Ujság, 1928. október (4. évfolyam, 223-248. szám)
1928-10-14 / 234. szám
34 Üzletáthelyezés miatt álltum" csillárok olcsó beszerzésére. Saját érdekében tekintse meg gyártmányaimat. Kedvező fizetési feltételek! BÁN ALADÁR Andrássy-út 4 javaslat elkészült volna. Kuhn hadügyminiszter uj törvényjavaslatot dolgozott ki, amely 1868 április 18-án a király elnöklete alatt összeült tanárs elé került, Andrássyugyanakkor elkészült újabb javaslatával együtt. A tanácskozáson őfelségén kívül Andrássy gróf és Taaffe gróf miniszterelnökök, Kuhn báró hadügyminiszter, Beck báró közös pénzügyminiszter, Festetics György gróf őfelsége személye körüli magyar miniszter és Beck Frigyes ezredesvettek részt. Az utóbbi írta a jegyzőkönyvet is. A május 29-ig tartott tanácskozásokon nagy ellentéteket kellett áthidalni. Ugyanis Andrássy jóformán csak abban a két pontban értett egyet Kuhnnal, hogy a közös hadsereg egységeit nem szabad megbontani s hogy a monarchia hadierejének súlypontja csakis a közös hadseregben lehet. A két honvédségnek tehát nem szabad azutóbbi rovására túlfejlődnie. Andrássy, a maga álláspontjának védelmében alaposan kifejtette és bizonyította, hogy Magyarország akkor, amidőn a honvédséget megalakítja, máris többet tesz annál, amit a pragmatica fanctio és az 1867. évi XII. törvénycikk követelhet tőle. Ebből tehát az következik, hogy Magyarországnak ekkora áldozat fejében joga van ahhoz is, hogy a szervezést Ausztriától és a hadügyminisztériumtól függetlenül hajthassa végre. Minden tartózkodás nélkül kijelentette azt is, hogy a legnagyobb fokú bizalmatlanságot látja a születendő magyar honvédséggel szemben. Elszakadási törekvésekről hall léptem-nyomon, holott ilyesmiről szó sincs. A királynak ezzel szemben az volt a véleménye, hogy Andrássy félrendszabállyal akarja a nemzeti hadseregért folyó agitációt megszüntetni. Csakhogy az ilyen félrendszabály soha se elégít ki senkit. A fő alapelv az, hogy csak egy — meg nem osztható — cs. kir. hadsereg állhat fenn; ehhez ragaszkodni kell, még akkor is, ha sokan zúgolódnak ellene. Hangoztatta őfelsége azt is, hogy a honvédség nagy terhet ró Magyarországra, anélkül, hogy kívánságait is teljesítené. Ennélfogva félős, hogy ez az intézmény vagy meg se valósul, vagy pedig rövidesen elsatnyul. Végül megemlítette a király azokat a nehézségeket, amelyek Ausztriában egy, a tervezett magyarországihoz hasonló honvédségből fakadnának. Andrássy tüstént válaszolt és kijelentette, hogy ha a honvédség megszervezése Ausztriában olyan nagy akadályokba ütközik, akkor csak Magyarországon kell megalakítani, s különben meg van róla győződve, hogy a honvédség — a most ajánlott formában — ki fogja az országot elégíteni s az országgyűlés meg is fogja szavazni. Minthogy Ausztriában a magyar honvédség ellen fordult hangulatot csakis egy hasonnevű osztrák intézménnyel lehetett ellensúlyozni, végül abban állapodott meg a bizottság, hogy a honvédségről szóló magyar és osztrák törvény csupán főbb vonásaikban egyezzenek. A király, a további tárgyalások során belátta Andrássy érveinek helyes voltát s az önálló, tehát a honvédséggel valóban rendelkező magyar minisztériumhoz hozzájárult, de azzal a kikötéssel, hogy a katonai vezetés az általa kinevezendő honvédfőparancsnok kezében legyen. Beleegyezett az állandó keretek fentartásába, úgyszintén abba is, hogy az újoncok egy részét közvetlenül lehessen a honvédségbe sorozni. Az annyira elmérgesedett karhatalmi kérdést pedig azzal a szövegezéssel oldották meg, hogy a honvédség csak kivételesen legyen a belső rend biztosítására alkalmazható. A legkeményebb dió a magyar (Horvát-Szlavónországban a horvát szolgálati és vezénylőnyelv volt. Kuhn még a tanácskozások idején is nyomatékosan kérte a királyt, hasson oda, hogy Andrássy ettől a kívánságától elálljon. Figyelmeztette őt azokra a nehézségekre, amelyeket a magyar szolgálati nyelv jóváhagyása az osztrák Landwehr egységes szervezése elé gördít. Végre, hosszas eszmecsere után, itt is Andrássy győzött s ezzel elhárult minden nagyobb akadály, amely a honvédségről szóló törvényjavaslat végleges megfogalmazását eddig gátolta. A részletekben sok munka volt ugyan hátra, de az alapelveket többé nem módosíthatta. Budán a Margit-ktsrat 58. sz. alatt épülő új bérpalotánkban 3 és 4 szobás 1 Sl k £& 3 O k h a 11 a 1 valamaint 2 szobás garszonlakások előszobával, fürdőszobával, gázresóval, a legmodernebb kivitelben, központi fűtés- és melegvízszolgáltatással november elsejére kiadók Bővebbet: 4002 55 cvklopépítő rt. Budapest, IV, Pégiposta utca 7—9. sz. ÚJSÁG VASÁRNAP, 1928 OKTÓBER 14 r Érte-e a táncosnőt erkölcsi kár?" — erre felelt a tábla jogerős ítélete Nirschy Emília és Patlay Anna érdekes szakértői véleménye arról, hogy felléphet-e táncosnő „lokálban“ ? Egy hatéves pör befejezése Egy most hozott jogerős táblai Hétét pontot tett egy olyan érdekes és minden izében eredeti pör után, amely a maga nemében páratlannak mondható a pörös ügyek történetében. Egy ismert táncosnő, S. Klára, aki most már nem is táncosnő, hanem dúsgazdag bécsi gyáros felesége, indította a port hat év előtt a Jardin de Paris nyári mulatóhely tulajdonosnője, Goór Lajosné Wabitsch Lujza ellen. A bíróságnál beadott feljelentése szerint erkölcsi kártérítést kért. A bíróságnak kellett határozni afelett, érheti-e a táncosnőt erkölcsi kár azért, mert a neve a mulatóhely műsorán szerepelt. A per keletkezése 1922 őszére nyúlik vissza, amikor a Jardin de Paris nyári mulatóhely műsorán, mint a huszonharmadik szám szerepelt S. Klára neve. S. Klára feljelentést adott be Goórné ellen, mert szerinte a mulatóhelynek nem volt joga őt műsorán szerepeltetni, ő szerződést nem kötött a mulatóhellyel és abból, hogy a mulatóhely plakátjaira nevét kinyomtatták, őt erkölcsi kár érte. — Különböző táncestélyeken rendkívüli sikereket arattam — írta feljelentésében a táncművésznő — és az a tény, hogy a mulatóhely műsorán a nevem megjelenik, számomra erkölcsi kárt jelent... A mulatóhely tulajdonosnője ezzel szemben hivatkozott arra, hogy ő szerződést kötött, ha nem is a művésznővel, de Roller nevű berlini ügynökkel, aki S. Klára számát neki felajánlotta és a bíróság tisztázottnak vette a mulatóhelytulajdonosnő védekezésének jóhiszeműségét. A probléma most már csak az maradt, hogy érte-e erkölcsi kár a táncművésznőt? S. Klára százezer korona kártérítést követelt a mulatóhely tulajdonosnőjétől, amelyet később ezer pengőben állapított meg. A törvényszék Marton Sándor dr. színházi ügynök szakvéleményének meghallgatása után úgy döntött, hogy elutasította a táncművésznőt keresetével. Fellebbezés folytán a táblára került az ügy, amely a törvényszék ítéletét helybenhagyta. Az alperes ezután felülvizsgálati kérelmet adott be s így a Curia is foglalkozott a táncosnő erkölcsi kártérítési igényével és kimondotta, hogy az 1011. évi XIV. tc. 2-i. szakaszának 7. paragrafusa szerint vétséget követ el az, aki szándékosan valótlan hírt tesz közzé és ezzel a cselekedetével kárt okoz s úgy a vagyoni, mint a nem vagyoni kárért felelős. A Curia elrendelte, hogy hivatalból rendeljék el a szakértők kihallgatását Ezek után került a sor a táblai tárgyalásra, amely most volt és amelyen Láng-Mititzky Ernő dr. curiai tanácselnök elnökölt és amelyen az ügy előadója Lászlóffy Mihály dr. ítélőtáblas bíró volt. A táncművésznő öt évvel az eset után még mindig ragaszkodott ahhoz az álláspontjához, hogy az ő erkölcsi reputációját megsértették azzal, hogy nevét mulatóhely plakátjára kinyomtatták. Kitartott amaz álláspontja mellett, hogy neki ezért ezerpengős kártérítés jár. Az alperes mulatóhely ügyvédje, Báder József dr. kérte a magyar táncművészet két kiválóságának, , Nirschy Emíliának és Pallay Annának szakértői kihallgatását arra nézve, hogy S. Klárára erkölcsi kárt jelent-e az a tény, hogy egy mulatóhely műsorán a neve szerepel?! Minthogy a tábla a művésznők szakértői kihallgatását elrendelte, a két művésznő úgy vallott, hogy S. Klára rövidebb ideig náluk is tanult és így pontosan ismerik képességeit. — S. Kláránál — mondották a szakértő táncművésznők — sokkal különb képességekkel rendelkező táncművésznők léptek fel mulatóhelyeken és így nyilvánvaló, hogy S. Klárát semmiféle kár nem érte. Sőt az a tény, hogy a műsor huszonharmadik számaként szerepelt, számára bizonyos művészi eredményt jelent. Az ugyancsak szakértőként beidézett Páll Béla rendőrtanácsos, a rendőrség engedélyügyi osztályveztőjének, Balta Kálmánnak, az Országos Színész Egyesület elnökének kihallgatása után, továbbá a Műsoros Mulatóhelytulajdonosok Egyesületének és a Magyarországi Artista Egyesületnek felolvasott véleménye után a tábla kihirdette ítéletét, amelyben elutasította a táncművésznő keresetét, mert a táncművésznőt nem érte erkölcsi kár azzal, hogy a lokál műsorán neve megjelent. Az ítélet jogerős. ZOGRÍTOSZ KÁRTYÁZIK... .MONTECARLÓI GYORSFÉNYKÉP EGY KÜLÖNÖS EMBERRŐL Monte-Carlo, október hó. (Az Újság kiküldött tudósítójától.) Ha az író, újságíró, fényképész, filaoperatőr, gyorsrajzoló vagy pszichiáter leírja ezt a címet, hogy a Zogratosz kártyázik*, akkor figyelembe véve az emberi átértékelések véges határait és a szinonimák tökéletlenségét, ez a két szó majdnem annyit jelent, mintha azt írná le vagy mondaná el valaki, hogy hogyan festett Lionardo, hogyan faragott Rodin, hogyan irt Dosztojevszkij vagy hogyan beszélt Pilt az alsóházban. Mert amit Lionardonak jelentett az ecset, Rodinnak a véső, Dosztojevszkijnek a toll és Pitinek a szó — ugyanazt jelenti Zografosz számára a pique kilences vagy a coeur dáma, amelynek ő az utólérhetetlen bűvésze, művésze, szerelmese, tudósa és prófétája, öt világrész kártyásai Zografoszra esküsznek és ha kiejtik nevét, ez az alázatos meghajlás és a révült tiszteletnek olyan hangján történik, mintha a fanatikus arab Allahot idézné az abdesztán mosakodás után Mekka felé fordulva ... __Bár ha az ember Zografosz után akarna fordulni, akkor hamar ventillátor lenne belőle. Mert Zogratosz ma Monte-Carlóban tűnik fel, holnap Zoppotban, egy hét múlva Deauvilleben játszik, azután átugrik San-Roanóba, mindig oda, ahol pillanatnyilag a legnagyobb «vadak» tanyáznak. Mint az örökké újabb csókokra szomjas szerelmes, úgy üldözi a kártyát és a kártyásokat ez a titokzatos levantinus, aki luxusvonatokon. Saját yachtján, automobilján és repülőgépén utazik, száll, rohan, főidőn, levegőn és vizen át a nagy és kis slágerek felé. Ügynökei, és titkárai tanyáznak Londontól Rómáig minden klubban és kaszinóban, akik sürgönyöznek neki, ha a nemzetközi kártyások arénájában olyanvalaki tűnik fel, akit Zografosz mester méltónak tarthat arra, hogy megmérkőzzék vele. * A fecskék lassan szállnak dél felé, a Promenade des Anglaises fái pedig csendesen hullatják leveleiket, természetes tehát, hogy Zogratosz megjelent Monte-Carlóban és bevonult a kaszinóba. A Bond Streeten szabott szmokingot visel, fehér mellénye és nyírott fekete bajusza van. Az arcbőre talán levantinus mivoltától, talán a sok átvirrasztott éjszakától pergamenszerűre feszült és sárgult és ebből a sárga keretből villognak elő a kártyások királyának sötét tüzű szemei. * Akik pedig azt hiszik, hogy Zografosz kalandor vagycsak# kártyás, azokat ki kell eme naiv hitükből ábrándítanom. Zografosz végtelenül és fantasztikus módon gazdag, mint egy chicagói nagyvágó vagy egy hindu maharadzsa. A Pireustól kezdve Grönlandig Zogratosznak minden nagy városban vannak érdekeltségei, bankjai, részvényei, gyárai, hajói, — lasz női teász pedig — villái és barátnői, autói és inasai, s ma már roppant keveset törődik úgy a bankjaival, mint a gyáraival és a szocialista tendenciájú karikatúrák eleven cáfolataként még a kuponjait sem vagdossa sajátkezűleg. A titkárok és igazgatók, administrateur deléguék és cégvezetők gyűjtik a fontokat, frankokat, dollárokat és pezetákat Zogratosznak, aki túl a földi hiúságokon és ambíciókon zsetonokra váltja fel mindazt, amit az élet ad neki. Sporttá és egyben önálló tudományággá fejlesztette a kártyázást, a chemint és a baccarat-t, amelynek ő az egyetemi tanára és a vi Aman Ullah, Afganisztán királya, akit a mohamedán világ egy része kalifának, vagyis az izlám vallási fejének akar megválasztani lágchampionja. Azt mesélik, hogy Zogratosz a szembenülő játékos arcszínéből és homlokráncaiból hatvanpercentes biztonsággal meg tudja állapítani, hogy ellenfelének mennyije van, így azután nem csoda, hogy a livrös kaszinót inasok halkan súgják: «Tessék bemenni a harmadik oldalszobába, nagyon érdekes. Monsieur Zografosz kártyázik .. . 4. És milyen szerencsével kártyázik. Két esztendővel ezelőtt három óra alatt hatmillió frankot nyert Citroentől, a párisi autógyárostól. A három óra alatt Zografosz egy szót sem szólt, mikor azonban a hatmilliós csekket eltette, akkor kezet fogott Citroennel és csendesen megjegyezte: — Megfogadom, hogy mindig az ön autóin fogok járni, ön pedig fogadja meg, hogy nem kártyázik velem többet... nem hozzám való ellenfél... Ezzel nyugodtan otthagyta Citroent és otthagyta Deauvillet, hogy tovább utazzon Monte- Carlo felé. Itt történt vele a következő eset. Egy hindu maharadzsával került össze, aki nem kevésbé hódolt a kártyaszenvedélynek, mint maga Zografosz. Az érdekesnek ígérkező matchet rengeteg kibic nézte végig és várták az eredményt. A maharadzsa Volt a bankár és úgy gondolta, hogy a legjobb lesz, ha nagy összegekkel fogja lehengerelni a görögöt. Rövid ideig tartó játék után a hindu kivett egy tízmillió frankos csekket és megszólalt: — Ez a bank ... Zogratosznak egy arcizma sem rándult meg és nyugodtan játszott Mikor rákerült a bankadás sora, végigmérte a hindut és azt kérdezte: •Mennyi vagyona van körülbelül önnek? A hindu nevetett és azt válaszolta, hogy, a vagyonát nem tudja felbecsülni, de egyike a leggazdagabb embereknek Indiában. «Nagyon örülök — felelte erre Zografosz —, akkor kár nekünk itt babba játszani, hiszen egymáshoz illő ellenfelek vagyunk. Banque ouverte! Tegyen, amennyit akar!* így játszik éjszakára éjszakára Zografosz legendáktól övezve és ha valaha megírják a kártya történetét, annak bizonyára ő lesz egyik főszereplője. Most is ott ül fenn, pedig a nap már lassan emelkedik a Garavan-öböl felől és pirosra festi az ablakokat, a fákat és a végtelen tengert, ő mindezt nem látja, villogó szemmel, sárgán, görnyedten, szmokingosan ül a vastag brokátfüggönyök mögött. Kártyázik. Szegény Zografosz! L. 0. i Mar írni Ma (eddig IV., Városház-utca 10) és vállalatai: a Magyar Távirati Iroda nyomdája , Magyar Telefon Hírmondó és Rádió rt. (eddig VII, Rákóczi-út 22), * Magyar Fam iroda (eddig I, Döbrentei-utca 11), • Magyar Hirdető Iroda (eddigV., Városház-utca 10), • Sport Híradó, Vitézek és Gazdák Lapja, a Magyar Rádió Újság szerkesztősége és kiadóhivatalai továbbá a Sajtó tudományos folyóirat szerkesztősége tisztelettel értesítik ügyfeleiket és előfizetőiket, hogy valamennyi vállalat folyó hó 15-én Vili.Főherceg Sándor utcai szám alá költözik át. Az összes vállalatok telefonon a Magyar Távirati Iroda központján át, 1. 455-10. hívhatók.