tűnik fel, holnap Zoppotban, egy hét múlva Deauvilleben játszik, azután átugrik San-Roanóba, mindig oda, ahol pillanatnyilag a legnagyobb «vadak» tanyáz­nak. Mint az örökké újabb csókokra szomjas sze­relmes, úgy üldözi a kártyát és a kártyásokat ez a titokzatos levantinus, aki luxusvonatokon. Saját yachtján, automobilján és repülőgépén uta­zik, száll, rohan, főidőn, levegőn és vizen át a nagy és kis slágerek felé. Ügynökei, és titkárai tanyáznak Londontól Rómáig minden klubban és kaszinóban, akik sürgönyöznek neki, ha a nemzetközi kártyások arénájában olyanvalaki tűnik fel, akit Zografosz mester méltónak tarthat arra, hogy megmérkőzzék vele. * A fecskék lassan szállnak dél felé, a Prome­­nade des Anglaises fái pedig csendesen hullatják leveleiket, természetes tehát, hogy Zogratosz meg­jelent Monte-Carlóban és bevonult a kaszinóba. A Bond­ Streeten szabott szmokingot visel, fehér mellénye és nyírott fekete bajusza van. Az arc­bőre talán levantinus mivoltától, talán a sok át­virrasztott éjszakától pergamenszerűre feszült és sárgult és ebből a sárga keretből villognak elő a kártyások királyának sötét tüzű szemei. * Akik pedig azt hiszik, hogy Zografosz kalan­dor vagy­­csak# kártyás, azokat ki kell eme naiv hitükből ábrándítanom. Zografosz végtelenül és fantasztikus módon gazdag, mint egy chicagói nagyvágó vagy egy hindu maharadzsa. A Pireus­­tól kezdve Grönlandig Zogratosznak minden nagy városban vannak érdekeltségei, bankjai, részvényei, gyárai, hajói, — lasz női teász pedig — villái és barátnői, autói és inasai, s ma már roppant keveset törődik úgy a bankjaival, mint a gyáraival és a szocialista tendenciájú karika­túrák eleven cáfolataként még a kuponjait sem vagdossa sajátkezűleg. A titkárok és igazgatók, administrateur deléguék és cégvezetők gyűjtik a fontokat, frankokat, dollárokat és pezetákat Zo­gratosznak, aki túl a földi hiúságokon és ambí­ciókon zsetonokra váltja fel mindazt, amit az élet ad neki. Sporttá és egyben önálló tudomány­ággá fejlesztette a kártyázást, a chemint és a bac­­carat-t, amelynek ő az egyetemi tanára és a vi­ Aman Ullah, Afganisztán királya, akit a mohamedán világ egy része kalifának, vagyis az izlám vallási fejének akar meg­választani lágchampionja. Azt mesélik, hogy Zogratosz a szembenü­lő játékos arcszínéből és homlokráncai­­ból hatvanpercentes biztonsággal meg tudja ál­lapítani, hogy ellenfelének mennyije van, így azután nem csoda, hogy a livrös kaszinót inasok halkan súgják: «Tessék bemenni a harmadik ol­dalszobába, nagyon érdekes. Monsieur Zografosz kártyázik .. . 4. És milyen szerencsével kártyázik. Két eszten­dővel ezelőtt három óra alatt hatmillió frankot nyert Citroentől, a párisi autógyárostól. A három óra alatt Zografosz egy szót sem szólt, mikor azonban a hatmilliós csekket eltette, akkor kezet fogott Citroennel és csendesen megjegyezte: — Megfogadom, hogy mindig az ön autóin fo­gok járni, ön pedig fogadja meg, hogy nem kár­tyázik velem többet... nem hozzám való ellen­fél... Ezzel nyugodtan otthagyta Citroent és ott­hagyta Deauvillet, hogy tovább utazzon Monte- Carlo felé. Itt történt vele a következő eset. Egy hindu maharadzsával került össze, aki nem kevésbé hó­dolt a kártyaszenvedélynek, mint maga Zografosz. Az érdekesnek ígérkező matchet rengeteg kibic nézte végig és várták az eredményt. A maharadzsa Volt a bankár és úgy gondolta, hogy a legjobb lesz, ha nagy összegekkel fogja lehengerelni a görögöt. Rövid ideig tartó játék után a hindu ki­vett egy tízmillió frankos csekket és megszólalt: — Ez a bank ... Zogratosznak egy arcizma sem rándult meg és nyugodtan játszott Mikor rákerült a bank­adás sora, végigmérte a hindut és azt kérdezte: •Mennyi vagyona van körülbelül önnek?­ A hindu nevetett és azt válaszolta, hogy, a vagyonát nem tudja felbecsülni, de egyike a leggazdagabb embereknek Indiában. «Nagyon örülök — felelte erre Zografosz —, akkor kár nekünk itt babba játszani, hiszen egymáshoz illő ellenfelek va­gyunk. Banque ouverte! Tegyen, amennyit akar!* így játszik éjszakára éjszakára Zografosz legendáktól övezve és ha valaha megírják a kártya történetét, annak bizonyára ő lesz egyik főszereplője. Most is ott ül fenn, pedig a nap már lassan emelkedik a Garavan-öböl felől és pirosra festi az ablakokat, a fákat és a végtelen tengert, ő mindezt nem látja, villogó szemmel, sárgán, görnyedten, szmokingosan ül a vastag brokátfüggönyök mögött. Kártyázik. Szegény Zografosz! L­. 0. i Mar írni Ma (eddig IV., Városház-utca 10) és vállalatai: a Magyar Távirati Iroda nyomdája , Magyar Telefon Hírmondó és Rádió rt. (eddig VII, Rákóczi-út 22), * Magyar Fam iroda (eddig I, Döbrentei-utca 11), • Magyar Hirdető Iroda (eddig­­V., Városház-utca 10), • Sport Híradó,­­ Vitézek és Gazdák Lapja, a Magyar Rádió Újság szerkesztősége és kiadóhivatalai továbbá a Sajtó tudományos folyóirat szerkesztősége tisztel­ettel értesítik ügyfeleiket és előfizetői­ket, hogy valamennyi vállalat folyó hó 15-én Vili.Főherceg Sándor utcai szám alá költözik át. Az összes vállalatok telefonon a Magyar Távirati Iroda központján át, 1. 455-10. hívhatók.

Next